Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-15 / 62. szám

4 TOLNA MEGYÉI NÉPÜJSÁG 1962. március í™. Március ünnepén Százti zennegyedszer ünnepel­jük március tizenötödikét, azt a napot, amikor a pesti utca népe, fiatalok, polgárok, kéz­művesek, köznemesek az egyen­lőség, testvériség, szabadság esz­méinek zászlaja alatt hadat üzentek a feudális társadalom­nak, s harcbaszállva a roska­tag monarchiával köszöntötték az új világ felkelő napját. Né­pünk történelmének dicső dá­tumai között is előkelő helyet foglal el az 1848-as esztendő márciusának idusa. A harc kez­detét jelentette az új társadal­mi rendért, harcot a nemzeti függetlenségért. Az ország gazdasági és tár­sadalmi fejlődése előtt gátként magasodott a nagybirtokrend­szer, a parasztság jobbágyi sor­ban tartása, az ipar fejletlen­sége és fejlődést gátló kiszol­gáltatottsága az osztrák érde­keknek, a nemzetiségi kérdés megoldatlansága, az ország fél­gyarmati függősége, minden dolgozó rétegek jogfosztottsága. Ez ellen indultak harcba Kossuth, Petőfi, Táncsics, Vas­vári és a többiek vezetésével március 15-én a pesti tömegek és szélesedett rövid idő alatt mozgalmuk hatalmas nemzeti szabadságharccá, felkeléssé a rothadt régi eltakarítására, hogy a régi romjain felépüljön a pol­gári rend világa. Forradalom és szabadságharc. Forradalom, hiszen elsőrendű céljának a feudális állapotok megszüntetését tekintette és azt, hogy szabad utat nyisson a kapitalizmus kifejlődésének. Forradalom, mert utat akart nyitni a gazdasági haladás előtt. Forradalom, mert ha győz, kedvezőbb talaj teremtő­dik annak számára, hogy a sza­badság, az egyenlőség és a testvériség tényleg valósággá váljék, amelyre 1848 után még majd egy évszázadot kelleti várnunk. Forradalom, mert a márciusi szél a piros—fehér- zöld zászlók mellett ott lobog­tatta a nemzetközi összefogás _ v örös lobogóját, hiszen Párizs­ban, Bécsben, Berlinben és Pest-Budán egyazon eszmékért indultak harcba a nemzet leg­jobbjai. Szabadságharc a nemzeti füg­getlenség kivívásáért, az elnyo­mó, kizsákmányoló, és minden gazdasági, társadalmi fejlődést lehetetlenné tevő osztrák füg­gőség, elnyomás ellen. Ezekért a célokért indult harcba az A külső intervenció és a bel­ső bitangok árulása vérbe és gyalázatba fojtotta a gigászi küzdelmet. De ez a gyalázat nem a hősöket sújtja, hanem az áruló főurakat és főpapokat, a gyávákat, akik meghúzódtak, hogy aztán alázatos szolgáivá süllyedjenek a Bach-korszak- nak. Az 1848-as polgári forrada­lom elbukott, de hét évtized múltán a dicsőséges Tanácsköz­társaság megvalósította a negy­vennyolcas célkitűzéseket és többet is azoknál, mert immá­ron a proletariátus kezében lé­vő hatalom megszülte a legtel­jesebb és legőszintébb szabad­ságot, emberré tette az embert, tulajdonossá — a haza gazdá­jává — az eladdig elnyomottat. Megint csak ugyanaz az ellen­ség — hívhatták másként őket, megkísérelhették kisajátítani később a 48-as eszméket — a proletárforradalom vérbefojtó- ja lett. Az elnyomás, a dolgozó ember lealjasításának, a tisz­tességes eszmék meghamisítá­sának a korszaka azonban 1945- ben lejárt, amikor április 4- ével, a szovjet hadsereg győ­zelmével kezdetét vette mind­annak megvalósítása, ami 1849- ben, majd 1919-ben félbema­radt. És ma azzal vagyunk 1848 méltó örökösei, hogy követve korunk parancsát, magunkévá téve a szocializmus eszméjét, nem csak a 48-as célkitűzése­ket valósítjuk meg, hanem harcba indulunk a szocializ­mus, majd az emberi társada­lom legmagasztosabb rendje, a kommunizmus felépítéséért. Aki ma 1848 talaján áll, az elárulja 1848-at, de az a méltó és igazi örökös, aki ma a szo­cializmusért küzd, mert ezzel negyvennyolc továbbfejlesztőjé­vé is lesz. L. Gy. Húsz év távolából — Emlékezés 1942. március 15-re — A z emlékezés néha köte- lesség. A második világháború ide­jén a magyar úri világ vég­képpen behódolt a horog­keresztnek. Népellenes alapter­mészetének megfelelően fel­ajánlotta a hitleristáknak a magyar kenyeret, a magyar szalonnát, a magyar bort és a magyar — vért. De ugyan­ekkor a népfrontpolitikát foly­tató Kommunisták Magyaror­szági Pártja a szövetségeseivel együtt általánossá tette a har­cot a független, szabad, de­mokratikus Magyarországért. Az ifjúmunkások 1941. ok­tóber 6-án megkoszorúzták a Batthyány-emlékművet, 1941. október 31-én pedig nagysza­bású antifasiszta demonstráció ment végbe a Kerepesi teme­tőben Kossuth és Táncsics sír­jánál — „hogy mi ne legyünk német gyarmat” ... A Vár ura dühöngött. Rap- portra rendelte a minisztereit és vért követelt. Valóban: min­den korábbinál kegyetlenebbé vált az irtóhadjárat. Óránként szaporodtak a mártírok, de 1941. karácsonyán a Népszava ünnepi száma mégis deklarál­ta a hadüzenetet a nemzeti tragédia ellen. E hadüzenetben képviselve volt minden haladó irányzat Bajcsy Zsilinszkytől Kállai Gyuláig, Szekfűtől Mó­ricz Zsigmondig és Szakasits Árpádtól Benedek Marcellig. Czámban megnövekedtek a k-7 kommunisták által meg hirdetett antifasiszta és függet­lenségi mozgalom hívei. Ennek látható jeleként megalakult a Magyar Történelmi Emlék- bizottság. Méretükben és jelentőségük­ben megnőttek az események. A Magyar Történelmi Emlék- bizottság felhívására 1942. már­cius 15-én nagyszabású tünte­tés készült. Nem túlzás azt ál­lítani, hogy olyasféle boldog izgalom fogta el az embereket, aminő 1848 március idusán ejt­Az ismeretterjesztés sikeréért Többször szóvá tettük már, hogy a népművelési munka egyik fontos ágának, az ismeretterjesz­tésnek feltétlenül kapcsolódnia kell a helyi igényekhez, az adott terület sajátosságaihoz. Hogy ez valójában így legyen, annak ér­dekében igen figyelemre és köve- egész nép Kossuth zászlai alatt i tésre méltó intézkedéseket foga- és ez adja meg 1848 dicsőségét.1 natosít a tamási járási művelő­(Folytatás a 3, oldalról.) eredetét, de ebben a kézben,., igen, ebben a kézben autó van.j kezdve ismét ivásnak adta a fe- villa van, elegáns, modem villa* jét, csak Elza tartotta benne a a Genfi tó partján; ezt a kezet, lelket, aki időről-időre felkereste, meg kell ragadni, bele kell csap- Beszélgettek mindenféléről, ott- ni és az ajánlatot — még nem honi dolgokról, Horváth isme- tudja milyen feltételekkel — el| dési ház. Az összhang megterem­tésére, a helyi igények teljes ér­tékű felmérésére kötetlen, s a problémákat őszintén feltáró megbeszélésen tanácskoztak pén­teken az ismeretterjesztés fel­adatairól a járási művelődési ház igazgatója, valamint a termelő- szövetkezetek vezetői és kultúr- felelősei. A megbeszélésen már felvázolták az őszi ismeretter­jesztés programját is sodott tőle. Nem félt senkii Nem kímélte a torkát egy sem. A nemzet életakarata tombo't a jelszavakban. Csoda-e, ha az utcai járókelők ezrével csat­lakoztak az akcióhoz — spon­tán, lelkesen, elszántan. A rendőri terrorosztagokat eleinte megbénította a tömör egység. Nem tudták, hol kezd­jék a támadást. A katlan kö­zéppontjához, ahol legheveseb­ben forrt az indulat, oda se fértek. Ekkor aztán a legálla­tibb vadsággal zúdultak az em­berekre: villogtak a kardok, suhogtak a gumibotok és csat­tantak a puskatusok. De a tö­meg csak szétszóródott — el nem futott. Sőt: a mellék­utcákban folytatta a tiltako­zást és új járókelőkkel akku­mulálta önmagát minden cso­port. Erősítések érkeztek: siví- tottak a szirénák, bőgtek a gépkocsik és csattogtak a tisz­ti osztagok csizmái. És az „eredmény”? A reakció vere­sége volt ez. Nagy és végzetes veresége. Nem heverte ki töb­bé. I 942. március 15-e az új- kori magyar szabadság- harc egyik legszebb epizódja. Azok, akik ott voltak, szám­ban évről évre fogynak. Az idő eljár fölöttük. De él az eszme, amiért küzdöttek. Dicsőséges harcuk tanulsága megmaradt, ez pedig így hangzik: Be kell fejezni a művet! Ez azt jelen­ti, hogy a marxista-leninista eszme zászlaja alatt, szoros nemzeti egységben, törhetetlen hittel harcolva a békéért — testvéri szövetségben a Szov­jetunióval és más szocialista országokkal — meg kell való­sítanunk a kommunizmust. A nemzeti lét parancsa ez... >AAAAAA/\AAAAAA/WVNAAAAAAAAAAA/WWW\AAA/V Sdr&Ldm az dÄzmhujtkct Levelet kaptam Tamásiból, a bolt kövezetén volt sár, kint metj földművesszövetkezettől. Kifogá- csak úgy natúr. És persze az is, solják, hogy mi kifogásoljuk az hogy kint senki sem ücsörgött a állomás melletti italbolt állapotát, tisztának nem nevezhető sörös- S kérik: soroljuk el, mi késztetett hordókon, az ajtón belül annál bennünket arra, hogy Tollforgá- inkább. A képet egy tisztánál: csők című rovatunkban helyet nem nevezhető kék köpenyben kapott ez az egyébként nem je- dolgozó italmérő, s egy roskatag lentős probléma. rex-asztal tette teljessé. Az előzmények egy fröccsnél A folyóvízzel nem volt baj, kezdődtek. Egy olyan fröccsnél, folyt a csapból. A bélfertőzést amit valaki más fogyaszthatott el, nem is a mosatlan pohártól, há­mért nekem nem volt hozzá gusz- nem inkább az esztétikai vissza- tusom. Nem a bor színével volt tetszéstől lehet kapni még ma is baj, hanem az italbolt ízével. Csak az állomás melletti italboltban, vázlatosan: mikor ott jártunk, Ugyhiszem ehhez nem fontos át- alig lehetett különbséget tenni, alakítani ezt az intézményt, csak meddig van bent, s hol kezdődik éppen tisztábban tartani, a kint. Az eligazító: bent, az ital- Sz. I. hette rabul a pestieket a Nem­zeti dal hallatára. A rendőrség fejvesztetten kapkodott. Szerette volna elkobozni a Petőfi-jelvényeket. Iparkodott megakadályozni a gyűjtést a koszorúkra. Kutatta a röpcédu­lák terjesztőit. Elrendelte a zászlók, transzparensek és emb lémák elkobzását. Vadászott a Kossuth, Petőfi, Táncsics és Dózsa képekre. Mozgósította egész spicli-gépezetét, minden­kit, akit júdáspénzen megvásá­rolhatott. Peyer Károllyal le- tiltatta a Népszavában a szo­ciáldemokraták részvételét. Ám de Schweinitzer és vezérkara érezte a maga tehetetlenségét. Mozgósították ugyan a roham­rendőrséget és a rendfenntartó csendőrosztagokat, de a készü­lő tüntetést megakadályozni nem tudták. rT'ény az, hogy a kommu- nisták szervezőereje és a szövetségesek helytállása cso­dákat művelt. A százféle el­lenőrzés, vegzatúra és mocskos provokáció ellenére a tömegek egybegyűltek a Petőfi-szobor körül. És ott elemi erővel rob­bant ki a harci-kedv. Előkerül­tek a kabátok alá rejtett zász­lók, képek és transzparensek. Ugyanekkor ezer meg ezer rop cédula szökkent a magasba, mint a szabadság és a béke galambjai. A szó szoros értel­mében megrázta a levegőt a húszezres tömeg együttes, tö­mör hangja: „Abcug Hitler! Le a fasisztákkal! Békét! Mun­kások, parasztok, fogjatok ösz- sze! Éljen a Szovjetunió! Füg­getlen, szabad Magyarorszá­got!” Olyan volt ez a hang­orkán, mint egy történelmi vi­har. Aki ott volt, megmámoro­A SZEDRES!TISZTELETES A Horthy-rendszerben Vá- gi tag. Feleségével és gyermeké- Én néhányszor felajánlottam a cott voltam segédlelkész. Az vei együtt gyakran az ismeret- termelőszövetkezetnek szolgála- rőseiről,- magyarországi kap- kell fogadni. Ez a gondolat hegyik újságban ugyanazon az ol- terjesztő előadáson is ott van. tóimat. Nem adtak munkát. Most csolatairól, a hazai viszonyokról, f el lelkesítette, s már nem törő-i(jajonj ahol arrólL számoltak be, Népszerű. már nem megyek. Nem kön yö­Elza a magyar ügyekben meg- dött azzal, hogy mit akar tőlelhogy Szegeden újságpapirosba Kalandozó gondolataimat visz- röghetek. Elvégre, nekem is vgn lépőén tájékozott volt, s Horváth a titokzatos kéz: csalást, lopást,^csomagolta csecsemőjét egy mun- szazökkenti egy kérdéssel. önérzetem. minden esetben alig várta az-kémkedést, törvénytelen női mű-*kisasszony, arról írlak, hogy __ sok jár. Másutt is ilyen Búcsúzkodás előtt még végig­ú jabb találkozást. Belopózott szí- téteket, vagy pénzhamisítást:iaranyvonat járja végig az orszá- gyengén működik a népfront? járja velünk a szomszédos épüle­tébe a kedves, szőke lány, aki mindegy, hogy mit akarnak, csak*0Ot Szent István jobbjával. Más- '_ . ....j tei< amelynek építését napokon p uszta megjelenésével is kár- pénzhez jusson, vagyonhoz, gaz-, tap a prédikációmban megemlí- ■ Kami a_ --------• p ótolta csalódásaiért. Hamarosan dagsághoz: jól megalapozott: élete*tetíem, ‘ hogy az aranyvonatra ° kás és a rendelő. Uj létesítmény. rájött, hogy szereti Elzát. Elza legyen és ebbe bekapcsolhass a ^fordított költséget inkább a nyo- ’ , * A község büszkesége. Megtudjuk, mellett talán helyre tudná hozni Elzát. Ilyenkor még jobban lel-#7norgó. kisgyermekes anyák se- m gyengén működik. JSnn- hogy az új iskola építésénél is kisiklott életét is... Az emlékeze- kére ült a féltékenység. Nevén\gélyezésére kellene fordítani. Fel- csfne^ megbízatások az egyes r‘é£zt vett a társadalmi munka­tér karácsonyesti találkozás után szólongatta a lányt, s a körmét#jelentettek. I>ühös támadás ért az népfrontbizottsagi tagok részére. ban. Talicskázott. Hadifogoly ko­belül befejezik. Az új orvosi la­gyötörte, s mennél jobban gyöt- gerben megismert; miközben övbőrrel megúszni az ellenem indí- yesen vettem volna, na a nép- ágazó kanyarban találkozunk a rődött, annál jobban űzte ősz- itt közös jövőjüket színezi, al tott hadjáratot front gyűlésen tovább^ adhatom a helyi termelőszövetkezet elnöké­töne a lányhoz. Elza mellett is- lány valahol önfeledten forr ösz-4 Arífn1 állottakat. De kinek. Ki szer- vejy Kiss József elvtárssal. Ami­mét megkóstolta a barátság és a sze egy másik férfivel. A át^ lelkész beszél a v.ezv? me9:..Tett°™. emhtest a- kor említem neki György Antal szeretet boldogító, meleg érzését: untalan kínozta a kísértés, ángyig ™ dolaokra aondolok uWben\(H'aba- az;.eTnbe' lelkész felvételének kérdését, rö­ez a kapcsolat sarkallta: meg utána rohanjon és megkeresse^ “ .c ,ft iiUpJj elMtf Kértem refcre ráférné a tajekoztatas. vtd ideig gondolkozik, majd meg­kell KapCbUlcU/ ödLivcuii«* letud j. vsiiaiijysu vő von«. * . ‘■ ■ j é atn T-Cővtom valósítani dédelgetett ál- valahol. Ilyenkor őszinte percei* eton^ seriem AkaTatlanul is megint a két év nyugtat. kell valósítani ueueigetcu. ar , mpnértetni híveivel a . , —' . mait; joga van az élethez, joga voltak: belátta, hogy gyenge em-J^“^ me^ r [ eiőnveit elotil időszakra gondolok, ami- - Most majd mi beszélünk ve­van a boldogsághoz; s ha csak bér és egy erős akaratú barátraX”“0ü“2eini gazdalKodas ^ előnyeit kQr Gyorgy Antal lelkész segített le. Varjuk. Szükség van rá. Nagy egv percig egy múló pillanatig van szüksége, aki gyámolítja. tá-Y'.auo‘nekünk az átszervezésben. gyümölcsösünk van, a bérelszá­tart ez a boldogság, már akkor is mogatja, s idejekorán megállítja .fe ^Toér’tiveem miért ~ “ érdemes volt érte élni. Megérez- Ha kell, rákiált: elég volt, rossz*401«.-. mS9enet} velem’ ™eTt: te, hogy Elzán keresztül egy ti- útra tévedtél! , tokzatos kéz nyúl feléje: egy kéz, • aitt**'. amelynek még nem ismeri az (Folytatjuk) Mi újság a termelőszövetke- mólóban is lesz egy üres hely. , ,, . , zetben? Nem tudom még milyen munkát Mielőtt felkerestem, beszeltem György Antal arca elkomoro- biztosítunk számára. De hogy Ja tanácselnökkel, ö is dicsérte, élik. munkája akad közöttünk az bis» zElmondta, hogy népfrontbizottsá- ~ Nem tudom. Nézze, kérem. tos. H. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents