Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-13 / 86. szám

T9G2. április 13.

TOLNA MEGYEI NÉÉŰJSAG

3

A szocialista brigádvezetők országos tanácskozása

Első ízben ülnek össze ma tanácskozásra Budapesten az ország iparában és mezőgazdaságában, a kereskedelem és a közlekedés területén működő szocialista brigádok vezetői, küldöttei. Az a mozgalom, amely a hetedik pártkongresszus tiszteletére indult szocialista munkaverseny során tette meg az első lépéseket, kiterebélyesedett, országossá vált. Üzemeinkben — és ma már hozzátehetjük, mezőgazdasági termelőszövetkezeteinkben is — százával vesznek részt a munkabrigádok ez új mozgalomban, amely zászlajára a „Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni” jelszót írta.

Az új versenymozgalom annak felismeréséből, tudatossá válásából született, hogy a szocializmus felépítéséhez nem elegendő a termelés növelése, tökéletesítése, hanem elengedhetetlen feltétele a szocializmus győzelmének az új embertípus, a szakmailag, politikailag képzett, magas műveltségű, a közösség ügyéért áldozatra is kész munkás, műszaki és adminisztratív dolgozó kinevelése. Sőt, feltétele ez magának a termelés magasszínvonalú megszervezésének is. Itt az ideje, hogy e brigádok kicseréljék tapasztalataikat, közelebb kerüljenek egymáshoz.

A tanácskozáson részt vesznek megyénk szocialista brigádjainak képviselői is. Azt várjuk — és elsősorban maguk a brigádok számítanak erre — hogy hazatérve gazdag tapasztalatokkal segítsék elő a mozgalom további fejlődését.

Négyen a tanácskozás részvevői küziil

◄—

Orbán György, a Todna megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál működő villanyszerelő brigád vezetője. A brigád az elsők között érdemelte ki a „Szocialista brigád” címet, úttörője volt az új versenyforma elterjedésének a megyében. A tizennyolc tagú kollektívát nemrég tüntették ki ötödször a megtisztelő címmel. A brigád nemcsak a termelésben állja meg kiválóan a helyét — több brigádtag kapta meg az elmúlt években a *,Kiváló dolgozó” kitüntetést és a ^Szakma ifjú mestere” jelvényt —, hanem a tanulásban, a szocialista életmód kialakításában is. Legújabb versenyvállalásukban már szerepel a többi brigádok segítése is.

Büchner János, á Bonyhádi Cipőgyár Gagarin szocialista brigádjának vezetője. A brigád elsősorban a kulcsgépeken dolgozókat tömöríti. A verseny során célul tűzték ki a jobb minőségű munkát, a szakmai és politikai továbbképzést, a kollektíva tagjai általános műveltségének emelését, a fiatal szakmunkások nevelését.

Klemm Károlyné a megye kereskedelmi és vendéglátóipari hálózatában működő szocialista brigádokat képviseli az országos tanácskozáson. Brigádja a Tolnai Földművesszövatkezetnél működik, a szakmában elsőként nyerte el a „Szocialista brigád” címet A tolnai brigádok tevékenységében a gazdaságosság, a pontos elszámolás, a szakmai képzés mellett fontos szerepe van az udvarias kiszolgálásnak, a vendégekkel szembeni előzékenységnek.

—►

Hattagú postás kézbesítő brigád vezetője Szekszárdon Horváth János. A brigád a múlt év elején lépett versenyre a kitüntető cím elnyeréséért, amit e>gy ízben már meg is kapott a kis kol- , lektíva. A brigád — melynek nemcsak vezetője, hanem legidősebb tágja is az 53 éves Horváth János, a pontos, „felszólamlás- mentes” (a kézbesítőmunka . „se- lejtje” rendszerint a felszólamlás) munka mellett a hírlapterjesztéssel, egymás segítésével, a rendszeres szakmai képzéssel tűnik ki.

Határozottabb vezetés — termékenyebb munka

A kései tavasz összezsúfolta a mezőgazdasági munkát, s most minden kézre szükség van ahhoz, hogy a lemaradást pótoljuk.

A lengyeli Búzakalász Tsz vezetősége az elmúlt évben is komoly gondokkal küzdött, mivel kevés a férfi munkáskéz, sok a tsz-ben az asszony, akik közül többen nem dolgoztak rendszeresen. A múlt év tapasztalatai alap ján jutott arra a következtetésre a tsz vezetősége, hogy határozottabb intézkedést foganatosítanak azokkal a tagokkal szemben, akik csak a hasznot akarják élvezni szövetkezeti tagságukkal, de dolgozni nem akarnak. Úgy döntöttek, hogy azoktól a tagoktól, akik hetenként nem dolgozzák le az öt napot a közös gazdaság földjén, megvonják a háztáji földet.

Az intézkedésnek máris megvan az eredménye. Ahogy Dávid Lajos elnök elmondja, az asszonyok szórták szét húsz hold földön a trágyát, és veszekedtek azért, ki vegyen részt a munkában. Már eddig elvetettek húsz hold borsót, húsz hold zabot. A cukorrépa és burgonya alá előkészítették a talajt, és ahogy az idő engedi, a vetést is befejezik.

A napraforgó egy részét is elvetették már.

A munka gördülékenységét akadályozza az is, hogy a Teveli Gépállomás nem vette figyelembe talajviszonyaikat, gyenge tárcsákat küldött és a kötött talajon gyakran elromlik a gép.

Sok idő elmegy a gépjavítással, és még így sem végeznek olyan minőségű munkát, mint kellene!

Ezen a problémánkon is segít az — mondja Dávid elvtárs —, hogy a tavasz folyamán a szövetkezet több gépet vásárol, így saját magunk tudjuk a gépi munka egy részét is elvégezni.

______________

P

énteki

TEGYÜK A HELYÉRE

Tizenkét évvel ezelőtt találkoztam először ezzel a szórenddel. Gépet állítottunk fel gyárunkban, s művezetőnk adta ki az utasítást: Fiúk tegyük a helyére. Helyére tettük. Most meg, nem múlik el nap, hogy tízszer ne hallanám: ezt, meg azt, tegyük a helyére.

Legutóbb például

Más: A gépkocsi nem helyre kell ten- gumijának futózása ni bizonyos dolgokat, nem a legjobban si- hanem ezt, vagy azt került. — Tegyük he- kell tenni, csinálni, lyére már ezt a gu- Mert: a gépíró mun- mijavítási ügyet, kaját könnyíteni le- Helyretették? Nem hét. A gumikat gon- tudom. Azután: — dosabban kell javítani. A gabonák fejtrágyázását meg lehet, s kell gyorsítani. És, hogy rosszak a munkavédelmi plakátok.

Elvtársak, rosszak a munkavédelmi plakátok, tegyük helyére Őket. Helyére tették a plakátokat?

És: — Lassú ütem- jókat kell rajzoltatni, ben végzik a tsz-ek mert a rossz is a he- arról hallottam tár- a gabonák fejtrágyá- lyén, a falon volt. gyalni, hogy az egyik zását. Tegyük helyé- Folytassam? Migépíró túlterhelt re végre ezt a dől- nek, hisz magam sem munkával; javasol- got, mert nem lesz vagyok abban bizo- ták: — Egyik munka- kenyerünk. S ha he- nyos, hogy írásom kört el kell venni tő- lyére tesszük, lesz? helyére teszi-e a dolle, tegyük végre he- Szóval, e néhány gokat? lyére ezt az ügyet is. példából is látható: P. J.

l/WWWVWWVWVW»/'/VWWWWWWWWWV

A hitélet és a hor

Három ember igyekezett volna a napokban hazafelé egy szomszédos községbe, egy másikból. Kettő közülük hétköznapi foglalkozást űzött, a harmadik a község plébánosa volt. Nem jött az autóbusz, s egy a kettő közül ezt indítványozta:

— Ne várakozzunk, induljunk neki gyalog.

Társa helyeselt, s hogy az udvariasság szabályai csorbát semmiként ne szenvedjenek, meginvitálták égy kis gyaloglásra a plébános urat is. Kicsit pocakos, öregedő ember ő, s az ilyesféle kirándulásoknak sosem volt nagy barátja. Most azonban valami megmagyarázhatatlan okból a másik kettőhöz szegődött. Azóta szánja, bánja ezt, de most már késő, az eset megtörtént.

Éspedig így: Amerre mentek,

Fiatal szakemberek ankétja Szekszárdon

Tegnap, április 12-én, Szekszárdon a Soós Sándor Városi Művelődési Házban első ízben tanácskozott a megye fiatal ag- rárértelmisége. Megjelent és vitaindító előadást tartott Virág István, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője. Készt vett a tanácskozáson Nagy János, az Állami Gazdaságok Tolna megyei Igazgatóságának vezetője, Horváth József, a gépállomások megyei igazgatója. Ott voltak“ a KISZ és a MEDOSZ képviselői, a tanácskozás szervezői. Az ankét a fiatal mezőgazdasági szakemberek helyzetével, problémáival és a feladatokkal foglalkozott. A részvevők közül sokan felszólaltak. Az ankét részletes méltatására lapunkban visszatérünk.

pincék húzódtak a domb aljában. Mondja az egyik gyorsbeszédű cimbora:

— Nézzük meg, talán itt van a sógorom.

Ott volt. Előkerült a pohár, s a bor is. A plébános úr előbb szabódott.

— Csak éppen egy pohárkával, mivelhogy a vérnyomásom... Meg nekem egyébként sem lehet.

Ezen aztán vita kerekedett, amelynek a lényege az volt: ki lhat bort, s ki nem, a hitélet mennyire zárja ki a borfogyasztást. Mindenki tartotta a magáét, az álláspontját és a poharát is.

Hogy mi lett a végső döntés? Ez jószerint meg sem mondható, mert a plébános úr a cáfolat hevében kicsit becsiccsentett. Végül már nem is szavakkal, hanem poharakkal érvelt. Érvelése Igen meggyőző lehetett, mert a végére sikerült önmagát megerősítenie abban, hogy „nem is olyan rossz az a bor..." Egyetlen aggálya maradt csak. Nem tudta: mi történik akkor, ha mindezt megtudja az egyházközség.

Nincsenek értesüléseim arról* hogy az ügy kitudódott-e? A magam részéről nem is érdeklődöm utána. Már csak azért sem, mert a kíváncsiság rossz szokás, s különben is ott, ahol ez történt, már ismerik az egészet, az eredménynyel együtt.

sz. i.

ÓNODVÁft) MIKLÓS

XX VL

Felállt az asztal mellett és mélyen az orvos szemébe nézett.

— Elérkezett az idő, amikor szolgálatokat tehet nekünk! Emlékeztetem önt arra, amikor vállalva minden kockázatot, mi tettünk jó szolgálatot önnek: átmentettük Ausztria területéről és így elkerülte az igazságszolgáltatást. Nos, akkor közöltük, hogy alkalomadtán viszontszolgálatot várunk. Most elérkezett ennek az ideje, s hozzáteszem még, hogy ezzel nemcsak önként vállalt kötelezettségét rója le, hanem nagy összeget kereshet.

— Kész vagyok rá!

— Nagyón helyes! örülök neki és most meg is beszéljük a legszükségesebbeket;

Mr. Rogger tömören foglalta össze mondanivalóját.

— Nagyon szép feladatot kap. j Hozzáteszem azonban, nem lesz | könnyű, viszont busás lesz az i érte járó fizetség.

Az orvos jól megjegyzett minden mondatot, s alig tudta eltit- '■r'lni, hogy belül félelmet érez.

■ — A határig eljuttatjuk. Az

első nehézség itt mutatkozik majd. A zónán ügyesen, saját leleményességével kell átjutnia, s ehhez nemcsak ügyességre, hanem bátorságra is szükség van. Attól a pillanattól kezdve pedig, hogy magyar területre lépett, még ezerszeresebb éberséggel kell közlekednie és dolgoznia. Mindazonáltal nagyon fontos, hogy szigorúan tartsa magát az utasításainkhoz, mert egy meggondolatlan lépés és... mindent elronthat, veszedelembe sodorhatja magát, amelyből aligha tudnánk kimenteni. Míg, ha mindenben utasításaink szerint jár el, hamarosan viszontlátjuk egymást és munkájának nem marad el a jutalma.

Mr. Rogger szünet nélkül mondta el mindezt, s megfeledkezve előbbi ígéretéről, felhajtott egy pohár vodkát.

— Úgy hallom — folytatta aztán —, hogy az Államokba, vagy Svájcba vágyik. Körner úr szólt már önnek arról, hogy egyik svájci klinikánkban szívesen számítanának önre?

— Igen. Beszéltünk erről.

—- Nos, akkor én megerősítem: várja a svájci klinika, ahová nem megy üres zsebekkel. A kialakult szokások szerint 10 ezer dollárt helyeztünk el az ön nevére a bankban. Itt van az erről szóló igazolás, amelyet szerencsés visszatérése után azonnal kézhez kap.

Horváth feje zúgni kezdett. Megfordult vele a szoba: összefolytak az ablakok és a tárgyak. Mohó kapzsisággal hallgatta Mr. Rogger szavalt, egy mondatot sem szalasztott el belőlük,

Mr. Rogger szünetét tartott, szétteregette az asztalon a térképet.

— Megmutatom, hol küldjük át! Ide majd Gyarmathy kíséri el. Amint végeztünk, azonnal indulnak. Estére oda kell émiök. Most pedig jól vésse az agyába tanácsaimat! A határ átlépése utón egyelőre igyekezzék távolmaradni a községektől és településektől, valamint az utaktól és a vasútvonalaktól. Ezen az éjszakán 8—10 kilométert kell gyalogolnia. Útja fárasztó lesz. azon(Folytatás a 4, oldalon.)