Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-01 / 77. szám
t TOCNÄ MEGYEI NÉPÚJSÁG Az elmélet napi kérdései A párt szövetségi politikájának alkalmazása Tolna megyében Az elmúlt vasárnap a megyei pártbizottsági ülés beszámolójának és a vita anyagának második részét dolgoztuk fel. Mai számunkban, a harmadik részben a két alapvető osztály egymáshoz való viszonyát tárgyaljuk. III. Vizsgáljuk meg, hogyan alakult a két alapvető osztály egymáshoz való viszonya. A munkásosztály kezdettől fogva hűségesen kitartott és tevékenykedett a parasztsággal való szövetség elvi és gyakorlati érvényesítése érdekében. Erről számtalan tény tanúskodik, ha csak az elmúlt évek eseményeit vizsgáljuk is. Megyénk munkásgárdája nemcsak élenjárt az ellenforradalom során keletkezett károk helyre- állításában, hanem nagy lelkesedéssel vett részt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének konkrét munkájában is. Munkásainknak elsődleges szerepük volt annak a légkörnek a kialakulásában, amelynek során megértette dolgozó parasztságunk is az átszervezés szükségességét. Mintegy 10 000 munkás vett részt a konkrét szervező és felvilágosító munkában is. Megyénk munkásai is részesek abban az áldozatvállalásban, ame lyet a munkásosztály hozott és hoz a szocialista mezőgazdaság kialakításának érdekében. A munkásosztály nagy áldozatvállalását mutatja, hogy 1961-ben Tolna megye 135,3 millió forintot kapott épületek, gépek, tenyészállatok és egyebek formájában. A munkásosztály hűségének beszédes bizonyítéka a mezőgazdaság megszilárdítása érdekében kialakult nagyarányú patronáló mozgalom. Napjainkban a patronáló mozgalom lényege a szocialista gazdaságok megszilárdításának, a termelés fokozásának elősegítése. Tehát sokoldalú gazdasági és politikai segítség- nyújtás a szocialista jellegű gazdálkodás kifejlesztéséhez. E mozgalom eredménye, hogy a két osztály tagjai emberileg is és társadalmilag is sokkal közelebb kerültek egymáshoz. A szövetség erősödését segítő tényezőként figyelembe kell venni azt a folyamatot is, amely során a munkásosztály az elmúlt években jelentős létszámmal növekedett megyénkben. Ez a növekedés elsősorban a parasztság soraiból ment végbe. így számtalan dolgozó paraszt családján keresztül közvetlen kapcsolatba került a munkásosztállyal, ilyenformán is szorosabbá vált a két osztály kapcsolata. Mindezek természetesen visszahatnak egymás fejlődésére is. A munkásosztály szervezettségének megismerése pozitív irányban hat a tsz-tagok munkafegyelmére, a tsz-ek megszilárdítására. A munkásosztály viszont közelebbről ismeri meg a mezőgazdaság mai problémáit és ez arra ösztönzi, hogy a termelés eredményeinek fokozásával még többet tegyen a mezőgazdaság további fejlesztésével kapcsolatban. A szövetséget illetően még találhatók zavaró jelenségek. Egyes munkások részéről esetenként bizonyos türelmetlenség tapasztalható a mezőgazdasággal, illetve a termelőszövetkezetek fejlődésével kapcsolatban. E türelmetlenség lényege: lassúnak tartják a szocialista gazdaságok fejlődésének ütemét. Ezen nézet képviselői figyelmen kívül hagyják az objektív és szubjektív körülményeket. A türelmetlenségnek van létjogosultsága, de csak az egyes tsz-tagok rossz munkája, vagy rossz munkafegyelme miatt, csak az egyes gazdasági vezetők tehetetlensége, vagy nemtörődömsége miatt. Csak ilyen jelleggel van létjogosultsága a türelmetlenségnek. Mi a helyzet a parasztságnál a munkás-paraszt szövetséget illetően? A parasztság is a szocializmust építi, tehát a gyakorlatban hűséges szövetségese a munkásosztálynak, nemcsak elfogadja annak vezetőszerepét, hanem egyre szélesebb mértékben vesz részt a hatalom- gyakorlásában és a szocialista forradalom feladatainak végrehajtásában. A termelőszövetkezeti tagok többsége nagy erőfeszítéseket - tesz a közös gazdaság megszilárdítása, az árutermelés fokozása érdekében. Csak az elmúlt években a termelőszövetkezetek tagsága 33,1 millió forintot ruházott be saját erejéből a közös gazdaság fejlesztésére. Ez az összberuházások 24,5 százalékát teszi ki. Hogy a munka nem volt hiábavaló, azt bizonyítják azok a tények, amelyek az átszervezés utáni első év terméseredményeit tükrözik. A szövetkezetek terméseredményei már az első évben felülmúlták az egyéni gazdaságok termésátlagait. A búzánál például a korábbi években 8,7 mázsa, míg az elmúlt évben 10,6 mázsa volt az átlagtermés. Ebben nemcsak az adott nagyüzemi lehetőségek, hanem a tagok szorgalma, erőfeszítése is bennefoglaltatik. A gazdaság fejlesztését, erősítését bizonyítja az a tény is, hogy a közösben a szarvasmarhaállomány az elmúlt évben 18,4 százalékkal, a sertés 50,3 százalékkal nőtt. A dolgozó parasztok erősödő szövetségesi hűségének bizonyítéka az is, hogy az elmúlt aszályos év ellenére 12 százalékkal több árut adtak el az államnak, illetve a munkásosztálynak, mint az előző évben. A felvásárolt árumennyiség,. 74,8 százaléka a szövetkezeti szektorból származott. Mindezek mellett meg kell állapítani, hogy amun- kásosztáfyhoz VálŐ viSzönyban a termelőszövetkezeti parasztok részéről is van néhány zavaró momentum. Ezek a zavaró momentumok elsősorban a paraszti tudat fejlődésében meglévő lemaradás következményei. Ilyen a munkásosztály anyagi áldozat- vállalásának értékelésében jelent kező bizonyos fokú kettősség. A tsz-parasztság legöntudatosabb rétege már látja, hogy a munkásosztály milyen nagy áldozatokat vállal a dolgozó parasztság életének megváltoztatása érdekeben. A termelőszövetkezeti tagok egy jelentős része azonban az állam által adott hitelt és kedvezményt mint „természetest nyugtázza. Nem egv esetben meg a lehetőségeken túl is kérnek. Segítsenek, ha már átszerveztek" — hangzik el gyakran. (Ez tükrözi felvilágosító munkánk gyengeségét is.) Amíg a munkásosztály anyagi erőfeszítéseit egyesek természetesnek tartják, még nem ilyen természetes részükről az állam iránti kötelezettség, vagy a különböző szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítése. Jóné- hány olyan szövetkezetünk van, amely harmadrangú kérdésként kezeli, az állam iránti kötelezettség teljesítését. Itt-ott jelentkeznek spekulációs törekvések is Ez megnyilvánul abban, hogy nagyobb átlagtermést jelentenek a különböző felárak megszerzése érdekében és abban is, hogy különböző ürügyekkel akarnak kibújni a szerződési kötelezettség teljesítése alól. Teszik mindezt, azért, hogy termékeiket magasabb áron értékesíthessék a szabadpiacon. Ez zavarólag . hat a munkásosztályhoz való viszony alakulását illetően. Tapasztalható olyan jelenség is megyénkben, hogy a munkásosztállyal való szövetségét leszűkítik a pesti, munkásokkal való szövetségre, illetve a tudatukban a munkásosztályt a pesti munkások testesítik meg. A termelőszövetkezeti tagok egy része a megyében élő és dolgozó munkásokat • nem tekintik at .munkásosztály tagjainak, vagy legalábbis nem tekintik olyan ér- tékűeknek. (Ehhez hozzájárul az is, hogy a vidéki munkás életmódja jobban idomul a falusi viszonyokhoz.) Ennek a jelenségnek viszonylag még nincsenek súlyos politikai következményei. Sokkal nagyobb problémát jelent az, hogy a tsz-tagok jelentős része a . munkás-paraszt szövetséget leszűkíti a város és falu árukapcsolatára. Ezt a következtetést támasztják alá az olyan nézetek — amelyekkel számtalanszor találkozunk — „ha a paraszt nem termelne, a városnak nem lenne élelme”, „mi adjuk a kenyeret, mi tartjuk fent a nemzetet”. Ez a felfogás az alapja a kifejezetten munkásellenes nézetek lábrakapásának is. Vizsgálataink során nem egy esetben találkoztunk tsz-tagok között ilyen nézetekkel: „Könnyű a munkásoknak, mert rendszeresen kapják a borítékot”. „A mun kas nem dolgozik annyit, mint a paraszt”. Egyes módosabb parasztok vitatgatják a munkás- osztály vezető szerepét is. Itt-ott elhangzik ezzel kapcsolatban különböző vélemény. Ugyanilyen probléma jelentkezik az SZTK- juttatásokat, vagy a nyugdíjt illetően. A tsz-tagok nyugdíjukat az ipari munkásokéhoz viszonyítják, illetve ahhoz mérik. Mindezek tehát azt mutatják, hogy bár igen jelentős az előrehaladás a tsz-ek gazdaságában, jelentős a fejlődés a tsz-tagok tudatában is, azonban a fejekben még igen sok a tarkaság. Különösen jelentős a tudatbeli lemaradás azoknál a tsz-tagok- nál, akik a legutóbbi években léptek a szocialista gazdálkodás útjára. A munkásosztály. megbecsülése, a munkás-paraszt szövetség tudatos elfogadása, ápolása és megértése is mélyebb és erősebb a volt szegényparasztoknál és általában azoknál a tsz-tagoknál, akik már régebben a mezőgázda- ság szocialista útjára léptek. Ennek történelmi és társadalmi okai vannak. A parasztság egységes, szocialista tudatának kialakulása tehát lényegesen elmaradt a gazdasági fejlődés mögött. Bár ez objektív törvényszerűség, azonban a jelenlegi körülmények között e lemaradás, ha nem változtatunk rajta, fékezője lesz a további előrehaladásnak. Vers a töltőgépen A PAKSI KONZERVGYÁRBAN jártam a minap — kívülállót mindig nagyon vonz az üzemi munka, a zakatoló gépek varázsa. Megható látni, hogy sok bekötött fejű asszony és lány szorgoskodik azon, hogy megkönnyítsék a nők második műszakját, konzervek készítésével. A befőttkonyháról finom meggy- és málnaszag árad: unszolom a kísérőmet, hogy mutassa meg, hogyan is készülnek a szörpök, és gyümölcslevek, amiket manapság olyan sokat emlegetünk és fogyasztunk. Elnéztem, milyen boszorkányos ügyességgel veszik le a futószalagról az üvegeket, töltik meg málnával, zárják le, és máris küldik tovább a szalagon. Megállók Volf Rózsi mellett és észreveszi, hogy most már egy ideje nem az üvegbe csörgő vörös levet csodálom, hanem a töltőgépre felragasztott papíron Arany János: Hídavatás című versét. —' A seregszemlén fogom szavalni — magyarázza, — nem szeretnék kiesni a hangulatából. JÁR A KEZE és rakja az üvegeket, miközben velem beszél. A málnát tölti és közben rivaldafénybe képzeli magát. A gép zúgása neki most tapsvihart jelent. Gondolatban felöltözteti az üvegeket: egyik a kártyázó ifjú, másik az eladósodott milliomos, harmadik az unott dáma, és így tovább. Kéretlenül is elmondják, hogy az üzem lelkes tánccsoportját is látni fogjuk majd a kulturális szemlén és a csoport vezetője, betanítója, Kuner József, ezúttal sok újat tartogat a közönség számára. Búcsúzóul csak azt kívánhatom, hogy lelkesedésüknek, kitartásuknak, odaadó munkájuknak legyen meg a gyümölcse. Harasztdombi Mária levelező A PÁRTÉLET HÍREI A Tamási Járási Pártbizottság legutóbbi vb-ülésén a járás termelőszövetkezeteiben kialakult jövedelemelosztási formákkal és az ösztönző módszerek alkalmazásával foglalkozott. Megállapították, hogy a járásban a premizálás legelterjedtebb módja a terven felüli termés utáni juttatás volt. A vitában részt vevők azt javasolták, hogy a jövőben is azokat a módszereket kell alkalmazni, amelyek előmozdítják a többtermelést és mind politikailag, mind gazdaságilag erősítik a termelőszövetkezeteket. A madocsai Igazság Tsz párt- szervezete márciusi taggyűlésén a tavaszi munkákra való felkészüléssel, az' állafállömany átte- leltetésével foglalkozott. Elhatározták, hogy a külföldi búzafajtákat másodszor is fej trágyázzák és holdanként egy mázsa műtrágyát szórnak. Az állatok átteleltetésével a madocsai Igazság Tsz-ben különösebb baj nincs. A tehenészetben március hónapban is tudták tartani a 11 literes fejési átlagot. Az MSZMP bonyhádi járási végrehajtó bizottságának számolt be a bonyhádi Ezüstkalász Tsz vezetősége, politikai és gazda- | sági tevékenységéről. A végrehajtó bizottság az értékelés alapján dicséretben részesítette a tsz vezetőségét és tagságát az elért eredményekért. Megalakult a tamási járásban a párt végrehajtó bizottsága mellett működő’ ipari bizottság. A bizottság 12 tagja az ipari üzemek és ktsz-ek munkáját segíti. * A szedresi Petőfi Tsz párt- szervezete taggyűlésen foglalkozott a tavaszi munkák helyzetével — írja Tóth István levelezőnk.. A taggyűlésen többek között határozatot hoztak a brigádok átszervezésére és munkájuk jobbá tételére. A németkéri egyesített tsz párttaggyűlésén Jankovics Béla íőmezőgazdász tartott beszámolót a gazdasági feladatokról — írja Horváth Sándor levelező. — Megállapították, hogy az egy munkaegységre betervezett 33 forint 23 fillér reális, s teljesítésének megvannak a feltételei. A továbbiakban egy kombájnvásárlás gondolatával foglalkoztak, amelyet saját erőből vásárolnának meg. A gazdasági feladatok mellett a taggyűlésen a pártépítésről is szó esett. ÓNQDVÁR! MIKLÓS XVIII. Amerikába. Otthagyta a szeren- számukra is nem üt az utolsó csétlenné tett lányt, egyedül, a óra. Nekik talán még lehet, de az ő számára nincs menekülés, A baj nőttön nő, s egyszercsak a halálra. Levelet akart írni az édesanyjának: keserves sírással teli levelet, de összetépte a harmadik Ha valaki messziről látja, azt legnagyobb kilátástalanságban. hiszi, rosszban töri ott a fejét: Három napig sírt egyfolytában, talán megint öngyilkosságot akar Vigasztalhatták, mondhattak észreveszik majd mások is. Azon elkövetni, s azért áll már órák akármit, a szép szavak nem gyó- a napon már dél óta készülődött óta az ablak előtt, mert vissza- gyíthatták meg vérző szívét, riadt ,a mélységtől... Egyszer Hogy mi lesz ezután, ebben a már véget akart vetni az életé- rettenetes állapotban? Erre a kérnek, de megakadályozták. Sze- désre nem tudott felelni. A csa- relmi bánata, kergette öngyilkos- lódás kiábrándította a fiúból, de sor után. Minek szomorítsa még ságba, nem látott más kiutat, si- mihez kezdjen idegenben, szü- ezzel is? Minek hagyjon hátra vár, kilátástalan helyzetéből. An- letendő gyermekével? Hiába tör- ilyen szörnyű emlékét?’ Meg- nak idején egy átmulatott báli te a fejét, nem talált semmi vi- mosakodott, lefeküdt, gondolatéjszaka vetette a könnyelmű fiú gasztalót. Ha lenne idekint va- ban elbúcsúzott mindenkitől, s karjaiba. Vakon követte a hatá- lakije: rokona, ismerőse; ha itt akkor... akkor bevette a renge- ron túlra. lenne az öccse, talán még lehet- teg gyógyszert! Hamarosan zsib_ Gyere, gyere! __ húzta a fiú. ne megoldást keresni, remény- badás futott végig rajta, elern-yed _ Odakint megesküszünk! kedni, talán még várhatna va- tek végtagjai, becsukódott a szeR nldoesáeot szerelmet ígért és lamit az élettől. De így? így csak me és lázas álomba merüli* Boldogságot, szereimet ígért es egy megold/lst talált... A halált' amelyből a láger rendelőjében Pedig hogy szerette az életet, hi- ébredt fel. - c szén olyan fiatal volt még, sime, Hát így volt! mégis bezárult, vége! Éjjelente, Ugyan ki lehet az a magyar amikor lefeküdt és magányosan orvos, aki felébresztette, egész: álomtalanul belebámult a sötét- éjszaka virrasztót! mellette, visz* ségbe, óriási siralomháznak tűni szaadta őt az életnek? Sose lát- a láger, ahol a disszidens élei ta többet. Öt Helmut doktor serves csalódást okozott mind- hajléktalanjai egymás mellett Bécsbe küldte, a vöröskereszt- kettőjüknek. A kalandéhes fiút szuszognak a földre terített szál- kórházban gyógyította ki és az- a kiábrándulás egy másik nő mán, priccseken. A halálraítélmellé kergette és kihajózott vele tek keserves életét élik, amíg (Folytatás a 4, oldalon.) ő követte volna akár a világ végére is. Hiszen szerette! S őt is hívták a rózsaszínű álmok, csalogatta a kalandvágy, amely egész úton kacérkodva futkosott előtte. De a lágerélet kijózanította, ke-
