Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-18 / 65. szám
Ifid. március 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Kihaló mesterségek Lehet, hogy nem egészen így történt ez, amit most leírok. A. faluban azért tudják, hogy miről van szó. Két évvel ezelőtti históriát nem lehet még elfelejteni, de pontosan visszaadni sem, mert ahány ember, annyi féleképpen meséli. A legtöbben nem szívesen szólnak erről, inkább letagadnák áz egészet — még a főszereplő is, — mert nagyon szégyellik, hogy a faluban ilyesmi történt. Tehát nem áruljuk el a falu és az emberek nevét. A főszereplő neve is költött név. H iába őrizték éjjel is a kukoricaföldet nyolcán — fejenként másfél munkaegységért — a kukoricát mégis lopták. A vagyonőrök összejátszottak a tolvajokkal. Még a vezetők között is volt aki lopott Egyszer rajtakapták az üzemegységvezetőt. Másszor meg az ellenőrzőbizottság egyik tagját... Furcsa erkölcsi felfogás alakult ki a szövetkezetben. „Lopjuk csalt, mi termeltük, a miénket visszük.” Vagy: „Amit hazaviszünk az biztosan a miénk lesz”. A becsületes emberek rosszul jártak. A kertészeti brigádvezetőt — aki rajtakapta az asszonyokat, amint fényes nappal lopták a káposztát —* férfi létére, szégyen szemre megverték az asszonyok. Az új elnöknek aki kihirdette, hogy vasszigorral vet véget a lopásoknak — megüzenték: előbb gyűjtsön pénzt a temetésére. Cudar világ volt ez! Megbomlottak az emberek. Pedig volt termés szépen, osztani is lehetett volna, de hát elloptak mindent. A régi vezetőség ingatta meg a hitet. Ezek egyik kezükkel szórták a közös vagyont, a másikkal meg visszatartották az előleget, azt is, ami járt volna. Azt mondták, hogy a zárszámadáson akarnak majd sokat osztani. A gabo- najárandóségot lakat alatt őrizték a magtárban. Erre aztán elkezdődött a suttogás: nem lesi osztás, hiába termeltünk, elviszik majd a termést. Az elsőéves i szövetkezetiek a pletykának köny-1 nyen hittek. Különösen akkor, amikor szeptemberben megszűnt a pénzelőleg is. Se pénz, se termény! Gyerünk, vinni gyorsan, mindent, ami mozdítható... Az ebtök belebukott a zűrzavarba. Uj elnök jött a járástól, akit azért hívtak ide, hogy teremtsen rendet. Most meg hiába osztotta ki azt a gabona járandóságot, amit elődje oktalanul visz- szatartott, ezzel se tudott fordítani a helyzeten. Lám, azt üzenték neki is: gyűjtsön pénzt a temetésére, ha rendet akar... Fehér Márton brigádvezető is csak eleinte pártolta az új elnököt. Egyszer az elnök őt küld te éjjel a határba ellenőrizni. Ott a Vagyonőrök elmondták neki a dörgést. Azt is, hogy rajtakapták már az üzemegységvezetőt is, csak persze, nem szóltak. Minek is szólnának? Fehér nekikeseredett. Még az üzemegységvezető is tolvaj? Hol van itt az igazság? Másnap éjjel ő is tört és hazatolt tragacson két zsák kukoricát. Az elnöknek meg azt mondta, hogy minden rendben. De arra gondolt, csak úgy lehet minden rendben, ha mindenki gondoskodik magáról, hogy legyen kukoricája. Mert itt osztás tényleg nem lesz. Nem lesz miből, ellopnak addig mindent. Egy napon híre futott, hogy az új elnök is lop. Illetve lopat. Mert a kocsisa hintóval ment ki, fényes nappal a kukoricáshoz, beállt egy szedetlen rendbe, és megpakolta a hintót. Kérdezték, hová viszi? Az öreg azt mondta: Hová vinné? Hát az elnöknek! Az emberek tudomásul vették: az új elnöknek is van magához való esze. Fehér Márton tudta, hogy az öreg nem az elnöknek vitte a kukoricát. Az elnök aznap nem volt otthon. Bement valamiért a megyére. Dehát Márton nem szólt semmit. Gondolta, ilyenkor jobb, ha az ember hallgat... Megkezdték a krumpliszedést. Elég későn, elég lassan. A kocsisok még így sem haladtak a szállítással. Fehér bíztatta őket, gyerünk emberek, de a kocsisok kajánul röhögtek erre. Mi az, hogy gyerünk? Jobb, ha minél több krumpli marad itt éjszakára. I Kint is maradt, vagy tíz kocsi- j val. Az egyik kocsis sötétedéskor I A hatalmas faodalépett a brigádvezetőhöz. ! alkotmány közel — Ha szólsz az elnöknek, hogy j kétszáz éves. De kint maradt a krumpli, akkor j vaskos gerendáit, agyonverünk... Érted? . fából összeilleszMárton értette. Az elnök egyéb- j tett fogaskerekeit ként akkor se volt otthon, érte-! még fteih kezdte A kékfestő Harmincegy forint fillér Kicsit meglepődött az igaz- Szombaton került sor tehát az gató, amikor egyszerre ketten is első önkiszolgáló fizetésre az al- feljöttek hozzá a2 Alja 4-es, jaüzemben. Annak rendje és másnéven ifjúsági körről. Illés módja szerint ■— egyhónapos Ambrus, az egyik szocialista cí- gyakorlat van már erre a gyármért versenyző brigád vezetője ban — kirakták a pénzkötegeket, és Váncsa Menyhért, a kör bizal- rollnikat, a bérfizetési jegyzékeket mija. Nagy baj lehet, ha egy az asztalra, megkezdődött az helyről ketten is keresik. -önkiszolgálás-. Nem is volt — Egy kérésünk lenne, Dobler semmi baj félóráig, amikor is elvtárs, szeretnénk, ha teljesítő- egy izgatott fiatalember kereste nék. a pénztárost. — Azt hittem már, valami pa- — Azt ugyan hiába keresed, nászuk van. No, ki vele. Doni. elment haza — mondták — Hallottuk, hogy legutóbb a többiek. már az irodaiakat is önkiszolgá- Daninak pedig — teljes nevén lássál fizették. A karbantartók, Zulauf Dániel rámázónak — meg a csákozók pedig harmad- fontos mondanivalója volt, pana- szor kapják így a fizetésüket, szára csak a pénztáros, vagy más Többen szóltak már a szalagnál, hivatalos ember adhatott orvos- hogy nálunk is meg lehetne esi- lást. Amikor felvette a fizetését, nálni. Mi is vagyunk olyan ren- izgalmában harminc forinttal ke- des emberek, mint azok, akik vesebbet számolt ki magának. És már maguk számolják ki fizetés- csak később vette észre, hogy a kor a pénzüket fizetési listán • 589,08 forint szere— Aztán mindenki egyetért Pel. « pedig csak 559 forintot ezzel’ vett fel— Azt nem tudjuk, de a több- - ’Most már várjuk meg a ség biztosan így vélekedik. ve^et ~ mondta a bizalmi, - Ha .. , . . ... tényleg így van, meg kell miMárpedig az önkiszolgáló rafjn; harminc forintnak. Nemcsak Dani drukkolt, hanem közvetlen munkatársai is, fizetést csak úgy lehet bevezetni, ha mindenki úgy akarja. Itt nem elég a többség véleménye Be- ^ leginkább a bizalmi és széljék meg a kör összes dolgozó- a brigádvezető. Hiszen a har- jával, ha helyeslik valamennyien, mjnc forintról azonnal tudomást belemegyünk a dologba. szerzett mindenki. Ha akad, aki így történt, hogy az egy hő- ennyivel meg akarja toldani fi- nappal előbbi kezdeményezés va- zetését, semmiből sem áll hozzá- lóságos mozgalommá vált a számolni a magáéhoz. Bonyhádi Cipőgyárban. A kar- Amikor az utolsó aláírás is bantartók és a csákozók kezdtéK helyére került a fizetési listán, meg, majd a műszaki és admi ott maradt az asztalon a három nisztratív dolgozókra került sor, tizes. És nem is egyedül. Meg- a múlt hét közepén a sarokos”- toldva még egy forint negyvenöt tály jelentkezett ilyen kéréssel, fillérrel. pénteken pedig az Ifjúsági kör. J. J. kezett a járáson. Velfe volt a két üzemegységvezető Is. Agronómus meg nem volt a szövetkezetben, így Fehér irányította a krumpliszedést, a szállítást, ét. ő felelt mindenért. Nyilvánvaló volt, hogy a kocsisok a sötétben is akartak még egyet fordulni, ha ugyan nem kettőt. De azt a krumplit, amit akkor raknak fel, azt otthon tervezték lerakni Fehér Márton azt gondolta: ez már nagy disznóság! A sok asz- szony szedte egész nap a krumplit, s amit kiszedtek, azt a kocsisok egyszerűen ei akarják lopni. Hát idáig jutottunk? Mert az még csak elviselhető, hogy az asszonyok is vittek a fejükön. De mit vihet haza a fején egy gyalogos asszony? Nem sokat. A kocsisoknak azonban nagy üzlet lenne az éjszakai fuvar... Ezt nem lehet megengedni. A brigádvezető elhatározta, hogy nem megy haza. Bevárja, amíg a sötétben visszatérnek a kocsik. Akkor aztán üresen visszafordítja őket. <5 meg itt marad, s vigyáz a krumplira, egész éjjel. Amit az asszonyok kiszedtek a földből, azt mégse lopják el a kocsisok! Ott maradt a földön, s bevárta a kocsikat. Este tíz óra felé jöttek, kerülő úton. Négy kocsi. Rákanyarodtak a földre, s irány a rakások. Márton elordította magát. — Hé! Megállni! Forduljatok me\g és takarodjatok innen! Az első kocsi megállt. Utána a többi három is megtorpant. Az első kocsis leugrott és odaállt a brigádvezető elé. — Értem... No, nem bánom... Hány zsákkal kell neked, Márton? — Nekem ebből egy se, de ti se visztek... • Hangja remegett a dühtől. A kocsis a nemvárt ellenállástól haragra gerjedt. Megemelte az ostornyelet, s ráhúzott a brigádvezetőre. ölre mentek. Erre már leugrott a három másik kocsis is. Rávetették magukat Mártonra. A földre tepertők. Az egyik belerúgott a csizmája sarkával. Fejen találta... — Úgy kell! Pusztulj itt! Úgy látszik, te már megloptad a magadét... — Azt akarja, hogy éhen dögöljünk... — toldotta meg a másik. A brigádvezető elvesztette az eszméletét Mire magához tért, csak a feje zúgott, de csendes volt a határ... Másnap reggel bekötött fejjel kereste meg az új elnököt. Elmesélte neki az éjszakát. Az elnök kezet rázott vele. — így van ez, Fehér elvtárs. Ide jutunk, ha engedünk... Maga most nagyszerűen helytállt! Még aznap este rendkívüli közgyűlést hívtak össze. Az emberek igazságérzete győzött. Úgy határoztak, hogy fel kell jelenteni a négy kocsist. Fehér Mártont megéljenezték. Amikor éljenzett a tömeg, az asszonyok voltak a leghangosabbak. Azok, akik szedték a krumplit. Azok, akik két héttel ezelőtt megverték a kertészt.. • Akkor ez a tsz nagy mérleghiánnyal zárt. Idén pedig úgy kezdték az évet, hogy már most 15 forint előleget fizetnek minden munkaegységre. Tervük, hogy a nyári hónapokban az előleget munkaegységenként 20 forintra emelik. Megtehetik, mert jól dolgoznak, gyarapodik a gazdaságuk és szégyellik, hogy két évvel ezelőtt ilyesmi történt a faluban, amit itt tanulságképpen közzétettünk. GYENIS JÁNOS ki a szú. Nem pedig azért, mert ez a farontó bogár utálja a zajos helyeket. Márpedig a mángoroló felett kétvagonnyi kó vándorol ide- oda, préseli, fényesíti az alája helyezett anyagot. A kékfestő mun- i kája itt fejeződik be, de jóval korábban kezdődik. A kékfestés ősi foglalkozás, Az első mesteremberek a tatárjárás után jelentek meg hazánkban, a német telepesekkel egyidőben. Az első levéltári bizonyítékon az 1467- es évszám olvasható. Virágzott ez a foglalkozás még ebben az évszázadban is — különösen a németajkúak lakta vidékeken — de napjainkban talán mindössze harminc mester foglalkozik kékfestéssel az országban. A mesterek jelentős hányada, számszerint öt, a megyében dolgozik. Dunaföldvárott az egyik kapu fölött kékfestő cégért himbál a szél. A kihalófélben lévő foglalkozásról Vadász István, a mester valóságos kiselőadást tart. Repkednek az idegen eredetű műszavak, és amikor aziránt érdeklődöm, hogy mit jelent a „hasp- li”, a „ráf” és a „küppe” magyarul, nehézkesen körülírt válaszokat kapok. Leküzdve az Ilyen nehézségeket, hamarosan kibontakozik előttem a kékfestés munkafolyamata. Természetesen a legfontosabb kellék a festék — magyarázza Vadász István. — Az inEgy másik helyiségbe lépünk. — Ha mintás anyagot készítünk, akkor előbb itt vesszük kezelésbe — mutat a szoba közepén tornyosuló gépezetre. — A vászonra rányomtatjuk a mintát, a vékony védőréteg nem veszi fel a kék festéket, majd az egészet „forschágoljuk” azaz bocsánat, előhívjuk. A hívás után a vászon eredeti fehér színe tűnik elő a minta helyén. — Igen sokféle mintájú anyagot gyártunk, s ezeknek már tisztességes magyar nevük van, hiszen vásárlóink nevezték el különbözőképpen a kedvenc formákat. Közel 400 féle mintát tudunk készíteni, de erre nincs szükség. A legkeresettebbek a cseresznyés, makkos, háromleveles és vitézkötéses elnevezésű készítményeink. Bent a tisztaszobában, a pohár bor mellett előkerülnek a2 A göngyölítő szerkezet — a kifejtést igényel. digó valamikor nehezen beszerezhető gyarmatáru volt. Ma már szintetikus úton előállított anyagokkal dolgozunk. Ezeket a Szovjetunióból és Svájcból importálja az ország. Beszéd közben megkavarja a mellette álló cementkádban sűrűsödő folyadékot. A kanállal kiemel belőle és csorgatja vissza a kádba. Színpompás látvány. A levegő oxigénjének hatására előbb sárga, majd zöld és ismét kék színt vesz fel a mézszerüen csurranó festék. — Mész, vasgálic, indigó — sorolja fel a keverék összetételét. — Amit ezzel egyszer befestünk, az nem egyhamar veszíti el a színét. Ezért is keresettek még manapság is szöveteink. Nagyon bírják a „strapát,” ,haspli” — kezelése komoly erőárkalkulációs papírok, összead, magyaráz. — Aránylag, olcsón állítjuk elő a kékszöveteket, méterenként átlag 40 forintért. A versenyt persze nem tudjuk felvenni a gyárakkal. A tsz-ben dolgozó lányok is már a színes ruhát vásárolják. A mi készítményeinket már csak az öregebbek kedvelik. A mángorló szerkezet, amit valamikor ló vont körbe, ma már inkább muzeális érték. A mesterség pedig, ami valamikor apáról fiúra szállt, megállapodik az utolsó kézben, hogy egy rövid ideig még arról beszélhessen: ilyen is volt. Szöveg: Monostori Miklós Kép: dr. Papp Tihamér
