Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-09 / 33. szám
W62. február 9. fOLNÄ MtGYEÍ NCPŰJSÁG avMád — Hozd a „samut”, meg a szögletes lécet. Sanyi, a kovács, szalad a nagykalapácsért, a lécet nem találja. — Marci, nem találom. — Ott van az orrod előtt, felbuksz benne, hé, rálépsz. Sanyi hozza a lécet is. Palkó Márton veszi át, Sanyi a kalapácsot fogja két marokra. A lécet a tengelyvéghez illesztik. — Na, üsd. Óvatosan. Meglendül a „samu”. Marci eldobja a lécet, káromkodik egy rövidet, de cifrát. — Nem jó, üsd egyedül, úgy jobban rá lehet tartani. A láncos emelőnél a „mindenes” áll. Nézi a két ember vias- kodását, közbeszól: — Megemelem egy kicsit, talán könnyebben megy. — Emeld! Nyikorog a lánc, emelkedik a tonnányi súlyú szíj tárcsa-pár. Közben Sanyi hoz egy létrát a pincéből, hogy jobban ráálljon a kezére az ütés. Palkó vezényel. Sanyi üti, a „mindenes” meg ott fönn emeletnyi magasban figyeli a tengely csúszását. Percekig kopogtatják az acéltengelyt, míg a csapágy- gyal együtt helyére csúszik. Leszerelik a láncos emelőt, nem lesz rá már többé szükség. Kész a gép meghajtórésze, csak a motorok javítása van még visz- Sza, meg hat csillét kell összeszerelni, s akkor már indulhat is a téglagyártás. ■—- Hát még egészen nem — mondja az időközben a gépjavítókhoz érkező Faragó József gyárvezető. — Ezzel terv szerint végzünk, vissza van még a báger javítása. Sajnos, anyaghiány miatt azzal kicsit elúszunk. Nekitámaszkodunk a sok vihart látott satupadnak. Palkó Márton gépész, a javítók mestere veszi át a szót. — Sok volt tavaly az állásidő, háromszázhúsz óra. Másfélmillió tégla gyártási ideje. — Az idén másként lesz — szól közbe Faragó József. — Másként, mert előre tartunk tartalék-alkatrésszel, ha végzünk a javítással, akkor a szezonkezdésig csak tartalék-alkatrészt készítünk. Meg talán több és jobb csapágyat kapunk, és akkor... szóval egy kis szerencse is kell, s akkor nem lesz annyi állásidő, mint 1961-ben volt. Harmincas lemez fekszik az egyik bakon. Ebből készítik a csiga-pofát. Kettő van még visz- sza, s akkor ebből is lesz tartalék. S hogy az időt ne vesztegessük a présjavítás részleteinek történetével, Palkó Márton beállítja a villanyhegesztőt 250 amperre, és nekiül a munkának. Bokáig érő sarat taposunk Faragó Józseffel. Kerülgetjük az olvadó havat. A mázai téglagyáriak munkájáról beszélgetünk, búcsúzunk, amikor még utánam szól: — Tavaly nem sikerült, az idén meg túlteljesítjük a tervet, arra készülünk... — p.i — Mezőgazdasági gépszerelő-képzés a Dunaföidvári Magyar Lászlé Gimnáziumban A Dunaföidvári Magyar László Gimnázium 111. osztályának fiú- hallgatói a politechnikai oktatás keretében a mezőgazdasági gépszerelő szakmát tanulják. Az eredményes oktatás elősegítése végett a gimnázium meg- áillapodást kötött a bölcskei gépállomással. amely szerint a mezőgazdasági gépszerelő szakmát tanuló fiatalok a gépállomáson töltik gyakorlati tanulmányaikat. A diákok a gépszerelésen kívül a traktorvezetés szakmáját is elsajátítják. A tervek szerint nyáron a szerelőkkel együtt járják a határt, s az elromlott gépek javításánál segédkeznek. Az érettségi bizonyítvány megszerzése után a mezőgazdasági gép szerelési szakmunkássá képzett fiatalok egy része a környező termelőszövetkezetekben és a gépállomásokon helyezkedik majd I el a gépszerelő szakmában. Németkéri Haladás «« Ot termelő sxővetkexet egyesült — Ha nem jönnék vissza, kérem, értesítse feleségemet... A címet megtalálja a zubbonyomban. A negyedik páncélautót kell elhallgattatnunk, amely ontja a tüzet a mieinkre. — De hadnagy úr... majd én... higgye el, pontosan a közepébe találok a kézigránáttal... — Elhiszem, őrmester... no... indulok... — megszorította az őrmester kezét, két kézigránátot vett elő és elindult Sziklától szikláig kúszott előre, mind közelebb és közelebb az úthoz. Egy kicsit balra is kellett húzódnia, mert a negyedik páncélautó a kanyar vízmosás felőli oldalán állt. Mintegy 20 méterre a páncélautótól megállt, s a távolságot méregette. Innen is eltalálná a célt, de ennek a dobásnak pontosnak kell lennie. Még közelebb kúszott néhány méterrel. 14—15 méterre a kocsitól egy jókor? szikla mögött húzódott meg. Még egyszer megnézte a páncélautó fekvését, aztán kirántotta a kézigránát biztosítékát, felugrott és dobott A szikla mögül kiemelkedő testet három golyó is eltalálta. A hadnagy előreesett, szája szélén keskeny vércsík jelent meg... A következő pillanatban tompa dörrenés hallatszott és a negyedik páncélautón elhallgattak a fegyverek... Nan Liu őrmester tenyerébe temette arcát és felzokogott... A kocsisort bezáró páncélautó még mindig dühösen köpködte a lövedékeket Zwara alhadnagy egysége felé. Az egységnek már két halottja is volt. A lengyel fiú káromkodott. — Az úristenit neki, nem bírunk ezzel a kocsival. Tiu Fan, a 17 éves fiú kúszott az alhadnagy mellé. — Én megpróbálok ezen segíteni, alhadnagy úr... Oldalt kú- szok, esetleg megkerülöm a kocsit... — Nagyon veszélyes ez, Tiu Fan... — Nem baj... Az alhadnagy nehéz szívvel engedte el a fiatal fiút. Az óvatosan kilépett a bokor mögül és hasoncsúszva, jobbra igyekezett Az őserdő előtti sziklás hegyoldal nagyszerű terep volt arra, hogy észrevétlenül kússzon... Tiu Fan jobbra kanyarodott, de nem távolodott el túlságosan. Állandóan szemmel tartotta a páncélautót, amely vadul tüzelt az őserdő felé. Leért a hegy aljába és körülbelül 10 méterre távolodott el a páncélautótól. Tovább a sziklák védelmében már nem kúszhat. Egy 10 méteres útszakasz volt hátra. Ezt kell megtennie, és akkor a kocsi mögött van. Két megoldás kínálkozott Vagy kúszik tovább az úton, min den fedezék nélkül a kocsi hátához, vagy kiugrik a szikla mögül és rohamoz. Futva hamarabb teheti meg az utat és talán nem is veszik észre, hiszen eléggé oldalt van, a páncélkocsikban lévők pedig előre, az őserdő felé figyelnek... Tiu Fan az utóbbi megoldás mellett döntött. Rohamoz. Előkészítette géppisztolyát... Egyről azonban megfeledkezett. Zwara alhadnagy katonái ugyanis abbahagyták a tüzelést, nehogy a fiút találják el. A páncélkocsiSok mindenről beszélnek most Németkéren. A zárszámadásokról. a jól sikerült bálokról, farsangi mulatságokról, egy elszökött és megvadult bikáról — szóval van téma bőven a faluban. A legtöbb szó azonban a legfontosabb eseményről esik: az öt termelőszövetkezet egyesüléséről. Bárkivel is beszéljen az ember, a második percben már erre terelődik a szó. öt termelőszövetkezet egyesült egy faluban! Nagy és bonyolult dolog. Az ősszel még nem gondolta senki, hogy a németkériek egyesülésre szánják el magukat. Sok minden választotta el egymástól a falu népét akkor, amikor szövetkezetbe tömörültek. Az elkülönülés, hogy öt termelőszövetkezet alakult, tükrözte a válaszfalakat. A Ságvári Tsz-ben a falu minden rétege megtalálható, de az endrődiek voltak többségben. Az Alkotmányban már inkább az ősle kők, a volt szegények, zsellérek, a helybeli földhözjuttatottak szövetkeztek. A Kossuthban és az Uj Életben a felvidékiek játszották a prímet. Külön tsz alakult Hardon. a felső falu végen. A szövetkezetek versengtek. A főkérdés az volt. ki tud adni többet a népnek. Sokszor a verseny nem is volt egészen helyénvaló, mert az öt közül olyan tsz is akadt, amelyik csak a mát nézte. Azzal már kevesebbet törődött. hogy holnap is tudjon osztani. így aztán nem fejlesztette eléggé a közös gazdaságot. Hardon a Békében pedig nem szerették a nyilvánosságot. Ezért amit már megtermeltek, azt inkább titokban osztották el. Vitték. amit mozdítani lehetett... A mérce nem a munka volt. nem is lehetett, mert mire a zárszámadásra került a sor. kiderült, már nincs is mit elosztani. A mérce az ügyesség volt, a legügyesebb. a legélelmesebb jutott a legtöbbhöz. A hardiak tehát így versengtek... A szövetkezeti élet sok mindenről meggyőzte a németkéri gazdákat. Mindenekelőtt arról, hogy jó a szövetkezetben élni és gazdálkodni. Jó. mert idén is a Ságvári 37,13. az Uj Élet 30.70. a Kossuth 33.28. az Alkotmány ban lévő légionisták az általános fegyverropogás közepette is észrevették, hogy kocsi j kot nem lövik. Figyelni kezdtek, mi ennek az oka. Tiu Fan kiugrott a sziki * mögül, géppisztolyát lövésre készen maga elé tartotta. Alig tett néhány lépést az úton, géppisztolysorozat hangzott. Tiu Fan előrezuhant, ke .éből kiesett a fegyver... A fiú mintha parancsnokát, Nao Tinget látta volna még maga előtt, sói hallani vélte hangját is ......Ne félj, mink et nem győzhetnek le'... .Mindaddig élünk, amíg él ez a szó: szabadság!” „Ez pedig örökké élni fog”. Aztán elsötétült előtte minden Zwara dühösen rántotta le magasba tartott kezét. — Tűz! A géppuskák, golyószórók újra felugattak. Az alhadnagy maga is odahasalt a2 egyik elárvult golyószóró mellé és tüzelt. A páncélautó három fegyveréből az egyik elhallgatott A fegyver csöve először megbillent, majd az égnek meredt mozdulatlanul... Ke zelője elnyúlt a kocsi aljában, éppen ráesett az egyik jajgató, nyöszörgő sebesültre. A páncélautóból már csak Schwehrnach őrmester és egy tizedes tüzelt... A karaván elején, ' a második páncélkocsi megmozdult és óvatosan előrecsúszott a kilőtt első kocsi és a tank mellett. Nagy nehezen el tudott mellettük menni. Amikor kiért a kanyarból, felgyorsított és teljes sebesség«”’ vágtatott Bá Vén felé. (Folytatjuk) 35,80 forintot fizetett minden munkaegységre. (A Békében még bizonytalan a zárszámadás eredménye). Az öt szövetkezet együttesen összesen több mint 15 millió forint vagyont hozott össze. Meggyőzte a szövetkezeti élet a németkérieket a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről és arról is, hogy az összefogás megsokszorozza az erőt így aztán eljutottak addig a gondolatig, hogy a megosztottság, az, hogy öt felé osztották a falu 5000 holdas határát. nem a legszerencsésebb megoldás. Milyen nehézségek támadtak? A sok közül ismerjük meg a legfontosabbakat. Egyik az volt, hogy nem tudtak igazságosan megosztozni a falu határán. Volt tsz, amelyik jól, s volt olyan is. amelyik rosszul járt a földek elosztásával. Aztán egyik tsz-ben munkaerő-felesleg, a másikban munkaerő-hiány mutatkozott. Nem tudták célszerűen elrendezni a beruházásokat. Nem tudták így, megosztott erővel, kihasználni a község adottságait, sajátosságait. A nehézségekből sok vita, a vitákból azonban a megegyezés nehezen született. A tél elején mégis felvetődött egy gondolat: egyesíteni kellene a hard! Editét, az Alkotmánnyal! Ez a gondolat tovább terjedt. — Mi lenne, ha mind az öt tsz egyesülne? — vetette fel mind több ember Németkéren, s ez a felvetés az ismertetett előzmények után kedvező talajra talált. A gondolat felkarolása, szervezés. jó politikai munka és a helytelen nézetek, kétségek leküzdése kellett ahhoz, hogy eljussanak a németkériek a múlt hét közepéhez, amikor is falugyűlésen mondták ki az öt szövetkezet egyesülését. Ezen a gvűlésen vezetőket választottak, a Haladás nevet adták az egyesülésből létrejött 5000 holdas szövetkezeti gazdaságnak. A név, a Haladás fejezi ki a lényegét az egyesülésnek. A németkériek azért egyesültek, mert haladni akarnak. Jobban akarnak előre menni és gyorsabban. mint eddig. Máris olyan tervekről beszélnek, amelyeket külön-külön nem, csak így. együttesen tudnak megvalósítani. 100 hold csemege-szőlőt, 100 hold gyümölcsöst telepítenek a homokra. Baromfitenyésztéshez fognak, 5000 tojótyúkot tartanak, s évi 30 000 csirkét, 10 000 kacsát, sok ezer tojást adnak az országnak. 200 holdas kertészetet művelnek. Szakosítják az állattenyésztést, külön tejtermelő, marhahizlaló, sertéstenyésztő farmokat szerveznek a meglévő majorokból. Különválasztják a tenyésztést, a nevelést, a hizlalást. A termelési ágak élére szak-agronómu- sokat állítanak: specialistákat! Külön szakember irányítja a gépek munkáját. Tehát az öt kis tsz-ből, az öt kis vegyeskereske- désből korszerű, szakosított nagyüzem válik Németkéren. Az emberek ennek örülnek. Van még azonban kétség is. Erről is beszélnek, erről is kell hát írni! Félnek a németkériek a har- diaktól. Attól félnek, hogy a hardiak folytatják, amit abbahagytak. A felelőtlen életet, a közös vagyon herdálását. Ez a félelem alaptalan. Alaptalan azért, mert a hardiak többsége becsületes ember. A szövetkezetükben uralkodott állapotoknak az az oka, hogy a dologkerülő, Izgága kisebbség befolyása és hangja nagyobb volt. mint a becsületes többségé. Ez pedig abból eredt, hogy rossz volt a vezetés, személy szerint a volt elnök is. Havel István, akit tréfásan Haver Pistának neveztek, mert mindenkivel barátságot akart, még azzal is. aki lopott. így nem 'ehetett ott rend. Most viszont megváltozott a helyzet: az új vezetés, az új környezet kedvez majd a hardi többségnek is, : az egész falu nagy többsége maid csak lefogja annak a néhány hardi szarkának a kezét. Ez igazán a németkérieken múlik... A másik, amitől félnek: úgy 'ondol.iék, jövőre kevesebb lesz az osztás, mert azt hiszik, hogy a nagy tsz-ek kevesebbet osztanak. Ez nem igaz. Sok nagy tsz oszt sókat: a döbröközl Zöld Mez« például 7060 holdas, a faddi I.enin 9000 holdas, mégis többet osztanak, mint bármelyik kis tsz Németkéren. Az osztás nem a tsz nagyságától függ csak. A törvényszerű inkább az, hogy a nagy tsz többet óSSZon. mint a kicsi, mert több a lehetősége erre. A gazdálkodás a fő. a vezetés, meg a tagok munkája. Németkéren ez eddig jó volt. Az egyesülésre minden feltétel megérett, tehát lehet osztani jövőre is. Jó vezetéssel, jó munkával még többet lehet osztani, mint amennyit idén osztottak. Ez is a németkérieken múlik. Haladás a tsz neve most Németkéren. Ezen az új úton. melyen elindultak, tényleg lehet haladni. Csodákat is lehet művelni! Rajta hát. most ne csak a kis tsz- ek mutassák meg egymásnak, mit tudnak, hanem a2 egész falu mutassa meg az országnak. Világnak. mire képes a németkériek egyesült ereje. Gyenis János p.' ,« >V >?' ' o -v IMH9MI "•Ví * < m Nagy az érdeklődés a február 5—17-lg tartó téli idényvégi kiárusítás iránt. Különösen a környékbeli termelőszövetkezetek tagjai vásárolnak nagy mennyiségben különböző ruházati cikkeket, hiszen a zárszámadó közgyűlés után számos tag rendelkezik igen nagy összeggel. bj
