Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-13 / 36. szám

I9G2. február 12. A PARTELET HÍREI A tamási járás pártalapszerve- zetei párttaggyűléseket tartottak a tsz zárszámadási közgyűlések előtt. A párttaggyűléseken meg­hívott vendégként részt vettek olyan pártonkívüliek is, akik so­kat tettek a tsz eredményes gaz­dálkodásáért. A párttaggyűlése­ken általában reálisan értékelték a termelőszövetkezetek helyzetét mind politikai, mind gazdasági téren. A paksi járásban kibővített pártbizottsági ülésen vitatták meg a hároméves kulturális program eddigi eredményeit, valamint az ötéves tervből adódó kulturális feladatokat. Megállapították, hogy kulturális téren javult a vezetés. A járásban növekedett az aktí­van működő kultúrcsopoftok szá­ma és a kultúrrendezvények lá­togatottsága. Az elmúlt évben 32 Tiultűrcsoport vett részt a Mátaí Antal kulturális seregszemlén. A kultúrmunkában nagy segítséget adtak a pedagógusok. A járásban három község kivételével peda­gógus a népművelési vezető. Az ötéves tervből adódó kulturális feladatok vitájában 12 felszólaló mondta el véleményét. • A dombóvári üzemekben folyó szakszervezeti vezetőségválasztó taggyűlések előkészítését segítik az üzemi pártszervezetek is. A szakszervezeti vezetőség választá­sa eddigi tapasztalatai azt mutat­ják, hogy a pártszervezetek által nyújtott politikai segítség nyo­mán a beszámolók sokoldalúan és körültekintéssel készülnek. A szakszervezeti vezetőségválasztó taggyűléseken jól érvényesül a bí rálát és az önbírálftt. 0 Az MSZMP Szekszárdi Járási Végrehajtó Bizottsága értékelte a füldművesszövetkezeti kiUdöttgyű lések tapasztalatait- Megállapítot­ták, hogy a Vezetőségek újjává- lnsztásónál jól érvényesül a szö­vetkezeti demokrácia, s ötven százalékban új tagok kerülnek a vezetőségbe. Az eddig megtartott közgyűléseken általában széleskö­rű vita bontakozott ki, igen sok felszólaló foglalkozott a közös vagyon védelmével. CJlzmkat nh% Őszinte és tárgyi­lagos a mucsfai Vj Élet Tsz zárszám­adási beszámolója. Az elnök a közgyű­lésen nem kerülget­te a ■forró kását, hanem elmondta milyen hibák, bajok nehezítették az elő­rehaladást. A beszá­moló alaphangja mégis bizakodó, és joggal az. Nemcsak azért mert a tsz vagyona 650 438 fo­rinttal növekedett, s nemcsak azért, mert jelentős ered­ményeket értek el a növénytermesz­tésben, az állatte­nyésztésben, s nem­csak azért, mert be­ruházási tervüket teljesítették, másért is. Sok sző esett az emberekről. A tsz gazdáiról. A nagy többség szorgalmá­ról. A beszámoló ti­zenhat nevet említ. Érdemes valame ny- nyit felsorolni. Ko­csis Lőrinc, Tenc2 János, Flaskár Lő­rinc, Tencz Henrik, Szikra Illés, özvegy Bera Andrásáé, öz­vegy Pitz Andrásáé, ifjú Sturm Jánosai, Kelemen György, Vadkerti Ignác, Sin László, Szél Konrád. Tamis János, Lau1- fer Henrik, Ziegen­heim György, Stap- panyos Sándor. Ók voltak a legjobb dol­gozók. S ennyi em­ber így együtt, már egymagában is ha­talmas erő. Képes egységes irányba te­relni a tagok érdek­lődését és figyelmét. Ha csak ők tizenha­tan lennének, akkor is jogos a beszámoló bizakodó alaphangja. De többen vannak, és így még jogosabb Mindenki nem ste rcpelhetett név Sze­rint a beszámolóban. Bizonyára kimarad­tak még a legjobbak kőiül is jópáran. A beszámolóból kima­radtak, de a tsz-ben élnek, ott munkál­kodnak. S Ahol eny- nyi a szoryalrrvts ember, ott érhetik a közös gazdaságot ku­darcok, nehezebben átvészelhető bajok, de egy mindig biz­tos. Az anyagi gon­dokból gyorsan ki lehet lébolni. S ezt a mucsfai VJ Élet Tsz gazdái értik, tud ják, joggal bizako­dóak, mert elsősor­ban önön erejükben bíznak. Magyar-lengyel koriBányklildottségi tárgyalásik kezdődtek Február 12-én Varsóban meg­kezdődött a magyar—lennel ál­landó gazdasági együttműködési bizottság harmadik ülésszaka. A tárgyalásokon mindkét fél kor­mányküldöttséggel képviselteti magát. Magyar részről Apró An­tal miniszterelnök-helyettesnek lengyel részről Stefan Jedry- »n »s e chowskinak, az Állami Tervhiva­tal elnökének vezetésével. A bizottság, amely magyar- lengyel viszonylatban gazdasági téren a legmagasabb szinten fog­lalkozik a két ország együttmű­ködésével, előreláthatólag négy napig ülésezik majd a lengyel fő­városban. „..•A becsületes emberek segítségére mindig számítunk A nagymányoki kémhistória tanulságai wrm mmn wwttísjö ______________________________ 3 N épi demokratikus államre x dünfe szálka egyes nyugati körök szemébe». Mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezt a rendszert gyengítsék, békés építésében zavart keltsenek. Ezt a célt szolgálják az amerikai pénzen működő rádióadók, de erre irányúi a különböző kémszervezetek tevékenysége is. A hírhedt amerikai Cl A és az Angol Intelligence Service hírszerző szervek minden UdöZat árán arra törekednek, hogy minél többet tudja­nak meg hazánk ipari és katonai objektumairól. Megfelelő ember­anyagot találtak terveik végrehajtásához az ellenforradalom után nyugatra szökött söpredék, de a megtévesztett emberek között is. Rendszerint az anyagilag és erkölcsileg csődbe jutottakat szemel­ték ki erre a célra, akik menfele ló jutalomért mindenre vállal­koztak. Különleges kiképzést kaptak ezek az emberek, aztán le­gális, vagy törvénytelen úton visszacsempészték őket az országba. Tevékenységüket azonban általa nosságban nem folytatták sokáig ezek az emberek, mert államhatalmi szerveink hamarosan nyo­mukra jutattak. A közelmúltban hirdetett ítéletet a bíróság két ember felett, akik a megyében folytattak ilyen tevékenységet. lanul követte a franciát, aki egész úton morgott. Vendich kinyitotta a szoba aj­taját és barátságtalanul invitálta utódját. — Tessék! Gazsó belépett a szobába, de majdnem hanyatt esett az egész­ségügyi szoba áporodott, rossz le­vegőjétől. — No, mi az — röhögött a má­sik —, nem tetszik? Az új egészségügyi belépett. Körülnézett de szeme nem szokta meg azonnal a sötétséget. — Az én helyzetemben — for­dult a franciához — mit tenne ön? És hol aludna? — Azt tenném — felelte éle­sen a francia —, ami az adott helyzetben legmegfelelőbb lenne számomra. És ott aludnék, ahol hely van. Gazsó nem nézett rá francia kollégájára. Leterítette pokrócát a földre, s leheveredett. Sokáig nem jött álom a szemére, végül hajnal felé a kimerültség és a fáradtság mégis elnyomta. Korán reggel az ébresztő már talpon találta. Ugyancsak ébren volt Vendich is. Az új egészség- ügyi elkérte tőle a kulcsokat. Á francia kelletlenül magya­rázta. — Ez itt a gyógyszerszekrény. — Ez milyen gyógyszer? — mu tatott Gazsó egy Piramidonos do­bozra. — Azaz mikor használja? — Tudja az úristen. — É6 ezt? — vett elő egy Ak- tedronos csomagot. — Ezt sem tudom. — Ez? — Valami nyugtató. Hamarosan kitűnt, hogy Ven­dich 100 gyógyszer közül körül­belül tizet ismer. Gazsó elszörnyűlködött — No, mit rázod a rongyot — szólt megvetően a másik. — Ma­gad is tudod, hogy Itt nem az ember élete a fontos. Van itt gyógyszer bőven. Adok valamit a betegnek a sok közül, aztán... vagy meggyógyul tóle, vagy nem. Vendich hamarosan összepakolt, aztán se szó, se beszéd, elhagyta az egészségügyi szobát. Az új egészségügyi a betegszo­bába ment. — A mai naptól — kezdte hal­kan — én viselem gondotokat A Bá-káni orvoskapitány és colo­nel Simon engem nevezett ki egészségügyi nek. A betegek egykedvűen hallgat­tak. Gazsó nem tudta mihez kezd­jen. Vendich alaposan eljátszotta az egészségügyiek becsületét, nem tudja, hogyan hozza rendbe. 1959 októberében jólöltözött, középkorú ember szállt le a bé­csi pályaudvaron a München fe­lől érkező expresszról. A pálya­udvar előtt türelmetlenül nillan- tott körül. Csak akkor nyugodott meg, amikor egy magas, szürke felöltő« ember a nevén szólítot­ta: — Erecht úr? Bólintott — Kérem, fáradjon a kocsimba — mondta az ismeretlen. A fekete Mercedes zajtalanul siklott végig az osztrák főváros sugárútjain. Masas. több emele­tes épület előtt fékezett a kocsi. A lépcsőkön és folyosókon vas­tag szőnyegek fogták fel a lépé­sek zaját. Kísérője benyitott a2 egyik párnázott ajtón, majd kis idő múlva kijött és intett, hogy várják odabent. A nagy mahagó­ni Íróasztal mögött idősebb, hí­zásra hajlamos úr terpeszkedett — Pellőczy Pál — nyújtotta kövérkés, gyűrűktől csillogó ke­zét a belépő felé. — Foglaljon helyek Dohányzik, vagy inkább megkínálhatom egy kis konyak­kal. Valódi Napóleon! —íg a kis poharak megteltek, a vendég körülnézett. Az Íróasztal sarkán szembetűnt egy bekerete­zett kép. A vendéglátó gazdát ábrázolta, fiatalabb korában. SS- tiszti egyenruhában. — Erecht úr — szólalt meg ismét Pelsóczy — igen fontos fel­adattal küldjük Magyarországra. Nyitva kell tartani a szemét, de még inkább embereket kell be­szerveznie azon vidéken, ahová utazik. A módszereket már isme­ri. Egyet azonban nem szabad elfelejteni, ön, mindenki másnak egy rokon, aki hazalátogat régi hazájába! Most pedig átadom a közvetlen utasításokat... • ...A vámtiszt mosolyogva nyúj­totta vissza a papírokat. — Jó utat Magyarországon! Erecht Jánosban feloldódott r Egyszerre mentőötlet jutott az eszébe. — Van közietek magyar? — kérdezte magyarul. Négyen fordultak az új egész­ségügyi felé nagyobb érdeklődés­sel. Az sorra járta mindegyiket, Köves Józsefet, Nádas! Tamást, Vargás Sándort és Kucsera Zol­tánt Beszélgetett velük, érdeklő­dött, kérdezgetett — Higgyétek el, én más leszek, mint elődöm volt. Én meg akar­lak benneteket gyógyitani, és megfelelő környezetet akarok itt teremteni. — No, arra kiváncsiak vagyunk — mondotta cinikusan Kucsera. —■ Bízzatok bennem fiúk, és segítsetek nekem. Vannak a hely­őrségben magyarok? — Ajaj! Német és magyar van a legtöbb. — Köszönöm fiúk. Szeretném még, ha elmondanátok, ml hol van ebben az erődben. Nem na­gyon Ismerem Na-Facot Kucsera Zoli legyintett egyet, Vargás azonban készségesen vál­lalkozott az erőd ismertetésére. — Először Is azt kell tudnod, hogy a Na-faci erőd két részből áll. Ez a mienk az egyik, és fenn, a dombtetőn van a másik. (Folytatjuk) feszültség. — Ezt simán sikerült átvészel­ni — gondolta — és kényelme­sen nyújtózott egyet a párnás ülésen, hogy átadja magát a vo­nat ringatásának. Budapesten új kép fogadta, Amikor utoljára látta ezt a vá­rost, romokban hevert minden. — Szebb, mint valaha — álla­pította meg magában a főváros­ról, amikor az átszállás előtt kö­rülnézett a városban. Nemsokára a vonat már isme­rős tájak felé vitte. A dimbes- dombos tolnai vidék még 17 év után is változatlannak tűnt. • ...Háro mhét elteltével elége­detten dörzsölte kezeit a „rokon­látogató." — Ez a Láng Henrik érteim”? embernek látszik — gondolt visz- sza a szervezés eredményeire. — A beígért motorkerékpárért, miig a többi kilátásba helyezett dol­gokért hasznos megfigyelésekéi fog nekünk szerezni. A rendszert sem imádja túlságosan, no meg szegról-végról rokon is. Lantos Jánossal már kevesebb szeren­csém volt. Nem vállalkozott sem­mire, még jó. hogy arrn rá lehe­tett bírni, hogy hallgasson. A többi már az ő dolguk. ...És mint aki jól végezte dol­gát, csomagolt, indult vissza Nyu- gat-Németországba. • Láng Henrik pedig valóba” megbízható embernek bizonyult. A Könyvbarát-mozgalom meg­indítása óta eltelt időszak szá­mos eredményt és számos tapasz­talatot hozott. A mögöttünk lévő három hónap megteremtette a megyei és a járási irányító szer­veket és több községben összeko­vácsolta a munka helyi irányí­tóit is. Nem talajtalanul indult a mozgalom, hiszen a könyvtárak és a könyvesboltok szép eredmé­nyei tanúskodnak arról, hogy a Könyvbarát-mozgalom beindítása nem a kezdetet, hanem a munka magasabb szintre emelését jelen­tette. A megyei szervező bizottság legutóbbi illésén megvitatta az országos értékelést és több meg­állapítást tett arra vonatkozólag, hogyan kell megyénkben a mun­ka eredményességét fokozni az elkövetkező időszakban. Az országos értékelés megyén­ket és azon belül a dombóvári járást a legjobbak között említi. Ez mindenesetre hízelgő, de el­bizakodottságra korántsem ad okot. És helyes, hogy a megyei irányító szerv is így értékelte. Tolna megye minden járásában megalakultak a Könyvbarát-moz­galom irányitó szervei. A közsé­gek nagy részében azonban még nem történt meg. Aparhanton jól működik a bizottság, eredményei elsősorban a könyvtári tagok szá­mának növekedésében mérhetők le. Muciiban a házról házra áru­sítás és olvasószervezés jó. De szép eredményeket jeleztek Dal- mandról, Döbröközből, Hőgyész- ről, Kétyről, Alsónánáról, Izmény bői és Bölcskéről is. Valamennyi helyen összehangolják munkájú­Hamarosan beletanult a vegysze­rek használatába, titkos írással megírt jelentések megszerkeszté­sébe. Gyűjtötte az anyagokat Nagymányok vidékéről, és a sze­mét is nyitva tartotta. Azt azonban nem láthatta, hogy róla is gyülekeztek egy dossziéban az adatok, és hamaro­san bezárult mögötte a kör. Meg­lepődött tehát, amikor egy szép napon civilruhás emberek iöttek érte. akikről azonban első pil­lantásra megállapította, hogy nem jó velük ellenkezni. « 1961. novemberében a fővárosi bíróság termében keményen ko­pogtak az ítélet szavai: — Láng Henrik és Lantos Já­nos a vizsgálat során bűnösnek találtattak. Láng Henrik népi ál­lamunk ellen kémtevékenységet folytatott, tehát hazaárulásban bűnös, amiért a bíróság hét évi szabadságvesztésre ítéli. Lantos Jánost egy évi börtönbüntetésre ítéli a bíróság, mivel nem tett eleget annak az állampolgári ki* telezettségének, hogy a kémkedés szervezéséről azonnal értesítette volna az államhatalmi szerveket Az Ítélet jogerős! * 1962 február nyolcadikén zsú­folásig megtelt a nagymányoki bányász kultúrotthon nagyterme. Az emberek feszült figyelemmel hallgatták a fiatal nyomozótiszí beszámolóját. A figyelő arcokról leolvasható volt a vélemény is: harag és gyűlölet az erechtjáno- sok iránt. — Feladatunkat csak akkor tudjuk maradéktalanul megolda­ni — hangzottak az előadó sza­vai — ha becsületes dolgozó em­berek támogatásával találkozunk. Egyesült erővel tudjuk megfékez­ni a rendszerünk ellen áskálódó- kat. A becsületes emberek segít­ségére mindig számítunk! A terem elsötétedett. Filmkoc­kák peregtek. A vetítés után ki- tódulíak az emberek az udvarra. Megjegyzések röpködtek. Akik végighallgatták az előadást, segí­teni fognak. Ezen a vidéken nem lesz talajuk a népi demokrácia ellenségeinek. — M — kát a különböző, a könyv, az ol­vasás terjesztésére hivatott szer­vek. De a felsoroltakon kívül is sok községben készítik, illetve el­készítették a könyvtárosok a köz­ség olvasótérképét. A kezdeti eredmények biztató­ak, a további sikerek érdekében azonban még számos tennivaló akad. Mindenekelőtt létre kell hozni valamennyi helyen a köz­ségi irányító szerveket. Ki lehet használni februárban a Mezőgaz­dasági könyvhónap adta lehetősé­geket, amikor is a falusi emberek érdeklődése a mezőgazdasági szakkönyvek felé fordul. A Mező- gazdasági könyvhónap különböző rendezvényeit ankétokkal, könyv­kiállításokkal, könyvvásárokkal lehet színesebbé és eredménye­sebbé tenni. A mozgalom kiszélesítésére nagy lehetőség kínálkozik az is­meretterjesztő munkában. Az is­meretterjesztő előadások nagy ré­szét a Könyvbarát-mozgalom je­gyében lehet megszervezni. Könyvajánlások, könyvvásárok, kiállítások látszanak helyes mód­szereknek, s a szervezők töreked­jenek arra, hogy lehetőséget nyújtsanak az ismeretterjesztő előadások hallgatóinak az elő­adás témájához kapcsolódó könyv kölcsönzésére, vagy megvásárlá­sára. A Könyvbarát-mozgalom mind­inkább a községek egyik legjelen­tősebb kulturális tömegmozgal­mává válik. Szerves része a mű­veltségi színvonal emelését cél­zó kulturális tevékenységnek. Ahol így kezelik, ott jelentős eredményeket is fog hozni. A Könyvbarát-mozgalom eredményei és további feladatai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents