Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-14 / 11. szám
4 tolna megyei népüjsag 1962. január 14. A BRIGÁD (4.) Hogyan tovább? Az Orbán-brigád a vállalat . egyik erőssége. Nincs az a megbízatás, amit ne végeznének el eredményesen. A múlt hónapban ' egy értekezleten vettem részt, ahol az egyik szekszárdi vállalat igazgatójától többek közt számon kérték, hogy mikor kezdik meg azt a beruházást, amit még az év végéig el kell végezni. Egy több tízezer forintba kerülő magasfeszültségű vezeték építéséről, illetve vezetékcseréről volt szó, ami megoldaná a vállalat energia-nehézségeit. Az igazgató hivatkozott arra, hogy a szerződést szabályszerűen megkötötték, a határidő egy hét múlva lejár. Addig a kivitelezőtől nem lehet szá- monkérni a munkát. Kiváncsi voltam, mikor kezdenek hozzá Orbánéit. Eltelt a hét, alig volt valami jele annak, hogy dolgoznának. Vasárnap reggel aztán »megszállta« a Széchenyi utcának a városközponttól a Hár- mashídig terjedő szakaszát a brigád. Sötétedésig dolgoztak a régi vezeték bontásán, az új, nagyobb keresztmetszetű vezeték felszerelésén. Minden úgy ment mint a karikacsapás. Másnap, azaz hétfőn este bekapcsolták az áramot a lakásokba, üzemekbe, üzletekbe. Egyhetes munkát végeztek el két nap alatt. Mint megtudtam, a brigád zöme az előző héten még vidéken dolgozott. Néhányan bejöttek »terepszemlére«, hét közben felállították a két oszlopot, bent a vállalat központjában mindent előkészítettek a nagy vasárnapi »rohammunkára«. így az anyagok, szerelési elemek előregyártva, készen álltak, mire kikapcsolták a?,, ájramot az utcában és nekiláttak á magasfeszültségű vezeték kicserélésének. Mindezt teljesen önállóan. Művezetőt ritkán lát a brigád, önálló a munkaszervezésben is. A vállalatnál szinte kivételes helyzetet, önállóságot »verekedett ki« magának a bérezésnél. No, nem arról van szól, mintha Orbánék külön normák alapján dolgoznának. Ugyanazt kapják egy-egy munkáért, mint az iparban bármely villanyszerelő, hálózatépítő brigád. A kapott bér felosztásában nyilvánul meg ez az egyedülálló önállóság. Amikor 1953-ban megtörténtek a besorolások, a szakmunkásoknak 7,20- as, a segédmunkásoknak 4,bu-as órabért állapítottak meg. Két szakmunkás — a brigádvezető és helyettese — kiemelt órabért kapott. A legközelebbi brigádgyűlésen megállapították, hopv ez a besorolás igazságtalan. A brigádban ugyanis nincs éles határ a szakmunkások és segédmunkások között, majdnem ugyanazt a munkát végzi az egyik is, mint a másik. Emelni a segédmunkások bérén nem lehetett. Egy megoldás volt csak — és ezt maguk a szakmunkások indítványozták —. hogy az össz-órabérkereten belül csökkentsék a szakmunkások órabérét és emeljék a segédmunkásokét. így aztán nem ritka az olyan segédmunkás — ma még az, de talán holnap már leteszi a szakvizsgát — akinek órabére megközelíti a vizsgázott szakmunkásét. A listát beterjesztették a vállalat vezetőségéhez, ott jóváhagyták, azóta ennek alapján számfejtik a béreket a brigád tagjainak, illetve a brigád által megállapított órabérek arányában osztják fel a közös munka eredményeképp elért keresetet. A bérkerettel azóta is önállóan gazdálkodik a brigád, hol az egyik, hol a másik tagnak szavaznak meg órabéremelést, de előfordult már — ha az illető nem dolgozott rendesen — csökkentés is. A közelmúltban történt, mégpedig Pistával, a brigád tanulójával. Gödé László, a brigád egyik régi tagja említette meg egy este, munka után, a szálláson: — Nézzétek, gyerekek. Már harmadik napja dolgozom együtt Pistával. Nagyon szorgalmas gyerek, soha sem kell biztatni. Ügy megfogja a dolog végit, mint a brigád bármely tagja. Emeljük fel az órabérét. — Nem lehet, hiszen tanuló. — Nem baj, akkor másképp segítünk a dolgon. Fizetés volt éppen, még frissek voltak a fizetési borítékok. Nem is kellett kimondani az indítványt, de mindegyik brigádtag belenyúlt a borítékba. Ki tíz, ki húsz forinttal »fejelte meg« Pista fizetését. És azóta ez minden fizetéskor így van. Lehet, hogy ez a módszer nem mindenben felel meg a paragrafusoknak, mint ahogy a brigád egész bérgazdálkodása — ha a törvény betűjét nézzük — erősen kifogásolható lenne, de a szocializmus építőinek jellemvonása bontakozik ki ezekben a dolgokban. Egy revizor bizonyára találna kifogásolnivalót a brigád szerszámgazdálkodásában is. Ugyanis Orbánéknak egész komoly szerszám-állományuk van. És nem mindegyik szerszámhoz jutottak »szabályszerűen« hozzá. Például jó minőségű cigányfúrót nem lehet kapni a boltokban. Apró tétel — a vállalati anyagbeszerzők sem szívesen járnak utána. Osz- szeadták a pénzt, vettek maszektól. Egyébként már csaknem törvénnyé vált, hogy a kisebb ösz- szegű jutalmakat, amit a brigád kap és nem érdemes rajta osztozkodni, szerszámbeszerzésre fordítják. Nem egy szerszámjuk a MÉH-től származik, ócskavasként vették, majd »házilag« hoztáic helyre. A közösségi érzés — egymáson való segítés számtalan példáját lehetne sorolni. És ha feltesszük a kérdést, hogyan haladjon tovább a brigád, a válasz csak az lehet, hogy a megkezdett úton. De — befejezésül — talán nem árt néhány észrevételt tenni. Az évek során kialakult új jellemvonások, az öntudat, egymás segítése, áldozatvállalás inkább csak befelé nyivánul meg. Egészséges dolog a rátartiság, a büszkeség érzése amiatt, hogy a brigádnak neve van a vállalatnál, jó vonatkozásban emlegetik mindenütt, ahol járt, dolgozott. De egy fecske nem csinál nyarat. Orbánéknak többet kellene törődniük azzal is, hogy mi van a brigádjukon kívül. Maga az sem helyeselhető, hogy olyan alapos próbának vetik alá azt, aki a brigádba kéri felvételét. Sokkal szebb lenne, ha nevelő munkával érnék el, hogy egy rossz munkásból kiváló dolgozó legyen. Szép dolog az összetartás, az az elhatározás, hogy »ameddig csak lehet, együtt maradunk«. De szélesebb távlatokban kell gondolkodni. Előbb-utóbb igenis, szükség lehet arra, hogy a brigád egyik-másik, vagy néhány tagja kiváljon a kollektívából és egy másik brigádot »vegyen kézbe«. Adja át tapasztalatait, amit pár év alatt a szocialista «brigádban szerzett, »csináljon« a gyengébb brigádból is szocialista brigádot. Még ha átmenetileg csökken is a keresete. Mert a Szovjetunióból, ahonnét a kommunista brigádok híre eljött hozzánk, és példájuk nyomán bontakozott ki nálunk is az új versenyforma, egyre több az ilyen hír is. Szocialista brigádok százaira, ezreire, szocialista műhelyekre, üzemrészekre van szükség, hogy mielőbb eljussunk a szocializmusba. Hogy mit tesz ezért a Tolna megyei Tanács Építőipari Vállalat négyszeres (ha az elmúlt félév alapján is megkapja az oklevelet, akkor ötszörös) szocialista villanyszerelő brigádja, arról R-?jd egy év múlva számolunk be. Jantner János • • József Attila Nevelőotthon Fiókák, akiket az élet vihara kisodort a családi fészekből. Szülők közt támadt viszályok során a fészekből kihullt fiókák, a szülőket örökre elvesztett fiókák. , i Uj otthont kaptak az elveszett helyett. Soknak kis életében annyi tragédia történt már, hogy egy életre is elég. Sokan keresztülmentek már olyan megpróbáltatásokon, hogy felnőtteknek is elég lenne elviselni. Ám, a jelen feledteti a múltat .. i A sok kis fiókát közös fészek melege élteti, lesimítja a tiszta, gyermeki homlokról a gondok redőit, az öröm tiszta mosolyát csalja a kis, kerek arcokra. Elmúltak a gondok, mióta beléptek a kapun, amelyen csak kis tábla hirdeti: „József Attila Nevelőotthon”. A szülők helyett sok-sok szülőt kaptak, akik valamennyien féltő gonddal gondoskodnak róluk. És sok testvért kaptak, akikkel közös a legkisebb gond, a legapróbb öröm .., Egyéni tanulás folyik éppen, amikor közéjük toppanunk. Barna, szőke, fekete fejek hajolnak szorgalmasan a könyvek fölé. Ki földrajzot, ki történelmet, ki matematikát, 1U magyart tanul. Amikor szünet következik, a csendes terem egyszeriben megelevenedik, a komolyan tanulók vidáman csivitelő fiókákká válnak. Ilonka a Toldival birkózik. Egy-két fennakadással végigmondja az első éneket. Kis eleven, feketehajú szomszédja a földrajzkönyvet bújja. —- A történelmet jobban szellonka a Toldi-val „birkózik”. retem — mondja Ilonka mosolyogva, örömmel. — Abból mindig ötösöm van.,, Melegítős, kócos hajú kislány ül az egyik hátsó padban. Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének főhőséről, Nyilas Misiről ír fogalmazást A címet fél füzetoldalnyi rajzzal folytatja, a komor, méltóságteljes debreceni kollégium rajzával. Irénnek a rajz a mindene, erre akarja alapozni életpályáját. — A képzőművészeti gimnáziumba akarok menni Pécsre — mondja magabiztosan, szerényen. A tanulásnak vége, szabadírén a képzőművészeti gimnáziumba készül foglalkozás következik. Néhányan kézimunkát vesznek a kezükbe, mások asztalitenisz-ütőt húznak elő padjukból, és iramodnak az előcsarnokban álló pingpong-asztalhoz. A kisebbek közül néhányan sakkozni kezdenek. Szórakozási lehetőségük van bőven. Televíziójuk is van, és nemrégiben alakították meg a báb-szakkört. Ök maguk csinálják a bábokat. Be is mutatják azokat örömmel. Szeretnek beszélgetni. El-el- .iórnak hozzájuk a községi, a járási párt- és tömegszervezeti vezetők. Elbeszélgetnek velük a nemzetközi helyzetről, az ország helyzetéről, hogy el tudjanak igazodni az életben. Amint beszélgetünk apró- cseprő dolgaikról, örömmel újságolják, hogy tavaly országos bajnokságot nyertek a nevelő- otthonok közt rendezett kézilabda-tornán. — Először a hőgyészieket győztük le ... aztán a soproniakat ... aztán a pettendieket.., végül a pomáziakat. összesen öt csapatot kellett legyőznünk, hogy mi, bonyhádiak legyünk az elsők. — Mi meg itthon szurkoltunk, amikor Pesten játszottatok — elevenítik fel a mérkőzések izgalmát. A tanulás, a szórakozás mellett a munkát is megismerik. Beosztás szerint segítenek a főzésben, a takarításban, felszolgálnak az étkezésnél, mosnak, vasalnak, a parkot takarítják, nem állnak majd meglepetve, ha kikerülnek az életbe. Akik pedig már elkerültek, rendszeresen visszajárnak ide, az otthonba, a „szülői házhoz”, Volt olyan növendék, iki Tokajban jár gimnáziumba, és eljött a karácsonyi szünidőt eltölteni. A nevelőotthon valóban otthonuk, Bognár István A négy „bábos”... Tizenkilenc csapod halszáz munkása választott szakszervezeti bizalmit Szakszervezeti vezetőségválasztásra készülnek a Paksi Konzervgyárban Két héttel ezelőtt kezdték meg| a Paksi Konzervgyárban a szak- szervezeti vezetőségválasztásra va ló előkészületeket. A gyár szak- szervezeti bizottsága a múlt év végén tartott gyűlést, amelyen tájékoztatták a dolgozókat a szak- szervezeti válaszás menetéről, időszerűségéről. A konzervgyár 600 dolgozójának több mint 80 százaléka tagja az ÉDOSZ-nak. A választás, előkészületei napjainkban is folynak. A hét végén a gyár üzemrészeiben tartották meg a bizalmi választásokat. Tizenkilenc csoport választott bizalmit. A bizalmi választásokon beszámolnak a csoportok bizalmijai munkájukról, feladataikról és a dolgozók jelölése alapián választják meg az új bizalmiakat. A bizalmi választások tapasztalatait felhasználják majd a szakszervezeti bizottság beszámolójának előkészítéséhez. A vá| lasztást megelőzően bizalmi értekezletet tartanak, elkészítik az ütemtervet, amely szerint lebonyolítják majd a szakszervezeti bizottság újjáválasztását. A konzervgyárban az üzemi pártszervezet és gazdaságvezetés jelentős segítséget adott ahhoz, hogy január 23-án a választás sikeres legyen. Ugyanis a konzervgyári szakszervezeti bizottság újjává- lasztására, mely az ÉDOSZ alapszervezetei között első lesz a megyében, meghívják vendégként a megyében működő tíz szakszervezeti alapszervezet képviselőit is, hogy a7j itt látottak, hallottak hasznosításával készítsék elő üzemeikben a szakszervezeti szer-vek újjáválasztását. Január 23-án a szakszervezeti vezet őség választással egy időben az üzemi társadalmi bíróság tagjait is megválasztják a konzervgyár dolgozói.
