Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-13 / 86. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. április 13. De Gauile nem merte megkockáztatni az új választásokat Georges Pompidou, a Rotschild-bankház vezérigazgatója lesz az új miniszterelnök Párizs (MTI). A francia mi­nisztertanács de Gaulle elnökle­tével megtartott szerdai ülésén foglalkozott a népszavazás után előállott politikai helyzettel. Az ülést követően a várt elnöki ha­tározatok helyett Terrenoire tá­jékoztatásügyi miniszter kijelen­tette: a kormány pénteken, a népszavazás hivatalos végered­ményének közzététele után vonja le annak tanulságait, ekkor te­szik közzé hivatalosan a köztár­sasági elnök döntéseit. A minisztertanácsi ülés után azonban már nem maradt titok- ,ban, hogy de Gaulle helyén hagy ja a jelenlegi nemzetgyűlést, és csupán kormányában hajt végre változtatásokat. Elfogadta Debré miniszterelnök lemondását és he­lyette Georges Pompidou-t bízza meg a kormány vezetésével. Vál­tozás lesz egyes miniszteri tár­cákban is. De Gaulle nem merte meg­kockáztatni az új parlamenti vá­lasztásokat, annak ellenére, hogy a népszavazáson a választók 90 százaléka igennel szavazott az általa feltett kérdésekre. Bár­mennyire is igyekezett azt a lát­szatot kelteni, hogy a népszava­zás eredménye eddigi politikája jóváhagyását jelenti, a népszava­zást megelőző kampány, a poli­tikai pártok zömének egyértel­mű állásfoglalása világosan meg­mutatta, hogy a franciák nagy többsége nem de Gaulle politiká­jára, hanem csak az algériai bé­kére szavazott igennel. Az elnök döntése, hogy a parlamentet man dátuma leteltéig helyén hagyja, ennek a ténynek a beismerését jelenti. Az igen szavazatok elem­zése megmutatta, hogy a nép­szavazás- „sikere” könnyen«-vá-> lnsztási kudarccá válhatik. Az új választások, a példátlanul igazságtalan francia ... választási rendszer ellenére is, olyan par­lamentet eredményezhetnének, amelyben az eddiginél is nehe­zebben hozható össze a degaullc- ista politikát támogató többség. Bár nem valószínű, hogy egy év múlva kisebb lesz de Gaulle sze­mélyi uralmának ellenzéke, sőt a Francia Kommunista Párt tag­ságának és népszerűségének nö­vekedéséből éppen az ellenkező­re lehet következtetni, a hala­dék mégis lehetőséget nyújt de Gaulle-riak, hogy újabb népsza­vazásokkal olyan alkotmánymó­dosításokat erőszakoljon ki, ame­lyek még inkább megakadályoz­zák a nép akaratának érvénye­sülését. Debré távozása elkerülhetetlen következménye az eviani egyez­ményeknek. Az algériai kérdés rendezése új szakaszt nyit de Gaulle politikájában, amelynek céljai között ott szerepel a Magh- reb-országok megnyerése, a fran­cia politikai és gazdasági befo­lyás növelése az arab országok­ban és Afrikában. Georges Pompidou, a kiszemelt új miniszterelnök — eredetileg a francia irodalom tanéra — de Gaulle legbizalmasabb munka­társai közé tartozik. Már 1944— 46-ig mellette dolgozott és 1938- ban ismét tanácsadója lett. Csu­pán az alkotmánytanácsban volt hivatalos tisztsége, ennél sokkal fontosabb a Rotschild-bankház vezérigazgatójaként, a monopol- tőkés körökben betöltött szere­pe. Helyet foglal egy sor nagy francia és nemzetközi tőkés vál­lalat, többek között a nyugat- afrikai társaság, az európai ga­bona-tröszt vezetőségében. A, sza- harai olaj-kérdés egyik legjobb ismerőjének tartják. Jellemző, hogy kormányalakítási tárgyalá­sait az olajkutató vállalat. szék­házéban kezdte meg. Pompidou kinevezésével „fő- tisztviselő” kerül a miniszter- elnöki székbe — írja a Le Monde —, akinek hűsége biztosíték rá, hogy a kormány még inkább függő viszonyba kerü) de Gaulle- lal szemben, mint eddig volt. A választások tervének elejté­séből, Pompidou miniszterelnöki kinevezéséből francia politikai körökben arra következtetnek, hogy de Gaulle a parlamenti de­mokrácia további korlátozására, személyi hatalmának növelésére készül. „Bidault szerint az OAS menthetné meg Franciaországot Párizs (MTI). Több francia lan levelet kapott Georges Bidnult- tól, amelyet a volt miniszter- elnök az „algériai francia ellen­állás tanácsa nevében írt. Bi- dault levelében árulással vádol­ja de Gaulle-t, aki a „francia Algériát” feladva a „pán-arabiz- musnak és a kommunizmusnak szolgáltatott ki egymillió keresz­tényt és zsidót”. Bidault állást foglal az OAS mellett, amely megmentheti Franciaországot, miként a bibliai „tíz igaz meg­mentette Sodomát”. A törvénytelen népszavazásra ma és mindenkor nemet mond­tunk — hangoztatja a volt mi­niszterelnök. A Francia Kommunista Párt az utóbbi időben több ízben kö­vetelte a közismert szélsőjobb- oldali képviselő letartóztatását. Bidault minden valószínűség sze­rint már külföldön van. Megkezdődött a Jouhaud-pertárgyalása Párizs (MTI). A Jouhaud-per tárgyalása a párizsi katonai tör­vényszék előtt az első napon a vádlott kihallgatásával telt el. A vádirat ismertetése után Sá­lán alvezére kétórás beszédben igyekezett az OAS-t és saját ma­gát tisztára mosni. A vádiratban felsorolt számtalan gyilkosság, bombamerénylet, rablás közül egyetlen egyért sem vállalta a felelősséget, az oráni arab ne­gyed elleni támadás halottjaiért, a börtönben és kórházi ágyakon meggyilkolt arabokért, a francia csendőrtisztek „kivégzéséért”, sem a bankrablásokért, fegyver­lopásokért. „Embereim önállóan dolgoztak. A harcban elkerülhe­tetlenek a túlkapások” — mon­dotta. Jouhaud kijátszotta fő ütőkár­tyáját: Debré miniszterelnökhöz és Frey belügyminiszterhez fű­ződő kapcsolatait. Egy találkozó­ról beszélt, amelyen a miniszter- elnök két megbízottja Debré tá­mogatását ígérte Algéria felosztó sónak tervéhez. Nem átallotta az ellenállási mozgalomhoz hasonlí­tani az OAS-t, hangoztatva: a titkos hadsereg célja ,.Francia- ország érdekeinek védelme”. „Sok magyarázatot hallottunk — írja kommentárjában az Hu- manité munkatársa —, amelyek neip magyaráztak meg semmit, és amelyek hallatáivá felmerül a kérdés, vajon nem arról van-e szó, hogy szándékosan „enyhítő körülményeket" teremtsenek. Az NDK nagykövetének sajtófogadása Wilhelm Meissner, a Német Demokratikus Köztá-sr.c: buda­pesti nagykövete csütörtökön dél­előtt sajtófogadást tartott. A ma­gyar sajtó vezető munkatársait tájékoztatta a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága 15. plénumával kapcrolc.tos kér­désekről és azokról a dokumen­tumokról, amelyeket a Demok­ratikus Németország Nemzeti Frontjának országos tanácsa adott ki az NDK feladatairól és Németország jövőjéről. Az angol-amerikai nem egyéb atomzsarolásnál, hisz újabb légköri atomfegyver­kísérletekkel fenyegetőzik arra az esetre, ha a Szovjetunió nem fogadja el a Nyugat ultimátum- szerű ellenőrzési ' követelését. Ugyanakkor lényeges eleme a közös nyilatkozatnak, hogy semmiféle új érvet, javaslatot nem tartalmaz. Igor Orlov, a TASZSZ hírma­gyarázója joggal veti fel a kér­dést: mi indokolja ezt a nyilat­kozatot, amikor nem az atom­kísérletek betiltásának gondola­ta vezeti? Orlov tekintélyes an­gol és amerikai tudósok véle­ményére hivatkozik, akik sze­rint tulajdonképpen egy nap alatt meg lehetne kötni a kísér­leti robbantások beszüntetéséről szóló megegyezést, mert gya­korlatilag bebizonyosodott, amit egyébként Kennedy és Macmil­lan is beismert, hogy az egyes országok belföldi eszközeivel pontosan észlelni lehet a nuk­leáris robbantásokat. Washington és London nyi­latkozata ködösítés, — folytatja Orlov, — amelynek rendelteté­se elvonni a figyelmet a Csen­des-Óceánon folyó kísérletek előkészítéséről. Ugyanakkor a nyilatkozat szeretné áthárítani a felelősséget az atomfegyver­kezési hajsza újabb veszélyes fordulatáért. A TASZSZ ezzel kapcsolat­ban idézi az India című heti­lap megállapítását: „Az észle­lési eszközök elégtelenségének elmélete kritikán aluli, hacsak az Egyesült Államok nem tö­rekszik a kísérleti robbantások ellenőrzésének kérdéséből átha­tolhatatlan akadályt emelni az atomfegyver-kísérletek beszün­tetésére vonatkozó egyezmény megkötésének útján, — írja az India című lap. — Azok a mes­közös nyilatkozat terséges sorompók, amelyekkel a Nyugat elzárni igyekszik a leszerelés útját, nem győzhetik meg a világ közvéleményét. Az ilyen kétkulacsos magatartás súlyos következményeket rejt magában.” Az angol—amerikai közös nyilatkozat Nyugaton sem érte el célját. Az angol lapok élesen bírálják a kormány veszélyes politikáját, de Amerikában is egyre növekszik azoknak a szá­ma, akik szembefordulnak a Kennedy-kormány politikájá­val. Hughes, a Harvard-egye- tem tanára „Ut a békéhez” cí­mű könyvében ezeket írja: „A katonai kiadások óriási arányú növekedése mind nagyobb ter­heket jelent az amerikai nép számára. Európai rakétatámasz­pontjaink, például Olaszország­ban és Törökországban, semmi­vel sem járulnak hozzá védel­münkhöz, sőt ellenkezőleg, a Szovjetunióhoz intézett állandó kihívást jelentenek. Egyetlen komolyabb békülékeny gesztust sem tettünk Nyugat-Berlin, Ku­ba, vagy az atomfegyverkísérle­tek beszüntetése kérdésében.” Lens, az amerikai közalkal­mazottak szövetségének elnöke Chicagóban mondott beszédé­ben bírálta a Kennedy-kormány politikáját. Hangsúlyozta, hogy a fegyverkezési verseny fokozó­dása egyre nagyobb aggodalom­ra ad okot. Bírálta az amerikai kormány politikáját az „elret­tentő fegyverek” kérdésében, s ámításnak nevezte az „elretten­tő fegyverek” birtoklását, ami csupán arra jó, hogy tízmilliárd dollárral növelje az Egyesült Államok katonai kiadásait, s ugyanakkor — amint a közös nyilatkozat is bizonyít — a le­szerelés problémájának megol­dására az amerikai kormány­zat nem fordít figyelmet. Szovjet nyilatkozat-tervezet a nemzetközi gazdasági egy New York (TASZSZ). Az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának 33. ülésszakán a Szovjetunió nyi­latkozat-tervezetet terjesztett elő a nemzetközi gazdaság), együtt­működésről. A nyilatkozat-ter­vezet hangsúlyozza, hogy az ál­lamok gazdasági kapcsolatait a társadalmi rendszerektől és a gaz­dasági fejlettség fokától függetle­nül fejleszteni kell, a gazdasági kapcsolatokat az egyenlőség, a kölcsönös előny és a be nem avatkozás elveire kell felépíteni, minden állam viszonylatában ér­vényesíteni kell a legnagyobb kedvezmény elvét, kiküszöbölve minden kereskedelempolitikai megkülönböztetést, ki kell bőví­J'itt mii kedésről teni a nyersanyagkereskedelmet és meg kell szüntetni a nyers­anyagok világpiaci árának nagy­arányú ingadozását. India képviselője alapjában vé­ve helyeselte a szovjet nyilatko­zat-tervezetet, és köszönetét mon­dott a kezdeményezését a szovjet küldöttségnek. Az Egyesült Államok képvise­lője barátságtalanul fogadta a szovjet tervezetet. Mivel azonban a tanács tagságának többsége ked­vezően fogadta a szovjet nyilat­kozat-tervezetet, az amerikai kül­dött kijelentette, hogy az „együtt­működés” érdekében kész megvi­tatni a tervezetet. iMiuiiiiiii' nmimMiiiuHL'-«iiuumtmiiii' mwiimiHinuii' «suiniiiiiiiii «miiiiiiiun» •uiiiiiiiiiniiiiiii «uunuiminim «Üiiniiuiii* mimm •iMinimiimBB. ernmm mmmm’émm mmmm «mmmi imiiiimitiiii»H' mniiimiiiiui> ....iinmi> -atinmimiiBii< «mumm«, «mihimiim »»»min» «iimm»' A Vosztok I és a Vosztok 2 hősei 1961. április 12-én indult el a Vosztok 1-gyel Gagarin őrnagy a világűrbe, majd nem sokkal később Tyitov őrnagy, a világ második űrhajósa is követte. A világ első űrutazásának évfor­dulóján mindenütt megemlékeztek a két szovjet űrhajósról, a világűr első meghódítóiról. Baloldali képünk Gagarint ábrázolja, középen Hruscsov Ga- garinnal és Tyitovval. a világ első két űrhajósával. Jobboldali képünkön Gagarin őrnagy sikeres űrutazása után. Rádiókép — MTI Külföldi Képszolgálat.

Next

/
Thumbnails
Contents