Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-15 / 62. szám

1962. március 15. TOLVA MFC YET NftPÜJSÁG 3 Gyors ■ * jo fejlődés munka Egy évvel ezelőtt önálló párt- szervezet született a Nagymányo- ki Brikettüzemben. Négy taggal indult, s a mai napig 16-ra sza­porodott a létszám. Az aiapszcr- vezet 12 tagja fizikai munkát vé­gez. A pártszervezet munkájával és fejlődésével kapcsolatosan szá­mos, figyelemreméltó tapasztalat észlelhető. „Kiváltságok” nélkül Egyesekben a régi gyakorlat eredményeként gyökeret vert a gondolat: „Ha párttag leszek, könnyebb munkát kapok. Keve­sebb munka, több bér! Az üzem­nél mindig akad egy-két potya­hely.” A pártszervezet fellépett ezzel a nézettel szemben. Ennél­fogva „karrierista" szándékkal senki sem közeledett az alapszer­vezet felé. Az új párttagok erede­ti helyükön maradtak. őszinte szókimondás, bátor bí­rálat jellemzi a taggyűléseket. Az egyik régi párttag, Wirth János elvtárs ezzel kapcsolatban tréfásan megjegyezte: „Könnyen van a mi titkárunk. Félórát kell csak beszélnie, amikor a beszá­molóját tartja, a többi három­négy órában a tagság beszél. Itt csaknem mindenki hozzászól. El­mondja észrevételét, javaslatot tesz. Nincsenek gyáva emberek. Megbélyegzés helyett Faragó Jenő párttitkár azokról beszélt, akiknek homlokáról a pártszervezet vette le a bélyeget. Tizenhárom volt elítélt dolgozik a brikettüzemben. Ezeket az em­bereket — nem egy esetben an­nak ellenére, hogy igyekeztek be­illeszkedni a munkába — oktalan sérelem érte. A pártszervezet há­rom esetben is foglalkozott a kérdéssel. Miután a párttagság a taggyűléseken közös nevezőre ju­tott üzemi értekezleten a kommu­nisták kijelentették: A dolgozók között nem lehet oktalanul meg­bélyegzett, megkülönböztetett em­ber. Aki letöltötte büntetését, an­nak lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy megtalálja helyét a társadalomban. Az egykori elítél­tet csakúgy, mint minden embert aszerint kell értékelni, milyen munkát végez, mit ad termelése által a népgazdaságnak. Jutalom­ra is bátran javasolható. Miközben az üzemet jártam, elmondták B. J. ügyét. Úgyneve­zett „fecske” volt éveken keresz­tül, aki két hétnél tovább nem igen maradt egy munkahelyen. Már a harmadik munkakönyvé is csaknem betelt a bejegyzések­kel. Családja Nagymányokon la­kik. Az asszony kérte a pártszer­vezetet, bírja rá férjét, hogy hely­ben dolgozzon. Sokat foglalkoz­tak vele. Végül is munkába állt a brikettüzemben. Csaknem egy éve, hogy dolgozik. Bódogh Já­nos üzemvezető elmondása sze­rint van úgy, hogy két ember munkáját ellátja. Es leszokott a részegeskedésről. Családja hálás a pártszervezetnek. A pártonkívüliek segítik a pártszervezetet. Az egyik pártonkívüli munkás a sze- retetet és segíteniakarást tömören így foglalta össze: „Érezzük, hogy a miénk a pártszervezet. Azoké is, akik nem rendelkeznek piros könyvvel! Egyéves, de már a „felnőttek" közé tartozik.” (H) Szolnoki István Kanacs, árnyékban AMIKOR A KANACSI ÁLLA- nek, külön gondot jelent az ősz- kanacsiak egy kicsit elmaradtak a MI GAZDASÁGRÓL hallottam, szefogásuk... Maradiság, előítéle- falvaktól, s hogy mihamarabb először jóleső megnyugvást érez- tek szabdalják a felfogást... Ame- utolérhessék őket, ahhoz már tóm. Ilyen gondolat formálódott lyik műveltebb, okosabb közü- most, és nem holnap kell mun­bennem: ez a gazdaság is betölti lük, azzal szívesebben foglalko- kához látni, azt a feladatkört, amelyiket szá- zunk... mára célként megjelöltek. Ez eléggé furcsa és hovatovább--------------------­Ami a termelést illeti, nem is egyedülálló vélemény. Mutat va­érbeti megrovás a gazdaság ve- lami kis lenézést, de méginkább zétőit "és dolgozóit. A dolognak azt, hogy akikről szó van, azok azonban van egy másik oldala is. valahol megrekedtek. Mintha Közelebbről: a gazdaság központ- csak a szakma lenne az egyetlen jában . kultúrház és külön klub fontos számukra. Az, hogy sze­sejteti, hogy az általános feladat- rétik a szakmát, nem baj. De körön belül egy, s más vár még nézeteik visszatetszést váltanak a vezetőkre, az ott dolgozó értei- ki. Ugyanakkor kizárják a követ­miségiekre, a KISZ-szervezetre, s kezőket. Egyrészt azt, — s ebben általában mindenkire. vitatkozni kell —, hogy értelmi­Ez azonban még mindig - vár. ségiekhez iUÖ munkát vég^enek. Ma mar nem újság ugyanis, lói sikerült a napraforgótermesztési tapasztalatcsere Szekszárdon A Tolna megyei termelőszövetkezetek országos napraforgótermesztési versenyt indítottak Tegnap tartották meg Szek­szárdon több mint 100 résztvevő vei a megyei napraforgótermesz­tési tapasztalatcserét. A tapasz­talatcserén dr. Kurnik Ernő, az Iregszemcsei Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet igazgatója táró' előadást. A nagy érdeklő jellemző volt, hogy az előaaás- hoz 17-en szóltak hozzá. Részt vett a megyei naprafor­gótermesztési értekezleten Dara­dics Ferenc, a Megyei Pártbizott­ság titkára, Virágh István, a Me­gyei Pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője, Szűcs La­jos, a Megyei Tanács mezőgaz­dasági osztályának vezetője, Hor­váth József, a Gépállomások Tol­na megyei Igazgatóságának veze­tője. A tapasztalatcsere résztvevői versenyre hívták az ország ter­melőszövetkezeteit. A versenyfel­hívást az alábbiakban ismertet­jük: „1962. március 14-én termelő­szövetkezeti elnökök és mezőgaz­dasági szakemberek megvitattuk a napraforgótermesztés követendő agrotechnikai módszereit, népgaz­dasági jelentőségét. E vita alap­ján megállapítottuk, hogy Tolna megyében az 1957—1960. évek át­lagában holdanként 7,4 mázsa napraforgót takarítottunk be az egyéni és termelőszövetkezeti Valahogy így áll a helyzet: a le­hetőségek adottak, csak éppen hogy ,^r , e J alig, vagy egyáltalán nem élnek géznek kl °®^s. . .. . ' vele. Van ugyan kertészeti és h? megszerzet e 8y traktoros-tanfolyam, a fiatalok re-SZ£t ,.11f^e^ez'Másrészt egy kisebb hányada is látogatja n-®*etukben , fontos a »-Világ térképe előtt« tanfo- elsikkad az a ^ hoev lyam előadásait, de ezen túl jó- «ny.e né^‘ ^^elében, hogy formán semmi. Mindenből ki- “ ^ ‘ fLvsé„ek ka­marád, csak a gazdaság központ- gazdasági fnin-«^uf07Ái, hí­jában, körülbelül 50 fiatal, az egyben a .falus idősebbekről nem is szólva. f?"?05 részenek kulturális neve­lői is. Első látásra sem virágos ez a , helyzet, de még vigasztalanabb, Vitatkozni^ kell ezzel a nézet- ha ezzel egészítjük ki: nem volt tel, mert előbb-utóbb a kezdemé- mindig ilyen állapot. Énekkar, r.yezó készség ellanyhulasához, s tánccsoport, klub-est — lehetett ogy bizonyos fajta igénytelesiség- választani. De — s ez a sajná- hez vezet, latos ‘ mindegyik elsorvadt. Jo­gosan következik tehát a kérdés. Nem volt-e hiábavaló kiadás a 40 ezer forint, amit tavaly a klub IS A KISZ-SZERVEZETRÖL néhány szóban. Sokkal jobbat az általános tá­jrendezésére fordítottak, s va- p^j^j a ^„y^g gyenge jón többet^ ered meny ez-e_az a & tessék-lássék összefogott szer- 25Í‘k,.S vezettél sem lehet várni. Pedig idén kulturális célokra költenek. Okokat kerestem, valami ma gyarázatfélét. nem várna rájuk kisebb feladat, mint életet vinni a jelenlegi élet­telenbe. S ebből jelentős rész Vadai Mihály, a gazdaság igaz- hárulna Dobi Pálra, a gazdaság gatója ezeket mondja; — Nehezen tudunk előre moz­dulni, mert mindentől el va­KlSZ-szervezetének titkárára. Úgy hiszük, neki minden oka megvan arra, hogy a jelenleginél jobban, körültekintőbben lássa el fel­gyunk szakadva. Város, falu egy- ^ tudná ^ghamar^bb aiánt messze, s nehez olyan em- 6 bért ide kicsalogatni, aki foglal­kozna Meglévő lehetőségeinket sem áttörni a maradiságból, az indo­, ... . , . _. . . ___,__. hez programra, türelmes, min­h asznaljuk ki. Fiatal, mostana- d kiterjedő nevelő munkára, ban végzett szakembereink leg­többje nem szívesen vállal olyan munkát, ami távolabb esik a szakterületétől. s a ma még títlenkedőket is ma­gával ragadó lendületre van szükség. S arra, hogy a KISZ- szervezet és személyében Dobi Pál mindig össze tudja egyeztetni a közösség és az egyének kíván­MIT MONDANAK F.RREafia­tai »zakemlierek? Hárommal be- “^lt értekeit! szelgettunk közülük. Nem aka­run 1< általánosítani, de érdemes Kanacs, árnyékban —■ írtuk a meghallgatni a kialakult véle- címben. Erősnek látszik ez a fo ményt. — Az itt élő fiatalok nem jön ünnepélyesek a póri-oktatás zárófoglalkozásai a bonyhádi járásban A bonyhádi járás pártalapszer- vezeteiben a politikai oktatás be­fejező foglalkozásait tartják. Az idei téli oktatás igen hasznos ta­pasztalatokat adott. A jó tapasz­talatok között elsősorban arról kell megemlékezni, hogy az el­múlt év gyakorlatától eltérően az. idei oktatási évben nem csökkent a különböző oktatási formákon résztvevők száma, hanem növe­kedett. Az SZKP XXII. kong­resszusa anyagának tanulmányo­zása során járási viszonylatban 200—300 főre tehető a számszerű növekedés. A tanfolyamokon, szemináriumokon szép számmal vettek részt a pártonkívüliek is: számuk legalább 500-ra tehető. A befejező szemináriumokat' mindenütt ünnepélyesen rendezik meg, nem egy helyen baráti ösz- szejövetel formájában. Eddig a bonyhádi járásban 25 helyen, il­letve üzemben, községben, tsz- ben tartották meg a politikai tanfolyamok zárófoglalkozását, amelyeken a járási pártbizottság tagjai is képviseltették magukat. gazdaságokban. Ez az eredmény ma, miután az egész megye a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára tért, már nem kielégítő. Több termelőszövetkezeti gazda­ság a múlt évben az aszályos időjárás ellenére 8—10 mázsa napraforgó-termést takarított be holdanként. A napraforgóter­mesztés népgazdasági jelentősé­gére való tekintettel elhatároz­tuk, hogy megyei átlagban 1962- ben elérjük a 9 mázsás átlagter­mést. Ennek érdekében biztosítjuk holdanként a talaj minőségének legmegfelelőbb, 16 000—18 000 tő­számot, a növényápolást gondo­san végrehajtjuk, a lehetőségek­hez mérten műtrágyázunk, és gondoskodunk a pergésveszteség nélküli betakarításról. A tanácskozás foglalkozott a napraforgónak takarmányként való termesztésével is. Az egy nyári, alacsony hozamú keverék­takarmányok rovására a vetőmag ellátottságtól függően, borsós napraforgót termelünk olyankép­pen, hogy az év folyamán egy­azon területről kétszer veszünk le termést, zöldtakarmányozás és silótakarmány készítése céljából. Ezzel is hozzá kívánunk járulni a fehérje, keményítő értékarány megjavításához. A fenti szempontok figyelem- bevételével versenyre hívjuk az ország valamennyi termelőszövet­kezetét. A verseny feltétele az* hogy az 1957—60. évek termésát­lagához viszonyítva a termelőszö­vetkezetekben 1962-ben 20 szá­zalékos termésátlag-növekedést érjünk el. A napraforgó takar­mányként való termesztése terű- • létén egy nyári szálastakarmány- termő területünknek legalább 25 százalékán borsós napraforgót termesztünk zöld, illetve silóta­karmánynak. Az őszi árpa terület tarlójának 40—50 százalékát ta­karmányozás céljából, naprafor­góval vetjük el. A verseny értékelésére felkér­jük a Földművelésügyi Miniszté­rium Növénytermesztési Főigaz­gatóságát.” ÓNODVÁRJ MIKLÓS in. A POLIP KINYÚJTJA CSAPJAIT Elzával 1956 decemberében, a tiltott női műtétek végrehajtása világnak. Vágyai, álmai egy el­miatt ítélték. Diplomájától meg- képzelt ausztriai, vagy svájci fosztották, odahaza a börtön- magánklinika felé hajtották, büntetés kitöltése után sem foly- ahol idővel majd előkelő vendé- tathatta volna orvosi pályáját. • geket fogad, autón jár és min- — Nyugaton korlátlanok a le- denfelől dől hozzá a pénz. Mélyet disszidált magyarok részére ren- hetőségek — bíztatta a lány — lélegzett, amikor a határon át- dezett karácsonyi ünnepélyen is- ne csüggedjék el, itt boldogulni lepett. Sikerült! Mennyi izgalom- merkedtek össze. A 34 éves, ma- fog... mai, félelemmel járt és mégis gas, kékszemű, szőke lányt a Elza megjegyzése gyógyír volt milyen könnyen ment... Senki Nemzetközi Vöröskereszt bécsi első csalódásaira. nem vette észre, nem lőttek rá missziójának funkcionáriusaként , a határőrök, nem állították még mutatták be. Az ünnepséget kö- szökés közben. Miskolcon élő vető vacsorán kétszer is beszélt Amikor dr. Horváth Kálmán özvegy édesanyjának a Szabad vele. Bár Elza idegen, német ak- előtt az ellenforradalmárok ki- Európa adásában üzent. »Szabad centussal beszélt, jól megértették nyitották a fegyház kapuját, már földre érkeztem. Egyelőre Ausz- egymást. Elza szívélyes, kedves az utcára érve döntött: Nyugaton triában maradok«, volt, Horváth sokat beszélt, s a keresi meg szerencséjét. Elta- De a valóság hamar kiábrán- lány az elbeszélés néhány rész- gadja büntetett előéletét, poli- dította. Minden terve, elképze- leténél hangos felkiáltással adott tlkai menedékjogot kér. Már a lése meghiúsult. A magánklinika kifejezést együttérzésének. Meg- börtönben, amikor hírét vette a felállításához sok pénz kellett és hatotta ez a közvetlenség és az rendszer elleni felkelésnek, ki- a pénz mindig messze gurult tő­elfogyasztott ital hatására azokra színezte, mit tesz majd, és ez a le. Méltóságán alulinak tartotta, a részletekre is kitért, amelye- valóságtól való távolság ködében hogy odaálljon százegyediknek két józan fejjel óvatosan elhall- először reálisnak, szépnek tűnt. a munkaközvetítő irodák ajtaja gatott volna. Ez akkor fel sem A váratlan szabadulást egy új elé. Hiába kilincselt kórházról tűnt. Elza ügyesen gombolyította élet kezdetének tekintette. Újjá- kórházra, n»m kellett még mű- a beszélgetés fonalát. Természe- születés volt számára ez a nap fősnek sem Utóbb nyíltan is két­lesnek hatott, ha elmondja, hogy a börtönben eltöltött tizennyolc ség bevonták diplomáját... Ettől pslmazás, de a helyzet ismereté- [ Magyaré re-/''-on disszidálása előtt hónap után. Még azon az éj­ben realitása tagadhatatlan. AI szabadult a börtönből, melyre szakán nekivágott az Ismeretlen (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents