Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-22 / 44. szám
4 »OLNA HEGYEI ÍJEPÜJSAG 1962. február 22. FUTOBRIGÄD Félszáznál is több mozdony sok munkát ad. Ha lehet, még ennél is többet az a két tucatnyi öreg masina, melyek már ötven, hetven, nyolcvan éve csettegnek a Dombóvár környéki vasútvonalakon. Persze, orvosai is vannak a gépeknek. Lakatosok, kazánkovácsok, műszerészek, hegesztők, esztergályosok, öntők és műszakiak. Rajtuk múlik: üzemképesek-e a gépek, a javítási idő menynyit von el a forgalomból. Mert nagyon fontos az, hogy az acélmasinák minél kevesebb időt töltsenek a szerelőcsarnokban. Sok a szállításra váró áru, kétszerese a nyolc év előttinek. S a mozdonyok ^létszáma” időközben felére csökkent. Tehát van bőven munka a Dombóvári Fűtőháznál, ha azt akarják, hogy a gépek mindig üzemképesek legyenek. S a fűtőház dolgozói ezt akarják! Lakatosoknál tettünk a napokban látogatást. A futó-brigádot „csíptük” el félórás beszélgetésre az egyik 411-es gépnél. Itt nőtt fel a futó-brigád a fűtőházban. Itt vált az öt fiúból munkás, jó szakember. Mert annak tartják őket. A főnökség, a szakemberek csak a dicséret hangján beszélnek a fiúk munkájáról. S megérdemlik ezt a bizalmat, mert rájuk még nem Volt panasz. A brigád vezetője Tolnai János. Nyolc éve dolgozik a fűtőházban A brigád egy éve alakult. S az egy év elegendő ahhoz, hogy mérleget Részit- sünk; összeforrott a brigád, a legbonyolultabb munkát is pontosan elvégzik. S a fiatal segédek munkáját is segítik. Hozzájárulnak tudásuk átadásával ahhoz, hogy a fiatal szakemberek elsajátítsák a szakmát. Megtanulják a különböző típusú mozdonyokon előforduló hibák javításának gyors elvégzését. Nem fordult elő, hogy a brigád által javított gép elromlott volna útközben. Pedig nincs műszerük, hogy a beszerelésre kerülő alkatrészt megvizsgálják. Ultrahangos vizsgáló? — Ugyan kérem — mondja Tolnai János —, egy jó lakatosnak a vas hangjából tudni kell,. _ jó-e az, amit beépít, a kalapács a legjobb vizsgáló műszer. Közben a fiatalok munka utáni életére terelődik a szó. Ferenci Gyula brigádvezetőhelyettes válaszolgat a kérdésekre. S ezekből megtudjuk: volna javítanivaló a fűtőházi KISZ munkáján. — Döbröközön lakik a brigád. De állítom, ott sokkal mozgalmasabb, érdekesebb a KISZ szervezet munkája. Nem azért, mert mi segítjük, hanem mert a fiatalok jobban a szervezetbe szoktak. Itt messze van minden. Ha a fiatal végez a munkával, átöltözik és már szalad is haza. A mosdó épületében berendezett KISZ-klubot alig használják. S ez meg is látszik a munkán. — Hogy értsük ezt? — Az a helyzet, hogy a többi brigádnál, néhány kivételével, nem tudják úgy összefogni a brigádtagokat, mint mi. Persze, mi könnyebb helyzetben vagyunk. valamennyien Döbrö- közről járunk be dolgozni, csak Noé István dombóvári. S így nemcsak a munkaidőben vágunk állandóan együtt, hanem otthon, szabadidőnkben is. Megszokjuk egymás hóbortjait, szokásait, és ennek ismeretében könnyebb, gyorsabb a munka. — Fél éve vagyok szakmunkás — mondja Noé István. — Itt, tanultam a szakmát, a brigádban meg gyarapítóm tudásomat. Jó tudni azt. hogy a szakmunkássá válás után is segítik előrehaladásunkat idősebb társaink. — De maguk nem is olyan idősek! — Nem. Tolnai János, a brigádvezető az „öreg”. Huszonnégy éves. A brigádtagok átlag életkora alig húsz év. Fiatalok vagyunk. — De értik a szakmát. Például, ha Hegedűs Jenőnek azt mondaná a csoportvezető, hogy javítsa még egy 411-es gép csatlóját, elvállalná? A kérdésre Hegedűs Jenő félVWWVWVAAe^WVWW^VNA/WWSAAAAA/^Ar^W-QijiwikiszalxiüJÁs Napok óta nyugtalanító kérdés, bár nem az a kimondottan fontop dolog, a megújult szekszárdi büfé helyzete. Reggelenkint sor- baállnak a fogyasztók egyszer a pultnál, egyszer a pénztárnál. Ennek okát sokan próbálják kutatni és megfejteni. Az optimisták hajlamosak arra, hogy a. csúcsforgalmat okolják. Én viszont egyre jobban hajlok afelé, hogy a vendégek valami félreértés áldozatai. Az új és a szép gyorskiszolgáló ugyanis elegendő személyzettel rendelkezik, de a személyzet nem a gyors, hanem a lassú kiszolgálás istenének hódol. Négyen foglalkoznak a blokkok kezelésével ««■■■■■■■■■■■■■■a»*aBaaBBaaBBaBBBBBBaaaaaBBI és csak egy dolgozó a gyorski- szolgélással. Úgy vélem, ebből adódik a sorbanállás és a gyorskiszolgálás közötti antagoniszti- kus ellentmondás. Nem vagyok ugyan szakértő, de ajánlom. m.eg kellene próbálni a következőt: egy dolgozó foglalkozzék a blokkokkal és négy a kiszolgálással. Nehezen jöttem rá erre a megoldásra, mert azért nem olyan egyszerű kitalálni az ilyet. Tegnap reggel fejtettem, meg. s mit lehet tudni. Hátha! Ha nem. válna be, akkor még mindig vissza lehet térni a jelenlegi gyors- kiszolgálásra. Sz. P. ■■»■■■■■■■■■■■■■■■■a* ■■■■■! ■■■■■■■■■■aaBBa*aaa — Levél-levélen. A lengyelországi Opoléban egy fiatal leány különös levelet kapott. Romantikus udvarlója egy nagy fikuszlevélre írta vallomását, másik oldalát megcímezte és felbélyegezte. A posta dolgozói, akik már hozzászoktak a feladók különcködéseihez, szabályosan lepecsételték és kézbesítették a íikuszle- velet. — A világ leghosszabb levele. Egy levelezni szerető tokiói lány levelet juttatott el egy nyugatnémet újság szerkesztőségébe, azzal a kéréssel, hogy keressenek neki levelezőpartnert. Ez azonban nem lesz könnyű a sietős világban, mert a levél 18 méter hosszú és a szorgalmas japán lány ráadásul ma már nem A használatos gót betűkkel írta. éves segéd nem válaszol azonnal. Végignézi társait. S csak azután mondja: — Még nem. Különben vállalnám, mert segítenének a fiúk. Tudja, mi segítjük egymást, én az ipari tanulót, az idősebb szaktársaim meg engemet, hisz még csak fél éve múlt. hogy szakmunkás oklevelet kaptam, rövid ez az idő, hogy teljesen önálló munkát végezzek. Csendben megszólal a brigád egyetlen ipari tanulója, a harmadéves Farkas Vendel. — Jó módszer ez a miénk. Jó így brigádban dolgozni. Megtanuljuk, hogy felelősek vagyunk a munkáért. Megtanítják velünk, hogy amit ránk bíznak, azt becsülettel kell megcsinálni. Közben állandóan oktatnak, tanítanak bennünket, s így válik belőlünk is szakmunkás. * Nincs több idő a beszélgetésre. mert Mózes Ferenc mozdonyátvevő műszaki tiszt érkezik a most javított géphez, tüzetesen átvizsgálja a javított részeket, a brigád meg kíséri az átvevőt körben a gép körül. Az átvevő elégedett, beírja az átvételt, megköszöni a munkát. S megérkezik a csoportvezető is. — Fiúk, most állt be a 424— 661-es, szaladjatok, javítsátok meg a fékberendezését... A brigád pedig felnyalábolja a szerszámot, és fut a javításra váró mozdonyhoz. Hiába, futóbrigád ez. futó-javítást végez. (Pálkovács) (Foto: Bakó) Ismét megálló-ügyben Több olvasónk, levelezőnk keresett fel bennünket a hét első napjaiban. A vasárnapi újságban megjelent írásunkkal kapcsolatban mondották el véleményüket. Jegyzet rovatunkban a vasúti megállók ügyéről írtunk Országos problémát vetettünk fel, de ebből következik., ránk, Tolna megyeiekre is vonatkozik. Mert Tolna megyében is probléma, hogy lassan közlekednek a vonatok, és néhány vasúti megálló létét semmi sem indokolja. A MÁV Pécsi Igazgatósága hosszú évek óta rendszeres vizsgálatokat tart. A vizsgálat eredményét még nem hozták nyilvánosságra, így mi sem közölhettük azt, melyik megállókat szüntetik meg. Cikkünkben erről nem is tettünk említést. Csupán néhány megálló megszüntetésének szükségességét vetettük fel. Tehát indokolatlan olvasóinknak, levelezőinknek aggodalma, hogy például a mórágy—alsónánai állomást megszüntetik. S ha történetesen azt, avagy egy másik Tolna megyei megállót szüntet meg a MÁV, gondoskodik arról, hogy az utasok eljussanak céljukhoz. Tájékoztatásul még közöljük: a vasúti megállók megszüntetésének ügye még nem lezárt dolog. A MÁV illetéked szervei ezekben a napokban is figyelemmel kísérik az utasforgalmat, és nagy körültekintéssel, az utasok véleményének figyelembevételével hozzák majd döntésüket. A megállók ügyével kapcsolatos észrevételeket kérjük a. jövőben közvetlenül a MÁV Pécsi Igazgatóságára küldeni. Az ügymenet gyorsítását segítjük ezzel elő. Végezetül: ismételten megállapítjuk, semmi sem indokolja, hogy néhány kevés utasforgalmú megállót a MÁV fenntartson; és közöljük az utasaik véleményét is: időben kell arról gondoskodni, hogy az utasok elszállítására, zökkenőmentesen készüljön fel a MÁV, vagy a MÁVAUT.- Pj GERJENI TARKABARKA Felosztani a húst, vagy közös vacsorán elfogyasztani? Ez volt a nagy kérdés a gerjeni tsz-ben. Mivel a felosztás már gyakorlat, hiszen a területet tagokra osztják, de onnan vinni nem lehet, úgy döntöttek, főzzék meg közösen és vigye, aki akarja. * Vacsora főzés közben számos megjegyzés hangzott el a levágott állat korát illetően, a végén kiderült, nem a „borjú" volt idős, hanem a favágó, G. János bácsi hibázott: puhafát vágott és nem keményet. * Az asszonyok igen jól dolgoztak egész évben. Most még inkább megnőtt a tekintélyük, hiszen több a férfi, és sokat kellett táncolniok. Bírták, hősiesen helytálltak... a sántikáló férfiak bizonygatják ezt. * A zárszámadó közgyűlésen hallottam K. Lőrincről. Nagyon szereti a fagyos szalonnát. Fel is akasztott a padlásra egy tábla szépen füstölt hasa-részt. Amikor már keményre fagyott, nagy boldogan indult a padlásra, s mivel szürkület volt, kézzel szépen kitapogatta és egy nagy darabot levágott belőle. Aztán derült ki, hogy nem a fagyos szalonnából, hanem a felesége fagyos péndölé- ből kanyarított egy nagyot. ★ Igen sok dicséretet kapott a zenekar. Dicséretük annál is inkább helyén való, mivel kőművesek. Nem ők tehetnek róla, hogy szinte megállás nélkül húzni kellett. így érthető, hogy a mennyiség nem csapott át a minőségbe. * Szórakoztak, táncoltak, ünnepeltek a tagok. De szórakozás közben is sok szó esett az idei évről, a tervekről és szinte valamennyi vélemény azonos volt: megmutatják, dolgozni is tudnak. Penc 3Ö ÜTŐN TÁRNÁK DÁLMÁNDON Tizenegy üzemegység, egymástól többkilométeres távolságra — így lehet legpontosabban bemutatni a Dalmandi Állami Gazdaságot. Ehhez aztán jön még, hogy állandó munkásai mellett a mezőgazdasági munkák idején százával jönnek hosszabb-rövidebb időre dolgozni ide emberek. S ebből mindjárt következik egy kérdés: lehet-e, és ha lehet, hogyan — kulturális munkát végezni ebben a nagykiterjedésű gazdaságban. A válasz: lehet, legalább is erről győzött meg az, amit ott tapasztaltunk. Technikum, harmincnyolc hallgatóval .Tóth Lajos, a szakszervezeti bizottság kulturális munkával megbízott felelőse szerény ember. — Engem mondja — örömmel tölt el, hogy idáig jutottunk. Az üzemegységekben megválasztott kulturális bizottságaink majdnem kivétel nélkül jól dolgoznak. Csendben, de lépésről lépésre „bontják a falat!', s haladnák előre... Ez tette lehetővé, ez a szerény, de céltudatos munka, hogy az általános iskola esti tagozatára hatvannégy, a mezőgazdasági technikum kihelyezett osztályába pedig harmincnyolc dolgozó jelentkezett és jár. S ami érdekesebb, mint a szimpla tényközlés: a hallgatók többsége munkás, mind össze hat-nyolc dolgozik csak irodában, a gazdaság adminisztratív vezetésében. Nem kis dolog ez. hiszen néhány éve sokan gondolni is alig mertek arra, hogy a felnőtt, egész napi munkától fáradt embereket iskolapadba lehet ültetni. S mára a dalmandi példa igazol. Igazolja azokat, akik azt mondották: dolgozóinkra nem az igénytelenség, hanem az igényesség jellemző. Akarnak tanulni, művelődni, csak fel kell ébreszteni a szándékot. Dalmandon — úgy érezzük — sikerült. Á kulturális szemle jegyében Tavaly, a nyári ismeretterjesztés során figyelemre méltó eredményeket könyvelhettek el Dalmandon. Huszonöt előadásban ismertették a nemzetközi és belpolitikai helyzet, a történelem, az agrártudomány és az egészségügy legfontosabb kérdéseit. Az idén mind az ismeretterjesztést, mind pedig a más irányú kulturális munkát a Mátai Antal kulturális szemle jegyében szervezik. A felsőleperdi 12 elő- adásos munkásakadémia eredményesen működik. Uj lendületet kapott a színjátszás is. Nagykondán, Felsőleper- den, Vörösegyházán, Sütvényen és Csurgón munkához láttak a színjátszók, a népi táncosok és a népi zenekar. S hogy teljes legyen a felsorolás: Dalmandon az állami gazdaság, a gépállomás és a falu dolgozóinak közös akaratából a tervek szerint a közeljövőben megalakul egy munkáskórus. Az elképzelések szerint repertoárjukkal szeretnék feleleveníteni a régikórushagyományokat. Mozgalmi és népdalok azok, amelyeket legszívesebben tanulnának a kórus majdani tagjai. Áhol még nem teljes a frontáttörés Ez a beszámoló korántsem kerek, egész. Azonban ebből a vázlatos képből is látszik: Dalmandon jó úton járnak ahhoz, hogy kiteljesítsék mindazt, amit az eddigi eredmények megalapoztak. Úgy hisszük, néhány segítő szóval könnyíthetünk az előrehaladáson. Beszélgettünk emberekkel, akik elmondták: még kevesebb lenne a zökkenő, ha Tóth elvtárs és a közvetlen környezete között feloldódna a ma még tapasztalható feszültség. Nem végzetes ez, de fontos tudni, hogy a kulturális munkában úgy lehet a jelenleginél is többet elérni, ha mindenki hozzáteszi erejéből a magáét s nem hátráltat ellentét. Jogos például az az igény, hogy a gazdaság központjában — még akkor is. ha sok a hazautazó dolgozó — legven valamilyen fórum, ismeretterjesztés, vagy más művelődési forma, ahol a központ dolgozói és a gépműhelv tanulói is rendszeresen ismerkedhetnek a technika, a tudomány, a politika legfontosabb, s mindenki számára elengedhetetlen kérdéseivel. S a könyvtár. Jóllehet, nincs központi klubszoba, ahol megfelelően lehet tárolni a több száz kötetet. Viszont az is igaz, hogy ez nem mondhat ellent a könyvpropaganda javításának, annak, hogy egyre több dolgozót ismertessenek meg a világ- és a magyar irodalom legszebb és legjobb alkotásaival. Ezzel ugyanis teljes lenne a szépen kibontakozó kép... Sa, k
