Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-28 / 49. szám
TOLVA IfEECSTF! WEPÜM.M 1982. február il'il JA VAS LAT Gyorshixlalás a dalmandi Béke Tsx-ben A dalmandi Béke Termelőszövetkezet tavaly 420 hízósertés eladását tervezte. Ezzel szemben 447 hízót adtak el. Figyelemre méltó, hogy a hizlalási időt alaposan lerövidítették. A hízók hat és fél, hét hónapos korban érték el a 106—110 kilogramm átlagsúlyt. Ezt ma még jónéhány tsz- ben elérhetetlennek tartják. Miután a gyorshizlalás Tolna megyében is állandóan napirenden lévő kérdés — a népgazdaság igényei. s a világviszonylatban folyó verseny teszi azzá — érdemes megismerkedni a dalmandi módszerrel. Az ottani tapasztalatok elősegíthetik a megyei törekvéseket. A takarmányozás fontos része a gyorshizlalásnak. A dalmandi föagronómus azonban abból indult ki, hogy legfontosabb az ember, aki a jószággal bánik, és utána a hízó alapanyag. Az alapanyagot illetően első lépés volt a kocák megfelelő kiválasztása. A föagronómus ezzel kezdte, de nem 1961-ben, hanem 1961-re készülve, még 1959 tavaszán. Náluk a szelektálás is alá van rendelve a fontos követelménynek: olyan legyen a kocaállomány, hogy a szaporulatból a legrövidebb idő alatt hízót lehessen „csinálni”. A Béke Termelőszövetkezetben a malacokat alacsony súlyban választják el a kocáktól. Arra is nagyon ügyelnek, hogy a malacok a kocák alatt jól megtanuljanak enni. így érik el, hogy leválasztás után nincs tejhús ledo- bás, sőt a malac egy hónap alatt 30—40 százalékkal növeli saját testsúlyát. E rövid írás keretében nincs mód részletekbe menni. Inkább az a cél, hogy a dalmandiak módszerére a Tolna megyei tsz- vezetők felfigyeljenek. A Béke Tsz vezetői bizonyára szívesen adnak akár szóban, akár írásban felvilágosítást, mindazoknak akik a dalmandi Béke Tsz gyorshizlalásra vonatkozó módszereit alaposabban meg akarják ismerni. Egy dolog van még, ami nem hagyható figyelmen kívül és talán a legfontosabb. Ez a tagok szorgalma, és a megfelelő emberek kiválogatása. A Béke TsZ- ben olyan szövetkezeti gazdák foglalkoznak a sertéshizlalással, akik valóban alkalmasak arra a posztra. Az emberek kiválogatása a lehető legszerencsésebben sikerült, mert a jószággondozók nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek és szeretik szakmájukat. Talán ez a legfontosabb, amikor a gyorshizlalás alkalmazásáról beszélünk. Sz. P. 'Ij&lll&itgÁeiak Uj tehergépkocsikat kapott a vállalat. A szerelő tanulónak adták a fontos megbízatást, — beugratást — bejáratás előtt: öcsi, töltsd fel vízzel a masinákat. A fiú felnyitotta a gépháztetőt, keresett valami lyukat, ahol vizet lehet tölteni. Nem talált'.'"Höáázü keresés után talált egy tartályt, azt öntötte fel. Az üzemanyagtartály volt... * Fiatal ember áll a cipöbolt pultja előtt. Hegyesorrú cipőt kér, így: lehet két számmal nagyobb! * Az egyik szemináriumon nekiveselkedve magyarázza a hallgató: ,,A kommunizmus az olyan lesz, hogy árubőség lesz. Eltűnik a falu és a város közötti különbség, a fizikai és a szellemi munka közötti különbség megnap a karavánnal elküldjük a központba. A karaván már bejárta az összes helyeket, az utánpótlást szétosztotta. Bá-Kánba visszafelé menet elviszik a beteget. — Hadnagy úr — kérdezte Gazsó halkan — a létszámellenőrzés mit állapított meg? Más nem hiányzik? — De igen... — Lafarte hadnagy közel hajolt a beteghez és szétnézett, mielőtt válaszolt. — Ezt nem akarjuk dobra verni, hátha a két eset között valami összefüggés van... Lhan Nung eltűnt. Hauswirth pékmestert pedig hajnalban meggyilkolva találták szobájában... Gazsó riadtan felült. — Micsoda? — Hauswirthet minden bizonynyal vietnami ölte meg... Éles kup-kuppal levágta a fejét. Feltehetően Lhan Nung tette. De miért?... Pedig kár, hogy Hauswirth meghalt... Napok óta úgy éreztem, mondani akar valamit... De mit?... Nem sürgettem... Gondoltam. ha fontosnak tartja, úgyis elmondja. Pedig ha közölte volna, most talán nem állnánk itt ilyen tanácstalanul, tisztábban, Világosabban látnánk mindent... No, mindegy! Az M. P. megkezdte a nyomozást. Először az őröket hallgatják ki. Jönnek majd ide is. De ön csak pihenjen. Ne izgassa fel magát. És igyekezzék mielőbb felgyógyulni. Gazsót ismét a hideg rázta. Teste meg '~', ''’’ándult, fogai ösz- szekoccante'- A hadnagy izgatottan kiáltott. szűnik. Megszűnik a nemek közötti különbség...” Nono! Fővárosi színvonalra emelkedik városunk. Már itt is fog(belű)- híjasak a neon-reklámok. • ' ''Sok apró alkatrészt nem lehet kapni a motorboltban. A Nagy- kemél viszont korlátlanul van. Cégtáblát kellene cserélni? Vagy másképp is lehet „árubőséget” teremteni a szaküzletben? • Összeírják a vadászkutyákat, olvasom a lapokból, s eszembe jut: mikor szedik össze a szekszárdi kóbor kutyákat? • Azzal mégesak kibékülök, hogy némelyik utca városunkban éjjel olyan sötét mint a pokol, de, hogy délután ötkor felkapcsolják az utcai fénycsöveket, az már igazán sok! — Pj — — Hargitai! A fogtechnikus odasietett, előkészítette az injekciót A hadnagy csendben kilopakodott a szobából. Hargitai megfogta Gazsó karját, újra belenyomta a tűt. Gazsó bágyadtan rátekintett. Hosszasan nézte, szeme előtt elmosódottan jelent meg a fogtechnikus képe. Aztán egy másik arc villant fel előtte, Hauswirthé. — Hauswirth... Tudod, arcán mindig gúnyos mosoly jelent meg mikor velem beszélt... Kezében tartott... Már el akart árulni a hadnagynak, de Lhan Nung végzett vele... így tett pontot az ügy végére... — Hirtelen felült. — Nem igaz! — kiáltotta. .— Mi nem igaz? — kérdezte meglepetten Hargitai. — Amit Hauswirthről mondottam... — Nem mondtál semmit... Gazsó kimerültén dőlt le az ágyra. Agyában összezavarodott a valóság és az emlékezés. Nem tudta, mi az, amit mond, és mi az, amit csak gondol. Testét addig soha nem tapasztalt forróság lepte el. Hargitai kétségbeesetten állt fel mellőle. A beteg állapota másnapra semmit sem javult. Hargitai izgatottan sietett be Lafarte hadnagyhoz. — Nos. hogy van a beteg? — kérdezte Lafarte, mielőtt a fog- technikus egy szót is szólhatott volna. — Rosszul, nagyon rossz«!.. II termelőszövetkezeti muikadíjazás és az anyagi ösztönzés időszerű kérdései 2. Hogyan térhetünk rá a garantált, rendszeres havi munkadíjazásra ? Elterjedt a híre, hogy az országban, de a megyében is sok tsz bevezeti a rendszeres, havi, előre garantált pénzdíjazást. A termelőszövetkezeti tagok többsége örömmel fogadja a hírt, s a garantált munkadíjazás népszerűsége egyre inkább terjed. Ez jó is így, mert elmondhatjuk: eljutottunk odáig, hogy megértek a pénzdíjazás feltételei termelőszövetkezeteinkben. Sőt azt is kijelenthetjük, hogy a rendszeres havi pénzfizetés a jövő, termelő- szövetkezeteink munkadíjazásúnak fejlődésében. A közgazdasági feltételek megértek az áttérésre. A hitelezési rendszer egyes vonásait még tökéletesíteni kell, egyes rendeletek is módosításra szorulnak, de az áruértékesítés, a szerződéses termelés mai rendszere, s az ezzel kapcsolatos hitelezési rend elsőrendűen kedvez a garantált pénzbeli díjazásra való áttérésnek. Akkor mi az akadály, miért nem vezetjük be mindenütt, miért nem szorgalmazzuk jobban az áttérést? Azért, mert a legtöbb termelőszövetkezet üzemi helyzete nem alkalmas még erre. Csak olyan tsz vezetheti be eredményesen a garantált pénzbeli munkadíjazást, amelynek szilárd a gazdasági helyzete, van tartaléka a munkadíj zavartalan kifizetéséhez, magas színvonalú a szakmai és politikai vezetése, számviteli és tervezési rendszere és a tagság öntudata. Amíg ezek a feltételek hiánytalanul nem alakulnak ki, nem térhet rá a termelőszövetkezet a garantált havi fizetésre. Addig is azonban nagyon sok lehetőség kínálkozik, amely átmenetet jelent a munkadíjazós- nak ehhez a legfejlettebb formájához. És ezekre a lehetőségekre fel kell hívni a figyelmet;- mert kihasználásuk nagyon sokat segít a termelőszövetkezetnek nemcsak az áttérésben, hanem a napi feladatok megoldásában, a gazdaság megszilárdításában is. Eleme a garantált munkadíjazásnak a rendszeres havi előlegfizetés Az előlegfizetés el is terjedt, alig van olyan termelőszövetkezetünk, amely ne fizetne több, vagy Már félrebeszél... És én nem tudok vele mit kezdeni... Hadnagy úr, egész el vagyok keseredve... Én nem értem ezt a munkát... — Nyugodjék meg... — izgatottan az órájára nézett. — Egy óra múlva itt lesz a karaván. Gazsót elküldjük a központi kórházba, ön pedig valahogy majd csak elboldogul itt... — Hadnagy úr, ha ő elmegy, én meg sem tudok moccanni... Én nem vállalhatom a felelősséget az erőd egészségügyi helyzetéért... Én nem akartam elvállalni azt a munkát... Minek tettek oda?... — No... menjen vissza szépen és készítse el a beteget az útra. Ami pedig önt illeti, nyugodjék meg, majd csak lesz valahogy. Hargitai visszasietett az egészségügyi szobába, a beteget felöltöztette, hajózsákját előkészítette, néhány óra múlva pedig szomorúan fogott vele kezet. A mentőautó odaált az egészségügyi szoba elé. Amikor meghallották, hogy az 57 081-est kórházba viszik, többen eljöttek búcsúztatására, volt betegei, honfitársai. Ott volt Lafarte hadnagy' is. Valamennyien sorra kezet szőri tottak a beteggel. Néhányan könnyeztek. Hargitai és egy markos magyar fiú felemelték a hord- ágvat és betették az autóba. Gazsó mellé odakészítették hajózsákját is... A tank felzúgott, a karaván kigördült az udvarról... (Folytatjuk) i kevesebb előleget, A tsz-tagok kedvelik az előlegfizetést, több munkaegység szerzésére ösztönzi őket és .azt is elősegíti, hogy mind több családtag és mind több fiatal kapcsolódjon be a közös munkába. Ezért üdvözölhetjük örömmel az olyan törekvéseket, mint amit például a pincehelyi Vörösmarty Tsz-ben láthatunk, ahol inkább szerényebben fizettek a zárszámadáson, de megteremtették a feltételét annak, hogy minden hónapban, minden munkaegységre 15 forint előleget tudjanak fizetni. Az áruértékesítés időbeni megoszlását is úgy ütemezték be. hogy az előlegfizetéshez biztosíthassák a rendszeres bevételeket. A pincehelyi tsz- vezetők tehát amikor az anyagi ösztönzésnek ezt a módszerét hangsúlyozzák, a napi feladatok megoldása mellett a jövőbe is tekintettek, így két feladat megoldását kapcsolták össze. Egyrészt a magas előlegfizetéssel ösztönzik a tsz-tagokat és a családtagokat a közös munkában való részvételre, másrészt pedig előkészítik a rendszeres havi fizetés bevezetését. Jövőre ugyanis még több előleget akarnak fizetni és így fokozatosan jutnak el a munkaegység teljes értékének garantálásához. A havi előlegfizetés az egyik átmeneti forma a garantált havi fizetés bevezetésére. Emellett azonban több más átmeneti formát is találhatunk megyénk termelőszövetkezeteiben. Ilyen például a dombóvári Alkotmány Tsz-nek az a módszere, hogy havi fizetést ad a kertészet dolgozóinak. A múlt évben próbálták ki ezt a módszert, amely nagyon jól bevált. Úgy esinálták, hogy a kertészeti dolgozóknak minden teljesített munkaegységre a következő hónap elején 30 forintot fizettek. Átlagosan 30-an dolgoztak a kertben, átlagfizetésük havonta 800—1200 forint között mozgott. Sok olyan lány és asz- szony jelentkezett a kertészetben munkára, aki azelőtt állami gazdaságban dolgozott, vagy ipari üzemben volt segédmunkás. Sok vasutas és ipari munkás felesége is felvételét kérte a kertészetbe. Szinte protekciós mun- kr helynek számított a kertészet, pedig a munkaegység tervezett éltéke a tsz-ben nem is 30, ha- n»m 33,66 forint volt. S azok, akik nem tsz-tagként dolgoztak a kertben, még háztájit sem kaptak, mégis vállalták munkaegységenként 30 forintért a munkát. A dombóváriaknak nagyon hasznos volt ez a tapasztalat. Nemcsak azért, mert évek óta első ízben oldották meg a munkaerőproblémát a kertészetben, hanem azért is, mert a tsz- tagok megismerkedtek a garantált munkadíjazás módjával, annak előnyeivel, s a gazdasági vezetők, a számviteli dolgozók is elsajátították az ezzel kapcsolatos vezetési, munka- szervezési, tervezési, bérelszámolási és egyéb módszereket. A dombóváriak módszerét — hogy egy részterületen vezették be a garantált díjazást — még a közepesen gazdálkodó tsz-eknek is javasolhatjuk. Legalább olyan ösztönző ez a módszer, mint a munkaegység-rendszer prémiummal való kiegészítése.A tamási Vörös Szikra Tsz-ben más, de hasonló módszert alkalmaztak. A széna betakarításánál vezették be a garantált munká- díjazást. Helyi normákat dolgoztak ki. Eszerint egy. hold pillangós kaszálásáért 90—110 forintot, egy hold rét lekaszálásáért 110— 130 forintot, a gyűjtésért 6tf— 80 forintot fizettek. A tapasztalat meglepően kedvező volt. Gyorsan végeztek a szénák betakarításával, a tsz-tagok kora hajnaltól késő estig dolgoztak, s naponta több mint 100 forintot kerestek. Ezt a módszert lehetne alkalmazni más munkáknál is. Például a kukorica első kapálásában. Vagy, mint a Dunaföld- váriak tették, a zöldborsó szedésében. Vagy pedig mint Tengelic- Szőlőhegyen, ahol a burgonyaszedést díjazták hasonló módon. Olyan területeket érdemes így díjazni, ahol a kézi munka szerepe nagy és rövid idő alatt kell a munkát elvégezni; Figyelemre méltó az aparhán- tiak tavalyi tapasztalata is, ahol a cigányoknak fizettek minden héten 40 forintot, minden teljesített munkaegységre. Vöít olyan cigánycsalád, amelynek tagjai egy héten, a nagy munkák idején, több mint 1000 forintot kerestek. Az aparhanti ^módszert úgy is lehetne alkalmazni, hogy ifjúsági brigádot kellene hasonlóan fizetni... Nagy mértékben elősegítené ez a módszer a falusi fiatalok megmaradását a termelőszövetkezetekben, Tehát van példa arra a mi megyénkben is, hogy fokozatosan elő lehet készíteni a garantált havi fizetést a termelőszövetkezetekben. Erről elég keveset beszéltünk eddig, pedig — és ezt mégegyszer kell hangsúlyozni — nemcsak a jövőt hózzák közelebb ezek a módszerek, hanem a jelen feladatait is segítenek megoldani és elsőrendűen ösztönöznek a munkára, a családtagoknak a közös munkában való részvételére és a fiatalok termelőszövetkezetben való maradására. Jó lenne, ha már az idén nagyobb figyelmet fordítanának az anyagi ösztönzés ilyen módszereire, és többet beszélnénk róla, mint amennyit eddig beszéltünk. (Következik: Öntudat és anyagi érdekeltség). Gyenis János ■miiuiiiHiiiiiuiiiiimMiiiiuiiifiiiatiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiaiiitiiiiitiiimiii A bronzérmes
