Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-25 / 47. szám

TírtW* MEGTE! WEPÜJSÄG 1962. február.25. GYEffMEKEKNiEK H ol volt, hol nem volt, még a jeges tengeren is túl, volt egy ország. Ebben az országban élt egy szegény hentes. En­nek a hentesnek volt egy fia, akit Gyurkának hívtak. Okos, illemtudó gyerek volt ez a Gyurka. Apja, ahogy szegény­ségéből tellett, szép ruhába öl­töztette, iskolába járatta. De akárhányszor kijöttek az isko­lából, a gazdag gyerekek min­dig csúfolták. „Gyurka, kell-e hurka? Gyurka, kell-e hurka?” Egyik nap ezzel állít apja elé a fiú. — Édesapám! Taníttasson en gém hentesnek. Mert a gazdag gyerekek engem mindig csú­folnak. Én azért is hentes le­szek, de azt is megmondom, hogy világgá megyek és király­lány lesz a feleségem. Majd én megmutatom ezeknek! — Ne hallgass te ezekre, fiam! És maradj itthon. Majd csak megleszünk tovább is eb­ben a nagy szegénységben. De a fiú nem tágított. Kita­nulta a hentesmesterséget. Amikor már felszabadult, fog­ta kését, és azt mondta az ap­jának: — Édesapám. Én most világ­gá megyek. Varrasson egy ta­risznyát, süttessen pogácsát. Amikor meglett, elbúcsúztak. Gyurka nyakába szedte a vilá­got. Ment, ment, mendegélt. Hetedhét országon át. Mielőtt a hetedikbe ért, egy hosszú erdei úton vitt az útja. Amint ment, hát meglátott egy dög­lött lovat. Ezen a lovon e oroszlán, egy sas, és egy han­GYURKA Székely népmese téged vártunk. Kérlek, tegyél igazságot közöttünk — szólt az oroszlán. — Sehogyse tudunk ezen a lovon megosztozni. — Pedig nagyon egyszerű — mondta Gyurka, s ezzel elő­vette a kését. Először lefejtet­te a ló bőrét. Ezt a hangyának adta. Aztán lefejtette a húst. Ezt a sasnak adta. A megma­radt csontot az oroszlánnak, hadd rágódjon rajta, úgyis erő­sek a fogai. Az állatok igazságosnak ta­lálták az elosztást. Azt mon­dotta az oroszlán: — Mivel igazságos voltál, adok neked a sörényemből egy szálat. Tedd el, még hasznát veheted. — Azt mondja a sas: — Én pedig egy tollat adok neked. Tedd el. még segítségedre lehet. — A hangya meg így szólt: — Én pedig egy szálat adok neked a hajamból. De jól őrizd meg. Segítségedre lesz, ha előveszed. Megköszönte az ajándékokat Gyurka, s ment tovább. Ment, ment, mendegélt, Amint ment. hát egyszer elérkezett a sár­kányok országába. Hű, rideg egy ország volt ez! Mindenhol szikla, bozót. Szikla, meg szik­la. De Gyurka ment bátran előre. Bement az első várba, ami az útjába esett. Bekopo­gott illően. Semmi válasz. Ko­pog még egyszer. Semmi. Na, hát benyitott. Az első szobá­ban nem volt senki. Megy a másodikba. Senki. Ment, ment, gya. veszekedett. Séhpgysé tud- . addig, mjg hetyenhgtpdi.kbe nerp, tak elosztozni a zsákmányon. ért. Azt a ragyogóját! Ez volt — jó napot, oroszlán, sas, ám a szoba! Arany, ezüst, gyé­. hangya! — köszönt rájuk. rr^ant tárgyak voltak ^njind^en-, ’ tfgyán, miért veszekedtek? — Jó napot, Gyurka! Éppen Gyufacímkegyűj tés Tízhetes rejtvénypályázatunk tizedik kérdése Nevezzünk meg három szovjet gyufagyárat. (Könnyítésül megje­gyezzük, hogy a szovjet címké­ken a gyárak neve megtalálható.) * Rejtvényíejtőink figyelmébe: A tíz héten keresztül megfejtet! és összegyűjtött rejtvényeket egy héten belül kell beküldeni a2 alábbi címre: Irinyi János Klub, Budapest 8. Postaíiók 19. A megfejtésre rá kell írni, hogy Tolna megyei Népújság rejtvény­pályázata. A szerencsés megfejtők neveit két hét múlva közöljük. höl. De a legszebb, legcsillo­góbb mégis az a lány volt, aki Gyurkát fogadta. — Mi járatban vagy itt, ahol a madár se jár, földi ha­landó, halálfia? — Nekem szólsz-e, galam­bom? — kérdezte Gyurka. Beteglátogatás Fekszik a kis Kovács Sári, eltörött a lába, szerencsére látogatja sok iskolatársa. Magyarázzák az új leckét s beszámoljak neki, mi történt az osztályukban, hisz szegényt érdekli. Szeretettel vigasztalják, így búja kevesebb, úgy érzi, hogy minden társa igaz barátja lett. SZABÓ IBOLYA V < < ( c Í ély eg gyűjtőknek Mint már a múlt napokban megírtuk, a közalkalmazottak kü­lönváltak a Szekszárd és járása bélyeggyűjtő körtől, s a közel­múltban történt megalakulásuk óta a Várközben lévő klubhelyi­ségben tartják összejöveteleiket a hónap második vasárnapján, délelőtt. * A szekszárdi első bélyeggyűjtő kör március 4-én, délelőtt 9 óra­kor tartja az alapszabály 22. pa­ragrafusa alapján a vezetőségvá­lasztó taggyűlését, melyre ezúton hívja meg és szeretettel várja minden helybeli és vidéki tagját a vezetőség. Ezen a taggyűlésen számol be a régi vezetőség az elmúlt évi mun ká járói. * Értesítjük tagjainkat, hogy a MABEOSZ vonatkozó körlevele szerint minden tag csak szemé­lyesen veheti át az illetmény bélyegsorozatokat, így kérünk minden tagot, hogy saját érde­kében látogassa a kör összejö­veteleit, — helyi tagok havonta legalább egyszer, vidéki tagok kéthavonta legalább egy-egy al­kalommal. A MABEOSZ egy másik körle­vele azt mondja ki, hogy a kör a tagok részére csak két hóna­pig (a kör által történt átvételtől számítva) köteles fenntartani a bélyegeket, még abban az eset­ben is, ha az illető megfelelő le­téttel rendelkezik, azután az át nem vett sorozatokat, blokkokat szabadon értékesítheti. Ez a ren­delkezés is szükségessé teszi a köri gyűlések szorgalmas látoga­tását. • Felhívjuk tagjaink figyelmét arra, hogy a kör csak azok részé­re tudja rendszeresen biztosítani a bélyegeket és blokkokat, ak’ megfelelő letéttel rendelkeznek, ennek kiegészítéséről folyamato­san gondoskodnak és tagdíjir- idejében befizetik; P -r- Gy Varjú kesergő Varjú mondja: kár, kár, kár, üres most már a határ. Fagyos a föld, fúj a szél, tarka népünk miből él? Se szem nincsen, sem kukac, várhatjuk az új tavaszt. No, de azért nem félünk, valahogy csak megleszünk. Ha nem csordul, hát cseppen, csak nem veszünk majd éhen. ANDRASFY ANDRÁS Törd a fejed! Vasárnapi HUMOR! — Neked' bizony. — felelte1 a lány, — mert te holnap már i nem leszel az élők sorában.! Férjem, a hétfejű sárkán y mindjárt itthon lesz, és akkori jaj neked! De majd megpró-J báliak elrejteni. — Ne félts te engem, szépsé-J ges leányzó! Majd segítek én] magamon. De alig, hogy ezl kimondta, megdörrent az ég és] hazaért a sárkány. — Emberszagot érzek! —I dörögte. De bizony az embert] hiába kereste, mert addigra i Gyurka hangyává változva be-] bújt az egyik repedésbe. Meg-| várta, míg a sárkány elalszik, és akkor előjött, újra emberréi változott. Elővette a kést, és] levágta mind a hét fejét. Ak-i kor bement a lány szobájába/ Felkeltette: — Gyere, szépséges leány, el-! viszlek apádhoz, és ásó, kapa J válasszon el bennünket egy­mástól. Mert hát a lány ki-i rálylány volt. akit a sárkány! rabolt el apjától. — Hiába vinné] Gyurka, mind] a hetvenhét ajtó be van laka- i tolva. — Egyet se búsulj! Ide nézz!' — ezzel oi'oszlánná változott és akkorát bődült, hogy minden] ajtó megnyílott. Na, amikor ez] megvolt, visszaváltozott és ké­zenfogva sétáltak kifelé. Ak­kor azt mondja a királykisasz- szony: — Hiába vinnél, mert ai sárkány anyja idevarázsolta az] Óperenciás tengert. — Az se baj — szólt Gyurka és! sassá változott. Azt mondta: —i Most üljél szépen a hátamra." Meg se állunk hazáig. Három nap, három éjjel re­pültek, mire szárazföldet ér-i lek. Amikor leszálltait. - így] szólt Gyurka: ~ Hol laksz,J • szép királyleány? — Én pont ebben az ország­ban. — Akkor viszlek apádhoz. Hej, nagy volt az öröm al királyi udvarban, amikor meg-J látták őket. Másnap már olyan] lakodalmat csaptak, hogy he­tedhét országra szólt a híre.] Hát így tudták meg, hogy] Gyurka király lett. És azon túl] nem merte csúfolni senki. Mesélte: Ambrus Ambrus. Gyűjtötte és feldolgozta: KELEMEN ZOLTÁN AUTÓS FELESÉGE \ 03 ■ j — Ugye, milyen gyönyörű ez a vidék, fiacskám? KICSIT RÖVIDLÁTÓ / ÍMÁ7~o M [ — Érdekes, ma már a majmokat annyira tudják Idomítani, hogy a ketrecüket is kisöprik?.., JÓ LOVAS — A papa nincs itthon, lóháton ment el, de tessék várni, a ló már itthon van ... TANÁR ŰR ÖRÖME A SZOKÁS HATALMA Az elmúlt heti Törd a fejedig rejtvényünk megfejtései: 1. Ki­bújik a szög a zsákból. 2. Borra­való. — No. végre, nem csúfolhat- — Kérek egy fél liter megóv­nak. hogy otthon felejtettem vért, — tisztán! az esernyőmet...

Next

/
Thumbnails
Contents