Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-25 / 71. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. március 23. Mi lett belőlük? A kezes úton Emberekről írunk, akik ebben az ú) világban élnek. Olyan korban, ahol soha többé nem. sütnek örök béíyeget senkire, ahol mindenki meglelheti önmagát és megtalálhatja önnön emberségét. Kiből mi lett H év óta? Egy egész ország emelkedett jel, a szolgaságot felváltotta a szabadság. Ezen belül az egyes emberekkel roppant nagy minőségi változások történtek. Voltak, akik sokat veszítettek, de a 17 esztendő elegendő volt ahhoz, hogy megszerezzék a legtöbbet. Hogy hasznosítsák saját értéküket és elnyerjék a munkából élő társak elismerését. És ez a legnagyobb kincs. Vannak, akik tudásukat, tehetségüket csak azért gyümölcsöztetik, mert ebben a korban, ebben az új világbán élünk. A sokból néhányat bemutatunk olvasóinknak. — Azt kérdi, kitől kapták őseim a bárói rangot? Nem tudom! Nem is érdekel. Hároméves voltam, amikor az ország felszabadult. Bennem mindig kellemetlen érzést kelt, ha a báró szót kiejtik előttem. Lehet, hogy magának ezt nehéz megérteni! Pedig így van. Szégyellem a származásomat. Ha régi körülmények között nevelkedtem volna, talán büszke lennék rá. Higgye el, sokszor irigyeltem a munkás, vagy paraszt szülők gyermekeit. Amikor kezdett kifejlődni az értelmem, a régi fogalmak új tartalmat nyertek. A gyermekkorom egy új világgal indult. Politikai oktatásra járok. Minél többet tanulok, annál világosabbá válik előttem, hogy a régi kiváltságok szégyellni valók. Fiáth Béla homlokán apró ve- rejtékcseppek jelennek meg. Arcáról látom, legszívesebben sosem beszélne a régi rangról. Amikor a máról beszél, hangja nyu- godtabb. Kék szemei derűvel telnek meg. — Itt jól érzem magam! A fűrészelőgépek énekét megszokta a fülem. A frissen gyalult fa illatát, bárhová is vetne a sors, visszasírnám. Tudja, micsoda öröm, ha elkészül egy ajtó, vagy ablak? Szeretem az ifibrigádot! Hozzá tartozom, ahogy a kéz tar- tózcfka' az ember testének, összeszoktunk! Nem nézik, ki honnan jött; azt . nézik, ki mit csinál. Milyen münkát végez. A szocialista brigád cím elnyerésén munkálkodunk. Nem könnyű feladat. De elérjük! Nagy az akarat, friss az erő. Nem félünk a vasárnapi munkától sem. A múltkoriban, amikor a tolnanémedi termelőszövetkezeti istálló befejezéséről volt szó, vasárnapi munkára jelentkezett az egész líibrigád. Mindenki. Ezt így kimondani könnyű. Nem is látszik nagy dolognak. Pedig az. Ha egy fiatal vasárnapi munkára Indul, abban van lelkesedés. Ez pedig nagy dolog! Most tüzel az arca. Megigazítja szürke pulóverének állig érő nyakát. Tovább folytatja. — Tanulunk is. Az egész brigád. Hogy én hogyan tanulok? Sikerült elnyernem a szakma ifjú mestere jelvényt. Beiratkoztam a gimnáziumba. Az első félév eredménye Jeles. A szocialista brigád cím elnyeréséhez fontos a tanulás. Az általános iskolát és az ipari-iskolát is jelesen végeztem. Az ipari-iskolában letagadtam a származásomat. Egy évvel később derült rá fény. Az osztály- főnököm megszidott, de mivel jó volt a bizonyítványom, „megkegyelmeztek". A gimnáziumi felvételnél tavaly már nem is érdeklődtek származásom felől, örültem neki. A múltat még ma is kellemetlen „bélyegnek" tekintem. Nem tehetek semmiről. És most már tudom, hogy ezt mások is tudják és belátják. Ez megnyugtat — Nagyon jólesett, amikor öt évvel ezelőtt, tizenöt éves koromban felvettek a KISZ-be. A párt- szervezet vállalta értem a felelősséget. Azokban a nehéz napokban job ban megismerték a családomat. Látták, hogy senki nem élt viszsza közülünk a zűrzavaros helyzet adta lehetőségekkel. Elhlszi-e, bogy amikor a piros könyvet megkaptam, százszor is elmondtam magamban; „A Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja vagyok!” Ezek a szavak szárnyat adtak. Úgy éreztem, végképp ledobtam magamról a régi, kellemetlen, fojtogató burkot. — Hogy szeretek-e olvasni? Nagyon! Különösen AlekszejTolsztojt. Legutóbb az „Emigránsokat” olvastam tőle. Szeretem ezt az írót. Emberi magatartása miatt is. Gróf volt, és szocialista íróvá lett. Úgy tudom, a legfelsőbb szovjetbe is beválasztották. Sohasem lett hűtlen az eszméhez, amelyet magáévá tett. — Az apám? Segédmunkás. Itt dolgozik ő is, az építőipari vállalatnál. Hatan vagyunk testvérek. Én vagyok a legidősebb. Az utánam következő öcsém is ipari szakmát tanul, ö is KISZ-tag. Lehet, hogy azt gondolja, hogy amit majd most mondok, azt a szemináriumon tanultam. Más szavakkal hirtelen nem tudom megfogalmazni; Az apám meggyőződött róla, hogy egy nagy történelmi folyamat sodrásában vagyunk. Olyan folyamat ez, amelyet semmiféle erő nem állíthat meg. Igen. Meggyőződött erről és ennek jegyében rendezi be az életét. A kalitkához hasonló, forgács csal melegre fűtött művezetői irodából átmegyünk a zajos aszta- losmühelybe. Fiáth Béla munka- padja mellé áll. Dolgozni kezd. Munkagépének zaja egybeolvad a többi gépek zenéjével. Olyan a műhely, mintha egy óriási zenekar működne benne. A munka zenéje áttöri a falak gátját, s ki- hallatszik az udvarra is. Az emberek őszinte önvallomá sa egy kissé mindig meghat és sokáig nem tudok a beszélgetés' élménye alól szabadulni. H. T. Köznapi Emberek A második ötéves terv megvalósítása a szocia lista építés útján újabb magaslatokra vezeti népünket (az 1961. évi II. törvényből) Janka a szerény, de ügyeskezű malőrfűző "’*91 Hajszálnál is ■P^ . ii|| vékonyabb seW jáwffi lyemszállal csattog a vetélő jobbra, balra, zakatol a gép, emelgeti a nyüstöket, és itt, ebben az ötven gép által vert pokoli zajban dolgozik Klemm Janka. Fiatal leány, tán még egy ixet vesz igénybe évszámainak kifejezése, de már nagy tapasztalatának tartják a Tolnai Selyemgyár szövödéjében. Munka közben nem beszélnek a szövőnők, ha mondani akarnak valamit, azt is szemükkel mondják, néha mutogatnak is, de ebből csak ők igazodnak el, a szövőlányok. Janka, ez a bájos kedves kis lány malőrfűző. Ha szükség van rá, szövőgép mellé áll, mert brigádban dolgozik ő is, s a brigád azt is fogadta alakulásakor, amikor a szocialista brigád cím elnyerését határozták, hogy segítik egymást. S ebben is példát mutat Klemm Janka. Szerény munkáslány. De nem rejti szerénysége mögé tudását. Amit tud, megosztja a brigád tagjaival, és vele ugyanígy foglalkoznak azok, kik nálánál tapasztaltabbak a selyemszövésben. KISZ-tag. De most nem tud úgy dolgozni az ifjúsági szövetségben, mint korábban, mert szabad idejét leköti a tanulás. A gyári iskolában tanul, s este otthon a csendes szobában. Most az általános iskola nyolcadik osztályába jár, de készül arra: tovább tanul majd, hogy még többet tudjon a szakmából- és mindabból, ami szükséges, ami jellemzője egy szocialista brigád tagjának. (S. A.) Forró Ferenc ismert és népszerű ember a Bonyhádi Zo- $ máncgyárban. I Tizenhárom év vei ezelőtt kezdett * dolgozni a gyárban, s ma már az egyengető műhely csoportvezetője. Hozzá kell tenni rögtön: a legjobb csoportvezetők közé tartozik. S ezt bizonyítja ténykedése. Mint a műhely vezetője, nagy szaktudása és emberséges magatartása késztette a dolgozókat arra, hogy brigádvezetőjüknek válasszák. A műhely dolgozói elhatározták, hogy versenyeznek a szocialista címért. A brigád még nem kapta meg a megtisztelő címet, de az eddigi ténykedésből arra lehet következtetni; a versenyszakasz végén engedélyezi majd a termelési tanácskozás a szocialista cím viselését. A brigád Forró elvtárs vezetésével rendszeresen részt vesz politikai és szakmai oktatáson, együtt járnak moziba; a látott filmekről, olvasott könyvekről ankétokat tartanak. Sok munkája van, de mindig Jut idő arra, hogy valami újat alkosson. 1961 második felében hat újítást dolgozott ki. Két újítása segítségével már könnyebben végzik a dolgozók munkájukat, három újítását pedig most kísérletezik. Egyik legjelentősebb •újítása az volt, amikor a ponthegesztő gép érintkezőjének javítását oldotta meg. Tekintélyes mennyiségű színesfémet takarítanak meg ezzel az újítással. Példaképe a műhely dolgozóinak, az egész gyárnak Forró elvtárs. — j. s.— A»WWVWWWWKWVWWWSWVWW>«A/VWVV Kiváló újító Előadások munkajogi kérdésekről Előlegfizetés tolásból Hogyan teremtették meg a jól jövedelmetső nagyüzemi baromfitenyésztést Kajdacson ? Pénteken este Tolnán, a helyi szakmaközi bizottság rendezésében több, mint száz főnyi hallgatóság előtt Lőrincz János, a Területi Egyeztető Bizottság elnöke előadást tartott munkaügyi és munkajogi kérdésekről. Alig egy árnyalatra Körner is elmosolyodott. Mr. Rogger mélyet szippantott szivarjából. Ismét a bárszekrényhez lépett, töltött magának és ivott. Ujjával idegesen dobolt az üres pohár szélén. Nem szabad az orvost abban a hitében hagyni, hogy szolgálata milyen fontos nekünk. Éreztetni kell vele, hogy mi teszünk jót neki, ha véglegesen átmentjük Ausztria területéről. Ki kell éhez- tetni. Ért engem, ezredes? Ki kell éheztetni, hogy térdenállva könyörögjön a munkáért és vegye megtiszteltetésnek a megbízatást. Erről jut eszembe: jöjjön velem ebédelni. Pokolian megéheztem. Már indultak, amikor nyílt az ajtó. Elza lépett be. Mosolyogva fogadták. De csakhamar arcukra fagyott a mosoly. Elza alig tudta leplezni fel- indultságát. — Ezt jól elrendezték! — Mit, Elzácska? Mind a két ember csodálkozó arccal meredt rá. — Karácsony este fejbeverni és elrabolni valakit — mondta és érezte, hogy a füle tövéig elpirul. Körner elsápadt, ekkora vakmerőségre Mr. Rogger sem számított. Volt már rá eset, hogy Elza alaposan megmondta valamiről a véleményét, olykor örült Legközelebb pénteken délelőtt kilenc órakor kerül sor Szekszárdon egy egésznapos tanfolyamra, ahol a járási közös egyeztető bizottságok tagjai vesznek majd részt Ezt a tanfolyamot az SZMT és a TEB közösen I rendezi. is ennek, mert Elza éleslátása sok rejtett hibára hívta fel a figyelmet. De ez a kritika kellemetlenül érintette. Utóvégre, hogy jön ahhoz ez a lány, hogy a dolgaikba avatkozzék! Voltaképpen pedig Kömer előtt szégyellte magát, hiszen az orvos elrablását Mr. Rogger dolgozta ki, amelyet először Körner sem helyeselt. •Elza kijózanodott, bánta, hogy berontott, nem számított rá, hogy Mr. Roggert is ott találja. — Sajnálja, kisasszony? — kérdezte Mr. Rogger fagyosan. — Más elbánást érdemelt volna — felelte Elza. — All right! — kiáltott az ezredes —, csak ennyi a baj? Akkor magára bízzuk. Jöjjön velünk ebédelni, Elzácska! A gépkocsi a ház előtt állt. Körner ült a volánhoz. Mr Rogger Elza mellett foglalt helyet. Az úton a járókelőket figyelték, nem beszélgettek. Mr. Rogger csak a leves után szólalt meg: — Van egy jó hírem az ön számára — mondta Elzához fordulva —, ismét Bécsbe utazhat. Oda mindig szívesen ment... A válasz mindkettőjüket meglepte. — Jobban szeretnék ittmaradni... — Ahogy gondolja — felelte elmélázva Mr. Rogger. (Folytatjuk) Amikor elkezdték, sokan gúnyolódtak. Kajdacson lenézett foglalkozás volt a baromfitenyésztés. A férfiak azt mondták: „Asszonyi hóbort ez... Nem létezik, hogy a baromfitenyésztés jövedelmező! Sőt! Káros, mert a csirkék eleszik majd a többi állat elől az abrakot... Nem azért léptünk tsz-be, hogy Itt baromfiakkal pepecseljünk.” Nehéz volt az embereket meggyőzni, de azért nagy nehezen abba mégis beleegyeztek, hogy meg kell próbálkozni a csirkeneveléssel. Két évvel ezelőtt egy régi, használhatatlan sertésfiaz- tatót átalakítottak, s tavaly márciusban az átalakított ólba betelepítettek 5000 naposcsirkét. As emberek csodálkoztak Az első eresztés sikerült. A csirkék szépen fejlődtek, 4,5 százalék volt az elhullás és már az első kísérlet is jövedelmezőnek látszott. Aztán jöttek a következő csoportok, öt tételben több mint 20 000 csirkét értékesített az Aranykalász Tsz és kitenyésztett egy kétezres new hamphsiere törzsállományt. Amikor Gecsényi Károly főállattenyésztő a zárszámadási közgyűlés elé terjesztette a baromfitenyésztés évi eredményeit, az emberek elcsodálkoztak. Nem akartak hinni a fülüknek. A tsz ugyanis a tervezett 150 mázsa helyett eladott 211 mázsa csirkehúst. Égy csirke eladási súlya meghaladta átlagosan az egy kilót. Minden kiló csirkehús eladási ára 25,50 forint volt, előállítása pedig 16,20 forint. Tehát egy kil. csirkehús 9,36 forint tiszta jövedelmet jelentett a tsz- nek. Összes bevételük csirkéből 530 000 forint volt, az összes tiszta haszon pedig 186 000 forint. A törzsállomány története Jelenleg 1500 tyúkból és kakasokból áll a tsz törzsállománya. Csak ennyiből, mert egy hatszázas csoport megfertőződött, kolerát kapott, nagy része elpusztult, a többit pedig fel kellett számolni. A jelenlegi állomány azonban azt bizonyítja, hogy nemcsak csirkeneveléssel, hanem tojástermeléssel is megéri foglalkozni a tsz-ben. A jércék már 7 hónapos korukban tojni kezdtek, s a kaj- dacsiak eddig több mint 100 000 tojást értékesítettek. A bevétel ebből több mint 200 000 forint. Naponta 850—900 tojást tojik a tyúkállomány. A tojástermelés még jövedelmezőbb, mint a csirkenevelés. Jelenleg a tojás árának mintegy a fele tiszta jövedelmet jelent a termelőszövetkezetnek. ősszel és télen a tojás árából fizették kajdacson a munkaegység-előleg felét. Hát még akkor mi lenne, ha megmaradt volna az a hatszázas állomány is, amely a betegség miatt elveszettl A baromfitenyésztés jövője Kajdacson Azt tervezik a kajdacsiak, hogy néhány esztendő múlva évente 40—50 ezer csirkét értékesítenek. Ehhez viszont utónevelőket kell építeni, hogy minél többször állíthassanak be a nevelőbe naposcsirkéket. A meglévő ólakat is korszerűsíteni akarják, hogy télen is tudjanak csirkéket nevelni, s így megszüntessék az idényjelleget. A tojóállományt is szaporítják majd. Mintegy négy-ötezer tyúkot tartanak, s az étkezésre szánt tojás mellett tenyésztojást is értékesítenek. Beszélgetnek arról is, hogy a környező tsz-ekkel társulva érdemes volna keltetőüzemet létesíteni. A keltetőüzem négy-öt termelőszövetkezetet elláthatna naposcsirkékkel és a háztáji gazdaságok ilyen irányú szükségleteit is kielégítené. Leglelkesebb híve Kajdacson a baromfitenyésztésnek Varga Béla, baromfitenyésztési brigádvezető. Csak dicsérettel lehet szólni Nagy Györgyné, Bartus Erzsiké, Nemes Györgyné, Szőke Pi- , roska gondozókról is. Az ő jó j munkájuk, odaadásuk, a szövetkezeti vezetők és gazdák támogatása a garancia arra, hogy a már meglévő alapokon tovább fejlődik Kajdacson a nagyüzemi baromfitenyésztés. Gyeais Ham (Folytatás a 3. oldalról)
