Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-18 / 65. szám
A PARKBAN ^v^wwwfwwwfwwwfTfWWfWWWTffWTfwwwwwTfwwTrfyFWWwwtTWWTfTfwwwwwTwwrrwTww^ ► ► ► LODI FERENC: H amar elfárad már az ilyen ember. Szabad leülni ide maga mellé? Úgy látom, elférünk mindketten. Uugy. Köszönöm alássan. A komát várom. Azt üzente, kijön. Együtt szolgáltunk vele, még nem látom, pedig körülfigyeltem az egész parkot. Várok még azért valamennyit, hátha ideér. Pihenek, mert rosszak a kerekek. Csökönyösek. Olyanok, mint a rossz lovak. Az egyik húzza, a másik nem ereszti el. He-hs-he-he. Elmegyek száz méiert és ms~- dagadnak. Olyankor le kell ü - ni, és min dig n'ncs hol leülni. Ezért inkább el se indulok. Pedig valamikor az eget is megjártam. Akkor még ezek csikók voltak. A fronton a tizennégyes háborúban, oda értünk egyszer egy hegy aljába, felnézünk, keressük a tetejét, bezzeg nem látjuk sehol. — Földi, ez meg az égig ér. Ha oda feljutunk, kezet fogunk Szent Péterrel. Ezt éppen az a komám mondta, akire most várok. Lentről úgy látszott azért, hogy jó félóra alatt felmasírozunk. De meneteltünk bizony egy álló nap. Na jó. Felértünk és egyszer látom ám, hogy valami sűrű fehérség úszik felém, de sűrű, akár a malter, legyen ez akármi, belemarkolok. Bele is markoltam, csurom víz lettem nyomban. Úgy néztem ki, mint az a puli, amelyik kora reggel harmatos fűben zavarja a nyulat. A százados úr azt mondta, most te esőt csináltál. Később otthagytuk a hegyet, de hogy mivégből, az nem tudódott ki soha... Ejnye, ejnye nézze már meg az óráját. Félnégy? Akkor még van idő, majd csak elő kerül az öreg. Ott, az az ember, látja? Egy hónapig volt nálunk, utána a felesége hazavitte, összecsomagolta batyuját és elvitte. A vasútnál szolgált és most kapta meg a nyugdíjat. A felesége rendes asszony lehet, nézze, milyen tisztán járatja. Némelyik öregre moshatnak. Úgy ám. Aki elhagyja magát, azt nehéz .tisztán tartani. Az urak mind olyanok. Ezek az öreg urak. Bejött egyszer hozzánk egy hadbíró alezredes, akinek valamikor mindent a feneke alá hordtak. Erre a hadbíró alezredesre megharagudtam. Ugráltatni akarta a népet, neki hozzuk fel az ebédet, neki vigyünk vizet és akadt olyan ütődött, aki szótfogádott. Főleg azok, akikben megmaradt a kutyamosó lélek. Megállj — gondoltam—, ilyen embernek még úgyse fogtam a nyakát. Egyszer, amikor nem volt a gondnoknő a közelben, az ajtó mögött galléron ragadtam és rákiabáltam; — Hopp, állj! Itt olyan kutya vagy te is, mint a többiek... Oda akartam neki vágni, de ordítozva kiszaladt és beárult a gondnoknőnél. Még én kaptam. De rámentünk mindnyájan, és így nem lett igaza. Maga nem veszi észre, mintha esni akarna? Az eső nem árt, elveri a port, lehűti a levegőt, a kukoricának is jót tesz, az aratók se bánják. Valamikor sokat arattam, de már nem bírnám el a kaszát. Esetleg fél rendet még levágnék. Van ez a kombájn. Hogy jártam? Tegnap este összevesztünk rajta. Az egyik öreg váltig erősködik, hogy tisztán dolgozik és nem szór. Én úgy mondtam neki, ahogy hallottam; — Csak szeretne tisztán dolgozni. Sokat elszór. Erősködik. —Nem szór. — De szór. Éppen, hogy szór. A paraszt tudja, nem a suszter. A suszter menjen a kaptafához — mondom az öregnek, meg nagyon felmérgesített okoskodásával. Ha még értene hozzá, de nem ért hozzá, mert örök életében suszter volt. Erre el kezdett kiabálni, ahogy csak a száján kifért; — Ellenség, ellenség! Méghogy én ellenség vagyok? Mondtam Is neki, amennyi búzát én lekaszáltam, annyit te életedben se láttál. Én, tudja, mindig másnak arattam. Igaz, én vagyok a hibás, mert egyszer kínálta magát a szerencse, mégse kapaszkodtam bele. Úgy látom, az egészet, mintha tegnap történt volna, pedig hatvan esztendeje is elmúlt. A város alatt egy tanyán laktunk. Bejöttem a városba és berúgtam. (Azóta nem bírom az italt). Akkor még itt, ezen a helyen volt a vásártér, a vasútállomástól idáig. Az egyik bódé mögött elaludtam és reggel kó- tyagos fejjel indultam haza. A régi patika baloldalán egy szép cigánylány könyökölt ki az ablakon. Nagyon megnézett és belémszeretett. Utánam üzent, állandóan leskelődött utánam és könyörgött, hogy vegyem el. — Nem kellesz, mert eladsz. A magad fajtájával rákezditek a karatyolást és eladtok. Az apja, nagyon gazdag ember volt, üstöket csinált, és mutatta a rengeteg pénzt. Megígérte, házat vesz. Rám Íratja. Felment a katonaság alól. Csak egy a kikötés: vegyem el a lányát, mert az minden áron magyar legényt akar. Dehnt szegény édesanyámat sajnáltam. Szégyellte volna a cigánylányt. Apám nem törődött vele, azt mondta; — Forrjon fel a vére, azé is csak olyan, mint a magyar lányé. — He-he-he-he, most nem itt ülnék. Szegény édesanyámat néztem, és megkötöttem magam. Hej, pedig, de szép volt az a lány, még cigányban is. Később elfelejtettem, mert nagyon áldott asszony lett a feleségem. Már nincs meg. Két esztendeje temettem innét az otthonból. A gyerekeknek írtam levelet. — Gyertek, mert anyátok nagyon beteg. A levél valahol elka’lódha- tott. írattam egy másikat. — Gyertek, fiaim, anyátok nagyon beteg. Erről a kéményseprőről, aki hozzánk jár, apám jut eszembe. Kegyetlen ember volt. A pálinkát félliter számra itta, és anyámat állandóan verte. Úgy aprította szegényt, mint a rossz lovat. De amikor meg- emberesedtem, nem hagytam, kezéből kirántottam a karót, eltörtem és azt mondtam apámnak; — Többet ne nyúljon édesanyámhoz, mert baj lesz! Ettől kezdve nem ütötte. Vagy restelte, vagy nem merte. Sose felejtem el, már megvoltak a gyerekek és ő vendégségbe jött hozzánk. A hentestől töpörtyűt hozott. — Minek hozta, jut itt étel magának is, apám. — Köll az nektek, én az enyémet eszem — mondta és nekifogott falatozni. A kis ágyon ült, és én valami csuklásfélét hallok, mire odanéztem, ő már feküdt arcraborul- va. Sajnáltam, hogy ilyen hirtelen elment, szerettem volna legalább egy hétig ápolni, £ éreztetni akartam vele, hogy *- jó szívvel vagyok hozzá. ► Vajon én meddig bírom? A? nyolcvankettőt taposom, és* nyolc esztendeje eszem a szo-^. ciális otthon kenyerét. Amúgy fc nincs panaszom, csak a kere-f kekre, de a Józsi még nálsmf is jobb erőben van, igaz sose£ dolgozott, mert az apja vére.*: Az apját egyszer megfogtuk, ► módos gazda létére kukoricáit lopott. Józsi az apjára ütőit.t Ide a sarki kocsmába járt kol-t dúlni, utána berúgott és bénít az öregasszonyok szoknyáját t fogdosta, a vénasszonyok megt sivalkodtak. He-he-he. De meg- ► járta a Józsi, most nem sza-► bad neki kijönni, a betyá: ► mindenségit a fejinek. ► Ej, ej, csak nem jön ez a .£ öreg? Váljam, ne várjam?* Akire rábíztam a házé nt, annrkf azt mondtam, hatra bemegyek, t és lassan hét lesz... Továfcbt nem is várok. Bemegyek, mitt tudom én, még valami törté-t nik a kazánnal és akkor, ha ottt vagyok, ha nem, mégis én fe-t lelek... Ha meglát később t egy sánta, nagyon sovány em-t bért, mondja meg neki: a Pistát bácsi egész délután várta. t Szekuliíy Péter AZ ELBA PÁRTJÁN Éltem, tanultam v étkeink, hibánk tapintom most is fájó sebeinket, amint a vonat hazámból kiránt s túl két határon búsan visszaintek. Az Elba partján visz az út tovább. Ez hát a föld, égi másik Németország! — kiáltanám, de fájdalom fog át, s nagy sírhatnékok haragomat oltják; haragot, múltunk bajvívásait, mely messze vitt a vérben és halálban: gáz-sírba lógott Európa itt, s valahol én is tud r a szélin álltam. Ez hát a föld, mit népek tengere ölel körül nagy eszmélések árán, s hittel, hogy szív és elme azt tegye: ne támadhasson soha föl a sátán! Soha már, soha! Elba, szólj velem, s minden rögöddel Németország, másik: új nép, te mából szült történelem, hiszek benned a végső lobbanásig. Hittem, hogy leszünk egyszer oly közel, soha még földön ember emberebben — tárulkozó nagy hit em átölel, békülve békés néppel a szívemben. (Schandau) DONGA GYÖRGY: Ködös időben A nehézsodrú, téli felhőn tétován dereng át a Nap, köd leng a táj fölött merengőn, homállyá foszlanak a sugarak. A húsz méterre lévő villanypózna, mintha húsz éves emlék volna. Köd, s idő, be rokonok vagytok! Gyermek-világom imbolyog előttem, mint az árnnyá oldott túlsó vízparti h ázsorok... Bár nem felejtek, tíz—húsz éves múltam messziről néz rám, megfakultam Elleng a köd: sodrában vissza a tájjal karján hozzám lep a Nap. Ö, elmém, időm sodra ellen lopd vissza mámba tűnő múltomat, hogy jövőm elé kőként tömbben álljak, mint napfényben a túlsó parti házak. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÍ.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*.. 4±. .. dögül: a ? Erre se jött válasz. Szegény mama igen, igen rcs'-zul volt. Az orvos azt mond!a; nagy csoda lesz, ha még két napig kibírja. Postára tettem a táviratot. »Ha még a mamát élet- j ben látni akarjátok, akkor azonnal gyertek!« — Nem jöttek. Mivel nem jöttek, kivertem őket a fejemből és a mama halála óta azt tartom; árva vagyok, nincs senkim. Egyedül kísértem a mamát. Ballagtam utána, és arra gondoltam; Látod, mama, mégis teljesül a kívánságod. Ö akart először elmenni, mert ha én megyek el, akkor árva marad, és nem lesz, aki ráadja a szép fekete kendőt. Én ráadtam, pedig mondták az öregek, kár érte. Ha eladnám, százasokat kapnék érte. Én ráadtam a kendőt, mert az volt a kívánsága. Pedig kevés a pénz. Na, úgy látom, jön a koma, ott a sarkon, az a sánta, sovány ember. Leveszem a kalapot és intek neki... Ejnye, úgy látszik, nemcsak a kerekek, hanem az ablakok is rosszak. K' néztem. Megfeledkezett róla. Hm, hm. Tudhatná, hogy nem jöhetek, csak akkor, ha elcserélem a fűtést, most elcseréltem. Mit gondol, mennyi fizetést kapok? A kéményseprő térdét csapkodta, úgy nevetett, amikor megmondtam neki. Egy napra egy forintot. Igaz, nem nagyon kell nekünk már a rénz, mindent kanunk; kosztot, ruhát, mindent. Aki cigarettázik. annak dohány, kész cigaretta. aki nipázik, annak pipadohány járj Mitől Mindenki csak így hívta: a bölcs. Ezt a címet joggal meg is érdemelte. Véleményem szerint egyike azoknak, akiknek nagyon sokat köszönhet az emberiség. Műveltsége óriási. A tyúkszemirtástól a magfizikáig mindenhez ért. Ezért már ígérték neki, hogy agyonverik, de egyelőre csak ígéret maradt. Egyébként nagyon szellemes csevegő, csak nehéz félbeszakítani. Legutóbb ritka esemény történt vele. Valaki, akinek a neve éppoly mindegy, mint az övé, szaván fogta. Megkérdezte tőle: árulja el végül, mitől döglik a légy? Mert ő ezt tudja, többször nyilatkozott úgy, hogy ez neki smafu. Gondolkozott, töprengett. Mitől is dögölhet a légy? E nemtelen rovar pusztulását többféleképpen el lehet képzelni. Úgy is, hogy egyszerűen felragad a légypapírra, de úgy is, hogy valaki agyonnyomja. Ez azonban — állapította meg a végén — csak pusztulás és nem döglés, mert itt elsősorban arról van szó: mitől döglik a légy? Engem is megkérdezett. Én azt mondtam, hogy a légy megdögölhet még rovarirtó portól, mezítlábas sajtóhibától, hajnali ajtónyikorgástól és koraőszi esőtől. Leintett. Ne szimplifikáljam ezt a nagyon is fontos kérdést. Különben is, amit én teszek, az vulgarizálás, és a probléma tulajdonképpeni megkerülése. Egyszerűen szavakkal próbálom naturálisán körülírni a légy megdöglésének érdekfeszítő folyamatát. Beszélt egy közös barátunkkal is. Az tanácstalanul hallgatta, majd azt mondta: fogalma sincs az egész dologról. Ha azonban az ő véleménye egy kicsit is lényeges, akkor elmondaná, hogy a pusztujka elpusztulhat természetes és természet- ellenes halállal. Kimúlhat békésen és kimúlhat háborogva. Halálát okozhatja végelgyengülés, de szárnygyengeség következtében lehullhat a porba, s valaki egész véletlenül agyon is tiporhatja, mint a letöri virágot, vagy a fáról *pottyant férges almát. Munkahelyünk valósággal lázban égett. Az ötperces mozgalom első eredményei semmivé lettek. Mindenki arról tárgyalt, mitől döglik a légy? Éppen a hóvégi zárások korántsem izgalommentes időszakát éltük, de kit érdekelt most a mérleg? Még a könyvelésben és tisztességben megkopaszodott főkönyvelőnk is azon gondolkozott: mitől dögölhet a légy? Jucika, cégünk üdvöskéje, s egyben szeretve félt főnökünk titkárnője is elfeledkezett mindenről. Máskor szépen tupíro- zott, haja most kócosán, gondozatlanul meredt a plafon felé. Szívalakú kis szája színtelen, vértelen, rúzsozattan. Szóval kétségbesjtően szomorú volt a helyzet. A szobákban sivárság, csend, a folyosó, a dohányzó, a klub pedig töprengő, nagy gondokkal küzdő emberektől népes. Vaszil, a hivatalsegédünk ingajáratot szervezett a gyógyszer- tár és a vállalat között.''A patika idegcsillapító készlete erősen csökkenő tendenciát mutatott. • Idáig fajult a helyzet, - amikor dühös lettem. Gondoltam magamban: majd adok én nektek. Ilyen slendriánságot?! Fontos népgazdasági érdekeket hanyagolunk el azért, hogy holmi semmiségekkel töltsük az. időt. Nem tudunk zárni, pedig zárás nélkül még a hónap sem tud elmúlni. Nos, majd én intézkedem. E pillanatban leülök a gép mellé, s cikket írok arról, hogy egyes váltálatoknál hogyan pocsékolják a drága időt. Szóval nagyon mérges lettem, s úgy hiszem,- joggal. írtam, koncentráltam, összegeztem és következtettem, ahogy azt már őseink is tették. Mindenre választ kaptam és adtam, csak azt nem tudom, és ez már a téboly, hogy mitől is döglik az a feneette légy. SZOLNOKI ISTVÁN * AäAAAA AaaaaaaAAAAaaaaaaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAaAAAAAAAAAa
