Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-20 / 92. szám

2 TOLNA MFG YET NÉPÚJSÁG 1962. április 20, Hruscsov elvtárs beszédet mondott a Komszomol 14. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról) legyenek hűek a Kommunista Párthoz, tartsák magasra a kom­munista építés zászlaját. „Ez — mondotta Hruscsov — a szocia­lista haza és a kommunista épí­tés ügyének szolgálata”. Hruscsov beszélt arról, hogy a szovjet ifjúságot nagyszerű esz­mék fűtik és céltudatosság jel­lemzi harcát. A magasszínvona­lú technikai vagy szakmai tu­dás a szovjet emberben össze­olvad azzal a szilárd meggyőző­déssel, hogy hatalmas és nagy­szerű célt szolgál. Nagyon jó dolog — állapítja meg Hruscsov —, hogy a Kom- szomol a kommunizmus építőjé­nek az SZKP programjában meg fogalmazott erkölcsi kódexét tet­te a fiatal nemzedék nevelésére irányuló egész tevékenysége alap­jává. E kódexet az emberiesség és kollektivitás nemes eszméi hatják át. Mint Hruscsov rámutatott, a szovjet társadalomban min­denki saját munkájával kö­teles hozzájárulni a közös ügy sikeréhez. Kérlelhetetlennek kell lenni azok kai szemben, akik nem dolgoz­nak s ezzel megkárosítják a tár­sadalmat. A régi világ sohasem mondott le arról a próbálkozásról, hogy rohamot indítson ellenünk — folytatta Hruscsov. — Ma azon­ban már nem olyan egyszerű do­log nyíltan tenni ezt, bár van­nak még Nyugaton olyan zava- rosfejűek, akik erről ábrándoz­nak. Egyes nyugati forrófejűeket erővel, a szovjet fegyveres erők hatalmával, az egész szocialista tábor hatalmával kell visszatar­tanunk a kalandtól. Ezzel össze­függésben hangsúlyozta, hogy az ország védelmi képességéről va­ló gondoskodás minden szovjet embernek, különösképpen az if­júságnak, a Komszomolnak szent kötelessége. Az imperializmus jelenlegi fő fegyvere az ideológiai aknamun­ka — mondotta Hruscsov —, amelynek segítségével próbálja megfertőzni az ifjúság gondolat- világát. De ez a fajta diverzió is kudarcra van ítélve, mert a Szovjetunióban nemcsak a nem­zedékek folytonossága, hanem az eszmék folytonossága is érvénye­sül. „Az elavult kapitalista világ már nem tud új eszméket fel­mutatni — hangsúlyozta. — Sem­miféle orvosság nem menti meg az önmagát túlélt kapitalista vi­lágot. Győz az új, a harcos, az egészséges. S ez az új — a kommunista mozgalom. Nyugaton gyakran hangoztat­ják, hogy a jövőt ködfelhők ta­karják. Nem, impérialista urak, a mi céljaink világosak, a látó­határ tiszta, s a holnapba széles országút vezet. Lenin kiapadha­tatlan eszméi lelkesítsék ifjúsá­gunkat. S mi minden erőnket, fiatalságunk egész lelkesedését arra irányítjuk, hogy valóra vál­janak a Kommunista Párt nagy­szerű célkitűzései. Hruscsov hang súlyozta, hogy a Komszomol 14. kongresszusa megmutatja: a szovjet ifjúság szorosan tö­mörül a Kommunista Párt körül, maradéktalanul ma­gáévá teszi a kommunizmus építésének feladatait. Nyikita Hruscsov beszéde más­fél óra hosszat tartott. A Kom- szomolt éltető befejező sza­vait elnyelte a tapsvihar. A rész­vevők negyed órán át éltették a pártot, annak lenini Központi Bi­zottságát. „Lenin velünk van!” — „Éljen a kommunizmus!” — kiáltották a küldöttek. Az argentin kormány növekvő politikai nehézségei Buenos Aires (MTI). Guido el­nök kormánya egyre növekvő ne­hézségekkel találja magát szem­ben május elseje közeledtével. Az argentin alkotmány értelmé­ben a március 18-i választások alkalmával megválasztott képvi­selőknek és kormányzóknak má­jus elsején kellene hivatalba lép­niük, azonban a hatalmat kéz­ben tartó csoport mindent el­követ a Választási eredmények megsemmisítése érdekében. Ar­gentína különböző részeiből mint­egy tizenötezer főnyi karhatal­mat vezényelnek a fővárosba, hogy elnyomják a népi ellenál­lást. A kormány minden május elsejei ünnepséget betiltott. Több ellenzéki párt követeli a március 18-i választások ered­ményének elismerését, az ostrom- állapot megszüntetését, a politi­kai pártok tevékenységére vo­natkozó tilalom feloldását, vala­mint a bebörtönzött szakszerve­zeti vezetők és politikai foglyok szabadonbocsátását. Ugyanakkor a hadsereg köve­telte a március 18-i választások eredményeinek megsemmisítését és valamennyi tartomány kato­nai vezetés alá helyezését, A lakosság körében egyre na­gyobb az ellenállás a kormány által hozott gazdasági rendsza­bályokkal szemben. Á kormány gazdasági intézkedései a létfenn­tartási költségek emelkedésére vezettek. Ä Minisztertanács Illése A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Megvitatta és tudo­másul vette az Országos Terv­hivatal elnökének a tavalyi nép- gazdasági terv teljesítéséről szó­ló jelentését, valamint a Közpon­ti Népi Ellenőrzési Bizottság el­nökének a jelentéséhez fűzött észrevételeit. A kormány a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének előterjesztésére határozatot ho­zott a Minisztertanács és a SZOT Elnöksége vörös vándorzászlói­nak odaítéléséről. Az építésügyi miniszter, az Or­szágos Tervhivatal elnöke és _ a pénzügyminiszter közös jelentés­ben számolt be az 1961. évi la­kásépítési terv végrehajtásáról. A Minisztertanács a jelentést jó­váhagyta. A kormány megtárgyalta és'el­fogadta a pénzügyminiszter be­számolóját az 1961. évi eredmé­nyek után fizetendő nyereség­részesedés és ju--1 ’ 'zi alap várható alakulásáról. A földművelésügyi miniszter ! jelentést tett a termelőszövetke­zetek 1961. évi zárszámadásáról, valamint az állami gazdaságok tavalyi gazdálkodásáról és idei feladatairól. A Minisztertanács a jelentéseket megvitatta és tudo­másul vette. A kormány meghallgatta a ta­vaszi mezőgazdasági munkákról szóló tájékoztatót. A későre ma­radt kitavaszodás után a terme­lőszövetkezetek, az állami gazda­ságok és a gépállomások dolgozói igen szorgos munkához láttak, ennek köszönhetően az ország na­gyobb részében már be is feje­ződött a tavaszi kalászosok, va­lamint a korai vetésű növények — borsó, mák — vetése. Hozzá­kezdtek a kukorica, cukorrépa és a napraforgó vetéséhez, a burgo­nya ültetéséhez s kedvező idő­járás esetén most már csak a munka jó megszervezésén és a falu dolgozóinak további fárado­zásán múlik, hogy a tavaszi ve­tésű növények a más években szokásos időben földbe kerülje­nek. A Minisztertanács a tájékoz­ódót tudomásul vette. A i; irmán ezután folyó ügye­ket tárgyalt. Az algériai helyzet Szovjet kereskedelmi és gazdasági küldöttség Pekingben Peking (TASZSZ). Pekingben a kölcsönös megértés szellemében sikeresen folynak a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság keres­kedelmi és gazdasági kormány- küldöttségének tárgyalásai. A szovjet küldöttség vezetője N. Sz. Patolicsev külkereskedel­mi miniszter, a kínai küldöttségé Je Csi-csuamg külkereskedelmi miniszter. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség főtitkárénak távirata Kennedyhez és Macmiilan-hez Berlin (TASZSZ). Carmen San­ti, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség főtitkára táviratot küldött Kennedy amerikai elnök­höz és Macmillan angol minisz­terelnökhöz. Táviratában Santi a világ minden asszonya nevében mélységes nyugtalanságának ad hangot a nukleáris fegyverkísér­letek folytatása miatt. Santi felszólítja Kennedvt és Macmillant, hovy ne folytassa­nak nukleáris kísérleteket. Hruscsov ?4wrata Casfréhoz Moszkva (TASZSZ). Hruscsov szovjet kormányfő táviratot in­tézett Fidel Castróhoz, a Kubai Köztársaság miniszterelnökéhez abból az alkalomból, hogy a ku­bai nép és annak felfegyverzett erői egy évvel ezelőtt semmisí­tették njeg a külföldi zsoldosok haramiabandáját. Hruscsov táviratában többek között azt írja, hogy „az inter­venciósok Playa Grion-i veresé­ge megmutatta az egész világnak a kubai nép megbonthatatlan oavségét, azt a megmásíthatatlan eltökéltségét, hogy mindvégig megvédi a szocialista forradalom ügyét és szilárd egységben sora­kozik fel Kuba forradalmi kor­mánya mögé. ’ Meggyőződésem, hogy az im­perialistáknak minden úiabb be­avatkozási kísérlete Kuba bel- ügveibe még szégyenletesebb ku­darcot vallana. mint amilyen az a múlt év áprilisi kudarc volt, A kubai nép nincs egvedül icaz- ságos történelmi harcában. A ku­bai népnek az egész világon sok hű barátja van. köztük a szov­jet nép is, amelynek Segítségére és támogatására mindenkor szá­míthatnak kubai barátaink” — írja Hruscsov. 1 még mindig nem jutott nyug­vópontra, s nem véletlen, hogy Fouchet francia főmegbízott és Karesz, a végrehajtó szerv elnö­ke szerdán csak páncélkocsik és helikopterek fedezetével jut­hatott el az algériai főkor- mányzósági épületbe. Naponta érkeznek jelentések az újabb és újabb merényletekről, az OAS terroristáinak rémtetteiről, a francia karhatalom azonban te­hetetlen a terroristákkal szem­ben. Ennek a magyarázata az, hogy a rend helyreállításához megígért katonai erősítések mindeddig nem érkeztek meg Algériába. Jellemző, hogy Oran katonai parancsnoka, Katz tá­bornok 40 000 főnyi karhatal­mat kért, mert ezzel tudná biz­tosítani a rend fenntartását, azonban mindeddig csak 5000 emberrel rendelkezik. A francia kormány legutób­bi ülésén az algériai helyzettel foglalkozott, majd Peyrefitte tájékoztatásügyi miniszter kije­lentette, hogy a kormány végre akarja hajtani az eviani egyez­mény rendelkezéseit és biztosí­tani kívánja az ideiglenes vég­rehajtó szerv zavartalan mű­ködését, s arra törekszik, hogy a megállapított időn belül elő­készítse a népszavazást. A meg­valósítás, azonban lassan halad előre. Joxe államminiszter csak csütörtökön kezdte meg tárgya­lásait Algériában a francia fő­megbízottal a rend helyreállítá­sáról és az algériai ideiglenes végrehajtó szerv tagjaival, s ez az időhúzás az arabok százai­nak életébe kerül. Ezért foglalkozott az algériai helyzettel Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt fő­titkárhelyettese legutóbbi nagy­gyűlésén Nanterre-ben, Párizs arablakta külvárosában. Wal­deck Rochet leleplezte a francia Grenoble (MTI). Hírügynökségi jelentések szerint' szerdán heves hóvihar tombolt az Alpokban, amely vörös, rózsaszín és sárga hótakaróval borította be a hegye­ket. A genfi meteorológiai intézet figyelmeztette a közönséget, hogy a hóvihar következtében fokozó- 1 dott a lavinaveszély. Későbbi je­politikát, amikor megállapítot­ta: A francia kormánynak min­den eszköze megvan arra, hogy letörje az OAS-t. Ezt támogatja a francia nép is, aminek bi­zonysága az április 8-i népsza­vazás, amely az eviani egyez­mények melletti kiállás volt. Azonban — mint a Francia Kommunista Párt főtitkárhe­lyettese rámutatott: „A kor­mány időt enged az OAS-nak és kíméli az összeesküvőket, az­zal a látható céllal, hogy meg­nyerje az ultrákat. Ez a politi­ka — hangsúlyozta Waldeck Rochet — bátorítja az OAS-t A súlyos helyzet csak a fasisz­ták elleni kérlelhetetlen harc­cal oldható meg.” A legutóbbi hírügynökségi je­lentések újabb merényletekről adnak hírt. Szerdán ismét 18 halálos és ugyanennyi sebesült áldozata volt a terroristák me­rényleteinek, a fasiszták ellen azonban mindössze 220 roham- rendőr érkezett, akiket az orani biztonsági erők kiegészítésére küldtek Párizsból. A francia kormány halogató taktikája, amely mögött nem nehéz felismerni de Gaulle tá­bornak „nemzeti egységről” hangoztatott szólamait, azonban csak gátolja, de nem akadá­lyozhatja meg az algériai ki­bontakozást. Erről beszélt Fa- resz,. az algériai ideiglenes vég­rehajtó szerv elnöke is legutób­bi rádióbeszédében, amikor han­goztatta, hogy minden nehézség ellenére is új fejezet kezdődjjj Algéria történetében. A megol­dás kulcsa azonban továbbra is a tömegek kezében van. Joggal hangsúlyozta Waldeck Rochet, hogy a tömegeknek továbbra is nyomást kell gyakorolniok. a kormányra, hogy teljesítse az eviani egyezményeket és sem-r misítse meg a fasisztákat. lentés szerint a Szent Bernét hágónál épülő új alagút svájci bejárata közelében három lavina omlott le. A hótömeg négy mun­kásszállást rombadöntött. Tanjug-jelentés szerint a Belg­rádiéi majdnem 50 kilométernyi­re fekvő Smederevónál a Duna elöntötte a városka egyik részét. Színes hó hullott az Alpokra — íokozódott a lawinaveszély XXXII. — Lassan indulhatsz! — figyel­meztette Rose — jobb, ha nem lát meg itt senki. — Időnként én majd felkereslek, amikor át­adod a SZER részére készített anyagot. Ha valami problémád van, ne telefonálj és levelet se írj, csak erre a címre táviratozz. Rose egy cédulára írta a címet. — Legyen a távirat szövege mondjuk ilyesmi, hogy ... „reg­gel érkezem, Várjatok az állo­máson.” Akkor én hozzád uta­zom. Jó lesz így? Nem akarom, hogy ott is sokat lássanak ben­nünket együtt. A többit rád bí­zom. Horváth elköszönt a lánytól és az állomásra sietett. — Majd elfelejtettem — kiál­tott utána az ajtóból Rose — a másik bőröndben vannak a rep­rodukciók és a rézkarcok. * Korán beült a vonatba. Na­gyon fáradt volt. a bőröndöket kulcsra zárta, s a kulcsot a pénz­tárcájába tette. Aztán kényelme­sen hátradőlt az ülésen és el­aludt. Álom nélkül aludt, ringat­ta az egyenletesen zakatoló sze­mélyvonat, amelynek fülkéjében íullaszió meleg volt. Arra ébredt fel, amikor valaki lehúzta mel­lette az ablakot és a friss lég­huzat megcsapta, összekuszálta a haját. Első tekintete a bőröndök­re esett, a helyén volt mind a kettő, megnyugodott. Hajnalo- dott. Megnézte útitársait. Előtte nagybajuszos parasztbácsi pipá­zott és amikor találkozott a te­kintetük, köszönésképpen meg­biccentette a fejét. — Jól aludt az elvtárs ... — Igen — felelte Horváth, s az „elvtárs” szóra egy kicsit elpi­rult — csodálkozom, hogy nem költött fel a kalauz. Hol járunk már? — Nem költötte fel, mert nem hagytam — mondotta dicsekvő mosolygással az öreg. — Már Rá kosnál lekezelte a kocsit, de az elvtárs olyan jóízűen aludt, még a nyála is kicsordult, hogy mond­tam neki, hagyja csak békén magát, biztosan megvan a jegye, nem olyan embernek nézem ... — Köszönöm! — mondta Hor­váth — nagyon köszönöm bácsi­kéin, tényleg itt a jegyem. — Aludt már Pesten is — foly tatta az öreg — amikor én beül­tem ide. Nem ébredt fel, amikor elindult velünk a vonat, azóta nézem, pipázgatok itt magamnak csendesen. — Bácsikám, nem aludt? — Nem tudok én aludni — ne­vetett fogatlan szájával az öreg — csak otthon, az ágyban. A vo­naton pipázok, pipázok, nézege­tem az embereket, az állomáso­kat, meg a csillagokat. Az előbb lehúztam az ablakot, mert nagy volt a füst. Nem messze van már Mezőfalva, ott leszállók. Az elv­társ meddig utazik? — Erdőslakra egészen — fe­lelte Horváth — s minek volt Pesten, bácsikám? — A fiamnál jártam, aki ott egyetemen tanul. Már ötödikévé. Orvostanhallgató. — Ne beszéljen! — Horváthot kis izgalom lepte meg. — Csak­ugyan? — Ügy bizony — örült meg az öreg — az elvtársnak is van va­lakije ott? — Magam is orvos vagyok... — Pardon! — s most a pipáz- gató bajuszos bácsin volt a cso­dálkozás sora még a pipát is ki­vette a szájából — ne haragud­jon, hogy nem láttam mindjárt. — Hát minek vélt? — kérdez­te őszinte kíváncsisággal Hor­váth. Az öreg zavarban volt. Mit mondjon, hogy meg ne sértse. = Tanítónak, vagy hivataiaok­©

Next

/
Thumbnails
Contents