Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-21 / 93. szám

1962. április 21.

TOLNA MEGYE! NEPŰSsAÖ

3

A KAKASDI DESZKA

I Érdekes megbeszeíes ^

cikk előzte meg, s hogy a tapasztalatokat méginkább összefoglalhassuk, azért hívtak meg bennünket Kakasára. Ott mondta Kugler István, a helybeli Egyetértés Tsz elnöke:

— Egy deszkán állunk — evezzünk is együtt, ha azt akarjuk, hogy Kakasd is felzárkózzék művelődésben és mindenben a megye többi községe mellé...

Kugler István rátapintott az igazságra, mert — ne szépítsük a dolgot — Kakasdon valóban az, a már korábban megjelent cikkekben feltárt hibák oka, hogy a »deszka« ugyan megvan, csak éppen az evezés nem együtemű. Márpedig nehéz akkor előrehaladni, ha a hullámok jobbra, balra sodorják azt a bizonyos deszkát.

A kakasdi helyzet leginkább így jellemezhető: a község lakosainak nevelése érdekében a maga posztján mindenki tesz valamit, azonban ami ebben a munkában elengedhetetlenül fontos, az egység, az alig található meg. Vélt sérelmek, gyakran szinte gyerekesnek tűnő presztízs szempontok gátolják az együttműködés kialakulását. Pedig ha van község szerencsés helyzetben, akkor Kakasd igen szerencsés. Csak néhány apróság: olyan tantestülete van, amelyikben hét párttag tanít. Közel fekszik a megyeszékhelyhez, s a járás központja, Bonyhád is a szomszédban, egy alapos kiáltásnyira helyezkedik el. Mégis azt kell mondani, hogy ezek az előnyök nagyjából kihasználatlanul maradtak eddig.

I» mn«*i XÄ“

Azon a hangulaton, ami az idei munkakezdésnél volt tapasztalható, azon, hogy nehezen oldódnak az emberek, nincs aki meggyőzze őket tennivalóikról, arról, hogy csak akkor lesz a tavalyinál eredményesebb a gazdálkodás, ha nem mindent csak a pat- ronálóktól, az államtól várnak, hanem ők igyekeznek megteremteni a korszerűen és eredményesen gazdálkodó nagyüzemet.

Félreértés ne essék! A fenti sorok nem jelentik azt, hogy Kakasdon senki, semmit nem csinál. Inkább azt, ahogyan csinálják. Ez a kifogásolható. Figyelemre méltó például, amilyen nagy energiát fordítanak a vallásos világnézet elleni harcra. Ám itt az a furcsa helyzet alakult ki: minden ebben kulminál. Bármerről is közelítettünk meg egy kérdést, a végén a vallásnál kötöttünk ki. Nem akarjuk leinteni a kakasdiakat. Helyes, hogy cselekednek a vallásos világnézet befolyása ellen, csak a módszereiket nem tartjuk követésre méltónak.

1 Szem elől tévesztették

dést. Ma ugyanis Kakasdon, de máshol is a főfeladat az egységes paraszti osztály megteremtése, a termelőszövetkezet megszilárdítása, gazdálkodásának megfelelő kialakítása, jövedelmezővé tétele. Attól még lehet valaki lelkiismeretes termelőszövetkezeti gazda, hogy vasárnap elmegy a templomba.

Szóvá tettük már korábban is, és a megbeszélésen is sokat vitatott probléma volt a község kulturális életének viszonylagos elmaradottsága. A feltételekről pamaga köreiben nincs tűi sok baj. Folyik világnézeti nevelés többkevesebb sikerrel. A pártszervezetre és a tanácsra is ugyanezt mondhatjuk el. Viszont mindez együttvéve alig érint valami 100 embert. A község lakossága pedig valamivel több mint kétezer. Hogyan biztosítják a fennmaradó ie00 ember nevelését, miként jut el hozzájuk a mi szavunk, s egyáltalán kapnak-e abból valamit, amit így nevezünk: tudatformálás. Nos, a kérdésre egyelőre még negatív választ kell adni. Ezt leginkább a község, a termelőszövetkezet jelenlegi helyzete mutatja. Tiszta sor, hogy az eredménytelenség leginkább ezeken a pontokon mérhető le

naszkodtak a községbeliek. Nem vitatjuk, hogy ezek lehetnének jabbak, de hozzá tesszük mindjárt, amit az egyik fiatal pedagógus, a község könyvtárosa mondott: a hiányosabb lehetőségek mellett is lehet tenni annak érdekében, hogy ne legyen a községben analfabéta, s mindenki bekapcsolódjék a nevelés áramkörébe, vagy úgy, mint hallgató és néző, vagy pedig úgy, .mint nevelő.

1 MglaMjlg ÜS

nem szükséges a palotaszerű művelődési otthon ahhoz, hogy élet legyen. Elsősorban az kell, hogy összefogjanak a község vezetői, közelebb kerüljenek az emberekhez, kielégítsék a már jelentkező és feltárják a még megfogalma- zetlan igényeket. Őszre például meg lehetne indítani az iskola mellett a felnőttek esti oktatását, a Nőtanács, a Hazafias Népfront községi bizottsága, a KISZ, és természetesen a művelődési otthon, valamint a tantestület közös program alapján életre hívhatja az elsorvadt ismeretterjesztést, s egyáltalán: közösen szervezhetnek kultúrcsoportot.

Korántsem kis feladatok ezek, s megvalósulásukat nem lehet sürgetni. Türelemmel kell lenni egymáshoz, csakúgy, mint Kakasd lakói iránt. A türelem mellett azonban ide kell írni ezt is: egység a tervezésben, s egység a végrehajtásban. Csak így lehet egy irányban előre vinni azt a bizonyos »deszkát«, amin Kugler István Kakasdot, a község fej lődését értette.

Szolnoki 1st án

Szívvel és felelősséggel

A szakcsi Uj Élet Termelőszövetkezet pártszervezete nemcsak felelősséggel, hanem szívvel és lelkiismeretesen foglalkozik a tag- és tagjelölt-felvétellel. így tájékoztatott Kiss János elvtárs, a Dombóvári Járási Pártbizottság munkatársa. A továbbiakban elmondotta azt is, hogy a községben tisztelettel és szeretettel beszélnek a pártszervezetről.

A jó tömegkapcsolat kialakításához hozzájárultak a pártonkí- vüli aktivisták is, akik a nagy- határú termelőszövetkezet legtávolabb eső tanyájára is eljuttatják a párt szavát. Az Uj Élet Tsz pártszervezetének 80 párton- kívüli aktivistája van. Munkájukról egy évvel ezelőtt írtunk lapunkban. Hajnal Lajos, a párt- szervezet titkára akkor így nyilatkozott:

— A pártszervezetnek sok segítséget adnak a pártonkívüli aktivisták. A velük való foglalkozás igen hasznos. Pártszervezetünk állandóan figyelemmel kíséri munkájukat, fejlődésüket. Igyekszünk megismerni személyi és jellembeli tulajdonságaikat és segítjük közeledésüket a párthoz.

A fenti beszélgetés a szakcsi pártszervezet titkárával több mint egy évvel ezelőtt törtéint. Egy év után újból folytatódott a beszélgetés, ott, ahol akkor abbahagytuk. Aziránt érdeklődtünk, hogy a pártonkívüli aktivisták közül azóta hányán jutottak el a tagjelöltségig, illetve a párttagságig.

— Nyolc tagjelöltet, illetve párttagot vettünk fel 1961 elejétől napjainkig— mondja a párttitkár. majd elgondolkodva hozzáteszi: — Hosszadalmas és tüVannak-e még rejtett takarmánytartalékok a megyében?

relmes munka volt, de megérte. Olyan párttagokkal, tagjelöltekkel erősödött pártszervezetünk, akikre minden körülmények között számíthatunk.

A pártszervezet vezetősége kollektív feladatnak tekinti a párt- szervezet erősítését. Egy-egy pártvezetőségi tag személy szerint foglalkozik a tagjelöltségre alkalmas pártonkívülivel. Többször elbeszélgetnek velük, sőt nem egy esetben a családot is meglátogatják. Ezt a módszert azért látják jónak, hogy a családtagokat és azok véleményét is megismerhessék. Két évvel ezelőtt ugyanis előfordult, hogy a tagjelöltségre javasolt pártonkí- Vülit időközben a felesége lebeszélte arról, hogy a pártnak tagja legyen. Más szempontból is hasznos a családtagokkal való foglalkozás. Az ajánló megismeri az esetleges családi problémákat, az illető jellembeli tulajdonságait és segítséget tud adni a hibák kijavításához.

A szakcsi Uj Élet Tsz pártszervezete kollektív feladatként végzi a pártszervezet megerősítését, de ugyanakkor kihangsúlyozzák az ajánlók egyéni felelősségét is. Az ajánlók (erre határozatot is Koztak) kötelesek figyelemmel kísérni a tagjelölt munkáját. A tagjelöltség ideje alatt megismerteti a szervezeti élet szabályaival, a párt politikai célkitűzéseivel a tagjelöltet. Úgy foglalkoznak a tagjelöltekkel, hogy a hat hónap eltelte után alkalmassá tegyék őket a párttagságra. A tsz pártszervezetében az elmúlt egy év alatt nem volt példa arra, hogy a taggyűlésen ne fogadták volna el a tagjelöltet, vagy arra, hogy a tagjelöitségi időt valamilyen okból meg kellett volna hosszabbítani. Az Uj Élet Tsz pártszervezete állandóan foglalkozik a tag- és tagjelölt-felvétellel. Teszi ezt sok felelősséggel, szívvel és lelkiismeretességgel.

A závodi Megértés Tsz állománya a nagyobbak közé tartozik a megyében. A közös gazdaság tagjai 2000 holdat művelnek meg, ebből 1500 hold a szántó. Ekkora területre jut 238 szarvas- marha, 42 ló, 547 sertés, közülük 54 anyakoca, valamint 450 juh. Igaz, hogy az állatállomány növekedésével arányosan az egész bonyhádi járásban az összes szántónak 17 százalékán vetettek tavaly pillangósokat, s Závodon is gondoskodtak kellő mennyiA hadnagy elpirult. Dehát ezt a sötétben nem látta és tovább faggatta a parancsnok.

— Ki vele, hallgatom. Rokonszenvet érzett a tehetséges, szorgalmas hadnagy iránt, aki újságírónak készült, de a tényleges katonai évek letöltése után más pályát választott: az államblztonsági szervhez kérte felvételét. Üveges annak idején személyesen intézte ügyét, sokat beszélgetett vele, értékelte és mint költőt is tehetségesnek tartotta. Kerékgyártó hadnagy minden versét neki olvasta fel először.

Egymás mellett mentek, lassan, sétálgatva, A kavics ropogott a cipőjük alatt A hadnagy nehezen kezdett hozzá.

Üveges türelmetlenül sürgette:

— Az előbb felröppent előttünk egy kis madárka. Az riasztotta el a bátorságát?

Nevettek. Ez feloldotta a gondolataival küzdő fiút.

— őrnagy elvtárs, önt úgy szeretem, mint az apómat. Hiszen korban is egyidős lehet vele...

— Körülbelül — mondta halkan, hirtelen elkomorodva az őrnagy, -s nagy keserűség nyilait a szívébe. Le kellett ülnie a közeli padra, Rogy el ne szédüljön. A sok munka és az idő lassan- lassan gyógyítni kezdte már, de Kerékgyártó hadnagy szavai most újra feltépték a soha el

nem múló sebeket. Ott halt meg a fia a pártház védelménél, arcra borulva az ellenforradalmárok gyilkos golyójától. Meddig kereste, kutatta, hangtalanul zokogva sírról-sírra. Meddig titkolta szívbeteg felesége előtt a szörnyű sejtést, s vigasztalta belső reménytelenséggel, hogy majd hazajön, hírt ad magárói egyszer... Egyszer. De ő már tudta, hogy soha! Azért mégis ment. Napokat, heteket töltött Pesten, csak még egyszer megláthassa, kibontássá a tömegsírból, kikaparja, ha kell, a tíz körmével is és megsimogassa, megszoríthassa egyetlen fia halottfehér kezét, megcsókolhassa a zubbonyát, ott a szíve fölött, ahol kibuggyant a hős fiú piros vére. Nem találta.

Egyszer egy külföldi képes magazint lapozgatott. S egy képnél megállt, ő lenne az? Tárt karokkal fiatal katona borul arcra. Zuhanás közben fényképezték, még nem esett le a földre, s a háta mögött ott vigyorognak a külföldre disszidált gyilkosok. Elfutották a szemét a könnyek, az asztalra borult, zokogva csókolta a képet, halott fia képét. Nem szégyellte a könnyeket; sírt körülötte az irodában mindenki... Ez futott most át rajta. — Igen! mondta most elfúlva, s erőt vett magán. — Egyidősek lehetünk, hiszen maga is olyan idős, min! László lenne...

(Folytatjuk)

ségű takarmányról, április második felére azonban már nem volt etetnivaló.

A Megértés Tsz vezetőinek a nehéz helyzetben mentőgondolatuk támadt. A háztáji gazdaságokban is fogytán a takarmány, a szövetkezeti gazdáktól nem lehet vásárolni, de vannak „rejtett tartalékok”, hisz a nyáron nem egy olyan kétlaki vállalt nemcsak aratómunkát, hanem részes kaszálást is, akinek nincs állat- állománya. Vasutasok, gépállomási dolgozók, vagy akár ktsz- tagok padlásán is jelentős meny- nyiségű széna van felhalmozva, s ha a bonyhádi járásban nem akadtak ilyenre a závodiak, elmentek a szomszéd járásba. Néhány nap alatt Dübrököz környékén 3 vagon szénát sikerült felvásárolniok, mégpedig jó minőségű szénát, s ezzel már ki tudják húzni az első kaszálásokig.

A závodi példának kettős tanulsága van. A megvásárolt széna előbb-utóbb tönkrement volna, hisz olyan helyeken volt, ahol részként kapták, pénz helyett. Ha nem adják el, semmi hasznát sem veszik tulajdonosaik. így viszont nemcsak a tavalyi nyári munka bérét kapták meg, most már pénzben, hanem a závodi tsz állatállományának is biztosították a takarmányt. Még hozzátehetjük: nemcsak Döbrököz környékén vannak ilyen „rejtett tartalékok”, hanem sokfelé a megyében, s ezekkel — ha sok helyen szűkösen is — de biztosítani lehet a még hátralevő időre a takarmányozást.

(i)

P. M.

Tűz a Sötétvölgyben

. Csütörtök éjszaka Pesti István gépkocsivezető a 6-os műút mellett tűzre lett figyelmes. Azonnal jelezte a szekszárdi tűzoltóknak, akik gépjárműfecskendovel a helyszínre siettek. Mintegy 4 holdnyi területen avartűz pusztította az erdő cserjés, bokros részét. A tűzoltók munkáját megnehezítette, hogy a fák közé fecskendővel nem tudtak behatolni, így kézi-szerszámokkal kellett megakadályozniuk a tűz terjedését. A szálerdő szélén sikerült a továbbterjedést megállítani. A tűz keletkezési okának kivizsgálása folyamatban van. Minden jel arra mutat, hogy könnyelműen eldobott cigarettavég okozta a gyulladást.

^ßirej hi ter a oátaszútő n

Valahol, egy Tolna megyei faluban Gyopár János évek óta érdemes és köztiszteletben álló tagja az evangélikus egyházi tanácsnak. Presbiteri rangját rendesen gyakorolta, az evangélikus pap és a hívek nagy megelégedésére.

Történt aztán, hogy Gyopár János is tagja lett a községi Kossuth Tsz-nek. Még pedig komoly és meggyőzödéses tagja. Tele volt már belépése idején nagy tervekkel, amelyekből sokat meg is valósítottak a közös gazdaság javára. Beválasztották ezért a tsz vezetőségébe és bri- gádvezetönek is kinevezték.

János barátunk a bizalomra rászolgált, mert a tsz vezetőségében lassanként még nagyobb tekintélyre tett szert, mint az egyházi tanácsban. Azért presbiteri funkcióját sem hanyagolta el, mert hát így kívánták ezt tőle a falusi és családi hagyományok, amin egyköny- nyen nem tudta magát túltenni.

Ment is az élet simán, Gyopár János eszében, szívében látszólag megfért a tsz-funk- ció az egyházival.

Egyszer a párttitkár váratlanul felszólította:

— Te, János eljárhatnál pártoktatásra, rád férne egy kis tanulás, s fejlődnöd kellene politikailag.

A tanulni és fejlődni vágyó ember hajlott a szóra. Beiratkozott és

rendszeresen eljárt az időszerű kérdések tan- fo lyamára.

Ebből keletkeztek a bonyodalmak, mert Gyopár János a hosszú téli estéken marxista könyveket kezdett olvasgatni és politikai kérdéseken törte a fejét. Az olvasás és gondolkodás hatására a két funkció egyre jobban perlekedett eszében, szívében. Erezte, hogy ebből az ellentétből lesz még majd valami zűr. Persze, belső vívódásának a külső nyugalom eltakarta még a látszatát is, s minden ment tovább, a maga rendjén.

Mindaddig, amíg... Szóval egy szerdai napon, amikor a pártoktatást is tartani szokták, Gyopár Jánost felkereste a lelkész.

— János, ma presbiteri gyűlés lészen, el kellene oda jönni magának is...

János megvakarta a fejét, s kelletlenül válaszolt:

— Nehéz lesz ez, tisztelendő úr, mert én ma nem érek rá,

— Hát erre rá kell érni János, mert ez nagyon fontos dolog, tudhatja már, régi tisztség- viselője az egyháznak.

— Tudom, tudom tisztelendő úr — így János, a presbiter — dehát ma pártoktatási nap van, s én oda megyek. TJgy gondolom, ez talán mégiscsak fontosabb, mint az a presbiteri ülés.-is -os