Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-15 / 88. szám
196». áprais IS. fÖLNfÄ MEGYÉI NÉPÚJSÁG 3 APJA FIA Erről m besatélmi hells Az apró munkáról kerestem, s igen meglepődtem, amikor egy fiatalember toppant elém. — Itt azt hiszem, valami tévedés van. A pártszervezet titkárát, Kiss Istvánt keresem — mond tarn. — Tessék... Kiss István, az Uj Élet Tsz pártszervezetének titkára vagyok. — Én egy idősebb elvtársra emlékszem — mondtam nem kis zavarral. — Igen, az, akire emlékszik, valóban idősebb, az édesapám. Ö volt néhány évig a pártszervezet titkára — mondja mosolyogva az ifjú Kiss, majd hozzáteszi. Másfél év óta én viselem ezt a funkciót;. — Tehát utódlás történt, apáról fiúra szállt a párttitkárság? — kérdezem. — Valóban így történt. De a párttitkárságot nem az édesapám, hanem a párttagság testálta rám, mert mint tudott dolog, a pártfunkció családon belül nem örökölhető — mondja tréfálkozva. régebb óta ismertem* még abból az időből, mikor 1956 után, az újonnan alakult tamási Uj Élet Tsz-ben néhá- nyad magával megalakította a pártszervezetet. Akkor még kevesebben voltak, s ő volt a titkár, jelenleg a fia. Valóban a családban maradt a pártfunkció, de csak úgy, hogy 1960 novemberében a katonaságtól leszerelt ifj. Kiss Istvánt választotta meg a tagság a megtisztelő pártfunkcióra. — Mint tsz-tag vonultam be, és mint kiszolgált katona, a tsz-be tértem vissza. Személy szerint ismerem a tsz-tagságot és ők is jól ismernek engem. — Nem nehéz feladat egy alig 23 éves fiatal számára e felelősségteljes funkció betöltése? — Kezdetben nehéz és furcsa is volt. A tsz-ben gyerekesked- tem és attól féltem, hogy az idősebbek azért nem vesznek komolyan, mert a fiatalt látják bennem. A fiatalokkal pedig együtt nőttem fel és amikor velük foglalkoztam, emiatt voltak gátlásaim. — Ezekről a zavaró körülményekről most már múlt időben beszél: „Voltak.” Tehát már megszűntek a gátlások. Hogyan tudta túltenni magát ezeken az érzéseken és mi a helyzet jelenleg? A kérdésre, amit feltettem ifj. Kiss Istvánnak, Kelemen Gyula válaszolt, aki hallgatta beszél getésünket — Mi idősebbek látjuk, hogy párttitkárunk fiatal létére politikailag képzett, s tanulhatunk tőle. Látjuk, hogy a párttitkári funkciót felelőssége tudatában látja el. Ura szavának, s nem ígérget olyat, amit nem tud teljesíteni. A fiatalok előtt is kivívta magának a tiszteletet azzal, hogy bár szorgalmasan tanul, a kaszát, kapát is megfogja. Ahova odaáll, megy a munka. És még egy, ami igen fontos, ezt többször a szemébe is megmondtuk. Azért is becsüljük Pityut, mert nem szállt a fejébe a gőz, egyszerű, szerény ember maradt. fiatal párttitkáráról elis-- meréssel beszélnek a párttagok és pártonkívüliek. Szeretik és hiányolják, amikor nem lehet közöttük. A télen ő Is 1 tsz párttitkárát, I Kiss Istvánt | Az édesapát, id. Kiss Istvánt I tamási Új Élei Tsz Sok érdekes vizsgálat a megyei HEB idei munkatervében A Tolna megyei Tanács legutóbbi ülésén jóváhagyta a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság idei munkatervét. A terv sok érdekes vizsgálat programját tartalmazza, amely vizsgálatok sikeres lefolytatása minden bizonnyal jelentős eseménye lesz megyénk gazdasági és társadalmi életének. A vizsgálatok kiterjednek legfontosabb gazdasági problémáinkra. Szerepel bennük a készletgazdálkodásnak, a vállalati készpénzgazdálkodásnak, az áru- szállításoknak, az útépítésnek és útfenntartásnak, továbbá az exportcikkek minőségének vizsgálata. Külön figyelmet érdemelnek azok, amelyeket mezőgazda- sági üzemeinkben folytatnak. Ilyenek a tsz-ek munkaszervezetének és gépesítésének; a második ötéves tervben előirányzott növénytermesztési és állattenyész tési hozamok növelését biztosító főbb feltételeknek; a mezőgazdasági beruházások hatékonyságának a vizsgálata. Az egyéb vizsgálatok közül érdekesnek mutatkozik az állami gondozott gyermekek ellátásának és nevelésének; tudományos jellegű intézmények és a termelő üzemek kapcsolatának; a jóléti,, kulturális, sport, valamint a szociális alap képzésének és felhasználásának a vizsgálata. Több, a múlt esztendőben lefolytatott vizsgálatot idén még egyszer megismételnek, úgynevezett utóvizsgálatok során ellenőrzik, vajon bekövetkezett-e a kívánt változás, előrehaladás, a múlt évi vizsgálat óta. Megvizsgálják, hogy az illetékes szervek milyen intézkedéseket tettek, s milyen eredményeket értek el a hibák kijavításában. Utóvizsgálatot folytatnak a tsz ellenőrző bizottságok tevékenységével; a dolgozó nők helyzetének megkönnyítésére tett intézkedésekkel; a községfejlesztési alap fel- használásával; a földművesszövetkezeti vagyonvédelemmel kap csolatban. A Tolna megyei Tanács legutóbbi ülésén új elnököt választott Ettig Elemér személyében a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság élére. Villa, lapát, vagy metszőolló ? Reggeli pillanatkép Fácánkertről Reggel 6 óra. Szürke az ég, szemerkélő esőben állunk az istállók előtt Loboda Istvánnal, a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz elnökével. Az emberek munkára gyülekeznek. Az elnök ellenőrzi: a brigádvezetők hogyan osztották el, hogyan szervezik a munkát? A főagronómus holléte titok, úgy látszik, elaludt. A szemerkélő eső ellenére jönnek a traktorosok, kocsisok, férfiak, asszonyok. A legtöbben tudják hova, és miért kell menni. A szőlészeti dolgozók viszont nem ismerik a mai programot. Egyik mllát hoz, a másik lapátot, a harmadik metszőollót. (Volt köztük olyan is, aki mind a hármat. Ezek persze az óvatosak.) A különböző szerszámokkal megáldott emberek vitáznak: vajon ma mit is kell dolgozni a szőlőben? Brigádvezetőjük sehol... Végül kiderül, hogy metszeni kell. Akinél nincs metszőolló, usgyi haza: a lapát, a villa marad, hozni kell az ollót. Ilyen a fácánkerti szőlő- munkások élete: bonyolult, kifürkészhetetlen. Loboda István mérges volt. Nem mondott semmit, de gondolom, magában szidta a brigádvezetőt. Minden oka megvolt erre,, (gyeuis) részt vett a vajtai kéthetes titkárképző iskolán és erről így beszél: — Sok minden tisztázódott bennem. A mi termelőszövetkezetünket viszonylag a jók közé lehet sorolni, de a pártszervezetünknek van még tennivalója. Nem is kevés. Nem akarunk lemondani arról, hogy eredményeinket tovább fokozzuk. Ez azt jelenti, hogy a tsz-t gazdaságilag erősíteni kell, s ebbe sok minden belefér. A növény- termesztésben, az állattenyésztésben a hozamokat állandóan növelni kell. Van mit tenni a melléküzemek fejlesztése és a számszaki ismeretek bővítése terén is. Állandó feladat a szakmunkásképzés és nem utolsó sorban az, hogy a tsz-tagságban erősítsük a tudatot, hogy a termelőszövetkezetet a magukénak tekintsék és felelősséget érezzenek a közösség ü<*ve iránt. Mint fiatal párttitkárnak sok jó és hasznos tapasztalatot adott a kéthetes iskola, ahol az SZKP XXII. kongresszusa anyagának tanulmányozása és megértése mellett alkalom adódott arra, hogy az idősebb párt- titkároktól tapasztalatokat szerezhessek. — Édesapja volt korábban az Uj Élet Tsz párttitkára, ö nem segíti időközönként a fia munkáját? — De igen. Sokszor beszélgetünk, néha még össze is csapunk, de azért az elődömtől sokat tanulhatok — mondja mosolyogva. POZSONYI IGNÁCNE Szavalóverseny a bonyhádi úttörőházban Pirosnyakkendős úttörő lányok és fiúk gyülekeztek az úttörőházban. Az úttörők járási- sza-i valóversenyét rendezték meg. A versenyeket osztályonként bonyolították le. Minden osztály első helyezettje . oklevelet és könyvjutalmat kapott. Bonyhá- don kívül Váraljáról, Kakasdról, Majosról, Aparhantról jöttek el pajtások a szavalóversenyre. Az első helyezést Jakab Terézia, a majosi általános iskola tanulója nyerte el. Nagy sikerrel szerepelt még ezen kívül Regős Gabriella, Antal Ágnes, Jenei Gabriella, Marton Mária és Németi Julianna. Brenner György levelező „A mi kötelességünk a párt, a nép iránt az — mondotta a kommunista vezetőkről kongresszusi beszédében Hruscsov elvtárs —, hogy egész életünket ennek a munkának szenteljük, ne tegyünk különbséget kis és nagy gondok között, legyünk megértők az emberek iránt, bármilyen ügyben fordulnak hozzánk, széleskörűen, pártszerűen és elvi szempontokból nézzük a dolgokat, ne szakadjunk el az élettől.” Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor Bátaszéken a községi pártszervezet jó munkájáról beszélgettünk Bojás Jó- zsefnével, az alapszervezet titkárával. Az eredmény megalapozását jelentette az apró munkával való törődés. Közügy és egyéni probléma elintézésének segítése, a jó tanácsok, mind-mind közelebb hozta a pártszervezethez a dolgozókat. Nem nagy dolgokról van itt szó egyelőre. A pártvezetőség egyik tagját az utcán állítják meg, hogy az egyik utcában nem ég a villany, a másikat a lakásán keresik fel, hogy csorog az utcai kút, a drága víz pocsékolódik, s a kút környékét is csúfítja, de egészségtelen is ez. Mások a bölcsőde munkáját segítik javaslataikkal. A diákotthonvezetők nemzetközi tanácskozása után a külföldi küldöttek vidéki tanulmányútra indultak. így érkezett meg szerda délután Bonyhádra Adam Romanovszki, a lengyel Művelődésügyi Minisztérium módszertani szakfelügyelője és Viktoria Demicova, a módszertani intézet osztályvezetője, Barek István, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója és a tolmács társaságában. Bonyhádon Balogh Lajos, a fiúdiákotthon igazgatója üdvözölte a vendégeket, majd baráti beszélgetés következett, amelyben részt vett Mészáros Béla, a Bonyhádi Járási Pártbizottság első titkára is. A vendégek vacsora után látogatást tettek a leánydiákotthonban. A hivatalos fogadásra másnap reggel Dombóvárott a leánydiákotthonban került sor, amelyen Bárd Flórián, a művelődés- ügyi osztály mb. vezetője üdvözölte a lengyel vendégeket A fogadás után a megye diákotthon-vezetőinek és nevelőinek Nem véletlen találkozások ezelíj nem véletlenül keresik fel a pártvezetőséget, hanem azért, mert látják, foganatja van szavuknak. Másrészt pedig maguk, a vezetőségi és nem vezetőségi tagok is keresik a problémákat. Lakóhelye környékén például minden vezetőségi tag gondol arra, miként törődnek az állami gondozott gyermekekkel. így tudnak arról is, hogy többek közt Mészáros néninél a kis ikrek milyen dicséretes bánásmódban részesülnek. Egy másik esetben Fridrich Frigyes veterán gondján segítettek. Az idős, rokkant nyugdíjas bácsi nem akarván elszakadni a munkától, a közösségtől éjjeliőrséget vállalt, de nehezére esett távol a községtől vonattal utaznia. Közös megbeszélés az illetékesekkel és problémája egyszerre megoldódott. Az emberek életének, sorsának alakítása nem könnyű feladat, de a velük való törődés ezt segíti elő. Jó úton halad a bátaszéki alapszervezet, mert a kis gondokban is összeforrt közösség a nagy gondokon is eredményesen felülkerekedik. (i—e) részvételével tanácskozás kezdődött, amelyen Jónás Ella, a Tolna megyei diákotthon-igazgatók munkaközösségének vezetője tar- I tott bevezető előadást, majd Balogh Lajos adott helyzetképet a lengyel vendégeknek a Tfúna megyei diákotthonok életéből. A vendégek részéről Viktoria Dé- mico.va beszélt a lengyel..,diákotthonok által elért eredményekről. Ebéd után az ifjúság szertornából és kosárlabdából álló sportműsorral kedveskedett a vendégeknek, majd délután 4 órai kezdettel a lengyel vendégek az ifjúság képviselőivel találkoztak A közel kétórás beszélgetés ve-’ gén a Tolna megyei diákotthonok átnyújtották ajándékaikat; amelyekért nagy ünneplés közepette mondtak köszönetét á lengyel vendégek. Este kultúrműsorra és bálra került sor. A lengyel küldöttség pénteken utazott el Dombóvárról, O. I. Lengyel vendégek megyénkben ÓNODVÁftl MIKLÓS XXVIII. Körülbelül egy óráig haladt, kerülgette a bokrokat. A tájékozódást nehezítette, hogy a zöld lombba boruló fák alján még minden sötétségbe veszett, s ebben a sötétségben hirtelen, mintha mesebeli tündérek varázsolták volna oda, egy erdei lakot pillantott meg. Már nem fordulhatott vissza. Mérges kutya rontott rá. Pisztolyáért kapott, s rácélzott az előtte acsarkodó állatra, de csak kattant a csapszeg, idegességében nem biztosította ki a zárat... „örült vagyok! — szidta magát — a fegyvert csak végszükség esetén tanácsos használnom! Még jó, hogy nem sült el... — Csdtri! Elhallgass! — kiáltott valaki a ház felől. Az ajtóban papucsban, csíkos hálóingben öregembert pillantott meg. A kutya abbahagyta az ugatást, de nem tágított a hajnali jövevény mellől. Az ajtó melletti alak félénken előre lépett. Hívja magához azt a dögöt! — kiáltotta neki Horváth. — Kicsoda az úr? — kérdezte az öregember. — Kerületi erdész. Ellenőrzésre jöttem. — Csitri, takarodj hátra! — kiáltott a kutya gazdája. A kutya vakkantott még egyet- kettőt és elsomíordált a ház mögé. — Miért nem tartja megkötve? — Nem jár itt soha senki, kérem... Ki sem lehet fejezni, mennyire megnyugtatta ez a hír. Hangja még parancsolóbb lett — Dél felé visszajövök. Addigra állítsa össze a jelentést. — De kérem, én nem vagyok erdész... — Hát akkor mi az isten haragját keres itt maga? — Főerdész úr — nyafogta éneklő hangon az öreg —, hiszen tetszik tudni, hogy én itt remete vagyok... — S ki van még a házban? — Csak én magam, kérem. Horváth halkan felnevetett: „hiszen ez remek! Akkor nem fedezhetnek fel!...” — Menjen és imádkozzon! kiáltotta jókedvűen és nekivágott a ház mögötti sűrűnek. Kétszáz métert haladhatott, amikor más gondolata támadt. „A határőrök felfedezik a nyomomat és farkaskutyával utánam jönnek'.. A remete személyleírást adhat rólam.” Visszafordult. A kutya megismerte, nem acsarkodóit rá. Horváth bekiabált a házba. A reszkető öreg ismét megjelent az ajtóban. — Van egy szál gyufája? — Hogyne, máris hozom. Sietve csoszogott elő a gyufával. Horváth megvárta, amíg elválik az ajtótól, s a fehérre meszelt falú házikó előtt jó célpontot nyújt az öreg. Aztán előrántotta hangtompítós belga pisztolyát és kétszer rálőtt. A hajnali csendben pukkanás- szerű zajt csapott a fegyver, amikor a lángcsóva kilobbant a cső végén. A madarak riadtan rebbentek fel a fákról, s menekülték (Folytatás a 4. oldalon.)
