Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-11 / 59. szám
4 TOLNA MEGYÉI NÉPÜJSAG 1968. március 11] Köznapi Emberek A második ötéves terv megvalósítása a szocialista építés útjáu újabb magaslatokra vezeti népünket (az 1961. évi U. törvényből) Szerény ember A művezetővel igyekszünk lelteié az emeletre. A Duna- földvári Cipész Ktsz gumijaví- i tó üzemében | itt készítik a bányászok részére a gumicsizmákat Belépünk. A teremben meleg van, asszonyok, és férfiak sürgölődnek a helyiség közepén felállított asztal körül. A munkapadon csizma sámfák sorakoznak. Ügyes kezek tekerik és ragasztják fel a béléseket a sámfára. — Ű a mi emberünk — mutat az egyik munkásra a művezető. Kilián László kérdő pillantással fordul felénk. Amikor munkájáról kérdezzük, szerényen válaszol. — Ez a „cvikkoló” részleg. Itt kerül a bélés a sámfára, majd arra rá a gumi. Innen a sütőbe Visszük, onnan pedig a kikészítőbe. — Miért kapta meg a Kisipari Termelő Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést? — kérdezzük. — Miért is? Azt mondják, jól dolgoztam. Igaz, igyekeztem is. De ha pontosabban akarják tudni az elvtársak, akkor mást is kérdezzenek meg. A vezetők közül. '■ TerféWSl érdeklődünk. Magánéletéről keveset beszél. Amit meg a munkájáról, az egyszerű, -Wlág«5. •** • *•“ — Szeretnék még sokáig jól, és többet dolgozni. Azt mondják, elégedettek a munkámmal. Én nem. Többet szeretnék adni. Hogy hogyan, azt még én sem tudom egészen pontosan. Búcsúzóul kezét nyújtja. Újabb sámfához -lép. Megszokott, ügyes mozdulattal igazít rajta. És dolEgéss emberséggel Amikor találkoztunk Márki Jánossal, a tamási járási művelődési ház igazgatójával, éppen egy tanácskozásról jött. A termelőszövetkezetek elnökeivel és kul- túrfelelőseivel beszélgetett arról, milyen legyen az őszi ismeretterjesztési program, s hogyan szüntethetnék meg a falusi népművelés idényjellegét. — Nagy gond ez nekünk — mondotta egy kérdésre válaszolva. — Mi ugyanis azt szeretnénk, ha csakúgy, mint az üzemekben, nyáron is eljuttathatnánk az ismereteket, a művészet, a technika, a tudomány legújabb eredményeiről szóló híradásainkat a falusi emberekhez. Hosszú út áll mögötte. Több, mint tíz éve foglalkozik népműveléssel, a kultúra terjesztésével Eredményei? Jószerint nem lehet őket statisztikába zsugorítani. De hogy Gyönkön olyan a klubélet, ahol mindenki megtalálja, amit keres, az az ő munkájának is betudható. A terveiről így szól: — Nincsenek külön terveim. Elképzeléseim szervesen illeszkednek bele népművelési politikánk egészébe. A véleményem? Nagy feladat vár ránk. Az ötéves terv végrehajtása, népművelési feladataink teljesítése egész embert kíván. Fokoznunk kell a tudatformálás ütemét, még szélesebb körben kell terjesztenünk korunk ismeretanyagát a termelőszövetkezetek tagjai között. Ez egyik biztosítéka annak, hogy maradéktalanul eleget tegyünk azoknak a követelményeknek, amelyeket a terv elénk állít. gozik tovább, mert ez a lényeg. — M — sz. I. (Folytatás a 3. oldalról) gatottan bontotta fel a levelet, mert azonnal látta a címzésen, hogy nem Lisette írta, bár a borítékon Marseille-i bélyegző volt. A hegyes, szálkás, hosszúkás betűk mintha szíven szúrták volna... Már az első mondat megrendítette. „Legyen erős uram.” Nekidűlt az egyik ház falának, annyira gyengének érezte magát. „El kell viselnie mindazt, amit áz élet önre rótt. Lisette már nem fog önnek többé válaszolni. Ó már letudta az életet kislányé Val együtt. Nyitott gázcsap mellett találtak rájuk, de akkor már késő volt... Őrizze meg uram, emléküket, ők pedig nyugodjanak békében .. Gazsó szívébe mérhetetlen fájdalom költözött. Hosszú-hosszú percekig állt mozdulatlanul a falhoz támaszkodva. Aztán egyszerre végtelen ürességet érzett bensőjében ... Volt valami értelme az utóbbi másfél évnek? ... Semmi. Ugyanott van, mint másfél évvel ezelőtt, amikor Bécs egyik külvárosában, egy pádon töltötte az éjszakát... A francia állam alaposan kifizette és az élet is tőből metszette el vágyait, reményeit ... Másfél év alatt tönkrement, tíz évet öregedett.., Haja tele van ősz szálakkal. S ebben a pillanatban édesanyja jóságos, aggódó arcát látta maga előtt... Autó fékjének csikorgása riasztotta fel gondolataiból, — Hát te? — kiáltotta a kocsiból captain Pöti — miért vagy itt? És hogy nézel ki? Arcod kék és zöld! — Semmi, kapitány úr, Csupán megkaptam a végkielégítést a légiótól. — Szent ég! Alaposan helybenhagytak! No, de sebaj! Kárpótlásul itt hozom a franciaországi letelepedési engedélyt, örömhír, barátom, örömhír! — Köszönöm, kapitány úr — mondotta halkan — de már nem tartok rá igényt. — Miért?... Ember, mi van veled? Gazsó szótlanul átnyújtotta a kezében szorongatott levelet. Pöti átfutotta és szinte összerezzent, amikor a végére ért. — Fogadd részvétemet... Igazán nagyon sajnálom. És most mi a szándékod? — Hazamegyek ... Anyámhoz. A kapitányt mintha kígyó csípte volna meg, úgy pattant feL — Magyarországra akarsz menni? Te megőrültél! — Ellenkezőleg, kapitány úr... Soha józanabb nem voltam, mint most... És soha világosabban nem láttam egész másféléves szereplésemet, kiszolgáltatottságomat és az egész szabad világot, mint most... — Eh! A keserűség adja szádra a szavakat. — Nem, kapitány úr!... Nos, még egyszer köszönöm segítségét, bár hiába fáradozott. A tiszt dühösen ugrott kocsiba. — örült! ordította Gazsó felé, aztán rátaposott a gázpedálra és villámgyorsan elhajtott. Gazsó néhány másodpercig néz te a kocsi után felszálló port, aztán megfordult és lassan, ellenkező irányban, megindult Kelet felé... a nagyvilágban I Mostanában szerencsére már IjywtuiiBUBU, csak élcelódünk rajta, hogy hazánkat valamikor a nyereg alatt puhított húsról, a csárdásról, a délibábról, a csikósról, s más efféléről ismerték külföldön. E sokszor sületlenségnek beillő beállítása népünknek a múlté már. Hírünket, nevünket a külföld előtt a megváltozott társadalmi rend nyomán egyre inkább kiváló ipari, mező- gazdasági termékeink teremtik még, növelik tovább. Különösen az utóbb említettek az elsődlegesek és fontosak. S különösen fontos, hogy ebben szűkebb hazánk, Tolna megye is egyre növekvő mértékben szerepel. Gazdaságunk e két fontos ágából is csak néhányat ragadtunk ki, hiszen lehetne beszélni a megyéből exportra kerülő egyéb cikkekről is, mint a népművészeti tárgyakról, szőttesekről, hímzésekről, a gyógynövényekről, és feldolgozási termékeiről, a Paksi Konzervgyár nagyszerű termékeiről, stb. Nem is lépünk fel a teljesség igényével, hiszen ez a tevékenység ma már olyan szerteágazó, hogy szinte lehetetlen felmérni. Még azt is lehetetlen megállapítani, hogy például a Bonyhádi Zománcgyár sok-sok terméke — mosdótálak, ételhordók, bögrék, tányérok, palacsintasütők — hova kerül. Egyszerűen annyit tudunk róluk, hogy az afrikai államok kapják igen tekintélyes részét. Ezenkívül keresett cikkek a gyár termékei Londonban, Nyugat-Németországban és Kö- zép-Amerikában. A pontos helyeket csak következtetni lehet. Égy példát erre: a Nyugat-Né- metországba szállított vizesvödröket például onnan továbbadták Mexikónak. Érdemes megemlíteni, hogy megvénk exportja Bonyhádról évről évre növekedik. Míg tavaly mintegy 25Ü tonna volt az export, addig ez évben ez a mennyiség 400 tonnára nő. Külön érdekesség a nálunk használatos színektől való eltérés. A színek valóságos kavalkádja sűrűsödik itt össze: citromsárga, pasztellkék, pasztellzöld, rózsaszín és a különböző mintások, lehetetlen ezt mind leírni. I Könnyebb a helyzet 4 Cipőgyár esetében. Főként férfi és női félcipőt exportálnak az NDK- ba és a Szovjetunióba. Különösén a könnyített goyzer cipőket szeretik külföldön, de szállítanál: eredeti goyzert és bundacipőket is. Nem régi a gyár ilyen irányú tevékenysége, jóformán 1958-ban kezdődött. De azóta igen gyors fejlődés tapasztalható. Míg 1958- ban 22 millió forint értékű cipőt szállítottak ki, addig ez évben a terv 83 millió értékűt jelöl meg exportra. Több olyan mezőgazdasági terméke van a megyének, amelynek exportálása — itt csak a MÉK- en keresztül történőt említjük — csak a nagyüzemi gazdaságok megvalósulásával és megerősödésével vált lehetővé. így került exportra kilenc vagon alma a tolnai Aranykalász és a mado- csai Igazság Tsz-ből. Hírünk, nevünk növelésén kívül jó üzlet volt az újburgonya- export is. Különösen, ahol megértették, hogy a minőség és a pontosság rendkívül fontos a szállításoknál. El is mondtak a MÉK-nél egy példát ezzel kapcsolatban: A tengelici Uj Élet Tsz-ben egy hetet késtek az újburgonya átadásával, s ez egyedül 40 000 forint kiesést jelentett számukra. A kurdi Uj Élet Tsz- ben azonban megértették, hogy az idő pénz. A szombat délutánt, az egész vasárnapot kihasználták, s hétfőn azzal a tudattal indíthatták útnak a szállítmányt, hogy az eladott 17 vagon áruval teljesítették az egész évre tervezett burgonyaeladási tervet. A többit, a későbbi szállítást már többlet- bevételként számolhatták el. Mintegy 20 vagon paradicsom is került elsőként tavaly exportra a megyéből. ,De lehetne sorolni a káposztát, a faddi hajtatott salátát, a zöldborsót, a ropogós és májusi cseresznyét, szőlőt, kajszibarackot, stb. Megismerték ter- melvényeinket Csehszlovákiában, az NDK-ban, Nyugat-Németországban, Ausztriában és Jugoszláviában. Az export növekedése itt is szembetűnő. Míg 1960-ban 202, addig 1961-ben 448 vagon ilyen áru került külföldre a megyéből. S az idén azt Szeretnék elérni, tw wm wrnwrwwH n»u hogy ez a mennyiség legalább 600—700 vagonra emelkedjék. Nagy segítség ehhez, hogy most már leginkább — főként a kényes árukat — hűtőgépkocsikban, közvetlenül a földekről szállítják el az árut. Ez lényegesen csökkenti — mintegy 50 százalékkal — a költségeket és a szállítási időt lerövidíti. Ez utóbbi annyit jelent, hogy a reggel becsomagolt zöldség, gyümölcs este már a rendeltetési helyén van. I Hírünk nevünk öregbítéséhez | niruim, HKlMlll»_külföldön jelentékenyen hozzájárulnak a megye kisipari szövetkezetei is. Ismerik és szeretik a Bonyhádi Bőripari Ktsz készítményeit a Szovjetunióban és a szekszárdiakét is Izlandon, Mexikóban, az Egyesült Államokban, Nyugat-Németországban, Angliában és Svédországban. Lényegében itt is évről évra növekszik a szállítás értéke. 1959- ben még kétmillió, 1960-ban há- rommillió, az elmúlt évben pedig már több mint öt és félmillió forint értékű áru került tőlük exportra. így a tervet közel 1 millióval teljesítették túl. És az elmúlt évben már nemcsak cipőt, hanem hordókat, sodronyfonatot is szállítottak. Ez évben tovább szeretnék bővíteni a cikklistát. De van is mivel. Ezek: a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz mérőműszere, önkiválasztó és önkiszolgáló boltberendezései, falra szerelhető, fel- és lecsukható mosdóállványa, vagy a dunaföldvámak olajálló, tűzálló kohászbakancsa, az áram ütés ellen védő lábbeli. S nem utolsó sorban a bátaszékiek alumíniumhuzalból készült védőköténye. Ezeknek jó része már elfogadott, más részét mostanában fogadják el és ajánlják külkereskedelmi szerveink exportra. És akkor nem lesz nehéz az idei 7—8 milliós tervet teljesíteni. Nem a teljesség igényével tártuk mindezeket az olvasó elé. Mégis úgy gondoljuk, ebből is méltán látszik a megváltozott helyzet és megyénk exportjában is mindinkább kiteljesedik a valóság: fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari államot éDítet- tünk fel rövid másfél évtized alatt. (Sz—E) A kiskakas és a török császár — A kisegér — A bűvös tuzszerszám és sok, sok gyerek, aki tapsol nekik — Úgy kell neki! Jól megadta neki! — kiált fel egy kislány és nevet, nevet, még a könnyei is csorognak belé. D nevet az egész terem, száz gyerek együtt izgul a kisegérrel, aki csodálatosabbnál csodálatosabb kalandok közt keresi igazságát. Bábszínház. Bábuk mozognak, rángatóznak, ugrálnak, püfölik egymást a paraván nyílásában. S csodálatosképpen, beszélnek a bábuk. így hát bábuk-e egyáltalán? A közönségnek (legfeljebb ha a tizedik telet megérte a legidősebb) valóság, ami ott történik, igaz történet, igaz, a kisegér, meg a kiskakas, a török császár is valódi, cifra ruhájában és valódi itt minden. Sőt most csak egyedül ez a valódi, mert ami tényleg igaz, az kívül szorult falakon, itt most a mese az igaz. a játék a valóságos. Meg a tanulság. Mert azt oda is magukkal viszik, ahol talán nincs is kisegér, a tűzszerszám sem olyan bűvös, török császár meg tényleg nincs, Száz gyerek izgul, száz gyerek szomorkodik, aztán nevet, kacag, csak úgy reng belé a terem. De mit mondanak a felnőttek? Dr. Lemle Zoltánné, a bábcsoport vezetője: — Tulajdonképpen két csoportunk van. Ez a felnőtt csoport, óvónőkből, szülőkből alakult. Tíz tagja van. Egy éve működik, tizenkét előadás van a háta mögött. Hogv mennyien nézték mea , az előadásokat? Legalább ezerkétszázan, mert minden előadásra a legszerényebb számítások szerint is jut száz néző. Szilágyi Dezső: A bűvös tűzszerszám című játékát mutatjuk most be. (Képünk is ezen az előadáson készült.) — Hároméves már az úttörőcsoport, legalább negyven előadást tartott ez idő alatt. De Szeleszár- don kívül szerepeltünk már Tolnán, Tengelicen és Bonyhádon is. A legsikeresebb darabok „A kiskakas és a török császár”, meg A. kisegér”. S aztán még megtudjuk azt is, hogy nincs olyan óvodás, és alsó- tagozatos Szekszárdon, aki ne látta volna már a bábcsoport valamelyik előadását. A felsősök restellik, hogy bábszínházát nézzenek, de ha odavetődnek, talán ők szórakoznak a lagjobban. Meg a felnőttek, akik elkísérik a gyerekeket. Időnként gyerekzsivajtól hangos a Várköz-utcai tanácsi klub. Ilyenkor előadást, tart a bábcsoport — de, amivel a legjobb úton halad efelé, előlegezzük ezt as elnevezést: a Bábszínház. i-m (Vége.)
