Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-25 / 47. szám

1962. február 25» TOLVA MEGYÉI KÉPÚJSÁG 3 1L© IMI ISÄi Exerkilencszáxhatvanketto Letenyei György és Szekulity Péter riportsorozata 3 Csodálatos változáson megy át napjainkban minden falu. Ré­gi szokások, régi formák tűnnek a semmibe, s már mind több­ször villantja fel arcát az új emb er, a megváltozott környezetben. Ezt keresni vetődtünk éppen ebbe a faluba, hogy lássuk és láttas­suk, mint foszlik szét a régi, hogyan tűnnek el a régi korlátok, s helyükben mint hódít tért egyre jobban az új. Hogy éppen Zöm­ödről írtunk, végeredményben csak ürügy az általános változás bemutatására, hiszen ami itt történik, lényegében nagy vonásai­ban ugyanaz megy végbe az egész magyar vidéken. Úgy akarjuk a mát bemutatni, amint éppen jön a tegnapból, és megy a holnap­ba. A tegnap még közel van, hat is néha, de már a holnap nyom­ja rá bélyegét mostani mindennapjainkra. Fénykép ez a sorozat, persze a teljesség híjján. Készült: 1962. február havában. 1. íme: ZOMBA A Révai Nagylexikon fukaron, két sorban intézi el a falut: „Zomba. Nagyközség Tolna me­gye völgységi járásában (1920). 2046 német és magyar lakossal.” Ez a tájékoztatás vajmi keve­set mond. Sokkal többet a leg­utóbbi népszámlálási adatok sem, de a község bemutatásához szük­ség van rájuk is. Zombán jelen­leg 1200 lakás van, s a község la­kóinak száma 3 200. Lakói között találhatók őslakos magyarok, né­metek, székelyek, felvidékiek. Többrétűségről azonban hiba len­ne beszélni, mert a szó igaz ér­telmében végbement a keveredés. Legfeljebb a családnevek őrzik a származást, elkülönülést nem ta­pasztaltunk, ellenben mind több jelét a teljes összekovácso- lódásnak. Faluját bemutatni a tanácsel­nök a leghivatottabb. Lakatos Antal. Fiatal, érdeklődő, és na­gyon értelmes ember. Pótképvi­selő az országgyűlésben. Itt pedig gazdája ennek a forgalmas, fej­lődő falunak. Szavai nyomán ki­kerekedik a kép, számadatok mellőzésével, de a lényegre ta­pintva: — Igen, a számszerűség csak egyik része a dolognak. A másik talán fontosabb is, noha a gazda­sági változást követi. Először ta­lán arról, milyen volt régen a szemlélete a zombai, és nem csak a zombai parasztnak? „A szórakozást kerülöm, ruhára is csak a legszükségesebbet költőm, spórolok a gyomromon.” Miért? „Mert ott van a földem mellett egy hold, talán eladó lesz majd egyszer, megveszem az enyém mellé.” A mai szemlélet: „Há­zam van, a tsz-ből megélek. Fia­mat kitaníttatom, az most köny- nven megy. Stafírung a lánynak. Rádiót az első szobába. Talán majd később televízióra is fut­ja.” És aztán az elnök szavaiból megtudjuk, hogy négy személy- gépkocsi van már a faluban, de többen szándékoznak vásárolni — tsz-parasztok is. — Színház? — mosolyog La­katos elvtárs —, akármilyen már nem jó. De ha jó a darab, meg a színészek is, zsúfolt a művelő­dési otthon. Sokan kirándulni készülnek Pestre, meg a Balaton­ra. Pénz vem. És nem sajnálják a pénzt. A középiskolákba, egyetemek­re járók száma nagy. Erről bő­vebben majd a következő riport­ban. Csak annyit kérdezzünk még meg, minden szülő így gondolko­dik? — No, azért mind még nem. A múltkor is azt mondja az egyik: „Én se lettem miniszter, se pap. A fiamnak is jó lesz ha a mező- gazdaságban marad.” Miért, furcsa lenne a diplomás paraszt? Zombán még egy kicsit furcsának tűnik. Megkérdeztünk egy idős em­bert, kik a barátai? Sorolta. Ké­sőbb kiderült, egyivású emberek vele. Már, ami a múltbéli vagyo­ni helyzetet illeti. Másiknál ha­sonló a helyzet. A fiatalok? így mondja egyik: H. I., akivel együtt jártam Bonyhádra iskolá­ba, B. F., ő most tanul. No, és parasztgyerekek? Azok is, de az már nem olyan szoros barátság. De össze járunk. A barátságok tehát napjaink­ban aszerint szövődnek, kinek milyen képzettsége és végzettsé­ge van. Van ebben egy kis meg­merevedés, pláne, ha hozzávesz- szük, amit hallottunk: „Nem kér­dem tőle, hátha kinevet, hogy én nem tudom.” A másik: „Mond­jam neki, hogy nem jól tudja, emígy van? Még megsértődik, s megkapom: Most bújtál ki a to­jásból, de már fölvágsz!” Az illendőség úgy kívánja, hogy a következő kényes kérdés­nél különösen ne említsünk neve­ket. A fiatal asszonyka külön megkért rá bennünket. Azt mondja: — Muszáj volt megkereszteltet- ni a gyereket. — De hiszen se maga, sem a férje nem vallásosak. — Nem hát, de mit szólt volna a rokonság, meg az egész falu? Más helyen a templomi eskü­vőről érdeklődünk. — Olyan szép az, — pirul el a lányka. Hat még a régi. Ebben is. Hogy mégis miben van az új? Szüksé­gét már nem érzik különböző szertartásoknak, csak a közvéle­mény kényszerítő hatására ra­gaszkodnak hozzá. A huszonkét pedagógus közül tíz nő. A nők közül került ki párttitkár, üzletvezető, stb. De ha számarányukat vesszük, a veze­tésben aránytalanul kevesen van­nak. Még. Különösen a szövetke­zetek vezetőségeiből hiányoznak. Mi is tartoznék még a falu ké­péhez? Lakatos elvtárs már sorolja ísj _ A falun keresztül vezető u tat megújították. Ezzel közelebb került Szekszárd is, meg Siófok is (nem a kilométerek számát, hanem a sebességet, meg a ké­nyelmet tekintve). Uj iskola épült a község északi végén. Bölcsödet avattunk, több utca járdát ka­pott, önkiszolgáló bolt nyílt, kis- áruház, presszó... s sorolja, mert van mit sorolni. És arra a kérdésre, hogy mikor volt a községben öngyilkosság, már nem tud válaszolni. Mosta­nában nem. Verekedés? — Az utoljára 1955 augusztusá­ban. Azóta sem. írjuk még ide, ennyivel is kö­zelebb jutunk a falu megismeré­séhez: Tíz évvel ezelőtt a transzferá­lás nem volt szégyen. Mit mond­tak az emberek? „Van annak pénze, de biztosan vett rajta va­lamit. Meg aztán szégyelljék, azok, akik molesztálják.” Ma? — Halálosan megsértődik, aki­nek figyelmeztetést küldünk, hogy rendezze hátralékát. A tavalyi év utolsó három hó­napjában a zombai boltok forgal­ma 2 798 000 forint volt. Az iskolás gyerekek Miskolc— Lillafüredre készülnek kirándul­ni. Részvételi díj személyenként 250 forint. Nyolcvan jelentkező­re számítanak. Az óvodások az idén i<; rendez­nek jelmezes karnevált. Van olyan szülő, aki négy—ötszáz fo­rintot sem sajnál a ruhára. íme, Zomba. Következik: Falu-e a falu? Ünnepség Szekszárdon és Dombévárott a Szovjet Hansereg Napja alkalmából Tizenhét éve szakszervezeti funkcióban A bátaszéki vasútállomáson a napokban választották újjá a szakszervezeti bizottságot — írja Pásti József levelezőnk. A bizott­ság az elmúlt években is állan­dóan szem előtt tartotta a dolgo­zók érdekvédelmének képvisele­tét, ügyintézését, s gondoskodott arról is, hogy a szakszervezeti tagság kivegye részét a tervtelje­sítésből, szervezték a munkaver­senyt, kitüntetésre javasolták a verseny legjobbjait. A mostani vezetőségválasztás­kor ismét bizalmat adott a tag­ság Szentszikszai Jánosnénak. Ti­zenkét év óta — amióta Szent- szíkszainé a vasúton dolgozik — rendszeresen tagja az üzemi szak­szervezeti bizottságnak. A több mint egy évtizedes szakszerveze­ti funkció nagy feladatot ró a családos özvegyasszonyra, de munkáját elvégzi becsülettel, és jut ideje arra is, hogy törődjön dolgozótársainak ügyével, gond1 jóval is. 112 57081-28 légloilsta llrta: GUZI MIHÁLY — BECZE KÁROLYI Bensőséges, meleg hangulatú ünnepségen emlékeztek meg feb­ruár 23-án este a szovjet hadse­reg megalakulásának 44. évfor­dulójáról Szekszárdon. Az ünnep­séget a fegyveres testületek klub­jában tartották a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság és a honvéd­ség rendezésében. Az esten részt vettek a szovjet hadsereg küldöt­tein kívül a megye, a járás, a vá­ros párt- és tömegszervezeteinek, állami és fegyveres testületéinek képviselői is. Rúzsa János elvtárs, a Szek­szárdi Járási Pártbizottság he­lyettes titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd Rábóczki György százados elvtárs tartott beszédet a klubot megtöltő ven­dégek előtt. Részletesen beszélt a dicső Vörös Hadsereg megala­kulásának körülményeiről és nagy­szerű fegyvertényeiről, amelynek eredményeként a mi hazánk is felszabadult a fasiszta iga alól és megindulhatott a szocialista fej­lődés útján. Végül hangsúlyozta, hogy amikor most is együtt ün­nepiünk velük, példájuk új és új lendületet ad a haza, a szocia­lista építés és a béke megőrzésé­nek nagy feladataiért való mun­kálkodásban. A nagy tapssal fogadott beszéd után Kursov alezredes elvtárs emelkedett szólásra. Tolmácsolta a szovjet harcosok, a szovjet nép szívből jövő jókívánságait és sok sikert kívánt a magyar nép to­vábbi munkájához. — Éljen a szovjet—magyar barátság! — mondotta befejezésül. Az internacionálé elhangzása után a megjelentek „A szovjetek hatalmáért” című filmet tekin­tették meg. Megemlékező ünnepséget ren­deztek Dombóvárott is február 23-án este a szovjet hadsereg megalakulása évfordulójának tisz­teletére. A művelődési ház nagy­termét ez alkalommal is zsúfolá­sig megtöltötte az ünneplő közön­ség. Az ünnepségen részt vett Halmai János, a járási pártbizott­ság titkára, Palkovics István al­ezredes, a Munkásőrség megyei parancsnoka, szovjet vendégek, valamint az MSZBT, a tanács, a társadalmi szervek vezetői, mun­kásőrök és az üzemek dolgozói. Az ünnepségen Poneker Zsig- mond. a Hazafias Népfront járási titkára mondott köszöntőt, majd kultúrműsor következett. Az egy­begyűltek nagy tetszéssel fogad­ták a színvonalas műsort, ame­lyet az MSZBT központi művész- együttese, valamint Varga And­rás, az Operaház tagja, három­szoros VIT-díjas művész nyújtott. A műsor után a meghívott ven­dégek közös vacsorán vettek részt, ahol Palkovics István alezredes, a Munkásőrség megyei parancs­noka mondott pohárköszöntot. él­tetve a szovjet hadsereget és a megbonthatatlan magyar—szov­jet barátságot. Kooperáció az ellenőrzésben Az ellenőrzés jelentősége nép­gazdaságunk minden területén nö vekszik. Nemcsak a mennyiségi ellenőrzést kell növelni, háhé'ffi'T' főként az ellenőrzés színvonalát. Az elmúlt években nagymérték­ben akadályozta az ellenőrzés ha­tékonyságát az összehangoltság hiánya. A maguk területén min­den szerv ellenőrei tevékenyked­tek. De gyakran megtörtént, hogy keresztezték egymás munkáját, vagy ugyanazt a területet ellen­őrizték egyik szerv képviselői, amelyiket a másiké. Az ilyen párhuzamos ellenőrzés felesleges és helytelen, annál is inkább, mert ugyanakkor nem jutott erő egyes területek ellenőrzésére. A probléma megoldására ör­vendetes kooperáció kezd kibon­takozni. A különféle ellenőrző szervek közös tervet dolgoztak ki, amelyben összehangolták munká­jukat. így kooperálja munkáját a Pénzügyminisztérium revizori kirendeltsége, a népi ellenőrzési bizottság, a Magyar Nemzeti Bank megyei fiókja, a tanács. Nemcsak a megyén belüli ez a kooperáció, hanem bizonyos te­kintetben országos is. Bemutatóra készül a dombóvári vasutasok irodalmi színpada 66. Gazsó száján önkéntelenül is kiszaladt: , — Nem!._- Tedd .el! A lány a-fiú kezére borult, s elárasztotta csókjaival, miközben patakzottak a könnyei. — Higgyél nekem — suttogta — vizsgálj meg!... Ártatlan és érintetlen vagyok... Csak a tiéd vagyok, senki másé! Ne adj oda ezeknek!... Ments meg tőlük... A fiú gyengéden felemelte Ti- tit. — Megpróbálok hinni neked... És megpróbálok segíteni, bár na­gyon nehezen fog menni... Veszé­lyes játékba kezdtél... — Az én életem és tevékenysé­gem még mindig veszélyes volt. Nem félek... Csak néhány napig boldogok legyünk, az a fontos... Gazsó magához ölelte a lányt és hosszan, szenvedélyesen meg­csókolta... Másnap este már a fél század ott várakozott az egészségügyi szó ba előtt. — A kicsivel miért nem lehet? — Disznóság! — Három lány közül egyet fenntartott magának — hangzott innen is, onnan is. Gazsó és Hargitai alig tudtak rendet teremteni. Hamarosan megérkezett Lafarte hadnagy is, egy üveg pálinkával. Bement Ga­zsó fülkéjébe, töltött a poharak­ba és megkérdezte: — Remélem, ma este már ven­dégül láthatom a kicsit? — Sajnos nem, hadnagy úr — válaszolta Gazsó — még mindig beteg. — A fenét. Hányadik napja már? Remélem, mire holnap es­te megjövök felderítésből, már nem lesz beteg... Apropó! Nem akar velünk tartani? Most is Na- Fac és Futingra között tisztítjuk meg a terepet. Hargitainak felcsillant a sze­me. A napokban fejezték be a dombóvári vasutasok irodalmi színpadának szervezését. A mun­kásokból álló műkedvelő csoport műsorát a napokban válogatták össze s megkezdték a próbákat. Három hét múlva lépnek a kö­zönség elé: A szabadság dalai — Én elmegyek, hadnagy úr. — Nagyszerű — nézett végig a fogtechnikuson a hadnagy. — ön­nek ugye ez lesz az első fegyve­res akciója? — Igenis. — Hát akkor az egészségügyi szoba már képviselve lesz a hol­napi akcióban. A szomszéd fülkében mozgoló­dás támadt. A lányok észrevették, hogy ott van a hadnagy, sietve megszabadultak hát közlegény partnereiktől és bementek a tiszt­hez. Az megkínálta a két lányt pálinkával, amit azok örömmel el is fogadtak. Jó fél óra múlva mindkét lány ä hadnagyba csimpaszkodott, mindketten vele akartak menni. A közlegények zúgolódtak.. • A Nap lebukott az őserdő mö­gé. Az erődben alig lézengtek né- hányan, hiszen nagyon sokan kint voltak felderítésen, illetve tiszto­gatáson. Lafarte hadnagy egységének minden percben meg kellett ér­keznie. Egyszerre fegyverdörrenés hang zott. Az erődbeliek felkapták fe­jüket. A lövés nem messze lehe­tett az erődtől. A következő pil­lanatban felugatott a géppuska, című, afrikai és néger költők verseiből összeállított műsoruk­kal. A dombóvári munkás irodalmi színpad kezdeti lépéseit a Tolnán nagy sikerrel működő irodalmi színpad vezetői, rendezői is se­gítették. sőt egy-egy aknavető is dörrent. A kapitány kiugrott szobájá­ból és riadót fúvatott. Az udvaron vad szaladgálás kezdődött, hiszen az erőd kato­náinak több mint a fele hiány­zott, emiatt a jelenlévők sehol sem találták helyüket. A falakon már elhelyezték a fegyvereket. Nagyobb összecsapásra nem ke­rült sor. Lafarte egysége ugyanis visszavonult. Katonái kúszva, fut­va közelítették meg az erődöt. Erősen szürkült, mire a század visszaérkezett. Lafarte két halot­tat vesztett és egy katonája meg­sebesült. Egyúttal két fiatal benn- szülött foglyot is hozott magával, — Durand őrmester! . ' V­— Bemegyek jelentést lenni. a kapitány úrnak. Addig ön vigyáz­zon a foglyokra. A hadnagy elsietett, az őrmes* tér pedig a két, összekötözött ke­zű fogoly elé állt. — No, az anyátok úristénifc, most kitaposom a beleteket! Hatalmas öklével szájon vágta az egyik vietnamit, hogy az vé­gigvágódott a földön. — Ki a parancsnokotok? Amazok hallgattak. — Nem beszéltek?... Nesztekí... (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents