Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 11. szám

»962. jariuär ti. Tolna megyei népújság 3 UTAZÁS a belecskai hajtatóház körül HOSSZÚ HUZAVONA UTÄN, tavaly elkészült végre a belecs­kai Szabadság Tsz hajtatóháza »Végre« — sóhajtott a tsz elnöke, aki — a tagokkal együtt — alig győzte kivárni a Luca-székénél is lassabban készülő létesítmény átvételét. A tagok sűrűn mond­ták, hogy nem készül el soha. Végre mégis tető alá került és úgy látszott, most már lesz belő­le valami. A szövetkezeti gazdák elkezdhetik a korszerű palánta­nevelést és a téli hónapokban primőr árut; paradicsomot, pap­rikát, salátát küldhetnek a pia­cokra. »Végre« — sóhajtott meg­könnyebbülten a szekszárdi Mező gazdasági Gépjavító Vállalat ve­zetőgárdája is. örültek, hogy végre átadhatják a hajtatóházat. Rengeteg bajuk volt ezzel a lé­tesítménnyel. Ilyet még nem csi­náltak és gyakorlatlanságuknak drágán fizették meg az árát. Egyebek között, kevés híján 200 ezer forint kártérítést kellett fi­zetniük a tsz-nek, mert nem ké­szültek el határidőre. »Végre« — sóhajtott a Tsz Be­ruházási iroda is. Egyszóval min­denki megkönnyebbült, hogy sor kerülhetett á'z épület átadására, átvételére. Mindez 1961 novem­berének középén történt. A kivi­telező vállalat illetékesei aláír­ták a hibajegyzéket és ezzél a belecskai nagy hasznot, sok jöve­delmet ígérő üvegház kínos, ke­serves története úgy látszott, vé­get ér. Sajnos, nem ért véget. CSÜTÖRTÖKÖN JÁRTAM BE- LECSKÄN. Az elnök megmutat­ta az üvegházat, s a látvány si­ralmas. Lenni kellene már ben­ne piros paradicsomnak, zöld paprikának, s ehelyett nincs más, csak 12 000 fej csenevész saláta A paradicsompalánták elöreged­ve fonnyadoznak, mert nincs ho­vá kirakni azókat. A szellőztető ablakok nem zárnak jól, kétujj- nyi rés tátong, s azon akadály­talanul áramlik be a hideg. Az üvegeket leszorító tömítőlécek ki­hullanak, a tagok a réséket új­ságpapírral próbálják úgy ahogy el tömni. Az egyik kazán műkö­dik, a másik nem. Amikor sze­les, hűvös az idő, az üvegházban a talajmenti hőmérséklet még a minusz 1 fokot is eléri, s ezért fennáll a fagyveszély... A melegház álapterülete 600 négyzetméter. Tervek szerint a szövetkezeti gazdák december vé gén piacra akartak dobni 12 000 fej salátát.' Az előbb- említett ökok miatt a salátából nem lett semrhi. Áz 'üvegházban nagy a hőingadozás, a ' növényzet hem fejlődik kellőképpen. Mivel a sa­láta még mindig az üvegházban van, nincs hová ültetni a para­dicsomot. A tsz vezetői úgy gon­dolták, a saláta helyére kerül majd, és március végéig még be­érik. Máris bizonyos azonban, hogy ez a tervük nem sikerül. A kár legalább 50 000 forint. A TSZ FELÉPÍTTETTE tehát a hajtatóházat, 1 millió 200 000 forintos költséggel, de nem tud­ja használni. A létesítmény ren­geteg bosszúságot okoz a szövet­kezet vezetőinek és gazdáinak. Joggal kérdik a kivitelező vál­lalat vezetőitől; hát szabad így dolgozni? .Szerdán ott járt Be- lecskán az Iregszemcsei Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézet egyik szakembere, ö is azt állapította meg, hogy az üvegházban nagy a hőingadozás, s ezért nem fej­lődhet benne a növény. Pere Ferenc, a Szabadság Tsz elnöke jogosan kívánja és sür­geti a szekszárdi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatot. Csinálják meg végre úgy ezt a fontos léte­sítményt, hogy használni lehes­sen. Az elnök úgy tudja, az üve­gezést a budapesti Üvegező Ktsz végezte.. Nem ártana megnézni hogy az Üvegező Ktsz miképpen hagyhat maga mögött ilyen ha­nyag munkát. Amit Belecskán csináltak, abban nincs sok kö­szönet* BESZÉLTÜNK a szekszárdi Mezőgazdasági Gépjavító Válla­lat igazgatójával, elismeri a fenn­álló hibákat, de arra hivatkozik, hogy a termelőszövetkezetben sincs; minden rendben. Okolja a tsz-tagokat, azok. hozzá nem ér tését. Az igazgató elvtárs elmond­ta, hogy a hajtatóház kazánját szakértelem híjjáh kezelik. Ros«z tüzelőanyagot használnak. Ez mind igaz lehet, a- tények azon­ban tények maradnak. A belecs­kai Szabadság Tsz nagy állami költséggel felépült hajiat.óháza egyelőre használhatatlan. Nincs más kötelessége az illetékesek­nek csak az, hogy a lehető leg­gyorsabban hozzák rendbe, amit elrontottak. Ez a termelőszövet­kezet és a népgazdaság érdeke is. — Sz. P. — Az Állami Budapest Táncegyüttes Tolna megyei vendégszereplése Már megjelentek megyénk több községében a plakátok, ame­lyek az Állami Budapest Táncegyüttes vendégelőadását hirdetik. Az első előadásra január 30-án Szakoson kerül sor. Ezt követően előadást tart az együttes Kurdon, Dombóvárott, Bonyhádon és Iregszemcsén. majd második útja alkalmával áprilisban Zombán. Szekszárdon, Faddon, Bátaszéken, Bogyiszlón és Simontornyán. Képünk az együttes egyik előadásából mutat be jelenetet. A parancsnok egyre öntötte magába a tömény szeszt, és egy­re szidta a rádióst, valamint an­nak apját, anyját és összes ro­konságát. — Mi lesz már?! Még most sincs összeköttetés?!... A rádiós megtörölte izzadt hóm lokát és tovább csavargatta a gombokat. Egyszerrel felordított. — Parancsnok úr! Saigon je­lentkezik! A főhadnagy, mint egy párduc rohant a készülékhez. — Halló Saigon... Itt Futing- ra... Jelenleg csend van min­den felé... Az erődön belül is nyugalom honok Talán csak a vihar tombol még erősebben, mint néhány órával ezelőtt. Va­lóságos felhőszakadás zuhan az erdőre .., őreink alig látnak túl 20—30 méteren ... — Halló Futingra ... Haló Fu- tingra ... Itt Saigon ... Hatal­mas vihar tombol Saigon felett is... Egyetlen gépünk sem tud felszállni... Őrködjenek éberen! — Halló Futingra... Itt Ká- Bán ... Colonel Simon ... Jelen­tést kérek! — Minden csendes... Hatal­mas vihar és felhőszakadás van az erőd felett. A katonák behú­zódtak szálláshelyeikre, és re­ménykednek. A kegyetlenül rossz idő mintha kedvre derítette vol­na őket, — Főhadnagy úr ..; A futing- rai erőd sorsa az ön- kezében, van. Ká-Bán felett is tombol a vihar.. s Támadás esetén • ejtőer­nyős segítséget nem küldhetünk! A Na-faci és a Ba-káni erőd egy- egy . százada ■ azonban • készenlét-" ben áll. Ha szükség van rájuk, azonnal indulnak.... — Köszönöm monsieur colo­nel a törődést. Nagy kő... A főhadnagy egyszerre meg­dermedt a készülék előtt. Mintha a pokol szabadult vol­na az erődre Az épületek, a fa­lak megremegtek. Egyszerre mintegy harminc akna robbant az erőd falán, és egy jó pár a falon belül. Néhány pillanatnyi dermedtség után a parancsnok beleordított a készülékbe. — Támadnak a vietnamiak ..: ! Az erőd udvarán vad szalad­gálás kezdődött. Hirtelen mintha mindenki megzavarodott volna. Senki sem találta tüzelőállását. A hatalmas felhőszakadásban . min­denki pillanatok alatt bőrig ázott. Az altisztek nem üvöltöttek, csu­pán a fiatal hadnagy akarta túl­ordítani az elemek zaját, és a vi­etnami fegyverek hangját.. i Nem sikerült neki..; Az első sorozat után hamaro­san megérkezett a második, sőt a harmadik is. Az aknák, tépték, rongálták a falat, könyörtelenül. kíméletlenül. A falon belül rob­bant aknák megtizedelték a Ié- gionistakat. Több sebesült fet- rengett az, udvar kövén, sőt né­hány halott is volt már. A lövészek és géppuskások el­foglalták helyeiket - és tüzelni kezdtek a vadon felé. Néhány perces hasztalan lövöldözés után a hadnagy kiadta a parancsot. — Reflektorokat felgyújtani! A hatalmas fénycsóva rávető­dött az esőszőnyegre, de az szin­te áthatolhatatlan akadályként tornyosult előtte. Nem tudta át­törni, sőt a vízzuhatag furcsa módon visszaverte és megsokszo­rozta a fényt. A hadnagy azonnal parancsot adott • a reflektorok eloltására. 13 óra 15 perc' volt, a támadás 13 óra 5 perckor kezdődött. A bejárat felőli oldalt lőtték leg­erősebben, A falak megrongálód­tak, az erőd oda összpontosított nehéz fegyverei tehetetlenek vol­tak. A falon hatalmas sérülések tátongtak. Az égjük géppuskafé­szek örökre elnémult. Három ke­zelője —; egy olasz és két ma­gyar — a fegyver mellett fe­küdt elhunyva, kettő arccal a föld felé, egy pedig han.vaW fek­ve. Ez utóbbi szétroncsolt, véres arcát tisztára mosta a vigaszta­lanul Zuhogó eső... (Folytatjuk.) ’ iVe súgjunk, édesapám karácsonyi vakáció han­gulata az „öreg diáko­kon” is erősen érződött. Az ünnep utáni tanítás megkezdése előtt arról folyt az eszmecsere, ki hol szil­veszterezett, milyen vicceket hallott a disznótoros vacsorán. A tananyagról és a felkészülés­ről nem sok szó esett. Kecskeméthy György, a tol- nanémedi általános iskola igaz­gatója a történelmet tanítja a dolgozók esti iskolája Vili. osz­tályában. Elnéző jóindulattal veszi tudomásul, hogy mindig ugyanazok az asszonyok jelent­keznek felelésre. Nem is cso­dálkozik különösképpen. Az órakezdés előtt hallotta, amikor a férfiak imigyen bíztatgatták az „iskolatársnőket”. „Asszo­nyok, most magukon van a sor, hogy megmentsék a Vili. osz­tály becsületét”. A tolnanémedi dolgozók esti iskolája nyolcadik osztályának tizenhárom tanulója van, több­ségben termelőszövetkezeti ta­gok, brigádvezetők, munkacsa­pat-vezetők, nők és férfiak. A legfiatalabb húsz éves, a leg­idősebb, Miklós Lajos, a köz­ségi pártszervezet titkára az 50. évébe fordul. — összeszokott, jó kis tár­saság, s mind az öten (öt pe­dagógus tanítja a hét tantár­gyat) szívesen foglalkozunk a felnőttek oktatásával — mond­ja Kecskeméthy György igaz­gató. — Szinte megható az a lelkiismeretes igyekezet, ahogy a napi munkájuk mellett „öreg diákjaink” az osztály foglalko­zásokra felkészülnek. A kará­csonyi vakáció után azt tapasz­taltuk a felnőtteknél is, amit az iskoláskorúaknái. Kicsit ta­lán elszoktak a rendszeres tanu­lástól. Egy-két foglalkozás után aztán újból visszazökkennek a rendes kerékvágásba. Nem félt­jük „öreg nyolcadikosainkat”, tavaly a hetedik osztályban is kitettek magukért tanulmányi átlagukkal. Móricz Istvánná két gyermek anyja, a hetedik osztály anya­gából jelesre vizsgázott. Az idei osztályzatai is eddig jelesek. Mezei Lajosné öt iskoláskorú gyermeke mellett tanul, és a termelőszövetkezetben dolgozik. Győri János, a tsz kertésze szintén eminens tanuló. Szeret­nénk, ha a nyolc általános is­kola elvégzése után beiratkoz­nának a kertészeti techni­kumba. — Kecskeméthy György az iskola igazgatója, szémmel- láthatóan örömmel beszél az esti iskolásokról. Hangjából a szeretet és az elismerés csendül ki. Miklós Eszter pedagógus má­sodik éve tanítja a dolgozók esti iskoláján a magyar irodal­mat és a nyelvtant. Megelége­detten nézi a padban ülőket. Teljes a létszám. Hiányzó nincs. Az osztálykönyvbe bevezeti a szokásos bejegyzéseket, s tan­rend szerint nyelvtan óra kö­vetkezik. A fiatal „tanító néni” úgy szólítja a felelőket, ahogy az osztálynaplóban névsor szerint, egymás után következnek. A felnőtt, ha iskolapadba kerül, átvedlik diákká, átveszi a diák­szokásokat. Drukkol magáért és súg másnak, így van ezzel Mik­lós Lajos bácsi is. Szeret óra­közben „besegíteni”, súgni. És a tanító néni ilyenkor mosoly­gós, magára erőltetett szigorral figyelmezteti. „Ne súgjunk édesapám”. A Miklós családban az édes­apa a nyolcadik osztályt végzi. Eszter, a lánya, tanítónő, a nap­pali tagozaton a kis elsősöket, a dolgozók esti iskoláján pedig a magyar irodalmat és a nyelv­tant tanítja. — Megfordult nálunk a hely­zet — mondja Miklós elvtárs. — Tizenegy néhány évvel ezelőtt még nekem kellett buzdítani a lányomat. Tanulj, hogv vidd valamire az életben. Tanult is. Ma ő bíztat engem. „Tanuljon édesapám”. — Kezdetben nehezen ment, s nehezen boldogultam a tör­tekkel és a nyelvtannal. Nem is tudtam rendszeresen készül­ni, mert sok munkánk van g termelőszövetkezetben. És- ő mégis azt mondta tanuljak, mert tanulni sosem késő, s aki ma a munka miatt nem tud ta­nulni, holnap a tudás hiányá­ban nem tud jól dolgozni. Nem lehet embereket helyesen irá­nyítani, ha hiányos az elméleti, a tudásbeli felkészültség. Miklós Lajos községi párttit­kár hetenként három este a dol­gozók esti iskolájában tanul, ahol a lánya, Eszter tanít. POZSONYI 1GNÁCNÉ Az 1961—82. évi szekszárdi hangverseny évad fénypontja veit a Budapesti Mfrf Szimfonikusok hangversenye A közönség a művészeknek ki­járó tisztelettel és a régi ismerő­söknek kijáró szeretettel fogadta az együttest, élén Pécsi Istvánnal, a kiváló dirigenssel. Az ország zenei életében pótolhatatlan sze­repet betöltő zenekar két önálló művel szerepelt a hangverseny műsorán. Első számként Rossini: Tolvaj szarka nyitányát, befeje­zésül Weiner Leo: I. Divertimen- tóját hallottuk. Ezúttal is hallat­lan rutin és csiszoltság jellemez­te az 50 tagú zenekar játékát, kár, hogy a megyeháza ekkora zenekar hangzása számára is ki­csinek bizonyult. Sokkal jobban érvényesült Weiner Leo Diverti- mentója, amelyben a szerző ma­gyar népi dallamokat fon koszo­rúba a formának és hangzásnak kifinomultan választékos kezelé­sével. Az est műsorán két szólista is szerepelt. A műsor első felében Szentlőrinczy Marianne Brahms hegedűversenyével, a műsor má­sodik felében pedig Husek Rezső Liszt: Es-dur zongoraversenyével működött közre. Szentlőrinczy Marianne, akinek a szárnypróbálgatásairól a volt megyeháza falai is mesélhetné­nek, az egyik legnehezebb ver­senymű hibátlan előadásával iga­zolta, hogy nem volt véletlen az 1948-as genfi nemzetközi verse- nj'en elért második helyezése. Hallatlan magabiztosság, fölényes technikai tudás és bársonyosan meleg tónus jellemezte játékát és méltán ragadtatta el hallgatósá­gát. Kár, hogy nem adott ráadást. A zenekar finoman alkalmaz­kodó kísérőnek bizonyult és meg­látszott, hogy már nem először játszanak együtt. Husek Rezső kissé elfogódottan kezdte az Es-dur zongoraver­senyt. Később fokozatosan talált magára és művészi, mértéktartó ízlés jellemezte játékát, amelyben leheletszerű pianói, hibátlan fu­tamai aratták a legnagyobb si­kert. A kíséretet a zenekar külö­nösebb hiba nélkül látta el ugyan, de látszott, hogy mindössze egy budapesti és egy hangverseny előtti rövid szekszárdi próba állt rendelkezésre az összegyakorlásra. Létay Menyhért összekötő szö­vegét Tucsni László mondta el. O. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents