Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-25 / 47. szám

1962. február 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 Az ellenségre vereség vár A rakétaháború taktikája és stratégiája Irta: Sx. Kozlov exredes ax APIS katonai »xakértője amellett van, hogy ki kell iktatni a háborúkat a tár­sadalom életéből, s azt javasolja, hogy a kapitaliz­mussal meglévő vitát békés ver­senyben, fegyve­rek alkalmazása nélkül kell meg­Lehetséges-e egy új világhábo­rú? Korunknak erre a rendkívül élesen felvetődő kérdésére a mar­xista-leninista pártok így vála­szolnak: a háború nem végzetsze­rűen elkerülhetetlen, bár az im­perializmus továbbra is megtartja rabló-jellegét. Az imperialista erők agresszív törekvéseit azon­ban már meg tudja hiúsítani egy másik erő: a szocialista rendszer ereje, a gyarmati rabságból fel­szabadult államok békeszerető po­litikája, a társadalom minden ré­tegét átfogó, mind nagyobb mé­reteket öltő békemozgalom. A háború veszélye mégis fenn­áll. Az SZKP XXII. kongresszu­sán szó volt róla, hogy napjaink­ban, amikor különösen nagyok a szocializmus sikerei, növekszik a világ reakciós erőinek vak gyűlö­lete. Elhervad az imperialisták­nak az a reménye, hogy restau­rálhatják a kapitalista rendet, hogy a szocialista országok vala­miképpen „átalakulnak”. Az imperialisták által megte­remtett háborús fenyegetéssel szembenézve nincs, de nem is le­het helye annak, hogy könnyel­műen, ölhetett kézzel üljünk. N. Sz. Hruscsov az SZKP XXII. kongresszusán, bejelentette: telje­sen befejeződött a szovjet hadse­reg nukleáris rakétafegyverekkel való újrafelszerelése és a Szov­jetuniónak most olyan nagyere.iű fegyver van a birtokában, amely lehetővé teszi bármely agresszor megsemmisítését. A nukleáris fegyverek megje­lenése új korszakot nyitott a had­tudományokban. Az ellenfél meg­semmisítésére szolgáló eszközök még soha nem voltak ennyire pusztítóak. Elegendő, ha arra, emlékeztetünk, hogy egyetlen nagyerejű nukleáris töltet robba­násakor annyi energia szabadul fel, amennyi egyenlő a legutób­bi világháborúban felhasznált ösz- szes robbanóanyagokéval. A nuk­Ami a Szovjet­unió rakétaelhárí­tásának helyzetét illeti, Mallnovszkij marsall az SZKP XXII. kongresszu­sán elhangzott fel­szólalásában azt mondotta: „Külön jelentenem kell, hogy sikeresen megoldottuk a ra­kéták repülés köz­ben való megsem­misítésének kérdé­sét is.” Ha az imperia­listák kirobbant­ják a modern há­borút, annak ne­hézségei és meg­próbáltatásai hi­hetetlen szívóssá­got, bátorságot és akaraterőt köve­telnek majd az emberektől. Ter­mészetes, hogy eb­ben a vonatkozás­ban, akárcsak fegy verzetiik tekinte­tében, a szocialis­ta országok had­seregei sokkal ma­gasabb színvona­lon állnak majd, mint az imperia­lista hadseregek. ezért semmi két- "ég, hogy a szocia­lista országok had­seregei fognak győzni. Ám a szo­cialista tábor leáris fegyverek arra kényszerí­tették a szakértőket, hogy le­mondjanak több megszokott el­képzelésről a fegyveres harc mód­jait és formáit illetően. A nuk­leáris töltetek a rakétákkal együtt minden alapot megadnak arra, hogy a háborút, amennyiben a mai körülmények között az im­perialisták kirobbantanák, nuk­leáris rakétaháborúnak fogjuk fel A nukleáris robbanófejeket hordozó rakéták megjelenésével a fegyveres harcnak ez a megszo­kott képe lényegesen megválto­zott. Napjainkban gyakorlatilag nincs olyan pontja a Földnek, amelyet rakétával ne lehetne el­érni, Ezzel összefüggésben a had­műveletek roppant térbeli ará­nyokat öltenek. Annak szükséges­sége, hogy a front tömör, meg­szakítás nélküli legyen, elesik, de azt egyébként sem lehetne fenntartani, mivel a nagyerejű csapások képesék árra. hogy rési üssenek rajta. Emellett a döntő eredményt sem ott lehet elérni ahol a szembenálló csapatok köz­vetlenül találkoznak, hanem ott, ahol az ellenség fő erőit és esz­közeit összpontosította, ahol azok a legfontosabb objektumok van­nak, amelyek meghatározzák harcképességét és ellenállóképes­ségét. A rendkívül pusztító erejű csapások módot nyújtanak arra hogy a támadást egy-egy irány­ban viszonylag kicsiny, de igen mozgékony hadseregcsoportokkal hajtsák végre. Az ilyen csapások­hoz már nincs szükség hosszú időre, amely alatt kis területen összpontosítják az erőket, s tö­mör alakulatokat hoznak létre Sőt mi több: az ilyen — kevéssé mozgékony és nehézkes — ala­kulatok csábitó célpontot jelente­nek a nukleáris csapások számá­ra, s mindig súlyos veszteségek veszélye lebeg majd a fejük fe­lett. A nukleáris rakétaíegyverek alkalmazása tehát bármely mé­retű fegyveres harc menetére döntő befolyással van. Nem lehel azonban azt állítani, hogy a nuk­leáris töltetet hordozó rakéták képesek egy háborúban felmerü­lő valamennyi feladatot megolda­ni. Ezért szükség van más esz­közökre és fegyvernemekre is. Csak ezek erőfeszítéseinek jó összehangolása hozhatja meg a kívánt eredményt: az ellenfél tel­jes megsemmisítését. Napjainkban a szovjet fegyve­res erők valamennyi ágában a fő fegyverzet a rakéta. A légierőknek olyan rakétaesz­közök állnak rendelkezésére, ame lyek jelentős mértékben növelik a légierőknek azt a képességét, hogy a levegőben repülőgépeket semmisítsenek meg, s a száraz­földön és tengeren súlyos csa­pásokat mérjenek az ellenségre. A légvédelmi egységek növek­vő erejének ugyancsak az irá­nyítható légvédelmi rakéták ké­pezik alapját, amelyek az ellen­ség repülőgépeit nagy magassá­gokban semmisítik meg. így pél­dául az amerikai U—2. kémrepü­lőgépet, mint ismeretes, húszezer méter magasságban lőtte le az el­ső ellene küldött szovjet rakéta. A modern haditengerészeti flot­tának olyan rakétái vannak, ame­lyek helyettesítik a hagyományos tüzérséget, amelyet pedig még nemrég is a nagy felszíni hajók megsemmisítésének fő eszköze gvanánt tartottak számon. A ten­geralattjárókat ma rakétákkal szerelik fel, aminek eredménye­ként megnőtt a tengeralattjáró flotta szerepe, mint a szárazföl­di objektumokra csapást mérő stratégiai eszköz szerepe is. A rakétafegyverek rohamos ütemű fejlődése, felhasználásuk nagy területe és rendkívüli ha­tásosságuk igen élesen tűzte na­pirendre a rakétaelhárítás kér­dését. ~. ai „üg/eletes” rakéták kúzftá OteUtCMe HONORÉ DE BALZAC (1799— 1850) egyik igen elmés és humo­ros megállapítását rejtettük el ke­resztrejtvényünk hat fő sorában. Vízszintes: 2. A valóság. 10 Ki­mondott mássalhangzó. 12. Meg­állapítás harmadik része. 13. Meg­állapítás első része. 14. Tantál vegyjele. 15. Lom társa. 17. Ne ide. 19. Tart. 20. L. U. 21. Szám­jegy — ékezet felesleg. 22. Suta ikerszava. 23. Szövetséget, egye­sülést. 24. A fogoly. 25. Német sárga. 28. Férfinév. 29. Link, de még mennyire. 31. Tova. 32. Ut- rakelő. 33. Skálahangok. 34. Ka­rol. 36. Ruhadarab. 37. Fontos í lisztnövény. 39. Leszakít. 40. 96 I oldal. 41. Tamás, Péter. 42. A víz- j szintes 2 szám 2, 3, 1 betűje. 44 Ez a nap. 46. Pottyanj le! Függőleges. 1. Megállapítás ötö­dik része. 3. Vissza névelő. 4 Nagy gépjárműgyártó üzem. 5. Szarvasfajta. 6. ...ruga, szláv nagycsalád. 7. Ugrás, teljes átfor­dulással. 8. Magánhangzók az ABC elején. 9. Megállapítás ha­todik része. 11. Szálkátlanított halszelet. 14. A római polgárok nemzeti felsőruhája volt. 16. A példányszám egy részében kisebb szövegváltoztatást eszközöl. 18. Latin keletre. 19. Megállapítás második része. 26. Elfed. 27. Meg­állapítás negyedik része. 28. Né­metül ki. 29. Idő előtti. 30 ........ H ikmet, kiváló török kommunis­ta költő. 35. Idegen kötőszó. 38. Vissza állóvíz. 42. Végtelen gyü­mölcskocsonya. 43. Világos, nagy szesztartalmú sör (ang.) 45. Még használatlan. 46. Háziállat. 47. E. Y. 48. Hegyes szerszám. Figyelem: A hosszú és a rövid magánhangzók között nem te­szünk különbséget. (A megfejté­seket nem kell beküldeni.) Előző számunk helyes megfej­tése: Csakis azt az utat javasol­juk, amelyet mi magunk is köve­tünk. _______________(Mokos T t,-án) A z egész világon szaporodnak a bőr gombás fertőzései A strandok, az üzemi fürdők I elterjedése az utóbbi évtizedek- : ben az egéaz világon elszaporí- I tóttá a lábujjak közti kipállást, a gombás fertőzést. A bőrgom- ! básodás tipikus civilizációs be- j tegség: akármilyen furcsán hang- : zik, a tisztálkodás elősegíti a fej- ! lődését. Megkérdeztük egyik 1 nagyüzemünk bőrgyógyász főor- i vosát: mi a magyarázata e beteg- ség rohamos terjedésének és mi- j vei védekezhetünk ellene. Mint az erdőben a gomba A kórokozó gombák mikrosz­kopikusan kicsiny növényi élő­lények. Spórákkal, bimbószerű sarjadzásokkal szaporodnak. Ezek a spórák rendkívül ellenállóak még a fertőtlenítőszerekkel szem­ben is, ezért nem lehet meggyó­gyítani a gombás fertőzést máról- holnapra. Növénytanilag ezek a mikroszkopikusan kicsi gombák a közismert erdőben található gombák rokonai és épp úgy, mint ezek, a fénytől védett, nedves helyeket kedvelik. A lábujjak közötti gombás fer­tőzés olyan gyakori, hogy külön­böző, válogatás nélküli, úgyneve­zett szűrővizsgálatok szerint a felnőtt lakosság felében megtalál­ható. Szerencsére ez még nem jelenti azt, hogy az illető beteg. Már a legkisebb tünettel forduljunk orvoshoz A tünetek eleinte csaknem észrevétlenül maradnak: enyhe viszketés, mosakodás után alig észrevehető kipállás, felületes bőrhámlás. Sajnos éppen ez az elhanyagolhatóan " '-rirnez­teUS jel az oka annak, gy ezzel a panasszal úgyszólván senki sem fordul még orvoshoz. Pedig ebben az állapotban könnyen meg lehet gyógyítani és meg le­het előzni a gombás lábujjközi viszketést, kipállást, a fájdalmas berepedéseket és a későbbi stá­diumban jelentkező gombás ek­cémát. Egyéni és szervezett védekezés A gombás fertőzés elleni vé­dekezés elsősorban egyéni, má­sodsorban szervezett, intézmé­nyes. A legfontosabb egyéni vé­dekezés a fürdő, vagy lábmosás utáni gondos törülközés. A láb­ujjak köze, ha nem túlzott gond­dal szárítjuk meg, mindig kissé nedves marad és ezzel a gombák növekedési feltétele, — a ned­vesség és fénytől védettség, — fennáll. A másik fontos egyéni védekezési módszer az, hogy a legkisebb viszketés, pállás ese­tén már orvoshoz kell fordulni, mert egyszerű, nem piszkító ecse­telőfolyadékkal, vagy kenőccsel a lábujjközti gombásodás meg­gyógyítható. Meggyógyítható ugyan, de nem tudjuk megvédeni a száz és száz újabb fertőzéstől, tehát rendszeresen, tervszerűen védekezni kell a fertőzések ellen, karban kell tartani a lábujiközö- ket. Ennek egyik módja az. hogv gyógyulás után minden h'ien egy-kétszer az ecsetelőfolyadék­kal (akár van tünet, akár nin­csen!) be kell ecsetelni a lábujjak közeit. A másik módja, amit sok üzemben már szervezetten beve­zettek, hogy gombaellenes hintő­porral, úgynevezett mikofén-hin- tőporral, fürdő után beszórjuk a lábfejeket. Ez a hintőpor elég hatásos ahhoz, hogy nem engedi megtelepedni az új ía'úMM«

Next

/
Thumbnails
Contents