Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-16 / 39. szám
2 TOLNA MEGYEI NEPTJJSÄG 1962. február 16. Franciaországban bizakodással tekintenek a francia-algériai tárgyalások kimenetele elé Párizs (MTI). Párizsban bizakodással tekintenek a francia—svájci határ közelében folyó francia —algériai tárgyalások kimenetele elé. A Tuniszból érkező jelentések tartózkodóbbak, de arra vallanak, hogy az FLN köreiben is kedvezően ítélik meg a francia és az algériai miniszterek közvetlen tárgyalásának eddigi eredményeit. Aggodalmat keltenek viszont a legújabb algériai események, különösen a francia fegyveres erők oráni fellépése. Ismét beigazolódott, hogy a francia rendőrség és a katonaság nem törekszik az OAS leverésére, hanem csak arra van gondja, hogy az ultra merénylőket megvédje az arab lakosság felháborodásától. Zorin és Stevenson felszólalása a politikai bizottság kubai vitájában New York (TASZSZ). Az ENSZ- közgyűlés politikai bizottságának szerdai ülésén nagy beszédet mondott Zorin, a Szovjetunió kép viselője. Világos és egyértelmű választ követelt az Egyesült Államok képviselőjétől arra a kérdésre, hogy a guantanamói amerikai tengerészeti támaszponton tartózkodó amerikai repülőgép- anyahajón kívül miért érkezett oda az utóbbi időben még két másik is — az Enterprise és a Constellation. Zorin felhívta a politikai bizottság figyelmét azokra az amerikai sajtó jelentésekre, amelyek szerint Washingtonban titkos üléseket tart az Amerikai Államok Szervezetének katonai csoportja. Ezen kívül, mint rámutatott, „javasolják valamiféle emigráns kubai kormány elismerését és nyílt támogatását.” A Szovjetunió képviselője utalt arra, hogy a Kuba belügyeibe való beavatkozás és az „összeférhetetlenségi” okokra hivatkozó szankciók ellentétben állnak nemcsak az ENSZ alapokmányával, hanem az Amerikai Államok Szervezetének alapokmányával is, amelynek tizenötödik cikkelye kimondja! egyetlen államnak vagy államcsoportnak sincs joga beavatkozni sem közvetlenül, sem közvetve, semmilyen okból bármely más állam bel- vagy kül- ügyeibe. Zorin hangsúlyozta, hogy egyetlen regionális szervezetnek, az adott esetben az AÁSZ-nek sincs joga olyan határozatokat hozni, amelyek ellentétben állnak az EfóSZ alapokmányával, még kevésbé olyan határozatokat, ame- lyek^iéri-yegében aláaknázzák mm HÍSZ' alapjait. Az ENSZ előtt álló kérdés lényege tehát az — folytatta Zorin —, hogy egy nagyhatalom, az Egyesült Államok egy kis országgal, Kubával szemben nem hajlandó betartani az ENSZ-alap- okmány elveit és ugyancsak ezeknek az elveknek a megszegésére buzdítja a tőle függő latin-amerikai országokat is. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének állási kell foglalnia. Senkinek sincs joga elhatárolni magát az ENSZ elveitől, mivel ez megkönnyítené újabb agressziós cselekmények elkövetését. Ma — mutatott rá Zorin — Kubát fenyegeti az agresz- szió veszélye, holnap hasonló helyzetbe kerülhetnek Latin-Ame rika más országai, Ázsia és Afrika kis országai is. A Szovjetunió képviselője beszédének befejező részében támogatásáról biztosította a román— csehszlovák határozati javaslatot és kijelentette: e javaslat elfogadása azt fogja jelenteni, hogy az ENSZ kész határozottan megoltalmazni azokat az alapelveket, amelyekre egész tevékenysége épül. Zorin után Stevenson, az Egyesült Államok képviselője emelkedett szólásra. Azzal kezdte, hogy szerinte a kubai tiltakozás megtárgyalása a politikai bizottságban „felesleges vita”. Ismét arra hivatkozott, hogy „semmiféle bizonyíték nincs” a Kuba elleni újabb agresszió előkészületeire. Stevenson azt hajtogatta, hogy az Egyesült Államok „sehol és senkit nem képez ki” kubai intervencióra. Azt viszont elismerte, hogy a kubai ellenforradalmárokat felveszik az Egyesült Államok fegyveres erőibe. Stevenson utalást sem tett Zo- rinnak arra a kérdésére, hogy miért von össze az Egyesült Államok repülőgépanyahajókat Kuba partjainál. Nem válaszolt a korábban feltett kérdésekre sem: az Egyesült Államok pénzelte-e a Kuba-ellenes fegyveres intervenció részvevőit, íalytátódik-e hasonló aknamunka finanszírozása: megerősíti-e a guatemalai elnöknek azt a beismerését, hogy. kormánya az Egyesült Államok kérésére bocsátott rendelkezésre guatemalai területeket intervenciós erők kiképzésére, s az Egyesült Államok vállalta, hogy a Guatemalában lévő intervenciós csapatoknak fegyvert és oktatótiszteket biztosít. De Gaulle az atomfegyverkezésről tárgyal Adenauerral A francia polgári lapok mégis arról írnak, hogy a francia—algériai megegyezés létrejötte már csak napok kérdése. A Combat — jól informált forrásra hivatkozva — feltűnést keltő jelentést közöl, amely szerint a megegyezést már a jövő hét elején, valószínűleg hétfőn aláírják. A francia—algériai tárgyalások megkezdése óta az OAS napról napra fokozza terror-támadásait az algériai lakosság ellen. Hétfőtől csütörtök reggelig majdnem 60 halálos és száznál több sebesült áldozata volt a terrortámadásoknak és a francia fegyveres erők fellépésének az arab lakosság ellen. Az OAS terrorja szerdán érte el tetőfokát Oránban. Egy óra alatt 44 plasztikbomba robbant az arab városnegyedekben. A robbanások nyomán több- helyütt tűz keletkezett. A rendőrség és a katonaság a felháborodottan tüntető arab lákosságra vetette magát és 13 algériait agyonlőtt. Az összecsapásokban elesett egy hadnagy, Jacquot tábornoknak, a NATO közép-európai szövetséges erői főparancsnokának a fia. Argentína népe szolidáris Kubával Buenos Aires (TASZSZ). A szakszervezeti egységmozgalom felhívására Buenos Aires belső kerületeiben újabb tüntetésekre került sor a Kubával vállalt szolidaritás jegyében. A rendőrség betiltással és megtorló intézkedésekkel próbálta meghiúsítani a .megmozdulásokat. A Buenos ^ires-i egyetemen, áz exakt tudományok karán a diákszövetségek, politikai pártok és szervezetek rendeztek gyűlést. A felszólalók elítélték a kormányt, amiért megszakította Kubával a diplomáciai kapcsolatokat A gyűlés után háromszáz egyetemi hallgató és középiskolai tanár 48 órára megszállta a kar épületét, tiltakozásul a diplomáciai kapcsolatok megszakítása miatt. Sajtójelentések szerint az Egyesült Államokkal fenntartott kulturális kapcsolatok argentin szövetségének mendozai helyisége előtt három időzített bomba robbant. KENNEDY és MACMILLAN gyakorlatilag elutasítja Hruscsov javaslatát, hogy a tizennyolchatalmi genfi értekezletet kormányfői szinten tartsák meg, de a hivatalos washingtoni nyilatkozat hozzáteszi, „rendszeres tárgyalásokat kell folytatni az értekezlet kezdetén külügyminiszteri szinten, hogy azután a tanácskozás egy későbbi szakaszában lehetővé váljék a kormányfők találkozója is”. A Pravda szemleírója ezzel kapcsolatban felteszi a kérdést: hol van ebben a logika? Vajon nem lenne-e helyesebb a kormányfők részvételével megakadályozni az egyhelyben topo- gást, vagy az amúgy is szövevényes problémák további bonyolítását? Amióta Hruscsov 1959 őszén az Egyesült Nemzetek Szervezetében felolvasta a szovjet kormány nevezetes javaslatát a leszerelésről, a világ közvéleménye nemcsak nagy érdeklődéssel, hanem jogos reménységgel is várta a történelmi javaslat megvalósulását. Nem sokkal később az ENSZ közgyűlése világos és félreérthetetlen határozatot hozott a leszerelésről, a kérdés érdemi megoldása azonban elveszett a diplomáciai manőverek útvesztőiben. A lényeg az, hogy a leszerelés ügye egy jottányival sem haladt előre, s Hruscsov legutóbbi javaslatának célja éppen az, hogy kimozdítsa a holtpontról a leszerelési tárgyalásokat, s olyan irányt adjon a megbeszéléseknek, amely eredményre is vezethet. A genfi értekezlet kormányfői szinten való megtartása tehát távolról sem formai kérdés, hanem elsőrendű fontosságú politikai kérdés. Moszkvai politikai körökben úgy vélekednek, hogy Washington és London válaszától függetlenül, Hruscsov ott lesz a genfi értekezlet megnyitásán. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy Hruscsov javaslata nemcsak Kennedynék' ’és Má’c- millannak szól, hanem a leszerelési tárgyalásokban részt vevő összes ország kormányfőinek. Mint ismeretes, a semleges országok kedvezően fogadták a szovjet javaslatot, mert felismerték benne, hogy milyen mértékben viheti előbbre a leszerelési tárgyalásokat. Diefen- baker kanadai miniszterelnök Montrealban mondott beszédében pedig hangsúlyozta, hogy a Nyugatnak „hozzá kell járulnia a genfi kormányfői értekezlet megtartásához, ha a jelek arra mutatnak, ha egy ilyen találkozó előbbre viszi a leszerelés kérdésének megoldását.” A miniszterelnök annak a véleményének is kifejezést adott, hogy „az utóbbi hetekben úgy látszik, repedezni kezdett a hidegháború jégpáncélja”, s mint hozzátette, „az ilyen jelenségeket mindig öröm mel üdvözöljük, még akkor is, ha a szovjet kezdeményezéseket a nyugati hatalmaknak egymásközti tanácskozásokon, gondosan vizsgálat alá kell venniök”. Kennedy és Macmillan elutasította ugyan a genfi kormányfői tanácskozás tervét, s az amerikai lapok buzgón igyekeznek alátámasztani Kennedy elhatározását, washingtoni diplomáciai körökben mégis az a vélemény alakult ki, hogy feltartóztathatatlanul közeledik a csúcsértekezlet, s ha előbb nem, a nyáron létre is jön. A leszereléssel kapcsolatos diplomáciai manőverezés, a sok felesleges huzavona csak a fegyverkezési verseny híveinek malmára hajtja a vizet. Ezen az áldatlan állapoton csak az segítene, ha a kormányfők elmozdítanák a holtpontról a tanácskozásokat, s olyan irányt adnának neki, amely közeli eredményt ígérne. Mint a No- voje Vremja című szovjet lap írja, még ha első próbálkozásra nem is sikerülne a kormányfőknek eljutniok a szerződés aláírásáig, kétség kívül erőfeszítéseket tehetnének arra, hogy megállapodjanak az általános és teljes leszerelési egyezmény tartalmában. Joggal állapítja meg a Novoje Vremja, hogy ez hatalmas előrehaladás lenne, amely fordulatot jelentene a nemzetközi viszonyokban és közelebb vinné az emberiséget a szilárd béke megvalósításához. Tüntetés Hollandia tokiói nagykövetsége előtt Tokió (MTI). A Japánban tanuló indonéz diákok csütörtökön felvonultak a tokiói holland nagykövetség elé, hogy tiltakozzanak a Tokión át Nyugat-Iriánba irányuló holland csapatszállítások ellen. A tüntetők kőzáport zúdítottak a nagykövetség épületére és ösz- szetűztek a kivezényelt, körülbelül hatvanfőnyi rendőralakulattal. A rendőrség néhány diákot letartóztatott. flz 57081-es légionisla M*M*Irta^ltJZ^fIHAL^^^ECZEKAROLY^JJg|| 60. Párizs (MTI). A szerdán este váratlanul bejelentett de Gaulle —Adenauer találkozó nagy feltűnést keltett Franciaországban. A sajtót élénken foglalkoztatják a Baden Baden-i tárgyalóasztalon szereplő kérdések. Bár a hivatalos jelentés csak az európai politikai unió és a kelet-nyugati tárgyalások problémájáról tesz említést, párizsi politikai megfigyelők véleménye megegyezik abban, hogy a megbeszélés egyik fontos témája Franciaország és Nyugat-Németország közös atomfegyverkezése lesz. „De Gaulle elhatározott szándéka — írja a Combat —, hogy francia ellenőrzés alatt kiépítik Csaknem egész Európából és Észak-Amerikából rendkívül szeszélyes időjárást jelentenek. A korán megérkezett »böjti szelek" helyenként pusztító viharokká fejlődtek, amelyek tetemes károkat okoztak. Szicília térségében heves hóviharok dúltak. Vastag hótakaró borítja az Etnát, Nápolyt és a közelében lévő Vezuvot is. a nyugat-európai atomfegyveres erőt. Ebből a célból kész Nyu- gat-Németországot taktikai atomfegyverekkel felszerelni.” A lap rámutat, hogy de Gaulle terve rendkívül nagy veszélyt jelent és alkalmas rá, hogy „meghiúsítsa az európai béke reményét.” A Libération is aggodalommal tekint de Gaulle és Adenauer találkozója elé. „Amikor a három nagy atomhatalom komoly leszerelési tárgyalások küszöbén áll, de Gaulle-nak nincs jobb dolga, minthogy a hidegháború öreg bajnokával egy állig felfegyverzett Európáról tanácskozzék” — írja a lap. New York-i Reuter-tudósítás közli, hogy a nagy amerikai világvárosban szerdán egész nap esett a hó. Nevada, Wyoming és Idaho állam farmvidékein továbbra is árvíz pusztít. Hatalmas vetésterületek kerültek víz alá. Jugoszláviából újabb hóviharokat jelent a Tanjug. A szerbiai Zejecsar környékén hatméteres hótoriaszok akadályozzák a közlekedést, — Megcsalt! Érti?... Megcsalt! Mással láttam csókolózni!... A menyországból egyszerre a földre zuhantam... Sőt, annál is lejjebb, a pokol mélységes fenekére... Ember! Érti mit mondok?... A világ legszebb angyala, akiről azt hittem, az enyém, megcsalt... Először azt terveztem, megölöm — aztán másként határoztam: egy sor búcsúlevél nélkül én tűntem el az ő és családom életéből, örökre... Máig is keresnek. Azt hiszi, Lafarte az igazi nevem?... Nem! Álnéven szerepelek, származásomat senki sem ismeri... Meg akartam itt, Vietnamban dögleni... 12 hónap alatt nem sikerült... Pedig jónéhány- szor voltam már életveszélyben... Igyunk! Töltött mindkét pohárba. — Nemrég kerültem ide Na- Facba. Van egy disznó parancsnokom... Mert az, disznó! önző, kegyetlen, kíméletlen... Ha kártyázni van kedve, nekem le kell ülnöm vele és kártyáznom kell... És veszítenem!... Érti?... Veszítenem kell, pedig ripityára verném, elnyerném még a gatyáját is... Ha a kapitány mulatni akar, vele kell tartanom, ott kell sü- rögnöm, forognom körülötte, mint egy cselédnek... És én megteszem. Ivott. — És ugye most csodálkozik? — folytatta a hadnagy. — Én, aki sebzett szívvel, semmivel sem törődve, meghalni jöttem ide, most alkalmazkodom, és kétszer is meggondolom, mielőtt fejjel nekimennék a falnak... Nem tudom, bűn-e ez? Ha igen, köpjön szembe... Megalkudtam volna magammal, a halállal?... Nem tudom... De most már nem dobnám oda olyan könnyen az életemet!.. Sok halált láttam már, sok baj- társam elesett... Éppen ezért egy kicsit megtanultam becsülni az életet... Persze, én már, ha életben maradok, sem megyek haza Párizsba... Nem, Soha többé. Elmegyek... mit ' tudom én hová... Csak el- minél messzebb... Tölteni akart, azonban meglepetten tapasztalta, hogy az üveg kiürült. — Megyek — mondta gyorsan, — hozok még egy üveggel. — Nem, nem, hadnagy úr. Nemsokára éjfél. Ilyenkor már nincs nyitva a kantin sem. — No, és?... Azt hiszi, nem akad a szállásomon egy üveg pálinka? — Tudom, hogy akad... De most már ne... Inkább holnap este... .— Rendben van... De holnap ismét eljövök... Feltétlenül... Felállt és dülöngő léptekkel indult szálláshelye felé. Gazsó másnap korán reggel számbavette a gyógyszerkészletét, örömmel állapította meg, hogy az erőd bőven el van látva gyógyszerrel és kötszerrel. Még nagyobb volt az öröme, amikor rájött, hogy itt sem vezettek naplót sem a készletről, sem a fel- használásról, akárcsak Bá-Kán- ban. Ezek szerint nem lesz nehéz dolga?... De hogyan kerül ki a küldemény az erődből?... Na- gyon-nagyon hiányzott Ti-ti segítsége... Valahogyan mégis ki kell juttatni az erődből a csomagot... De hogyan? Lhan Nung bizonyára nem visz ki mosnivaló szennyest... Valamilyen más megoldást kell találniuk— Viharos .böjti szelek" hatméteres hótorlaszok és újabb hózivatarok Európában és Észak-Ámerikában
