Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-14 / 37. szám

4

ToutA mxsrwi repűjsag

1962. feíruSr Ti.

GONDOK ?

Az autóbusz késik. A várakozók türelmetlenül toporognak a hidegben, amely jéghártyát von a nappali enyhe széltől latyakká szelídült hóra. Türelmetlenek. Ki, ki dolgára siet ne. Unatkoznak. A busz késik. Az unalmat elűzni könnyen indul a beszélgetés. Az ismeretlenség őszintébb beszédre késztet. Gondolom tanácsi embernek néz várakozótársam, mert a harmadik mondatnál már a szövetkezetre tereli a beszélgetést a közelgő zárszámadás kapcsán. Aztán szóba kerül, ami sokkal izgalmasabb téma már, hogyan vélekednek egymásról az emberek, hogyan érzik magukat, amióta százával dolgoznak együtt. Egy gondolatot csak abból, amit alkalmi beszélgető-, majd útitársam elmondott:

<— Nézze, én gazdaember voltam. Megtanultam gazdálkodni. Igaz, nem sok iskolám van. de amíg az öröklött négy holdból tizenhárom lett, addig megtanultam, amire a parasztembernek szüksége van. Én most is úgy dolgozom a közösben, de sokszor olyanok is beleszólni- a dolgokba, akiknek sohasem volt földjük, nem is értenek a gazdálkodáshoz. A szakértelem, kérem, a szakértelem a fontos.

Egyelőre ennyit ebből a beszélgetésből. Nosza, keressük meg az ellenpólust.

Napszámos volt egész életében. Gazdává akkor lett; amikor szövetkezeti gazda vált belőle is. Tőle is néhány mondat:

— Nekem azelőtt mindig parancsoltak. Most is parancsolnak. Persze, tudom én, hogy ez más. És* nem biztos, hogy az értett a legjobban hozzá, akinek a legtöbb földje volt. Engem sem a gólya költött. Én sem ész nélkül dolgoztam. Ha valaki tényleg érti a munkáját, én igazat adok neki. Hadd mondhassam el én is a véleményemet. Szakértelem? ÉTismerem én, hogy abból mindig több- kell. De mondtam már, minket sem a gólya költött.

Két ember, kétfajta vélekedés. Látszatra ez a két vélekedés ellentétes és ellentétben áll azzal is, amely törekvést úgy hívunk, hogy az egységes paraszti osztály megteremtése. Száraz kifejezés, nem is szívesen írom le, de ha már jobb elnevezést nem tudok rá találni, legyen. Viszont kutatni szeMQZR1K0K

a mázai úttörök életéből

A pajtások életében nagy változást jelentett az új iskola átadása. Otthont kaptak. Szécít- getik, csinosítják az új csapatotthont. Rövid idő alatt olyan kedvessé varázsolták, hogy jó érzés belépni hozzájuk.

*

Rendszeresen készülnek az őrsi órákon a próbákra. Rendszert esi náltak a pajtások abból is, hogy a gyengébben tanulókat segítik. Közösen tanulnak velük, de akinél ez sem használ, annál fegyelmeznek is. Aki rosszul felel, kizárják a szórakozásokból, egészen addig, míg ki nem javítja osztályzatát.

•

A Kilián testnevelési mozgalomban több mint hatvan pajtás vesz részt. A téli hónapokban házi sakk és asztalitenisz versenyeket rendeztek.

Az iskolaév feléig több mint 50 mázsa hulladék vasat és legalább két teherkocsira való rongyot, papírt gyűjtöttek össze az úttörők. Dicséretes úttörő munka volt!

*

Tervekben sem szegények. Tavasszal új iskolájuk előtti teret parkosítják, mert virágok között, szép parkban akarnak tanulni, és itt akarják megrendezni a nyolcadikosok búcsúztatóját. Nagy segítségükre van valamennyi munkában Joradics László tanító, az úttörő csapat vezetője.

Imrő László

— DE MÁR 03 TALAJON

retnem, a felszín alatt, a lu- datban — vagy amit szívesebben mondok: a lelkekben — mi történik ennek a folyamatnak kapcsán.

Kétféle vélekedés. Egy ponton mégis találkozik. A szakértelem. És főleg annak elismerése, hogy a szakértelemre szükség van. Meg a féltés. A közös féltése. A gond immáron a közös gondja lett. Ha néha rosszul mondanak valamit? De jót akarnak. S ebben az esetben a szándék sem harmadrangú. Sőt.

Közgyűlés van. Nem afféle viharos. Csendes, megfontolt inkább. De őszinte, és kemény. Kemény? Hát tessék:

— A fogatosokat csak ne nagyon dicsérjék. Némelyik tíz órát ír be naponta, aztán négyet se dolgozott. — A felszólaló körülnéz, mintegy helyeslésre vár. Helyeslés van. Hangzik is, de valami más is.

Nem fogatos az illető, részrehajlással hiba lenne vádolni, ellenben őszinteségben és ügyféltésben nincs nála hiány:

— Ebben igaza van István bátyám. De hadd kérdezzek valamit magától is. Hány munkaegységet szerzett ebben az évben.

— Negyvenkettőt — kiált közbe az öreg munkacsapa ^vezetője.

— Hát csak ennyit akartam kérdezni — ül le a közbeszóló.

Egy másik felszólalásból:

— Emberek! Nem lázongani kell, hanem dolgozni. A csoportban vagyunk, ez a világ rendje. Ha már itt vagyunk, ebből kell megélnünk. Megélni pedig csak az tud. aki dolgozik is. Annak a világnak vége, amikor aszerint mértük magunkat, kinek mije van. Most már az a mérték, ki hogyan dolgozik?

Odahajolok a szomszédomhoz és súgva kérdem:

Dolgozók

A napokban volt a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetnél az évi zárszámadás, 'ünnepélyes keretek között. Erre az ünnepségre több vezető személyiség utazott le Barcsra, többek között Kádár, és Losonczi elvtárs is. A záróünnepségről visszajövet megállt a különvonat Dombóvá- rott. Itt 8 percet tartózkodtak és beszélgettek az ott lévő vasutas dolgozókkal.

Nagyon rövid idő ilyen esetben a nyolc perc, de arra elég, hogy meg lehessen állapítani, milyen a felsőbb vezetők kapcsolata a dolgozókkal. Ilyen közelről még én sem láttam Kádár elvtársat, mint akkor. Először találkoztam

TAVASLAT

— Ki a leggazdagabb ember a faluban?

Először csodálkozik, aztán visszasúgja:

— K. Vince.

— Mennyi földje van?

— Annak? Semmi. Benn van a csoportban.

_ ?

— Négyszázhúsz munkaegysége van. Számítsa ki az elvtárs, mit jelent ez? Harmincnégy forintot osztunk egy egységre.

— Meg a háztáji, meg a prémium, meg a részes — teszem még hozzá.

— Persze. Hárman dolgoztak náluk. A felesége majdnem annyit, a gyerek meg talán többet is. Mert az a teheneknél van.

S dől a szó a jelenlévőkről. Lázongás egy se, ellenben seregnyi javaslat a jövőre nézve. Meg bírálat is, jócskán, egymásnak is, a vezetőknek is.

Csak párat még:

— Az se jól van ám, hogy a vezetőségben egyetlen nőszemély van. Amikor a növénytermesztésben ők dolgoztak a legtöbbet. — Férfi, aki mondja. Nem vezető, nem is párttag.

— Miért nem hívtak engem is? Nyugdíjas vagyok, de még tudnék dolgozni, ha szükség van rá.

— Hetvenéves múlt, Péter bátyám.

— öcsém, én is ebbe a faluba tartozom. A falu gondja az enyém is.

Talán elég is a példákból. Most befejezésül soroljam fel, miben nyilvánul meg a falu közösségének ereje, mit jelent hogy a falu szeme előtt folyik a munka, hogyan olvadnak fel a régi ellentétek, hogyan nyer új értelmezést a megbecsülés? Azt hiszem, nem fontos. A tények önmagukért beszélnek.

LETENYEl GYÖRGY

között...

vele. De ebből az egy találkozásból is megállapítottam, hogy igen közvetlen emberek, s az ország vezetőinek és a tömegeknek a kapcsolata igen jó.

A dolgozók bíznak a vezetőkben, mert nem felejtették el, hogy ők is olyan egyszerű emberek, mint azok, akikkel szívélyesen elbeszélgettek nyolc percen keresztül a dombóvári állomáson.

Ezt a találkozást Dombóvár dolgozói nem felejtik el. Ez a találkozás emlék marad mindazok számára, akik ott voltak ezen az estén.

Bódogh Mihály szb-titkár

Munkaidő-megtakarítás as állami gasdaságokban

Február 15-én a Biritói Állami Gazdaságban kötik meg a szerződéseket a Tolna megyei állami gazdaságok képviselői az érdekelt vállalókkal. Ott lesz a Tolna megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának jogi képviselője is, aki az esetleg felmerülő problémákra nyomban választ ad. A tizenegy állami gazdaság tehát az érdekelt vállalatokkal valamennyi állat- és növényféleségre egy napon és egy helyen köti meg a szerződést, így csinálták már tavaly is, s rengeteg időt takarítottak meg.

mind a vállalatok, mind a gazdaságok.

A tsz-ekben különösen drága a vezetők minden perce. Gyakori, hogy az elnök éppen ezért és ezernyi más elfoglaltsága miatt ideges. A váratlanul érkező vállalati megbízottal felületesen tárgyai, sokszor azt se nagyon nézi, mi is van a szerződésben, csak odaírja a nevét. Siet, s hogy minél előbb túladjon a tárgyalófélen, nem elég alapos. Előfordul ilyen, mint ahogyan előfordul ennek a fordí- dítotfja is. Az, hogv a vállalati megbízott.

ötször-hatszor megjár egy-egy tsz-t, de a szerződést nem tudja megkötni, mert vagy nincs az elnök, vagy a vezetőség még nem hagyta jóvá a mennyiségeket.

Mindezt el lehetne talán kerülni. Érdemes lenne alkalmazni és átvenni az állami gazdaságok módszerét. Van rá mód. A járások székhelyén meghatározott időben megjelennének a tsz- ek és a vállalatok | megbízottai és egy nap alatt lebonyolíthatnák a szerződéskötéseket. Érdemes lenne megpróbálni.

sz. p.

Az idén Szekszárdon fejlesztjük a vendéglátóipart

Beszélgetés Váradi Sándorral, a megyeszékhely vendéglátásának megjavításáról

Igen sok panasz hangzott el az elmúlt időszakban a vendéglátó- ipar szekszárdi helyzetével kapcsolatban, és ezek a panaszok a sajtó hasábjain is nyilvánosságra találtak. Különösen akkor növekedett meg a kifogások száma, amikor a megye más nagyobb községeiben sorra nyíltak meg a korszerű éttermek, szállodák és egyre nyilvánvalóbbá vált a megyeszékhely elmaradottsága.

Megyeszerte, de még a megye határain túl is elterjedt az a vélemény. hogy jó halászlét csak Dunakömlődön lehet kapni, korszerű szálloda csak Dunaföldvá- ron van és modern eszpresszót csak Bonyhádon lehet találni. És ennek a véleménynek megvan az alapja, mert Szekszárd elmaradottabb, mint a megye más nagyobb községei, ha a vendéglátásról van szó.

Erre a problémára kerestünk választ, amikor felkerestük Váradi Sándort, a Tolna megyei Vendéglátó Vállalat igazgatóját. A beszélgetésről elöljáróban any- n.yit, hogy biztató dolgokról hallottunk, de a megvalósulás időpontja meglehetősen távoli és ez egyáltalán nem megnyugtató.

— Az idén elsősorban „szekszárdiak” leszünk — válaszolta Váradi Sándor, első kérdésünkre. — Igyekszünk az áldatlan állapotokon segíteni.

— Ebben az évben megkezdődtek a Szabadság Szálló rekonstrukciós munkálatai, amelyek az ötéves terv időszakában nyernek befejezést. A múlt év végén megnyílt új cukrászda és az önkiszolgáló büfé helyiségei is a város központjában kialakítandó korszerű vendéglátóipari egység részei.

— A szálloda pincéjében tájjellegű. hangulatos borozó helyiség épül, de bővül és korszerűsítik az egész épületkomplexumot is. önkiszolgáló rendszerű éttermet nyitnak meg a jelenlegi étterem és a FÜSZÉRT átalakított helyiségeiben. A közeljövőben a termelőhelyek, a konyha és előkészítő helyiségek átépítését. oldják meg.

— Bővítik majd a Széchenyi utcai cukrászdát az IBUSZ-tól átadott helyiségekkel, és a vasúti vendéglőt is korszerűsítik. Mindezek a tanács anyagi segítségével valósulnak meg.

— Milyen intézkedésekkel segítenek a Télikertben uralkodó áldatlan állapoton?

— Amikor a Télikertet ebben az évben is üzemeltetni kezdtük, az volt a célunk, hogy zenés szórakozóhelyet nyissunk meg a táncolni vágyó fiatalság számára. Sajnos, túl fiatal korosztály is képviseltette magát a Télikertben még a késői órákban is. Az éjjeli két óráig való nyitva- tartás is süllyesztett a szórakozóhely színvonalán, ugyanis itt gyűltek össze éjfél után azok, akik már másik helyeken nem tudtak több italhoz jutni. Erről elsősorban a Télikert felszolgáló személyzete tehet, mert nem lépett fel a szabályoknak megfelelő módon a fiatalkorúak és a rendbontók ellen. A közelmúltban felkértük a rendőrséget, hogy hatékonyabban ellenőrizze ezt az üzemrészünket.

— Milyen elképzelései vannak a vendéglátó vállalatnak a helyzet javítására, amelyek nem igényelnek különösebb beruházást? — tesszük fel következő kérdésünket.

— Igyekszünk lerövidíteni a felszolgálás idejét és még nagyobb súlyt fektetünk ír tisztaságra. Több asztalterítőt juttatunk az éttermeknek, hogy még a Kispipában is olyan asztalnál foglaljon helyet a vendég, amelyiken nem díszeleg ott az „étlap”.

— M —

Előadás Bajor Giziről

Bajor Giziről tart előadást február 16-án, pénteken este 6 órai kezdettel a szekszárdi művelődési otthonban dr. Czenner Mihály, a Színháztörténeti Múzeum vezetője. Dr. Czenner Mihályt már ismeri a szekszárdi közönség, mert városunkban több alkalommal tartott érdekes színháztörténeti előadást.

Hunkában az UÁ 07 — 38-as

Szennyvízcsatorna és derítő épül Szekszárd déli határában. A csövek fektetésével már megközelítették a Tarcsay Vilmos utcát. A többmázsás csöveket autódaru emeli be, megkíméli az embereket a nehéz munkától.