Tolna Megyei Népújság, 1962. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-18 / 65. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAO Köznapi Emberek A második ötéves terv megvalósítása a szocia lista építés útján újabb magaslatokra vezeti népünket (az 1961. évi II. törvényből) Az almolnár Ha molnárról hall az ember, önkéntelenül is mellé képzeli a' liszteszsákot. I Lamoli Pál azonban csak akkor lát liszttel tele zsákot, ha kijön az udvarra és éppen akkor van szállítás. Apjánál, aki egy Arad megyei kis faluban tanulta a mesterséget, még az volt a fontos, hogy erős fizikumú legyen. elbírja a zsákot, önála a fő követelmény: A jó szem és a fül. Főképp az utóbbi. Mert a kívülálló, ha belép a Bonyhádi Malomba, csak egyhangú monoton zúgást hall. Dolgoznak a hengerek, működik a pneumatikus szállítóberendezés. A molnárnál: azonban valóságos szimfónia a zúgás, külön tudja választani a több tucatnyi hangot, amely a szoprántól a mély basszusig, betölti a termet. Ha ezek közül akár egy is elhallgat, Vagy hamisra fordul, pillanatok alatt cselekedni kell. — Mikor volt utoljára üzemzavar ?— kérdem. — Nem tudom, talán a napló okosabb lesz — mondja, miközben lapozgatja az üzemnaplót. A múlt hét eseménytelen volt, az előző is, több hétre visszamegyünk, mire találunk egy pár perces fennakadást. A filter tengelye szorult be, ez okozta a bajt. ö azonnal észrevette, gyors beavatkozással kiküszöbölte a hibát. Egy másik alkalommal meg a2 egyik henger szíja csúszott meg. Tudta, hogy csak a szippantó be- fulladása okozhatta a henger túlterhelését. — Akkor megy jól az üzem, ha a molnár ráér — mondja. Ez a „ráérés” azonban nem egyszerűen sétát, hanem állandó, feszült figyelmet jelent. J. J. Nyomdai betanított- munkás — a zománcgyárban Talán kissé - furcsának tűnik a cím, de így » igaz. Nagy Lászlóné. a zo- ? máncgyár táb- laosztályán dolgozik és beosztása nyomdai í betanított raun- í kás. 1946-ban lépte át először a gyár kapuját, s utána vették fel a zománcgyár kis nyomdájába, ahol a világhírű táblákat, zománcozott feliratos reklámokat készítik. Bejárta a világot a zománc- gyár terméke. Messze országokból jönnek a kereskedők levelei, melyekben reklám- és cégtáblái kémek. És egy rendelés elkészültéig sok-sok munkásnő ’"•lki Ismeretes, szorgalmas munkája kell a műhöz — mert tulajdonképpen az, hisz művészek is dolgoznak a táblaosztályon. Nagyné betanított munkás. Nagy szakértelme szinte pótolhatatlan. Nemcsak termelőmunkában tűnik ki, hanem ha dolgozó társainak ügyét kell intézni, aö- ban is szinte fáradhatatlan. Szakszervezeti bizalmi. S bizony gyakran keresik fel munkatársai ügyes-bajos dolgaikkal, és soha nem távoznak üres kézzel. Ezenkívül ott látjuk Nagynét, ha rendezvény van az üzemben, a kultúrházban, vagy a nőtanácsnál. Segít, ahol tud; s ezért szeretik, ezért becsülik annyiramun- ka társai. Piszkos, rendezetlen volt a múlt év tavaszán a gyárudvar. Akkor határozták el a gyár munkásai, hogy otthonossá teszik az üzemet. Nagyné elsőnek állt a társadalmi munkások sorába. ___ -PjG yermekvasárnapok Bonyhádon Érdekes és követésre méltó kezdeményezésről hallottunk a minap Bonyhádon. Nem kis örömmel újságolták többen, hogy a járási művelődési ház majd minden vasárnap délelőtt gyermekzsivajtól hangos. Van olyan alkalom, hogy egy-egy délelőtti szabadidő során kétszáznál is (Folytatás a 3. oldalról) ajánlotta a magyar kollégát. Két hét múlva Horváth már az osztrák fővárosban volt, ahol egy nyári délután véletlenül ismét találkozott a Royalban Elzával. Ezt a találkozót soha nem felejti el. Elza is meglepődött, felugrott, felkiáltott örömében. — Nohát, hogy kerül ide? Horváth részletesen beszámolt az utóbbi hónapok eseményeiről, s a szerencsétlenül járt magyar lányról, aki viszont az ő szerencséjét alapozta meg. — S mi történt végül is a lánynyal? — kérdezte felélénkülve Elza. — Segítettem rajta. Ez a legtöbb, amit tehettem érte... — Ez szép — felelt a lány, s enyhén megremegett a hangja —, de... nem gondolja, hogy veszélyes vállalkozás volt? — Ugyan, nem az első! Horváth elgondolkodott. Szeretett volna már másról beszélni. — Nézze: orvos vagyok... A találkozások ettől kezdve gyakran megismétlődtek. Elza tapintatos volt: soha többé nem érdeklődött a magyar lány felől, átadták magukat a szórakozásnak, a féktelen pénzköltésnek. Elmúlt a nyár, az ősz, közeledett a karácsony. legutóbb két hete találkoztak. De Elza ideges, ia> több iskolás gyermek jön össze az otthon helyiségeiben. Ilyenkor filmvetítéssel, felolvasásokkal gondoskodnak a gyerekek szórakoztatásáról. Úgy hisszük: ezt a kezdeményezést követni lehetne minden, de legalább is sok művelődési házban. gerült volt, hiába faggatta, nem mondta meg, hogy mi bántja. Egész idő alatt ott tükröződött az arcán, hogy mondani akar valamit, valami fontosat, de az utolsó pillanatban mindig visszafojtotta. összerezzent, félénken tekint- getett körül a legkisebb zajra: nagy, kék szemének riadt tekintete mögött valami titkolt félelem rejtőzött. Az orvos szerette volna a kezét megfogni, simogatni, és a kezében tartani, hogy el ne illanhasson mellőle, de nem merte. Elza idegessége lassanként átragadt őrá is. — Láthatom karácsony este? — Talán... — felelte elgondolkozva Elza, s a hangja most is is olyan bánatosan remegett —, talán igen. — Akkor nyolc órakor, a Royalban. — Jó. A Royalban — ismételte gépiesen a lány, s megint megrándult, mintha kimondaná végre, ami nyomja, de nem szólt, csak mélyen, bánatosan az orvos szemébe nézett. Ha olvasni tudott volna ebből a tekintetből... Izgalommal, tervezgetve várta a karácsonyt Elzának arany nyakláncot vett ajándékba, de még nem tudta, hogyan adja át, mit fog mondani. Ezt még ki kellett eszelnie. (Folytatjuk) 1963. március IC. Legyen szó még egyszer Cikéról 1962. március l-én „Cikó se más világ” címmel cikk jelent meg a Tolna megyei Népújságban. Erre az elmúlt napokban két levélválasz érkezett. Az egyiket névtelenül Cikóról küldték, a másikat Czinkon János elvtárs, a bonyhádi járási tanács elnök- helyettese és Ruzsits Tibor elv- társ, a mezőgazdasági osztály vezetője írta. A válaszok elgondolkoztatóak. A járás két vezetője egyebek között azt írja: ,,A címet olvasva arra vártunk, hogy a cikkben a szerző tárgyilagosan elemzi az elkövetett hibákat, s nyíltan rámutat azok kijavításának módjára is ... Feltétlenül foglalkoznia kellett volr.a olyan lényeges és el nem hanyagolható körülménnyel is, mint a munkafegyelem kérdése. A jó vagy rossz vezetés mellett ez a kulcskérdése egy tsz eredményes gazdálkodásának.”— írják levelükben. Ez azonban így csak látszólagos igazság, mert a probléma finomabb és differenciáltabb. Mindenképpen vitába kell szállni az ilyen állásponttal. A munkafegyelem nem önmagától javul vagy lanyhul, ellenkezőleg. A munkafegyelem rendszerint a vezetés függvénye. Olyan, amilyenek a körülmények. S hogy a körülmények kedvet adóak-e, vagy lehangolóak, az rendszerint az adott községben munkálkodó felelősökön, az irányítókon múlik elsősorban az általános érvényű, mindannyiunkra egyformán kötelező politikai irányvona Ion belül. A cikói szövetkezeti gazdák munkafegyelme sem egy mindentől független valami, s nem azért volt rossz, mert éppen így sikerült, hanem a fentebb már említett okok miatt. S ezeket az előidéző okokat kellett volna jobban, elemezni, határozottabban, még tavaly, az év elején megszüntetni. A munkafegyelem lazulását kiváltó okokat felszámolni nem egyszerű dolog. De a járási vezetésnek ez is feladata. A cikói névtelen levél írója levelében egy helyen megemlíti. hogy igaz, a kapálással valóban hiba történt. Szerinte azért, mert a tsz-vezetöség nem értett egyet a lúgokkal, hogy milyen alapon történjék a premizálás. Állítólag egyik vezetőségi tag kijelentette. teremjen a kukoricaföld inkább pipacsot, de akkor sem lesz Cikún . részesművelés. Nos, egy ilyen meggondolatlan kijelentés nagyon sokat árthat, s a községben lévő felelős az ilyen természetű megnyilvánulások ellen okvetlen fel kell hogy lépjen, itt kezdődik az árnyaltabb, a fontos részleteket is figyelemmel kísérő irányító munka. Czirtkon elvtársék válaszukban kifogásolják a cikói írás egyik megállapítását, amely szerint ment minden a maga utján Azt írják, hogy ez nem igaz. es a megállapítás a cikk írójának felületességére vall. Idézünk levelükből: .....felelőtlen dolog azt állítani, hogy Cikón minden ment a maga útján, hogy tu mennyire nem így volt, bizonyítják az alábbi tények. A Járási Tanács illetékesei, ha kicsit késve is, de észrevették a tsz-ben jelentkező súlyos problémákat... Éppen ezért, a többi termelőszövetkezettől cit ' ően, június 14- én a Járási tógazdasági ^1- landó Bizottság a cikói tsz-ben tartotta meg esedékes ülését és konkrétan a tsz problémáival foglalkozott. Július 16-án ugyancsak a tsz-ben tartotta ülését a nyári munkák irányítására alakult operatív bizottság, a Járási Pártbizottság részvételével. Október 19-én a Járási Párt- bizottság is végrehajtó bizottsági ülést tartott, mely alkalommal ismét feltárva a meglévő hibákat megállapította, hogy a tett intézkedések a tagság nem megfelelő munkafegyelme miatt és az irányítás, vezetés fogyatékosságai miatt nem érték el a kellő eredményt Különös figye•• Ünnepség a malomban A napokban érte el a nyugdíjas korhatárt Kiss János vámcse- rés, a Dombóvári Malom népszerű János bácsija. Ismerőseinek száma több ezerre tehető, hiszen tizenhárom év óta ő‘ töltötte be ezt a bizalmi munkakört, ez idő alatt közel ezerötszáz vagon búzát — amit a környékbeli gazdák hoztak be — cserélt ki lisztre, korpára. Egyike volt a malom legrégibb dolgozóinak. 1929-ben kezdett dolgozni a herceg Eszterházy-féle „birodalomban”, a malomhoz tartozó fatelepen. Ez idő alatt beteg sohasem volt, semmiféle gyógyszernek az ízét nem ismerte meg mint mondja, az aszpirinról is csak azt tudja, hogy kerek és fehér. Orvossal is csak akkor volt dolga, amikor a kötelező vizsgálatra kellett mennie (természetesen, csak a felszabadulás után). Csütörtökön este, a munkaidő égén közvetlen munkatársai és malom vezetői búcsúztatták a atvanesztendős János bácsit. Az nnepségre meghívták a nyuga- >mba vonuló dolgozó feleségét i. Horváth Kálmán, a malom ve— A mezőgazdasági könyv- hónap keretében több községben szép eredményt hozott a házról házra árusítási módszer. Tamásiban 660, Regölyben 800, Gyönkön 1000 forint értékű szakkönyvet vásárolt meg a parasztság. Si- montornyán 1400 forint értékű szőlészeti és borászati szakköny- vet adtak el. A föld művesen ve!- i zetője 400 forint jutalmat adott át, majd munkatársai lepték meg ajándékokkal. A legkedvesebb meglepetés azonban este fél kilenckor érte Kiss Jánost. Miután a vacsora és a velejáró bor a hangulatot még bensőségesebbé tette, elérkezett a hazatérés ideje, az üzem főkönyvelője bejelentette: A taxi előállt, üljön be a Kiss házaspár. Kiss János harminchárom évvel ezelőtt, talán mezítláb lépte át először az üzem kapuját. Most autóval ment haza. (J) lemmel kísérte a mezőgazdasági osztály a tsz közgyűléseinek következetes magatartását, mélynél: eredményeként az 1961 márciusától kezdve 8 alkalommal lett összehíva, de határozatképtelenség miatt hat közgyűlés került megtartásra... A szervezeti intézkedések mellett június 13-én, vasárnap ugyancsak a járási szer vek kezdeményezésére 144 fő társadalmi munkában nyújtott közvetlen segítséget az aratáshoz, a szénabetakarításhoz és kapáláshoz.” Ez a felsorolás tetszetős. Ám ismét vitára 'ad okot. Czinkon elvtársék felsorolják, hogy értekezleteket tartott a járás Cikón, annak bizonyságául, hogy azért nem minden ment magától. Ebben csupán az a szépséghiba, hogy a tények makacs dolgok és a tények szerint Cikónak talán nemcsal: értekezletekre lett volna szüksége, mert ha igen, akkor a nehézség nem ez év februárjában, hanem még tavaly nyáron megoldódik. S Itt már a szemlélettel sem lehet egyetérteni. Azzal a felfogással, hogy valamit csináljunk. Nem valamire van szükség, hanem az adott helyzetben a színvonalas vezetés határozott, a problémák megoldására megcá- i'ol hatatlanul és hatásosan vonatkozó intézkedésére. Hol és mikor kellett volna intézkedni? Az a nem mindegy, hogy mikor. Az év elején, mert az év második felében már késő volt. (Az elnökproblémát kivéve.) Az év első felében kellett volna észrevenni a bajok eredetét, okát, s annak megfelelően intézkedni. Persze az is az igazsághoz tartozik, hogy utólag sokkal köny- nyebb a hibákat megállapítani. Erre azonban szükség van éppért az okulásért. S végül van ennek a cikói vitának egy nagyon fontos tanulsága, amit érdemes megszívlelni Az, hogy az átszervezés után a járási irányító szervek munkája bonyolultabb lett. A helyzetek, a problémák nagyobb önállóságot, színvonalasabb irányitó mun kát igényelnek. Ebbe bele kell tanulni. A bonyhádi járás említett vezetőit sem azért érte bírálat, mert talán szándékosan mulasztottak el néhány dolgot. Ilyet még feltételezni is képtelenség róluk. A bírálat inkább ösztönző, segítő akar lenni. s"az újságíró kötelessége hasonló módon felhívni a figyelmet arra, ami még sokszor probléma. Az irányításban dolgozó járási vezetők munkája ilyen módon is színvonalasabb lehet. fásítás kezetek a könyvárusítást kapcsolják a tagszervezéssé r féri. 1 Ismét megkezdődött a fásítás hónapja. örvendetes hallani a hírt, hogy az idén a csemetekertek és az erdőgazdaságok két és fél millió csemetét és suhángot adnak elültetésre a megyének. A fásítás egy kicsit társadalmi ügy is; különösen az úttörők és a KISZ- jiatalok vállalnak részt lelkesen ebből a munkából. Csak Szekszárdon kétezer suhángot és csemetét ültetnek. A város ut'.áit, parkjait díszítik majd, és keltenek jóleső érzést az emberekben. De gondoltak a város új településeire, a kertvárosra és az északi városrészre — ezeken a helyeken is fásítanak a tavasz folyamán, hogy élénkebbé tegyék a most még sivár utcákat. Tovább folytatják a Csöroe környékének fásítását is, két holdas területen. A Közérdek viszont így írt 1905 elején; „A Mutschenbacher- kert szomorú sorsa. A tulajdonos ki akarja vágatni, így a szekszárdi közönségnek az egyetlen közeli kirándulóhelye hamarosan eltűnik a föld színéről. Tavaly a nagyvendéglős bírta, de most tavasszal nagy deficittel lemond a bérletről, éppen úgy, mint elődei, akik szintén ráfizettek. A közönségnek kivált intelligensebb elemei nem nagyon pártfogolják a szép árnyas helyet, s mikor mulatságot rendeznek az egyletek, társulatok, a használó tért semmit sem fizettek. A tulajdonos pedig csak nem tarthat fenn közkertet a város közönségének, így rászánta magát, hogy legalább a szép fákat értékesíti. Talán valami módon meg lehetne menteni a kertet az enyészettől? Megint évtizedek kellenek, míg ekkora árnyékos helyhez jut « közönség. Gondolkozzanak egy kicsit az ügy iránt érdeklődők.” B. 2.
