Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-20 / 42. szám

1962. február 20. fÖWS IrtFOTl SfffjfUö 3 EMÁG-gyári látogatók Dunaföldváron Az EMAG negyven dolgozója látogatott el tegnap délelőtt Du- naföldvárra, viszonozni a duna- földvári termelőszövetkezetiek nyári látogatását. A községi párt- szervezet helyiségében találkoz­tak az EMAG dolgozói a helyi pártszervezet és a termelőszövet­kezetek képviselőivel. A találko­zón Vámos János, a községi párt- szervezet titkára üdvözölte a ven­dégeket. A fogadás után a Virágzó Tsz- ben Jandrovics Ferenc tsz-elnök, az Aranykalászban pedig Nagy Imre elnök mutatta be a vendé­geknek a tanyaközpontot és a közös gazdaságok állatállományát. Ezt követően a szövetkezetek, a községi pártbizottság és tanács az új étteremben látta vendégül az EMAG dolgozóit. Itt sok szó esett arról, hogyan segítsék az üze­mek a termelőszövetkezeteket. Az ország legszebb vidékein üdülnek megyénk dolgozói Évről évre egyre nagyobb azok­nak a tábora, akik évi szabadsá­gukat a kedvezményes üdültetési akció igénybevételével hazánk legszebb vidékein töltik. A Szak­szervezetek Tolna megyei Taná­csánál már elkészültek az idei üdültetési tervek. Ezek szerint 2150 egyszemélyes felnőtt, 125 családos, 68 kultúrhajóra, hét belföldi hajóútra és 151 külföldi üdülésre szóló beutaló áll a leg­jobb szervezett dogozók rendelke­zésére. A 2501 beutaló majdani tulaj­donosai Galyatetőn, Lillafüreden, Hévizén, Hajdúszoboszlón, a Ba­laton mellett, a Dunakanyarban és Sopronban töltenek emlékeze­tes napokat. Kozmetika nélkül fiatalodott meg vasárnap délután .160 bölcskei nyugdíjas néni és bácsi. A Rákóczi Tsz és a Nő­tanács ugyanis vendégül látta va­sárnap délután a község nyugdí­jasait. Csillogó szemmel hallgatták a munkában elfáradt emberek a műsort, amelynek keretében a he­lyi KISZ-fiatalok szavaltak, Bá­tor Márton általános iskolai ta­nár pedig régi magyar nótákat énekelt. Az ünnepi beszédet Molnár Ist­vánná, a paksi járási Nőtanács titkára tartotta. A helyi Nőtanács részéről Ge­rendás Andrásné köszöntötte a község nyugdíjasait, és hosszú, boldog, békés öregséget kívánt nekik. Petróczi Mária Bölcske Három KISZ-eshüva a hét végén Az elmúlt hét végén három KISZ-esküvőt is tartottak a me­gyében. Nagy ve j kén Müller Mag­dolna és Keller József vb-titkár esküdtek egymásnak örök hűsé­get, mintegy 300 meghívott és ér­deklődő előtt a helyi művelődési ház szépen feldíszített nagytermé­ben. Részt vett az esküvőn Juhász József elvtárs, a járási tanács el­Működik a tűszelep- üzem Gyünkön Hétfőn délelőtt 10 órakor ün­nepélyes keretek között adták át Gyönk dolgozóinak az új tűsze- lep-üzemet Az ünnepélyen meg­jelent és beszédet mondott Dudás Antal, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője. Ott volt Kelemen Sándor, a megyei tanács ipari osztályának vezetője. A: üzem, amelyenek ötven dol­gozója van jelenleg, a harmadik-yrdévben naponta már 10 000 1 ' r-e’.",'et gyárt majd. bekente Pikalát a hozott kenőcs- csel, aztán még a beteg arcát is betakarta törülközővel, hogy a gyógyszer jobban hasson. Pikala nagyon el volt kese­redve. — Hagyj békén, úgysem tudsz meggyógyítani — mondta szinte gorombán. — Hagyj megdögleni! — Csak maradj itt nyugodtan... Meglásd, holnap reggelre sokkal jobban leszel... Valóban mindenki izgatottan várta a reggelt. Amint virradt, Gazsó szívdo­bogva ment az olasz fiúhoz és levette róla a törülközőt. Pikala arcáról szinte teljesen eltűntek a sebek és előtűnt az olasz fiú halvány rózsaszínű bőre. Olyan volt az egész teste, mintha leégette volna a nyári nap. Csu­pán itt-ott volt látható egy-egy száradó gennyes seb. Az alvó Pikala felébredt. Vé­gignézett magán és örömében sír­va fakadt... Gazsót is nagyon jóleső érzés fogta el. Az olasz fiú gyógyulása volt a nap eseménye. Betegtársai mind megnézték, sőt sorra eljöttek az altisztek is. Végül a kapitány füléig is el­jutott a hír. Nem akart hinni a hírnek, azért 6 maga is berobo­gott a betegszobába. Nem szólt semmit, egyenesen tisztiszolgájá­hoz ment, hogy személyesen meg­győződjön a változásról. Felhaj tóttá az olasz takaróját, végig­nöke is. A járási és helyi tanács, a KISZ, az úttörők köszöntötték az ifjú párt, s átadták ajándékai­kat, miután a szomszéd község vb-titkára, Dránovics Pál, hivata­losan megpecsételte az ifjú pár frigyét. Hasonló ünnepséggel zajlott le a második KISZ-esküvő Kakas- don. KISZ- és úttörőfiatalok sor­fala között vonult be az ifjú pár — Fábián Erzsébet, egy helyi tsz- tag leánya és Istvánéi Béla ci­pőgyári munkás — a feldíszített művelődési házba, ahol Tenpfli Ferenc vb-titkár adta össze a fia­talokat. Ünnepi beszédet mondott és üdvözölte a fiatalokat Lucska András vb-elnök, majd az úttö­rők, a KISZ-fiatalok köszöntötték őket, s virágcsokrokat adtak át nekik. Jókívánságait tolmácsolta a fiataloknak Kugler István, a | helyi tsz elnöke is, s átadta a szö- I vetkezet ötszáz forintos ajándé­kát. A harmadik KISZ-esküvőt ha­j sonló ünnepséggel Faddon ter- I tották meg az elmúlt hét végén. mustrálta Pikalát, aztán egyetlen szó nélkül kisietett a szobából. Hamarosan két üveg pálinkát küldött; egyiket Pikalának, má­sikat az egészségügyinek. Feltűnt a hadnagy is. Amikor személyesen győződött meg a hír valódiságáról, gratulált Gazsónak. — Hallom, pálinkát kapott a kapitánytól — mondta nevetve. — Igen. Úgy látszik, meg van elégedve az eredménnyel... — A végén még megbékél ma­gával — nevetett Lafarte. — Ap­ropó... Unalmas lehet itt bezár­kózva... Nem akar egy kis válto­zatosságot?... Holnapután száza­dom felderítésre megy Na-Fac és Futingra között... Nem akar ve­lünk tartani?... — Egészségügyi nem köteles ilyesmiben részt venni... — Hát persze, hogy nem!... Én csak egy kis változatosságot kí­nálok. Egy kis kalandot... Bizo­nyára nem volt még ilyesmiben része Távol-Keleten... Hát hogyan is lehetne?... Milyen élményt gyűjthet valaki, aki állandóan négy fal között, kórházban dol­gozik?... — Élmény, kaland? — Gazsó el­mosolyodott. — Igaza van, nincs. — No látja! Jöjjön velünk! Fel­derítés... Aztán egy kis csetepaté a bennszülöttekkel. Az az igazi... fűt aztán lehet virtuskodni... Ki- ’ i megmutatja, legény-e a gáton... Gazsó lázasan gondolkozott. A ritmxahúxá eríík ellenére Sikeres lépést tettek előre a dimaszentgyörgyiek Alig egy esztendővel ezelőtt Dunaszentgyörgyön volt egy köz­gyűlés, amire valószínűleg évekig visszaemlékeznek azok, akik azon résztvettek. Furcsa eset volt az, arról számolt be a vezető­ség, hogy aki a legtöbbet dolgozott a közös gazdaság felvirágoz­tatásáért, annak lett a legtöbb — adóssága. Emellett 1 millió 350 ezer forint mérleghiányt is „össze gazdálkodtak”. Ismert dolog — az újságok beszámoltak róla —, hogy azon a gyűlésen leváltották az elnököt... S ezután hosszú hónapoknak tűnő hetek teltek el és állt a munka, csak a legszükségesebb teendők ellátására futotta azok­nak az ereje, akik hittek, bíztak a közös gazdálkodás előnyében, hitték és vallották a párt útmutatását: a mezőgazdaság felemelke­désének egyetlen útja a szövetkezés. S most, február közepén ismét közgyűlés volt — erre figyelt a járás, és egy kicsit a megye is. Uj elnök nyitotta meg a gyűlést (ez is mutatja, hogy az elmúlt évben nem sikerült megjavítani a vezetést), s a tagoknak jutó részesedés sem mutat nagymértékű emelkedést. A tagok mégis elégedettebbek, mint egy esztendővel ezelőtt. A mérleg egyik serpenyője Mit tartanak előrehaladásnak Dunaszentgyörgyön? Azt, hogy a közös gazdaság tiszta vagyona egy év alatt 1 658 000 forintról 4 844 000 forintra növekedett; hogy a munkaegységre osztható részesedés egymillió 900 ezerről kétmillió 769 ezerre emelkedett; hogy 1961-ben nemcsak a folyó évi földjáradékra teremtettek fe­dezetet, amit márciusban ki is fizetnek, hanem kifizették az 1960-ról visszamaradt mintegy 230 000 forintnyi járadékot is; hogy ebben az évben a mérleg egyensúlyba került — nincs mér­leghiány, sőt a tavalyi mérleg­hiányból „kigazdálkodtak” 550 000 forintot; hogy a termelőszövetke­zet gépesítése jó úton haladt — hisz egy év alatt 3 erőgépet és egy teherautót vásároltak 25 szá­zalékos saját beruházással. (Ez a százalék is több mint kétsze­res összegű beruházást takar a* előző évihez képest!) És amint arról a zárszámadó közgyűlésen hallottunk: az idén még gyorsabb lesz a fejlődés. Az SZK—3-as kombájnon kívül amely adapterrel felszerelve nap­raforgó vágására is igen alkal­mas lesz, újabb erőgépek érkez­nek a szövetkezetbe, hogy segít­senek a munkában megörege­dett embereknek. (A tagoknak több mint a fele már 60 éven felül van, és közülük 202 nvug- díjat kap). Lesz járvasilózó is, amely megkönnyíti az évről évre növekvő állatállomány ellátását, s ebben az esztendőben még ki­lenc csőkutat is kap a szövetke­zet. Bárhogyan is forgatjuk, vizs­— Holnap utón... Mikor lenne az indulás? — kérdezte hirtelen. — Hajnalban lecsapunk a viet­namiakra. Az egészségügyi bánatosan tár­ta szét kezét. — Nem mehetek mégsem — mondotta —, súlyosak a betegeim. Pikala sem hagyhatja még el ad­dig a betegszobát... őrá pedig vi­gyáznom kell... Hiszen, tudja!... A kapitány megnyúz, ha valami baja lesz... — Értem — nevetett Lafarte hadnagy. — No, mindegy! Pedig sajnálhatja... Gazsó alig várta, hogy a pék­ségbe mehessen. Lhan Nung mosolyogva várta. — Nos, hogy van a beteg? — Kitűnően... Nagyszerű gyógy­szert adtál... Óvatosan körülnézett — Ide figyelj Lhan Nung — kezdte izgatottan. — Holnap után hajnalban Lafarte hadnagy szá­zada felderítésre indul a Na-Fac és Futingra közötti szakaszra... — Mikor indulnak? — Hajnalban. Pontos időt nem tudok. — És hány ember? — Egy század. — Milyen lesz a fegyverzetük? — Pontosan nem tudom. De úgy gondolom, nehéz fegyvereket ilyen útra nem visznek. — Rendben van... (Folytatjuk) góljuk — szépek ezek az ered­mények, nem lebecsülendők, kü­lönösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ezeket a legutóbbi négy évtized legaszálysújtottabb évében érték el, amikor a két­szeri kapálás ellenére is csak 6,4 mázsa májusi morzsoltra átszámí tott kukoricát termett egy-egy hold. A mérleg számadatai arról tanúskodnak, hogy a dunaszent- györgyi Ezüstkalász Termelőszö­vetkezet az első rossz esztendő után nemcsak talpraállt, hanem néhány lépést is tett előre. Biztatók a kilátások és minden alap megvan arra, hogy kijelent­sük: rövid idő alatt megyénk legjobb szövetkezetei között lehet az Ezüstkalász. De éppen ezért nem árt, ha megnézzük, mi nyomja a mérleg másik serpenyőjét? Sok még a visszahúzó erő. Csak néhányat említsünk meg közü­lük: a tagoknak mintegy 33 szá­zaléka nem érte el a 60 munka­egységet, közülük 155 egyetlen egyet sem szerzett. Ugyancsak sok gondot okozott az elmúlt gaz­dasági évben a munkaegységhi- gítás. Több százezer forint bevé­tele maradt el a növényápolás késői megkezdése miatt, pedig a paprikáért kaphattak volna any- nyival többet, ami fedezte volna a tervezett és a tényleges mun­kaegység-érték közötti különbsé­get — az aszály ellenére. Azt is a gondok, és bajok között kell említeni, hogy nehezen ment a kézi aratás, s mert gépeket is késve kapott a szövetkezet — vi­szonylag nagy volt a szemveszte­ség. Arról sem szabad megfeled­kezni, hogy a napraforgó szedé­se is vontatottan indult, s egyik­másik területen még 25—35 szá­zalékos pergés is volt (így is 9,3 mázsa termést értek el holdan­ként!) és hányszor volt példa ar­ra, hogy Csáki szalmájának te­kintették néhányan a közös va­gyont (gabonát etettek takarodás- kor a lovakkal, stb.) Sok még az az erő, amely nem előre, hanem hátrahúzza a közösség szekerét. Ezek közé tartozik az a nézet is, amit valaki a hátsó sarokból kiál tott be a közgyűlés tanácskozá­sába, „amilyen a fizetés — olyan a munka”, s amit a vitában a szövetkezeti tagok teljes egyet­értésével találkozva eredménye­sen vert vissza Virág István elv­társ, a Megyei Pártbizottság osz­tályvezetője. Joggal hivatkozott arra Virág elvtárs, hogy két év tapasztalata tanította meg a jó­zan gondolkodású dunaszentgyör- gyi embereket: a nagyüzemben is csak akkor lesz magas az oszta­lék, ha azt jó munka előzte mer. Ennek jegyében zajlott le a köz­gyűlés vitája is. Jó volt hallani Oláh Ferenc, Csötönyi Pál, Ne­mes József, Kőműves Sándor és még sok tsz-tag intő, figyelmez­tető szavát, amelyben a közös vagyon féltése, a munka jobb szervezése, a tsz és az egyéni ér­dek helyes összekapcsolása, a munkafegyelem megszilárdítása — vagyis valamennyiük érdeke lránt érzett felelősségtudat volt érezhető. Éles szavakkal bélye­gezte meg a közgyűlés egyik­másik éjjeli őr mulasztását E figyelmeztetések türelmetlen hang ja annál is indokoltabb volt, mert már november végén, de­cember elején jöttek jelzések a vezetőség felé az éjjeli őrök ha­nyag munkájáról. A hiányzó huszonhatodik A közgyűlés végén többen ar­ra kértek, ne mint újságíró, ha­nem mint olyan, aki nyolc hó­napon át velük együtt bosszan­kodtam a rossz dolgok, olykor a kudarc miatt, és együtt örültünk a számban egyre gyarapodó si­kereknek, mondjam el . vélemé­nyemet erről a zárszámadó köz­gyűlésről. Nos, az újságíró és a pártmunkás szerint is — mert a kettő el nem választható — jó volt, határozottan jó volt a köz­gyűlés. Tetszett a beszámoló — főleg az eredményeket mutató számok. Kedvező esetben túltel- jesíthetőnek tartom az idei ter­vet, ami természetesen azt is je­lenti, hogy a munkaegység érté­ke is emelkedik az adott körül­mények között; tetszett annak a 25 tsz-tagnak nyílt, őszinte bírá­lata — még akkor is, ha egyik másik kérdésben, például az iro­dai dolgozók ügyében az ellenőr­ző bizottsággal együtt kissé messze dobták a sulykot; tetszett az új tagok felvétele. Nagyszerű­nek tartom a vita témájának sokrétűségét és a közgyűlés fe­gyelmét — még annak ellenére is, hogy valaki eléggé cinikusan lottózásnak tartotta az idei ter­vüket. Mégis, mindennek ellenére vártam a huszonöt felszólalás után a huszonhatodikat Vártam, hogy valaki felfigyel a beszámo­lónak arra a részére, amely a munkaerő-helyzettel foglalkozott, s megállapította: májusban, jú­niusban, a növényápolási csúcs­munkák idején, munkaerőhiány jelentkezik majd. Ehhez nem volt senkinek megjegyezni valója — pedig legalább olyan fontos — ha nem fontosabb — mint akár­melyik másik vitatott kérdés. S hogy ez így van, úgy hiszem, nem kell bizonygatnom, volt ép­pen elég ilyen tapasztalat Duna­szentgyörgyön is. Mi a teendő? Szerintem minél előbb, de legké­sőbb március végéig meg kell szilárdítani — esetleg egy-két esetben létre kell hozni — a munkacsapatokat; a növényápo­lás idején tervszerűen, lehetőleg egy területre kell összpontosítani a gyalogerőt, együtt kell dolgoz­tatni a csapatokat (ezt nem aka­dályozza a területnek családokra való kimérése), s ezeknek meg­felelően kell irányítani majd az RS—09-eseket is. Meghatározott napokat kellene biztosítani a ház táji területek megművelésére, s megtalálni a helyes premizálási módot — erről még vita folyik a tsz-ben —, amely a többi kö­zött arra lesz hivatott, hogy a ma még nem dolgozó tsz-tagokat is munkára serkentse. Mindehhez még van idő, de nem korlátlanuL Az idő itt is pénz. Fogadják ezt a rövid megjegy­zést az 1961. évi gazdálkodásról számot adó közgyűlés huszonha­todik felszólalásának, örülnék, ha akadna benne valami hasznosítható a közösség javára. K. BALOG JÁNOS ülést tartott a Hazafias Népfront Megyei Elnöksége Tegnap délelőtt ülést tartott Szekszárdon a Hazafias Népfront Megyei Elnöksége, amelyen meg­vizsgálták a dombóvári járás te­rületén folyó népfront-munkát A beszámolót Ponekker Zsig­mond, a dombóvári járás nép­front titkára tartotta. A beszá­molót vita követte, amelyet Hu­nyadi Károly, országgyűlési kép­viselő, a Hazafias Népfront me­gyei titkára foglalt össze.

Next

/
Thumbnails
Contents