Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-02 / 27. szám

TW2. február 2. TOLNA MEGYEI VÜPÜJSAG 3 Tízezer termelőszövetkezeti tag a technikumokban Megnyílt a mezőgazdasági technikumok levelező tagozatának új tanéve Február elején országszerte megkezdődött az új tanév a me* zőgazdasági technikumok levelező tagozatán. Ez az Iskolatípus a mezőgazdasági dolgozók körében már valósággal tömeges oktatási formának számít. Az új tanév­ben kereken tízezer termelőszö­vetkezeti tag tanul a techniku­mok levelező tagozatán, az egyéb mezőgazdasági üzemekből, • álla­mi és társadalmi intézményekből jelentkezettekkel együtt pedig a hallgatók száma meghaladja a tizenháromezret. A középfokú mezőgazdasági szakképzettség iránti növekvő érdeklődést jellemzik a követke­ző számok: a negyedik évfolyam­nak 800, a harmadiknak 2800, a másodiknak 4000. áz elsőnek 6000 hallgatója van. Legjelentősebbek a községekbe kihelyezett) heten­ként rendszeres foglalkozást tar­tó osztályok: a két évvel ezelőtt néhány helyen kísérletképpen in. dúlt harmadik és a 80 második mellett most 200 kihelyezett első osztály nyílt Az idén újabb in­tézkedésekkel segítik a nem ki­helyezett osztályokban tanuló le­velező hallgatók tanulmányait is: a technikumok egy-két hetenként tartanak részükre konzultációt A mezőgazdasági dolgozók szak mai továbbképzésére az idén újabb lehetőség nyílik; rövidesén megkezdődik a levelező oktatás az ősszel létrehozott felsőfokú mezőgazdasági technikumokon. A felsőfokú növénytermesztési, ál- lattenyésttési, gépészeti és szőlő- gyümölcstermesztésl technikumok levelező tagozatára az idén 800, főként érettségizett hallgatót vesznék fel, s bár a jelentkezési határidő méz nem telt le, már több mint 1508-an kérték felvé­telüket. RÖVIDEN PÁRIZS Méterszámra adják el a szín­nyomásos sálakat és horoszkóp- zsebkendőket. * Nagy siker a gyermekek le­mezpiacán: „Péter és a farkas” a Lamoureux zenekar sztereofo­nikus felvételében. • Vincent Auriol, Jauresről szóló könyvében idézi a nagy szocia­lista szónok véleményét az ak­kori köztársasági elnökről: „Ma­gas és szomorú vagy, mint a ciprus, és épp olyan terméket­len”. Száz frankba kerül a rádióadó­pirula, amely lényelőjét tájékoz­tatja gyomrának titkairól. • Automata matrac, amely két frank bedobása ellenében •— masszíroz. * Leo Vala kidolgozta a térhatá­sú fénykép előállításának módját. Elsősorban a bűnügyi rendőrség érdeklődik iránta. e LONDON A vízvezetékek befagyásának elkerülésére fűtőszálat építőnek be a csövekbe. Három angol tudós, egy japán kartárs példájára rádló&ktiv stronciumot nyelt, hogy tanulmá­nyozza annak útját az emberi testen keresztül. MOSZKVA Színes zene — süketek számá­ra: elektronikus eljárással mozi­vászonra vetítik a zene „fordí­tását”. TOKIO A gésák táncát hagyományos muzsika helyett Jazz-zenével kí­sérik. —• De még mennyire! Már ké­szülnek is a fogadására. S ez a fogadás nem olyan lesz, mint az, amelyben érkezésiekkor volt ré­szetek. Emlékszel rá? A tank megállt, a kocsikban csak öten maradhattatok. Az út körülbelül egy kilométer hosszúságban, két- háromméterenként teljes széles­ségben át volt vágva... Emlékszem... S mi előre men­tünk... Ott csoportosultak a tank körül... Az erődből néhány géppuskával alaposan megtize­delhettek volna bennünket. — Most már örülök, hogy így történt... Lehet, hogy az a gép­puskatűz téged is leterithetett volna... Es akkor... akkor... Elakadt... Gazsó meghatottan lépett melléje. Átkarolta derekát és gyengéden magához vonta. — Ti-tlkém — súgta —, na­gyon szeretlek... A lány kifejtette magát a fiú karjaiból. — Ne mondj nekem szép sza­vakat... Igaz, európai vagy... Az európaiaknál a szerelem látvá­nyos, csillogó, nálunk viszont őszinte, mély... Mi, vietnamiak azt tartjuk, hogy szeretni nem szájjal, hanem a szívvel kell..) — És teljesen Igazatok van.... Szeretni a szívvel kell... Ti-ti megenyhült. — No, nem leckéztetni akar­talak, — ne haragudj... de olyan jó azt érezni, ha... Elhallgatott, mert Szalal lépett a szobába, szinte észrevétlenül. — Ó, pardon. Nem zavarok? — kérdezte meglepődve. — Szervusz Tomi! Gyere csak gyere! Akkor legyen szíves ké­rem a vacsorás edényeket ki­vinni — mondja Ti-tinek — és holnap oda adom a szennyes ru­háimat kimosni. — Igenis uram — mondta meghajolva Ti-tl, majd össze­szedte az edényeket és kihát­rált a szobából. Szalal mosolyogva nézett utána. •— Csinos kislány! — csettin- tett. —• Nem rossz az ízlésed. Miska. Gazsó elengedte a megjegyzést Minden különösebb érdeklődés nélkül tudakolta: — Ml járatban vagy? — A nyilvánosházban voltam, de már mindjárt kilenc óra, el kellett jönnöm. De neked, ko­mám — nevetett szemtelenül — még oda sem muszáj elmenned, itt van helyedben. — Tomi! — ordított rá Gazsö, és keze ökölbe szorult. Mozdult egyet, hogy ráveti magát a má­sikra és leüti, mint egy kutyái, de aztán megtorpant Az ő szá­mára most minden botrány kel­lemetlen lenne. — No, jól van, jól •— közele­dett feléje békftőleg a másik —, nem keil mindjárt úgy felpat­tanni. Csak tréfáltam... Gazsó kiengedte öklét, aztán fel-alá kezdett járni a szobában. Idegesen cigarettára gyújtott. Szalal az asztalhoz ült, töltött magának. — Tudod — kezdte —, unom már ezt is. — Mit? — Hát a nyilvánosházba já­rást, — Akkor nősülj meg. — Ne hülyéskedj... Kit lehet itt elvenni... De különben sem ilyesmire gondoltam, hanem ar­Zár számadási közgyűlés Tamásiban Zárszámadási köz­gyűlésre jöttek össze szerdán dél­előtt Tamásiban a helybeli Vörös Stikra Termelő- szövetkezet tagjai. Kedves vendéget üdvözölhettek n szövetkezeti gaz­dák Somogyi Mik­lós elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja személyében, aki nem elsőikben látogatta meg a tamásiakat, ott volt köztük a kö­zös gazdálkodás első éveiben is. A közgyűlésen a me­gyei pártbizottsá­got Virág István mezőgazdásági osz­tályvezető, a járá­si pártbizottságot Szabó István első titkár képviselte. Sikeres észtén- dót zártak e köz­gyűléssel a szövet­kezet tagjai. Bár az aszály, a jégve­rés nem kevés kárt okozott, az eredmények mégis áz előző esztendő Erről sióit a beszámoló, erről be­széltek a hozzászólók. De nem fe­ledkeztek meg a hibákról sem több javaslat hangzott el a gaz­dálkodás megjavítására. Néhány adat a beszámolóból: Tizennyolc és félmázsát takarítot­tak be holdanként az ötven hol­don termelt nagyhozamú búzafaj­tákból, 7,1 mázsával többet, mint a többi búzából. Ai állattenyész­tésben áz egy tehénre jutó tejho­zam 2100-ról 2700 literre emel­kedett. Gyarapodott a tsz saját gépparkja, az elmúlt évben már 17 ezer normátholdnyi munkát végeztek saját erőgépekkel, közel háromszorosát annak, amit génál­lomással végeztettek. Áruértéke­sítés! tervét 135 százalékra-, teljßr sftette a szövetkezet, aminek fejé­ben jelentős hitel-elengedésben részésült. Az egy munkaegységre vetített jövedelem föld járadékkal együtt megközelíti a 40 forintot Felszólalt a zárszámadási köz­gyűlésen Somogyi Miklós elvtárí Is. — Mindenekelőtt engedjék meg. I volt még gyakorlatuk, tapasztala- I tűk a közös gazdálkodásban) gyenge volt a munkafegyelem. Tullner elvtárs bizonyára em­lékszik arra. amikor az istálló ; mellett félrehívott és megkérdez- I te: Mondja, Somogyi elvtárs, meg ■ fogunk mi élni. ha itt dolgozunk? — Egy ló felkötve állt az istálló­ban, ha lefeküdt volna, nem tu­dott volna felkelni. Egy másik összeesett (Egy közbeszólás: Én is ott voltam, így volt!). Ma pedig tizenkétmillió forint közös va­gyon gazdái a szövetkezetiek. Óriási haladás ez, aminek eljöve­teléről én már altkor meg voltam győződve, jónéhányan önök közül is. A fejlődés nem ment nehézsé­gek nélkül, de sikerült ezeket le­küzdeni. Azok, akik mér akkor is szívvel-lélekkel dolgoztak, ösztö­Somogyi Miklós elvtárs a közgyűlésen. meghaladták eredményeit. ra. hogy az anomita lányok után jöhetne már másforma is... — Távol-Keleten!... A tűz kel­lős közepén egyéb problémád nincs?... Csak a nő?... — Hát mi legyen... Fiatal va­gyok... Egyszer élek... Tudod mire gondoltam, Miska?-- Nos? — Arra, hogy itt van ez a szóké ' tündér— A mi nővér­kénk. hogy átadjam a pért Központi Bizottságának üdvözletét — mon­dotta. — Külön öröm számomra, hogy részt vehetek a közgyűlésen, hisz nem elpször járok itt. Vol­tam itt már zárszámadó közgyű­lésen, mégpedig 1950-ben. Akkor a hozzászólók többsége sírt, külö­nösen az asszonyok. Volt, aki fo- gadkozolt: Törjön el a kezük-lá- buk azoknak, akik még egy szal­maszálat itt keresztbe tesznek. Rossz esztendő volt akkor, nem nözték a többieket is. Somogyi elvtárs a továbbiak­ban emlékeztette a szövetkezet tagjait az egyéni gazdák régi életére. Nem mérte le senki) hogy egy középparaszt mennyit dolgozik egy évben, és ha jelen­tős is e téren a változás, ez nem mindig helyes. Ha összeszámlál­nánk, mennyi munkaórát kellett akkor letölteni a falu népének és ma hasonló mennyiségű állati és növényi termék előállítására mennyi munkát fordít a község lakossága, látnánk igazán a kü­lönbséget. — Meggyőződésem, — fejezte be beszédét Somogyi elvtárs, — hogy néhány esztendő múlva már hitetlenkedve fogunk emlékezni a mai gondokra. Megvan a továb­bi előrehaladás alapja, megvan alapozva a gazdaság. Csak jól kell gazdálkodni. Ehhez kettő kell, jó vezetés és becsületes munka. Ehhez kívánok a szövetkezet tagjainak sok sikert. Az egyik felszólaló — Palotai Ferencné — a szövetkezeti asszo­nyok munkájáról beszél. j, j_ ***+++++**+++**++*++**+++++++*++++****++*++++****+*******^^*'**1^ — Nicole? — Igen. Jaj, te!... A napokban néztem meg jobban... Én mon­dom neked, hülye voltam, hogy eddig a nyilvánosházba jártam... —- És mit szól elgondolásodhoz a lány? — Tegnap és ma már elkezd­tem az ostromot. Azt hiszem, menni fog a dolog. — Az orvos viszont nem veszi majd jónéven. — Ha megtudja. De nem tud­ja meg. Különben is fütyülök rá! Elcsapom a nőt a kezéről és kész... Ott van neki a felesége. Menjen ahhoz. Egyébként is a kapitány 38 éves, én meg 20. És ezt a nővérke is igen-igen érté­keli. Gazsó nem tudta, mit vála­szoljon a pökhendi, magabiztos szavakra. Azon gondolkozott hogy szabaduljon meg vendégé­től. Végül is kórházi elfoglalt­ságára hivatkozott, amit a má­sik kelletlenül ugyan, de tudo­másul vett. Felhajtott még egy pohár bort és távozott. Gazsó már ágyban volt, ami­kor az esti lövöldözés megkezdő­dött. De már megszokta: nem ugrott fel, s nem kapott fegy­vere után. (Folytatjuk) Dunaföldvári kender — Olaszországban Talán így kezdő­dött ma reggel: — Szaktársak, hát akkor megkezdjük. Mától exportra dol­gozunk. Fogjuk meg a munka boldogabbik végét, hogy emlékez­zen még az öregapja is annak, aki a mi kenderünket használ­ja majd a taljánok- nál. S ahogy elmondja a főművezető a buz­dító szavakat, meg­kezdődik a termelés. Kendert, rostkendert szállítanak a duna- földvári gyárból — Olaszországba. Elő­ször, mióta kender- gyár a dunaföldvári. És eszembejut ne­kem is egynéhány gondolat ezzel kav- csolatban... Lapunk fennállása óta volt alkalmunk beszámolni arról, hogy a Tolna megyei üzemek terméke ho­va jut el. Megírtuk, hogy kiváló minőségű sajtjainkat Nyugat- Németországban tíz­óraizzák. A paksi kon zervet bontogatják délelőttönként ebéd­főzéskor az NDK há­ziasszonyai. A Bony­hádi Cipőgyár készí­tette tűsarkú és bun- dás cipőkben kopog­nak Moszkva aszfalt­ján. Dél-Afrikában pedig a Bonyhádi Zo- máncgyár készítette mosdótálban mosda­nak. S hogy a szek­szárdi cipész ktsz re­mekbe készült termé­ke eljut az USA-ba is. már ezen sem cső- dálkozunk. De hogy már a ken der is eljut messzi országokba! Ez a tény is valahogy régi-régi emlékeket idéz elénk. Azokat, mikor nagy- szüleink így félidő­ben a guzsajról fon­ták a kendert, vagy rokka pergő orsójá­val. S most meg már Dunaföldvárról, eb­ből az ország legkor­szerűbb gyárából kül­dünk szálkendert a taljánoknak, hogy fonjanak, szőjenek belőle vásznat, köte­let, vagy amit éppen akarnak. Mert ma, a reggeli műszak már exportra termelt. Néhány nap múlva elkészül majd mind a százötven má zsa, és akkor vagon­ba rakják és elindít­ják az állomásról Olaszországba. (Pj)

Next

/
Thumbnails
Contents