Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-21 / 93. szám
T TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. április 2ÍJ Asszonyoknak A szép és kényelmes otthonról A szép otthon berendezése nem csupán anyagi kérdés. A régi kispolgári szemlélet maradványai még erősen hatnak lakáskultúránkban is. Lépten-nyomon találkozunk drága pénzen berendezett lakásokkal, amelyeket az összezsúfolt bútorok, az ízléstelenül összeválogatott dísztárgyak tesznek nyomasztóvá. Ezzel a bevezetővel kezdte dr. Molnár László egyetemi tanár előadását, amelyet a Városi Nőtanács rendezé-- seben tartottak Szekszárdon „Szép és kényelmes otthon” címmel. Az előadás során szemléltető összehasonlítást kaptunk a lakás berendezéséről, hogy milyen volt a múltban, és milyen legyen a jelenben. A mai lakás szerepének abban kell kidomborodni, hogy a bentlakók kényelmét szolgálja. Hasznos tanácsokat kaptunk ahhoz, hogy a bútorokat hogyan lehet ízlésesen elhelyezni a falak mellett úgy, hogy a lakás közepén minél nagyobb hely legyen, s a bentlakók egymás háborgatása nélkül mozoghassanak. Nem divatos ma már a túlzsúfolt lakás, a nippekkel teletömött vitrin. A függöny vásárlásánál arra kell törekedni, hogy anyaga és színe harmonikus egységben álljon a berendezéssel. A modern lakás festése leegyszerűsödött. Nem divatos ma már a hengermintás fal, helyébe az egyszerű pasztell színek kerültek úgy, hogy az oldalfalakat különböző színekre festik. A lakást díszítő elemek, a képek, vázák, dísztárgyak újvonalúak. A szép lakás nem tűri a giccses dísztárgyakat, képeket, helyettük inkább kevesebb, de értékes dísztárgy kerüljön. A bútorok, szőnyegek, képek stb. mellett emeli a lakás szépségét a jól elhelyezett virág, legyen az vágott, vagy cserepes. A virágok elhelyezésénél egyedüli követelmény: annyi legyen belőlük, amennyi nem zavarja a kényelmet. Sok hasznos tanácsot hallottunk az ízléses és szép lakás berendezésével kapcsolatban. Mindvégig nagy érdeklődéssel hallgattuk az előadást és még utána is sok kérdésre kaptunk választ az előadótól. Egyöntetű volt valamennyiünk kívánsága: a Városi Nőtanács a jövőben is rendezzen hasonló témájú előadásokat, mert ezek igen hasznosak. Sz. E. Könnyű munka Nagy gondot okoz gyárakban a terhes nők könnyebb munkába állítása. A gyárak vezetői tudják, kötelességük a munkásnők könnyebb munkára helyezése bizonyos idő után, de tapasztalható ezzel szemben az, hogy a legjobb akarattal sem tudnak minden kérést teljesíteni. A Bonyhádi Cipőgyár igazgatójától hallottuk, hogy az elmúlt hetekben több nődolgozó vitt hivatalos írást arról, hogy megilleti már a könnyebb munkára való beosztás. S olyan dolgozó is vitt igazolást, aki nyolc óra alatt egyáltalán nem végez nehéz mun kát, sőt: semmi sem indokolja, hogy könnyítsenek rajta. Mert például egyik munkásnő a szalag mellett a cipők sarkának kefélését végezte, hosszú évek óta. ö is hozott igazolást. Ennél köny- nvebb munkát azonban nem tudnak biztosítani részére. De haIdőben szólok... Háziasszonyi minőségben rendszeresen járok bevásárolni, s tanúsíthatom, hogy a zöldségellátás----enyhén szólva — hiányos. T öbbször voltam már azon a pon ton, hogy szemtől szemben mondok bírálatot a termelőnek, aki négy forintot kér három szál levesbe való zöldségért. De mindig megtorpanok, mert aki áruját kínálja, rendszerint megelőz, így érvel: — Ha drágállja, ne vegye meg. Termeljen, akkor majd nem kell érte pénzt adni. Nem is rossz ötlet — gondoltam, s mivel van a ház körül egy kis kertem, arra gondoltam, miért ne termelnék annyi zöldséget, sárgarépát, paradicsomot és uborkát, ami a család ellátását fedezi. Házam népével úgy határoztunk, hogy a dália és őszirózsa helyett zöldséggel telepítjük be a kiskertet... A talajelőkészítést időben elvégeztük és csütörtökön este közöltem a férjemmel, hogy vasárnap délután a futball-mér- kőzést nélküle bonyolítják le, mert a veteményes kertben szorgoskodunk. Aznap délután éppen csúsztattam és elindultam, hogy bevásároljam a szükséges magvakat. Szekszárdon nem kaptam — kifogyott. Sebaj — gondoltam — majd elutazom Bátaszékre, veszek ott. Ott se kaptam. „A zöldségmagok a hiánycikklistán szerepelnek” — közölte udvariasan a boltos. Ám a reményt még mindig nem adtam fel, gondolván, Báta- szék még nem a világ, egy faluval ' odébb biztosan szerencsém lesz. Nem lett! Végső elkeseredésemben Dombóvárott szarkaláb-, margaréta- és csodatölcsér-magot vásároltam. A zöldség helyett ezeket vetem el a konyhakertbe. Egyébiránt pedig minden marad a régiben. Családomat továbbra is központi készletből, vagy a szabadpiacról leszek kény télén ellátni zöldséggel. Talán majd jövőre másként lesz... Mert én bízom abban, hogy akik a propaganda minden eszközével arra ösztönöznek, hogy termeljem meg a család zöldség-szükségletét, a magról sem felejtenek el gondoskodni. Most talán még elég időben szóltam annak érdekében, hogy jövő tavaszra biztosítva legyen az ellátás zöldségmagféleségek- ből. R. É. • •• sonló példák tucatját lehetne nemcsak a cipőgyárból elmondani. S jó az, hogy a szülés előtt álló nők államunk helyes, ember séges, rendelkezéseit, törvényeit jobban ismerik talán, mint a gyári jogászok, de belátással kellene lenni ok: nincs annyi „könnyű munkahely, hogy mindenkit a cipősarok-keféléstől könnyebb munkára helyezzenek. Orvosok véleménye szerint az sem egészségtelen, ha a munkás nő terhessége idején szalagon dolgozik. Hisz egy-egy munkafázis, a nagyfokú gépesítés miatt alig több, mint egy kézmozdulattal könnyűszerrel elvégezhető. S megdőlt az a sokak által hangoztatott állítás is, hogy idegileg fáradnak el a terhes nők a szalag, a gép mellett. Sőt pontosan az ellenkezőjét lehet nem egy alkalommal tapasztalni. Mer gondoljunk csak arra, amikor a munkásnő, ha jól fizető munkát végez, nem veszi igénybe a törvény biztosította szülés előtti hat hét szabadságot, hanem a tizenkét hetet egyszerre, szülés után vészi ki. Jogos, és feltétlenül meg kell adni a könnyű munkát annak akit erre egészségi állapota, korábbi munkája jogosít. De felesleges zaklatni a vezetőket, a munkásnőknek magukat ideges! teni azért, mert a szülés idejéig a könnyű munkánál is még köny- nyebbet követelnek. ERZSIRE Bemutatkozott a járási művelődési ház bábszakköre Pakson Régi vágya teljesült a paksi gyerekeknek. Az elmúlt napokban a bábszakkör tagjainak munkája eredményeként közel 500 gyermek előtt tartották meg első bábelőadásukat. A fiatal óvónők, általános iskolai tanulók kellemes délutánt szereztek a gyermekeknek. Dicséretre méltó volt az elő adás díszleteinek korszerűsége, a zenei aláfestés. A járási művelődési ház programjában kéthetenként szerepel a gyermekeket szórakoztató bábelőadás megtartása. özv. Kántor Antalné művészeti előadó 1. rajz: Ujvonalú princesse ruha, szabásvonalától hátramenő övvel, buggyos felsőrésszel. 2. rajz: Búzakék szövetből készült kétrészes rujia. Élénk piros blúzzal. A kabátka fehér és piros szövettel paszpolozott. A szoknyája csipőközépig követi a test vonalát, onnan bővülő, vagy holos. 3. rajz: Redingot szabású női tavaszi kabát. Elején és a hátán egyforma hosszanti irányú szabásvonal van alkalmazva. Az eleje szabásvonalából egy-egy zseb- patni van kiemelve, alatta bevágott zsebekkel. Gondolt egy merészet és nagyot Szántó Erzsiké, s Bátáról az Alsótengelici Kísérleti Gazdaságba utazott, hogy ott megtanulja a mesterséges borjunevelés legfejlettebb módszereit. Fehér köpenyben sürög-forog a borjak között, olyan, mint' egy laboráns. Trieber Mihály, a mestere, ő vezeti be Erzsikét az itatásos borjunevelés tudományába. — Nem egyszerű mesterség ez — komolyodik el a bátai kislány, aki 18 éves. — Először, amikor ide jöttem és láttam, hogy Trieber Miska bácsi töltögeti az edényekbe a tejet és itatja a borjakat, azt kérdeztem magamban: Miért is jöttem én ide. Hisz otthon is megmutathatták volna, hogy így kell itatni a borjakat és kész. Aztán Erzsiké alaposabban körülnézett és az első látvány, amin eltöprengett az a sok, különféle számokkal, adatokkal teleírt tábla volt, ami a kutricák bejárata felett lógott. A táblák és rajtuk a sok szám már fejtörést okozott Erzsikének. Miért lehet ezekre szükség? Megkérdezte, és meg is mondták neki. Ezeken a táblákon látható külön- külön, minden egyes borjú adata. Az adatok szabják meg, hogy melyik borjúnak mit, és mennyit kell adni. Tehát ez a töltögetés nem is olyan egyszerű. Mégiscsak furfangos mesterség lehet az itatásos borjúnevelés! — Amikor magyarázni kezdett Trieber bácsi, akkor bizony megijedtem. Hogyan fogom én mindezt megtanulni? Akkor nyugodtam csak meg. amikor megtudtam, hogy Bogyiszlóról is járt már itt egy fiatalasszony és ő is megtanulta a mesterséget. Hát akkor talán csak megtanulom én is — gondoltam. Meg is tanultam. Most már kiismerem magamat a sok táblán, ismerem külön-külon a kis- borjakat és sok mindent fejből is tudok róluk. Most már adagolok simán, még a betegeknek is... Tehát Erzsiké borjúnevelő lesz a bátai tsz-ben. A kislány már három éves szövetkezeti múltra tekint vissza, dolgozott a kertészetben, a baromfiaknál és most arra vállalkozott, hogy úttörője lesz Bátán a mesterséges borjúnevelésnek. — Miért szerette meg a borjakat? — Mert helyesek — válaszolja. — Itt még jobban megszerettem őket. Mind érti a nevét, s ha egyet szólítunk, az kiválik a többi közül, idejön az Hatóhoz. Nem bámulnak, mint ahogy mondani szokták az újkapura, hanem nekifognak és derekasan kiissták az adagot, mind egy cseppig. Erzsiké most még tanul. Azután is eljár még Alsótengelicre tapasztalatcserére, továbbképzésre, s így komoly szakember lesz a bátai kislányból. Néhány év múlva már ő tanítja a bátaiakat az itatásos borjunevelés mesterségére. Gy. J. Kétarcú emberek? Furcsa és szokatlan ügyet vizs galt a Szekszárdi Járási Pártbizottság és a Szakszervezetek Me gyei Tanácsa a Szekszárdi Ken- dergyárban. A kendergyári tapasztalatok nem általánosak, nem ezek a jellemzők a megye üzemeiben dolgozó munkásokra Azzal kell kezdeni a kendergyári ügy tanulságainak elmondását hogy a termelőmunka jó a gyárban Évek óta rendszeresen túlteljesítik a tervet. Ami igencsak dicséretes : jelentős eredményeket értek el a termelékenység emelésében, az egy mázsa szálkender előállítási költségének csökkentésében. Az üzemben, a munkások és vezetők, minden tőlük telhetőt megtesznek a terv teljesítéséért. Bizonyítja ezt többek között az is, hogy a múlt évi munka jutalmaként 12,3 nap nyereségrészesedést fizettek ki. Tehát ha csak a termelést vizsgál juk, különösebb probléma nincs: mégis lehetetlen és tarthatatlan állapot uralkodik a dolgozók között. A nevelés, a kollektiv szel lem kiválasztása terén sok a ki vánni való. A munkás, amikor befejezi a műszakot, szinte elfelejti, hogy gyári dolgozó. A gyár kapuin kívül az üzemajtón kívül már egészen más emberekkel találkozunk Olyanokkal, akik egymás haját cibálják, akik szemen köpködik egymást, veszekednek, paprikát akarnak egymás szemébe szórni. Előfordult olyan eset is, hogy az egyik dolgozót munka közben — fegyelmezetlenségéért — baleset érte. A munkás barátokat, támogatókat szervezett, s a gyárvezetőre hárította a felelősséget, tiiesköt-békát kiabált rá. Persze a gyárvezető is gyűjtötte a maga véleményét« a munkásról. Hasonló példák tucatjait tudnánk elmondani. Ilyen módszer csak mérgesíti a helyzetet. Olyan emberekkel találkozunk itt, akiken — sajnos a többségről van szó — alig látszik meg az, hogy évek hosszú sora óta gyárban dolgoznak. Nincs amivel foglalkozzanak a dolgozók munkaidő után, s azért törődnek, olyan nagy »gonddal lelkiismeretességgel«, egymás ügyes-bajos dolgaival. S ebben hibásak a gyár vezetői is, mert számukra is műszak végén vége van a politikai munkának a vezetői tekintélynek, segíteni- akarásnak. S a vezetők — tömegszervezeti vezetők is itt értendők —, magánéletében lévő súlyos hibák még csak mérgesítik a helyzetet, olajat öntenek a tűzre nőügyeikkel, italozásukkal A közösségi élet hiányos, ezt már fentebb említettük. De kialakult egy olyan »közösségi« szellem, amikor egy-egy csoport, egy-egy család, rokonságával együtt jól összehangolódik, s a maga vélt igazát, sérelmét hány- torgatja heteken, hónapokon ^át. S talán ezért is nem jutott elólbb illetékes szervek tudomására a kendergyári tarthatatlan helyzet. A vizsgálat befejeződött. A tapasztaltak összegezéséből arra következtethetünk, hogy rövid időn belül rendet tesznek az illetékes szervek a kendergyárban. Melyek a feladatok? A legfontosabb, és tegyük hozzá, a legnehezebb, az emberekkel naponta beszélni, gyári és országos ügyekről is, ezekre terelni figyelmüket és megteremteni a művelődés, a szórakozás feltételeit. Őszinte, nyílt bírálat alkalma- zása a vezetők és a dolgozók ré- részéről, ez is kell. Meg kell javítani a gyári politikai felvilágosító munkát. A pártszervezetnek meg kell találni a lehetőséget arra, hogy eljusson munkaidő után is a dolgozókhoz. És feltétlenül fontos, hogy a vezetők magánéletükben példát mutassanak. Csak így állhatnak a dolgozók elé rendteremtési szándékkal. Ki kell békíteni a tömegszervezeti vezetőket a gazdasági vezetőkkel. A legfontosabbakhoz tartozik az is, hogy mutassa meg mindenki a kendergyárban, hogy karnak változtatni a helyzeten. Pálkovács Jenő
