Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-14 / 11. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG „ Irodalmi melléklete y* e^wwiewwwwww^wemiimwwwwwHwiwwewwwwwewwiwwwiwwiiwewe CSALÁDI VACSORA Magda dohogva gyúrta a tésztát a konyhában. Sehogy sem tudott belenyugodni, hogy ma idejön az a kislány. Mi a fenének hívta ide János, ha a törvény egyszer az anyjának ítélte. Ok a fiút kapták, s elég neki egy idegen gyerek. Különben sem rajong az ilyen lármás kölykökért. Ezzel a Jancsival is csak baj van. Hol az iskolában, hol itthon. Még tett a tésztához egy kis vizet, csuda vigye, hogy ilyen keményre sikerült. Sok vesződ- ség van ezzel a káposztáskockával. Viszont, ha az ember kész tésztát vesz. az mégse az igazi. És János igényes. Megjegyzést tesz. hogy bezzeg Éva ... Ami azt illeti, ő is kinyitja ilyenkor a száját, megmondja, hogy ne évázzon! Éva akkor ráért, nem járt hivatalba, otthon játszhatott a háztartással. Ö más. Neki állása van, sőt felelős beosztása. Ö nem akárki, vele nem lehet packázni. Neki az sem volt fontos, hogy férjhez menjen, jól kijött egyedül is. János udvarolta le annyira, hogy végre igent mondott, Igaz, szereti is. Nem, nem bírná ki már nélküle. Kár, hogy elvált embef, de hát nem ű tehet róla. Na végre, most jó lesz ... Két gombócba vágta a masszát, majd az egyiket mindjárt sodorni kezdte. Surrogva járt keze alatt a nyújtófa, és csúszott, szélesedett a sárgás lepény ... Közben megkeverte még a finomra reszelt káposztát is, nehogy leégjen. Bár János szereti, ha barna, — Magda, szívem.;. ne segítsek valamit? — hallotta egyszerre a férje hangját a háta mögül. Az a baj, hogy ez a János túl jó. Érzi, hogy ő nem örül a mai estének, hát már előre kedveskedik. Még segíteni is akar, csakhogy ne adjon okot panaszra, összezördülésre. No, majd mindjárt munkába állítja. — Jánoskám... — szuszogta vissza — megteríthetnél! De mondd csak, nem kell a kislányt este hazakísérnünk? Szavai kissé erőltetetten csengtek, de ő is hencegni akart a saját jóságával. János lássa, hogy ő is tud angyal lenni. — Igen. majd hazakísérjük. Vagy talán itt tartjuk alvásra ... — Mit? Hogy itt aludjon? — szisszent fel. De a másik pillanatban már visszazökkent az angyalszerepbe. — Miért aludjon itt? Az anyjánál jobb helye van. A férfi közelebb jött hozzá, érezte, hogy megáll szorosan mögötte és kissé magához vonja. Szinte érinti szájával a nyakát. Szerette így nyakoncsókol- ni, azt állítva, hogy a hajának olyan kellemes illata van ... Máskor nem is bánta, csinálja, ha tetszik neki, de ma ne, ma úgyis túl gyanús ez a nagy kedvessége. Mivel akar kirukkolni, hogy így szerelmeskedik? — Kérlek, ne zavarj most! Szóval a kislányt haza kell vinni. az anyja is megsértődne, ha ideszoktatnánk, még azt hinné, hogy el akarom idegeníteni. .. — Nézd. Magda ... — kezdte János egészen halkan, szinte szomorúan. — Nem akarlak megijeszteni, de baj van ... Csak persze, ne szólj senkinek se .róla, így is kínos számomra ez az ügy ... — Miféle ügy? — horkant fel és közben a kisodort tésztáit majdnem a földre rántotta izgalmában. Valóban hidegvér kell hozzá, hogy az ember ilyen titokzatos dolgokat csak úgy, pléhpofával meghallgasson. Mi a fene történt már megint? Ördög vinné az olyan nőket, akik nem bírják ki szenzáció nélkül! — Nézd, Magda... — kezdte újra a férfi, és most már eléje került. Kicsit magához is ölelte, úgy, ahogyan volt. lisztesen. — A káposzta! — kiáltott fel az asszony és hirtelen a tűzhelyhez ugrott. Leoltotta a káposzta alatt a lángot. — No, beszélj már. mi van? A férfi lehorgasztotta a fejét. — Kellemetlenebb, mint gondolod. Évát lecsukták... sikkasztott ... Magda tágra meresztette a szemét, — Sikkasztott? ... Mennyit? És ... és miért? Talán az udvarlója miatt? — Lehet, hogy az udvarlója miatt... Tízezret... — Na és? ... Mit izgatod magad! Már nem a feleséged! Majd az udvarlója segít neki visszafizetni. — Nem erről ván szó... Anyagilag nem is érdekel az egész ügy. De a gyerek nem kallódhat... Mégiscsak az én gyerekem, az egyetlen kislányom ... — És hol van most Évike? — A nagyanyjánál. Tőlük tudok mindent. — Hát akkor jó helyen van. Maradjon ott! — De Magda.., nem lehet. Bár nem mondom, ők rendes emberek, azt hiszem, az egész házasságunkat is tisztán látták és nekem adtak igazat, most mégsem lehet őket ezzel terhelni. Betegek... És náluk szűk a lakás. Van albérlő is. Nem, nem lehet tőlük kívánni. — Szóval mindig mi hozzuk az áldozatot? Éppen mi? — a kérdés élesen pattant ki a száján. Egyúttal nagyot rázott is magán, hogy ne legyen olyan közel Jánoshoz. — Értsd meg, nekem elég egy gverek! Én ideges vagyok! Én nem bírom a zajt.:. Ma vacsorára meghívtad, jól van. Legyen itt vacsorán. Majd meghívjuk máskor is. De mindig ... állandóan? ... Nem! Azt nem! A férfi szomorúan nézett reá. — Jó. hát nem akarom erőltetni, Gondoltam, beleegyezel... — mondta halkan, azután kifordult a konyhából. Magda alig bírt parancsolni a kezének. Már a második levél tésztát kellene gyúrnia, de legszívesebben megpofozna valakit. Azt az asszonyt, azt a bestiát, aki ilyenre képes! Sikkaszt! Azután most más vigyázzon a gyerekére! Minek egy ilyen nőnek gyerek? Végre a második levél tésztát sodorta, és a víz halkan zümmögni kezdett a nagy piros fazékban, mikor rövid csengetésre lett figyelmes. Azután még egy hosszabbra. Ahá, Jancsi. Ez a családi jel. Hozza a húgát. — János! — kiabált a szobák felé. — Nyisd ki az ajtót! Hallotta, amint a férje valóban siet ajtót nyitni. Félszemmel pislogott csak a konyhából arrafelé. Valahogy nem szerette nézni, ha János mást is megcsókol. mint őt. Pedig a kislányát bizonyára meg fogja csókolni. Már hetek óta nem látta. Ami azt illeti, érthető az ilyesmi... csak éppen, hogy az ember ritkítaná ezeket az alkalmakat. — Kezét csókolom! — mondta odakint a kislány és hosz- s ■'■n átölelte az apját. Magda duzzogva leste őket. Most, most jönnek maid ide. szintén köszönni. És valóban jöttek is már be a konyhába. János kézenfogva vezette Évikét és Jancsit. — Kezét csókolom! — ismételte meg neki is udvariasan a két gyerek. — Szervusztok! — mormolta, azután rövid pillantást vetve rájuk, tovább sodorta a tésztát. Pedig már elég vékony volt, de hát mit nyavalyogjon annyit. Majd az apjuk szórakoztatja őket. Azok mentek is befelé. — János, terítettél? — kiáltott ’a férje után. — Igen — felelte a férfi. — Amikor készen vagy. ehetünk. Erőltetett nyájassággal ültek asztalhoz, mikor bevitte a párolgó. illatos káposztáskockát. Tulajdonképpen nem is akart mást adni vacsorára, hiszen elég ennyi is, de utolsó pillanatban megmosott néhány darab almát. Talán inkább csak János miatt. Ne mondja, hogy fukar, hogy szívtelen ... A két gyerek tisztán, illedelmesen evett. A kislány áz apja és a bátyja között ült. Látszott rajta, hogy némi zavarban van, hiszen eddig csak nagyon ritkán hívták meg. de azért nem lehetett félszegnek sem mondani. Szőke hajában fehér masnit viselt és nagy kék szemeit hol az apjára, hol őreá meresztette. Szép gyerek ... igazán szép gyerek... — gondolta Magda. — Csak kár volt megszületnie! Azután beszélgettek. Közömbös dolgokról, hogy lehetőleg kerüljék a kényes témákat. A kislány mégis kibökkentette. — Papa... te tudod már, hogy mama elment... elutazott? A fiú zavartan nézett az apjára. Magda csak most vette észre, hogy piros a szeme. Talán a nagyanyja megmondta neki? Nem baj, legalább tudja. És ezentúl jobban elismeri majd őt. Nem fog azzal kérkedni, hogy az ő mamája így. az ő mamája úgy... — Igen. mama elutazott. Nem jön vissza egyhamar — válaszolta János, azután mindjárt hozzátette: — Kinek adjak még a tésztából? Ugye, milyen jó? Magda néni finoman főz! — Nem úgy. mint mama . .. — kottyantotta el magát a kisleány. — Nagymama mondta, hogy mama rosszul főz .., nincs kedve hozzá. Magdának jólesett ez a beszéd. No lám. a híres Éva! Legszívesebben kacagott volna, de nem bánthatta meg Jánost. Lassan elpárolgott belőle a délutáni harag. Sőt. kezdett örülni annak, hogy Éva sikkasztott, és börtönbe került. Eddig úgyis féltékeny volt az első asszonyra. Most ez nagyszerűen jött! Most legalább János láthatja a különbséget kettőjük között. — Megvan már a matematikapéldád? — kérdezte hirtelen Jancsitól. — Igen, Magda néni. Meg tudtam egyedül is csinálni. Lassan bele fogok jönni. Az asszony elmosolyodott. — Jól van. Jancsikám! Igazán remek fiú vagy! — vágta ki olyan hangsúllyal, amilyennel talán még sohasem beszéli ehhez a gyerekhez. Közben vidáman csámcsogtak a káposztáskockán. A nag tál egyre ürült. — Almát is hozok be mondta ekkor Magda és felkel Mire visszajött, Jancsi vi töltött. Máskor is megcsinál (Folytatás a 6. oldalon.) Nyelvrontás, vagy fogalmi elszegényesítés? Kazinczy még úgy vélte, hogy szívesen megcsonkítjuk. Az ős» »a nyelv dolgában nem a szó- példa a francia cinéinatographe kás a főtörvény, hanem a nyelv megkurtítása cinéma-ra, amiideálja, hogy a nyelv az legyen, nek alapján lett a magyar mozaminek lennie illik-. Kazinczy góképszínházból mozi. De a legnem volt filozófus, filozófiai több ember ma már nem éri ismereteit másodkézből vette, be ennyivel. Csak kapásból s kora leginkább ható gondol- írom ide néhány indokolatlakodpját, Kantot, a pápai Már- nul megrövidített szavunkat: ton Józsefen keresztül ismerte csoki, cuki, fagyi, suli, ovi, trbmeg. így sem nehéz racionális- li, busz, stb. A szócsonkítások! ta nyelvújításában felismerni mellett egyre több a mesterséa kanti Ding an sich egyéni ges általánosító szavunk: az alkalmazását, amelyben az idea étel, bármilyen étel = kaja, a egyben ideállá is változik. A csomag = cucc, a lány = csaj* »nyelv ideája- • Kazinczy sze- a férfi = pacák, az ember áltarint az önmagában létező, ame- Iában = ürge és így tovább. A lyet nem a természet formált, közös alap a leegyszerűsítés inhanem a meglévő idióma mö- gere, az a szellemi renyheséggött rejtezik, s az író feladata, bői fakadó törekvés, hogy ne ennek az ős-eszménynek a meg- kelljen megtalálni egy fogalom közelítése. pontos kifejezését, vagy ne kellA szokás és a »nyelv ideálja-, jen végigmondani egy szót, miirodalmi nyelv és köznyelv el- nél egyszerűbb és ami őzzel sőbbsége mindmáig vitatott. együttjár, minél jellegtelenebb Az Akadémia, van- a Nyelv- legyen a nyelv, művelő Bizottság ki nem mon- Itt sem magyar »specialitás- dott szándéka ma is, hogy Ka- sál- állunk szemben: a politizinczy racionalizmusa alapján kából ismert Churchill évekkel kanonizálja a beszélt és írott ezelőtt indította el a Basic nyelv törvényeit, mindenkire English-t, a nyolcszáz szóra reegyaránt érvényes kötelező erő- dukált angol nyelv mozgalmát, vei. A beszélt nyelv azonban A nyolcszáz szóval mindent ki már régen elvált az irodalmi, lehet fejezni, de aki nyolcszáz vagy írott nyelvtől, s emögött szóval él. alig jut tovább a munemcsak az a magától ‘értető- togatásnál. A leegyszerűsítés is döttség áll, hogy a legválaszté- világjelenség minden nyelvben* kosabb stílusú író is az élőszó- amit csak részben magyaráz a ban pongyolává válik redsze- kötelező tárgyi tudás soha el rint. sem képzelt gazdagodása. Nem kell hamut hinteni fe- Ha erre a jelenségre egyszerűnkre a henye beszéd, az el- rűen kimondanánk a nyelvronburjánzott pontatlanságok mi- tás ítéletét, aligha fejeznénk ki att: világjelenséggel állunk a valóságot. A nyelv valóban szemben. Aki az utolsó évti- élő organizmus, amely állanzedekben figyelemmel kísérte dóan változik, s Kazinczynak a francia nyelv alakulását, jog- egyáltalán nem volt igaza, amigal csodálkozik, hogy a kiasz- kor a nyelv ősképét, a romlatszikus irodalmi nyelv micsoda lan és tiszta ideát kereste. A eróziós folyamaton ment át. A nyelv ideája végső soron a helyzet nálunk sem különb, pontosság, a kifejezés árnyaltmintha most váltak volna iga- sága. A szókincset gazdagítani zán valósággá Arany aggod a! - lehet, de szegényíteni nem szamai: a nyelv eresztékei ■'riíéfe- "'Bad',’ bfiáfpedig, aminél?"ttá#jalazulnak, a magyar nyelv pan- inkban vagyunk tanúi, egyrészt talonra vetkezik. a szókincs meglopását jelenti* Vannak felkapott kiszórások,1 "' másrészt, ami ennél is veszémelyek csak nyelvtani szabá- lyesebb, fogalmi elszegényedést lyokat sértenek, de épp felbo- von maga után. Ha a kifejezés rított szórendjükkel válnak ki- szabatosságáról, a gondolat ponfejezővé. »Meg is őrülök bele!- tos közléséről mondunk le, sze— halljuk a felkiáltást, s nem génytbbé válik a nyelv, s szejut eszünkbe számonkérni a gényebbé válik a beszéd, amely nyelvtani pontosságot, mert ez folyamatos mondatok helyett a a suta szórend valami komoly- vezényszavakkal kényszerül be* kodó-tréfás jelentést ad a mon- érni. datnak, amelyből önként kő- Sajnos újságjaink sem járnak vetkezik, hogy igazán nem kell mindig jó példával elöl. A mikomolyan venni, hogy az »ide nap került hozzám kitűnő nyelszúrd a rozsdást!« felszólítás- vészünk, Fábián Pál tanúiménak sem tesz senki eleget, még nys, melyet egyik lapunk nyelakkor sem, ha valóban kétel- véről írt. Legfontosabb megálkedik az illető szavaiban. lüpítása általános érvényű: a A legkomolyabb nyelvész is legtöbb magyar újságnak kilegfeljebb megcsóválja a fejét alakult az állandó szókészletei az ilyen kijelentésekre, de egy (érdemes lenne egyszer szómásfajta folyamatnak is tanúi számlálást csinálni, hány szóvagyunk, aminek lélektani oka val él a magyar sajtó!), s ez nyilván a siető, modern élet- a szegényes állomány isméiben keresendő. Megszoktuk a lődik napról napra. De ezzel a rövidítéseket. KISZÖV, ME- szegényes készlettel beérjük a SZÖV, KISOSZ, stb. vagy őre- beszélt nyelvben is, vagy ott gébb kollégáikat, a MÁV, HÉV, még rosszabb a helyzet, hisz a Stb. Persze közben olyan rövi- fogalmi elszegényedés mellett dítések is közkeletűekké vál- tanúi lehetünk egy újabb, tátak, amelyeknek értelmét azok volról sem örvendetes jelenségsem tudják, akik használják: nek, a szócsonkításnak, tessék csak megkérdezni, hány Mindez természetesen nemember tudja, hogy mit jelent a csak az írók és nyelvészek dolMÜNŐSZER. vágy akár a sok- ga. Valamennyiünké, akik szókai szolidabb és kevésbé félre- ban, vagy írásban a magyar érthető KERAVILL! Nyilván nyelv csodálatos hangszerét ez a rövidítési divat hozta ma- használjuk, gával, hogy ép szavainkat, is Csányi László TASNADI VARGA ÉVA: Vers a XXII. Kongresszusról Milyen lesz akkor mondd meg, ha eljött már a béke. s nem adnak többé fegyvert a gyilkosok kezébe? Habos tej ring békésen, és hófehér sajtár, más íze lesz a csóknak, a szónak, amit adtál. Milyen lesz akkor mondd, ha atomtámaszpontok helyett új erdők nőnek, s fényt ringatnak a lombok? — ha ágyúk helyett otthont mutat a vonatablak, más fénye lesz a holdnak, a messzi csillagoknak. Milyen lesz akkor mondd, ha bátor lesz az ember, s örökké tartó kötés tartja össze a Renddel? I Ha nincs már háború és dús a földek vetése, s kalács fonódik jelként az asszonyok kezére. .. Milyen lesz akkor mondd, ha nincs már harc szívedben, ha megbékültél végleg, és veled együtt minden i épít. alkot és formáz. És akkor majd meglátod, i hányán teremtik újból a vajúdó világot.
