Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-24 / 70. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1902. március 01;

Asszonyoknak—lányoknak Keresik az elhízás okait

Az egész világon sok a kövér ember, s az orvosok egybehangzó véleménye szerint, az elhízás nem egészséges. Olyannyira, hogy a nyugati biztosító társaságok gondosan „mérlegelik” ügyfeleik testsúlyát és» ettől függően kötnek életbiztosítási szerződéseket. Szerintük a 20. és 60. életév között az elhízottaknál 50 százalékkal magasabb a halálozási arány szám, mint a normális testsúlyú embereknél.

Az orvostudományt nem a bizDIVAT AZ ÖV

A tavaszi divatban igen nagy ízerep jut a különböző-• formájú és nagyságú, derékban egy kissé derék alá csúsztatott övéknek. A különbözőképpen megköthető és elhelyezhető övékkel igen sok variálás lehetséges, mely új benyomásokat ad egy-egy öltözéknek, ezáltal nem válik viselőjére nézve unalmassá.

1. Egyszerű szövetruha, érdekes kétfelé záródó övvel.

2. Táncruha. Redőzött öv, középen átfogóval.

3. Egyszerű szövetruha, vastag, öltögetett tűzés-díszítéssel. Az

övét középen gombbal fogjuk össze, az öv maga kissé szabott.

4. Az öv oldalán záródik. Az övön egy rojtozott végű félmasnit húzunk keresztül.

5. Piézett felsőrésszel készült ruha. Glokniba rakott szoknyával, csípőre fekvő szabott övvel, művirág-díszítéssel.

tosító társaságok szempontjai vezérlik, hanem a hosszú és egészséges élet feltételeit kutatja. így került napirendre az elhízás okai nak vizsgálata. A régi magyarázat ugyanis: aki sokat eszik, az kövér lesz — nem mond semmit. ■Ugyanúgy, mint ha valaki azt mondaná: az iszákosság oka a sok ivás. A kérdés azonban: miért eszik némelyik ember a kelleténél többet?

A kutatások — végleges eredmény nélkül — ma nagyjából itt tartanak:

Az agyvelőben található éhségközpont készteti az embert (s az állatot is) egyik alapvető ösztöne kielégítésére, a táplálkozásra. Feltételezik, hogy ugyanígy van jóllakottsági központ is az agyban. Egészséges embernél ez a központ ad jelzést arra, hogy „egy falattal se többet!” Mi történik azonban, ha a jóllakottsági központban zavar áll be sérülés, agyműtét, rendellenes hormontevékenység stb. következtében? Nyilvánvaló, hogy a normális jelzés elmarad, az illető rendszeresen többet eszik a kelleténél — és elhízik.

Mennyi az igazság ebben a feltevésben? Számos állatkísérlet bizonyítja, hogy az agyvelő egyes részeinek elroncsolása után mértéktelen étvágy, kifejezett falánkság lép fel!

A tudomány azonban nem von le elhamarkodott következtetéseket. Ugyanezek a kísérletek kimutatták, hogy az étvágy mechanizmusa sokkal bonyolultabb, mint eddig gondolták! S ami az állatnál úgyszólván gépiesen történik, azt a folyamatot az ember képes tudatosan befolyásolni. Akárhogy is állunk tehát a „jóllakottsági centrummal” — a hízásra hajlamos ember táplálkozzék ésszerűen (kevés kalória, sok vitamin!), esetleg orvosi előírásra szedjen gyógyszert, de mindenek felett: önfegyelemmel óvja egészségét az elhízástól!

cÁ hit öreg jiiluhz

Simontornyán él a két öreg szövetkezeti juhász: idős Szabó György és Stuhl Ferenc. Először a községi tanács elnökétől hallottam róluk, sza- montartja és sűrűn meglátogatja őket, i „tanyájukat”, ott kint a falu szélén. Még azt is mondhatniuk,' hogy a tanácselnök és a két juhász jóbarátok. Joggal mond hatnánk, meri igy van, igaz ugyan, hogy az elnök a falu vezetője, de a két öreg is rangos ember Simontornyán. A Kossuth Tsz-ben úgy beszélnek róluk, hogy néha három tag sincs annyit érő, mint ők ketten.

A két öreg juhász talán még soha nem hallotta József Attila verssorait, és mégis azt tartja, „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes." A világ, at élet az egymás után következő sok-sok nap számukra egyet jelent a munkával. Valamikor a zirci apátság nyáját őrizték, de akkor becsületüket, szorgalmukat senki sem tartotta számon. Kinek jutott eszébe a két „jelentéktelen” juhász. Ma még Szek- szárdon is tudnak róluk, és amikor a Megyei Tanács sok- lépcsős, sok ajtós épületének valamelyik szobájában szó- bakerül a simontor- nyai Kossuth Tsz juhászata, akkor azt mondják a megyénél: „Azért olyan szép az

az állomány, mert idős Szabó György és Stuhl Ferenc ott a juhász."

Egy a nagy baj, az, hogy eljár az idő, és vénül a két juhász. Kár, hogy kiöregszenek, sajnálja őket a vezetőség, mert dolgos két kezüket nem igen pótolja más. Most is éjjel-nappal vigyázzák a nyájai. Úgy féltik mindegyik bárányt, mint a szemük fényét: 140 birkától 160 a bárány. Elégedett is a két juhász. Ilyenkor még az öregséget is felejtik. Nem engednek az időnek, mert sokáig szeretnék hajtani még a nyájat, dúdolgat- ni a régi nótákat és néha elkomázni a tanácselnökkel.

Sz. P.

(Gy. L)

Kezdő háziasszonyoknak

Uj bútorokat ne állítsunk a kályha közelébe. Ha másképpen nem tudnánk elhelyezni őket, te(Folytatás a 3. oldalról)

mint a határon átdobott ügynököknek, nem volt kitéve a veszélynek, de a lelke mélyén

mégis ott lappangott a félelem. Oda volt láncolva két emberhez, s ösztönösen, s lázasan kereste a harmadikat, aki felébreszti benne a szerelmet, aki önmagáért szereti. Horváth doktornak sikerült ez. Elza ettől kezdve rettegve, őszintén kívánta, hogy a magyar orvos kerülje el, ami reá vár. De ekkor már késő volt, hiszen Nickelsdorfból annak idején Horváth doktor jellemzésével tért vissza, s átadta azt Mr. Rogger- nak. Akkor még maga sem tudta, hányadán áll az orvossal, aki az első találkozáskor egy embert, egy ügynöknek való alanyt jelentett számára is. Később azonban, amikor újabb megfigyelések és más ügynökök beszervezése miatt visszatért Nic- kelsdorfba, az orvos őszinte közeledése nagy változásokat idézett elő benne. Akkor megijedt ettől az érzéstől és hónapokig halogatta, hogy Roggernak újat mondjon. Harc volt ez, bár maga sem tudta, mi lesz a vége és van-e az egésznek valami értelme? Miért éppen az orvosba lett szerelmes? Ezt a kérdést százszor feltette magának, hiszen annyi más férfivel szövődött kapcsolata, de egyik sem ébresztette fel benne a szerelmet

— Miért is szeretem? — kérdezgette —, s szeretem-e igazán? Azt hiszem, igen. Talán... talán azért, mert az élete úgy hasonlít

az enyémhez. Ez az ember meg tudna érteni engem, és én is meg tudnám érteni őt.

Körner ezredes éppen úgy, mint Mr. Rogger, egyelőre semmit sem sejtett, Elza viselkedését átmeneti fáradtsággal magyarázta.

Megivott még egy pohár konyakot, mosolygott a lányon.

— Csodálkozni fog...

Nem fejezhette a be a mondatot, mert nyílt a falba rejtett tapétaajtó, Mr. Rogger lépett be rajta. Szemrehányást tett Körnernek.

— Túl messze ment, ezredes. Az 'az érzésem, hogy elhamarkodta a dolgot. Ez az ember nincs egészen a kezünkben. Vagy azt hiszi?

— Tökéletesen.

— Yes. Akkor is... nem vette számításba, hogy végtére is orvossal van dolgunk. Odaát mindent jól hallottam. Kitűnően működik az új titkos lehallgató berendezés. Nos... szóval ezt az embert koránál és műveltségénél fogva nem kezelheti úgy, mint egy tizennyolc éves gyereket. Dehát: nem avatkozom bele. A maga dolga. Csupán felhívom figyelmét, hogy minden hiba, amelyet a beszervezésnél vétünk, később, a gyakorlati munkában nagy károkat okozhat.

— Ezredes úr! — felelte Körner —, képtelen vagyok róla magamat meggyőzni, hogy valóban orvos volna. Annak ellenére, hogy így van. őszintén szólva közönséges szélhámosnak nézem.

(Folytatjuk)

I gyünk a bútor és a kályha közé ellenzőt. A bútorok letörléséhez puha — és csak erre a célra szolgáló — ruhát használjunk. Ez azért is fontos, mert arra a portörlő ruhára, amellyel a kályhát az ajtókat letöröljük, rátapadt a zsíros por, és ezt a bútorok fa rostjai könnyen felveszik. Fényezett bútorokat nagyobb időközökben teljesen tiszta, csak kevéssé nyirkos, puha ruhával töröljük le, utána pedig teljesen száraz iuhával dörzsöljük át. Régi fénytelenné vált bútorokat, különösen pedig a széklábakat gyengén megnedvesített, terpentinben oldott viaszos pasztával töröljük ót (a pasztát selyemharisnyával kenjük a bútorra), utána pedig puha rongy darabbal dörzsöljük le.

Fényezett bútoroknál előfordul, hogy kezdetben „izzadnak”. Ezt az izzadságot felerész terpentin, felerész benzinbe mártott (csak kevéssé nedvesített) ruhával lazán letöröljük. Természetesen utána száraz, puha ruhával átdörzsöljük.

Fehérre festett bútorokat, ajtókat az első félévben nem szabad nedves ruhával lemosni, később is csak egészen langyos szappanos vízzel és utána jól kicsavart nedves ruhával kell letörölni.

A bútorok huzatait is védhet- jük, ha külső vászonbútorvédő- ket készítünk rájuk. Ha erre nem telik, keféljük le naponként puha kefével, de óvakodjunk attól, hogy bármilyen más vegyszerrel tisztítsuk. Bízzuk ezt inkább szakemberre.

A rivaldafény árnyékában

Hajlamosak vagyunk arra, hogy csak azokról a dolgozókról beszéljünk, azok termeléseit tartsuk számon, akik a legjobbak, akik a legtöbbet adják a gyári terv teljesítéséhez. Ez így helyes, azonban van a dolognak egy másik oldala. Kevés szó hangzik el üzemekben az olyan munkásokról, akik nem tesznek valami rendkívül különös dolgot, de éveken, évtizedeken át hasznos segítői a munkának.

Sok becsületes munkás hasznos íovékenységc, ügyszeretete húzódik a rivaldafény árnyékában. A napokban például a bőrgyárban a takarító asszonyok egy csoportjával beszélgettünk erről a kérdésről. Nem panaszkodtak. Pedig sok a munkájuk, mert az emberek hajlamosak arra, hogy rendetlenséget hagyjanak maguk után, s rájuk vár, hogy a következő váltás már tiszta öltözőben, fürdőben készülhessen a műszakra.

Egész seregnyi olyan dolgozó

van. akikről megfeledkeznek a gyárakban. Nekik nem jut prémium, mert hogyan is lehet értékelni például egy udvari munkás tevékenységét? Nem kap elismerést az a dolgozó sem, aki segédmunkásként dolgozik, de tevékenysége nélkül elképzelhetetlen a gyári nagy terv megvalósítása.

A gyárvezetők szeretnek dicsekedni, s ez érthető is, mert ki ne lenne büszke arra, hogy a szakma legjobb dolgozói, a köny- nyűipar, az élelmiszeripar kiváló dolgozói kiváló termelési eredményeket érnek el. S hogy országos jelentőségű dolgokat megvalósító újítók dolgoznak? Azt is természetesnek tartják. Pedig tudják a vezetők, hogy ezek mögött sok-sok munkás van, akikről alig esik szó, kiknek munkáját természetes megszokottnak veszik, mert rájuk szükség van ugyan, nélkülük bonyolult lenne a gyári munka, de róluk beszélni valahogy kiesik az érdeklődési körből, a rivaldafényből.

Harminc nevet tartalmazó lista

került a kezembe a minap. Mintha huszonöt éve készült volna. Akkor is ilyen összegűek voltak a lakbérek — természetesen pengőben —, akkor voltak olyanok a kereseti lehetőségek, hogy egy- egy család bizony nehezen rakta össze a lakbért. De tévedtem. A papír új, a gépelés friss rajta. Nemrég állították össze ama cél ból, hogy ügyvédnek adják át, hajtsa be a nevek melleit szereplő összegeket, a többhónapos lakbér-hátralékokat. A hózkeze- lőség felszólítása ugyanis már eredménytelen volt, nincs más választás, mint bírói útra terelni a dolgot.

De nem is készülhetett volna huszonöt éve a jegyzék. Az akkori háziúr nem volt ilyen türelmes. A lakó vagy fizetett, vagy hurcolkodott. Ha nem, karhatalmi segédlettel pakoltatta ki a háziúr a renitenskedőt. Az utcára.

Sokan úgy gondolják, nincs helye a türelemnek, ha új lakásra vár az ember, ha elromlott a vízcsap, vagy a fürdőszoba lefolyója. Csak akkor várják el a türelmes — úgymond humánus — bánásmódot, amikor az állam iránti kötelesség teljesítéséről, jelen esetben a lakbérnek, eme igazán csekély ellenértéknek pontos fizetéséről van szó.

Mert — valljuk meg őszintén — a ma fizetett lakbér nem teljes ellenértéke az érte kapott szolgáltatásnak. Hazánk az egyike azoknak az országoknak, ahol a legalacsonyabb a lakbér. Hihetetlennek tűnik, de így van: Hetvenöt, sőt száz évi lakbérnek megfelelő összegbe kerül egy új,'

összkomfortos lakás építése. A régi lakások bére még alacsonyabb. Nemzeti ajándékként kapják nálunk az emberek a lakást, a befizetett lakbér csak mintegy 40 százalékát fedezi a karbantartási, felújítási költségeknek.

• S. F. Marx Károly utca 6. sz. alatti lakásának felújítására nemrég költött a házkezelőség hatezer forintot, mégis adós a lakbérrel. Pedig lakása WC-jének rendbehozása többe került, mint egyévi lakbér. B, I. Mátyás király u. 8. sz. alatti lakásának felújítása 30 000 forintba került. Havi 40 forintos lakbérből halmozódott fel adóssága. J. J. a Rákóczi utca 35-ben két havi lakbérrel tartozik. K. A. az Árpád utca 6-ban egyike a notórius nemfizetőknek, rendszerint csak ügyvédi felszólításra fizet. N. F.-né ellen (Széchenyi utca 38) is bírói úton kellett érvényesíteni a havi 24 forintos lakbérből felgyülemlett 420 forintos követelést. Az új sorházak kilenc lakója is szerepel a listán. Egy-egy sorházi lakás építési költsége 70 ezer forint, a havi lakbér pedig csak 48 forint, három liter közepes minőségű bor ára.

Törvényadta lehetőség volna — a házkezelőség részéről — ilyen esetben a lakás felmondása. Ezzel azonban csak nagyritkán élnek, de kilakoltatásra ekkor sem kerül sor, mert észbekap a lakó és fizet. De talán mégsem ártana erélyesebb rendszabályokhoz nyúlni azokkal szemben, akik úgy gondolják, hogy csak az államnak van velük szemben kötelessége. ; i