Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-25 / 47. szám
«p,jj'uj)u—y» A tolna megyei népújság Ja ODALMI MELLÉKLETE VARVARA KARBOVSZKÁJA: QálíksLzaháLi^&k A legjobb volna nyíltan bevallani: — Szeretlek, Ira. Nagyon! Légy a feleségem! — Ira pedig ezt válaszolná: — Olyan boldog vagyok, Igor! Szívesen hozzád megyek! De Ira ezt nem mondja. Miért? Mi nem tetszik neki? Már az sem jelent semmit, ha két ember a kiránduláson, rőzseszedés közben csókolózik, vagy összebújva ül a moziban? Eddig bizonyos volt abban, hogy ő tetszik neki. De az utóbbi napokban minden megváltozott. Irina felfuvalkodottan beszél vele és túlságosan öntudatos. Az ünnep előestéjén, munka után ezt mondta: — Hát akkor megegyeztünk, barátaim. Holnap mindnyájan nálunk találkozunk. Ez azt jelenti, hogy meghívta mind az öt kollégáját, akikkel együtt ül az irodában. Köztük őt is. Neki előbb is szólhatott volna, hogy a többiek ne halljál:. A legjobb volna, ha el se menne. De most már késő ezen rágódni: a Leningrádi sugárúton utazik és tépelődik. Mi is történt tulajdonképpen? Ötödik hónapja szerelmes Irinába. Méghozzá halálosan, érről szilárdan meg van győződve. Régóta ismerik egymást, egy főiskolán tanultak mind a ketten, csak más-más fakultáson. Ott az egyetemen még nem szövődött köztük szerelem. Sőt, egyáltalán nem törődött ezzel a nyúlánk lánnyal, aki viszont nem sok figyelmet fordított a vállas fiatalemberre, hisz volt körülötte épp elég vállas fiú. De a véletlen úgy hozta, hogy egy irodába kerültek. Asztaluk is egymás mellett áll. Valóban furcsa, hogy azelőtt meg sem nézte, milyen a szeme! Milyen is? Barna, élénk, csillogó. Szóval nem mindennapi! S milyen szép a keze! Meg a lába! A lábáról egyszer ezt mondta: — Az apró láb már kiment a divatból. Örülök, hogy az enyém harminckilences. — Igaz, a nagy láb sokkal stabilabb. A legfontosabb, hogy a viselkedése természetes. Az ember jól érzi magát mellette. Hát így volt ez ezelőtt, de most minden bonyolultabbá vált. Még hosszú út van előtte, mindent meg tud még fontolni. Az utasok zajonganak, ő pedig nem érzi jól magát. Szóval összesen negyvennyolc évesek. Tehát elég érettek ahhoz, hogy családot alapíthassanak. Az irodában körülbelül mindnyájan egykorúak és már valamennyien házasok. Öt és Irinát tréfából már régen ösz- széboronálták. Ha az ilyen tré h gyakran ismétlődik, az emberek kezdik komolyan venni. Aztán jött az a két nyári kirándulás. Az elsőn nem történt semmi, de a másodikon már csókolóztak. Jobban mondva csak egyszer csókolták meg egymást, azután úgy tettek, mintha semmi sem történt volna. Ira szabadságra utazott. Aznap, amikor vissza kellett térnie, reggel gondosabban borotvál kozott meg, mint máskor, és boldogan méregette magát a tükörben. Mindenki tudja, hogy szerelmesek egymásba. Nem könnyű dolog egész nap tettetni magát, mintha semmi sem történt volna, amikor napi hét órát ülnek egymás mellet'. Nem. Döntenie kell valamit, mégpedig ma, amikor meg van híva hozzájuk. Lesz, ami lesz! Csak azt tudná, miért változott meg oly törteién, miért tetteti magét oly,.’hidegnek, oly közömbösnek. j,,Hát akkor megegyeztünk, barátaim ..És neki egy szót. sem szólt. Vajon miért? ... Irina segített nénjének megtéríteni az asztalt. Nénje nyugdíjas operetténekesnő, szigorú erkölcsű asszony. Irina nem tudja, milyen volt azelőtt, de azóta, mióta nála lakik, az erkölcsösség mintaképe és az életbölcsesség forrása a számára. És a jó modoré is. Most, hogy Irina már mérnök, mindenki azt beszéli róla, hogy jól nevelt, ízlésesen öltözködik. Mindez nénje érdeme, ezért hallgatnia kell rá: ismeri az élete*, és szereti Irinát. — Szeretlek és felelek érted a szüleid előtt. Nagyszerű emberek, de szörnyen "könnyelműek! Három gyereket hoztak a világra: az egyiket akadémiára adják, a másikat egyetemre, mindent könnyen vesznek. Falun élnek és a kolhozparasztokat kezelik: orr, fül, gége specialisták. De nem tudják, hogy a legfontosabb a nevelés. Igaz, gyermektelen vágyói:, de a neveléshez sokkal jobban értek, mint sokan mások ... Hova teszed azt a villát? A villa a tányértól balra, a kés pedig jobbra van. A kenyeret az asztal jobb szélére tedd, a virágot pedig az asztal közepére. Legalább mindent tudni fogsz, ha majd férjhez mégy Igorhoz és százszor hálával gondolsz majd rám. De légy azon, hogy költözzön el a szüleitől. Lakásuk ugyan nagy, de együtt élni a szülőkkel, nem élei! Amikor férjhezmentem első férjemhez, Pável Petrovicshoz, én is megköveteltem, hogy nyomban hagyja ott a szüleit. — De Ljuda néni, mi még Igorral el sem jutottunk idáig. Hisz magad mondtad ... — Mondtam. Miért is ne. Mindjárt észrevettem, hogy felcsillant a szeme és lángra gyűlt az arca, de hát csak nem fogja nyíltan kimutatni érzelmeit? Azt hiszem, második férjembe, Szergej Alek- szandrovicsba szerelmes voltam, de soha nem adtam a tudtára. Sőt, egészen az esküvőig úgy érezte magát, mintha csak látogatóba hívtam volna és minden pillanatban kitehetném a házból a szűrét. Egy fiatal lánynak, méghozzá olyan önállónak, mint te vagy, ismernie kell saját értékét. Azt mondja majd neked: „Szeretem, legyen a feleségem ...” — Tegeződünk. — Szörnyű idők: mindenki te- geződik. Mindegy, akkor azt mondja: — Nos, légy a feleségem. — De neked nem szabad mindjárt igent mondanod. Feleld ezt: — Nem, Igor, én még nem gondolok a férjhezmenésre. — De Ljuda néni; hisz ez nem igaz! — Ejnye, szivecském, miért ragaszkodsz az igazsághoz? Csak Dosztojevszkij alakjai mondják egymás szemébe az igazságot. A szerelem, a házasság — lutri. A lutri pedig játék. És minden játéknak megvannak a szabályai. Kétszer nemet mondasz neki s örökre a rabszolgád lesz. — De hát én egyáltalán nem kívánok rabszolgatartó lenni! — Akkor hát rabszolga akarsz lenni?... A krumolisalátát a sonka mellé tedd! A gyümölcsöt egyelőre hagyd a kisasztalkán .. . Sose légy a féried rabszolgája! Ha tudtára adod, hogy férihez szeretnél menni, elvesztetted a látszmát. Azt hiszed, hogy a né- nédnek régimódiak az elvei? Hogv képzeled! A szerelem egyforma. lemmn az a kőkoraz"bfoan' vagy az atomkorban. A fizika és a vegyészet semmi szerepet nem játszik benne. Az atom darabokra hasadhat, de próbáld meg mondjuk a féltékenységet kelte- hasi tani! — Ljuda néni, a hasadás még nem jelenti azt, hogy forgácsokat csinálunk! — Kedvesem, te ezekben a dolgokban jobban kiismered magad, mint én. Én laikus vagyok. De ha az érzelmekről van szó, azokban egyetemi tanár vagyok. Szavaltál neki Biok- és Jesze- nyin-verseket, ahogy tanácsoltam neked? — Helyes Ha nem egy ütődött, rájön, hogy milyen gazdag a lelkivilágod. A csókolódzással pedig várj. Ha nem ütődött, rájön, hogy szigorú nevelésben részesültél... Valaki csenget! Menj. nyiss ajtót és ne felejtsd el, hogy nénéd csak jót akar neked. Várj! Igorral ne sokat törődj! Kacérkodj inkább azzal a Knopkinnal, vagy Popkinnal... vagy mit tudom én hogyishívjákkal. Hát akkor menj! A vendégek nyolctól egyig, öt teljes órát töltöttek Iráéknál. Ettek, ittak, táncoltak. Aztán a hallban így búcsúzkodtak: — Olyan szép volt, olyan jó volt minden! Köszönjük! Irina győzelemittasan mosolyr gott. Tulajdonképpen egész este szenvedett, de azért Igort is alaposan megkínozta. A hajlott orrú Natasa mellé ültette, akit csak azért hívott meg, hogy teljes legyen a létszám. Valamikor egy osztályba jártak. Ira ugyanakkor Kolja Knopkinnal táncolt. Aztán egyszercsak így szólt hozzá: — Kolja, gyere, segíts nekem a konyhában! Nem, nem, már nem kell több senki. Elegen vagyunk mi ketten! — Jól van, kislány — mondta a néni, amikor a vendégek mögött becsukódott az ajtó. — Láttam, milyen pompásan látszottad a szerepedet. Brávó! Szenvedett. Most aztán úgy jár majd utánad, mint a pulikutya. Mos*." már nyugodt lehetsz. Az edénye-! két majd holnap elmosogatjuk, j A metróállomáshoz értek és! megkérdezték egymástól, ki, mer-; re tart. — Én egészen Zácepig utazom! — felete Natasa. ! — Megengedi, hogy hazakísér-; jeb? — kérdezte Igor. Rossz volt! arra gondolnia, hogy ez a kislány! egyedül menjen haza éjnek ide-; jén. ! — Köszönöm, de maga itt lakit! a közelben. — Nem számít. Hogy ne unat- 5 kozzon, mesélek egy ismerősöm-! ről. aki szörnyen peches ember ; Minden barátja megnősült, de őj még mindig egyedül van, mint a2; ujjam. Legszívesebben öngyilkos! lenne... — Szegény! öreg már, ugye? ; — Hogy is mondjam csak: még! nem öreg, de nem is fiatal. — Hát akkor mesélje el, na-; gyón érdekes. Hogy nem figyelte meg, miivé'! a szeme ennek a kislánynak. Mi-j Íven is? Barna, élénk, csillogó ; De a legfontosabb, hogy a visel ; kedése természetes. A-7 ember jó'! érzi magát mellette. Mit jelen1! ez? Talán azt, hogy ő meggondo ; latlan? Egyáltalán nem, hisz so-5 káig töoreneeb. alaposan kiele-! mezte érzéseit. És annyit, szűnve-i dett, mint talán még soha. Hogy; nem? Egész e«*e úv ült ott, mint { a széffv ^ nTrír»p r.éTvie p8-S i JEGYZET DvV\IASAIASrt2A2A2/CKRégi rangok, régi értékítéletek halnak el — béke poraikra — s születne^ az újak, a nemesebbek, az emberhez méltóbbak. Ha ma eszébe jut valakinek azon mérni embertársait, hány hold földje volt hajdanán, úgy nézünk rá,, mint furcsa csodabogárra, s a legtöbbször nevetünk rajt’, mert a legnagyobb elítélés jele, talán, a kinevetés. Ellenben felállítódott egy újfajta mérce, amelyik egyrészt azt méri, s annak alapján osztályozza, értékeli az embert, ki mennyit dolgozik, másrészt a.z értékítéletben rendkívül fontos helyet foglal el, ki mennyit tud, ki milyen művelt? Azt hiszem, nem kell bizonyítani, milyen hatalmas lendülettel, szomjjal vetették magukat a tömegek a tudás megszerzésére, s szinte elkápráztató az, milyen széles látókörrel rendelkeznek ma már a falusi emberek, vagy legalábbis jelentői hányaduk. Természetesen ugyanez elmondható — ha nem fokozottabb mértékben — o munkásokra is. A lendület nagy, mind több embernek van határozott, számottevő ismeret- anyagon nyugvó önálló véleménye a világról, a világ dolgairól, kis és nagy dolgokról egyaránt. A rádió és az újság ma mó.r a falusi házakban is nélkülözhetetlen, a televízió mindinkább azzá válik, a mozik zsúfoltak — ha rossz a film, az emberek nem fukarkodnak a helytelenítő, sőt felháborodott megjegyzésekkel —, a színház a legtöbb község természetes velejárója lett. Iskolapadba ülnek falunként tízesével meglett emberek, nem mintha „szükségük” lemne, d bizonyítványra, de úgy érzik, szükségük van a tudásra. A szakkönyvek iránti .igény megnövekedése az egyszerűbb része a dolognak, de Solohov, Thomas Mann, hogy Móricz Zsipmondról, Jókairól és Mik- száthról ne is beszéljek, gazdára talált nem egy falusi ház könyvespolcán — ha az még nincs, a sublódon. Kit ne lelkesítene mindez? Ha valaminek igazán, tiszta szívvel örülhetünk, ez is azok közé tartozik. Viszont nem minden rosszallás nélkül beszéljünk egy más dologról is — ha úgy tetszik, a kérdés másik oldaláról. S amikor erről szólok. megint számban érzem azt a fanyar ízt, amely a tapasztalatok gyűjtése közben keletkezett. Kiket tartottak — s tartanak még ma is — a fala okos, művelt embereinek? Az úgynevezett értelmiségi foglalkozású emberek mellett (róluk most ne szóljunk) a különböző hivatalokban dolgozókat. Tehát a hivatalnokolcat — félreértés ne esséle, a foglalkozást értem a „hivatalnok” elnevezésen, nem a rosszízű hivatalnok munkastílust. Való igazság, valamikor a munkás és a paraszt nem lehetett az úgynevezett műveltség birtokosa, az ismert okokból kifolyólag, noha egy népi kultúra hordozója volt, s vitatható, hogy a benne kialakult világkép mennyivel volt olacsonyabbrendü, mint a tanult emberek egy részében kialakult élet- és világszemlélet. De most ezt ne vitassuk, ismerjük el, hogy ők valóban többet tudtak, mint a falu többi lakói Viszont mi a helyzet most? Hangsúlyozni kívánom: általánosságban beszélek, de nem mindenkiről. Míg a parasztokban hallatlanul nagy a tudásszomj, szívják magukba- az ismereteket, a kultúrát, addig a hivatalokban dolgozóknál ez az ütem soklcal lassúbb, sőt nagyon sok személy esetében egyenesen stagnálásról beszélhetünk. Van egy olyan szemlélet. hogy nekem meg van a bizonyítványom, én elvégeztem ezt, meg ezt az iskolát, m-ár- csak okosabb, műveltebb vagyok, mint az, aki nem dicsekedhet hasonló bizonyítványokkal. Azt hiszem, mondanom sem kell, a bizonyítvány — noha szükség van rá — önmagában még nem minden. S főleg nem lehet határállomás a műveltség, a tudás gyarapítá- . sában, Mert mihelyt azzí vár lik, értéke is devalválódik. Milyen tanulsággal szolgál az a tapasztalat? Azt hiszem, kézenfekvő: rendkívül örvendetes a munkás- és paraszttömegek általános műveltségének szüntelen gyarapodása, joggal lehetünk büszkék rá. De ugyanakkor fel kell figyelni a másik jelenségre is. És a sok egyéb mellett tegyük meg a figyelmeztetést is: aki csak szűk, hivatali munkájának él, azon kívül az égvilágon semmi nem érdekli, előbb-utóbb menthetetlenül lemarad. S aki a tudásban lemaradt, formálhat-e jogot arra, hogy irányítson nála tapasztaltabb, szélesebblátó- körű, okosabb, műveltebb embereket? LETENYEl GYÖRGY SZÜTS LÁSZLÓ: (Folytatás a 6. oldalon.) Sétán Lackóval í. Napsütésben jártuk a fátlan, egy szintre épült villa-sort. „Itt állt a várunk, magyaráztam, bokrok között jól rejtve volt.” „Azt mondtad: egy kis dombon!” „Igen” „És nincs itt domb semerre se!” ... Ránéztem. Hát nem látja? Hiszen épp most megyünk rajt’ felfele. 2. Elsétáltunk a tó partjára. „Csata volt?” Mondtam: „De milyen! Idegen törzsek törtek ránk, a csónakjuk Itt állt a vizen.” „S ti bevártátok őket? Minek?! Rakéta rájuk! s kész. Tudod!”... Megdöbbentem. Csakugyan! hogy ez akkor eszünkbe nem jutott! 3. Elfáradtunk és buszra szálltunk. Kinyitottuk az ablakot. „Nézd! iskolába erre jártunk, esőben és hóban, gyalog.” Gyalog?” „Bizony! két kilométer* És buszra miért nem ültetek?”... Hallgattam az út'aló gépet, mint az óra, úgy ketyegett. 4. És a ház előtt megpróbáltam mesélni, hogy: mi volt, mi hát?! .Látod, itt séd folyt az utcánkban, benne fürödtek a libák.” „Itt az utcában?” „Ugv ám! Benne álldogáltak a tehenek” ... Rámnézett, mintha megértene. „No, szép kis fp.lu lehetett!”
