Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-25 / 47. szám
1962. február 25» TOLVA MEGYÉI KÉPÚJSÁG 3 1L© IMI ISÄi Exerkilencszáxhatvanketto Letenyei György és Szekulity Péter riportsorozata 3 Csodálatos változáson megy át napjainkban minden falu. Régi szokások, régi formák tűnnek a semmibe, s már mind többször villantja fel arcát az új emb er, a megváltozott környezetben. Ezt keresni vetődtünk éppen ebbe a faluba, hogy lássuk és láttassuk, mint foszlik szét a régi, hogyan tűnnek el a régi korlátok, s helyükben mint hódít tért egyre jobban az új. Hogy éppen Zömödről írtunk, végeredményben csak ürügy az általános változás bemutatására, hiszen ami itt történik, lényegében nagy vonásaiban ugyanaz megy végbe az egész magyar vidéken. Úgy akarjuk a mát bemutatni, amint éppen jön a tegnapból, és megy a holnapba. A tegnap még közel van, hat is néha, de már a holnap nyomja rá bélyegét mostani mindennapjainkra. Fénykép ez a sorozat, persze a teljesség híjján. Készült: 1962. február havában. 1. íme: ZOMBA A Révai Nagylexikon fukaron, két sorban intézi el a falut: „Zomba. Nagyközség Tolna megye völgységi járásában (1920). 2046 német és magyar lakossal.” Ez a tájékoztatás vajmi keveset mond. Sokkal többet a legutóbbi népszámlálási adatok sem, de a község bemutatásához szükség van rájuk is. Zombán jelenleg 1200 lakás van, s a község lakóinak száma 3 200. Lakói között találhatók őslakos magyarok, németek, székelyek, felvidékiek. Többrétűségről azonban hiba lenne beszélni, mert a szó igaz értelmében végbement a keveredés. Legfeljebb a családnevek őrzik a származást, elkülönülést nem tapasztaltunk, ellenben mind több jelét a teljes összekovácso- lódásnak. Faluját bemutatni a tanácselnök a leghivatottabb. Lakatos Antal. Fiatal, érdeklődő, és nagyon értelmes ember. Pótképviselő az országgyűlésben. Itt pedig gazdája ennek a forgalmas, fejlődő falunak. Szavai nyomán kikerekedik a kép, számadatok mellőzésével, de a lényegre tapintva: — Igen, a számszerűség csak egyik része a dolognak. A másik talán fontosabb is, noha a gazdasági változást követi. Először talán arról, milyen volt régen a szemlélete a zombai, és nem csak a zombai parasztnak? „A szórakozást kerülöm, ruhára is csak a legszükségesebbet költőm, spórolok a gyomromon.” Miért? „Mert ott van a földem mellett egy hold, talán eladó lesz majd egyszer, megveszem az enyém mellé.” A mai szemlélet: „Házam van, a tsz-ből megélek. Fiamat kitaníttatom, az most köny- nven megy. Stafírung a lánynak. Rádiót az első szobába. Talán majd később televízióra is futja.” És aztán az elnök szavaiból megtudjuk, hogy négy személy- gépkocsi van már a faluban, de többen szándékoznak vásárolni — tsz-parasztok is. — Színház? — mosolyog Lakatos elvtárs —, akármilyen már nem jó. De ha jó a darab, meg a színészek is, zsúfolt a művelődési otthon. Sokan kirándulni készülnek Pestre, meg a Balatonra. Pénz vem. És nem sajnálják a pénzt. A középiskolákba, egyetemekre járók száma nagy. Erről bővebben majd a következő riportban. Csak annyit kérdezzünk még meg, minden szülő így gondolkodik? — No, azért mind még nem. A múltkor is azt mondja az egyik: „Én se lettem miniszter, se pap. A fiamnak is jó lesz ha a mező- gazdaságban marad.” Miért, furcsa lenne a diplomás paraszt? Zombán még egy kicsit furcsának tűnik. Megkérdeztünk egy idős embert, kik a barátai? Sorolta. Később kiderült, egyivású emberek vele. Már, ami a múltbéli vagyoni helyzetet illeti. Másiknál hasonló a helyzet. A fiatalok? így mondja egyik: H. I., akivel együtt jártam Bonyhádra iskolába, B. F., ő most tanul. No, és parasztgyerekek? Azok is, de az már nem olyan szoros barátság. De össze járunk. A barátságok tehát napjainkban aszerint szövődnek, kinek milyen képzettsége és végzettsége van. Van ebben egy kis megmerevedés, pláne, ha hozzávesz- szük, amit hallottunk: „Nem kérdem tőle, hátha kinevet, hogy én nem tudom.” A másik: „Mondjam neki, hogy nem jól tudja, emígy van? Még megsértődik, s megkapom: Most bújtál ki a tojásból, de már fölvágsz!” Az illendőség úgy kívánja, hogy a következő kényes kérdésnél különösen ne említsünk neveket. A fiatal asszonyka külön megkért rá bennünket. Azt mondja: — Muszáj volt megkereszteltet- ni a gyereket. — De hiszen se maga, sem a férje nem vallásosak. — Nem hát, de mit szólt volna a rokonság, meg az egész falu? Más helyen a templomi esküvőről érdeklődünk. — Olyan szép az, — pirul el a lányka. Hat még a régi. Ebben is. Hogy mégis miben van az új? Szükségét már nem érzik különböző szertartásoknak, csak a közvélemény kényszerítő hatására ragaszkodnak hozzá. A huszonkét pedagógus közül tíz nő. A nők közül került ki párttitkár, üzletvezető, stb. De ha számarányukat vesszük, a vezetésben aránytalanul kevesen vannak. Még. Különösen a szövetkezetek vezetőségeiből hiányoznak. Mi is tartoznék még a falu képéhez? Lakatos elvtárs már sorolja ísj _ A falun keresztül vezető u tat megújították. Ezzel közelebb került Szekszárd is, meg Siófok is (nem a kilométerek számát, hanem a sebességet, meg a kényelmet tekintve). Uj iskola épült a község északi végén. Bölcsödet avattunk, több utca járdát kapott, önkiszolgáló bolt nyílt, kis- áruház, presszó... s sorolja, mert van mit sorolni. És arra a kérdésre, hogy mikor volt a községben öngyilkosság, már nem tud válaszolni. Mostanában nem. Verekedés? — Az utoljára 1955 augusztusában. Azóta sem. írjuk még ide, ennyivel is közelebb jutunk a falu megismeréséhez: Tíz évvel ezelőtt a transzferálás nem volt szégyen. Mit mondtak az emberek? „Van annak pénze, de biztosan vett rajta valamit. Meg aztán szégyelljék, azok, akik molesztálják.” Ma? — Halálosan megsértődik, akinek figyelmeztetést küldünk, hogy rendezze hátralékát. A tavalyi év utolsó három hónapjában a zombai boltok forgalma 2 798 000 forint volt. Az iskolás gyerekek Miskolc— Lillafüredre készülnek kirándulni. Részvételi díj személyenként 250 forint. Nyolcvan jelentkezőre számítanak. Az óvodások az idén i<; rendeznek jelmezes karnevált. Van olyan szülő, aki négy—ötszáz forintot sem sajnál a ruhára. íme, Zomba. Következik: Falu-e a falu? Ünnepség Szekszárdon és Dombévárott a Szovjet Hansereg Napja alkalmából Tizenhét éve szakszervezeti funkcióban A bátaszéki vasútállomáson a napokban választották újjá a szakszervezeti bizottságot — írja Pásti József levelezőnk. A bizottság az elmúlt években is állandóan szem előtt tartotta a dolgozók érdekvédelmének képviseletét, ügyintézését, s gondoskodott arról is, hogy a szakszervezeti tagság kivegye részét a tervteljesítésből, szervezték a munkaversenyt, kitüntetésre javasolták a verseny legjobbjait. A mostani vezetőségválasztáskor ismét bizalmat adott a tagság Szentszikszai Jánosnénak. Tizenkét év óta — amióta Szent- szíkszainé a vasúton dolgozik — rendszeresen tagja az üzemi szakszervezeti bizottságnak. A több mint egy évtizedes szakszervezeti funkció nagy feladatot ró a családos özvegyasszonyra, de munkáját elvégzi becsülettel, és jut ideje arra is, hogy törődjön dolgozótársainak ügyével, gond1 jóval is. 112 57081-28 légloilsta llrta: GUZI MIHÁLY — BECZE KÁROLYI Bensőséges, meleg hangulatú ünnepségen emlékeztek meg február 23-án este a szovjet hadsereg megalakulásának 44. évfordulójáról Szekszárdon. Az ünnepséget a fegyveres testületek klubjában tartották a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a honvédség rendezésében. Az esten részt vettek a szovjet hadsereg küldöttein kívül a megye, a járás, a város párt- és tömegszervezeteinek, állami és fegyveres testületéinek képviselői is. Rúzsa János elvtárs, a Szekszárdi Járási Pártbizottság helyettes titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd Rábóczki György százados elvtárs tartott beszédet a klubot megtöltő vendégek előtt. Részletesen beszélt a dicső Vörös Hadsereg megalakulásának körülményeiről és nagyszerű fegyvertényeiről, amelynek eredményeként a mi hazánk is felszabadult a fasiszta iga alól és megindulhatott a szocialista fejlődés útján. Végül hangsúlyozta, hogy amikor most is együtt ünnepiünk velük, példájuk új és új lendületet ad a haza, a szocialista építés és a béke megőrzésének nagy feladataiért való munkálkodásban. A nagy tapssal fogadott beszéd után Kursov alezredes elvtárs emelkedett szólásra. Tolmácsolta a szovjet harcosok, a szovjet nép szívből jövő jókívánságait és sok sikert kívánt a magyar nép további munkájához. — Éljen a szovjet—magyar barátság! — mondotta befejezésül. Az internacionálé elhangzása után a megjelentek „A szovjetek hatalmáért” című filmet tekintették meg. Megemlékező ünnepséget rendeztek Dombóvárott is február 23-án este a szovjet hadsereg megalakulása évfordulójának tiszteletére. A művelődési ház nagytermét ez alkalommal is zsúfolásig megtöltötte az ünneplő közönség. Az ünnepségen részt vett Halmai János, a járási pártbizottság titkára, Palkovics István alezredes, a Munkásőrség megyei parancsnoka, szovjet vendégek, valamint az MSZBT, a tanács, a társadalmi szervek vezetői, munkásőrök és az üzemek dolgozói. Az ünnepségen Poneker Zsig- mond. a Hazafias Népfront járási titkára mondott köszöntőt, majd kultúrműsor következett. Az egybegyűltek nagy tetszéssel fogadták a színvonalas műsort, amelyet az MSZBT központi művész- együttese, valamint Varga András, az Operaház tagja, háromszoros VIT-díjas művész nyújtott. A műsor után a meghívott vendégek közös vacsorán vettek részt, ahol Palkovics István alezredes, a Munkásőrség megyei parancsnoka mondott pohárköszöntot. éltetve a szovjet hadsereget és a megbonthatatlan magyar—szovjet barátságot. Kooperáció az ellenőrzésben Az ellenőrzés jelentősége népgazdaságunk minden területén nö vekszik. Nemcsak a mennyiségi ellenőrzést kell növelni, háhé'ffi'T' főként az ellenőrzés színvonalát. Az elmúlt években nagymértékben akadályozta az ellenőrzés hatékonyságát az összehangoltság hiánya. A maguk területén minden szerv ellenőrei tevékenykedtek. De gyakran megtörtént, hogy keresztezték egymás munkáját, vagy ugyanazt a területet ellenőrizték egyik szerv képviselői, amelyiket a másiké. Az ilyen párhuzamos ellenőrzés felesleges és helytelen, annál is inkább, mert ugyanakkor nem jutott erő egyes területek ellenőrzésére. A probléma megoldására örvendetes kooperáció kezd kibontakozni. A különféle ellenőrző szervek közös tervet dolgoztak ki, amelyben összehangolták munkájukat. így kooperálja munkáját a Pénzügyminisztérium revizori kirendeltsége, a népi ellenőrzési bizottság, a Magyar Nemzeti Bank megyei fiókja, a tanács. Nemcsak a megyén belüli ez a kooperáció, hanem bizonyos tekintetben országos is. Bemutatóra készül a dombóvári vasutasok irodalmi színpada 66. Gazsó száján önkéntelenül is kiszaladt: , — Nem!._- Tedd .el! A lány a-fiú kezére borult, s elárasztotta csókjaival, miközben patakzottak a könnyei. — Higgyél nekem — suttogta — vizsgálj meg!... Ártatlan és érintetlen vagyok... Csak a tiéd vagyok, senki másé! Ne adj oda ezeknek!... Ments meg tőlük... A fiú gyengéden felemelte Ti- tit. — Megpróbálok hinni neked... És megpróbálok segíteni, bár nagyon nehezen fog menni... Veszélyes játékba kezdtél... — Az én életem és tevékenységem még mindig veszélyes volt. Nem félek... Csak néhány napig boldogok legyünk, az a fontos... Gazsó magához ölelte a lányt és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta... Másnap este már a fél század ott várakozott az egészségügyi szó ba előtt. — A kicsivel miért nem lehet? — Disznóság! — Három lány közül egyet fenntartott magának — hangzott innen is, onnan is. Gazsó és Hargitai alig tudtak rendet teremteni. Hamarosan megérkezett Lafarte hadnagy is, egy üveg pálinkával. Bement Gazsó fülkéjébe, töltött a poharakba és megkérdezte: — Remélem, ma este már vendégül láthatom a kicsit? — Sajnos nem, hadnagy úr — válaszolta Gazsó — még mindig beteg. — A fenét. Hányadik napja már? Remélem, mire holnap este megjövök felderítésből, már nem lesz beteg... Apropó! Nem akar velünk tartani? Most is Na- Fac és Futingra között tisztítjuk meg a terepet. Hargitainak felcsillant a szeme. A napokban fejezték be a dombóvári vasutasok irodalmi színpadának szervezését. A munkásokból álló műkedvelő csoport műsorát a napokban válogatták össze s megkezdték a próbákat. Három hét múlva lépnek a közönség elé: A szabadság dalai — Én elmegyek, hadnagy úr. — Nagyszerű — nézett végig a fogtechnikuson a hadnagy. — önnek ugye ez lesz az első fegyveres akciója? — Igenis. — Hát akkor az egészségügyi szoba már képviselve lesz a holnapi akcióban. A szomszéd fülkében mozgolódás támadt. A lányok észrevették, hogy ott van a hadnagy, sietve megszabadultak hát közlegény partnereiktől és bementek a tiszthez. Az megkínálta a két lányt pálinkával, amit azok örömmel el is fogadtak. Jó fél óra múlva mindkét lány ä hadnagyba csimpaszkodott, mindketten vele akartak menni. A közlegények zúgolódtak.. • A Nap lebukott az őserdő mögé. Az erődben alig lézengtek né- hányan, hiszen nagyon sokan kint voltak felderítésen, illetve tisztogatáson. Lafarte hadnagy egységének minden percben meg kellett érkeznie. Egyszerre fegyverdörrenés hang zott. Az erődbeliek felkapták fejüket. A lövés nem messze lehetett az erődtől. A következő pillanatban felugatott a géppuska, című, afrikai és néger költők verseiből összeállított műsorukkal. A dombóvári munkás irodalmi színpad kezdeti lépéseit a Tolnán nagy sikerrel működő irodalmi színpad vezetői, rendezői is segítették. sőt egy-egy aknavető is dörrent. A kapitány kiugrott szobájából és riadót fúvatott. Az udvaron vad szaladgálás kezdődött, hiszen az erőd katonáinak több mint a fele hiányzott, emiatt a jelenlévők sehol sem találták helyüket. A falakon már elhelyezték a fegyvereket. Nagyobb összecsapásra nem került sor. Lafarte egysége ugyanis visszavonult. Katonái kúszva, futva közelítették meg az erődöt. Erősen szürkült, mire a század visszaérkezett. Lafarte két halottat vesztett és egy katonája megsebesült. Egyúttal két fiatal benn- szülött foglyot is hozott magával, — Durand őrmester! . ' V— Bemegyek jelentést lenni. a kapitány úrnak. Addig ön vigyázzon a foglyokra. A hadnagy elsietett, az őrmes* tér pedig a két, összekötözött kezű fogoly elé állt. — No, az anyátok úristénifc, most kitaposom a beleteket! Hatalmas öklével szájon vágta az egyik vietnamit, hogy az végigvágódott a földön. — Ki a parancsnokotok? Amazok hallgattak. — Nem beszéltek?... Nesztekí... (Folytatás a 4. oldalon.)