Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-13 / 86. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. április 13. De Gauile nem merte megkockáztatni az új választásokat Georges Pompidou, a Rotschild-bankház vezérigazgatója lesz az új miniszterelnök Párizs (MTI). A francia minisztertanács de Gaulle elnökletével megtartott szerdai ülésén foglalkozott a népszavazás után előállott politikai helyzettel. Az ülést követően a várt elnöki határozatok helyett Terrenoire tájékoztatásügyi miniszter kijelentette: a kormány pénteken, a népszavazás hivatalos végeredményének közzététele után vonja le annak tanulságait, ekkor teszik közzé hivatalosan a köztársasági elnök döntéseit. A minisztertanácsi ülés után azonban már nem maradt titok- ,ban, hogy de Gaulle helyén hagy ja a jelenlegi nemzetgyűlést, és csupán kormányában hajt végre változtatásokat. Elfogadta Debré miniszterelnök lemondását és helyette Georges Pompidou-t bízza meg a kormány vezetésével. Változás lesz egyes miniszteri tárcákban is. De Gaulle nem merte megkockáztatni az új parlamenti választásokat, annak ellenére, hogy a népszavazáson a választók 90 százaléka igennel szavazott az általa feltett kérdésekre. Bármennyire is igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy a népszavazás eredménye eddigi politikája jóváhagyását jelenti, a népszavazást megelőző kampány, a politikai pártok zömének egyértelmű állásfoglalása világosan megmutatta, hogy a franciák nagy többsége nem de Gaulle politikájára, hanem csak az algériai békére szavazott igennel. Az elnök döntése, hogy a parlamentet man dátuma leteltéig helyén hagyja, ennek a ténynek a beismerését jelenti. Az igen szavazatok elemzése megmutatta, hogy a népszavazás- „sikere” könnyen«-vá-> lnsztási kudarccá válhatik. Az új választások, a példátlanul igazságtalan francia ... választási rendszer ellenére is, olyan parlamentet eredményezhetnének, amelyben az eddiginél is nehezebben hozható össze a degaullc- ista politikát támogató többség. Bár nem valószínű, hogy egy év múlva kisebb lesz de Gaulle személyi uralmának ellenzéke, sőt a Francia Kommunista Párt tagságának és népszerűségének növekedéséből éppen az ellenkezőre lehet következtetni, a haladék mégis lehetőséget nyújt de Gaulle-riak, hogy újabb népszavazásokkal olyan alkotmánymódosításokat erőszakoljon ki, amelyek még inkább megakadályozzák a nép akaratának érvényesülését. Debré távozása elkerülhetetlen következménye az eviani egyezményeknek. Az algériai kérdés rendezése új szakaszt nyit de Gaulle politikájában, amelynek céljai között ott szerepel a Magh- reb-országok megnyerése, a francia politikai és gazdasági befolyás növelése az arab országokban és Afrikában. Georges Pompidou, a kiszemelt új miniszterelnök — eredetileg a francia irodalom tanéra — de Gaulle legbizalmasabb munkatársai közé tartozik. Már 1944— 46-ig mellette dolgozott és 1938- ban ismét tanácsadója lett. Csupán az alkotmánytanácsban volt hivatalos tisztsége, ennél sokkal fontosabb a Rotschild-bankház vezérigazgatójaként, a monopol- tőkés körökben betöltött szerepe. Helyet foglal egy sor nagy francia és nemzetközi tőkés vállalat, többek között a nyugat- afrikai társaság, az európai gabona-tröszt vezetőségében. A, sza- harai olaj-kérdés egyik legjobb ismerőjének tartják. Jellemző, hogy kormányalakítási tárgyalásait az olajkutató vállalat. székházéban kezdte meg. Pompidou kinevezésével „fő- tisztviselő” kerül a miniszter- elnöki székbe — írja a Le Monde —, akinek hűsége biztosíték rá, hogy a kormány még inkább függő viszonyba kerü) de Gaulle- lal szemben, mint eddig volt. A választások tervének elejtéséből, Pompidou miniszterelnöki kinevezéséből francia politikai körökben arra következtetnek, hogy de Gaulle a parlamenti demokrácia további korlátozására, személyi hatalmának növelésére készül. „Bidault szerint az OAS menthetné meg Franciaországot Párizs (MTI). Több francia lan levelet kapott Georges Bidnult- tól, amelyet a volt miniszter- elnök az „algériai francia ellenállás tanácsa nevében írt. Bi- dault levelében árulással vádolja de Gaulle-t, aki a „francia Algériát” feladva a „pán-arabiz- musnak és a kommunizmusnak szolgáltatott ki egymillió keresztényt és zsidót”. Bidault állást foglal az OAS mellett, amely megmentheti Franciaországot, miként a bibliai „tíz igaz megmentette Sodomát”. A törvénytelen népszavazásra ma és mindenkor nemet mondtunk — hangoztatja a volt miniszterelnök. A Francia Kommunista Párt az utóbbi időben több ízben követelte a közismert szélsőjobb- oldali képviselő letartóztatását. Bidault minden valószínűség szerint már külföldön van. Megkezdődött a Jouhaud-pertárgyalása Párizs (MTI). A Jouhaud-per tárgyalása a párizsi katonai törvényszék előtt az első napon a vádlott kihallgatásával telt el. A vádirat ismertetése után Sálán alvezére kétórás beszédben igyekezett az OAS-t és saját magát tisztára mosni. A vádiratban felsorolt számtalan gyilkosság, bombamerénylet, rablás közül egyetlen egyért sem vállalta a felelősséget, az oráni arab negyed elleni támadás halottjaiért, a börtönben és kórházi ágyakon meggyilkolt arabokért, a francia csendőrtisztek „kivégzéséért”, sem a bankrablásokért, fegyverlopásokért. „Embereim önállóan dolgoztak. A harcban elkerülhetetlenek a túlkapások” — mondotta. Jouhaud kijátszotta fő ütőkártyáját: Debré miniszterelnökhöz és Frey belügyminiszterhez fűződő kapcsolatait. Egy találkozóról beszélt, amelyen a miniszter- elnök két megbízottja Debré támogatását ígérte Algéria felosztó sónak tervéhez. Nem átallotta az ellenállási mozgalomhoz hasonlítani az OAS-t, hangoztatva: a titkos hadsereg célja ,.Francia- ország érdekeinek védelme”. „Sok magyarázatot hallottunk — írja kommentárjában az Hu- manité munkatársa —, amelyek neip magyaráztak meg semmit, és amelyek hallatáivá felmerül a kérdés, vajon nem arról van-e szó, hogy szándékosan „enyhítő körülményeket" teremtsenek. Az NDK nagykövetének sajtófogadása Wilhelm Meissner, a Német Demokratikus Köztá-sr.c: budapesti nagykövete csütörtökön délelőtt sajtófogadást tartott. A magyar sajtó vezető munkatársait tájékoztatta a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága 15. plénumával kapcrolc.tos kérdésekről és azokról a dokumentumokról, amelyeket a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának országos tanácsa adott ki az NDK feladatairól és Németország jövőjéről. Az angol-amerikai nem egyéb atomzsarolásnál, hisz újabb légköri atomfegyverkísérletekkel fenyegetőzik arra az esetre, ha a Szovjetunió nem fogadja el a Nyugat ultimátum- szerű ellenőrzési ' követelését. Ugyanakkor lényeges eleme a közös nyilatkozatnak, hogy semmiféle új érvet, javaslatot nem tartalmaz. Igor Orlov, a TASZSZ hírmagyarázója joggal veti fel a kérdést: mi indokolja ezt a nyilatkozatot, amikor nem az atomkísérletek betiltásának gondolata vezeti? Orlov tekintélyes angol és amerikai tudósok véleményére hivatkozik, akik szerint tulajdonképpen egy nap alatt meg lehetne kötni a kísérleti robbantások beszüntetéséről szóló megegyezést, mert gyakorlatilag bebizonyosodott, amit egyébként Kennedy és Macmillan is beismert, hogy az egyes országok belföldi eszközeivel pontosan észlelni lehet a nukleáris robbantásokat. Washington és London nyilatkozata ködösítés, — folytatja Orlov, — amelynek rendeltetése elvonni a figyelmet a Csendes-Óceánon folyó kísérletek előkészítéséről. Ugyanakkor a nyilatkozat szeretné áthárítani a felelősséget az atomfegyverkezési hajsza újabb veszélyes fordulatáért. A TASZSZ ezzel kapcsolatban idézi az India című hetilap megállapítását: „Az észlelési eszközök elégtelenségének elmélete kritikán aluli, hacsak az Egyesült Államok nem törekszik a kísérleti robbantások ellenőrzésének kérdéséből áthatolhatatlan akadályt emelni az atomfegyver-kísérletek beszüntetésére vonatkozó egyezmény megkötésének útján, — írja az India című lap. — Azok a mesközös nyilatkozat terséges sorompók, amelyekkel a Nyugat elzárni igyekszik a leszerelés útját, nem győzhetik meg a világ közvéleményét. Az ilyen kétkulacsos magatartás súlyos következményeket rejt magában.” Az angol—amerikai közös nyilatkozat Nyugaton sem érte el célját. Az angol lapok élesen bírálják a kormány veszélyes politikáját, de Amerikában is egyre növekszik azoknak a száma, akik szembefordulnak a Kennedy-kormány politikájával. Hughes, a Harvard-egye- tem tanára „Ut a békéhez” című könyvében ezeket írja: „A katonai kiadások óriási arányú növekedése mind nagyobb terheket jelent az amerikai nép számára. Európai rakétatámaszpontjaink, például Olaszországban és Törökországban, semmivel sem járulnak hozzá védelmünkhöz, sőt ellenkezőleg, a Szovjetunióhoz intézett állandó kihívást jelentenek. Egyetlen komolyabb békülékeny gesztust sem tettünk Nyugat-Berlin, Kuba, vagy az atomfegyverkísérletek beszüntetése kérdésében.” Lens, az amerikai közalkalmazottak szövetségének elnöke Chicagóban mondott beszédében bírálta a Kennedy-kormány politikáját. Hangsúlyozta, hogy a fegyverkezési verseny fokozódása egyre nagyobb aggodalomra ad okot. Bírálta az amerikai kormány politikáját az „elrettentő fegyverek” kérdésében, s ámításnak nevezte az „elrettentő fegyverek” birtoklását, ami csupán arra jó, hogy tízmilliárd dollárral növelje az Egyesült Államok katonai kiadásait, s ugyanakkor — amint a közös nyilatkozat is bizonyít — a leszerelés problémájának megoldására az amerikai kormányzat nem fordít figyelmet. Szovjet nyilatkozat-tervezet a nemzetközi gazdasági egy New York (TASZSZ). Az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának 33. ülésszakán a Szovjetunió nyilatkozat-tervezetet terjesztett elő a nemzetközi gazdaság), együttműködésről. A nyilatkozat-tervezet hangsúlyozza, hogy az államok gazdasági kapcsolatait a társadalmi rendszerektől és a gazdasági fejlettség fokától függetlenül fejleszteni kell, a gazdasági kapcsolatokat az egyenlőség, a kölcsönös előny és a be nem avatkozás elveire kell felépíteni, minden állam viszonylatában érvényesíteni kell a legnagyobb kedvezmény elvét, kiküszöbölve minden kereskedelempolitikai megkülönböztetést, ki kell bővíJ'itt mii kedésről teni a nyersanyagkereskedelmet és meg kell szüntetni a nyersanyagok világpiaci árának nagyarányú ingadozását. India képviselője alapjában véve helyeselte a szovjet nyilatkozat-tervezetet, és köszönetét mondott a kezdeményezését a szovjet küldöttségnek. Az Egyesült Államok képviselője barátságtalanul fogadta a szovjet tervezetet. Mivel azonban a tanács tagságának többsége kedvezően fogadta a szovjet nyilatkozat-tervezetet, az amerikai küldött kijelentette, hogy az „együttműködés” érdekében kész megvitatni a tervezetet. iMiuiiiiiii' nmimMiiiuHL'-«iiuumtmiiii' mwiimiHinuii' «suiniiiiiiiii «miiiiiiiun» •uiiiiiiiiiniiiiiii «uunuiminim «Üiiniiuiii* mimm •iMinimiimBB. ernmm mmmm’émm mmmm «mmmi imiiiimitiiii»H' mniiimiiiiui> ....iinmi> -atinmimiiBii< «mumm«, «mihimiim »»»min» «iimm»' A Vosztok I és a Vosztok 2 hősei 1961. április 12-én indult el a Vosztok 1-gyel Gagarin őrnagy a világűrbe, majd nem sokkal később Tyitov őrnagy, a világ második űrhajósa is követte. A világ első űrutazásának évfordulóján mindenütt megemlékeztek a két szovjet űrhajósról, a világűr első meghódítóiról. Baloldali képünk Gagarint ábrázolja, középen Hruscsov Ga- garinnal és Tyitovval. a világ első két űrhajósával. Jobboldali képünkön Gagarin őrnagy sikeres űrutazása után. Rádiókép — MTI Külföldi Képszolgálat.
