Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-28 / 49. szám

19C2. február 28. TOLNA WEGYEÍ NÉPÚJSÁG 3 Az elemzés hiánya = hibás gyakorlat lt’ gyík járási pártbizottsá­gunk titkárának beszámo­lójából keltette fel a figyelme­met egy mondat. A járás legna­gyobb ipari üzeméről volt szó, amely — úgymond — „nem haj­totta végre a Központi Bizottság határozatát”, mivel a múlt év' ben a termelés növekedésének nem hetven, hanem csak 38,5 százalékát érte el a termelékeny­ség növelésével. Tehát pont for­dítva, mint a határozat kimond­ja. Talán szó nélkül lehetne hagy­ni az esetet, ha csupán elméleti jelentőségű problémáról kéne vi­tatkozni, bár ez sem érdektelen. De fel kell lépni a vezetésnek, irányításnak, ellenőrzésnek ama módszere ellen, amit az ilyen megnyilvánulás takar. Természetesen lehetséges, hogy az üzemben nem tárták fel, nem hasznosították a termelékenység növelésének minden tartalékát. Lehetett volna talán nagyobb eredményt elérni (olyan gyár nincs is, ahol már kimerítették a termelékenység növeléséneK min­den lehetőségét.) Vitába kell azon­ban szállni azzal a nézettel, amely szerint a határozatban megjelölt 70:30-as arány mérce lehet minden iparág, üzem szá­mára. Nézzük először a határozatot, amely kimondja: „A Központi Bizottság szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a tervnek megfelelően az ipari termelés növekedésének legalább 70 szá­zalékát a munka termelékenysé­ge növekedésének kell adnia, szemben a hároméves terv idő szakával, melyben a munka ter­melékenysége a termelés növeke­désének csak mintegy felét bizto­sította”. A határozat népgazdasági szin­ten írja elő az arányt Igen egy­szerű lenne a dolog, ha ezt úgy lehetne elérni, hogy minden ipar­ágtól, minden vállalattól megkö­veteljük ennek az aránynak a betartását. Ez azonban nem való­sulhat meg, minthogy az ipari termelésnek az ötéves tervben előirányzott 48—50 százalékos nö­velését sem úgy érjük el, hogy minden termelőegység másfélsze­resre növeli a termelését Lesz­nek iparágak, amelyek a jelenle­ginek két-háromszorosára, vagy még ennél is többszörösére nö­velik termelésüket, másoknál pe­dig egészen kismértékű lesz a fejlődés, sőt esetleg még csökken is a termelés. TA e maradjunk a termelé- kenységnél, illetve a 70:30-as aránynál. Ennek betar­tása alapvetően két tényezőtől függ. A termelés növekedésétől és a termelékenység növekedésé­től. Vegyünk példának két — kü­lönben azonos körülmények közt működő — kendergyárat. Műsza­ki intézkedésekkel, a munkaidő jobb kihasználásának megszer­vezésével mindegyiknél három százalékos termelékenység-növe­kedést irányoznak elő a tervidő­szakra, mondjuk egy évre. Az I. számú gyár a termelését is ugyanilyen mértékben fogja növelni, de a II. számú üzem nyersanyaghelyzete javult, tíz százalékos termelés-növekedést érhet el. Az I. számú üzem telje­sítette a termelékenység tervét, a három százalékot, ezzel a ter­melés felfutását teljes egészében a termelékenység növekedése fe­dezte. A másik öt százalékos ter­melékenység-növekedést ért el, a termelés növelését azonban csak fele arányban biztosította a ter­melékenység növelésével. Melyik ért el jobb eredményt? — Nyil­vánvaló, hogy a II. üzem. Vagy nézzünk egy másik pél­dát — maradva a rostkikészitő iparnál. Az egyik gyár is növeli a termelését, de nem korszerűsí­tik az üzemet. A másiknál mo­dem, nagyteljesítményű gépeket szerelnek fel. Az elsőnél az ala- csonyabb arány elérése is na­gyobb erőfeszítést követel, mint esetleg a másodiknál a száz szá­zalék, vagy ennél is magasabb arány biztosítása. Okozhat káro­kat is a népgazdasági szinten elő­írt mutató ilyen fetisizálása egyes iparágaknál, mint a tejiparnál, vagy a konzerviparnál. Tegyük fel, hogy a gyár megtervezte a Százezer virágpalánta tavaszra A szekszárdiak az elmúlt né­hány nyáron jóleső érzéssel jár­ták az utcákat, tereket. A régeb­ben elhanyagolt helyeken virá­gok díszlettek kora tavasztól ké­ső őszig. Virágos város lett Szek- szárd. A parkokban a városi ker­tészet, a mellékutcákban a lakos­ság fáradozott a kivirágoztatás- sal. A tél már kiadta mérgét, kö­zeledtét jelzi a tavasz, s a város még szürkén, kopáran várja, mi­kor kezdik széppé varázsolni a szorgos kezek. Már nem kell so­káig várnia. Valami már elkezdődött... Vagy talán folytatódott inkább? Ké­szülnek a tervek, hogyan öltöz­tessék a várost ismét tarka, virá­gos ruhába, és növekszik a hoz­závaló anyag is. A városi kerté­szet dolgozóit állandóan ott lát­tuk, tavasztól őszig a parkokban serénykedni. Most eltűntek — ott vannak az üvegházakban, nagy gonddal, fáradozással neve­lik a sokezemyi virágpalántát. Készül már a város új ruhája... — Az idén minden eddiginél szebbé akarjuk varázsolni a vá­rost — mondja Horváth József, a kertészet idős telepvezetője. — Százezer virágpalántát kell ne­velnünk a tavaszi ültetésekhez. Amint az idő megfelelő lesz, azonnal megkezdjük kint a mun­kát. Most még csak az üveghá­zakban dolgozunk. Palántáink most vannak kelőben. Párás meleg fogad az üveghá­zakban. És rengeteg cserép, kis láda. — Itt, ebben az ezer cserépben kána-gumó van. A parkosításhoz cserepeztük be, így nem sínyli majd meg c kiültetést — mutat­ja az egvi':. "venházban. A má­sikat c*"’ ", teljesen muskátli foglalja el. — ötszáz cseréppel van — mutatja az öreg, — ezt is a par­kosításra használjuk fel. Már­ciusban még ennyit szaporítunk. Apró kis növénykék kapasz­kodnak ki a porhanyó földből a következő üvegházban. — Ebben a tíz ládában begó­niát nevelünk — jegyzi meg Hor­váth bácsi. — Legalább ötezer tő lesz belőle. — Emiit petunia nevelkedik... Ez verbéna... de nevelünk szal­mát, tagétoszt, és még sok mis virágot. Ültetünk majd sok dá­liát. Mind, mind a parkosiláshcT használjuk fel. Az üvegházakból kimegyünk a szabadba. Egyik parcellában sok kis zöld növény sütteti lew'ét a Nappal. — Itt tizenötezer árvácskát ne­velünk — mutatja Horváth bá­csi —, ugyancsak a tapaszt par­kosításhoz. Amott, azok a beton­vázák a Mártírok terére kerül­nek, a járdaszegélyekre. Jól disz- lik majd bennük a virág. — Látja ott azokat a geszte­nyecsemetéket? Már a ki iltctés hez készítjük elő. Többezer fa­csemetét ültetünk ezen a tava­szon is. Folytatjuk a Csó'ge-ló parkosítását, pótoljuk ott a meg nem eredt facsemetéket. — Százezer virágpalánict keV nevelnünk a tavaszra, de öbb is lesz — állapítja meg 1~ öreg. — Itt, a kertészetben, soha nem mondhatjuk, hogy befejeztük a termelést. Mire az egyik fajta Ki­virágzik, elvénül, gondoskodnunk kell a másikról. Ez így megy egész éven keresztül. Most, már­cius elsejével munkába lépnek az időszaki munkások. Nemsokára kezdjük azt a munkát, ami rob­ban látható, és tetszetősebb is a szemnek. B. I. ] termelés és a termelékenység nö- ' védését. Kedvezően alakul az idő­járás, a vártnál sokkal jobb a mezőgazdaságban a termés. Ha az üzemek feldolgozzák a terven felül kapott termékeket, esetleg nagyobb mértékben teljesítik túl a termelési, mint a termelékeny­ségi tervüket. Az arány tehát romlik. Mondjanak ezért le a többlet-termés feldolgozásáról? — Abból még nem lehet baj, ha túlságosan magas követel­ményt támasztunk egy üzem kol­lektívájával szemben, amit az esetleg nem is teljesíthet — vet­hetné ellen valaki — legfeljebb egy kicsit megnyomják a gombot. Tegyük fed, hogy ez így van, bár nem helyes. De mi történik a másik esetben, amikor a gyár el­érte a népgazdasági szinten elő­írt arányt és mégsem használta fel összes lehetőségeit a termelé­kenység növelésére? A z arány a termelés és a ** termelékenység növekedé­se közt népgazdasági szinten ép­pen úgy valósul meg, hogy az iparágak, üzemek többsége eltér a 70:30-as aránytól. Lesz egy sor iparág, vállalat, amely a terme­lés felfutásának kisebb hányadát éri el a termelékenység növelé­sével, másoknál pedig az arány meghaladja a 70 százalékot, sőt elérheti, vagy túlhaladhatja a 100 százalékot is. Éppen ezért van­nak, lesznek üzemek, amelyeket nem lehet elmarasztalni az ala­csonyabb arány miatt, mert í? is teljesítették a párthatározat végrehajtásában feladatukat. Vi­szont esetleg el kell marasztalni olyan üzemeket, amelyeknél az arány magasabb, mégsem tettek eleget a határozatból reájuk há­ruló kötelezettségeknek. Napirendre került nálunk is a gazdaságvezetés — és tegyük hozzá, a pártellenőrzés — konk­rétabb, hatékonyabb módszere. Két-három számadatból ítéletet mondani nem lehet. Ez könnyű, egyszerű, de nem" segíti - a mun­kát. Elemezni a termelést, vizs­gálni, hogy milyen lehetőségek vannak a munka javítására, en­nek alapján reális célokat kitűz­ni, ezek megvalósítására mozgó­sítani a kommunistákat, párton- kívülieket, kicsit nehezebb, de ez hozza meg az igazi eredményt. Az SZKP. XXII. kongresszusá­nak útmutatása: Javítani a veze­tés színvonlát, — nekünk is szól. JANTNER JÁNOS A husvétváiás hangulata Látogatás a hátai népművésznél Nézem a kezét, amelyet a sok munka megtört. Ráncok szántják és remeg is egy kicsit, de a mun­ka, amit Dér Józsefné bátai nép­művész csinál, régi korokat idéz. A kis lakást a húsvétvárás hangulata tölti be. Kint még hi­deg van, télies az idő, de Dér né­ni már a húsvéti ünnepekre ké­szül. Idejében, két héttel ezelőtt hozzáfogott a tojásíráshoz, mert legalább 500 hímestojás elkészí­tésére kapott megbízást. A szövőszék, amelyen a szebb- nél-szebb bátai szőttesek készül­nek, kikerült a tornácra, mert kellett a hely az asztalnak, amely tele van festékes csuprokkal, bögrékkel, Viasz, parafin és fes­tékszag terjeng a levegőben. Kél kosár telt meg a húsvéti hímes tojásokkal, s rövidesen el is szál­lítják Budapestre. Dér néni közel jár a hetvenedik évéhez, de még ma is nagy szorgalommal dolgo­zik. Tíz éve tagja a Sárközi Nép- művészeti és Háziipari Szövetke­zetnek. Sok szép emléke van az elmúlt tíz évről, mert munkája után megbecsülik. Többször vett részt szőtteseivel népművészeti kiállításokon és néhány szép mun kődarabja díjat is nyert. Jó mun­kája elismeréseként megkapta a Népművészet Mestere címet és a szövetkezet többször íSszesitetU jutalomüdülésben. A tíz év alatt három ízben nyaralt a Balaton mellett, de megfordult már Ga­lyatetőn is, másutt is. Dér Józsefné a szövés művé­szete mellett a húsvéti hímesio- jósok festésében jeleskedik. Gaz­dag fantáziája és kezemunkája nyomán minden évben újabb és újabb minták születnek. A bátai madár, a tulipán, a mütyürke, a mákgubó, és a többi ősi motívu­mokat változatosan és sok ötlet­tel hímezi a tojásokra. A nép- művészeti intézetben eddig 90 mintát jegyezte^ fel Dér József­né gyűjteményéből. Most már idősödik Dér néni, s tanítja a fia­talokat. A fiatalok közül szép munkát végeznek Bátori József­né és Czencz Mária. Szívesen ta­nítja a fiatalokat, hogy a tojás- írás művészetének legyenek foly­tatói, ha ő már nem tud dolgoz­ni. A régi kor népművészetének folytatója Dér Józsefné. Szövi a szebbnél-szebb házi szőtteseket, csipkés rojtot ver, és húsvét tá­ján tojást himez, amit csinál, a nép művészete, amely utódról utódra öröklődött... POZSONYI IGNACNÉ Újjávarázsolják a népművelési otthont Szedresen A régi szedresi népművelési otthon már nem felel meg a la­kosság igényeinek. Ezért állami támogatással, valamint községfej- lesztési alapból, a tervek szerint még ebben az évben újjávará­zsolják. Már az elmúlt évben 80 000 Jo. rintot költöttek felújítási munká­latokra és mozielőtér építésére. Az idén 220 000 forint állami fel­újítási hitelt kap a község. Ehhez járulnak 150 000, forinttal a köz­ségfejlesztési alapból, 100 000 fo­rintot pedig a termelőszövetkezet öt évre szóló kulturális alapjá­ból biztosítanak a felújítási és bővítési költségekhez. Az újjávarázsolt népművelési otthonban 18x8 méteres nagy­terem, olvasóterem, mozi, cuk.­9Z 57 MHZ iMioiisia Sírta: GUZI MIHÁLY — BECZE KAROLY 68. Mindenki meglepetten nézett a hadnagyra. — Tehát ez a lány szöktette meg a foglyokat. — mormogta Lafarte. Sietve Gazsóhoz fordult. — És ezek a lányok önre vol­tak bízva! — mondotta. — Nem tud ön semmit az éjszaka tör­téntekről? — Nem... hadnagy úr! Az egészségügyi szobában pil­lanatok alatt csődület támadt, amikor kiszivárgott a hír, hogy a foglyokkal együtt az egyik lány is eltűnt, — ön sem v^ett észre az éjszaka semmit? — kérdezte a hadnagy Hargitaitól. — Nem... Nagyon jó alvó va­gyok. Most is aludtam, mint a bunda. Az egyik őrmester a homlokára csapott és felkiáltott. — Megvan!... Most már értem! — Mindenki rábámult. — Mi van meg? Tud valamit az éjszaka történtekről? — kér­dezte izgatottan Lafarte. — Igenis, hadnagy úr! Kérdően nézett rá mindenki. — Nos, halljuk! — intett a had­nagy. — Az éjjel nagyon rosszul alud tam. Többször felébredtem. A szélvihar rettenetesen zavart. Éj­fél már jóval elmúlt, amikor im­már negyedszer ébredtem fel, ez­úttal arra, hogy valahol az ajtót ki-be csapkodja a szél. Az ajtó vasa hangosan csattant, a sarok­vas panaszosan csikorgott. Vár­tam, hogy majdcsak megszűnik a zaj, de inkább fokozódott. El­mondtam néhány miatyánkot. az­tán felugrottam fekhelyemről és dühösen kisiettem. Becsaptam az egészségügyi szoba ajtaját és visszafeküdtem. — No várjon csak — állította meg a hadnagy —, az udvaron nem vett észre semmit? — Semmit, hadnagy úr. Egyéb­ként az orromig se láttam, olyan koromsötét volt... Én Is csak meg­szokásból, az erődöt ismerve jöt­tem inkább az ajtóig, nem pedig a szemem vezetett. — Ezek szerint a lány nem sokkal azelőtt távozott a szobá­ból — gondolkozott hangosan a hadnagy. Hirtelen Hargitai felé fordult. — Kulcsra volt zárva az ajtó? — Igen. Minden este kulcsra zárjuk. — Tehát a lány kinyitotta, ki­surrant és az ajtót nyitva hngv- ta. Csodálatos viszont, hogy sen­rászda, pártiroda és párthelyiség lesz. A földmúvesszövetkezet mint egy 100 000 forinttal járul hozzá a cukrászda létrehozásához és be­rendezéséhez. A Budapesti 2-es számú Vegy­ipari Vállalat patronálja a helyi .termelőszövetkezetet, & a válía- lat tervezőmérnökei vállalták, hogy 20 000 forint értékű társa­dalmi munkával elkészítik a nép­művelési ház kibővítésének ter­vét. A termelőszövetkezet tagjai éj a Szekszárdi Állami Gazdaság kajmádi üzemegységének dolgozói az építőanyag szállítását, a hely­beli villanyszerelők az épület vil­lamosítását társadalmi munkában végzik. A kibővített művelődési otthon még ebben az évben elkészül. ki nem vette észre. Önök sem észleltek semmit? — kérdezte az anomita lányokat. — Nem, semmit. — A szélvihar nagyon jó cin­kosa volt a menekülőknek! — mondotta az előbbi őrmester. — De mit mond a legilletékesebb, az őr? — Eh — legyintett dühösen Lafarte —, mafla mind a három. Egyik sem mondta meg a váltó­jának, hogy a bunkerben foglyok vannak. A hajnali őr semmiről sem tudott. Csak> az üres bun­kert találta. No, "gyerünk! Ren­deljen el sorakoz.ót! Létszám- ellenőrzést tartunk. Hátha egyéb meglepetésben is lesz részünk. Az udvaron hamarosan felhar­sant a kürt. Az ellenőrzésen az erőd minden tagjának részt kel­lett vennie, még a könnyebb be­tegeknek is... Az egészségügyi szobából is ki­vonult mindenki, csupán Gazsó és az egyik beteg nem tudott láb­ra állni. Hargitai és a két lány is ott állt a sorban. Az ellenőrzés nem tartott so­káig. Végeztével Lafarte ismét az egészségügyi szobába sietett. — Ne haragudjék — mondotta halkan —, ez a rendkívüli ese­mény egészen felzaklatott. Hogy van? Még nem is értem rá érdeklődni. — Állapotom semmit sem ja­vult... Sőt... — Igazán sajnálom. Odaintette Hargitait. — Kérem, tegyen meg rmm'ent Gazsóért. Ha nem javulna, hol-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents