Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-22 / 44. szám

1962. február 22. főóra RBems wpptijs« Kiállítás húsz óra alatt Ponyvával letakart teher­autók állapodtak meg a szek­szárdi múzeum bejárata előtt. Erős kezek lendítették le róluk a szekrény nagyságú, furcsa alakú ládákat. A cipekedők léptei nemsokára a széles fo­lyosókon visszhangzanak. Óva­tosan, mintha hímes tojás len­ne a ládákban; eresztik le őket a kövezetre. Az egyik „töré­keny” feliratú halk koccanással ér földet. Előkerülnek a lakatok kul­csai, felpattannak a zárak. A hullámpapírból és a sziácsból előkerülnek a tablók és a pre­parátumok és máris utaznak az emeletre a munkások vál­lán. Kecskemét, Szombathely, Pécs után Szekszárdra érkezett a növényvédelmi kiállítás anya aa. Az embereket Fekésházy Gé­za, a kiállítás rendezője irá­nyítja. Az emeleti nagyterem­ben már megfelelő csoportokba rakják a tárlat anyagát, ösz- szeilleszthető vascsövek hal­mozódnak a terem középen. 4 fal mellett a színes tablók so­rakoznak, lábuknál hosszú ká­belköteg kígyózik. — A rendező szemével néz­ve, egészen újszerű, modern kiállításról van szó — lép kö­zelebb hozzám a rendező. — Az anyag praktikusan össze­szerelhetősége mellett igen sok friss vonással gazdagabb az át­lagos kiállításoknál. A tablók elhelyezési módja is modem törekvésről tanúskodik. Úgy fognak felsorakozni, mint ami­kor a gyerekek színes leporel­lóból építenek maguknak kerí­tést. A tárlat megvilágítását pe­dig egyenesen fényűzően old-, ják meg. Minden egyes tablót külön lámpa fog megvilágítani, úgy, hogy a kiállításnak nincs is szüksége nappali világosság­ra. Mindezt Lájer Ferenc, a Magyar Hirdető főrendezője tervezte meg, s hogy jól, arról a vándorkiállítás más városok­ban elért sikere is tanúskodik. — Valamennyi városba elkí­sértem ezt a kiállítást — szó­lalt meg újra Fekésházy Géza — és követni fogom a követke­ző helyre is, Miskolcra. Annyi­ra ismerem már a kiállítás anyagát, hogy már mezőgazda- sági szakembert sem küldenek a Mezőgazdasági Anyagellátó Tröszttől. A helyi AGROKER szakemberével is megoldjuk a szakmai elrendezés problémáit. A kiállítás tárgyáról még any- nyit, hogy meggyőződésem, nem csak a szakemberek számára lesz érdekes, hanem mindenki hasznos útmutatást találhat itt. akit csak érdekel a gyümölcs­termesztés. (monostori) A megye középiskolásainak szellemi vetélkedője Nagy érdeklődés mellett zaj­lott le vasárnap a középiskolások megyei szellemi vetélkedője, ame lyen 11 középiskola 2—2 tanulója vett részt. A verseny nem volt könnyű, először mind a huszonkét fiatal­nak a szellemi totóban kellett részt vennie, s a tizenkét fő és három pótkérdésre adott vála­szokból derült ki, ki az a tizenhá­rom, aki továbbjutásra jogosult. A következő menetben már csak három-három kérdést kaptak a versenyzők. Számot adtak mű­veltségükről, ismereteikből, öten jutottak tovább, hogy újabb 5—5 kérdésre válaszoljanak. A „kér­dés” és „válasz” itt már nem egé­szen pontos, mert például külön­böző ügyességi játékokban (vagy talán nem is annyira játékok?) is jeleskedniük kellett. — Hidd el — válaszolt halkan, de határozottan az egészségügyi, — csak az utóbbi napokban ma­radt meg. Nagyon sok volt a munkám. Jóformán enni sem ér­tem rá... — Úgy? — húzta el gúnyosan száját a német. — Sok volt a munkád? Hiszen napról-napra ke­vesebb a betegek száma. Egy hét­tel ezelőtt nyolc beteg volt, most már csak három van. Hogy volt sok a munkád? Gazsónak kezdett melege lenni. — Úgy, hogy ezzel a hárommal több baj van, mint a nyolccal volt! — válaszolta dühösen. — Dehát te ezt nem érted! Mit ko- nyítasz te a betegápoláshoz!? Te pékmester vagy! A német elmosolyodott. — Ide figyelj — mondta kissé gúnyosan. — Megkérdezhetném azt is tőled, mi az úristennek vol­tál ma kétszer is kenyérért De nem kérdezem... Nem kérdezem, pedig akkor, ha a vörös keresztes bálákban érkező húsz üveg pálin­kából két üveggel egy órán belül átadsz nekem. De vigyázz! Pon­tosan mérd az időt... Ha egy órán belül nem vagy itt esetleg más fogja tőled megkérdezni, miért voltál ma kétszer is kenyérért?... — Szóval zsarolni akarsz — szi­szegte Gazsó —, hát nem bará­tom! Az én lelkiismeretem tiszta... — Mondom. Egy órán belül ná­lam legyen a két üveg pálinka... A német lassan bement a sütö­débe, Gazsó pedig szorongva sie­tett vissza a betegszobába. Most mit tegyen? Hagyja figyelmen ki­Helyreállt a rend, megkezdődött a kibontakozás PINCEHELYEN A nagy átalakulás vihara Pincehelyt sem kímélte meg. Fel­kavarta a községet, észbe nyilallt és húsba vájt, béklyót tépett, gondolatot és indulatot szabadított fel. Alapjában megrenditette a régit, kibontakoztatta az újat, még nem a maga valóságában, de egyre világosabban látszott az út, amelyen járni még nehéz volt, de az egyetlen lehetséges megoldást jelentette. Kavargóit, forrt minden. Recsegett a magán tulajdon, minden eresztékében, az indulatok leülepedtek és a józan ész felülkerekedése nyomán elindult a község parasztiága az új úton. 1960-at írtak akkor. Végül is hárman jutottak még tovább, s belőlük alakult ki a végső sorrend. A sorrend pedig a következő: 1. Máthé Melinda, a dombóvári 12 évfolyamos iskola tanulója, 2. Farkas László, a bony hádi közgazdasági technikum ta­nulója, 3. Fenyő Katalin tamási gimnazista. Csapatversenyben el­ső lett a tamási általános gimná­zium, második a dombóvári 12 évfolyamos iskola, harmadik a bonyhádi közgazdasági techni­kum. Játékvezető volt és a nagy si­ker egyik első számú részese Lé- tay Menyhért gimnáziumi tanár A helyezettek tárgyjutalmakat kaptak és a verseny után közös ebéden vettek részt. A szellemi öttusán elért eredmény beszámít az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom követelményeinek tel­jesítésébe. vül Hauswirth ajánlatát? Akkor egy óra múlva jelentést tesz... Az biztos... És akkor mi lesz?... Nem, nem, odáig nem szabad eljutni... Az M. P. módszerei hírhedtek... Vallatás, kínzás! Nem!... Hát ak­kor? Adja oda a pálinkát a né­metnek?... Ezzel azonnal elárulja bűnösségét... A német, amíg a pá­linka tart, hallgat, de aztán min­den bizonnyal követelődzik... És a markában tartja őt... Nem, ez sem jó megoldás!... De hát akkor mi a helyes? Megszökni már nem tud... Egy óra alatt lehetetlen... Lhan Nunghoz sem mehet ezek után tanácsot kérni... A német ott van és figyel... Úristen? Mit te­gyen?... Idegesen járkált fel, alá a kis szobában. — Eh! Marhaság! Hát van en­nek valami jelentősége? öt fél kenyér a szobájában... Megszá­radtak és kész! Ki tud ebből va­lamit kisilabizálni?!... De nem. Nem szabad ilyen könnyedén el­intézni!... A német ravasz ember, valamit csak kiokoskodik... Aztán a hadnagy szavai jutot­tak eszébe, amit a felderítésből visszatérve mondott: „Mintha elő­re értesítette volna őket valaki”. Nem, nem szabad, hogy a né­met beszéljen... Több apró kockát összeillesztenek és ezekből kiala­kul valami... Szálanként, fonalan­ként felgöngyölíthetnek mindent... Nem szabad, hogy a német be­széljen!... Nem szabad, hogy a né­met... Agyán végigsuhant egy gondo­lat... Megborzadt. Nehéz, küzdelmes év veit Hiszen még húzott a régi, ki­látástalannak látszott a jövő és ezt a kilátástalanságot nagyon sokan elősegítették, hitték. így is tíolgpztak. A közösnek nem volt még becsülete, a munkák alig mentek, a termés nagy részét el­hordták és az eredmény... egy­millió forint mérleghiány: Nem volt takarmány, nem volt mit osztani. Ilyen előzmények után került új elnök a tsz élére. Szü­gyi Elek elvtárs személyében. Nehéz feladat egy ilyen esztendő után, Ilyen állapotok közepette megtalálni a gyors kibontakozás lehetőségét, megnyerni az embe­reket, bátorítani azokat, akik hí­vei a szövetkezetnek, de hangju­kat nem hallathatták, kidolgozni azokat az intézkedéseket, ame­lyek gyökeres fordulatot jelente­nek, keresztül törni a nézeteken, úrrá lenni a helyzeten. Nem volt könnyű... De a pártmunkában ta­pasztalt ember megtalálta az utat az emberi értelemhez, azt az erőt, amelyre támaszkodni lehet, így gyűjtötte szívós munkával, politikai meggyőzéssel maga "köré a tagság egy részét, így állí­totta csatasorba azt a néhány kommunistát, aki a tsz-ben dol­gozott. Az 1961-es esztendő, a politikai meggyőző munka esztendeje volt. A legfontosabb pozíciókba a szö­vetkezethez hű emberek kerültek, és megszületett néhány helyes in­tézkedés, amely alapot teremtett a kibontakozáshoz, amelynek vég­rehajtása elindította az egészséges gazdálkodást. A munkához való viszony javítása, a közös vagyon megbecsülése terén kemény csa­tában született az első győzelem. A vezetőség tagjaival szemben is fel kellett lépni, mert attól sem riadtak vissza, hogy az elnökre hivatkozva lopjanak. Ebben a harcban már Nem szabad, hogy a német be­széljen.. Nem szabad, hogy be­széljen! Igen, a német ez esetben sem! beszélne... Ez esetben elhallgatna! örökre... í A székre rogyott, fejét tényé-! rébe rejtette... Nem!... Nem akart! embert ölni!... Úristen! Már csak egy fél óra...! Mit csináljon?... Pillanatnyilag: talán mégis az lesz a leghelye­sebb, ha odaadja neki a két üveg pálinkát Ezzel egy kis időt nyer... De mennyit?... Mindegy!... Időt.. Ez a lényeges!... Gyorsan odaugrott a szekrény­hez, s előkeresett két üveg pá-j linkét. Már majdnem letelt az egy óra,!; amikor benyitott Hauswirth szo­bájába«. A tank zúgása egyre erősödött; Néhány perc múlva a karaván; büszkén, méltóságteljesen befu-; tott az erőd udvarára. Vezény-I szavak hangzottak, a légiósok le-! ugráltak a kocsikról, és tódultak! a kantin felé. Percek alatt hatalmas zsivaj és! dáridó keletkezett... Az újoncok már tudták, kik azok, akik itt-! maradnak és kik mennek tovább,; Bá-Kán felé. A régiek az újakkal! barátkoztak... Amazok kissé fölé­nyesen viselkedtek, elvárták, hogy;; a most érkezettek fizessenek, ezek; viszont tisztelettel, vegyes cső-; dálkozással hallgatták amazok tá-; vol-keleti élményeit... (Folytatjuk) •tt vtltak a hűséges segítőtársak: Petrán István állattenyésztési brigádvezetó, és felesége, Kuvik Lajos elvtárs, növénytermesztési brigádvezető, Hegyi János elvtárs, növénytermesztési brigádvezető, Tóth Károly kertész és még töb­ben. Intézkedéseiket, munkájukat támogatta a járási pártbizottság és napról-napra többen a tagság közül is. Csata volt a szó igazi értelmében. Vér folyt és fenyege­tőzés hangzott el, de a mindin­kább tért hódító egészséges erő­ket már nem lehetett félreállí­tani. Mikor Hegyi Jánost meg­verték és véres fejjel betántor- gott az irodába, ennyit mondott: „Elnök elvtárs, még szigorúbbak­nak kell lennünk!” Nem volt el­nézés többé a tolvajokkal, hanya­gokkal szemben, nem sikerült többé megállítani a tsz szekerét, elindult lassan, néha még döcög­ve, nem is mindig egyenesen azon az úton, amely mögött már ki­bontakozott a nagyszerű jövő. Ott voltak a csatasorban az asszonyok is, hűséges segítő tár­sai a vezetőknek, a kommunis­táknak. Naponta hullottak porba a különböző nézetek és újabb erők álltak a küzdők sorába. Meg­teremtették a szilárd állattenyész­tés alapjait. A legjobbak vállal­ták a munkát Gyánton és a má­sik üzemegységben. A nehézségek elől megfutott agronómusok he­lyét újak foglalták el. Naponta erősödött a közösségi szellem, ja­vult a munkához való viszony. Pere Sándor, Bertus István, He­gedűs János, Sillei Andrásné, Rá- boczky Károly, Farkas Erzsi néni, s a többiek munkája nyomán egyre szebb állatok kerültek ki a tsz-ből, csökkent az adósság ás tisztultak a felek Szívvel-lélekkel dolgoztak és má­sokat is arra biztattak, dolgozza­nak, ha meg akarnak élni. Ilyen jelszót adott ki a pártszervezet is. Intézkedések születtek a közös vagyon herdálóival szemben. Folyt a csata a különböző rémhírek és nézetek ellen, amelyek fertőztek, béklyóba kötötték az akaratot. „Nem kell brigádvezető” állította az egyik vezetőségi tag, „minden­ki dolgozzon, ahogy akar”. Ezt a nézetet is visszaverték és a mun­kák mindjobban mentek. A meg­termelt termények a közös mag­tárba kerültek. A helyes irányítás következmé­nyeként helyreállt a rend, nőtt a vagyon, csökkent az adósság. S az év végén arról számolhatott be az elnök a közgyűlésnek; „Si­került törles-.tenünk a mérleg­hiányt teljes egészében. Tizenki- lerc millióra nőtt a tsz összvagyo­na és jelentősen megnövekedőit az állatállomány. Jelenleg 1807 sertésünk, 533 birkánk, 520 szarvasmarhánk van. Ebből 200 tehén és hasas üsző. A tejhozam­ból származó jövedelem meghá­romszorozódott...” És folytatódott a felsorolás, a biztató számok mö­götti munka értékelése. „Vissza­adtuk a tagságnak a vetőmagköl- csönt, 220 mázsa kukoricát és 6 vagon búzát. Háromszáz ezer fo­rintot földjáradék címén fizet­tünk”. Kifizettek minden esedékes hiteit Ennek ellenére egy munkaegy­ségre 18,62 forintot osztottak, pedig az aszály Pincehelyt sem kerülte el. Azok is, akik nem bíz­tak, másként vélekednek már. bár még sok a javítani való, még túl­zott a háztáji, nem minden tag dolgozik és számos kisebb-na- gyobb hiba vár kijavításra. Mégis eredményes volt a küzdelem az elmúlt esztendőben és egyre biz­tatóbb a jövő. Ebben az évben 1700 sertés értékesítésére kötött szerződést a tsz, és kiadták az új, most már sokkal népszerűbb jel­szót: „Január elsejétől 15 forint munkaegység-előleget fizetünk”. Ez a jelszó nagy sikert aratott. Benne van minden értelme a munkának, kinyitotta a szemeket, tűzbehozta a tagokat. Az éljen el­hangzása pedig azt bizonyítja, hogy Pincehelyen most már vilá­gos az út, a cél, javul az élet, kevesebb a gond. széleskörű a bi­zakodás. Az is világos, a tetteken múlik, hogy minél gyorsabban járják meg ezt az utat, minél több jusson mindenkinek. Petrlts Ferenc Sütik a farsangi pampuskát A többszázéves népszokások közül még ma is megtartják a ha­gyományos farsangi -pampuska-sütést- a bodonyi palóckon hán. Farsang idején a falubeli menyecskék népviseletbe öltöznek és így vesznek részt z -pampuska-sütés- ünnepségén.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents