Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 5. szám

6 tíLífCW PÄKOUTZ ISTVÁN: Fürdőkádban Nem járta nálunk úri hóbort, fürdőszobánk a nagylavór volt; csatakos lett a földes konyha a pocsétáló vigalomba. Színes gömbökbe bújt a szappan, eltűnődtem a tűnő habban: ha egyszer én is, tel be-ny árban lubickolnék a fürdőkádban! Ha várva vártam is tíz évig, de nincsen későn, ami késik; s ne furcsálld ha kibuggyan számon: hihetetlen, de van lakásom! Tükörfényes a sima parkett, elcsúszástól csak az tart meg, hogy lassan járok óvakodva s emlékezve az ősz Tiboréra! Ki csak harangszót örököltem, oldódom apró örömökben; s mit hóbortnak és flancnak láttam, most itt ülök a fürdőkádban. Színes gömbökben száll a szappan, eltűnődöm a tűnő habban: mennyi mindent tett már az ember, hogy nyugton éljen, kényelemben; s a régi mérték is kísért még: csak ami nincsen az az érték, és ami megvan bármi szinten: magától értetődik minden! Csak üldögélek elmerengve, fütyülnék is, ha nyugtom lenne, de tömegszállás, cigányputri elől nem lehet hova futni; s a víz is azt csobogja zsongva: milyen sok még a fő'des konyha, ’•ogy kevésnek van fürdőkádja, hogy... mennyi minden van még hátra! \ gond, a munka még temérdek, rJég se lesz a kurta élet, le a szándékot tettre váltva r.cm élünk egészen hiába. 1958. A MI FALUNK H osszú volt ez a nyár. Úgy tűnt, mintha nem is akarnának elhervadni a lom­bok s folyóparton. Hosszú hó­napok teltek el, míg beleszé­dült egy kerge levél a habos vízbe. A hullámok elkapták, tovavitték. A férfi ott áll a folyó partján. Nézi a vizet. Látja, amint beleperdül a le­vél. Sokáig néz utána. Tudja, hogy az elhullott levéllel va- •laminek vége szakadt. S az, ami ott elment a hullámok há­tán, több mint jelkép. Nem­csak a nyár ringott el a habos vizep... Ráborul egy görbe fára. Nézi a vizet, amely lustán hömpö­lyög tova. Nyalja, harapdálja a partot. A fák között gyalog­ösvény fut keresztül. Fölötte darvak húznak el. Nem emlék­szik pontosan, azon a gyalog- Úton jött-e ide. Csodálatos mó­don a korábbi emlékek zúgnak benne csak. Ami tegnap és ma történt, arra alig emlékszik. Reggel felöltöztette a gyere­keket Mind a hármat. Egymás mellé állitotte őket, úgy gyö­nyörködött bennük. Remegett a keze. Belső indulatok hevítet­ték. Már az este is érezte ezt a hevültséget. Későn tért haza. Kakast fogott, meg galambsa­kat. Megkopasztotta őket, oda készítette a tűzhelyre. Miután felöltöztette a gyerekeket, rög­tön hozzáfogott, hogy elkészít­se az ételt. Az ünnepit. Mert érezte, hogy ünnep lesz ez a mai nap. Nyár elején levelet küldött az asszonynak. Megírt benne mindent, ami nyomta a szívét Jöjjön csak vissza. Le­gyen csak újra itt a házban, mert jaj, olyan rideg itt min­den, mióta elment. A gyerekek is furcsák, komolyak. Befelé sírnak. Reggelente könnyes a szemük sarka. A kis Gyurka nem meri ugyan mondani, de látja ő, hogy hiányzik neki az anyja. Hogyne hiányoznék, hi­szen akkor ment el tőlük, ami­kor járni tanult. Meg a mási­kak is. Sári — maholnap ki­marad az iskolából — felsír ál­mában. Nemsokára nagylány lesz. Hogyan mondja ő meg neki azokat a dolgokat, amire anyjának kell megtanítani. És Jóska is. A középső is várja. Jöjjön vissza, legyen csak újra itt velük. Megbocsát ő neki mindenért. Sohasem veti a sze­mére azt a szégyent, ami meg­esett. Hosszú a nyár, addig meggondolhat mindent. De ha a nyáron nem tud jönni, leg­alább akkor térjen vissza a házba, ha lehull az első levél a fáról... A nevét is ráírta a borí- ” tékra az asszonynak. Kusza betűkkel kanyarította oda: Kerekes Istvánnénak, Ma- gócsfalvára. Nézte a betűket, s mintha az asszonyt látta volna mögöttük. Az asszonyt, aki az ő nevét viseli, s aki immár két esztendeje, hogy itthagyta őket. Kerekes Istvánt higgadt, be­csületes embernek tartották a faluban. Amióta itthagvta az asszonya, még szánták is. A szomszédok átjártak hozzá, se­gítettek neki mosni, takarítani. Néha szóba hozták neki az asz- szonyt. Fanyarul elmosolyodott. — Majd visszajön — mondta — Nem úgy ment el az az asszonv, István. — Majd visszahozza az. igaz kenyér — reménykedett Kere­kes István, s amióta elküldte a levelet, csak fokozódott ez a hite. De ezen a reggelen már nem bírt tovább várni. Megfőzte a kakast, meg a galambfiakat. Odakészftett mindent a gyere­keknek. Aztán megcsókolta őket sorra. — Legyetek jók, majd visz- sza jövök. — Hova megy édesapa? — kérdezték a gyerekek. Kerekes István nem tudott szólni. Csak mosolygott titok­zatosan. Az izgatottságtól reme­gett a keze. Nem mondta meg a gyerekeknek, hova készül. {Hinduit az úton, vitte búbá­natát. Fiatal korában sokszor megtette ezt az utat. Észre sem vette, hogy egyszercsak meg­változtatta az irányt. Keresztül vágott az erdőn és meg sem állt a folyóig. Ott járt föl-alá, nézte az omladozó partokat, a vizet, amely lassúnak tűnt, de nagyon erősnek. Volt ott a par­ton egy öreg fűzfa. Megállt alatta, úgy nézte, mint a bál­ványt. Megkerülte, lehajolt mo­hos törzséhez. Vizsgálgatta, mintha rejtett kincset keresett volna a kérges fa oldalában. És meg is találta. Halványan, elmosódottan rajzolódott ki egy szív. Benne két név. Igen, igen, itt, e fa alatt esküdtek örök hűséget egymásnak. — Volt már neked szeretőd? — kérdezte Mária itt a fa alatt. István hirtelen nem tudta, mit feleljen. — Nekem még soha nem fogta meg férfi a kezemet — folytatta a lány — És nem is fogja senki, csak te. 1/ erekes István azt hitte, *'■ beleőrül. Milyen világos az emlék! Most, hogy itt jár- kel a parton, szinte hallani véli Mária hangját. Tépi, marcan­golja a szívét. Legszívesebben belekiáltaná a tájba: hát ha­zudtál nekem, Mária? Miért tetted, Galambos Mária? Ide kellene hoznia, meg kellene mutatni neki ezt a fűzfát. Ha elmosódottan is, de itt van még a jel, az ő nagy szerelmük jel­képe, a szív. Az esküvő után úgv éltek mint a galambok. Kerekes Ist­ván dolgozot látástól vakulásig. A nyolc hold földhöz két év múlva még kettőt ragasztottak. Nem volt nekik semmi gond­juk. És akkor, egy szép napon Kerekes István me-,,'sota a be­hívóját. A háború kinvúitotta a kezét, hogy kettészakítsa a fiatal házasokat. Lázas napok következtek. Kerekes István el­rendezte az itthoni dolgokai A gazdaság vezetésére Mária faluiából fogadtak fel egy fia­tal legénykét, Petris Sanyit. Alig volt tizenhat éves. Nyu­godtan hagyta rá a gazdaságot. És elváltak. Mielőtt kiment a frontra, hazajött látogatóba. Itthon rendben talált mindent. Petris Sanyi ügyes fiúnak lát­szott. A fronton az első vonalba ke­rült. Hónapokon át birkózott a téllel, a faggyal. Társai elhull­tak mellőle. Esténként együtt hált a halállal, s igazán csak a véletlennek köszönhette, hogv életben maradt. Egy ukrajnai faluban bekerítették őket a par­tizánok. Fogságba esett. Ott ér­te meg a háború végét. Mire hazakerült, kereken há­rom év telt el. De sokat gondolt az otthonra a három év alatt! Százszor is megálmodta a vi­szontlátást. Számtalanszor át­élte azt a pillanatot, amely is­mét összekapcsolja majd őket. Csak éppen azt. azt az egyet nem tudta megálmodni, ami mégis bekövetkezett. Feleségét és Petris Sanyit, aki azóta erős férfivá serdült, együtt találta otthon. Késő este volt már. fe­küdtek az ágyban. Kerekes Ist­ván véresre harapta a száját, s azt hitte, meghal a kíntól. Leg­szívesebben visszafordult vol­na. hogy magukra hagyja őket. Maid meg olyan gondolata tá­madt, hogv kizavarja mind a kettőt a házból. Menjenek, aho­va akarnak, ahova tudnak. De egviket sem tette. Másnap a legény végleg el­költözött, Kerekes István pedig hozzákezdett az új élethez. A felszabadulás újabb két hold földdel gyarapította a birtokot, tehát meg kellett fognia a do­log végét. Ami feleségével tör­tént. lassan elfeledte. Később, ha az esetről beszéltek a falu­ban. maga szállt szembe velük. Kiállt a felesége mellett. Nem törődött senkivel. Dol­gozott látástól vakulásig. Gyűjtött, szerzett. A házhoz is ragasztott egy darabot. Aztán jöttek a gyerekek. Egy. kettő. három .;. Néha eszébe jutott az a másik. Aki sihederként jött a j házba, s akivel asszonya meg­osztotta az ágyát. Tépte, emész- ; tette magát. Félrevonult kínjá­val. mint a sebzett kutya. így akarta orvosolni a rajta esett ■ súlyos sebet. S önmagát okoz­ta, hogy Petris Sanyit állította be a gazdaságba. Végül azon­ban mindig talált valamit, ami megnyugtatta. Legtöbbször az, : hogy nem élnek egy faluban, nincsenek közel egymáshoz. Évek múltak el. Zárkózottsá- ■ ga egyre nyilvánvalóbb lett. Bántotta ez az asszonyt is. Né­ha megpróbált a szívébe látni emberének. Elhatározta, hogy elmond neki mindent, azt is. • hogy keservesen megbánta a ■ dolgot, hogy emészti a bánat. : nem bírja már tovább a szót­lanságot. Szóljon hozzá úgy, mint egykor, vagy. ha úgy már nem is tud, legalább embersé­ges legyen hozzá, ne éljen mel­lette úgy, mintha nem is tar­toznának együvé. Kerekes István máig sem tudja, hogy azon a három évvel ezelőtti magócsfalvi vásáron történt valami. Késő este érke­zett haza akkor is a mezőről. Az asszonyt már otthon találta. Olyannak tűnt, mint mindig. Szótlan volt. akár ő. De. ha job­ban szemügyre veszi, tán észre­vette volna, hogy megint más volt már ez az asszony. A szí­vébe beleköltözött újra annak a másiknak a susogása, aki si­hederként került egyszer a házba, s aki legyőzte őt. Az őszre tél, a télre tavasz jött. De micsoda tavasz! A kör­nyéken egymás után alakultak a tsz-községek. S egy napon Kerekesák porti3 án is megje­lentek a szervezők. István gaz­dával az istállóban, feleségével a jó meleg konyhában beszél­gettek. Órákig vitatkoztak — eredmény nélkül. Este így szólt az asszony az urához. — Nem lépünk a közösbe, István? — Meglátjuk. — mandte az ember. — Ha mindenki be­lép ... — Mi akkor se, nem leszek én senki cselédje — pattogott az asszony. Aztán még mást is mondott. Kikötötte, ha chV'rja a belépési nyilatkozatot, hátat fordít a háznak. — Bolond vagy, te — mondta neki István. P gy hét múlva elment az asszony. Nem szólt sem­mit. csak összepakolta a holmi­ját és elment. Kerekes István akkor már tsz-tag volt. Az asz- szony pedig beváltotta a sza­vát. Itthagyta őt is. a gyerekeit is. A férfi nézi a vizet. A hullá­mok nyalják a partot, mint seb­zett kutya a sebét. A folyó kö­zepén örvény játszik, elkapja a beléhullott faleveleket. Megpör­geti. megforgatja őket. maid meg tovaviszi a víz a leveleket Igen. tudja ő. hogy nem az volt az igazi ok. Az a m*sik is kö­zösben dolgozik azóta. Galam­bos Mária mégiscsak tsz-tag- nak a ... Meghökkent a gondolattól. Hivatalosan még nem váltak el. Nem lehet Petris Panyinak a hites felesége. Talán nem is igaz, amit beszélnek. Talán nem is volt igaz az a két év, ami elmúlt. Hull, hull a lomb a vízbe. Itt van az ősz. Eszébe jut a levél, amit a nyár eleién írt. „De. ha a nyáron nem tudsz jönni, leg­alább akkor gyere vissza a ház­ba, ha lehull az első levél a fá­ról ...” S íme. hullnak a leve­lek. A Nap nyugvás előtt áll vörösre festi a tájat. Eszébe jutnak a gyerekek. Tebetetle" mozdu’atot tesz. mintha e1 akarná törölni mindazt, am* lát. Aztán elindul az ösvénye” hazafelé. Várják otthon a gye rekek. Horváth János (Folytatás az 5. oldalról.) adásnak. Kezdődik a tánc, és nézd, ott van Iluska. Az öccs csak bámult, álmélko- dott. aztán halkan mondta: — Te bátyám, szakasztott Ré­vész Treszka. — Nem egészen az, csak a lá­nya, Kelemen Ilonka, Ilus az életben is. A mulatságban majdnem bot­rány kerekedett, hogy a pesti vendég Kelemen Ilonkát mond­hatni teljesen lefoglalja, ha leké­rik tőle, alig fordulnak egyet- kettőt vele, már jön ez a csőnad- rágos, csukaorrúcipős alak és vi­szi. forgatja Ilonkát. Jóval éjfél után. amikor men­tek hazafelé, azt mondja az öccs: — Te, ez a lány úgy táncol, mint egy angyal! — Én azt hiszem — mondja a bátty —. úgy táncolt, mint egy menyasszonyjelölt... Most már hazáig hallgattak mind a ketten, és csak akkor szó­laltak meg, amikor a mögöttük ballagó családtagokat kellett lé­pésre biztatni. A következő reggelen a háznép még aludt, amikor a vendég nagy gonddal me.gborotválkozott. fel­öltözködött és ment a szövetke­zeti cukrászdába. Meg kell hagy­ni, nemcsak a pesti vendég felej­tette magát a cukrászdában, de a feketék sem sikerültek ezen a napon, mint máskor, és ez így ment nap mint nap, amíg a bolt­vezető nem szólt. — Ilonka, vagy a cukrászda, vagy a csőnadrágos. — Mind a kettő — mondta Ilonka, a csőnadrágos pedig már a második sürgönyt menesztette a munkahelyére szabadságmeg­hosszabbításért. Aztán egy napon felkerekedett, Budapestre utazott és ott a főnöke legnagyobb cso­dálkozására kilépését jelentette be. — Szakikám. megbolondult ma­ga, ezen az aranyhelyen nincs edve maradni. — Nézze, vezető kertárs. be kell vallanom, én úgy mentem haza, mint valamikor régen ., az európaiak, ha Afrikába utaztak, és bevallom, Ilonka nélkül nem is élet nekem az élet. Elmegyek hát, el, a boltvezetőjük úgyis kilép, hát majd leszek én helyette. És a vendég nemsokára újból megérkezett — de most már nem vendégnek — Csöndölére, csak most az állomáson valaki már várta, de a csók olyan soká tar­tott, hogy a főnök kénytelen volt rájuk szólni: — Kérem, tessék vigyázni, mert jön a következő vonat! Nekem ezt a történetet maga az új boltvezető mondta el. ami­kor Csöndölén való átutazásom­ban az eső bekénvszerített a szö­vetkezeti vendéglőbe. — Gyurikám, estére a „Sze­gény gazdagok”-at közvetíti a te­levízió. megkértem a sógoromá- kat, hogy ma helyettesítsenek bennünket — szólt be a boltba egy. a pesti Váci utcába beillő, fehérkötényes szép fiatalasszony. — A feleségem — mondta a boltvezető, és sietett a többi ven­dégeihez. Magamra maradtam. Nem so­káig. Fiatal pár kért engedőimet, hogy az asztalomnál helyet fog­lalhasson. Jegyzeteimet összekap­kodva indultam hazafelé. Csak az utcán eszméltem rá, hogy nem a megszokott budai cukrászdából léptem ki. Siettem volna hát a szállásomra, de útközben annyi ismerőssel találkoztam, hogy mi­re vendéglátóimhoz értem, a tör­ténetet félig-meddig már el is fe­ledtem. azért sikerült ilyen rap- szódikusra. Csak még annvit: szülőfalum, a mi falunk már csak annyiban kü­lönbözik a várostól, hogy itt haj­nalban csak azután dübörög fel az autóbusz, midőn már a kakas­szó felébresztett bennünket, no meg abb^n is. ho°v a kinyitott ablakon át nem zaj zúg be, hanem friss tavaszi illatok áradnak, s pattanásig szívom tele a tüdőmet 'evegővel, mert a kertekalján az erdő, már pattantgatja a friss rü­gyeket. Borsi Darázs József

Next

/
Thumbnails
Contents