Tolna Megyei Népújság, 1962. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-18 / 41. szám
5 A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG J« O DALMI MEL „A szabadság magvetője Emlékezés Puskinra, halálának 125. évfordulóján 125 éve, 1837. február 10-én egy esztelen párbaj áldozata lett az orosz nép legnagyobb költője, az orosz költői nyelv és az orosz nemzeti irodalom megteremtője, Alexandr Szer- gejevics Puskin. Halálának hátterében azonban a cári önkény- uralom állt, amely hiába próbálkozott száműzetéssel, majd magához való édesgetéssel megszelídíteni a szabadság magvetőjét. Nem maradt más hátra, mint az előre kitervelt végső elhallgattatás. Puskin, nemesi származása ellenére sem tudta elviselni a XIX. századeleji Oroszországra nehezedő kegyetlen cári önkényt. Látta a cári udvaroncok, az arisztokraták és a jobbágyok élete közti óriási szakadékot. Moszkva és Szentpétervár főúri kastélyainak fényűző élete mögött meglátja a nagyváros nyomorát, a senyvedő falvakat. Tanúja, hogy a jobbágyok tízmilliói sínylődnek állati sorban, úgy adják őket, mint a jószágot. A jobbágyot földesura megölheti, vagy kegyeibe fogadhatja, akár az agarát. A lomha, poros, visszamaradt birtokon a semmittevők, korlátolt vidéki nemesek, az orosz patópálok rétege uralkodik. A Pugacsov-féle parasztfelkelés emléke, a francia forradalom eszméi, majd a Napóleonnal vívott élethalálharc felébreszti az orosz nép szunnyadó erőit. Az udvari világba is behatol a szabadság szelleme. Ennek az új szellemnek volt a harsonása Puskin, s ezért kellett oly fiatalon meghalnia. Még a Cárszkoje Szeló-i líceumba, az eljövendő udvaroncok melegházába is behatolnak a szabadságeszmék. A gyermek Puskin a dekabrista mozgalom hatására „A szabadsághoz” című versében így szabja meg költői feladatát: ... „Szabadságról zen gjen ma ajkam. S átkozza trónok szégyenét!” ...’’Gyűlöllek, zsarnok szörnyeteg Téged, s a trónt, me gvetve mélyen...” , A líceumból kikerülve a kül- dolgozik. A cárt és az önkény- ügyminisztériumban kap állást, uralmat gúnyoló verseit titok- ahol — az akkori udvari szoká- ban, kéziratban adják kézről soknak megfelelően — semmi kézre, tennivalója nincs. Ö azonban „Reszkessetek ti zsarnokok ma, S ti bús rabok hallgatva számra, Egész világon keljetek!” — írja 18 éves korában. Megjelenik első elbeszélő költeménye, a „Ruszlán és Ljud- milla”, s ezzel a reakciós, népgyűlölő, akadémikus irodalmárok legnagyobb megbotránkozására új, friss hang, a nép nyelvével átitatott költészet tör be az orosz irodalomba. Nagy rokonszenvvel énekli meg a falusi jobbágyok életét is (Falu). Az „Európai híradó” című lap Puskin demokratizmusán felháborodva így ír: „Mintha a moszkvai előkelő társaságba parasztkabátba és bocskorba öltözött, szakállas vendég tört volna valahogy be és harsogva elkiáltotta volna magát: Adj Isten, fiúk!” Puskin forradalmár lett. Meg kezdődik meg nem szűnő üldöztetése és az önkényuralom száműzetésbe kényszerítette. Délen találkozik és köt szoros barátságot a dekabristákkal. A költő forradalmi lángolása mind erősebbé válik. A cári udvar szorít egyet a présen. Megfosztják hivatali tisztségétől, és ap„A lelkünk vérzik ve s üzenjünk: bízva vá „Mit a zsarnokság al ledől a börtön, — ki I. Sándor cár így nyilatkozik róla: „Puskin felháborító versekkel árasztja el az országot. Az ifjúság kívülről tudja őket.” Az új cár, I. Miklós taktikát változtat: . magához szeretné édesgetni, udvari költőjévé puhítani az akkor már rendkívül népszerű, körülrajongott költőt. „Ha sikerül tollát és beszélgetését irányítani, ez nagy előnyünkre lesz” — mondotta a ja egyik birtokára, Mihajlovsz- koje faluba száműzik. Még apját is felbérelik, hogy kémkedjen fia után. Magánosán él. Itt költészetén kívül dajkája a legjobb vigasztalója. Undorodik a nemesi társaságtól, sokkal szívesebben van a parasztok között. Gyakran parasztruhába öltözve a piacokon sétál, meghallgatja a koldusok énekét, részt vesz az énekes népi játékokban, népmeséket és népdalokat gyűjt. Két évi itt-tartózkodása alatt írja meg a Cigányok című elbeszélő költeményét, valamint a Borisz Godunov című romantikus drámát, amelyet csak később önt végleges formába. Az utóbbinak is a hőse nem az önjelölt uralkodó, hanem maga az orosz nép. Ugyancsak itt kezdi el írni örökbecsű művét, az „Anye- gin”-t, amelyet már három költő átültetett magyar nyelvre (Bérczy Károly, Mészöly Gedeon és Áprily Lajos). A célta: lan életet, a fölösleges ember típusát állítja az olvasó elé. Be- linszkij méltán nevezi az „orosz élet enciklopédiájá”-nak. Tatjána levelének örökszép sorait ma is szavalják. E mű valójában a költészet és a realizmus csodálatos összhangja. Mihajlovszkojeban éri a dekabrista felkelés vérbefojtéfiá- nak híre. Barátainak veszte még inkább a hép felé fordítja: átlátja, hogy a nép' részVéJ tele nélkül a forradalom sikertelenségre van kárhoztatva. A szabadság ügyébe vetett hite azonban nem törik meg. A Szibériában raboskodó forradalmároknak megrendítő üzenetet küld: letek rjatok...” kötött: nt a szabadság cár. Véget vet száműzetésének, s ő maga lesz a költő cenzora. Ez azonban újabb rabságot jelent számára. A cár bizalmatlan marad. Leveleit felbontják, engedély nélkül egyik városból a másikba sem utazhat. Ezután sorsa gyorsan beteljesedik. Az udvar látja: Puskin gerince nem hajlik, zsenije hatalmas társadalmi erővé vált. (Folytatás a 6. oldalon.) JEGYZET Középkorú férfi, tisztviselő. Munkájával mindig elégedettek voltak hivatalvezetői, ma is azok. Szorgalmasnak ismerik, bár úgy mondják, kicsit többet foglalkozhatna a közügyekkel. Véleményt akkor mond, ha kérdik, nem marad ki semmiféle mozgalomból, de ha nem hívják, magától nem is jelentkezik. Fia középiskolába jár, jórendű. Róla beszélgetünk, illetve a fiú ürügyén egy rendkívül izgalmas kérdésről. Igyekeztem hűen feljegyezni, amit mondott. Cikkeznek róla sokat, a rádió sem fukarkodik az olyan műsorokkal, ahol a fiatalok, öregek problémájáról esik szó. A nagy kérdést legtöbbször így teszik fel: Kinek van igaza? Engedje meg, de én ezt így nem találom helyesnek. Nem azt kell keresni első sorban, hogy kinek van igaza, mert a maga módján a fiatalnak iSj meg az öregnek is. A baj akkor van, ha én mindenáron az én szemüvegemen keresztül akarom látni a fiamat, s felháborodok, ha ez a szemüveg torznak mutatja. Vagy a másik pólus, ha a fiam mindenáron az ő szemüvegén keresztül néz engem, akkor én mutatok torzképet. Keresni kell, persze, hogy keresni kell a találkozó pontokat, azt, hol egyezik az én vélekedésem az övével, de először is próbáljuk megérteni egymást. Nem könnyű ez. Nekem, az apának, aki egyszercsak azon veszi észre magát, hogy embernyi emberré nőtt a fia, akinek önálló véleménye van a világról, az életről és ez a vélemény nem egyezik az enyémmel, különösen nem köny- nyű. Meg aztán, én valahogy sohasem tartoztam a forradalmi szellemű emberek közé. Nem lázadtam. Ne értsen félre, ez nem azt jelenti, hogy nekem mindenhogyan jó volt. Én se örömmel viseltem el a valamikori közálUtr "fjotökat: Dé'}Íát'''f?ppen ér1 VAFafl- tam volna? Én is örülök annak, ami most Van. Gondolja, engem nem lelkesít 'sok minden? De'hát miért kiáltsam ezt világgá? Ha néha valami nem tetszik, miért én mondjam meg? Ha kell valami és szólnak, hívnak, — megyek. Elvégzem, amennyire tőlem telik. Most azt mondja, hogy magamba zárkózott ember vagyok? Lehet. Mit tegyek ellene? Én elfogadom magamat ilyennek, fogadjanak el mások is, a fiam is. Én már nem fogom megváltani a világot. De azért abban, ami most van, hogy a fiam gondtalanul nőtt fel emberré, hogy a foltos nadrágot semmi pénzért sem húzná fel magára, hogy nyáron táborozni, meg üdülni mehet, nem pedig kőműves mellé, megkeresni a tandíjra, meg az iskolaszerekre valót, egy kicsit az én munkám is benne van. Nem akarok hánytorgatni semmit, nem ez a célom. Inkább arról beszélnék, hogy tudom, más a mi szemléletünk, életérzésünk, mint a fiataloké. Igyekszem megérteni őket. Én, kérem, különösebben vallásos ember nem vagyok, de hiszek istenben. A fiam. már nem jár templomba. Szót se szólok érte. Egy kicsi talán fáj, de ő már egy más, egy új világban él, miért keltsek zavart a gondolkodásában? Az edigiekbol világos lehet, hogy nem vagyok kommunista. Nem is mindenben értek egyet a kommunistákkal. A fiam KISZ-tag, sőt vezetőségi tag. Nem helytelenítem, sőt helyeslem. Félre ne értse, nem azért, mintha ez valamiféle előnyökkel járna, a gyerek nem akar egyetemre menni az érettségi után, nem ajánlólevélnek számítom tehát a tagsági könyvét. A fiú izig vérig mai fiatal. Igazán nem rossz gyerek. Persze, neki is van csöves nadrágja.. Most ez a divat. Két évvel ezelőtt a hülyegyerek frizurát is megpróbálta. Hát, azért szóltam. De úgy látszik, nemcsak én, mert ahogy nőtt a haja, úgy megint normális emberi formát öltött a feje. Tudja minek örülök a legjobban? Annak, hogy vannak eszményképei. Talán több is, mint kellene, mert az ifjúsági mozgalom hősei meg az űrrepülők mellett autóversenyző is található köztük. De vannak eszményképei. Nagy szó ez. Nekem nem voltak. Egyáltalán, ki lehetett volna? A négy polgári után örültem, hogy bekerülhettem díjnoknak a megyéhez. Ott volt az öreg Hornyák bácsi. A pontosság és lelkiismeret példaképe. Mire vitte? Negyvenegyben, amikor meghalt, semmivel ■ sem lett több, mint ahogyan kezdte. A fizetése is csak azért emelkedett, mert romlott a pengő. Táborba megy nyáron a fiú. Munkatáborba. Sok szülő nem szívé'seii ''vénné, én örütöK rfíikii Nem akar egyetemre menni, először .elkeseredtem miatta, miért U'eni 'cRtar több lenni, miii't áz Apja? Azt mondja, műszerész lesz. De lehetne mérnök, tanár, orvos. Nem akar. Aztán belenyugodtam. Belőlem se lett nagy ember, de nélkülünk az ország nem lenne semmi. Névtelen csavarokra is szükség van a gépezetben. Sokat beszéltem? Hát még mennyi mondanivalóm lenne! Higgye el, amikor azt mondom, igaza van a gyereknek, őszintén mondom. Láthatja, még csak türelmetlen sem vagyok. De azért jólesne, ha néha ö is türelmesebb lenne. így mondta, ezt mondta. Igaza van? Nincs igaza? Az élet már megadta a választ. S az egész igazságba egy, s más az ő igazságaiból is beletartozik. LETENYEi GYÖRGY . mii Mimii • iimirrrr -------- «b—i- s—hu <—■ «—m- * «mmw amurom» « mmiiiHiuu* -<iwiuui!tmui>: niimiioiH»i»> -iiiiiiimmiuiiii- •iiiuiimimtfiHi-: ^iiiniiiiiiiitiiini' mtmrn «mniMi» Másfél évvel ezelőtt egy fizetési napon könyvekkel rakott asztalt állítottak a Bonyhádi Cipőgyárban a kapu alá. Könyvvásár! — hirdette a hangszóró. Ma már egy-egy napon háromezer forint értékű könyv kel el. De ennél sokkal többen vásárolnak a Cipőgyárban könyvet. Mert például 17 dolgozó előfizetője az Arany-sorozatnak, az Ifjúsági sorozatnak 11, a Milliók sorozatnak 15 előfizetője van. ’1™* Gazdag és olvasott a dombó vári vasutasok könyvtára. A napi kölcsönzés 100—150 kötet. Gór, do! a művelődési ház vczetőséy arra is, hogy rendszeresen frissítsék a könyvállományt, éves kent több ezer forintot kölíer könyvek vásárlására.
