Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-11 / 35. szám

TOLNA WKGTBI NEPÜJ8ÄO 1962. február ííi Kétmillió dolgozó tüntetett Párizsban Párizs (MTI). Egész Francia- országban egyre szélesebb mé­reteket ölt a dolgozók tiltakozása a fasizmus és a rendőri önkény ellen. A francia szakszervezetek felhívását, hogy egyórás általá­nos sztrájkkal tüntessenek a csü­törtök esti véres események miatt, csaknem százszázalékosan követték a francia főváros dol­gozói. Pénteken délután három órakor mintegy kétmillió mun­kás, tisztviselő és más dolgozó hagyta abba a munkát. Párizs­ban leállt a földalatti vasút, le­álltak az autóbuszok. Az üzemek­ben tiltakozó gyűléseket tartot­tak, amelyeken a fasizmus ellen tüntettek, a rendőrfőnök távozását követelték. A Renault-gyárban 15 000, Levalloisban 8000 munkás gyűlt össze. A párizsiak sztrájk­jához a vidéki városok dolgozói is csatlakoztak. Nantes-ban 15 ezer, Grenoble-ban nyolcezer, Montpellier-ben ötezer, Lyonban nyolcezer tüntető vonult fel az utcákon. A CGT vezetősége általános sztrájkot hirdetett a február 8-i vérengzés áldozatainak temetése napjára. A felhíváshoz a keresz­tény szakszervezetek és a csütör­töki tüntetés előkészítésében részt vett többi szervezet is csat­lakozott. A belügyminiszter a rendőrö­ket mentegeti, és a kommunis­tákra igyekszik hárítani a fele­lősséget. Frey belügyminiszter péntek esti rádióbeszéde, amely­ben a február 8-i tüntetés részt­vevőit »a köztársaság ellenségei­nek« nevezte és a kommunista pártot igyekezett felelőssé tenni a történtekért — mérhetetlen fel­háborodást keltett Franciaország­ban. Nem kisebb megütközést váltott ki a párizsi rendőrség ve­zetőinek sajtóértekezlete, ame­lyen a tüntetés véres elnyomá­sában részt vett rendőröket és csendőröket igyekeztek tisztára mosni. Az Humanité ismerteti Leo Fi- gueresnek, a Francia Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága tit­kárának, a Szajna megyei tanács elnökének és M. Bourét-nak, a keresztény szakszervezetek el­nökhelyettesének a tüntetés résztvevőinek tanúvallomását Mindketten rámutatnak, hogy a rendőrség akkor rontott neki a tüntetőknek, amikor a rendőrök a Voltaire-utcai földalatti állo­máshoz leszálló tüntetőket kezd­ték ütlegelni. A hátsó sorokban többen eszméletüket vesztették. Ezeket a metro lépcsőin tolongó tömegre dobták, majd a rend­őrök utánuk hajították, az útszéli fák vasrácsait. A támadás után három asszony holtan maradt a helyszínen. Á Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatkozata Párizs (MTI). A Francia Kom­munista Párt Politikai Bizottsá­ga nyilatkozatot adott ki. Ebben megemlékezik a rendőri önkény áldozatairól és hangoztatja, a de- gaulleista hatalom az antifasisz­ta tüntetők közötti vérontással megmutatta politikájának igazi jellegét. Az összeesküvőknek ked­vezett azzal, hogy betiltotta a köztársaság híveinek tüntetését és legbrutálisabb rendőri erőit küldte Párizs népe ellen. A nyilatkozat rámutat, a, kor­mány otromba kommunista-elle­nes elterelő mozdulattal' igyek­szik igazolni azt a tényt, hogy ténylegesen összejátszott az OAS- szal. Sőt, a kommün hóhérainak péidáját követve saját áldozatait gyalázza. A „köztársaság ellen­ségeinek” nevezi azokat, akik út­ját akarják állni a fasizmusnak. A nyilatkozat tiltakozik ez ellen és aláhúzza: a szervezett dolgozók, kom­munisták. szocialisták, ke­resztények és a Bastille-nál tüntetett többi hazafi a nem­zet legjobb erőit akarják egy­ségbe tömöríteni, hogy elszi­geteljék a fasisztákat, meg- 1 mentsék Franciaországot a gyalázattól és a terrortól. A degaulleistá hatalom á reak­ciós és fasiszta kormányok mód­ján jár el, amikor ezekét az erő­ket el akarja nyomni — hangoz­tatja a nyilatkozat. A Francia Kommunista Párt felhívást intéz a demokratikus pártokhoz és szervétetekhez: egye süljenek, amíg nem késő, ng vár­ják meg, hogy a rendőrség és az OAS csapásai nyomán újabb áldozatai legyenek a fasizmus­nak. A Francia Kommunista Párt csatlakozik a szakszervezeteknek az áldozatok temetése napjára szóló sztrájk-felhívásához. Köve­teli a véres eseményekért fele­lős Papon rendőrfőnök és Frey belügyminiszter lemondását. Február 8-ának tragikus ta­nulsága — hangoztatja a nyilat­kozat —, hogy a polgárháború csak úgy kerülhető el, az ország rendje csak úgy állítható helyre, ha valamennyi dolgozó és a köztársaság minden híveösz- szefog a demokrácia visszaál­lítása érdekében. A többi francia demokratikus párt és igen sok tömegszervezet ugyancsak állást foglalt a degaul- leista kormánnyal szemben és élesen elítélte a rendőrség durva támadását. A szocialista párt iro­dája visszautasítja a kormány alibi-keresését és hangoztatja: a degaulleista hatalomnak, amely nagyon elnéző a fasisztákkal szem ben, minden módja megvolt, hogy a tragikus eseményeket el­kerülje. A szocialista párt java­solja, hogy február 12-én min­den városban és faluban tiltako­zó gyűlést rendezzenek a hősök emlékműve előtt. Az egyesült szocialista párt nyilatkozata éle­sen elítéli a rendőri erők pél­dátlan brutalitását, s követeli a bűnösök felelősségre vonását, a belügyminiszter és a rendőrfőnök távozását. A radikális párt, az ellenállók demokratikus szocia­lista szövetsége, az MRP elítéli nyilatkozatában a rendőri erők eljárását. Egy hónap múlva államkölcsön- sorsolás Egy hónap múlva, az idén elő­ször, ismét előkerülnek’ az ÖTÉ páncélterméből az államkőlcsön- húzás szerencsekerekei.' Az Or­szágos Takarékpénztár ugyanis március 11-én és 12-én Pester­zsébeten rendezi az I, az V. és a VI. Békekölcsön 1962.' évi első félévi sorsolását. A kétnapos húzásűn a három kölcsönből összesen 411 000 köt­vényre 101 millió forint jut nye­remény és törlesztés formájában. GvászitáneQSégen búcsúz­tatták a saarvidéki t>ánvasz??encsé!i3RSég áldozatait Völklingen (MTI). Szombaton délelőtt nagy gyászünnepségen búcsúztatták a Luisenthal-bánvá- ban történt sújtólégrobbanás 287 halálos áldozatát. A gyászbeszé­det Lübke nyugatnémet köztársa­sági elnök mondotta. A mentőosztagok folytatják munkájukat. Még mintegy tíz bányász sorsa ismeretlen. A kór­házban ápolt bányászok közül tizenkettő állapota válságos. A gyászba borult bányászcsalá­dok címére egyre újabb részvét­táviratok érkeznek a világ min­den részéből. Megindultak a se­gélyadományok is a szerencsét­lenség érte bányászcsaládoknak. Äz amerikai-angol atomkísérletek híre világszerte mélységes fel­háborodást keltett, s tiltakozási hullámot indított el. Ugyanak­kor az amerikai kormány tu­datosan is igyekszik fokozni az atomhisztériát. McNamara ame­rikai hadügyminiszter a kong­resszushoz küldött üzenetében a kormány által már bejelen­tett polgári óvóhely-program­ról szólva kijelenti, hogy az állam hatvan százalékát fizeti meg a lakosság számára épülő atombiztos óvóhelyek költségé­nek. Eszerint egy amerikai polgár 25 dollárt kénytelen fi­zetni, ha atombiztos óvóhelyre akar menni. McNamara üzene­te szerint az idén 450 millió dollárt fordítanak óvóhelye! építésére, ami 20 millió ember számára jelent óvóhelyférőhe­lyet. A kormányszinten folytatott atomhisztéria pontosan megmu­tatja, mennyire törekszenek a nyugati hatalmak a nukleáris kísérletek megszüntetésére, az atomfegyverek eltiltására. A vi­lág közvéleménye épp a közel­múltban győződhetett meg róla, hogy a Szovjetunió csaknem három évig tartó erőfeszítése nem hozta meg a várt ered­ményt, mert a két nyugati ha­talom minden indokolás nélkül beszüntette a genfi tanácskozá­sokat. Carapkin, a szovjet de­legátus ugyan ezek után is olyan kijelentést tett, hogy a szovjet küldöttség továbbra is kész a tanácskozásokra, mert jól tudja, hogy a világ számára milyen fontos a megegyezés a nukleáris kísérletek kérdésé­ben. A nyugati hatalmak azonban mit sem törődnek a népek aka­ratával. Az Egyesült Államok több vezetője, — maga Ken­nedy elnök is — hangzatos ki­jelentéseket tett ugyan, a nuk­leáris kísérleteket azonban to­vább folytatják, s a hét végén került sor a felújítástól számí­tott tizenharmadik kísérleti robbantásra. Mindezen túl pe­dig már megtették az előkészü­leteket — amint erről Kennedy és Macmillan bermudai talál­kozóján megegyezés jött létrg — a közös amerikái—angol kí­sérleti robbantásokra. A nyugati országok közvéle­ménye azonban egyre erőtelje­sebben tiltakozik kormányaik veszélyes politikája ellen. A hét második felében London utcáin tízezer főnyi tömeg vonult fel( s az amerikai nagykövetségen átadták Collins kanonoknak, a nukleáris leszerelésért küzdő mozgalom vezetőjének levelét Kennedy elnökhöz. Collins ka­nonok levelében felszólítja az elnököt, mondjon le a nukleáris robbantásokról, amelyek az egész világ számára veszélyt jelentenek. Hasonló tartalmú levelet juttattak el Macmillan brit miniszterelnökhöz is. Tiltakozó gyűlésekre került sor a skandináv államokban is. Az atomfegyverkezés ellen küz­dő dán, norvég és svéd mozga­lom vezetői közös táviratban fordultak Kennedy elnökhöz, amelyben ezeket írják: „Az atomkorszakban olyan állam­férfiakra van szükség, akik fel­ismerik, hogy az emberek kap­csolataiból ki kell küszöbölni n ' nukleáris fegyvereket. Ezzel kapcsolatban emlékeztetjük önt, elnök úr, egyéni felelősségére!” A nyugati hatalmak mester­ségesen fokozzák az atomhisz­tériát, a tömegek azonban egy­re határozottabban emelik fel szavukat - a ' háborús készülődé­sek, az atomkísérletek folytatá­sa ellen. Görögországban a hófúvások falvakat zártak el a külvilágtól Athén (AP). Közép-Görögor- szágban a három napja tartó ha­vazás következtében a hóréteg helyenkint két méter magasságot ért el. Kardica környékén AP- jelentés szerint a hófúvások több falut teljesen elzártak a külvi­lágtól. Szombaton katonai repü­lőgépek háromezer élelmiszercso­magot dobtak le az elszigetelt falvak lakosságának. AP-tudósítás szerint az argen­tínai Tupungato hegység térségé­ben napok óta tartó felhőszaka­dásszerű eső és szélvihar pusztító hólavinákat okozott. A vihar fá­kat tépett ki gyökerestől és ház­tetőket sodort el. Az ítéletidőnek emberáldozatai is vannak. I! Tolnai asztalos és Mázoló J ütsz , I (Deák Ferenc u. 9) 'ft vállal: ;;;; | asztalos és kárpitos munkában mindennemű javítást y­és átalakítást \ tf, ti! Hívásra házhoz megyünk f Munkánk gyors és megbízható •;.,t tf. Telefon: Tolna 117 tf. • ■ ' ' ^ I ' 1 ' I I I U 57 DOMS llgloilsfl Irta: GUZ1 MIHÁLY — BECZE KÁROLY 56. — De én itt szeretnék maradni. Megszoktam már ezt a helyet, megszerettem a kapitány urat. Kérem, tegyen valamit érdekem­ben: — Sajnos, semmit sem tehe­tek. En vitatkoztam colonel Si­monnal, azonban ő hajthatatlan maradt. A parancs az parancs. Végre kell hajtanunk! — És... mikor kell jelentkez­nem új helyemen? — A kapott rádióparancs ér­teimében minél hamarabb. A ka­raván, amely a lőszert és élelmi­szert hozta, holnap indul vissza. Azzal megy ön is. — A karavánnal megyek? — kérdezte meglepetten. — Igen. Talán csak nem ijedt meg? — bevetett a kapitány. — Ne féljen, az üres kocsikat már nem támadják meg a bennszü­löttek. — Ezt honnan tudja kapitnn- úr? — kérdezte hirtelen Gay ’• és úgy érezte, mégis a2 orvos az, aki Ti-tin keresztül kapcsolat­ban van a szabadságharcosok­kal. — Honnan tudom?... Hát... csak gondolom.,. Gazsó gyanúját fokozta ez a dadogás. Tehát ő az. Pontosan tudja, hogy a vietnamiak nem támadnak. Gazsó lázasan gondolkozott. Ha valóban az orvos Ti-ti segítő­társa, akkor most nyugodtan fel­fedheti magát, szerepét. Végre tiszta vizet kell önteni a pohár­ba! Ha mindketten kapcsolatban vannak a Vietnamiakkal, akkor segíteniük, támogatniok kell egy­mást, nem pedig keresztezni egy­más útját. — Kapitány úr — mondta hir­telen. —' Tí os? Gazsó ajkába harapott. Hátha tévedett? Hátha mégsem az or­vos a titkos segítőtárs... • — Kapitány úr, a parancsot megértettem. Hány órakor indul holnap a karaván? —Reggeli után azonnal­— Akkor hát... Az orvos pálinkát töltött egy nagy pohárba és Gazsónak nyúj­totta. — No, egészségére! Gazsó jókorát húzott az erős italból. Az orvos kezét nyújtotta: — Hát... sok sikert az ú.i he­lyén. A fiú kedvetlenül ballagott szo­bája felé. Ti-ti már türelmetle­nül várta a vacsorával. — Hol voltál? — sietett eléje a lány. — Az orvoskapitánynál. Kö­zölte velem, hogy holnap indul­nom kell új állomáshelyemre, Na-Facba. — Micsoda? — Elhelyeztek Ti-tikém. A Na- faci erődben nem kielégítő az egészségügyi ellátás. A lány Gazsóhoz lépett, szen­vedélyesen megfogta annak ke ­zét. — És mi lesz velünk?... Mi lesz a szabadságharcosok gyógy­szerellátásával? — Ezt' akartam én is megkér­dezni az orvostól. — És? — kérdezte izgatottan a lány. — Nem kérdeztem. Nem vol­tam benne biztos, hogy ő az, aki­től az értesüléseid szerzed. A Jány felsóhajtott. — Ha egyetlen szót is szóltál

Next

/
Thumbnails
Contents