Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-01 / 77. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPŰJSAÖ 1963. április £) Halálra ítéltek két OAS banditát Párizs (MTI). A párizsi katonai törvényszék előtt befejeződött Qavoury rendőrbiztos gyilkosai­nak pere. A francia tisztviselőt Algériában ölték meg az OAS banditái. A tárgyalás nagy feltűnést kel­tett Franciaországban, nemcsak azért, mert ezúttal először hang­zott el halálos ítélet az OAS me­rénylői felett, hanem a vádlottak vallomásai is megdöbbentették a közvéleményt. A gyilkosság tette­sei az idegenlégió Salanhoz kötött katonái, feltárták a gyarmati had­sereg módszereit, amelyeket ma az OAS terroristái alkalmaznak. Az egyik vádlott cinikus egy­kedvűséggel mondta el, hogyan gyilkolta meg a rendőrtisztviselőt. — Az úgynevezett „lesfogást” alkalmaztam, — mondotta. — A derékszíját a nyakába akasztot­tam, egy rúgással térdre kénysze­rítettem, aztán a szívébe és a jobb tüdejébe szúrtam a tőrt. — Kérem, én katona vagyok, — fűzte hozzá — ez a módszer ben­ne van a szolgálati szabályzatban és a légióban bábukon gyakorol­tuk. A vádlottak nem tudták, kit ölnek meg. Egy hadnagy utasítá­sait teljesítették. Az értelmi szer­ző nem volt jelen a tárgyaláson, Sálán egyik osztagát vezényli Al­gériában. A védőügyvédek védenceik sza­badlábra helyezését követelték, s azzal érveltek, hogy a vádlottak a francia-Algéria védelmében kö­vették el tettüket és ezért az evia ni egyezmény értelmében am­nesztia alá esnek. A bíróság nem fogadta el ezt az érvelést, az államügyész azon­ban a halálbüntetés mellőzését kérte. A bírák nem merték kihív­ni a közvélemény haragját, két vádlottat halálra, kettőt pedig életfogytiglani börtönre ítéltek. Az ítélet kihirdetése után a vádlottak letépték kitüntetéseiket és a francia-Algériát éltetve a bírák lábaihoz dobták. Folytatódnak a terrorcselekmények Algériában Algír (MTI). Hivatalos adatok szerint pénteken Algériában ti­zennégyen haltak meg és 18 se­besülés történt terrorcselekmé­nyek következtében. Az OAS egy rohamcsapata Orleansville közelében támadást intézett három francia őrállomás ellen. A három őrállomás mint­egy 50 főnyi legénységét előbb le­tartóztatták, majd fegyvereik át­adására kényszerítették és sza­badon bocsátották. A francia ka­tonaság a környező hegyekben az OAS rohamcsapat felkutatására megkezdte a nyomozást. Christian Fouchet, Franciaor­szág új algériai főbiztosa hivata­la átvétele óta pénteken Ailleret tábornok főparancsnok kíséreté­ben Oranba . érkezett. Első, tel­jesen titokban tartott útja alkal­mából Fouchet a polgári és ka­tonai hatóságok képviselőivel tár­gyalt. A helyi katonai és politi­kai vezetők tájékoztatták, hogy az OAS Algírban és Oranban összpontosuló támadásai miatt az egyik legsürgősebb feladat, hogy újabb katonai erősítést kap­janak. Hírek szerint 10—15 000 főnyi karhatalmi erősítést tarta­nak szükségesnek. Algéria F/0 Franciaország 01:0.’ 0!a sí ország Sp.Sz.^ Spanyol Szahara 500 íooo 1500 km 1954 novembere, azaz több mint hét év óta folytatott fegy­veres harcot az algériai nép ha­zája függetlenségének kivívásá­ért a francia imperializmus el­len. A francia kormány és a har­coló algériai hazafiak képvisele­ti szerve az algériai Nemzeti Fel- szabadulás Frontja (francia rö­vidítéssel FLN) képviselői között folytatott többhónapos tárgyalás után 1962 március 18-án a fran­ciaországi Evianban megegyezés jött létre, melynek értelmében 1962 március 19-től a francia re­guláris hadsereg és az FLN ka­tonai egységei beszüntetik a had­műveleteket. Az algériai hazafiak áldozatos küzdelme meghozta eredményét. Algéria területi egysége a jelen­legi határok között valósul meg. Nem sikerült a francia imperia­lizmus azon kísérlete, hogy az ásványokban, de különösen kő­olajban (Hassi Meessaoud, Ed je­lé) és földgázban gazdag szaha- rai területeket Algéria északi ré­szétől leválasszák és önálló, un. „Szaharai Autonóm Köztársaság­gá” nyilvánítsák, azaz továbbra is Franciaország gyarmataként kezeljék. A 2 381 700 négyzetkilométer területű és kereken 11 millió la­kosú Algériai Köztársaságot ugyanis a francia közigazgatás a 295 000 négyzetkilométer nagy­ságú és 10,4 millió lakosú „Al­gériára” és a 2 millió négyzet- kilométernél nagyobb területű, de csupán 0,6 millió lakosú „Sza­harára” osztotta fel. A szaharai területet 1957-ben államjogilag is leválasztották Algériától és az un. Szahara Minisztérium fel­ügyelete alá helyezték. Kennedy levele az indonéz elnökhöz Djakarta (Reuter). Az indonéz fővárosban közölték, hogy Kenne­dy amerikai elnök levelet inté­zett Sukamo indonéz elnökhöz a nyugat-iriáni kérdésben. Az üze­net tartalmát nem hozták nyilvá­nosságra. Subandrio indonéz kül­ügyminiszter pénteken kétórás megbeszélést folytatott Sukamo elnökkel és eltávozóban kijelen­tette, hogy az amerikai kormány az indonéz—holland bizalmas tár­gyalások folytatását szorgalmaz­za. Subandrio rámutatott, hogy addig, amíg holland részről nem mutatnak jóakaratot a kérdés rendezésére, illetőleg az indonéz kormány új fejleményekkel nem számolhat, aligha lehetséges foly­tatni a Washington közelében megkezdett, majd később félbe­szakított tárgyalásokat. Hivatalosan közölték, hogy a Nyugat-Iriánnal határos szige­tekre hamarosan újabb 15 000 indonéz önkéntes utazik. Az ausztráliai kereskedelmi miniszter Anglia részvételéről a közös piacban London (MTI). Mcewen, auszt­ráliai kereskedelemügyi minisz­ter a Daily Express tudósítója előtt kijelentette, hogy Anglia feltétel nélküli belépése a közös piacba szörnyű csapás lenne az úgynevezett szabad világ többi részére, és arra kényszerítené Ausztráliát, hogy Japánban és a kommunista világban keressen kereskedelmi lehetőségeket, Ja­pán azonban erre nem nyújt jó­formán semmi kilátást. Az an­gol kormány nyilván meg van elégedve a közös piaccal folyta­tott tárgyalásaival, de mi, auszt­ráliaiak csak akkor elégednénk meg, ha szavatolnák érdekein­ket, aminek nem látjuk semmi jelét — mondotta a miniszter. A helyzet súlyosan aggasztó. Min­denütt szabad kereskedelmet prédikálnak, de sohasem Auszt­rália javára. így például az Egyesült Államokba csak évi ki­lenc tonna vajat szabad Ausztrá­liának exportálnia. i ryw ........................... A külügyminiszterek után a szakértők folytatják a genfi leszerelési tárgyalásokat, s szükségszerűen felmerül a kérdés: milyen eredményt ho­zott az első szakasz, s mire le­het számítani ezután? A ta­nácskozások kezdetekor a kül­döttségek hangsúlyozták, hosz- szú megbeszélés-sorozatra van kilátás, s Gromiko szovjet és Rusk amerikai külügyminisz­ter elutazása előtt egyaránt ki­emelte, Hogy sikerült bizonyos eredményeket elérni, sőt nyu­gati megfigyelők is sokkal de­rűlátóbban ítélik meg a hely­zetet, mint korábban. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni Green kanadai külügyminiszter nyilatkozatát, aki kijelentette, hogy a genfi előrehaladás kö­vetkeztében még június előtt létrejöhet a csúcstalálkozó. Ugyanakkor azonban Green foglalkozott az amerikai nuk­leáris kísérletek terveivel, amelyek szerinte is nagy csa­pást jelentenének a genfi ta­nácskozásokra. Zorin, szovjet külügyminisz­ter-helyettes a tizennyolc-ha­talmi bizottság pénteki ülésén mondott beszédében többek között hangsúlyozta: „össze­hasonlítottam a mi tervezetün­ket és a leszerelés alapelveit azzal a programmal, amelyet Kennedy amerikai elnök ter­jesztett az ENSZ közgyűlése elé 1961 szeptember 25-én. Ki­derült, hogy a pontok jelentős többségében egyetértés áll fenn közöttünk, és mindenesetre megvan az elvi egyetértés a leszerelési intézkedések mér­vét és azok megvalósításának módját illetően. Ezért kívána­tos volna, hogy az együttmű­ködés szellemében, amely tár­gyalásainkat eddig is áthatotta, minél hamarabb megegyezzünk a leszerelési szerződésnek ar­ról a cikkelyéről is, amely megszabja, milyen általános kötelezettségek hárulnak az áN lamokra az általános és teljes leszereléssel kapcsolatban”. Az egyetértés természetesen nagy mértékben előreviheti a tárgyalásokat, ugyanakkor azon­ban nem lehet figyelmen kí­vül hagyni azokat a nyugat­német akciókat, amelyekkel a genfi tárgyalásokat igyekeznek megakadályozni. Strauss bonni hadügyminiszter legutóbbi be­szédében a NATO-hatalmakhoz intézett emlékiratot ismertette,, amely kijelenti: amennyiben az Egyesült Államok nem haj­landó megosztani az atomfegy­verek feletti döntés jogát Nyu- gat-Németországgal, az NSZK kénytelen lesz saját maga elő­állítani atomfegyvereket. Stra­uss azt is sietett kijelenteni, hogy a genfi tárgyalások eddig negatív eredményt hoztak, s ezzel kapcsolatban hozzátette, nem járul hozzá, hogy csök­kentsék a nyugatnémet költ­ségvetés hadügyi kiadásait. Nyugati megfigyelők kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy Strauss beszéde közönsé­ges zsarolás, amellyel a genfi tárgyalások légkörét igyekszik megmérgezni. Az is kétségte­len, hogy Strauss nemcsak a saját véleményét mondta el, hanem a hivatalos bonni körö­két is, éppen ezért a Nyugat­nak reagálnia kell a kihívó be­jelentésre. Á bonni körök már a genfi tárgyalások megkezdé­se előtt aggodalommal néztek a várható eredmény elé, hisz a leszerelési bizottságban elért legkisebb eredmény is csapást jelent a bonni militarizmus számára. Most, amikor a kül­ügyminiszterek kedvező lég­kört teremtettek Genfben, Bonn ezt szeretné megmérgezni, hogy megakadályozzon bármi­féle előrehaladaSt is a leszere­lés kérdésében. Befejeződött a bolgár pénzreform végrehajtása Szófia (MTI). Mint ismeretes, Bulgáriában az év első napján új pénzt bocsátottak ki, s a ré­git 10:1 arányban átváltották. A pénzreform végrehajtásának első három hónapja alatt az ország területén sok ezer pénzváltóhely működött. Ezek szombaton, már­cius 31-én délben bezárták ka­puikat, s a régi pénzek elvesz­tették értéküket. népszavazás Ecuadorban Quito, (TASZSZ). Az ecuadori hadsereg reakciós vezetői mind gyakrabban lépnek fel azzal a követeléssel, hogy Arosemena kormánya szakítsa meg a diplo­máciai kapcsolatokat Kubával. Arosemena elnök pénteken saj­tóértekezletet tartott, s ezen be­jelentette, hogy kormánya hama­rosan népszavazást rendez annak eldöntésére, hogy megszakítsák-e a kapcsolatokat Kubával, vagy Kis ügy nagy tanulsággal Nincs különösebb baj. Ezzel kezdte Bősz József párttitkár, ugyanezt mondták a beszélgetés során a tanácsi, szövetkezeti ve­zetők, megerősítették a pártszer­vezet többi vezetőségi tagjai is. Nincs különösebb baj, s mégis szükség volt erre a majdhogy nem békítő tárgyalás jelleget öltő beszélgetésre. Arról van szó, hogy az őcsényi vezetők között nem mindig pél­dás az együttműködés. A párt- szervezet hozott egy olyan hatá­rozatot, hogy nagy, a község egé­szét érintő, s különösen személyi vonatkozású kérdésekben a gaz­dasági vezetők ne döntsenek anélkül, hogy kikérnék a párt és tanácsi vezetőség véleményét. A határozatot hol betartják, hol nem. A beszélgetés során aztán élesen, határozottan szóbakerül- tek azok a hibák, amelyeket az utóbbi időben különböző terüle­teken elkövettek. Meg aztán arra is szükség van, hogy a párttitkárnak megmond­ják, sokszor anélkül alkot vé­leményt egy eseményről, hogy ott lett volna, pontosan tájéko­zódott volna, vagy a termelő­szövetkezeti elnök a jövőben ne ítélkezzék valaki felett annak távollétében. És lehetne még so­rolni a példákat. De miért csak akkor kerül sor ilyen őszinte, semmit el nem h'!!''n.tó, egymást segítő beszélgeté"' ? ha afölött a járási párttitkár bábáskodik? Miért kell az ő döntését várni olyan kérdésben, amelyet a helyi elvtársak jobban ismernek, s amelyben ők maguk is tudnának dönteni? A felvetődő kérdések egyszer­smind több tanulsággal is szol­gálnak. S most azért szűrjük le ezeket a tanulságokat, hogy se­gítsünk az őcsényieknek, de má­soknak is, mert hasonló problé­mák valószínűleg nemcsak öcsényben adódnak. Ha van rá határozat, nem baj, de az együttműködésnek min­denféle határozat nélkül is meg kell lennie. A kollektív bölcsesség, a több szem többet lát elve nem szólam, hanem va­lóság, súlyos bűn ezt a hatásos eszközt fel nem használni. Senki ne csináljon tekintélykérdést ab­ból, hogy kikéri mások vélemé­nyét is, mielőtt egy kérdésben döntene. A döntése így megala­pozottabb, megfontoltabb, tehát jobb lesz. Az elvtársi együttmű­ködés senkinek a presztízsét nem fogja rontani, inkább emeli azt. Hiba, ha a pártvezetőségből feltétlenül a titkár, vagy esetleg még egy tag megjelenését kíván­ják minden értekezletre, megbe­szélésre. (Ez is felvetődött az őcsényi beszélgetés során). A pártvezetőségnek több tagja van, osszák meg maguk között a munkát, tegyék valóban kollek­tívvá a pártszervezet munkájá­nak irányítását és az egész köz­ség életének irányításában való részvételt. Valamennyien hangsúlyozták, hogy a párt vezető szerepének érvényesülni kell. Ez helyes, de a vezetőszerep nem ezáltal ér­vényesül, hogy ezt kimondjuk. A pártszervezetnek, és annak vezetőségének, a kommunisták­nak úgy kell dolgozniok, hogy vezetésüket örömmel elfogadja az egész falu, mert a kommunisták a közösség érdekeit, a közösség bölcsességét testesítik meg. Az őcsényi beszélgetés vég­eredményben hasznos volt. Egy szépséghibája azonban van, ne­vezetesen az, hogy három hó­nappal ezelőtt már ugyanerről a kérdésről tárgyaltak, hasonló plénumon. Óhatatlanul felvető­dik az emberben az a gondolat, hogy sokkal nagyobb jelentősé­get tanúsítanak apró kérdéseknek, mint amekkorát azok megérde­melnek. Kár erre fecsérelni az időt és energiát, hiszen végered­ményben tényleg nincs különö­sebb baj. Láthatták, hogy a já­rási vezetők is a tavaszi munkák szervezett beindítását tekintik fő­kérdésnek. S, hogy a jövőben se legyen nagyobb hiba, a minden­ki részéről megnyilvánuló leg­teljesebb jószándékot a valóban nagy ügyek megoldására kell for­dítani. És ez az őcsényi beszélgetés legfőbb tanulsága. I* Qga

Next

/
Thumbnails
Contents