Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-24 / 70. szám
1362. március 24. TOLNÁ MEGVET NEPÜJSÄG 3 AKIKRŐL MEGFELE A Szekszárdi Állami Gazdaság újbereki MSZMP-alapszer- vezetéhez 52 párttag és tagjelölt tartozik. A szervezet az utóbbi időben erőteljes fejlődésnek indult. Eredményesen segíti a gazdaságot, amely fennállása óta első ízben jutott el a termelés terén olyan szintre, hogy nyereségrészesedést oszthat dolgozóinak. A kommunisták többsége a gépcsoporthoz tartozik. A fejlődés azonban egysíkú. Egyes üzemágakba nem hatolt még be kellően a párt politikai munkája. Mi bizonyítja ezt ? A pártszervezet hatásköréhez tartozó üzemrészek 153 állattenyésztési dolgozójából mindössze 5 párttag. Az állattenyésztők közül öt év óta nem vettek fel tagjelöltet. Felvetődik a kérdés, miért nem? Vajon nincsenek a párthoz közelálló emberek az állattenyésztési dolgozók körében? Akadna jónéhány olyan állat- tenyésztési dolgozó, akinek a kommunisták között a helye, aki vállalná a pártnjunkával járó többlet-tevékenységet, ha a már meglévő párttagokat sikerülne aktivizálni. A „megrekedt99 emberek Igen! Ez a legtalálóbb kifejezés arra az öt elvtársra, aki Uj- berek környékén szétszóródva él és dolgozik az állattenyésztésben. Hangsúlyozni szeretném: Nem ők a hibásak azért, mert megrekedtek! Becsületes kommunistákról van szó. Évek óta nem vesznek részt semminemű politikai oktatásban. Munkaidejük akkor kezdődik, amikor a többi dolgozó befejezi a munkát. Pihenőidejük arra az időpontra esik, amikor mások dolgoznak. Este sosem szabadok. De mit jelentsen ez? Lemondhatunk-e ezeknek a kommunistáknak politikai képzéséről? A jelenlegi helyzeten változtatni kell. Az állattenyésztési dolgozók körében végzett politikai munka, bevonásuk az oktatásba és mozgalmi életbe, nemcsak Ujberekben, hanem megyeszerte nagy probléma. Megszívlelendő javaslatok Sok emberrel beszéltem erről a kérdésről. Ujberekben a helyi sajátosságokból kiindulva, néhány megszívlelendő javaslatot hallottam. Kiderült, hogy egy-egy istálló dolgozói örülnének neki, A legfiatalabb művezető ha legalább kéthetenként a délutáni munkakezdés előtt egy órával összehívnák őket és elbeszélgetnének velük az időszerű politikai kérdésekről. Az adott istállóhoz tartozó kommunistát fel lehetne készíteni hozzászólásra, sőt egy későbbi időpontban, ha erre képes, rövidebb politikái tájékoztató tartására is. Ez a módszer felelevenítené az állat- tenyésztésben dolgozó kommunisták politikai munkáját, ugyanakkor felkeltené a politikai érdeklődést az állattenyésztés többi dolgozója körében is. Megköny- nyítené a pártszervező munkát, amely öt év óta egyhelyben áll ezen a területen. De nemcsak a politikai képzéssel kapcsolatban akad tennivaló. Annak ellenére, hogy a gazdaságvezetőség minden segítséget megad ahhoz, hogy a szétszórtan élő párttagok eljuthassanak a taggyűlésre, az állattenyész tők közül többen rendszeresen hiányoznak. Miért? Mert nem mindig sikerül a szabadnapot a taggyűlés napján kivenni! Ha nincs „váltó”, márpedig ez előfordul néha, akkor nincs szabadnap sem. Ezek a tényezők is hozzájárulnak ahhoz, hogy az 52 tag és tagjelölt közül átlagosan 35—40 vesz részt a taggyűléseken. Mit lehet tenni ezen a téren? Érdemes-e ebből problémát csinálni? Igen! Érdemes. És minél többen csinálnak belőle problémát, annál előbb jutunk el a megoldáshoz. Akikkel én beszéltem, azok a „váltók” biztosítását tartották á legfontosabbnak. Havonként egy estéről van szó. Ez az este a kommunistáé kell hogy legyen, ott kell lennie a taggyűlésen, hogy élhessen a párttag jogaival, a párton belüli demokrácia adta lehetőségekkel, hogy erőt, tudást meríthessen a kommunisták tanácskozásából. Kár lenne a fent említettek megoldását egy írástól várni. Amit felvetettem, rendkívül bonyolult, sokrétű, helyenként újabbnál újabb Vonásokat tartalmazó sajátosságokkal keveredve fordul elő. Gondolat- ébresztőnek azonban talán ez is elég. Minden attól függ, hogvan próbálunk gyakorlatilag segíteni a helyzeten. Hogyan sikerül az összes illetékes figyelmét ráterelni erre a kicsinynek nem mondható ügyre. H. T. Fejőstehén? Az utóbbi időben néhány értekezleten vettem részt. Különböző termelőszövetkezetekkel kapcsolatos értekezleten. Ahogy visszagondolok ezekre a megbeszélésekre, egy közös jellegzetességre leszek figyelmes. Soksok mindent kértek a termelőszövetkezeti vezetők. Ki gépet, ki öntözőberendezést, ki takarmányt, építőanyagot, hitelt, vetőmagot, szakembert, vagy más egyebet kért, mintegy megragadva az alkalmat Arra azonban nem emlékszem, hogy valaki olyasmit mondott volna: tudna adni valamit, valami kelendő terményt hivatalos áron. Arról persze bőven tudna példálózni mindenki, hogy amikor a népgazdaságnak kellene valami sürgősen, kukorica, krumpli, csirke, primóf- zöldség, vagy más egyéb, akkoi sok tsz még szerződéses kötelezettségét se teljesíti, inkább a szabadpiacra viszi az árut, mert ott pillanatnyilag magasabb az ár. Van a tsz-ek és a népgazdaság kapcsolatában egy ilyen egyoldalúság. Amikor valami kell, akkor sok tsz követelódzik, amikor valamit adni kell, akkor meg hallgat. Szót kell emelni ez. ellen a jelenség ellen, mert félreértésről van szó. Néhány tsz ugyanis olyan fejőstehénnek képzeli el a népgazdaságot, amelyet nem is nagyon kell etetni, csak fejni, fejni végtelenül. Pedig nem így van ez! Egyre kölcsönösebb, egyre mélyebb és sokoldalúbb a népgazdaság és a termelőszövetkezeti gazdaságok érdekazonossága. A népgazdaság Csak úgy tud adni a tse-eknek, ha van miből, viszont akkor van miből, ha a tsz is ad a népgazdaságnak. A tsz a népgazdaság része, igy a kapcsolat kölcsönös. Eddig a népgazdaság adott többet, úgyhogy a munkásosztály áldozatokat hozott a falu szocialista átalakításáért. Ez nem maradhat így. Nem lehet ilyen egyoldalú ez a kapcsolat ma már. Amikor a tsz kér, akkor adjon is, így igazságos. Egyik értekezleten egy tsz- elnök takarmányt kért. Nem is kért, követelt. Mintegy az államot akarta felelőssé tenni azért, ha nem tud a tsz állatállománya áttelelni. S megtudtuk, hogy ez a tsz ősszel 80 mázsa kukoricát adott el a szabadpiacon. Milyen alapja Volt ezek után ahhoz, hogy takarmánysegélyt követeljen? Tehát legyünk igazságosak. Néha belátónak is kell lenni és elmondhatjuk, állami szerveink tényleg belótóak. Azon vannak, hogy minél többet segítsenek. De azért követelődzni, úgy, ahogy sok tsz teszi, főleg indokolatlanul, nem egyenes dolog. Mert azért a népgazdaság se fejőstehén... Gy. J. Legyünk bátrak a bírálatban Egy levélre válaszolunk, amelyet „Kanacs árnyékban” című cikkünkre küldtek a Kanacsi Állami Gazdasági fiataljai. Nem tudjuk, hogy az aláírás mögött hányán állnak, de szeretnénk elmondani: a bírálat, amit a levélben közölnek, csak félértékű ebben a formában. Azt írják: „Nincs biztosítva a gazdaság fiataljainak a szórakozása, de a művelődése sem, mert a K1SZ- szervezet titkára kevés gondot fordít ezeknek a megszervezésére. Elsorvadt a . „Világ térképe előtt" tanfolyam, a klubból irodát, á másik kulturális célokat szolgáló helyiségből pedig raktárt csináltak” —* panaszolják a kanacsi fiatalok. Azt is szóvá teszik, hogy a KISZ-szervezet titkárát csak néha-néha látják, az ifjúsági összejövetelek a jelenléte nélkül múlnak el. Nos, valami hasonlót mi is tapasztaltunk, amikor Kanacson jártunk. Jogosnak is tartjuk a fiatalok panaszát, de úgy hisz- szük: ha a hiba feltárásához volt bátorságuk, ahhoz is kell lenni, hogy ezeket a hibákat a pártvezetőség elé terjesszék, s követeljék a helyzet megváltoztatását. Ugyanakkor pedig amikor panaszt tesznek, ne rejtőzzenek a „Kanacsi A. G. fiataljai” aláírás mögé, hanem írják oda a nevüket, mert ebből semmi kel- lemet'enségük sem származhat. — Hogyan is kezdjem? Nem a szavak, a tettek embere vagyok. Mit tudok én a munkámról, magamról mondani? Hisz annyira megszokott munkát végzek, hogy említésre sem méltó. Hozzám hasonló munkásemberek tízezrei vannak, miért engem kérdeznek? Talán így kezdődött beszélgetésünk, ezekkel a szavakkal. S a kezdet volt csak ilyen, mert amikor Szentendrei János, a Tolnai Selyemgyár legfiatalabb szövő művezetője „belemelegedett”, már olyan hévvel, szenvedéllyel beszélt munkájáról, hogy öröm volt hallgatni. Nevéhez fűződik az első olyan brigád létrejötte, melynek tagjai úgy határoztak: a szocialista munkabrigád címért versenyeznek. S ma már a brigád viseli e büszke címet. Most, a kongresszusi versenyre készülnek. Céljuk: jő minőséget, a terv szerinti mennyiséget adni, csökkenteni a hulladékot, és talán ez a legfontosabb: szocialista emberekké nevelni a brigád tagjait. S ezen az úton haladva már figyelemre méltó eredményeket értek el. A brigádot patronáló művezető is együtt halad a szövőnőkkel. A textilipari technikum harmadik évfolyamának anyagát tanulja, kiválóan oldja meg feladatát, példaképnek, követésre méltónak tartják munkatársai a tevékenységét. S ezért is becsülik a gyárban, ezért hallgatnak szavára. Mozgókonyhát állított lel, — mfianyagdobozba csomagolt halászlét hoz forgalomba a dunakämlödi halászcsárda Megyénk egyik legforgalmasabb vendéglője a dunakömlődi halászcsárda. Naponta átlagban 1300 vendég fordul meg itt, s nem ritka az olyan hónap, amikor félmillió forint forgalmat könyvelnek el. Az immár országos hírű csárda vezetői évről évre szolgálnak valami újdonsággal. Az idén mozgókonyhát létesített a csárda. Vagyis, ha megyén belül, vagy a megye határain túl vállalati ünnepségen, lakodalomkor, vagy hasonló alkalommal dunakömlődi halászlét akarnak felszolgálni, a csárda vezetője, Baracskai Sándor, vagy felesége a helyszínen készíti el. A csárdában műanyagdobozba csomagolt halászlét is kiadnak. Több vendégnek van ugyanis olyan kívánsága, hogy elvinné a halászlevet. Eddig befőttes üvegekbe tették a halászlét és lekötötték. Sokkal praktikusabb lesz a műanyagdoboz, — amit n "sárda címkéje díszít. R. £. ÓNQDVÁRj^M I KLÓ S ^ XL Elza mér régen csömört kapott ettől az aljas munkától. Cseppet sem boldogította a pénz, amelyet a beszervezett ügynökökért kapott. SzeretCtre, otthonra vágyott, ahol nem kell rettegnie, s nincs kiszolgáltatva Mr. Rog- gernak. Szerette — bár magának sem merte bevallani — érezte, hogy szereti az orvost Pedig viszonyuk elég felületes volt, hiszen láthatatlanul is állandóan közéjük tolakodott Mr. Rogger és Körner ezredes. Minduntalan választania kellett egyéni érzelmei és a ráerőszakolt kötelességteljesítés között. Félelemérzete az utóbbit erősítette meg benne, így felületes viszonyuknak sok furcsa részlete támadt: az orvos sohasem tudta meg, hogy mit olvasson ki szeméből. Egyikő- jükben sem volt annyi erő, hogy nyíltan kitárják egymás előtt a szívüket, pedig mindketten érezték, hogy titkos vágy lángol bennük a másikért. Hányszor gondolta Horváth doktor is, amikor rövid találkáik Után elváltak, hogy utánaszalad, visszahozza, ha kell a világ végéről is. Hányszor érez e Elza, hogv a száján a mondat és figyelmezteti: „Szökjön, meneküljön, vagy meneküljünk együtt, mit bánom én, akárhová, csak el, el, minél messzebb innen!” Már-már kimondta, de Ilyenkor lehúnyta a szemét, megjelent előtte Mr. Rogger fenyegető alakja. Oh, hányszor akarta valami halvány, alig tudatos reménykedéssel, hogy az orvos ezt felismerje benne, s azt mondja: — Jöjjön Elza, bújjunk el! De nem mondta. ö pedig Mr. Roggert látta állandóan maga előtt, amint gépiesen, rekedten hajtogatja; — Adatokat, adatokat! Minden apró mozzanatot megfigyelni. Mindenre szükségünk van. Az apja magyar volt. Az anyja német. Tizennégy éves volt, amikor apját megette a tüdőrák. A jónevű ügyvéd akkorra már tekintélyes vagyonnal rendelkezett, s az agyondédelgetett egy- szem lány apja halála után sem szenvedett hiányt semmiben. Életének szomorú szakasza akkor kezdődött, amikor váratlanul anyja is meghalt. Hirtelen gyá- molító és támasz nélkül maradt. Férfiak környékezték meg, odaadta magát az elsőnek, de a szerelmet a tizedik sem ébresztette fel benne. Rokonokra, barátokra aligha számíthatott, mindenkit tönkretett a háború. S Elza hamarosan az éjjeli mulatók törzsvendége lett. Gyermekkorától hozzászokott, hogy pénz nélkül nem lehet élni. Ékkor már sokféle méreg pusztított benne: alkohol, nikotin, ópium, morfium. Ezek között is legjobban a morfium, amely nélkül élni sem tudott. Minden pénzét elvitte. Mr. Rogger egy hamburgi lokálban akadt rá, részeg matrózok között. Az önmagával meg- hasonlott lányt nem volt nehéz beszerveznie, s Mr. Rogger nem is választott rosszul. Elza kitűnő munkatárs lett .Szenvedélyesen vetette magát a számára élvezetet jelentő csavargásokba, amelyek kezdetben szórakoztatták és pénzt is jelentettek. Mr. Rogger gondoskodott ugyan róla, hogy egyszerre ne legyen sok pénze, de adott elegendő morfiumot, vagy ha vonakodott valamitől, megfenyegette, hogy elvonja a szokásos adagot. Precíz megfigyeléseket végzett, az általa beszervezett ügynökök beváltak, így Elza az évek során Mr. Rogger és Körner előtt is tekintélyre tett szert. Megbíztak benne, de vigyáztak is rá nagyon. Bizonyos értelemben a lánynak könnyebb dolga volt, (Folytatás a 4. oldalon)
