Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-25 / 47. szám
Á 150 éves Dickens Már Petőfi is felfigyelt rá és — 1848-ban „a mélységek csodálatos rajzolójá”-nak, bátor bírálónak nevezte. Pedig 1846-ig „csak” a törvényszéki jegyzeteket, a „Picwick Club”ot és a „Karácsonyi ének”-et alkotta meg az először „Boz” néven írogató, majd a „Charles Dickens” nevet felöltő Charles John Huffam. Hol voltak még a legnagyobb remekek, a „Copperfield Dávid”, a „Kis Dorritt”, vagy éppen a nem sokkal az író halála előtt napvilágot látott „Szép remények”? Lángeszű költőnk azonban már e művek előtt meglátta Dickens világirodalmi nagyságát. Dickens életműve egyenetlen, de ez az életmű nagy tiltakozás egy képmutatóan kegyeskedő, valójában kegyetlen társadalom ellen. Egyes regényei rózsaszínű „farkincák”-at, odabiggyeszteni látszott „happy-endingek”-et viselnek, ám ezek a regények — Marx szavával — így is többet mondanak el a Viktoria királynő uralkodása alatti Angliáról, mint a kor hivatalos politikusainak, közíróinak, s úgynevezett moralistáinak művei együttvéve. A kapitalista társadalom ellentmondásainak legmélyebb okaiig csak ritkán ér el, — elsősorban a v.Szép remények”-ben, amelyet — jellemző módon — csak a fel- szabadulás után „fedeztünk fel”, pedig már Dickens életében komoly tábora volt a nagy írónak Magyarországon. De — miként a magát „elsőrendűen Dickens-ta- nítvány”-nak nevező Mikszáthnál is — a látszólag szelíd hangú, látszólag derűs humorú művek mélyén is kitapintható Dickens gyűlölete az elnyomás és a kizsákmányolás minden fajtája iránt. Híres tragikomikus alakjai — Micawber úr, például a „Cop- perfield”-ből, vagy a réveteg. mindig valami többre, jobbra vágyó, s végül is zavarba, mega’áz- kodásba hulló Nicklebyné, a „Nicholas Nicklebv”-ből — azt a gondolatsort sugalják a mai olvasónak: a magasabbra t'^rő szilemnek a furcsaságba, a nemesebb, a tisztább vágynak meg szükség képpen egyfajta kergeségbe kellett jutnia, hullania egy olyan világban, ahol a pénz az úr. Nincs itt módunk a sajátos „dickensi jellemek” érdekes problémájának akár csak felvázolására. Annyi azonban bizonyos, hogy ezek a furcsa, mániákussá lett, kinevetni, nem követni valóvá torzult „karakterek” éppen úgy leleplezik a viktoriánus társadalmat, mint a korabeli iskolák, gyermek-műhelyek, „szociális” otthonok, börtönök leleplező (és vádló) ábrázolásai. Nem véletlen, hogy bár Petőfi kora óta ismerik : és becsülik Dickenset Magyarországon, soha nem volt annyi olvasója, mint énpen most. A legkülönbözőbb kiadóknál jelennek meg — új, isénves fordításokban — a nagyszerű Dickens-művek, de a könyvtárosoknak, s maguknak az olvasóknak kifejezett kívánságára az Európa Könyvkiadó megkezdte a díszes köntösű, 14 vasi kos kötetből álló Dickens-soroza- tát, amelyből eddig hat kötet látott napvilágot. (Átlag 15 000-es néldánvszámban.) A „Twist” az Olcsó Könyvtárban több mint százezer, a „Pikwick Club” a Világirodalom Klasszikusai sorozatban több mint 20 ezer példányban jelent meg — és foavo‘' is el. 1960 végén irodalomtörténeti tanulmány — pontosabban nagvobb, ieénves esszé — jelent ir>»g Dick^nsről S'iskörd Mihál” tollából. Még gazdagításra vár azonban a dickensi életmű ma- pvarorsgá'tj sorsának tudományos alaposságú feldolgozása. Nem véletlen — írtuk — Dickens mai. magyarországi sikere. Nem. hiszen e nagy író a Haladást,. és a haladás ügyére ékített békét szolgálta. Nem véletlen hát az sem, hogv — szülr- ,té=e „srázStyenedtk fordt'fóián, több mint kilencven évvel halála után — az pgász világon olv naffv érdeklődéssel, olv rvmv tisztáiött^j fordulnak a haladást a h“’-ét. az emberséget szerető és asszonvok Dickens F. Bernhard : VADNYUGATI TÁJ A neves nyugatnémet könyvkiadó újra a közönség kezébe akarta adni a „Rajnavidéki Útikalauz” című könyvet. — Ne szépítsen semmit, ez a táj önmagáért beszél — szólt az igazgató q. szerzőhöz, aki az első kiadást írta, és lelkiismeretes ember hírében állt Három hónap múlva elkészült a kézirat. Az igazgató megdicsérte a szerzőt, és olvasni kezdte: „Az utas előtt pompás kilátás nyílik a lombkoszorúzta szőlődombokra a Klosterberg- ről (pillanatnyilag zárt terület, mivel itt székel az amerikai hadoszíályparancsnokság), innen idillikus mezei út vezet (pillanatnyilag gyalogosoknak tilos, mivel páncélosok felvonulási területe) a Sibenweiler-i városházáig (pillanatnyilag a látogatók számára zárva, mivel egy amerikai ezred kantinjának rendezték be). Tovább haladva, lenyűgöző szépségű réteken át (pillanatnyilag amerikai repülőtér) a hús fürdőzésre csábító Malompatakhoz érünk (pillanatnyilag németeknek tilos itt fürödni), majd. nemes vadakban gazdag védett területre jutunk (pillanatnyilag amerikai tábori kórház, kápolnával és krematóriummal). Vessünk innen egy pillantást a pompázatos Lau- terbergre (nillanatnyilaq amerikai időjárásjelző állomás), ahonnan a Mönchenweiler tó páratlanul festői partvidékére érünk, (pillanatnyilag németek számára megközelíthetetlen, mivel amerikai üdülőhely). Alig egy órás séta után az ősrégi. „Oroszlánhoz” címzett fogadó küszöbére lépünk (pillanatnyilag belépés (sak az amerikai megszálló csapatok tisztjeinek)».. A főnök elővette zsebkendőjét és az állátói a tarkójáig tö- rölgette verejtékező fejét. — Hm ... izé ... nagyon jó az egész, csakhogy ... A szerző bánatosan nézett rá: — Olyan szép ez a mi rajnai tájunk, hogy semmi szépítésre nincs szükség az útikalauzban: ezt tetszett mondani, ha jól emlékszem... — Persze, persze ... Hűha ... Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. A főnök felvette a kagylót. — Igen ... igen — mondogatta. S amikor befejezte a beszélgetést, sóhajtása nyögésnek is beillett: — Kedves barátom, semmi sem lesz az útikalauz új kiadásából. — Gondoltam — legyintett a szerző. — Nem azért, amiért gondolja. — Hanem? — Most értesítettek, hogy lefoglalták a nyomdánkat. — Lefoglalták? — Le. Itt nyomtatnak az amerikaiak egy „Rajnovidél-' Utikalauz”-t... Fordította: GYENES ISTVÁN emléke felé. A „Szép remények” alkotója — akinek nevét joggal írta zászlajára a Béke Világta- nács, s a nemzetközi békemozgalom — műve segítségével megérte azt a kort, amikor a „Szép remények” már nem gúnyosan cseng. A szenvedés felé résztvevőn hajló, s az egyszerű emberekben bízó Dickens kedvenc írója maradt a mi korunknak is, amikor a jóakaratú emberekn“k valóban szép reményeik lehetnek a népek boldog, békés, tartalmas jövőjét illetően. A. G. Kis történetek SZERELMESEK. A szerelmesek ott ülnek a vonaton, fiatalon és olyan szerelmesen, mint az ágyú, — ahogy kívülállók mondani szokták. A hasonlat zavaros, jobb, ha nem is firtatjuk, maradjunk csak a szerelmeseknél, akik szinte összeolvadnak a túlfűtött vonat agyakat elborító hőségében. A fiú csak a hülyegverek-fizu- rája miatt visszataszító — olyan szorosan öleli át a lányt, mintha a fapados kocsiosztály utasai szövetkeztek volna, hogv elrabolják tőle. A lány is ettől félhet, mert tupirozott fejét a fiú kabátja alá fúrja, s nem is akar mást. c«ak megsemmisülni, t;'ké’e‘es-n el+ün ni a fiú szétnyitott kabátja alatt. Az utasok becsukják a szemüket és nagyo'mt nyelned: m j" ha az ember fiatal, gondolj'k tettetett fölényességgel. E'-lmr azonban valami más is történik. A lány, aki azt hiszi, hogy tökéletesen eltakarja a fiú kabátja, s úgy érzi, nem kell tartania a kandi szemek kiváne-isá«*ától. mintegy a szemelem Hőiébe burkolózva, brrrrr .. . elkezdi piszkálni az orrát. A BÜNTETÉfPPNZ. A nénit, aki bliccelni próbál a gyorsvonaton, a kalauz könyörtelenül lefüleli, s kirója rá a büntetést. Előveszi a plajbászt, s hosszan ír az űrlapra, amit végül átad az anyókának. Az öregasszony úgy fogja a kezében a papírlapot, mint egv undorító rovart; messziről vizsgálja, aggodalmas pillantásokkal. ’ — Ezt ki kell fi-etni? — kérdezi végül. S amikor a kalauz irgalmatlanul bólint, hümmögetni kezd, csóválja a fejét, segélykérőén néz szét, de senki nem törődik vele. Végül rettentő körülményesen előszedi a tömött bu- gvelárist, előbb a fillérekből próbálja meg, hogy kifutja-e az ősz- szeg, s csak amikor a harmadik számoláskor is az derül ki, hogv nem elég, nyálazza ki a papírpénzt. Amikor a kalauz elmegy, méltatlankodva néz körül: — Hm, — mondja. — Micsoda kegyetlen ember. — Hát a szabálv, az szabály, — próbálom vigasztalni. — A szabálv, — és lengeti á fejét. — De hány szabálytalanságot elnéznek! — No, nénémasszony, mondjon csak egyet is. Mit néznek el például? — Tudom én, amit tudok. Az apró hibák szemet szúrnak, _ a nagy hibákat meg mindenki úgy veszi, ahogy vannak. Mert hogv á lónak né"v lába van, oszt mégis megbotlik. Áz anvókát élete végéig senki nem fogja most már meggyőzni, hogy a jámbor kalauz csak az ő csalását leplezte le, s nem történt semmi, csak az, amit a méltányosság és az igazság megkövetel. Azt természetesnek vette volna, ha az állomáson virággal és éljepzé$sel fogadják. de az nem mégy a fejébe, ho°v neki is jegvet kell váHnnia. „Megsértették” — valószínűleg ezzel az érzéssel hajtja majd örök álomra fejét. Senki nem volt hozzá goromba, nem alázták meg, nem mondtak róla semmi rosszat. Egyszerűen kifizettették vele a vasúti jegv árát. Az e’z't'er meg sem érti. Valóban, halla*Hn s-S'-üem. Csányi László r HEGEDŰS LÁSZLÓ: V. n£vek Megértem három telet, nyárt e völgyben s alig ismernek, tudják nevemet. Tudom a házat, hol lakott Petőfi s Gödöllőn ma nem tudok tíz nevet. Híres parkjait, erdejét bejártam, róttam útját nappal és éjjelen, de nem értem el pár éven keresztül, hogy ne legyek zárkózott idegen. Egyetlen dicsőségem, hogy tavasszal gyöngyírással női kéz üdvözölt. Egy furcsa név. Hogy gazdába ki légyen, meg nem tudom, így fogad be a föld. Blaha Lujzának itt yelt nyaralója, Kaffka Margit nyáron át itt lakott. Krúdy is, mondják. Tudom. Győry Vilmos egykor melyik házban tárt ablakot. Itt járok, neves elődök nyomatlan, sietve, még alig pirkad az ég — s hazatérve a hamvas szürkületben, villanyfényben, ha terjed a sötét. A vasárnapok mások. Megelőzhet, ágyban talál a máskor lusta Nap. Ma ünnepelünk: intek majd vidáman, ha elrobog Pest felé a vonat... A PRESSZÓ Zaj, tömeg, füst.. Karcsú ki- Amott gondtalanul kacarász- szolgálók sürögnek — férfifejek nak öten. fiatalok. Közöttük a forognak. Picurkányi asztalokon parányi asztalka jálesően meleggőzölög a kávé, ez a modern szik a csinos lábak pergőtüzében. magyar nemzeti ital. Egy meg- Egy-egy fejfordítás nyomán rögzött kávézót megkérdeztem lófarkak úszkálnak a légben. Vi- egyszer, hogy milyen hatással dámák. Fiatalok. Kedvesek. De van rá a kávé? Azt válaszolta, amott látok egy fejet, melyen a hogy végtelenül megnyugtatja ... haj kuszán körbekonyulva lóg. miközben remegő keze hosszú mint elhanyagolt vásártéren a másodpercekig kereste a kiska- szélborzolta fű. Láthatóan meg nállal a poharat... van elégedve önmagával. Úgy Mellettem fiatal pár sutyorog, látszik, nincsenek nagy igé- Kétségbeesetten kapaszkodnak "H^éi".:~ Ruházatát tekintve, teiegymásba. Nem is csodálkozom, jes gyász borítja. Cipője hegyes, hogy állandóan egymást fogják, sarka féimagas. Nyakkendőjén mert e parányi ülőkén nevi kis egy pálma alatt meztelen nő dolog egyensúlyozni. Egy óval- nyújtózkodik. E pillanatban ép- lan pillanat, melyben a partner pen egy légypár vonul át rajta, szemébe mélyed az ember, bőven Úgy látszik, elszégyellték magú- elég az egyensúly csődjéhez. kát. Mondom magamban, csak Baloldalamon őszülő halántékú nyugodtan gyerekek, mindent a lovag ül. Ujjún öklamnyi pecsét- maga helyén... gyűrű. Frissen borotvált. (Szesz, Az ajtó nyitódik, csukódik. Hőkölni, púder, igazítás 8 forint.) harak, kanalak csörögnek. Em- Szemét időnként hosszan lehuny- berek sürögnek-forognak. Ajz'.-új ja, mintha a pusztákon nyargal- belépők is — ha már mégszötita na képzeletben, és a nyereg alatt szemük a füstöt — helyre lelitek, a holnap déli karmonádlit törné, Pihen a városi ember... vagy éppen a lilaruhás nagy- S mert a presszók szaporodnak, asszony illatát szippantaná ma- látom már, hogy néhány év alatt gába. Felnéz. Fáradtan, lassan, minden faluban lesz. A faliési álmosan, elegánsan, mintha sem- embernek különösképp megváltás mi sem érdekelné. Pedig ezek a lesz naponként egy-egy órá.cská- szürke szemek mindent látnak, ra beugrani a presszóba egy'., kis mindenre figyelnek. A mellette brazil kávéra, hogy nyugalmat két méterre lehajtó hölgy feszü- leljen és egy kis ózondús cigalő gyapjúholmijára úgy tapad a rettafüstös levegőt szívjon: A tekintete, mint egy éhes moly. „kérek kél decit tisztán”-ra, lás- Vénülő, szunnyadó, vad ragadó- san gőzölgő brazilt fognak felzó, ő a presszó állandó lakója, szolgálni. Helyes is. Ne. csajc a Hogy miből él, nem tudni, de városi emberek „élvezzenek” hogy ő üli meg a legbiztosabban mindent... a hokedlit, az biztos! Sz. K. VARVARA KARBOVSZKÄJA: Qáíék^zaháh^ök (Folytatás az 5. oldalról) dig olyan rokonszenves asszony: „Mulassatok jól, gyerekek, hisz ünnep van! S főleg legyetek egyszerűek, természetesek, ami olyannyira jellemző nagyszerű fiatalságunkra.” Okos, értelmes asz- szony. De Irina nagyon lehetetlenül viselkedett. Mindig azzal a Kolja Knopkinnal volt együtt. Ez annyi, mintha szembeköple volna. De most aztán vége! Milyen szerencse, hogy még nem jegyezte el! Nincs rosszabb, mint ha egy feleség álszenteskedik. De mi lesz majd holnap az irodában? Semmi. Jobban fog tudni dolgozni. Hisz emiatt az ostoba szerelem miatt mindig úgy érezte magát, mint aki parázson ül. Egyáltalán nem jó dolog, ha az ember a munka hely én szeret bele valakibe. Jó, hogy vége lett! — ..Hát én itt lakom, Igor. Köszönöm. hogy hazakísért. Most aztán fusson, mert elmegy az utolsó földalatti. Viszontlátásra! — Viszontlátásra, Natasa! Mi a telefonszáma? — Miért érdekli? — Csak azért, hogy néha felhívhassam, ha megengedi. Mondjuk, akár holnap. Vagy talán kellemetlen? — Egyáltalán. Sőt, nagyon is kellemes. De nem szeretném, ha másvalakinek esne rosszul. — Rendes lány maga. Másokkal is törődik. Csakhogy azok a mások már gondoskodtak magukról, úgyhogy minden rendben van. A metróhoz ért. Végigutazta az egész várost, jobban mondva .végigutazott az egész város alatt. Az utasok ünnepi hangulatban voltak. Milyen szerencse, hogy nem tudta bevallani Irinának: ..Légy a feleségem!” Miiven szerencse. hogy nem esett bele "halálosan! Fordította: Sárközi Gyula
