Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-22 / 94. szám
Tolna megyei nepüjsao 1962. április 82. 4 ' 4M Köznapi Emberek A második ötéves terv megvalósítása a szocialista építés útján újabb magaslatokra vezeti népünket (az 1961. évi II. törvényből) Módszertani levél a Népművelési Intézetnek Bogár Istvánt nem kell bemutatni a megye Olvasóinak :§ A Sárpilisi Népi Együttes vezetője, amely országos hírnévre tett szert annakidején, s a hírnév non kopott máig sem, mert az együttes vezetőjének irányításával még mindig talpra tudott állni, bármilyen megrázkódtatások érték is. Ma ismét teljes lendülettel működik, S Bogár István szerint, nemsokára jobban, mint valaha. — A Szekszárdi Állami Gazdaság együttese lettünk. Ez számottevő anyagi és erkölcsi támogatást jelent. Beolvadt közénk az újbereki tánccsoport is. — Elmosolyodik: — Tíz nagyon szép és liagyon ügyes lányt kaptunk. Felnőtt csoportjuk ötven tagú, s ott van mögötte, utánpótlásnak, a tíztagú gyermekcsoport is. Meg az iskolában az úttörő együttes, amely máris szép előadásra képes, de egyelőre a hagyományok ápolására hivatott elsősorban. A múltról nem kell szólni, a népi kultúra nevelői előtt ismeretes, inkább a jövőről. Bogár István így mondja: — Elsőrendű feladatunknak tekintjük a táncosok technikai képzését. Azonkívül az eddigi sárközi tánckompozíciók közül, amelyeket egyszer már bemutattunk, néhányat ismét előveszünk, felújítunk, sőt továbbfejlesztünk. A járási művelődési házzal közösen egy táncdrámát szeretnénk készíteni. Hogy mennyire sikerül, a jövő dönti majd el. — Most módszertani levelet készítek a Népművelési Intézet számára. Ebben megírom az együttes tizenöt évének történetét, tapasztalatainkat, módszereinket. Tovább folytatjuk a gyűjtő munkát, amelyben az együttes tagjai is részt vesznek és szeretnénk még szebb előadásokat tartani. A szekszárdi járási művelődési ház elsőszámú segítője A kulturális seregszemle já rási bemutatóján a szervezés és rendezés egyik erőssége volt, az ő kezében futottak össze a műsor pengetésének szálai. Tömöri Ilonának hívják, nevelő a decsl általános iskolában. Eddig ő volt a községi művelődési otthon igazgatója, tehát a község kulturális életének irányítója. Most, hogy járási szintre emelkedett a decsi művelődési otthon, függetlenített igazgatót, kapott. De... — Ezután is ugyanúgy végzem á munkámat, mint eddig. Sőt, örülök ennek a megoldásnak. Nem azért, mert az én felelősségem, tennivalóm kevesebb iesz, hanem azért, mert most sokkal többet tudunk tenni, a nagyobb lehetőségek birtokában, a község kulturális felemelkedéséért. — így mondja, amikor néhány perces szünetet engedélyez számára valamely hosszabb műsorszám. S aztán megy, siet, hogy zökkenő- mentes, folyamatos legyen a műsor. Amikor arról kérdezem, nevelőtársai hogyan veszik ki részüket a kulturális nevelőmunkából, így válaszol: — Eddig is nagyon sokat segítettek, s az csak természetes, hogy a jövőben is ugyanígy lesz. Az én feladatom most az, hogy irodalmi szakkört szervezzek. Már hozzá is kezdtem, hiszen valóban nagyon szép feladat az irodalom szép alkotásainak népszerűsítése, az olvasási igény felkeltése az emberekben. A szakkör tagjai között máris megtalálhatók mindenféle foglalkozású emberek: pedagógusok, szövetkezeti parasztok, asszonyok. Bízunk benne, hogy munkánk nem marad eredménytelen. Naponta 20 — 30 hold kukoricát és köztesbabot tud elvetni a tamási gépállomáson szerkesztett újfajta vetőgép Lesz-e jövőre elegendő meny- nyiségű bab, vagy egy év múlva is ünnepi lakomának számít egy tányér csülkös bableves? Mert csülök még csak kerülne, a bab azonban kevés, s az elmúlt télen is alig lehetett hozzájutni. A hiány oka áz, hogy a bab vetését nem tudták gépesíteni, s így a termelőszövetkezeteknek általá ban nem kifizetődő a termesz tése. Igaz ugyan, hogy készült egy új konstrukciójú kombinált kukorica- és babvető-gép, egyelőre azonban nagyon kevés van belőle, s teljesítménye sem a legnagyobb. Éppen ezért majdnem mindenütt kézi erővel vetették a babot, bár a legtöbb szövetkezetben nem is jutott rá idő és munkaerő. A babtermelés kérdését azonban meg kell oldani, s a Tamási Gépállomás technikusa, Czink Ferenc hosszú kísérletezés után most egy olyan újítást mutatott be, amely alkalmas arra, hogy A megye több mint 4000 úttörője táborozik az idén nyáron A napokban a Megyei Úttörő Elnökség táborozási szakbizottsága felmérte a megye úttörőcsapatainak nyári táborozási lehetőségeit és kívánságait. Eddig 81 úttörőcsapat jelentette be táborozási, üdülési, illetve országjárást szándékát. A táborok a Balaton mellett, a Mecsekben, a Dunakanyariján és Vác környékén lesznek. A táborozásokon az eddigi jelentkezések alapján több mint 4000 pajtás kíván részt venni. Harminckilenc úttörőcsapat a Megyei Úttörő Elnökség balatoni táborhelyét kívánja igénybevenni, ahol a kisebb csapatok a nyár folyamán turnusonként váltják egymást. Több csapat országjáró kirándulásokat szervez autóbusszal, illetve kerékpárral. Az országjárók főbb állomásai: Veszprém, Sopron, Budapest és Eger. Fadd—Domboriban az idén is megnyitja kapuit a vezetőtovábbképző tábor. A kezdés biztató Dunaszentgyörgyön 3 óleső érzés végigpillantani a dunaszéntgyörgyi határt. Úgy látja az ember, hogy ezen a tavaszon az egész falu népe munkához látott. A termelő- szövetkezetben a megszilárdulás folyamata nem most, nem ezekben a hetekben kezdődött, hanem még tavaly: érni kezd a fáradságos, többhónapos politikai munka gyümölcse. Ez a munka jó, egészséges termést ígér, mert a kezdés 1962 tavaszán Dunaszentgyörgyön biztató. Az új elnök, László Lajos, nagyüzemi tapasztalatokkal bőségesen rendelkezik. Állami gazdaságban volt üzemegységvezető 11 évig, s magával hozta — a tsz-ben érvényre is akarja juttatni — a neki már természetes rendet és fegyelmet. Úgy látszik, sikerül. E törekvésében jó segítőtársa a pártszervezet, a szakvezetés és a végre már rendet, fegyelmet igénylő tagok többsége. A székházban a középső terem a télen afféle korhely- tanya volt. Reggeltől estig mérték ott a bort, a pálinkát, s egyesek a székházban hangoskodtak napról napra. Ez az állapot a dolgos, rendes emberekből érthető ellenszenvet váltott ki, hiszen az italozók rontották a szövetkezet erkölcsi hitelét. A vezetőség a korhely- tahyát megszüntette. Lehet, hogy néhány embernek nem tetszik ez az intézkedés, de a hgap elemek tetszése, vagy nem tetszése ne légyen érdekes. Sok volt a baj a fogatosokkal. Nem lehetett boldogulni velük. Erre összehívták őket, hogy öntsenek végre tiszta vizet a pohárba. — Mondják meg, mit akarnak, élni, vagy égni? — tette fel nekik a kérdést az elnök. — Dolgozni. — Élni. — Természetesen. — De ha valami előadódik, akkor legyen kivel tárgyalni. — Ne legyünk gazdátlanok. Ebből a beszélgetésből a vezetők is megértették, hogy csak akkor kívánhatnak jó munkát és csak addig, amíg tervszerű és felelősségteljes marad a vezetés. A beszélgetés óta a fogatosokkal nincs semmi baj. Amikor az új elnököt megválasztották, szép beköszöntő helyett csak ennyit mondott: — Én szigorú leszek, elvtársak, segítsenek. Néhányan felszisszentek és a szövetkezeti demokráciát emlegették, pedig a szövetkezeti demokrácia nincs ellentmondásban az elnök kijelentésével. A vezetőség akkor sértené meg a szövetkezeti demokráciát, ha elnézné, elhallgatná a fegyelmezetlenséget, a rossz munkát, az alkudozást. Dunaszentgyörgyön nagy divat volt az alku. Amikor a brigádvezető valakit munkára hívott, ilyen válaszokat kapott: — Elmegyek, de csak úgy, ha beírsz nekem két munkaegységük Ez a divat is megszűnt, és ne is legyen többé. A vezetőség kidolgozta, írásban rögzítette a brigádterveket. A brigádvezető felelős azért hogy a terv brigádra eső része teljesítve legyen. így a helyes és az lenne még tökéletesebb, ha ezekről a tervekről a brigádvezetők rendszeresen beszélgetnének a tagokkal. Megtörtént a területfelosztás. A pártszervezet aktívái ismertették a premizálási feltételeket, s nemrég a családtagok bevonásának fontosságáról tartottak kisgyűléseket. A mondott szóból ért áz ember. Dunaszentgyörgyön azért biztató a kezdés; mert a helyi vezetők a gyakorlatban alkalmazzák a helyes módszert, azt. hogy mindent megbeszélnek a tagokkal. Ez nem zárja ki, sőt éppen ez teszi lehetővé, hogy tervszerűen, rendben, fegyelmezetten menjenek a dolgok. Eddig nincs baj. E cikk címét mégis viszolyogva, félve írtam le. Hiszen hányadik kezdés is ez már ott, Dunaszentgyörgyön? Talán a harmadik. Amikor egy-egy új vezetőség megkezdte munkáját, egy ideig úgy látszott, hogy a kezdet biztató, az is volt, de a befejezés még egysZer sem sikerült. Legyen végre erejük úgy befejezni az esztendőt ahogy kezdik. Sok minden kell ehhez: fegyelem, szorgalom, kölcsönös megbéc?' lés, s mindenekelőtt az, hoy a tagok a vezetőket, a vezető'; a tagokat tiszteljék és segítse . Sz. P. minden közös gazdaságban általánossá válhassék a köztesbab termelése. Czink Ferenc a TVD 6-os négyzetes vetőgépen a kukorica tartálya mögé a bab részére is szerelt egy tartályt, ami kétféleképp is szabályozható: be lehet állítani a megfelelő sortávolságot 70 és 140 centiméter között, de szabályozható az is, hogy a gép egyszerre hány szem babot vessen el. A gépnek kettős előnye van. Alig néhány órai munkával, 4— 500 forintos költséggel át lehet alakítani a négyzetes vetőgépeket kukorica—babvető-gépekké, s ugyanakkor munkateljesítménye nagy, meft naponta 20—.70 holdat tud bevetni. Czink Ferenc gépét most mutatták be a pincehelyi Rákóczi Tsz-ben. A gyanakvó szövetkezeti gazdák — gondolván, hogy biztos, ami biztos — a gép melletti földdarabon kézzel is vetették a köztesbabot, rövid idő alatt azonban meggyőződtek arról, hogy az új gép kifogástalanul működik, s két nap alatt 50 holdon vetette el a kukoricát és a babot. A pincehelyi Rákóczi Tsz az idén 3Ö0 hold bab termelésére szerződött, s a vetőgépnek olyan sikere volt a bemutatón, hogy a szövetkezeti gazdák azonnal ott is tartották. Az új vetőgép azonban nemcsak Pincehelyen aratott sikert, hanem a gépállomások megyei igazgatóságán is felismerték óriási jelentőségét, elhatározták, hogy a megyében, még a kukorica- vetések ideje alatt, 10 négyzetesen vető gépet alakítanak át. Többre sajnos már nincs idő. Megoldódik-e az új géppel á köztesbab termelése? Minden bizonnyal elősegíti a megoldást, hisz a megye gépállomásainak például nem szerepelt a tervében bab vetés, Czink Ferenc újítása azonban lehetővé teszi, hogy a kukoricával együtt 3000 hold köztesbabot is elvessenek. (1) A hamutálcától az öngyújtóig Új gyártmányok a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat idei tervében Az ősszel lesz tíz éve, hogy Dombóvárott új üzem kezdte meg működését, a tanácsi iparhoz tartozó Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat. A tíz év gyártmány-skáláját nehéz lenne felsorolni, az üzem szakember-gárdája mindig megtalálta a lehetőségeket a kelendő árucikkek gyártására, közben az üzem állandó korszerűsítésére. Megépítették a horganyzó üzemet, rátértek a füstcső, majd a drótfonat gyártására. A termelékenység évről évre nőtt az üzemben. Jellemző példája ennek a locsolókanna. Tavaly még csak párszázas szériában gyártották a kannákat. Az idén azonban az első negyedéves program már 4 ezer darabot irányzott elő. Gépesítették a gyártást, aminek következtében e cikknél a termelékenység háromszorosára nőtt. Ma egy locsolókanna előállításához mindössze 28 percre van szükség. Nem volt olyan év, ami valami újat ne hozott volna az üzem ben. Az idei gyártmányok egyike a kárpitozott bútorokhoz való epedabetét. Tavaly készültek fel a gyártás bevezetésére. A mohácsi — hasonló profilú — vállalatnál tett tanulmányút után Tóth Gyula karbantartó brigádja elkészítette a szükséges gépeket, szerszámokat — a gépek, szerszámok és készülékek terén csaknem teljes önellátásra rendezkedett be a vállalat — és az év elején megindulhatott a gyártás. Azóta már több száz négyzet- méternyi , epeda készült el az üzemben, minőségük kifogástalan. Az idei gyártmány fejlesztési programban szerepel további két új gyártmány bevezetésé. A felsőbb szervek már jóváhagyták á vállalatnak hazai öngyújtó-gyártással való megbízását. Ez nagy feladatok elé állítja a vállalat dolgozóit, műszaki szakembereit, hiszen a technológia lényegesen eltér a jelenlegi gyártmányokétól. Többek közt célgépeket kell szerkeszteni és készíteni, létre kell hozni egy galvanizáló részleget is, meg kell tanítani a dolgozókat a különféle műveletekre. A tervek szerint az év végéig megtörténik a tömeggyártásra való felkészülés, elkészül a nullszéria, 1963-ban pedig már megindul az öngyújtók nagybani gyártása. Hasonlóképpen készülnek fel egy másik új termék, a fényképtartós asztali lámpa gyártására is. Itt is a nullszériáig jutnak el az év végéig, hogy a jövő év elején bevezethessék e cikk gyártását. ^Daomzi napJüthbM — Szekszárdiéi — Bátáig — Szalad velünk a kocsi SZek- szárdról Bátaszék felé, az út baloldalán végeláthatatlan sorokban betonoszlopok állnak. Nem mindennapi látvány ez, meg kell állnunk. A Szekszárdi Állami Gazdaság decsi hegyi csemege szőlő-telepén „horgonyoztunk” le. Most éppen a betonoszlopok között huzalokat feszítenek ki a munkások. Amint Kedves Béla, az üzemegység vesetája és Lóránt Tamás brigádvezető elmondják, az elmúlt évben itt 143 hold szőlőt telepítettek, s az .idén még 30 hold lesz. Minden esetre, nem mindennapi látvány ez a betonoszlopos, huzalos, támberendezéssel ellátott hatalmas sztnoierület. De megyünk tovább. BátaSzéken a malmon túl festői látvány állít meg bennünket. A fiúk ásóénak, a lányok vele- fjeinek az elkerített földterületen. A politechnikai oktatás keretében niunkálkodnúk itt a bátasZéki II. számú általános iskola VI, b. ősz- .ályának tanulni, két pedagógus, Fekete Mária. és Séhultz György vezetésével. Megtudjuk, hogy a gyerekek között több FISZ-tag is van, akiknek területe a szomszédos föld- darab. Nem is volt eredménytelen áz elmúlt év a kis szövetkezetben. Több mint 15 ezer forinttal zártak. Itt — ahol tanulják a mezőgazdasági munkát — szintén eredményes volt az év, közéi 1500 forintot vettek be munkájúk gyümölcseiért. Röpke félóra, s már utunk végcélja, Báta határában járunk. A kápolnát elhagyva, a baloldalon népes csoportok munkálkodnak a hatalmas táblán. Az egyik csoportnál megállunk. Fábián Imréné, Papp Jánosné és Toklászka Istvánná vetik itt a burgonyát. Csak arról beszélnek, hogy nagyon igyekeznek, mert az idő bizony nagyon késleltette a munkákat. Három epizód a tavaszi napsütésben Szekszárdtól Bátáig. Bármerre néz. megy az ember, a földek dolgos népe becsülettel szorgoskodik a jövő évi kenyérért és a mellévalóért. a—e)
