Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-15 / 88. szám

r Tolna megyei népújság 1962. április 15. Köznapi Emberek A második ötéves terv megvalósítása a szocia­lista építés útján újabb magaslatokra vezeti népünket (az 1961. évi II. törvényből) A magtáros ö az, aki nem tartozik se a kintiekhez, a növénytermesz­tőkhöz, meg az állattenyésztők­höz, de nem tartozik a ben­tiekhez sem, mert a munka­helye nem az iroda, s a ha- .ár, hanem a magtár, s a raktár. László Péter, az udvari Béke Tsz tagja magtá­ros és raktáros egy személy ben. „Lelkén hordja a tsz-t” — mond­ják róla a vezetők és a tagok is. Az ilyen elismerés ritkaság, mert a hasonló beosztású emberre ki­csit irigykedve, inkább azt szok­ták mondani a szövetkezeti tagok, hogy jó nek\ mert mindig hűvö­sön van. No, ez persze túlzás, méghozzá erősen, mert a lelkiis­meretes, poikos magtáros, raktá­ros íe'elősségce'.jcs, s elég íárasz tó munkát végez. László Péter valóban olyan em bér, hogy rá nem mondanak, s nem is mon ihatnak a munkájá­val kapcsolatban rosszat. Úgy vi­gyáz a gor.djí a bízott közös ér­tékekre, akár a szemetényére Neki kell csinálni a takarmányok kiadását, lemérni, beírni és arra is ügyelni, nehogy elcsússzon egy- egy zsák kukorica, vagy árpa Mert ha nem vigyáz, akkor ez azért könnyen megesik. A fogato- sok ugyanis- szívesen egészítik ki a lovak fejadagját egy kis pót-ta­karmánnyal. A szövetkezeti gazdák rábízták a; tsz szerszámait, a raktár sok- f§jt% értékeit is. 0 . mindig pon­tosán elszámol mindennel, pon­tosan vezeti a nyilvántartásokat, ahogyan elő van írva._ Jó raktá­ros! ■’'Megbízható ember, s ez a legfőbb érdeme. Eddigi munkájá­val rászolgált a szövetkezeti gaz­dák bizalmára, Sz. P. Egy új gép készült Ügyes szak­ember Gulyás János. Egyik dolgozótársá­val, Valkó szak­társsal, aki ugyancsak je­les művelője a vasas szakmá­nak, új gépet készített, hul­ladék anyag­ból. Szükség volt a gépre. Egy-egy talicskagyártási-szezonban húsz­ezer darab talicska-összeszorító pálcavasra volt szükség. Négy-öt munkás napokig, hetekig dolgo­zott, mire a nagymennyiségű pál­cavas mindkét végére nyolc-tíz centiméteres menetet vágott. Drá­ga volt így a termelés, amellett, hogy mindig ez az alkatrész hiányzott és veszélyeztette a terv teljesítését. Ma már nem gond a esavarké- szités. Gulyás János társával új gépet, speciál menetvágót készí­tett. Többnyire munkaidőn túl készült, hetekig az új gép. Fel­használtak hozzá minden hulla­dékot, ami egy kicsit is illett a tervezett masinához. Elkészült a gép, szürkére festették, és most már dolgoznak rajta. S nemcsak a talicska-összeszorító pálcavasra vágnak menetet vele, hanem más munka elvégzésére is kiválóan hasznosítják. Tervezik, hogy még sokoldalúbbá teszik majd a gépet. Hetven-nyolcvanezer forintot takarított meg szövetkezetének Gulyás János. S egyre azon mun­kálkodik, hol, s rnit tud megolda­ni, ahogy még azelőtt nem volt, s amelyik elősegíti a terv teljesíté­sét, termelékenyebbé teszi a mun. kát. Példakép Gulyás János, nem csak a fiatalok, hanem az idős dolgozók előtt is. Szerénysége, nagy szaktudása elismert, s te­vékenységével még csak öregbíti jó hírét, s nevét a . szövetkezeti iparosok körében. P. J. Bemutató a Szekszárdi Állami Gazdaságban Április 18-án, szerdán bemuta tó üzemi látogatást szervez a Szekszárdi Járási Tanács mező- gazdasági' osztálya a Szekszárdi Állami Gazdaság újbereki üzem­egységében. A látogatáson részt vesznek' a gazdaság körze­téhez tartozó termelőszövetkeze­tek főagronómusai, agronómusai és növénytermesztési brigádveze­tői. Petrits Pál, a gazdaság fő­mérnöke tart előadást a kuko­rica szemenkénti vetéséről, vala­mint a simazinos kukoricater­mesztés jelentőségéről. (Folytatás a 3. oldalról.) be a sűrűbe. Az egész környéken megelevenedett az erdő, őzek, szarvasok iramodtak meg, s vit­ték a hírt a többieknek: embert öltek. Valahol bagoly huhogott vészjóslóan. A remete hangtalanul zuhant el, s a gyufásdoboz csörögve gu­rult széttárt kezéből messzire. A MEGLEPETÉS Amikor az orvost újra elnyelte a fák között a sejtelmes homály, s újra felismerhetetlenné vált előtte minden, akkor döbbent rá, mi történt tulajdonképpen. Meg- tántorodott tettétől. Riadtan fut­ni kezdett, s azzal nyugtatta ma­gát: „mit tehettem volna mást. Ha nem én ölöm meg, a remete öl meg engem. Utánam küldi a nyomomat követő határőröket, s engem elfognak. Kettőnk között ennek így kellett történni, önvé­delemből öltmi... Mr. Rogger nem dicsérne meg érte, dehát kérde­zem én: mit csinált volna ő az én helyemben?” Úgy van! Mr. Rog­ger és Körner is könnyen beszél a müncheni villában berendezett dolgozószobájában, abszolút ké­nyelemben. Jönnének csak ide: kúsznék át ilyen életveszély kö­zött a határt, ahol minden fa, minden bokor mögött járőrt lát leskelődni az ember, ahol retteg tnég a felszálló madártól is, s a torkában ver a szíve, ha egy szá­raz ág reccsen a talpa alatt. — így, így, remete úr! Ne ha­ragudjék, de nekem ma bizton­ságban kell Budapestre érnem. Mintegy másfél órán át gyalo­golt az erdőben: lassan itt is ki­világosodott, a reggeli napfény átszürődött a fák zöldellő lomb­ján. Nem ismerte a terepet, bár Gyarmathy kioktatta az erdei tá­jékozódásra is. Egyszerre meg­torpant. — Úristen, hátha nem is jó irányba megyek?! Tanácstalanul álldogált ott. Kö­rülötte zúgott az erdő. A tanács­talanság teljesen megzavarta, nem tudta, merre tartson. — Mégis meg kellett volna a remetétől kérdeznem... A remete! Maga előtt látta a szakállas, csíkos ingű öregember csodálkozó arcát, amikor felakadt, kimeresztett szemekkel a földre zuhant. Hallotta a kutya rémült, síró ugatását, amint az erdőbe rohant. „Ha felfedezik, végem van!” Ismét futni kezdett. Nem bánta, bármerre, csak el, minél mesz- szebb innen, hogy egérutat nyer­jen. Tíz perc múlva az erdő szé­lére ért, nem messze a fák között házak fehérlettek. — Falu lehet. Onnan is kutya­ugatás hallatszik. (Folytatjuk) MEGTUDTUK, ELÁRULJUKs Hogyan lehet könnyen szert tenni egymillió forintra? A hatalmas park gyönyörű. Ha egyáltalán lehet hasonlítani, még szebb a kastély. Nagy Elemér ka­lauzol végig a laboratóriumon, s a szobák labirintusán keresztül a szemléltető kiállítás impozáns termébe vezet, ahol Benke János igazgató is csatlakozik hozzánk. Az avatatlan ember először nehe­zen tájékozódik, azután csodál­kozik, majd elismeréssel bólogat Mert van min csodálkozni, és van mit elismerni... Pedig nem is olyan különös helyen vagyunk, könnyen feltá­rulnak a kastély titkai. Közlé­keny ember Nagy Elemér labora­tóriumvezető és örül az újságíró látogatásának Benke László, az igazgató. Ismerkedjünk hát meg a növényvédelem Tolna megyei főhadiszállásával, a Fácánkerti Növényvédő Állomás munkájá­val, tevékenységével. Mielőtt az egymillió forint szerzésének lehetőségét elárulnék, beszéljünk az állomás sokrétű munkájáról. A közvetlen nö­vényvédelmen kívül az is felada­ta, hogy irányítsa megyénkben a növényvédelmi munkát. Ez az irá­nyító, elvi munka kerül egyre in­kább az állomás feladatának kö­zéppontjába. A cél ugyanis az, hogy a tsz-ek is ellássák magu­kat növényvédelmi gépekkel és saját maguk végezzék el a gya­korlati munkát. Ezért az állomás gépparkját nem is igen fejlesztik, annál inkább a laborntó.iumot és a szakagronómusi hálózatot. Feladata az állomásnak az is, hogy szakembereket képezzen ki a tsz-eknek. Ezért már négy év óta növényvédelmi tanfolyamokat rendeznek tsz-gazdá* részére Idén 23 tsz-tag szerezte meg itt az állomáson a növényvédelmi szakmunkás bizonyítványt. tanácsok mezőgazdasági osztályát és lapunkon keresztül a termelő­ket, Az előrejelzés elkészítése bo­nyolult munka, legalább annyira, mint a Meteorológiai Intézet idő­járás előrejelzése. Csak talán an­nál pontosabb... □ A Fácánkerti Növényvédő Ál­lomásnak is vannak gazdasági tervei, amelyeknek egyik fejezetéi védekezési tervnek nevezik. A múlt évben 24 000, idén 26 000 holdra terjed ki az állomás véde­kezési tevékenysége. Múlt évi tervüket majdnem 4 százalékkal teljesítették túl. Újdonság az idei tervben, hogy egyre nagyobb területre terjed ki a kukorica vegyszeres gyomirtá­sa. Míg tavaly összesen 4600 hol­don végeztek vegyszeres gyomir­tást, s ennek nagy része az őszi gabonákra terjedt ki, addig idén csak kukoricából mintegy 7000 hold a tsz-ek vegyszeres gyomir­tási igénye. Tehát egyre több kapa válik feleslegessé. nak biológiai oktatását, a nö­vényvédelmi szakmunkásképzést) és jó propagandája a növényvéde­lemnek. A kiállítás létrehozásáért áldo­zott fáradtság nem volt hiába­való. Voltak már német, lengyel, jugoszláv szakemberek is itt, akik nagy elismeréssel nyilatkoztak a kiállítók igényes munkájáról. El □ A volt Kunfy kastély gyönyörű, faburkolatú halijában található a növényvédő állomás állandó szem­léltető kiállítása, ahol bemutatják a megyében fellelhető kártevők többségét. Mintegy 25 betegséget, 50 kártevőt, 50 féle növény­védőszert és a növényvédelem szempontjából hasznos madarakat ismerheti meg itt a látogató. Segíti ez a szemléltető kiállí­tás ec környező, községek islcolái­No, nézzük az egymillió forin­tot! Hogyan jutott könnyen 1 118 000 forinthoz tavaly a tol­nai Aranykalász Tsz? Úgy, hogy 52 holdas gyümölcsösében az ál­lomás előrejelzései alapján szak­szerűen elvégezte a növényvédel­mi munkákat. Az állomás dolgozói Tolnán ko­moly tanulmányokat végeztek, összehasonlították a tsz gyümöl­csösét egy hasonló adottságú ma­szek gyümölcsössel. Megállapítot­ták: a tsz azáltal, hogy időben és szakszerűen elvégezte a növény- védelmi munkát, majdnem hat­szor annyi jövedelmet vett be holdanként, mint a maszek, aki alig védekezett a gyümölcsösök kártevői ellen. A védekezés ered­ményeképpen holdanként több és jobb minőségű gyümölcsöt maga­sabb áron értékesített a tsz, mint az egyéni termelő. Leszámítva a védekezés költségeit, a tolnai Aranykalász Tsz-nek 1 118 000 fo­rinttal volt több a tiszta jövedel­me, mintha nem védekezett vol- nak a kártevők ellen. Mondja valaki ezek után, hogy nem érdemes figyelemmel kísér­ni és betartani a Fácánkerti Nö­vényvédő Állomás felhívásait GYENIS JÁNOS □ Lapunkban rendszeresen közöl­jük a Fácánkerti Növényvédő Ál­lomás előrejelzéseit a kártevők rajzásáról, és felhívását a kárte­vők elleni védekezésre. Ezek az előrejelzések nagy gonddal ké­szülnek és nagyon hasznosa*. Az állomás dolgozói rendszere­sen figyelemmel kíséri* a kárte­vők biológiai fejlődésit és a raj­zás megindulásakor mozgósítanak a védekezésre. Riasztják a járási Az építési időt öt százalékkal csökkentik Lényegében a gazdasági év csak az elmúlt napokban kezdő­dött a Tanácsi Építőipari Válla­latnál. A rossz időjárás miatt a vállalat dolgozói nem tudtak tel­jesértékű munkát végezni. A rossz időjárás miatt főleg a mun­kahelyek előkészítését végezték, de már az elmúlt héten meg­kezdték a termelőmunkát. S most határozták el a dolgozók azt is, hogy az éves terv határ­idő előtti teljesítése érdekében, Felborult a zetorral A Paksi Járásbíróság dr. Kiss Tóth Tihamér tanácsa ítéletet hozott Tóth József uzdi termelő­szövetkezeti zetorvezető és két társa — Szilágyi László és Végh János — ügyében. A múlt év őszén silótakarmányt szállítot­tak a határból. Az egyik reggel várakozniok kellett, mert a kom­bájn elromlott. Ezidő alatt el­mentek reggelizni Tóthék pincé­jéhez és itt mindhárman jelentős mennyiségű italt fogyasztottak. Ezután felrakodtak és a tsz gaz­dasági központjába szállították a silótakarmányt. Itt a körzeti rendőrmegbizott észrevette Tóth Józsefen, hogy ittas, erre figyel­meztette az agronómust és kérte, hogy váltsa le a gépről. A levál­tás ügyében a brigádvezetőnek kellett intézkednie, aki az uta­sítást ki is adta. Tóth azonban azt nem vette tudomásul, hanem később is vezette a gépet. Az egyik éles kanyarban — részben az ital hatása miatt, részben pe­dig, mert nem csökkentette a se­bességet — felborult. A bíróság Tóth Józsefet 4 hó­napi börtönbüntetésre. Szilágyi Lászlót 500 forint, Végh Jánost pedig 400 forint pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. • A Dombóvári Járásbíróság dr. Raskoványi János tanácsa három hónapi börtönbüntetésre ítélte Lajos György Dombóvár, Arany János tér 16 szám alatti lakost. Lajos György a múlt évben el­lopta Kiss József őrizetlenül ha­gyott kerékpárját, majd azt szét­szedte, s az alkatrészeket másik kerékpárokba építette be. A ke­rékpárokat eladta. A nyomozás során előkerültek a kerékpárok, kiszedték belőlük a lopott alkat­részeket, s azokból összeállítot­ták Kiss József kerékpárját. az MSZMP VIII. kongresszusa tiszteletére szocialista munka­versenyt indítanak. A versenyben arra vállalkoz­tak a dolgozók, hogy az első ne­gyedévi lemaradást az év hátra­lévő szakában pótolják, és az év végéig a termelékenységet a terv­hez viszonyítva egy százalékkal javítják. Az önköltség csökkentésével 375 ezer forintos megtakarítást akarnak elérni. Az építési idő öt százalékos csökkentése, minőségi munka végzése, a rögzített áras szerződések számának emelése, az egyösszegű munkautalványo­zás szélesítése, szakmunkáskép­zés szerepel a dolgozók munka­versenyében. Egyik érdekessége az építők versenyének, hogy a termelőszö­vetkezeti építkezéseket — mag­táras istállók, magtárak — júli­us 31-ig átadják, a különböző gazdasági épületeket szeptember 1-ig átadják, az iskola-tatarozá­sokat augusztus 25-ig elvégzik. cA szegény kutat le Lehet áLLaud&ati fuekálni A kútfúró mester kedélyesen koccint, de a kétyi Kossuth T$z vezetői tépik ö haju­kat. Mi lesz már az­zal a kúttal? Ugyan­is Kétyen megépült a major, de nincs viz a kútban. Tűzoltó lajttal hordják a fa­lu közepéről a vizet az istállókba. A kétyi kútügy már országossá duz­zadt. Ankétot tar­tott róla a Népsza­badság, s utána cikk jelent meg a párt központi lapjában, meg a falurádióban is. A nagy megmoz­dulás után megmoz­dult a Vízkutató és Kútfúró Vállalat is és kútásókat küldött Kétyre. A már egy­szer eredménytelenül megfúrt kutat mélyí­teni kell, akkor lesz majd víz, akkor majd vissza lehet adni a tűzoltóknak a vízhor­dó lajtot. A mélyítés azon­ban lassan halad, a kútfúrók nem szere­tik ugyanis a vizet. Néha víziszonyt kap­nak, s bort isznak, mert különben — amint mondják — nem megy a fúrás. A baj csak az, hogy így még úgyse megy, mert olykor a fúrás helyett is inkább isznak. S ebből szár­maznak a nézetelté­rések, mert a tsz ve­zetői már idegeseit és türelmetlenül vár­ják a vizet. Egyik nap a fő­könyvelő ráförmedt a főfúró mesterre: — Miért isznak mindig, miért nem fúrják azt az átko­zott kutat? A kútfúró mester elmélázott: — Ne legyenek már olyan szívtele­nek! A szegény ku­tat is néha békén kell hagyni. Azt se lehet állandóan tur­kálni...-to -m

Next

/
Thumbnails
Contents