Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-17 / 297. szám

$ÍMUd Szeptember 10, 1961. Most, ahogy leírtam a dátu­mot, hirtelen belémnyilallt a felismerés: mennyire idegenül gondolkozom, már a dátumot is ügy irom, anogy ezek, fordítva öt év már, öt év! Néhány hét különbséggel igaz, mert ponto­san öt évvel ezelőtt — milyen jól emlékszem még: hazakísér­telek a tánciskolából, és olyan sokáig csókolóztunk a kapu alatt, hogy a végén azt hittük, ránkvirrad... Erzsók, Erzsók!... Tudod, megvan még a fényképed, őr­zöm. És gondolok is rád néha- néha, pedig Te már biztos azt sem tudod, voltam-e valaha a világon. Pedig hogy szerettél velem csókolózni! Ugye azért, mert — szerettél? ... Hát nem nevetséges, hogy most is, ennél a kibicsaklott lá­bú, koszos asztalnál Rád gon­dolok. és erre a naplónak ki­nevezett három kis papírdarab­ra a Te nevedet írom le, sok­szor, sokszor: Erzsók, Erzsók... kicsi Erzsóka ... Semmi vág; ok én már, sem­mi. Ne haragudj rám, hogy ott hagytalak, megszenvedtem már érte millióskor, és most, hogy minden elveszett, — nem hi­szed el, ügye — már nyugodt vagyok. Gondolkozom. Az élete men gondolkozom, az én rongv életemen, amely 21 évvel ezelőtt kezdődött, és most azt mondom: bár sose szült volna erre a vi­lágra az én drága, jó anyám. Pedig úgy szeretnék boldog len­ni! Hidd el, nagyon! Nagyon!! És Veled szerettem volna élni a boldogságot kicsi Erzsók, csak Veled, senki mással. Azt mondta Nick, a bajtár­sam, amikor Rólad meséltem neki, hogy mi a fenének hagy­talak otthon, amikor annyira -bomlottam érted, egy tündérrel többet még biztosan befogadott volna , a szabad világ, pláne, ha csinos az a tündér. Ne értsd félre a dolgot, Nick mókás fii volt, és mindjárt így beszélt, de csak azért, mert ilyenné tette az élet. Az apjára ráomlott a tárna, az anyja munka nélkül tengődött, aztán összeroppant, becsukták az őrültek házába, akkor vágott neki Nick a nagy­világnál:, és itt kötött ki az ideget!1,; 'tóban. Egfv évvel ha­marabb írt alá, mint én, két­szer akart megszökni, de mind a kő1 szer e"V>glák. Mort én is abban a cellában ülök, ahol Nick kínlődott két hónán1-’, ad­dig, amíg egyszer reggel meg nem találták — holtan. Most sem értem, hogy végzett magá­val: a lárfcpazsinórra kötötte a madzagot, de, hogy a madza­got hol szerezte, azt a le^rafi- náltabb szimatok’ sem tudták kideríteni axőm sem. I-’v végzi a legtöbb.-és N’ck pem volt kü­lönb a többinél. A barátom volt ez a Nick. Már egy hete nenésZedek itt, és azt mondják, főbelőnek. Nem reszket a kezem, ahogy ezt le­írom, úav vag”ok én mér, tu­dod, mintha a végrendeletem írnám. Pedig nincs miről vég­rendelteim, mert m’m van nekem? . gemmim ... És kim van nékem? Senkim... Az an vám mer,balt. még 57-ben — tudod, régóta beteg volt sze­gény a szívével — apám? Az nem sokat törődött velem ak­kor se. most én se tudom, él-e, hal-e. ő se tűdig, hogv én élek-e, halok-e? Igaz, Te sem tudsz ró­lam, de ha már túl leszek min­denen. meskanod ezeket a so­rokat.. és megtudod mége°vszer, hogy szeretlek, nagyon szeret­lek ... Takaródét fúrnák, oltják a villanyt. Van elvan cella, ahol egész éiszaka vakít a villany­fény, té ho”v nem olyanba tet­tek. Persze, nekem mindegy mán. \ hadbíróság ú’nris . . . Eloltották. Nem látok írni, lehet, hóm’ el sem tudod ol­vasni ezeket a szavakat... Rád gondolok, csak Rád. Szeptember 11. Este nvolc óra lehet. Egész nan ínhat+am e"v sort sem mert minden negyedórában be­el, kiad kémleltek az ajtó kis ablakán, hogy mit csinálok? Nem, én nem szerzem meg nekik azt az örömet, hogy megdöglesztem magam, hogy leköpjenek és gyáva fickónak nevezzenek. Majd ahogy a sors akarja ... Már tegnap el akartam kez­deni az én szomorú története­met, de úgy örültem a papír­nak, meg ennek a vacak három­centis ceruzacsonknak, (az egyik őr adta, jó fiú, görög, barát­koztunk is régebben), hogy neip tudtam, nem bírtaní róla írni, majd holnap, holnáp... És most itt a holnap, most már ír­nom kell, hátha nem lesz elég időm, hogy a végére érjek ... Pedig mennyi mindent szeret­nék írni Neked ... Az éjjel Ve­led álmodtam. Egy nagy szaka­dék szélén álltam, Te a másik oldalon. Át akartam repülni Hozzád, elrugaszkodtam, azután csak annyit éreztem, hogy zu­hanok, zuhanok, és rekedten tör ki torkomon a jaj szó: Segíts, kicsi Erzsók!... Segíts ! ! ! Aztán — mit tudom én, ho­gyan — otthon sétáltunk, a Dózsa György úton. Te a ka­romba csimpaszkodtál, csicseg- tél-csacsogtál, de a hangod nem hallottam, süket csend vett kö­rül. Rettenetes volt... Ilyen rettenetes lesz az is, ha ... meg­halok? Mert tudom, hogy az lesz a vé^e. Parancsmegtagadásért fő- belövés jár. De ezek előbb had­bíróságra visznek, mert a nagy­orrú tábornoknak fontos, hogy törvényesen dögöljek meg, és ne törvénytelenül. Hosszú sora van ennek, kicsi Erzsók! Emlékszel az utolsó levelem­re? Párizsból küldtem. Igen, igen: négy éve már. Sokan men­tünk ki, de ott már egyedül voltam, egyedül, és munka nél­kül. Haza akartam menni, de ngm mertem. Mi lesz, ha le­ültetnek? Mindenki azt fújta, hogy áki hazamegy, azt be- 'csűkjúK," meg" ki- is nyírják.'; Mi-' csoda marhaság! De akkor el­hittem. Se haza, se munka, a gyomrom ol,ran görcsökben vo- naglott, mint a kettészelt gi­liszta, kétszer összeestem az utcán, és a végén kikötöttem az idegenlégió toborzóirodáié­ban, egy hónap múlva pedig idehoztak, Algériába. Kicsi Erzsók, talán Te nem is tudod, micsoda borzalmas há­ború van itt? A felkelők nem ismernek tréfát. Azt mondják a vén rókáit, hogy ezek ellen nem lehet harcolni, mert ott bukkannak fel, ahol nem is várja az ember, aztán ... Az előbb abbahagytam az írást, mert iszonyatos lármát vertek odakinn ... Az ajtóhoz roharVnm. rátapasztottam a fü­lem. Hadifoglyokat hoztak! Ed­dig a barlang-pincékbe zárták őket, de úgy látszik, már ide is jut a szerencsétlenekből. Is­merem a nótát: holnap vallatás, holnapután akasztás ... Mikor lesz ennek vége?! Én nem tu­dok ölni! Nem! Ezért vagyok most itt. Merj nem tudtam ölni. Mert megta­gadtam a parancsot, mert va­lami megbénította az ujjam az automata karabély ravaszán, mert valami azt mondta ben­nem: ne lőij, ne lőjj, hiszen önmagad ellen szorítod azt a fevvvert!... Nem értesz meg biztos, ős azt gondolod most, hogy mi­csoda katona, miféle légionista vagyok én, ha reszket a kezem­ben a fegyver, ha nem adom meg a b°r árát, a zsold árát: ha nem ölök?! Édes, édes kicsi Erzsók, bo­csáss meg nekem, hogy ezt gon­doltam Rólad, nem, Te soha nem mondanál nekem ilyesmit hiszen Te, otthon Ti egészen más emberek vagvtok, mint amilvenné én változtam.. Monórl meg nekem: mi-M: kell megölnöm azokat, akik soha nem bén+ottak engem? Pardon, rnöszjő, én nem vagyok gyil­kos! Ezért, gvilkolnak meg engem a rnösziők ... Gittóv a villanyt, hallom a vf.rtat Vajon hányszor hallom még? Bbfatákt Veled akarok álmodni, kicsi Erzsók.., Szeptember 12. Hogy megtudd a bűnöm, el­mondom most Neked, Erzsikém, úgy, ahogyan történt. Tudom, hogy Te felmentesz érte, de ezek megölnek, most már egé­szen biztosan tudom. A görög őr mondta ma reggel, hogy hol­nap elvisznek innen, a kerületi hadbíróság börtönébe. Sajnált a fiú, és megígérte, hogy azt a hosszú levelet, amit írok, szí­vesen postára adja, csak a cí­met írjam le neki, hogy kinek akarom küldeni. ... Szeptember 5-én történt. Az erőd környékén felkelő csa­patok tűntek fel. Riadó! Az őr­ség és három század futott a védelmi harcálláspontokra, egy perc múlva ropogtak a fegy­verek, kerepeltek a géppuskák. A felkelők támadását vissza­vertük, csapatuk zöme vissza­vonult. Talán öt halottat hagy­tak maguk után. De jól céloz­tak azok is, a mi veszteségünk négy fő és három sebesült. Egy német fiúnak a balszemót lőt­ték ki, pont mellettem dekkolt, nekem volt szerencsém, neki nem. Akkor ért oda a parancsno­kunk, amikor éppen a szeren­csémen gondolkoztam. Távcső­vel számolgatta a felkelők ha­lottjait, s nem telt bele egy perc sem, felkiáltott: — Nő! Valóban: egy katonaruhás nő tűnt fel az elesettek között, szabad szemmel is jól láthat­tuk kibomlott haját, és hallot­tuk szörnyű jajgatását, amint ráborult az egyik holttestre és rázta a zokogás. Abban a pillanatban belérn hasított a felismerés: az a nő a férjét vesztette el, vagy a szeretőjét: mindegy, a párját, aki neki az élet; boldogságát je­lentette, mindennek értelmét.. És Te jutottat eszembe',' kies* Erzsók... Vajon Te is sírat- nál-e engem ilyen gyötrelmesen, ilyen iszonyatosan? A tiszt rámordított, — Légionista! Megölni azt a rongyot! Tűz!! Nem öltem meg: és itt va­gyok, megölnek engem ... Ugve édes kicsi Erzsók, ugye nem te­hettem mást? Nem tehettem!! Mert abban a nőben ... Téged láttalak, Téged öltelek volna meg... Lehet, hogv már bo­lond vagyok és azt sem tu­dom, miket írok Neked - össze­vissza, de felelek helvetted ma­gamnak: jól tetted, jól! Minden bűnöd megbocsátom, amit az életben elkövettél az emberek és magad ellen is ... Ugye, ezt mondod, édes. drá­ga. kicsi Erzsók? Ugve ezt?! Kürtőinek, — már sötét is van. Holnap még elbúcsúzom Tő’ed ... Mi lesz velem holnap? Álmodj rólam, kicsi Erzsók... Szeptember 13. Jóreggelt, Erzsikém, jóreg­gelt ... Itt még hajnal van csak. milyen jó, hogy felébresztett a hajnali őrségváltás. Még szür­keség hálóz körül — nehéz ol­vasni ugye, amit írok? — de legalább befejezhetem ezt a hosszú-hosszú levelet... Ez az utolsó napom itt. Ma elvisznek. Mi lesz velem, mi lesz velem? Nem félek, hidd el. Erős vagyok. Soha nem voltam ilyen erős és bátor. Ugye, nem haragszol rám, ugye, megbocsá­tasz? ... Ébresztőt fújnak ... Már nem sok időm van ... minden pilla­natban jöhetnek értem... Ne felejts el kicsi Erzsók... És ha mégis csoda történne... és ha mégis ... egyszer ... hazakerül­nék .,. A nevemet kiáltották óda- kinn, a folvosőn,..! Jönnek ér­tem. Kicsi Erzsók, szeretlek, szeretlek, szere+Iek ... Már ion az őrség. Ne felejt el, ne felejts el!... * Görög oaitás! A cím: K’i”' F-vciBudapest, 12. Megteszed, arait ígértél-’ SASS ERVIN A Nobel-díjas Ivó Andrics A kis népek rendszerint nagy nemzetek irodalmára vetik vigyá­zó szemüket; az irodalmi hatá­soknak is szabályos útja van. Közismertek a magyar irodalom német, vagy francia kapcsolatai, vagy a múlt század második fe­lének orosz hatása, de mit tu­dunk a szomszéd népek irodalmá­ról? A cseh, vagy a szlovák iro­dalom, a román, vagy a bolgár nép irodalma legtöbb esetben néhány névben sűrűsödik, kimu­tatható hatást azonban nem je­lent. S mit tudunk a három nyel­vét beszélő Jugoszlávia irodal­máról? A cirillbetűs szerb litera- túrából legfeljebb Njegos, a He­gyek koszorúja költője ismert, de a név és könyveim mögött hiába keresünk irodalmi emléket. P. Zrtnski már közelebb áll hoz­zánk, nagybátja, Zrínyi Péter ré­vén, de irodalmi működéséről alig tudunk többet, mint hogy a Szigeti veszedelem horvát fordító­ja. A szlovének közül I. Cankar neve vált ismertté, néhány köny­ve magyarul is megjelent, míg a mai jugoszláv irodalom két élő reprezentánsa M. Krlezsa és Ivó Andrics. Krlezsát a részben Magyaror­szágon játszódó hatalmas regény­es drámaciklusa, a Glembay-csa- Iád révén ismertük meg, s ez a hatalmas mű méltán sorakozik a világirodalom maradandó alko­tásaihoz. Most pedig a Nobel-díj Ivó Andrics nevét kapta szárny­ra, aki nem egészen ismeretlen nálunk sem, hisz Híd a Drinán című regénye, néhány novellája már az elmúlt években magyarul is megjelent. A Nobel-díj önmagában nem értékmérő. Sully Prudhomme, a gyatra francia lantverő, a köze­pes Echegaray, a világklasszisnak nem számító Heidenstamm No­bel-díjas, de nem kapta meg a magas kitüntetést sem Tolsztoj, sem Ibsen! De az utóbbi évek jutalmazottjai is nagyon külön­böző minőséget jelentenek: Churchilit mégsem lett volna sza­bad írónak kikiáltani, még egy Nobel-díj kedvéért sem, s a spéd Lagerkvistnél, vagy a dán Jan- sennél vitathatatlanul méltóbb lett volna már régen a magas ki­tüntetésre Solohov, vagy A. Tolsztoj. Ivó Andrics személyében, azon­ban nem méltatlan írót ért a ki­tüntetés. A most hetven éves író- nemcsak a jugoszláv népek iro­dalmában tölt be tiszteletreméltó helyet, hanem az egész mai . vi­lágirodalomban is. Könyvei — o Vihar a völgy felett, Az elátko­zott udvar és mindenekelőtt a joggal világsikert aratott Híd a Drinán — igazi világsikert jelen­tettek. Nemcsak a legismertebb jugoszláv író, de azt mondják, az ö könyveit fordították legtöbbet idegen nyelvekre. A Híd a Dri­nán című művéről pedig a kriti­kusok úgy vélekednek, hogy a XX. század egyik legfordulato­sabb, legérdekesebb regénye. (cs) m m • m : ■ : ■ : ■ ■ ■ : ■ ■ ■ ■ ■ ■ : ■ ■ ■ : ■ : : : KRECSMARI LÁSZÖ: VETETTÜNK TEGNAP Vetettünk tegnap — hullt a köd szürke szirma az őszi tájra —> mohón nyelte a jó magot barázdák éhes, barna szája s pilledten nyúlt el már a föld mikor elment a gép felette, mint ágyban boldog asszonyok termékennyé lett meleg teste, ... S a kikelt vetés zöldellő szép abroszát már szinte láttára;c •» majd pacsirta szólt s kombájnok basszusa dörmögött a nyárban, kalászt habzsoltak: millió kacagó szem ömlött a zsákba s új kenyér ízes karéját maszatos képű gyerek rágta .:, Fordult a gép, eltűnt a kép — s a fejem egyre azon törtem: miért nem lehet az ember-elmét is megmunkálni olyan könnyen, mint ezt a földet — mely év múltán gazdag terméssel fizet vissza; — sok ember agya miért kemény s kopár még mindig, mint a szikla? Hiszen az idő azért hinti az értelemnek tiszta magját belénk bölcsen, hogy tetteink majd jövőnknek dúsan visszaadják; s hogy az úton, hol együtt megyünk: egyre jobban és messzebb lássunk, hogy fénylőbb legyen jövő nyarunk és gazdagabb az aratásunk. HniHtiiiiMiisiMmiiMHiiHiiiiimiimiHUiiiamiiiiiiiiiiiiiiiiMiimiui» aíz ff reg, martinász (Folytatás az 5. oldalról.) vitték be a kórházba. Csapolás közben gázmérgezést kapott. Ha idejében otthagyja a kohót, semmi baja sincs. De akkor milliós kár keletkezett volna. Nem hagyta ott, élete kockáz­tatásával dolgozott. Gyomrát elöntötte a vér. Csak a kórházban ébredt fel. Fehérruhás emberek állták kö­rül. Sokan. — Hol vagyok? — kérdezte. — Már jó helyen szólt ba­rátságosan az egyik fehérköpe­nyes. Körül akart pillantani, de újra elvesztette az eszméle­tét. Akkor már másodszor ka­pott vérátömlesztést. Amikor magához tért, rögtön a gyere­kek jutottak eszébe. Mi lesz vele, tud-e még apjuk lenni? Olyan kicsinyek még. Hosszú időbe tellett, míg fel­épült. De meggyógyult. Amikor visszament a martinba, orrába csapott a gáz. Majdnem rosz- szul lett. Később megszokta újra. Azóta dolgozik. Most két hete üdülni küldte a kohászat... Csend állt közénk. Bé’n han­gosan felkacag. Vicceket me­sélnek a csónak másik felén. Az öreg szenvtelen arca néha megvonaglik. —- Ezek voltak azt én botlá­saim. Azt szokták mondani, három botlás az élet. Vagy lesz még negyedik is? Ki tuuja? Elnéz messze, mintha oda lenne írva a válasz. Valóban, lesznek-e még nagy dolgai az életben? Délfelé jár, vissza kellene fu dítanj a csónakot. —■ Tíz óra múlt — mondja Szép Szepi. De azért lassan, óvatosan irányt változtat a Kisbarna Ring, játszik alattunk a víz. Igazán nagyon szép ez a va­sárnap. És nagyon jó, hogy a gondnok megengedte az öreg Makarainak, hogy egy napot még itt lehet. Legalább eljött velünk csónakázni. Azt mond­ja, úgy sem ült még csónakban sohasem. Lassan úszunk ä part felé. A hegyek csak elmosódva lát­szanak valahol a fehér vitorlás irányában. Amarra vágtáén messzeségig csillog a víz, mint­ha ezüstlapokkal rakták volna tele a felületét. Horváth János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents