Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-25 / 20. szám

1962. január 25. tolna Siegtet NEPűjsAö 3 A györei A BONYHÁDI JÁRÁS egyik községéből időnként ál-aláírások­kal ellátott levelet küldenek a szél­rózsa minden irányába. A köz­ség neve Győré. A levélírók sze­mélye ismeretlen, csak sejteni lehet hogy kicsodák. Két napot töltöttem a községben. Csúszós utcáin, a lejtőkön, az emelkedő­kön. a lépcsőkön így télidőben vigyázva kell járni, mert köny- nyen hanyattvágja magát az ember. Ám sikos útra téved az is, aki Győrében azt kutatja, hogy kinek van igaza. Elég nagy gondot okozott, és sok utánjá­rásba került az eligazodás. A haladás nagy ellensége a primitív sötétség. Tapasztaltam, hogy néhány családnak sajnos fogalma sincs arról, mi történik ebben az országban. Értetlenül és vakon nézik a györei válto­zásokat. Idegenül élnek. Vagy nem foglalkozott velük soha senki, vagy pedig lepergett ró­luk a felvilágosító szó. Az előb­bi a valószínűbb. A felvilágosító munka hiánya most üt vissza. Akad aztán néhány olyan em­ber — paraszti konjuktura-lovag — aki nagyon is eligazodik. Ki­használja az átalakulás, a for­málódás nehézségeit. Hogyan? Észreveszi, hogy a tsz-vezetőség káder-problémákkal bajlódik. Nos. ő előáll, rá lehet számítani. A vezetés rábízza, mondjuk a növénytermesztő brigádot. A konjuktura-lovagnak esze ágá­ban sincs becsületes munkát vé­gezni. Neki a beosztás másra kell. Arra. hogy több háztáji földhöz, kukoricához, takar­mányhoz jusson. Szentül hiszi, hogy nélkülözhetetlen, s ezért neki mindent szabad. Úgy gon­dolja, a politikailag képzetlen embereknek még akkor sincs igazuk, amikor igazuk van. te­hát azoktól nem kell tartania. Ezek a _ konjuktura-lovagok az előrehaladás legnagyobb féke- zői. ök nehezítik meg a vezetők munkáját, ők csinálják a leg­több zavart, s ők teszik lehető­vé a györei méregkeverők tevé­kenységét. Mindezt így előre le kellett írni. a későbbi tisztánlá­tás érdekében. Az ÁL-ALÁÍRÁSOKKAL el­látott levelek egyike január 8- án érkezett a Tolna megyei Nép­újság Szerkesztőségébe. Egy bi­zonyos Kovács József (Győrén rengeteg a Kovács) azt írja ben­ne. hogy a községben sok a sza­bálytalanság és az igazságtalan­ság. ..A vezetőség olyanokat en­ged el ipari munkára, akik 15— 20 hold földet vittek a tsz-be, de jóba vannak az elnökkel, a vezetőséggel, és megkapták az engedélyt a távozásra. Ilyen pél­dául Bocz Mihály. Verese Jó­zsef. Ledneczki Imre és még so­kan mások... A tsz-ben kihirdet­** ** ték, hogy aki lop, az meg lesz büntetve. Bocz Ferenc brigád­vezető lopott két kocsi kukori­cát és nem váltották le, és meg sem büntették. A vezetőség el­simította az ügyet”. Többek kö­zött ez volt a levélben. Elolvas­tam és indultam Győrére. Bony- hádon a járási pártbizottságon elmondták az elvtársak, hogy a járási szervekhez is érkeznek hasonló hangú, vádaskodó leve­lek. Mészáros elvtárs, a pártbi­zottság titkára arra kért, hogy nézzem meg alaposan a dolgot és személyekre való tekintet nél­kül írjam meg az igazat. Győré községben megtudtam, hogy a levelek nem mennek új­ságszámba. Sok a felelőtlen és alaptalan vádaskodás, a pletyka, a valótlan hírek terjesztése. Mindezeket a levelek írói indít­ják útnak, és az előbb említett politikailag tájékozatlan embe­rek fújják rendületlenül. Ami­kor a faluban híre járt. hogy a Petőfi Tsz könyvelőjének a fér­je személygépkocsit vásárolt, va­lamelyik házból nyomban út­nakindult a rágalmazó levél és elkezdődött a suttogás: Miből telik nekik? „A közösből. A ker­tek alatt éjjel szállítják haza a rengeteg terményt, abból az autó”. — Erről beszéltek a bolt­ban, a postán és mindenütt VOLTAM EGY CSALÁDNÁL, ők még mindig az autó-ügyet fújják. Az asszony sírt. átkozó- dott, menyecske lánya a teknő fölé hajolva szipogott. Megren­dülve éreztem, hogy ebben a házban hiába minden szó. Nem akarják megérteni. hogy az autó-ügyet illetékes szervek ki­vizsgálták. s rágalom mindazok állítása, akik lopással vádolják a könyvelőt és tisztességes csa­ládját. Hasonló eszközökkel és módszerekkel igyekszik néhány méregkeverő a község vezetőit gyalázni. a falu nyugalmát meg­zavarni, az előrehaladást lassíta­ni. Ez még sikerül nekik. Ez az átkozódó asszony főleg azzal ér­velt, hogy a könyvelőnő könnyen beszél, annak mindene van. de ő még háztájit sem kapott. Va­lóban nem kapott, de nem is jár neki, mert még egy fél napot sem vett részt a közös munká­ban szid mindenkit, s az ember csak szánakozni tud rajta, mert nem tesz különbséget a jogos és a jogtalan között, egy kalap alá veszi a tisztességesekkel a tisz­tességteleneket. A falu vezetői elvhű és becsü­letes emberek. Azon fáradoznak, hogy a közös gazdaság erősöd­jön. az emberek megtalálják számításukat. Bizonyság erre a tavalyi esztendő. A Petőfi Tsz egy év alatt rengeteget fejlő­dött, erősödött, annak ellenére, hogy nagy a munkaerőhiány és bizony sokszor a vezetőknek nem a közösség problémáival, hanem a pletykák, a rágalmak tisztázá­sával kell foglalkoznak. Bátrak, ám megvalósíthatók az idei ter­vek. Ez évben már 270 hízóser­tést akarnak értékesíteni, 50 mázsa baromfihúst akarnak el­adni. Halastavat létesítenek, to­vábbfejlesztik a gépesítést. Ösz­tönzőbb prémiumrendszert dol­goznak ki. Egy a nagyon lénye­ges. A vezetők beszéljenek ezek­ről a falu népével. Beszéljenek, hogy ilyen módon is elszigete­lődjenek a méregkeverők. hogy ne a rágalmazók hangja, hanem a jövőbe nézők szava legyen a györei közvélemény irányítója. A VEZETŐK bátran tisztítsák meg a búzát a konkolytól. Ez azért is fontos, hogy ne lehessen belekötni eltúlozva bizonyos dolgokba. Itt ez a Bocz Ferenc brigádvezető. Róla írta ez a bi­zonyos Kovács József, hogy el­lopott két kocsi kukoricát és a vezetőség elsimította az ügyet. Nem lehet megállapítani, hogy valóban lopott-e. Az viszont tény, hogy ez az ember a közös­sel nem törődik. A munkaegy­ségeket nem írja pontosan, és számtalanszor csak a napot lop­ta és saját ügyeit intézte. A mé- regkeverőknek jól jön az ilyen ember. Okot ad a vezetők rágal­mazására. S a falu lakossága, pontosabban bizonyos rétegek, az ilyen Bocz-félékkel azonosít­ják a vezetőséget. Bocz Ferenc ma már nem brigádvezető. De a közösségnek, a falu nyugalmá­nak sokat ártott. Tavaly híre járt. hogy a tsz sertéstelepéről kocsiszám hord­ják a döfföt. Újabb vizsgálat. Ez a vizsgálat is kiderítette, hogy hazugság az egész. Más eset. Ledneczki István egy alkalom­mal végigkiabálta a fél falut, hogy azért nem kap az anyja nyugdíjat, mert a vezetőség el­kente az ügyet. Kiderült, hogy azért nem kapott az öregasszony nyugdíjat, mert akkor még nem is volt tsz-tag. Ez a bizonyos Kovács József felsorolta azok ne­veit, akiket állítása szerint azért engedtek el az iparba, mert jó­ban vannak a vezetőkkel. Ez is hazugság. Ilyeneket csinálnak a györei méregkeverők. de addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. Győré bányászközség. A tsz- ben főleg asszonyok dolgoznak. Szorgalmasak és igvekvőek. So­kat tehetnek az előrehaladásért, ha minden problémát becsülete­sen és őszintén megbeszélnek a vezetőkkel, ugyanez vonatkozik a vezetőkre is. Csak így lehet befogni a györei méregkeverők száját. Szekulity Péter háta megborsódzott. Igen csúnya, elhanyagolt, gyulladásos lőtt seb vált láthatóvá. A seb annyira el­hanyagolt és súlyos volt, hogy Ti-ti apja többet volt eszmélet­len állapotban, mint nem. Gazsó megtörölte verejtékező homlokát és a lányra nézett. Az pedig az ő tekintetét kereste. — Takard be — rendelkezett a fiú. A lány ráterítette apjára a ta­karót és kérdően nézett Gazsóra. — Mi lesz vele? — kérdezte halkan. — Tovább nem szállít­hatjuk... — Hol sebesült meg? — kér­dezte vissza Gazsó, bár úgyis sej­tette a választ. — Apám a körzet szabadság- harcosainak parancsnoka — vá­laszolta határozottan Ti-ti. Gazsó egy pillanatra megtánto- rodott. Úristen! Mibe csöppent bele?! A kijárat felé tekintgetett. Mintha egy türelmetlen hang azt súgta volna: el, el innen, minél messzebbre!... Rohanj, vissza se nézz többé!... De belülről vissza­tartotta egy másik hang: várj!... itt életről, halálról van szó... lel­kiismeretes ember hírében állsz. A becsület kötelez. Nem hagyha­tod elpusztulni embertársadat... Tégy valamit... tégy valamit! De azonnal, mert lehet, hogy holnap már késő lesz... A lány aggódó arcára nézett, aztán halkan, de határozottan mondta: — Tegyél fel lavórban tiszta vizet melegedni! Engem pedig vezess fel az üzletbe... Hamaro­san visszajövök a szükséges sze­rekkel... Amint az üzletbe ért, a keres­kedő egy selyempapírba csoma­golt kicsiny valamit nyomott a markába. — Fogja uram — mondotta meghajolva —, még szüksége le­het rá. Gazsó a kórházba sietett, meg­köszönte Szalai segítségét, aki azonnal szobájába sietett, s lefe­küdt aludni. Általában a kora délutáni órákban mindenki pi­hent az erődben, a betegek is csendben szunyókáltak, s ez ked­vezett Gazsónak. A gyógyszer- szekrényből többféle gyógyszert, injekciót, kötözőszert, csipeszt rejtett el zsebében, aztán sietve visszafelé indult. Ti-ti már izgatottan várta. Ga­zsó bemosakodott, aztán meg­kezdte a szörnyű seb kitisztítá­sát. Az idősebb ember arcán a fájdalom legkülönbözőbb árnya­latai suhantak végig, olykor-oly­kor egész teste megrándult, de szó nélkül tűrt... Egy jajszó nem hagyta el ajkát... Gazsó kimosta, fertőtlenítette a sebet, majd bekötözte. Fájdalom- csillapító injekciót adott a beteg­nek, Ti-tinek pedig többféle csil­lapítót, nyugtatót és altatót adott át, pontosan megmagyarázva, hogy miből, mikor és mennyit kell beadnia. Ti-ti apja az injekció hatására és mivel nagyon kimerítette a műtét, elaludt. Egyenletesen szed­te a levegőt, látszólag nyugodtan aludt, pedig még mindig magas láza volt. Gazsó halkan súgta a lánynak: — Ne félj!... Minden rendbe jön... Most mennem kell, várnak a kórházban, de holnap ilyenkor ismét elnézek... Ti-ti a folyosóig kísérte. Ott elébe állt. — Tudod mire vállalkoztál? — kérdezte halkan. A fiú bólintott. — Nagyon vigyázz — szorítot­ta meg kezét Ti-ti. — Az életed­del játszol!... (Folytatjuk) Újabb módosításokkal szervezik a munka versenyt a Bonyhádi Zománcgyárban A Bonyhádi Zománcgyárban az elmúlt évek során többször módosították a versenymozgal­makat. 1961-ben például a négy termelő műhelyben 21 brigád versenyezett az általánosságban megadott versenyszempontok alapján. Közülük az elmúlt év­ben nyolc brigádot jutalmaztak Ez a módszer nem volt jó, mi­vel a műhelyek más-más adott­ságokkal rendelkeznek. Az 1961- ben folyó versenymozgalomról a dolgozók képletesen a követke­zőket mondták: „A cél a 100 me­ter táv, nem minden versenvző számára jelentett 100 métert Volt akinek csak 70 méter tá­vot kellett megtennie, mégis el­ső lett”. Plesz János TMK-dol- gozó a szakszervezet versenyfe­lelőse például így beszél: — Ta­valy előfordult, hogy a zomán- cozónak, amely 60 féle edény' gyártott, a versenyben vállalt mennyiségi tervteljesítésén túl 85,7 százalékos minőséget kelleti elérni a versenyvállalás szerint A gyakran megismétlődő gyárt mányvaltozás, mint tudott, erő­sen befolyásolja a minőség ala kulását, tehát a zománcozó a verseny­ben összehasonlíthatatlanul kisebb eséllyel indult, mint azok a műhelyek, ahol a mi­nőség alakulását kevesebb tényező befolyásolja. A másik hibája az elmúlt évi versenynek az volt, hogy igen megnehezítette az értékelést. A dolgozók sem az értékeléssel, sem a jutalmak odaítélésével több esetben nem értettek egyet. Az üzemi pártszervezet, amely­nek egyik feladata a termelés párt-ellenőrzése, és a szakszer­vezet. amely a munkaverseny szervezésének a gazdája, a dol­gozók javaslatainak figyelembe­vételével három versenyformát dolgozott ki az 1962-es évre. Az első versenyforma javaslata úgy szólt, hogy az egész üzem együtt versenyezzék, úgy, mint az el­múlt évben. Csak bizonyos módo­sításokat javasoltak a már ide­jét múlt versenyszempontok he­lyett. A második variáció sze­rint azt javasolták, hogy a zo­máncozó, mint fő termelő mű­hely, külön szempontok alapján a többi műhelytől függetlenül versenyezzék. A harmadik ja­vaslat — amelyet a dolgozók is helyesléssel fogadtak — úgy hangzott, minden műhely termelési adottságainak megfelelően versenyezzék, s vállalásait il­lessze bele a vállalat terme­lési és minőségi tervébe. A műhelyek és brigádok terme­lékenységi, minőségi, anyagtakaré kosági, stb. szintek elérését vál­lalták, a versenyszervezés során. A verseny értékelését a dol­gozók azzal a módosítással fogad­ták el, ha a műhely, vagy a brigád legjobb dolgozóit részesít­sék egyéni jutalmazásban. — A verseny szervezésének ez a módja, — ahogy Égi József normatechnológus elmondotta — több szempontból előnyös. Elő­nyös egyrészt azért, mert a kar­bantartók és a szerszámkészítő szakmunkások versenyzését is le­hetővé teszi. A továbbiakan elő­nyös azért is, mert a versenyt nem kampány­szerűen egy-egy dátumhoz, eseményhez kapcsolva szer­vezik, hanem a SZOT hatá­rozatának megfelelően éves időtartamra. Az eredményeket természetesen havonta értékelik, és az üzem­részek, brigádok teljesítményét az üzemi faliújságon keresztül propagálják, de a végleges érté­kelésre és a megérdemelt jutal­mazásokra, csak az év végén ke­rül majd sor. A Bonyhádi Zománcgyár szak- szervezete a munkaverseny szer­vezésével párhuzamosan végzi a Szocialista brigád cím elnyerésé­ért folyó verseny szervezését is. A gyárban eddig 24 brigádon be­lül 361 dolgozó tett versenyvál­lalást a mennyiségi és a minősé­gi tervek teljesítésére. Gazdasági .jegyzetek; Á TITOKZATOS „K" Nehéz egy jó rejtvényt meg­fejteni. Nehéz eligazodni az ipar egyes árucikkeinek jelzésén. Mert itt van például a cső­fajták jelzése. Ha kell, akkor T, ha kell akkor K jelzéssel szol­gálhat az ipar. S mindegyik be­tűjelzés egész szám-sorozattal van forgalomban. Ez okozott nem kis zavart Szekszárdon. Köztudott, hogy épül, épülget, csinálgatják, szöszmötölik a szek­szárdi szennyvízcsatornát. Ez nem jó. No nem az, hogy épí­tik ezt a rég óhajtott csőrend­szert, hanem az bosszantó, hogy ilyen lassan készül. Node azért készül. S van olyan érzésünk, hogyha elkészül, fel kell majd bontani. Ugyanis az építő vállalat K, azaz különleges csövet kért. Az ÉPEI.LÁTö küldött K-csövet. K- 250 jelzésűt. Néhány száz mé­tert már beépítettek a csőből. S az elkészült szakaszt nyomás­próbára tették. A csőrendszer a nyomást nem bírta. Folyt a víz a csőből szinte száz helyen. No­sza, megkezdődött a tárgyalás. Döntőbizottság hozott már sereg­nyi döntést. Vitatkozott már jó- néhány napot a két vállalat jo­gásza. A munka azért most is haladgat, teszegetik, de folyik a tárgyalás... Mert nem tudták a rendelők, a diszponálok, hogy a K az nem különlegeset jelent, hanem egy­szerűen annyit: karmantyús. Nesze neked szekszárdi szenny­vízcsatorna, kellett, hogy ilven titokzatos elemből építsenek?! CLOCHEMERLE Nem haltunk még el azok, kik jónéhány évvel ezelőtt jókat de­rültünk a francia filmen. Arról volt szó a filmben, hogy ... szó­val meséljék el az idősebbek a fiataloknak. De itt nem egészen olyan ügyről van szó. Ámbátor, hasonlónak is lehet nevezni. Épül Szekszárdon egy szép buszmegálló. Lepketetővel. S ahogy látom, még valamiféle ku­polacsarnok is épül mellé. Tu­dom, hogy a jövőben még majd bővítik az épületet. De már most látni a jövőt, s ez borzongatja meg hátamat. Mert az még csak hagyján, hogy a váróteremfélére olyan ab­lakokat raktak, mint másutt a WC-hez címzett mellékhelyiség­re szoktak. Kibékülök ezzel. Az­zal már kevésbé, hogy egy nyo­morult együlőkés dolgot nem terveztek a hipermodern busz­megállóba. Mert ugye, néha azért ilyen dologra is szükség van ... Vagy tán a tervezők felejtkez­tek meg e fontos „létesítmény” beiktatásáról. Nem hisszük, mert amint értesültünk, már készül a terv-módosítás. No dehát, ezt előbb nem lehetett volna az épü­letbe tervezni. Hisz az a sok pilletető megérdemel egy kétnul- lás helyiséget!-Pj-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents