Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-20 / 42. szám

4 TOÖiÄ nttßftl WBTOJS.ÍC Í962. február Második műszak előli NEMSOKÁRA VÉGE a mun­kaidőnek. Hartmann Ferenc új munkára készül. Olyanra, amit nem fizetnek, de sokszor nehe­zebb. mint szakmája, a villany- szerelés. Előveszi a határidő-naplót. Fel­nyitja. Szekszárdi emberek nevei, lakcímei és rövid -» megjegyzések sorakoznak a papíron. Tekintete megakad egy néven: Mészáros Andrásné. Gyorsan to­vább lapoz. Elintézett ügy. Gon­dolatai azonban megmakacsolják magukat. Újból leperegnek előt­te az események, amelyek a név­hez fűződnek; Ez az asszony jó ideig hiába ki­lincselt lakásügye elintézése vé­gett. Végül is egy pártbizottsági tag hívta fel rá a figyelmét. Munka után a DÉDÁSZ Keselyü- si úti telepéről néhány kilométe­res ""aloglás után eljutott a Bocskai utca végéhez, ahol az asszony lakott. A Hosszú-völgy­be néző tanyaházban két kisgyer­meket talált. A tanya kisablakú. földpadlós, mennyezet nélküli épület volt. A tetőcserepeken be­fújt a szél. Az új bútorok zsúfo­lásig megtöltötték a nyirkos he­lyiséget. A városi tanács igazga­tási osztályán sürgős intézkedést javasolt. Mészárosnét az új sor házainak egyikébe költöztették. parkettás szoba-konvhás lakást kapott. Megint elintézett ügyre siklik tekintete. Most már nem siet. Jól­esik elidőzni ezeknél a neveknél. Olyasféle érzés, mint a szerelés befejezése után gyönyörködni a kigyúló villanyfényben. Ezt az embert „hátrább akar­ták lökni”, mert a hivatali rang­létrán fölötte állók is benyújtot­ták a lakásigényüket — gondol­ja a következő névnél. — Vállalat részére történt „tárcaközi kiuta­lásról” volt szó. Egyesek úgy gon­dolták. hogy először a „vállalati vezérek” jönnek, utána következ­het csak az „egyszerű” munkás. Nem így történt! Személyesen lé­pett közbe. A munkás kapta a la­kást. ö volt legjobban rászorul­va. A tizenhatodik helyről az el­sőre lépett elő. Hetedmagával la­kott egy kicsiny szobában. Tart­hatatlan volt az állapota. Most meglégedett! Alatta, a lap alján Borbélyné neve álL KIRÍVÓ ESET a Vasvári ut­cából. Mire az asszony hazatért a munkából, a házigazda befalaz- tatta a szobát, amelyben lakott. A bútorok a szobában maradtak. Tiltakozott, mire a ház ura ütle­gelni kezdte. Bírósági ügy lett ély eg gyűjtőknek »wwwwwa 1900. január elsején újabb for­galmi bélyegsort adott ki a ma­gyar posta: a „turulos” soroza­tot. Nevét onnan kapta a kiadás, hogy a bélyegkép felső részén re­pülő turulmadarat láthatunk. Ha egy ilyen bélyeg kerül kezünkbe, bizony keresgélhetünk a hét ki­adás között, hogy melyikhéz tar­tozik. Egy forgalmi sorozat sem volt addig, mely ilyen sok ki­adást ért el. A hétféle kiadásban 21 féle értéket találunk összesen, de természetesen nem minden ér­ték található meg valamennyi ki­adásban. A 4 filléres, a 6 fillé­res három színváltozata, a 70 és 80 filléres, valamint a 3 koronás csak egy kiadásban szerepel és ráadásul kevés ideig is voltak forgalomban. Különösen rövid ideig árusították a postákon a 3 koronás értéket: csak három hó­napig, azután a maradék készlet megállapítani, hogy a keresett bélyeg melyik kiadáshoz tartozik. Meg kell még említenünk, hogy az 1904-es kiadás kétféle papíron is szerepelhet: törékeny, sárgás, és puhább, fehér papíron. Külön érdekessége e sorozatnak, hogy a 4, 5, 10, 25, és 35 filléres érté­kekből a posta külföldi mintára, célszerűségi okokra hivatkozva 1901. februárjában kiadta az első magyar bélyegfüzeteket, illetve amint az idevonatkozó postaren­delet mondja, „levéljegytömbö- ket”. Ami a bélyegfüzetekből kide­rült bélyegek gyűjtését illeti, ezek csak különlegességi gyűjte­ményekbe valók, ahol vagy az i egész füzetet, vagy a külön bé­lyeget az eredeti levélben he­lyezzük el. P- Gy. belőle. A háztulajdonost elítélték. Amikor a börtönből hazatért, a családos asszony ismét veszélyes helyzetbe került. Meg kellett ol­dani a kérdést. Kapott egy másik lakást. Újabb nevek jönnek egymás után. mellettük a felírás: Elin­tézve! Elintézve! Elintézve! Percek választják csak el a munkaidő végétől. Már befejezte a rá háruló munkát. Most a má­sodik „műszakon” tűnődik. Ezek a percek nagyszerűen alkalmasak arra. hogy elmerengjen. Egy évvel ezelőtt vette vállára közel ezerháromszáz ember gond­ját. Mert körülbelül ennyi a la­kásigénylő. A városi párttitkár őt javasolta a tanácstagokból álló la­kásügyi bizottság elnökének. El­vállalta egv kikötéssel: a válasz­tott társadalmi szervé legyen a fő szó! Az igazgatási osztály ezen­túl csak mint végrehajtó szerv működjék. A bizottság döntése nélkül ne történhessék egyetlen kiutalás sem! El kell vetni a ré­gi gyakorlatot. Megint a határidő-naplóba la­poz. Végigfutja az áthúzott neve­ket. EZEK „HÁTULRÓL” JÖTTEK. Az egyik 500 forintot ígért. Meg­mondta nekik: többet ne is pró­bálkozzanak! Az ő lakásügyük ezzel lezárult. Az emberek manapság keveseb­bet beszélnek korrupcióról. Az órára néz. Vége a munka­időnek. Indulni kell. Legszíveseb­ben hazafftlé venné az irányt. Várja a család! A gyerekek. Igaz, már megszokták, hogy későn jár haza. Mégis várják. Sok mindent meg lehet szokni. Náluk már az is természetes, hogy szombat délután, meg va­sárnap egymásnak adják az em­berek a kilincset. Szenvedélyes horgász... De tavaly csak ötször tudott kimenni a Sióra. Még egy pillantás a határidő- naplóra. A legsürgősebb ügy mel­lé kérdőjelet tett. Sok a sürgős eset. neki a legsürgősebbet kell kiválasztania. A címet jól ismeri. Minden házat ismer, ahol villany van. Lassan a huszonöt éves vil­lanyszerelő jubileumát ünnepli. Huszonöt év hosszú idő egy vá­roskában! Éppen elegendő a helyi ismeretre. A név mellé fűzött rö­vid megjegyzésből érzi: a ..máso­dik műszak” ma megint nehezebb lesz. mint az első volt. H. T. A Népből! eddigi eredményeiről és a további feladatokrél Nyilatkozónk Tóth Károly, a Tolna megyei Népbolt Vállalat igazgatója Alig van az évnek olyan napja, 'hogy kisebb-nagyobb vásárlás céljából ne keresnénk fel az üz­leteket. S ha ilyenkor, minél kor­szerűbb helyre lépünk be, minél előzékenyebb, szakértőbb kiszol­gálásban van részünk, annál na­gyobb az örömünk. A kellemes környezet még csak fokozza a vásárlás okozta jó érzést. Ennek jegyében dolgozik immár 12 éve megyénkben is a Népbolt. Erről, az eseményekben gazdag évekről és a további feladatokról tájékoz­tatott legutóbb bennünket Tóth Károly elvtárs, a Tolna megyei Népbolt Vállalat igazgatója. Elöljáróban arról beszélt, mi­ként alakult ki ez idő alatt a ki­lenc boltegységből álló alapból a mai 150 egységből álló hálózat. Az indulás korszerűtlen, vegyes jellegű boltokkal történt. Főként élelmiszert árultak, de egy helyre zsúfolva meg lehetett találni a pertlitől a kocsikenőcsig mindent. — Ebből az alapból nem volt könnyű indulni — mondotta Tóth elvtárs. — A különböző területi, és más rendezésekkel azonban el­értük, hogy ma korszerűen beren­dezett, szakosított boltjainkban tudjuk kielégíteni a vásárlók igé­nyeit. És míg a kezdet kezdetén a 64 millió forintos évi forga­lom nagy része élelmiszer volt, most ez az évi 350 mil­liósból csak mintegy 20 szá­zalék. De ebből sem az alapvető élelmi­szerek forgalma a döntő, hanem a finomabb áruk, déligyümölcs, konzervek, stb. eladása. Különö­sen örvendetes, hogy az összfor­galom nagy részét a tartós fo­gyasztási cikkek — motorkerék­pár, villamossági berendezések, rádiók, stb. — teszik ki. Az üzlethálózat, a forgalom nö­vekedése természetesen a dolgo­zók létszámának emelkedésében is megmutatkozik. A kezdeti 83 főről 650—700-ra nőtt a dolgozók száma. — S ha már a dolgozóknál tar­tunk — mondja —, érdemes meg­említeni, hogy folyamatosan igye­keztünk szakmai képzettségünket emelni, illetve megszerezni. Ez év végével a vállalat dolgozóinak 96 százaléka szakképzett lesz. Az elmúlt évek során mint­egy 120 fiatal szakembert kaptunk a kereskedelmi isko­lától is. Most várunk további 70-et. Ide tartozik az is, hogy míg néhány évvel ezelőtt az itt dolgo­zók átlagkeresete havonta 890 fo­rint volt, addig most 1481 forint. Ez azért is jelentős, mert a dol­gozók 70—80 százaléka hő. — A jövő terveiről is Szeret­nénk néhány szót hallani? — tesszük fel a kérdést. — A kulturáltabb kereskede­lem, a vevők jobb kiszolgálása érdekében igyekszünk a korsze­rűbb módszereket elterjeszteni. Tovább növeljük az önkivá­lasztó, önkiszolgáló módszerek bevezetését. így kettős célt érünk el, kevesebb beruházással nagyobb forgalom lebonyolítására tesszük képessé üzleteinket, valamint a kiszolgá­lás meggyorsítását is megoldjuk. — Eddig 45—50 ilyen új mód­szerrel dolgozó üzletünk van. Ez évben még 15-öt akarunk átállí­tani e módszerre. Az ötéves terv­ben az átállítási arány 70—80 szá­zalékra nő, természetesen ott, ahol ez lehetséges. Mindehhez végezetül azt is megtudtuk, hogy már eddig is komoly összeggel járultak hozzá a korszerűbb kereskedelem meg­valósításához. Az elmúlt 12 év alatt például 11 millió forintot költöttek az üzletek különböző technikai — villanyhűtőszekrények, hús­vágók, stb. — berendezéseire, S ehhez jön még az üzletek át­építésére, korszerűsítésére költött mintegy 10 millió forint. Törődtek a vállalat dolgozói­nak munkakörülményei javításá­val is. Többek között ezt célozta az 1955-ben 1 millió forintos költ­séggel megépített bölcsőde is, amelyben 60 gyermekre vigyáz­nak, s gondoskodnak róluk míg szüleik dolgoznak a jobb áruel­látás érdekében. (SZ — E) 1 1— Napköziotthon és óvoda fel­újításra, pedagóguslakás-építésre 240 ezer forintot fordítanak eb­ben az évben a községfejlesztési alapból Szakoson. MAL FIATALOK, MAI belkezelési célokat szolgált. Hogyan állapíthatjuk meg, hogy e kiadás valamely bélyege, például egy 35 filléres, melyik csoportba tartozik? Nézzük meg fogazatmérővel, hogy milyen a fo gazása. 'A turulos bélyegeket két­féle fogazással adta ki a posta: 12:11 3/4-es ritka, vagy 15-ös sű­rű fogazással. Ha a vizsgált bé­lyeget ritka fogzásúnak találjuk, az csak két kiadáshoz tartozhat: vagy az 1900. évihez, melynek vízjele a már előző cikkeinkben ismertetett III. számú, vagyis egymást metsző körökben lévő nagy korona, vagy az 1904. évi kiadáshoz, melynek vízjele sza­badon álló kis korona, melyet IV. számúnak neveznek a bélyeggyüj tők. Ha a vizsgált bélyeget sűrű fogazásúnak mutatja a fogazat­mérő, ebben az esetben már öt különféle kiadású lehet vízjele szerint. Az 1906-ban kiadottak vízjele az előbb ismertetett IV. számú, az 1908-ban kiadottakban már keresztmetszetben ábrázolt korona alakú, vagyis az V. szá­mú vízjel található. 1909-ben ezl a vízjelet kissé módosították, s így került már ezen év bélyegei­nek papírjába, mint a VI. szá­mú. Lehet még 1913-ban, vagy 1914-ben kiadott is, ezek vízjele VII. A), illetve VII. B). E két vízjel hullámvonalasán kialakí­tott kettőskereszt, de abban kü­lönbözik egymástól, hogy a VII. A)-nái függőlegesen, a VII. B)- nél vízszintesen helyezkedik el. Joggal állapíthatjuk meg, hoev e kiadás bélyegeinél legnehezebb Lassan jönnek össze a fiata­lok. A KISZ-taggyűlés kezdésére várunk a Dombóvári Vasipari Ktsz nagy irodájában. A mun­kaidő végén sokan hazaszaladtak átöltözni. A gyűlés után ki tánc­próbára, ki randevúra megy. Ki­csit kételkedem, hogy ma itt megtartják a taggyűlést. Arra gondolva, hogy akik elmentek, bajosan jönnek vissza. De Szabó Jóska, a KISZ-titkár megnyugtat. — Visszajönnek a srácok, tudják, hogy ma fontos dolgokat beszé­lünk meg a kulturális seregszem­lével kapcsolatban. * Dubovánszki Dezső, a ktsz el­nökhelyettese és Kővári Sándor, a sportfelelős körül a sportked­velők tömörülnek. Röplabdacsa­pat, motoros szakkör, mecseki tú­ra, Balaton környéki kirándulás, — jutnak el hozzám a beszéd­foszlányok. Számolgatják, hány motorkerékpár tulajdonos van a fiatalok között és ki szándékozik motorkerékpárt vásárolni a ta­vasszal. Lesznek annyian, hogy meg tudjak szervezni a motor­kerékpár túrát. * A lányok pontosabbak, mint a fiúk. Kicsit türelmetlenkednek is. Sérti önérzetüket, hogy ők várnak a fiúkra, és siettetnék a gyűlést azért is, mert a művelő­dési házban később táncpróba lesz. A várakozás unalmában, ahogy az a lányoknál szokás, sugdos­nak, nevetgélnek. — Megint ösz- szevesztek — mondja az egyik kislány és a lánycsoport figyel­me a tüntetőén az egymástól tá­vol ülő Panni és Pityu felé for­dul. A fiú mintha csak érezné, hogy a lányok kettőjük ügyével foglalkoznak, többször Panni felé néz. Néhányszor el is kapja Pan­ni pillantását. A kislány szemé­ből biztatást kaphatott, mert fel- kerekedett és Panni mellé ült. Mire vége lett a KlSZ-taggyűlés- nek, összebékültek, együtt men­tek, el, a fiú nyilván hazakísérte a lányt. * A szőke Ibolyával, a drótfonó üzemrész ipari tanulójával hosz- szasan elbeszélgettem arról, hogy a fiúk mennyire becsülik a lá­nyokat. — Tetszik tudni, a munkában olyan pajtási viszony féle ala­kul ki közöttünk. Akadnak fiúk, akik a pajtáskodást, a tegeződést félremagyarázzák, azt hiszik, hogy mindent lehet. Az ilyeneket természetesen „leépítjük”. Segí­tenek nekünk az idős szakmun­kások is ebben. Figyelmeztetik a fiatalokat, hogy tisztelettudóbbak legyenek. — Van-e udvarlója? — kérde­zem. a talpraesett kislánytól. — Most nincs. Volt, de elma­radtunk — mondja 16 éves szíve bánatával. — Elmaradtunk, mert nem voltunk egymáshoz valók. Ő egy „nagy menő”. — Nagy menő? Miben, talán valamilyen sportágban? — Á, dehogy. Az öltözködés­ben. Az úgy volt, hogy felszaba­dult, jól keresett és ezután na­gyon modernül öltözködött. Több szőr mondta nekem is, hogy miért vagyok olyan maradi. Hát maradi vagyok én? Vannak ne­kem is szép ruháim, de édes­anyám nem engedi meg a fel­tűnő öltözködést. — Különben is, most nagyon el vagyok foglalva. Szeptember­ben beiratkoztam a gimnázium levelező tagozatára és nagyon ta­nulok. A negyedévi beszámolón négyesre sikerült, jelenleg a fél­évi vizsgák folynak. Ha szeren­csésen leérettségizem, tovább me­gyek. Matematika tanárnő sze­retnék lenni. Mostanában nem igen érek rá szórakozni — mond­ja egy mai fiatal 16 évének ko­molyságával és lemondásával. • Közben összejöttek a fiatalok, s megkezdték a KISZ-gyűlést. Megbeszélték a maguk dolgát. Jó volt hallgatni őket, önkén­telenül is a magam korosztályá­nak munkásfiataljaira gondol­tam. Lám-lám, a mai fiataloknak is megvannak a maguk gondjai. De milyen más előjelű gondok ezek, mint a miénk voltak. A mi generációnk fiatalságának ke­nyérgondjai voltak. Ismertem nem egy olyan jóképességű fia­talt, aki kifutónak szegődött el, mert az édesapa helyett neki kel­lett gondoskodni a család fenn­tartásáról. A kifutó-fizetés ugyan kevés volt, de megfölözte c bor­ravaló. A mai fiatalság is töri magát a nagyobb fizetésért és többet is kapnak, ha becsületesen megdol­goznak érte. Öltözködhetnek és motorkerékpárt is vásárolhatnak. Mi is szerettünk volna szépen öltözködni, de ahol nagyobb volt a család, ott az idősebbiknek jutott az új ruha, a fiatalabbak­nak átalakították az idősebb ál­tal levetettet. És mi is szerettünk volna utazni, többet látni a vi­lágból, de erre nem volt lehető­ség, különösen nem a lányoknál: Ezért van az, hogy sok korosztá- lyombeli csak a felszabadulás után utazott először vonaton, s most már. bár csak elvétve, még mindig találkozunk olyanokkal, akik Budapestet sem látták. Ami­kor az összehasonlításban idáig eljutottam, arra gondoltam: jó. hogy megváltozott a világ. Jó a mai fiataloknak és nekünk is, mert velük együtt mi is boldo­gabbak lettünk. Pozsonyi Iqnácné

Next

/
Thumbnails
Contents