Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-25 / 71. szám
A tolna megyei népújság J. ODALMI MELLÉKLETE A százévesTragédia nyomában Alsó-Sztregován Á Tragédia első olvasója M Szontágh Pál, a régi barát és Borsody Miklós volt, aki 1856-ban került A Isó-Sztrego vára a Madách-gyerekek nevélője- ként. Borsody tanult, művészlel- kü ember volt, s Madách még állandó részegeskedését is elnézte, Szontágh pedig a legbelső körben élt, s valószínűleg ő volt az egyetlen, aki ismerte Madách minden titkát. Nem tudjuk, hogyan vélekedtek a drámáról, de kétségtelen, hogy Madách Szontágh tanácsára vitte magával a kéziratot pesti útjára, hogy borsodi képviselő- társa, a paksi születésű Jámbor Pál, írói nevén Hiador, révén eljuttassa Arany Jánoshoz. Tudjuk, hogy Arany előbb kedvetlenül félretette a kéziratot, mert jelentéktelen Faust-utánzatnak vélte, s csak Hiador biztatására vette ismét elő. Míg Arany a Tragédia kéziratát böngészi, Madách az országgyűlésen feltűnést keltő beszédet mond, s Szontágh, a hűséges barát disztichont is farag tiszteletére: „Honfiú! Bölcs! Művész! Bátran törhetsz te Olympig” — de Arany levele, amely az irodalmi lovaggáütést jelenti, csaknem négy hónapot késik még. „Fogadja leghőbb üdvözletemet a gyönyörért, melyet nekem műve által okozott, a fényért, melyre költészetünket deríteni hivatva- van.” Kell-e ennél nagyobb elismerés? S nem sokkal előbb (1861 augusztus 25) már elment Tompának is a levél, mély így jellemzi Madáchot: „Első tehetség Petőfi óta, ki egészen önálló irányt mutat.” Madách, önmaga számára is váratlanul, az irodalmi élet középpontjába került. De a kortársak közül is csak kevesen tud ták, hogy milyen árat kellett fizetnie ezért. * A nők soha nem a szerelem ^ boldogságát jelentették számára; ez az alacsony, sovány, mellbeteg ember nem tudott feloldódni az érzelmekben, csak a szerelem gravitációját ismerte, a beteljesülést nem, adni' szeretett volna, de kapni sem tudott. Számára a szerelem meg-megűjuló próbatétel, ellentétes erők szándéka és küzdelme, mely hősiesség és megalázkodás, félelem és állandó készenlét, lázadás és beletörődés. Az ellentétpárokat soha nem oldhatja fel semmi, legfeljebb élete utolsó hónapjai hoznak valami enyhülést Borka, a szép sztregovai parasztlány közelében, akinek a kastély mellett kis nyári lakot is építtetett. József Attilától tudjuk, hogy aki dudás akar lenni; pokolra kell annak menni. Madách a szép Fráter Erzsi karján járja végig a pokol egyre szűkülő köreit. A házasságot baljós jelek előzték meg. Anyja, a kevély és konok Majthényi Anna, nemcsak ellenezte a házasságot, de soha nem is törődött bele; félt imádott Emije elvesztésétől és a Fráter-családtól is. De a derék Szontágh Pál sem lelkesedett a házasságért, az egyébként befolyásolható Madách azonban ez- egyszer kitartott. Az utókor számára tetszetős lenne a magyarázat, mintha a nagy mű, a Tragédia kedvéért önként, szinte tudatosan vállalta volna a Poklot... Az első évek nyugodtak, majdnem boldogok, de Madách letartóztatása, majd fogsága már előreveti a válság árnyékát, s nem sokkal szabadulása után, 1354 július 25-én Ecsegen, Fráter Pál és Fráter Béla előtt alá is írják a válási egyezséget, végetvetvén „a fenntarthatatlan állapotnak”. A nagy szerelem vége mindösz- sze ennyi: Madách vállalja, hogy „évenként nyolcszáz pengő forintokat két részletben, előre fizet ki” a hűtlen asszonynak.’ A seb mély; míg a szép Fráter Erzsit Losoncon és Váradon kézről kézre adják a férfiak, Madách a sztregovai kastély szűk oldalszobájában ül, s csaknem három év múltán is azt írja egyik verses levelében Szontágh Pálnak: „Te komolyan veszed nagyon barátom, — Az életet, ne vedd, mert jaj neked. — Kacagj velem, míg a sok kacagásban — Szíved kigyógyul, avagy megreped.” A csalódott ember választhat az öngyilkosság és egy új szerelem között. A lángész csak a remekművet választhatja. JEGYZET ilyeneket írt neki: „Tudod te azt, mi mellemben lobog, ismered a láng oltárait, ha nem ismered, hasztalan festeném azt, nem ismernél rá, mit fiad neked kíván, érez és nevel.” De ugyanerről az asszonyról Fráter Erzsi levelében ezt olvassuk: „Adj valami biztos helyzetet, bármily igénytelen, csakhogy én minden érintkezéstől ment legyek Anyád irányában, ővele én soha egy faluban nem fogok lakni, ez eltökélt szándékom .. persze Péter Zsuzsanna mit' * se tud ezekről. Emlékező- tében csak felvillan az öreg Ma- ‘ dáchné, de az igazi élményt szá- mára ma is a felejthetetlen cu- ' kor jelenti, amelynek ízét örökre érezni fogja. Tanúskodása inkább más szempontból érdekes; látta a tekintélyes család fel- j bomlását, szolgálta Aladárt, á költő orvos-fiát és Lollát. a Ma- ! dách-unokát. Lolla egy felvidéki ' földbirtokos felesége lett; „valami Kuhinka volt” — emlékezik Péter Zsuzsanna; vad, féktelen ember lehetett, ahogy sza-.; vaiból kiderül, s Lolla el is vált j tőle. Másodszor egy Lázár nevű1 ügyvédnek lett a felesége, aki , ma is él, s néhány éve' Svájcból írt Sztregovára. egelevenedik a legenda: amint megyünk át a parkon a kastély felé, egy anyóka lép ki a fák közül. Rozsét visz görnyedt hátán, mint a mesék öregasszonya. A Madách-kastély élethossziglani lakója ő, névsze- rint Péter Zsuzsanna, akire vég- rendeletileg hagyták az örökös lakást és ellátást, hisz hétéves kora óta szolgálta a családot. A Madáchok közül már senki nem él Sztregován, a rendelkezést azonban az új és igazi örökös, a nép tiszteletben tartja. Mikor közelünkbe ér, leteszi a rozsét, s szinte kérdés nélkül kezd beszélni. Még ismerte Madách anyját, Majthényi Annát, mert 1884 körül, egy-két évvel az öreg Madáchné halála előtt került a kastélyba. Egyetlen emléke van róla: a nemzetes asz- szony behívta magához, megsimo gáttá a fejét és egy szem cukrot adott neki. Péter Zsuzsanna az utolsó szemtanú, de csak a nemzetes asszony elmosódott képe él emlékében, amint ott ült a széles cserépkályha mellett, öreg korában is egyenes tartással, hajlíthatatlanul. Majthényi Anna, a madáchi színjáték legfontosabb női szereplője, a valóságban csupa ellentétből áll: fia, midőn az 1838-as Anna-napra nem tudott hazamenni, köszöntő levelében .'•Mn A kastély, noha a háború alatt majdnem teljesen elpusztult, az újjáépítéssel visszakapta eredeti formáját,' s Md-' dách gyerekkori rajzait idézi. Valóban kastély, nem a környékbeli szegénység képzelete nagyította fel, mint a legtöbb nemesi udvarházat. Most iskola, s te-1 kintve, hogy Sztregova nem nagy j község, kényelmesen elférnek benne a falu gyerekei. Batel Zoltán, az iskola igazgatója mutatja be az épületet, s a hajdani Madách-rajzról rögtön felismerjük az egykori fogadótermet, amit Madách az arszlán szóval játszva oroszlán szobának nevezett el. A hagyomány úgy tudja, hogy a szűk oldalszoba, melynek körbefutó ablakaiból majdnem az egész parkot belátni, volt Madách dolgozószobája, itt ült empiros íróasztala előtt, itt temette el Fráter Erzsi világát, s itt teremtett egy új világot magának. Az SZTK, folyosóján várakozunk. Ki'üldögél, a, másik megunván a padot, idegesen sétál fel, s alá. Mindenki ideges, mindenki türelmetlen. S egyenként szólogatják a betegeket, Náthával jött az egyik, a másik kezét vágta, megégette magát a harmadik, amodóbb lábát fájlalja egy fiatal férfi, munkahelyén ráesett egy vasdarab, egy öreg néni meg emitt azt mondja, hogy valami nyomást érez a nyakán, megnézeti hát az orvossá,!. Lassan fogynak a várakozók, igen lassan, S sokkal gyorsabban a türelem. Ingerültek vágyunk mindahányon, s ki magában, dühösebb- je 'hangos szóval szidja az orvosokat, az esztékát, mindent. Pedig,, vagy de,.: No, most jön a magyarázkodás — véli ■egynémely olvasóm. Szó sincs róla, nem akarom megmagyarázni a bizonyítványunkat. Pontosabban nem megmagyarázni akarom, hanem elmondani egyet, s mást, ami ugyan nem-vigasz a hosszú várakozásra, de talán türelmetlenség- csökkentőnek nem felesleges. Igen, várakozunk, sokat várakozunk. Hiába épült fel az új rendelőintézet, szűknek bizonyul már az is. Hiába kerülnek ki az egyetemekről minden esztendőben az új orvosok, számuk kevésnek bizonyul, s bármilyen ellentmondásosnak hangzik, megnövekedett a betegek száma. Megnövekedett. Bár valami fura megnövekedéssel állunk itt szemben, ami egyszerre bosszantó és egyszerre■ örvendetes. Bosszantó — nem egészen jó ide ez a kifejezés, mert nem bosszúságról van végeredményben szó, hanem egy jogos „ejnye, -> '-ejnyé”-röl , —- de egy kissé mégiscsak bosszúságot okoz, mert olyan betegségek is egyßfcerrfa sürgpjsé vgltqk, arge-, lyek tizenöt, húsz, 'sőt negyven évvel ezelőtt ugyanúgy megvoltak a páciensben, mint ma. Ne. kerteljünk, arról van szó, hogy hallatlan mértékben meg- nödekedett a biztosítottak száma, s ha már egyszer ingyenes a gyógykezelés, miért ne éljünk vele? Hány' ember meghalt am nakelötte úgy, hogy orvos se .látta, s mikor, a halál, okát kérdezte valaki, ennyi volt a válasz: fájt g. melle. Esetleg „szárazbetegsége’’ volt szegénynek. Hány sérvet hurcoltak évtizedeken keresztül és hány olyan rák vált a halál okozójává, amelyről■ sohasem tudtak? Szóval ez a dolog egyik oldala. Türelmetlenek vagyunk, ha lassan kérttl ránk a sor, de nem vesszük észre, hogy a tumultus abból keletkezik, hogy valamennyien a legkisebb bajjal — és ez így helyes — orvoshoz forduliínk. Mielőtt elmorA genius loci valamennyiünkre hat: Madáchot szinte emberi közelségben érezzük. Egy egész világ volt ez a szűk szoba, melyet ( nemcsak a hűtlen asszony erm,--------------------------------l éke leng be, hanem a baráti Arany Jánosé is, aki Szliács für-1 HEGEDŰS LÄSZLÖ dőre utaztában időzött Sztrego-i ván, s a kis szoba ablakából* együtt nézték Madáchcsal az ősi, park fáit. J móljuk fogaink között a káronu kodást, gondoljunk erre. Türelmetlenek vagyunk. De mit szólnánk ahhoz, ha türelmetlenek lennének az orvosok is, akik pedig talpon vannak az egész rendelési idő alatt és azon túl. Persze, az orvosnak elsőrendű kötelessége, hogy segítsen, ahol segítségre van szükség, s az is kötelessége, hogy ott is figyelmes, ott is türelmes legyen, ahol nem sürgős ügyről van szó. Most mondjam el példának azt, hogy egyszer bement valaki az esztékába azzal a panasszal, hogy rettenetesen fáj a lába, és a vizsgálat nyomán megállapította az orvos, hogy ezen a pedikűr szalonban lehet segíteni, közérthetőbben: vágassa ki minél előbb a tyúkszemeit? Szélsőséges eset. Az. De tudok arra is példát, hogy valaki köhögött, kihívták az orvost. Éjnek évadján. Az orvos megállapította, hogy végeredményben kutyabaja sincs, csak valami hideget ivott. Csatáron történt, Szekszárdtól, pontosabban az orvos lakásától jó két és fél kilométerre. Ez is szélsőséges eset? Az. De arra is tudok példát, hogy valaki azért szidta utcahosszat a kórházat, mert nem vették fel menten, hogy végrehajtsák rajta a műtétet. Sérve volt. A kórház meg telistele. Megunván a szidalmakat, megkérdtem tőle, ugyan mióta hurcolja ezt a kellemetlenséget? így válaszolt: A háború után egyszer munkára vittek, aztán ott megemeltem magamat. Kérdem az orvostól, mit csinált a nagy influenzajárvány idején, nem betegedett meg? Azt mondja: A sofőr balra prüszkölt, én meg jobbra, de hát menni kellett, mert hívtak. Mennyiszer volt mérges és türelmetlen '8 is, de a betegnek ..azt nem szabad észrevennie. _„Nem.,akarpm megmagyarázni a bizonyítványunkat. Jól tudom, kevés a kórházi férőhely, kevés az orvos, szűk lett az SZTK, mindenkinek joga van igénybe venni a gyógykezelést, ha arra rászorul, de a türelem az sem utolsó dolog. S mielőtt magunk türelmetlenkedünk, nem árt arra gondolni, másnak nincs talán ugyanannyi oka a türelmetlenségre? A gyógyszer- fogyasztásról már nem is szólok. Csak annyi kívánkozik ki belőlem: Ha számontartanak ezen a téren világrekordot, mi, magyarok igényt tarthatunk erre a korántsem megtisztelő címre. És erre az jogosít fel bennünket, hogy egy hónap alatt kétmillió forint értékű gyógyszert ettünk meg. A rendkívül alacsony magyar gyógyszerárak mellett. S mennyi volt köztük a feleslegesen elfogyasztott! De mennyi?! LETENYEI GYÖRGY Elmúlt egy regény Hegyoldal (Herner Lajos fametszete.) A Tragédiával a kör be isJ zárul; Madách neve fel-, villan, hogy most már mind- [ örökre világítson, de mindaz,, amit előtte és utána írt, elhalvá-i nyúl e fájdalomból ötvözött so-] rok mellett. A Tragédia térbeni és időben fogja át a világot, de] a többi, a drámák, tanulmányok,! versek az irodalmat akarják szol-j gálni, melyekben a hosszú mel-, lőzöttségért keresett kárpótlást' A Tragédia feloldotta életének]' nagy keserűségét, a fájdalomból! remekmű lett S amikor Arany] 1862 április 2-án bemutatta ai Kisfaludy Társaságban, egy ele-j ven klasszikust mutathatott be,] akit mindenki, mindig Az em-i bér tragédiája szerzőjeként fogj számon tartani. i Rózsát adott, hát elmentem utána, vonzott a karcsú, szépszavú, barna lány. Egy kézfogás, egy mosoly. Táncra kértem. Regényünk nem álom volt, nem is talány. Tizenhat múlt, s én nem több, mint húsz éves, de eljegyeztem két boldog tánc között. És menyasszony volt, féléves menyasszony. A falusi vélemény szörnyülködött. Vitt a gőzös, ha eljött a vasárnap, s , megjártam végül házukig az utat. SÁülői beleszólás közítélet csak ösztönzés egy lánynak és fiúnak. ■ Sorsunkat rám hagyták. De másra leltem. Az ifjú lélek furcsa csodabogár. Lassacskán elmaradtam. Kitudódott, hogy ő se angyal, sőt néha csapodár. Most újra menyasszony. Már sose várhat. S, hogy ne búsuljak, azért vagyok legény. — Áz ősszel kezdődött. Most szürke tél van, s majd vele pusztul ez a kedves regény... Csányi László
