Tolna Megyei Népújság, 1962. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-23 / 18. szám
4 fOEKS MEfrm fiEMJISAÖ 1962. január 233 Cigánykérdés a megoldás útján A technika bevonul a sertés* és baromfitenyésztésbe A mezőgazdaság gépesítése nemcsak a talajművelő-gépek, a betakarítás, vagy az ezekkel kapcsolódó területen halad előre, hanem az állattenyésztés vonalán is. A sertéstenyésztés egyik legfontosabb munkája a takarmányelőkészítés és adagolás. A korszerű állattenyésztési elvek megkövetelik, hogy a takarmány-keveréket minél többféle anyagból állítsák össze. Ehhez megfelelő tisztító- és mosógépekre, darálókra, porolókra és pépesítőkre, s a közöttük elhelyezett szállító- rendszerekre van szükség. A cél az, hogy a munkára csak kevés emberi erőt fordítsanak, és a gépek minél önállóbban dolgozzanak. Gép készíti az egyenletes takarmány-keveréket Jó megoldás született a nagytétényi sertéshizlaldában. Itt a különböző alapanyagok adagolása részben még kézi feladat, viszont az anyagok egyenletes ösz- szekeverését egy nagy méretű tar tályban már gép végzi. A sertések takarmány-keverékébe sok mindent kell beleadni (pl. kukorica, árpa, korpa, dara- és lisztféleségek, víz, vagy tej, takarmánymész, só, stb.) és nagyon lényeges, hogy mindezt egyenletesen keverjék össze. A folyékony anyagokat külön- külön csővezetéken, szivattyúk szállítják, míg a szemes, illetve száraz anyag serleges felvonón, esetleg pneumatikus fúvó segítségével jut a keverőtartályba. A keverőlapátokat elektromotor működteti. Csővezeték szállítja a takarmányt A takarmány szétosztását a nagytétényi üzem szintén gépesítve oldotta meg. A központi keverőtartályból — annak légmentes lezárása után — kompresz- szor-nyomással a szerteágazó csővezetékbe „kényszerítik” a sertések eleségét. Az egyes állásokhoz vezető csővezetékeken át a vályúba ömlik a kész pépes takarmány. Csupán a kiömlő csapok kezeléséhez szükséges egy dolgozó, a takarmány egyenletes szétosztására már a csővezeték méretezésénél gondoltak. Előnye ennek a rendszernek nemcsak az igen gyors, szinte teljesen önműködő munka, hanem az is-, hogy nem kell az előkészítőből sok helyet foglaló sínpályán vagy egyéb úton a takarmányt szállítani. Télen még egy különleges technikai probléma is akad: A sertések elé kerülő víznek, vagy takarmánynak nem szabad túl hidegnek lennie. Éppen ezért — de a befagyás ellen is — a szétosztásra kerülő vizet (kazánban, vagy egyéb módon) melegíteni kell, illetőleg gondoskodni kell arról, nehogy a ma már nagy számban alkalmazásra kerülő ön- itatók (etetők) befagyjanak. Utób bi célra izzólámpás, termosz-csé- szés és egyéb melegítő szerkezeteket is készítenek. Csővezetékben baladó csiga a toióbázban A baromfitenyésztés gépesítése terén is sok új történt az utóbbi években. Most csupán — az előzőhöz hasonlóan — az eleség állatok elé juttatásának néhány módszerét ismertetjük. Az előkészítőt lehetőleg a tojóház mellé kell helyezni. Itt történik a darálás, illetőleg a megfelelő keverékek előkészítése a kiszállításra. Az utóbbi időben a „gyárilag” készített, és különbö ző tápanyagokkal rendelkező, vitamindús „baromfitápok” alkalmazása terjed erősen. A kész eleséget lehetőleg az állatok zavarása nélkül kell a tojóházba eljuttatni. Erre a célra a szállítószalagok, csigás szállítók, vagy a legújabb rázócsúszdás megoldások szolgálnak. Mindegyiknek az a lényege, hogy a takarmányt adagoló személynek nem kell az állatok közé mennie, csupán az előkészítőben egy surrantón, csúzdán vagy tárolóbunkeren keresztül a kiszállítórendszerre vezeti a keveréket. Talán legjobb megoldásnak látszik a zárt csővezetékben háladó csiga, amely szállítócső két oldalán 20—30 méter hosszúságban teríti az állatok elé az eleséget. A szerkezet aránylag egyszerű, mégis teljesen automatizált. Az etetővályú végére érő takarmány-folyam kis ütközőt nyom meg, amely elektromos kapcsolón keresztül a szállítási folyamatot leállítja. Még arra sincs szükség, hogy az anyag útját figyelemmel kísérjék, és nem kell tartani attól, hogy esetleg a takarmány a szállítórendszer végén feleslegesen kiömlik. A sertések pépes takarmánya a mennyezetre függesztett csövez etc ken keresztül jut cl a központi kcverötartályból a „fogyasztókhoz”. Jubiláns ünnepségre készül a bonyhádi járási művelődési ház A cigány lakosok szama megyénkben meghaladja a hétezret. Ezért tehát nem lehet közömbös a társadalom számára, hogy milyen az életsorsuk. Ebből adódik az úgynevezett cigány- kérdés. Ami azt illeti, a felszabadulás előtt is beszéltek valamiféle cigány-problémáról. A cigányok tűrhetetlen körülmények között éltek, s a hatóságoknak nagy gondot jelentettek a bűnözés miatt. így aztán felvetődött a cigánykérdés megoldásának gondolata. Csakhogy ezt a kérdést is, mint megannyi egyéb problémát, igazi fasiszta módszerekkel akarták megoldani. Hozzákezdtek a cigánytelepek felszámolásához — a cigányok kiirtásával. Nem kell különösebben magyarázni, hogy nálunk ez a példa semmi esetre sem követhető. Mi abból indulunk ki, hogy ezeket a sok esetben félembereket egész emberekké igyekszünk átformálni, olyanokká, hogy senki se nevezze őket cigánynak, hanem egyszerűen dolgozónak, mint ahogyan nálunk a többi embert nevezik. A kiindulást a párt Politikai Bizottságának határozata ja. Ez a határozat mindenekelőtt, megállapítja, hogy a cigánykérdést nem lehet nemzetiségi kérdésként kezelni, mert a cigányság nem alkot nemzetiséget. Szétszórtsága, gazdasági viszonyai, kulturális körülményei és még egy sor egyéb tényező, mind azt mutatják, hogy nem nemzeti kérdésről van szó, hanem sajátos viszonyok közt, mérhetetlen elmaradottságban élő emberekről. Elmaradottságuk egy társadalmi rendszernek sem okozott még eddig igazi gondot, így aztán ősi viszonyaik meglehetősen konzerválódtak. A cigányság nem nemzeti kisebbség. Éppen ebből a megállapításból fakad, hogy a kérdés megoldásának módja nem lehet más, mint beolvasztani a cigányságot a társadalomba. Ez az egyet len lehetséges megoldás, mert ez összhangban van a cigányok érdekeivel is, a társadalom érdekeivel is es természetesen a humanizmus elvével is. Ez a beolvasztás nem valamiféle adminisztratív intézkedést, vagy hatósági eljárást jelent. Szó sincs erről. Fel kell emelni a cigányokat a dolgozó társadalom színvonalára gazdasági és kulturális téren egyaránt, és éppen ezen keresztül olvadnak majd be fokozatosan a társadalomba. Vitathatatlan tény, hogy a cigányok élete nagy általánosságban véve már nem a régi: az elmúlt évek során sok változás állott be, részben a népi demokrácia természetes ráhatásaként, részben pedig azáltal, hogy mint megoldandó probléma, a cigány- kérdés már régebben felszínre Társadalmunk féltő gonddal figyeli a jövő nemzedékének, a gyermekeknek testi, szellemi fejlődését. A nyári táborozási lehetőségek, a sport és a kultúra, az óvodákban, a bölcsődékben a gon dós nevelés és még sok-sok más fejezi ki ezt a féltő gondot. Egészségügyi intézményeink tevékenysége is jórészt a fiatalabb nemzedék felé irányul; mindent elkövetnek, hogy egészséges nemzedék nőjön fel. Soha nem törődtek a gyermekekkel annyit, soha nem áldoztak a gyermekekre annyit, mint most. Gondoljunk csak arra, hogy egészségügyi intézményeink néhány évvel ezelőtt olyan szervezettséggel bonyolították le a gyermekbénulás elleni védőoltásokat, hogy azt példának vehetné tán a világ valamennyi országának egészségügyi szervezete. A kötelező védőoltások az orvosi vizsgálatok hatékonyságának dicséretére válik az, hogy gyermekeink egyre egészségesebbek, és szellemileg is fejlettebbek. A gyermekeinkkel való törődés került. Az elmúlt évek során már több helyen gyarapodni kezdtek a cigányok anyagiakban és szellemiekben is: építkeztek, bútort vásároltak, tisztességes ruhát öltöttek magukra s az iskolákban is egyre jobban növekedett a cigánygyermekek száma. Sőt, néhol már rendszeresen látogatják a könyvtárakat, mozikat, szórakozóhelyeket. Pe korántsem mondhatjuk, hogy megoldódott a probléma, sőt, még a zöme sem. Van tehát még tennivaló bőven. A MÓDSZEREKET, amelyekkel segíteni tudjuk ezt a beolvadási folyamatot, az eddigi tapasztalatok szépen mutatják. Akik emberi körülmények között élnek, vagy már útban vannak hozzá, azok azért jutottak el eddig, mert dolgoztak, tehát munkájuk a felemelkedésük alapja. Nyilván szó sem lehet arról, hogy adományokból juttassuk őket a jelenleginél különb körülmények közé. Ez már csak azért sem volna célravezető, mert korábban, ha kaptak bizonyos juttatásokat — mondjuk ruhát — azt nem becsülték meg: maradt minden a régiben. De amiért megdolgoznak, amihez becsületes munka árán jutottak, azt többnyire megbecsülik, az tartósan segít helyzetükön. Ez a tapasztalat aztán megszabja az alapvető teendőt is: be kell vonni őket a munkába, el kell érni, hogy ők is úgy dolgozzanak, mint a többi ember. A munka anyagiakhoz juttatja őkét, feltételez és szükségessé tesz bizonyos műveltségi gyarapodást és fokozatosan formálja az egész gondolkodást. A munka emberré tette az embert az őskorban, a munka formálja, nemesíti ma is az embert. A megyében a munkaképes cigányoknak körülbelül a fele már dolgozik. Ez szép eredmény, de ugyanakkor lesújtó, hogy a másik fele még nem dolgozik. Adva a feladat: ha az egyik felénél el lehetett érni a munkába való bevonást, el lehet és el kell érni a másik felénél is. Örvendetes, hogy megyénkben nem is csak mint segédmunkások találhatók meg a munkában a cigányok, hanem van például raktáros és árukihordó is. Vagy ott találjuk őket több helyen a termelőszövetkezeti gazdák soraiban és hadd tegyem mindjárt hozzá — nem is csak a létszámot szaporítják. Hallatlan eredmények ezek. A kép teljességéért el kell azonban azt is mondani, hogy a rendszeresen dolgozó cigányoknál sincs minden a legnagyobb rendjén. Ha például cigány állít be egy munkahelyre s felvételét kéri, gyanús szemmel néznek rá, bizalmatlanok iránta és szívesebben felvesznek valaki mást, akinek esetleg tisztességesebb ruhánem a születéssel kezdődik, hanem már akkor, amikor az anya méhében rejlik a magzat. Az egészségügyi felvilágosító munka, a terhestanácsadás, az életszínvonal, a terhes anyák jobb táplálkozása eredményeként egyre egészségesebb csecsemők születnek. Jellemző erre egy statisztikai példa: Szekszárdon az elmúlt negyedévben a csecsemőhalálozások aránya mindössze 19 ezrelék volt. Ugyanakkor az 1920—21-es évek magyarországi átlaga 192,8 ezrelék. A tizenkilenc ezrelék világviszonylatban is kiemelkedő, az országos átlag is 44 ezrelék. Pedig a magyar statisztika tán a legszigorúbb a világon. Ez a számadat is bizonyítja, hogy társadalmunknak a legfőbb kincse a gyermek. Féltő gonddal kísérjük már születése előtt, és utána, és olyan nemzedék útját egyengetjük, amely már nem fogja megismerni a „magyar népbetegségeket’, amelyek inkább voltak egy rendszer betegségei. ja van, mert úgymond »sok baj van a cigányokkal, nem szokták meg úgy a munkát, mint más ember«. Az igaz, hogy a munkában lévő cigányok egy részével is több baj van, mint a többi munkásokkal, de mégis vállalni kell ezt a többlet-vesződséget minden munkahelyen. A cigány- kérdés nem egyik vagy másik szerv reszortfeladata, hanem társadalmi ügy, s ennek megoldásából a maga módján mindenkinek ki kell vennie részét. Főként azoknak a vezetőknek, akik éppen a munkához való viszonyuk javulását segíthetik. VOLT OLYAN TAPASZTALAT is az elmúlt időkben, hogy foglalkoztatták ugyan a cigányokat, de elkülönítve, külön brigádokban, csapatokban. Külön volt az elhelyezésük is. Ez a gyakorlat tűrhetetlen. Tűrhetetlen, mert a párt politikája ellen hat. Ha mi be akarjuk őket olvasztani a civilizált társadalomba, akkor nem engedhető meg az elszigetelésnek a legkisebb jele sem. Márpedig a külön brigád, külön csapat, külön elhelyezés — elszigetelés, és nem az átalakulásukat segíti, hanem régi életmódjuk, többnyire elítélendő szokásaik további konzerválódását. Kitől tanuljanak meg tisztességesen élni, gondolkodni, kitől tanuljanak kulturáltabb szokásokat, ha nem azoktól, akiknek a szintiére fel akarjuk őket emelni? De hogyan tanuljanak, ha elszigeteljük tőlük? Azt mondják itt-ott, pontosabban tanácsolják, hogy a cigányokat már csak azért is jobb külön munkahelyen foglalkoztatni, mert a többi embernél óra, pénz, cigarettatárca és megannyi érték van... Vagyis mindezt féltik a cigányoktól. Kétségtelen, a cigányok történetéhez hozzátartozik az is, hogy egy-egy cigánytelep a bűnözés melegágya volt. Sőt, ma sem különb a cigányok egy része. De ma már sokkal kevesebb köztük a bűnöző, mint volt, s jelenleg ott tartunk, — és ezt nem árt figyelembe venni —, hogy a cigányok közt alig magasabb a bűnözők aránya, mint azok közt az emberek közt. akik a cigánvoktól az értékcikkeiket féltik. A MUNKÁBA VALÓ BEVONÁSUKKAL párhuzamos feladat a művelésük. E tekintetben is van még bőven tennivaló, noha számottevőek az eredmények is. Más területről is sorolhatnánk a tennivalókat, módszereket. Talán felesleges is lenne a sok felsorolás. Annak a hangsúlyozása viszont nem felesleges, hanem alapvetően szükséges, hogy a cigány- kérdés megoldását a maga területén mindenkinek segítenie kell, mert ez társadalmi ügy. Boda Ferenc ZEHEI IRODALMUNK Zenei irodalmunk meglepő és örvendetes gazdagságban áll elő új termékeivel. Ezek között több a jelentős mű. Bárdos Lajos: Modális harmóniák című kötete első ízben foglalja rendszerbe az egyszerűségében páratlanul gazdag modális harmóniavilágot, ami a reneszánsz kórusok zenei nyelvészetének magva, s a XIX.—XX. század nagy mestereinek nyelv- újítási középpontja. Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai (II. kötet). Ez a kötet az illusztris szerző több jelentős tanulmányát közli. Az első kötetben megkezdett magyar zenetörténeti összefoglaló eképpen századunkig egészül ki. Általános érdeklődésre tarthat számot: Kovács János: Mozart breviáriuma, Chitz Klára: Muzsikus Péter utazásai Zeneor- szágban. és Petzoldt—Crass: Haydn élete képekben című munkája. Gál György Sándor: Verdi életregénye és Zsigray Julianna: A Sugár úti palota. (Erkel Ferenc életregénye) — új kiadásban jelent meg. (Zeneműkiadó.) A bonyhádi járási művelődési ház, amely Bonyhád kulturális központja és komoly segítséget nyújt a járás községeiben folyó népművelési tevékenységhez, az idén ünnepli működésének tizedik évfordulóját. Augusztus 20-án lesz a jubileumi ünnepség, amelyet ünnepi hét követ. A művészeti csoportok műsorral készülnek az évfordulóra, a különböző szakkörök pedig kiállításokat terveznek. Ugyanakkor kiállítás keretében érzékeltetik a tízéves munka eredményességét. A képzőművész és fotószakkör úgy tervezi, hogy kiállításába bevonja a szomszédos megyék képző- illetve fotóművészeit is. ^öiíLmkiljme
