Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-21 / 93. szám

1962. április 21. TOLNA MEGYE! NEPŰSsAÖ 3 A KAKASDI DESZKA I Érdekes megbeszeíes ^ cikk előzte meg, s hogy a ta­pasztalatokat méginkább össze­foglalhassuk, azért hívtak meg bennünket Kakasára. Ott mond­ta Kugler István, a helybeli Egyetértés Tsz elnöke: — Egy deszkán állunk — evez­zünk is együtt, ha azt akarjuk, hogy Kakasd is felzárkózzék mű­velődésben és mindenben a me­gye többi községe mellé... Kugler István rátapintott az igazságra, mert — ne szépítsük a dolgot — Kakasdon valóban az, a már korábban megjelent cik­kekben feltárt hibák oka, hogy a »deszka« ugyan megvan, csak éppen az evezés nem együtemű. Márpedig nehéz akkor előreha­ladni, ha a hullámok jobbra, balra sodorják azt a bizonyos deszkát. A kakasdi helyzet leginkább így jellemezhető: a község lako­sainak nevelése érdekében a maga posztján mindenki tesz va­lamit, azonban ami ebben a munkában elengedhetetlenül fon­tos, az egység, az alig található meg. Vélt sérelmek, gyakran szinte gyerekesnek tűnő presztízs szempontok gátolják az együtt­működés kialakulását. Pedig ha van község szerencsés helyzet­ben, akkor Kakasd igen szeren­csés. Csak néhány apróság: olyan tantestülete van, amelyikben hét párttag tanít. Közel fekszik a megyeszékhelyhez, s a járás köz­pontja, Bonyhád is a szomszéd­ban, egy alapos kiáltásnyira he­lyezkedik el. Mégis azt kell mon­dani, hogy ezek az előnyök nagy­jából kihasználatlanul maradtak eddig. I» mn«*i XÄ“ Azon a hangulaton, ami az idei munkakezdésnél volt tapasztal­ható, azon, hogy nehezen oldód­nak az emberek, nincs aki meg­győzze őket tennivalóikról, arról, hogy csak akkor lesz a tavalyi­nál eredményesebb a gazdálko­dás, ha nem mindent csak a pat- ronálóktól, az államtól várnak, hanem ők igyekeznek megterem­teni a korszerűen és eredménye­sen gazdálkodó nagyüzemet. Félreértés ne essék! A fenti sorok nem jelentik azt, hogy Ka­kasdon senki, semmit nem csi­nál. Inkább azt, ahogyan csinál­ják. Ez a kifogásolható. Figye­lemre méltó például, amilyen nagy energiát fordítanak a val­lásos világnézet elleni harcra. Ám itt az a furcsa helyzet ala­kult ki: minden ebben kulminál. Bármerről is közelítettünk meg egy kérdést, a végén a vallás­nál kötöttünk ki. Nem akarjuk leinteni a kakasdiakat. Helyes, hogy cselekednek a vallásos vi­lágnézet befolyása ellen, csak a módszereiket nem tartjuk köve­tésre méltónak. 1 Szem elől tévesztették dést. Ma ugyanis Kakasdon, de máshol is a főfeladat az egysé­ges paraszti osztály megterem­tése, a termelőszövetkezet meg­szilárdítása, gazdálkodásának megfelelő kialakítása, jövedel­mezővé tétele. Attól még lehet valaki lelkiismeretes termelőszö­vetkezeti gazda, hogy vasárnap elmegy a templomba. Szóvá tettük már korábban is, és a megbeszélésen is sokat vita­tott probléma volt a község kul­turális életének viszonylagos el­maradottsága. A feltételekről pa­maga köreiben nincs tűi sok baj. Folyik világnézeti nevelés több­kevesebb sikerrel. A pártszerve­zetre és a tanácsra is ugyanezt mondhatjuk el. Viszont mindez együttvéve alig érint valami 100 embert. A község lakossága pe­dig valamivel több mint kétezer. Hogyan biztosítják a fennmaradó ie00 ember nevelését, miként jut el hozzájuk a mi szavunk, s egy­általán kapnak-e abból valamit, amit így nevezünk: tudatformá­lás. Nos, a kérdésre egyelőre még negatív választ kell adni. Ezt leginkább a község, a ter­melőszövetkezet jelenlegi hely­zete mutatja. Tiszta sor, hogy az eredménytelenség leginkább eze­ken a pontokon mérhető le naszkodtak a községbeliek. Nem vitatjuk, hogy ezek lehetnének jabbak, de hozzá tesszük mind­járt, amit az egyik fiatal peda­gógus, a község könyvtárosa mondott: a hiányosabb lehetősé­gek mellett is lehet tenni annak érdekében, hogy ne legyen a községben analfabéta, s minden­ki bekapcsolódjék a nevelés áramkörébe, vagy úgy, mint hall­gató és néző, vagy pedig úgy, .mint nevelő. 1 MglaMjlg ÜS nem szükséges a palotaszerű mű­velődési otthon ahhoz, hogy élet legyen. Elsősorban az kell, hogy összefogjanak a község vezetői, közelebb kerüljenek az emberek­hez, kielégítsék a már jelentkező és feltárják a még megfogalma- zetlan igényeket. Őszre például meg lehetne indítani az iskola mellett a felnőttek esti oktatását, a Nőtanács, a Hazafias Népfront községi bizottsága, a KISZ, és természetesen a művelődési ott­hon, valamint a tantestület közös program alapján életre hívhatja az elsorvadt ismeretterjesztést, s egyáltalán: közösen szervezhet­nek kultúrcsoportot. Korántsem kis feladatok ezek, s megvalósulásukat nem lehet sürgetni. Türelemmel kell lenni egymáshoz, csakúgy, mint Ka­kasd lakói iránt. A türelem mel­lett azonban ide kell írni ezt is: egység a tervezésben, s egység a végrehajtásban. Csak így lehet egy irányban előre vinni azt a bizonyos »deszkát«, amin Kugler István Kakasdot, a község fej lődését értette. Szolnoki 1st án Szívvel és felelősséggel A szakcsi Uj Élet Termelőszö­vetkezet pártszervezete nemcsak felelősséggel, hanem szívvel és lelkiismeretesen foglalkozik a tag- és tagjelölt-felvétellel. így tájékoztatott Kiss János elvtárs, a Dombóvári Járási Pártbizott­ság munkatársa. A továbbiakban elmondotta azt is, hogy a köz­ségben tisztelettel és szeretettel beszélnek a pártszervezetről. A jó tömegkapcsolat kialakítá­sához hozzájárultak a pártonkí- vüli aktivisták is, akik a nagy- határú termelőszövetkezet leg­távolabb eső tanyájára is eljut­tatják a párt szavát. Az Uj Élet Tsz pártszervezetének 80 párton- kívüli aktivistája van. Munká­jukról egy évvel ezelőtt írtunk lapunkban. Hajnal Lajos, a párt- szervezet titkára akkor így nyi­latkozott: — A pártszervezetnek sok se­gítséget adnak a pártonkívüli ak­tivisták. A velük való foglalko­zás igen hasznos. Pártszerveze­tünk állandóan figyelemmel kí­séri munkájukat, fejlődésüket. Igyekszünk megismerni személyi és jellembeli tulajdonságaikat és segítjük közeledésüket a párthoz. A fenti beszélgetés a szakcsi pártszervezet titkárával több mint egy évvel ezelőtt törtéint. Egy év után újból folytatódott a beszélgetés, ott, ahol akkor ab­bahagytuk. Aziránt érdeklődtünk, hogy a pártonkívüli aktivisták közül azóta hányán jutottak el a tagjelöltségig, illetve a párt­tagságig. — Nyolc tagjelöltet, illetve párttagot vettünk fel 1961 elejé­től napjainkig— mondja a párt­titkár. majd elgondolkodva hoz­záteszi: — Hosszadalmas és tü­Vannak-e még rejtett takarmánytartalékok a megyében? relmes munka volt, de megérte. Olyan párttagokkal, tagjelöltek­kel erősödött pártszervezetünk, akikre minden körülmények kö­zött számíthatunk. A pártszervezet vezetősége kol­lektív feladatnak tekinti a párt- szervezet erősítését. Egy-egy pártvezetőségi tag személy sze­rint foglalkozik a tagjelöltségre alkalmas pártonkívülivel. Több­ször elbeszélgetnek velük, sőt nem egy esetben a családot is meglátogatják. Ezt a módszert azért látják jónak, hogy a csa­ládtagokat és azok véleményét is megismerhessék. Két évvel ez­előtt ugyanis előfordult, hogy a tagjelöltségre javasolt pártonkí- Vülit időközben a felesége le­beszélte arról, hogy a pártnak tagja legyen. Más szempontból is hasznos a családtagokkal való foglalkozás. Az ajánló megisme­ri az esetleges családi problémá­kat, az illető jellembeli tulajdon­ságait és segítséget tud adni a hibák kijavításához. A szakcsi Uj Élet Tsz pártszer­vezete kollektív feladatként vég­zi a pártszervezet megerősítését, de ugyanakkor kihangsúlyozzák az ajánlók egyéni felelősségét is. Az ajánlók (erre határozatot is Koztak) kötelesek figyelemmel kí­sérni a tagjelölt munkáját. A tagjelöltség ideje alatt megismer­teti a szervezeti élet szabályai­val, a párt politikai célkitűzései­vel a tagjelöltet. Úgy foglalkoz­nak a tagjelöltekkel, hogy a hat hónap eltelte után alkalmassá tegyék őket a párttagságra. A tsz pártszervezetében az elmúlt egy év alatt nem volt példa arra, hogy a taggyűlésen ne fogadták volna el a tagjelöltet, vagy arra, hogy a tagjelöitségi időt valami­lyen okból meg kellett volna hosszabbítani. Az Uj Élet Tsz pártszervezete állandóan foglal­kozik a tag- és tagjelölt-felvétel­lel. Teszi ezt sok felelősséggel, szívvel és lelkiismeretességgel. A závodi Megértés Tsz állo­mánya a nagyobbak közé tarto­zik a megyében. A közös gazda­ság tagjai 2000 holdat művelnek meg, ebből 1500 hold a szántó. Ekkora területre jut 238 szarvas- marha, 42 ló, 547 sertés, közülük 54 anyakoca, valamint 450 juh. Igaz, hogy az állatállomány nö­vekedésével arányosan az egész bonyhádi járásban az összes szántónak 17 százalékán vetettek tavaly pillangósokat, s Závodon is gondoskodtak kellő mennyi­A hadnagy elpirult. Dehát ezt a sötétben nem látta és tovább faggatta a parancsnok. — Ki vele, hallgatom. Rokonszenvet érzett a tehetsé­ges, szorgalmas hadnagy iránt, aki újságírónak készült, de a tényleges katonai évek letöltése után más pályát választott: az államblztonsági szervhez kérte felvételét. Üveges annak idején személyesen intézte ügyét, sokat beszélgetett vele, értékelte és mint költőt is tehetségesnek tartotta. Kerékgyártó hadnagy minden versét neki olvasta fel először. Egymás mellett mentek, lassan, sétálgatva, A kavics ropogott a cipőjük alatt A hadnagy nehe­zen kezdett hozzá. Üveges türelmetlenül sürgette: — Az előbb felröppent előt­tünk egy kis madárka. Az riasz­totta el a bátorságát? Nevettek. Ez feloldotta a gon­dolataival küzdő fiút. — őrnagy elvtárs, önt úgy szeretem, mint az apómat. Hi­szen korban is egyidős lehet vele... — Körülbelül — mondta hal­kan, hirtelen elkomorodva az őrnagy, -s nagy keserűség nyilait a szívébe. Le kellett ülnie a kö­zeli padra, Rogy el ne szédüljön. A sok munka és az idő lassan- lassan gyógyítni kezdte már, de Kerékgyártó hadnagy szavai most újra feltépték a soha el nem múló sebeket. Ott halt meg a fia a pártház védelménél, arcra borulva az ellenforradalmárok gyilkos golyójától. Meddig ke­reste, kutatta, hangtalanul zo­kogva sírról-sírra. Meddig tit­kolta szívbeteg felesége előtt a szörnyű sejtést, s vigasztalta belső reménytelenséggel, hogy majd hazajön, hírt ad magárói egyszer... Egyszer. De ő már tudta, hogy soha! Azért mégis ment. Napokat, heteket töltött Pesten, csak még egyszer meg­láthassa, kibontássá a tömegsírból, kikaparja, ha kell, a tíz körmével is és megsimogassa, megszoríthassa egyetlen fia halottfehér kezét, megcsókolhassa a zubbonyát, ott a szíve fölött, ahol kibuggyant a hős fiú piros vére. Nem találta. Egyszer egy külföldi képes magazint lapozgatott. S egy kép­nél megállt, ő lenne az? Tárt karokkal fiatal katona borul arc­ra. Zuhanás közben fényképez­ték, még nem esett le a földre, s a háta mögött ott vigyorognak a külföldre disszidált gyilkosok. Elfutották a szemét a könnyek, az asztalra borult, zokogva csó­kolta a képet, halott fia képét. Nem szégyellte a könnyeket; sírt körülötte az irodában mindenki... Ez futott most át rajta. — Igen! mondta most elfúlva, s erőt vett magán. — Egyidősek lehetünk, hiszen maga is olyan idős, min! László lenne... (Folytatjuk) ségű takarmányról, április má­sodik felére azonban már nem volt etetnivaló. A Megértés Tsz vezetőinek a nehéz helyzetben mentőgondola­tuk támadt. A háztáji gazdasá­gokban is fogytán a takarmány, a szövetkezeti gazdáktól nem le­het vásárolni, de vannak „rejtett tartalékok”, hisz a nyáron nem egy olyan kétlaki vállalt nem­csak aratómunkát, hanem részes kaszálást is, akinek nincs állat- állománya. Vasutasok, gépállo­mási dolgozók, vagy akár ktsz- tagok padlásán is jelentős meny- nyiségű széna van felhalmozva, s ha a bonyhádi járásban nem akadtak ilyenre a závodiak, el­mentek a szomszéd járásba. Néhány nap alatt Dübrököz környékén 3 vagon szénát si­került felvásárolniok, még­pedig jó minőségű szénát, s ezzel már ki tudják húzni az első kaszálásokig. A závodi példának kettős ta­nulsága van. A megvásárolt szé­na előbb-utóbb tönkrement vol­na, hisz olyan helyeken volt, ahol részként kapták, pénz helyett. Ha nem adják el, semmi hasznát sem veszik tulajdonosaik. így vi­szont nemcsak a tavalyi nyári munka bérét kapták meg, most már pénzben, hanem a závodi tsz állatállományának is biztosítot­ták a takarmányt. Még hozzáte­hetjük: nemcsak Döbrököz kör­nyékén vannak ilyen „rejtett tar­talékok”, hanem sokfelé a me­gyében, s ezekkel — ha sok he­lyen szűkösen is — de biztosítani lehet a még hátralevő időre a takarmányozást. (i) P. M. Tűz a Sötétvölgyben . Csütörtök éjszaka Pesti István gépkocsivezető a 6-os műút mel­lett tűzre lett figyelmes. Azonnal jelezte a szekszárdi tűzoltóknak, akik gépjárműfecskendovel a helyszínre siettek. Mintegy 4 holdnyi területen avartűz pusztí­totta az erdő cserjés, bokros ré­szét. A tűzoltók munkáját meg­nehezítette, hogy a fák közé fecs­kendővel nem tudtak behatolni, így kézi-szerszámokkal kellett megakadályozniuk a tűz terjedé­sét. A szálerdő szélén sikerült a továbbterjedést megállítani. A tűz keletkezési okának kivizsgálá­sa folyamatban van. Minden jel arra mutat, hogy könnyelműen eldobott cigarettavég okozta a gyulladást. ^ßirej hi ter a oátaszútő n Valahol, egy Tolna megyei faluban Gyopár János évek óta érdemes és köztiszteletben álló tagja az evangélikus egyházi tanácsnak. Pres­biteri rangját rendesen gyakorolta, az evangé­likus pap és a hívek nagy megelégedésére. Történt aztán, hogy Gyopár János is tagja lett a községi Kossuth Tsz-nek. Még pedig ko­moly és meggyőzödéses tagja. Tele volt már be­lépése idején nagy ter­vekkel, amelyekből so­kat meg is valósítottak a közös gazdaság javára. Beválasztották ezért a tsz vezetőségébe és bri- gádvezetönek is kine­vezték. János barátunk a bi­zalomra rászolgált, mert a tsz vezetőségében las­sanként még nagyobb tekintélyre tett szert, mint az egyházi tanács­ban. Azért presbiteri funkcióját sem hanya­golta el, mert hát így kívánták ezt tőle a fa­lusi és családi hagyo­mányok, amin egyköny- nyen nem tudta magát túltenni. Ment is az élet si­mán, Gyopár János eszében, szívében látszó­lag megfért a tsz-funk- ció az egyházival. Egyszer a párttitkár váratlanul felszólította: — Te, János eljárhat­nál pártoktatásra, rád férne egy kis tanulás, s fejlődnöd kellene politi­kailag. A tanulni és fejlődni vágyó ember hajlott a szóra. Beiratkozott és rendszeresen eljárt az időszerű kérdések tan- fo lyamára. Ebből keletkeztek a bonyodalmak, mert Gyo­pár János a hosszú téli estéken marxista köny­veket kezdett olvasgatni és politikai kérdéseken törte a fejét. Az olvasás és gondolkodás hatására a két funkció egyre job­ban perlekedett eszében, szívében. Erezte, hogy ebből az ellentétből lesz még majd valami zűr. Persze, belső vívódásá­nak a külső nyugalom eltakarta még a látsza­tát is, s minden ment tovább, a maga rendjén. Mindaddig, amíg... Szóval egy szerdai na­pon, amikor a pártokta­tást is tartani szokták, Gyopár Jánost felkereste a lelkész. — János, ma presbi­teri gyűlés lészen, el kellene oda jönni magá­nak is... János megvakarta a fejét, s kelletlenül vála­szolt: — Nehéz lesz ez, tisz­telendő úr, mert én ma nem érek rá, — Hát erre rá kell ér­ni János, mert ez na­gyon fontos dolog, tud­hatja már, régi tisztség- viselője az egyháznak. — Tudom, tudom tisz­telendő úr — így János, a presbiter — dehát ma pártoktatási nap van, s én oda megyek. TJgy gondolom, ez talán mégiscsak fontosabb, mint az a presbiteri ülés.-is -os

Next

/
Thumbnails
Contents