Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-14 / 37. szám

1962. február H.

ÍÖLNA MFOYFT NWŰJSAŐ

3

Gazdasági jegyzetek :

Nyolc kilóból hat deka

Gazdagok vagyunk. Van ..bőven” ércünk, szenünk, villamos- energiánk. Sokat beszélünk e tényről. De bizonyítására keveset fordítottunk. Vállalkozom arra. hogy ezt a hiányt pótoljam.

Ismételnem kell. „gazdagok vagyunk!” Mert ki az ördög engedhetne meg szegénységében olyan pazarlást, mint mi. a népi demokráci:"' n. Mert pazarolunk. Nem is szukmarkúan. Csak egy példát: a dombóvári fűtőházban mozdonyalkatrészeket is készítenek. Szabvány öntvényből esztergálják a különböző méretű és súlyú szelencéket. Ez nem is volna baj. Nagyobb baj az. hogy kilenc kilós anyagból két darab húsz dekás szelencét készítenek.

Mint a képen is látható, a nyers öntvény eléggé nagy ahhoz, hogy kiadjon egy-egy tömszelen- cét. De ehhez három-öt kemény munkaórára van szükség. Energia, munkabér, anyagköltség Stb. teszi még az aranynál is drágábbá csak ezt az egy típusú szelencét. No de nemcsak egy típusút készítenek itt a fűtőházban. Egy másik típusú szelence nyersöntvénye hét kilós, két darab negyven dekás alkatrész kerül ki belőle. Vagy egy másik öntvénynél: nyolc kilós martinacélból hat (nem elírás), hat dekás alkatrészt

készítenek, hat munkaóra alatt. Kell ehhez kommentár? Talán csak annyi: az országban mintegy húsz fűtőházban készítik hasonló módon az alkatrészeket, évente körülbelül húszezer darabot. Szóval nem olcsó mulatság ez! De megtehetjük! Mert van nyersanyagunk „bőven” és olyan hivatalrendszerünk, amely már öt éve fekteti azt a javaslatot, amit a dombóváriak újításként benyújtottak, hogy kisebb öntvényt használjanak az alkatrészek készítéséhez.

Műhely lett az öltözőből

Túl vagyunk már azon a koron, mikor terveztünk modern gyárakat, a legkorszerűbb gépekkel, csak éppen szociális létesítmény tervezését felejtettük el. Túl vagyunk ezen. De még kísért a múlt, vissza-visszatér még ilyen, vagy amolyan formában. A zo- máncg.yári eset is bizonyíték erre. Nagy mennyiségű exportedény gyártására kaptak rendelést. Mi sem természetesebb, felkészültek a gyárban a munkára. A nagy készülődés közepette kiköltöztették a hét művezetőt és a húrom diszpécsert a huzatos folyosóra. A szobát műhelynek rendezték be. Azóta nem tudnak a

Gazsó beléptekor mindketten

abbahagyták a munkát és a jövevény felé fordultak.

A légiós tétován köszönt.

— Jó reggelt.

— Jó reggelt.

A vietnami férfi hirtelen a tűzre nézett és bosszúsan szólt a fiúhoz.

— Mindjárt kialszik a tűz! Hozz be azonnal fát!

A fiú elszaladt.

Gazsó körülnézett és halkan megszólalt.

— Lhan Nungot keresem.

— Én vagyok.

— Én pedig az új egészségügyi. Tegnapelőtt érkeztem Bá-Kán- ból.

— Tudok róla. Már vártalak... Te vagy az 57 081-es, ugye? Gazsó?...

— Igen.

— A fiú mindjárt visszajön. Tehát gyorsan. Minél gyakrabban be kell ide járnod, hogy találkozásunk ne legyen feltűnő.

Az udvar felől zaj hallatszott, de a fiú nem tért vissza, hanem a pékmester, Hauswirth lépett be. Kissé meglepődött, amikor az eddig ismeretlen légióst megpillantotta.

Lhan Nung hirtelen Gazsó felé fordult.

— Mondom — kezdte terméművezetők úgy foglalkozni a dolgaikkal. mint azt szeretnék, s azt éppen csak megemlítjük, hogy a két művezetőnőnek milyen nagy gond naponta a kétszeri átöltözés.

— Nem lehetne másik műhelyt találni, vagy másik öltözőt? — kérdezték tőlem legutóbb az érdekeltek. Választ nem tudtam adni. mivel már három hete a folyosón laknak. A legilletékesebbek. a gyárvezetők sem tudnak rendet tenni, akkor egy újságíró mit tehet? Megírja az esetet.-Pj.—

szetes hangon, mintha egy abbahagyott beszélgetést folytatna —, én azt nem tudom, vihet-e innen mindennap friss kenyeret. Itt van Hauswirth úr, beszélje meg vele.

— Miről van szól? — lépett közelebb a német.

Gazsó feléje fordult.

— Először engedd meg: az új egészségügyi vagyok, Gazsó a nevem. Colonel Simon parancsára kerültem ide.

— És mit akarsz a sütődében?

— Minden reggel elvinném innen a fejadagomat.

— És miért nem a konyháról kéred?

— Tudod, én frissen, melegében szeretem. Reggel egy jó nagy pohár kávé, mellé puha omlós kenyér... És azt csak te tudod nekem biztosítani pajtás.

— A fene a bendődbe.

— No, ne haragudj, alkalom- adtán én is tehetek neked szívességet.

Hauswirth gondolkodott.

— Milyen nemzetiségű vagy? — fordult hirtelen Gazsóhoz.

— Magyar.

— Gondolhattam volna. Nektek

az evés az istenetek.

Gazsónak megviszketett a tenyere, szeretett volna egyet lemázolni a németnek, de nyelt egyet és mosolygott.

Pártonkívüli javaslat

megitatta a /Megetette, iOVakat. a

leáldozó nap vöröses színeit felváltotta a szürkeség, amely egyformára festett mindent. A teljes besötétedés előtti átmeneti percek mindig különös, nehezen megfogalmazható érzést váltottak ki belőle.

Útközben előkotorta zsebéből a meghívót, s a szövetkezeti bolt ajtaja felett lévő lámpa fényénél mégegvszer betűzni kezdte

...Németh Pál elvtársat meghívjuk a tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezet MSZMP- szervezetének taggyűlésére...

Jól esett olvasni a szavakat. Bizalom és melegség lappangott mögöttük.

Számítanak rá! Elvárják, hogy a szavát hallassa: ő, a pártonkívüli.

Hosszú évekig kiismerhetet- lennek, titokzatosnak tűnt előtte az alapszervezet munkája. Mit csinálhatnak? Miről tárgyalnak? Miért ég sokszor késő éjszakáig a villany a páit- helyiségben? Néha aztán kiszűrődött ez is, az is. Ma már csak mosolyog ha visszagondol a felnagyított, eltorzított, rosszindulatú sustorgásokra. Két éve lépett a szövetkezetbe, s egy év óta rendszeresen hívják a párt- taggyűlésekre.

Sürgette az idő. Keveset .eveit és gyorsan. Átöltözött, s indult a gyűlésre.

Időben érkezett. Középtájon foglalt helyet. Szinte beékelődött a kommunisták sűrűjébe Könnyű volt elvegyülnie. Csupa baráti arc! Az öregekkel együtt nevelődött. A fiatalabbak közül néhányat a térdén lovagoltatott.

I Körülnézett. 2supa ,lel‘,

!

_________________kés ember1

E

zek mind többletmunkát vállalnak. Ezeknek nem kiváltságot, hanem több felelősséget, önként vállalt nagyobb gondot jelent a párttagság, ö is hasonló. A hasonlóságot nem a piros könyv dönti el. hanem a munka. A2 áldozatkészség.

Az elnök megnyitó szavai elvágták a zsfbongast.

Kezek emelkedtek a levegőbe. Vitáztak, szavaztak, bíráltak, s volt aki maga fölött is bírálatot mondott.

Magával ragadta, sodorta a lendület. Mélyen lappangó gondolatok ébredeztek benne. Mindenki a szövetkezetről beszélt. Szót kért.

Amikor felállt, érezte, hogy elölről, oldalról, hátulról figyelő tekintetek pásztázzák.

— Nem világrengető nagy dolgot akarok mondani, elvtársak — kezdte minden szónak külön nyomatékot adva. —

— Aztán mivel hálálnád meg a szívességemet? — kérdezte szemtelenül a német.

— Hát, néha-néha nem sajnálnék egy kis bort. Te ugyan német vagy, bizonyára a sört szereted...

— Nem, nem — tiltakozott gyorsan Hauswirth —, pálinkát szoktam inni.

— Hát akkor pálinkát. Mindjárt azon melegében meghívlak most a kantinba. Vagy inkább este, munka után?

— Ha nagyon hívsz, megiszom én most is.

— Rendben van. Tehát megállapodtunk, minden reggel megkapom a friss kenyeret

— De nem tudom a szállásodra küldeni, el kell jönnöd érte.

— Szíves-örömest. A kenyér a lényeges.

Hauswirth a néhány méterre szöszmötölő Lhan Nunghoz fordult.

— Ide figyelj Lhan. Elmegyek egy fél órára. Vigyázz, minden rendben legyen.

A bennszülött meghajolt.

— Parancsára uram...

Hauswirth udvariasan előre engedte vendégét, aztán elindultak a kantin felé.

Csak egy apróságra hívom fel a figyelmet. A háztáji kukoricaszárra. Sokan elégetik a ku- korieaszárat kint a földön. Nem vesződnek vele. Nem látják értelmét annak, hogy nagyobb munkát fordítsanak rá. Pedig erre a szárra szüksége lenne a szövetkezetnek. Silót lehetne készíteni belőle. Ösztönözni kel lene az embereket arra, hogy a háztáji kukoricaszárat kévébe kössék, s átadják a szövetkezetnek. De ezt a munkát meg is illik fizetni. Adjunk minden tagnak, aki a háztáji földről a kukoricaszárat átadja a szövetkezetnek, cserébe egy kocsi szalmát, a háztáji állatok részére.

Tetszett a javaslat. Mások is támogatták. Határozat született, amely szerint a pártszervezet indítványozza a szövetkezet vezetőségének a javaslat bevezetését.

Csillagok milliárdja sziporkázott az égen, amikor hazafelé indult. A párthelyiségtől Szarka hegyig hosszú az út. A sötétség, s a gyűlés utáni felajzott állapot újabb gondolatok szülőanyja lett. Ilyenkor mindig élesebben. világosabban lát mindent. Ilyenkor egy-egy fojtó, fékező gát elszakad. Egy árnyalattal szabadabbnak, nagyobbnak, lélekben is erősebbnek érzi magát.

1 Mire a vágóhíd J^tti

kahídra ért, új elhatározás vert gyökeret benne. Megválik a Hollótól és a Babától! A házánál öregedtek meg! Hozzánőttek a szívéhez. Minden mozdulatukat ismeri. A szövetkezetben is megkapta őket. Pedig már akkor vágóba kellett volna küldeni mindkettőt. De ő ragaszkodott hozzájuk. A felesége sírva fakadt, amikor a vágóhidat említette előtte. Pedig nincs más választás. Elöregedett a Holló is, a Baba is. Mégsem engedett helyet az ellenző gondolatoknak, amelyeket nem az ész, hanem a szív diktált.

Hazaért. Aludtak a fiatalok. A fia, akiből gépkocsivezető lett, a menye, és a második . osztályos Ferike, az épület első felét foglalták el.

Mielőtt ágyba bújt, a felesége arcát nézte. Kisimultak rajta a ráncok. Aludt.

Kissé fájlalja, hogy neki menni kell. Hogy az estét nem töltheti mindig otthon, a családi körben. Hiába! Ilyenek az asszonyok! Nehezen értik, hogy van egy belső parancs, ami a szív mélyéről jön, s ami űzi, hajtja az embert, ami arra ösztönzi, hogy a nagy család, a közösség ügyének áldozza munka utáni idejének egy részét.

H. T.

(Folytatjuk)

„ ^phizqijJíj th “ zárj zám ad duci

Alig szálltak ki a gépkocsiból a cipőgyári vezetők a bá- taapáti tsz előtt, máris azzal fogadták őket:

— Hoztatok pénzt? Mennyit hoztatok?

Az igazgató, meg a párttitkár zavartan kotorászni kezdett zsebében.

— Kétszáz forint — mutatja a pénzt Dobler elvtárs.

— Nyolcvan forint és néhány fillér — csörgeti az

aprópénzt a párttitkár.

A gépkocsivezető is zsebébe nyúlt, ő is előkotort néhány zöldhasút.

— Kevés, nagyon kevés — mondja Simon elvtárs, az elnök — mi van a táskában?

Az igazgató kinyitja a táskát, bizony abban csak néhány akta, szalvétába csavart elemózsia szo- morkodott.

— Hát, nem tudom mi lesz velünk! öt perc múlva tíz óra, mindjárt kezdjük a zárszámadást, és még nincs pénzünk. A

Termény forgalmi mm küldte meg a pénzt.

Tanácstalanul to- porgott a tsz vezetősége és a cipőgyár! patronálok. Közben egyre többen jöttek a közgyűlésre. A teremben nagy cigarettafüst, beszélgető, Vitatkozó emberek, asszonyok. A ház egyik zugában meg töltögetni - kezdték a literes üvegeket, mert az is jár a zárszámadásra. Nagy kondorban főtt a pörkölt. Minden volt itt, csak pénz nem. Az elnök gyűrögetni kezdte a beszámolót.

— Mi az istent csinálok most?...

Valami eszébe juthatott, mert magához intett egy kucs- más, ködmönös embert. Sugdolózott vele néhány percig. Az bólogatott, érti a dolgot.

A kucsmás ember eltűnt. Megkezdték a zárszámadó közgyűlést. A kucsmás ember meg hazaballagott, elővette a „kevéske" megtakarított pénzét. Csakúgy cselekedett még négy parasztember.

összehozták a pézt. Ládafiából. Bár igaz, takarékban is van bőven, úgy tudom, ezer forint átlag jut minden lakosra, csecsemőt is számítva, így nem nagy dolog előkeríteni Bátaapá- tin másfélszázezer fo rintot...

Az elnök tartja a beszámolót. Figyelő szempárok szegeződ- nek az emelvényre, és amikor az eredmények ismertetésébe kezd az elnök, bebújik az ajtón egy postás, hozza a táviratot: a Terményforgalmi távirati úton küldte a pénzt. De nem tudták már ezt elhozni Bony- hádról, így kiosztották a tagok által begyűjtöttet” és másnap fizették nekik vissza.

Hiába, nem nagy gond mostanában elő teremteni öt parasztháztól másfélszázezer forintot. Szóval, nem is olyan rossz az a tsz...- Pj A földmüvesszövefkezetek szekszárdi járási központjában tartott küldöttközgyűlésen Győrfi László számolt be az elmúlt négy évi munkáról. A beszámoló után megválasztották a megyei tanácskozás küldötteit.