Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-17 / 297. szám

Á TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

^ J KŐHALMI MELLÉKLETE

<Az oreq martinász

V

asárnap van. Szellőtlen, •tiszta a levegő. A part még népleien. A mólón szerelmespár ölelkezik. Tán a később induló hajóra várnak. . Nem is tudom, illik-e ide ez a nagy ricsaj, amellyel lecsaptunk • a Kisbarna nevű csónakra. Pe •- - sze azért, mert velünk van G_i- czogi Feri is. A nevetésben telhetetlen agglegény. Pedig oda- hallatszik a lárma. Egész biz- ■ tosan odahallatszik. A fiú mind két karjával öleli a lányt. Mint- na le akarná fogni, hogy el ne repüljön. Megállnak a korlát mellett, nézik a vizet. Minket is néznek. Tőlünk iramodnak a hullámok. Gyűrűznek, gyűrűznek, odaseregelve a szerelmes pár lába elé. A hullámokat nézik. Rátapad a szeműi. Talán szédülnek is belé. Úgy érzik, hogy a móló elindult alattuk.

Szellő sem rezdült. Csend van, csak a mi lármánk hallatszik a parton. Béla megmarkolja az evezőt. A zöld víz lustán megmozdul. Gyűrűket rajzol a Kisbarna köré. Még nem indulunk. A parton recseg a kavics. Gunár jön. Szép Szepi a

6-os szobából. Gúnárnak azért hívjuk, mert hosszú a nyaka. Mások pópának, tisztelendő; úrnak »becézik-«. Kegytéli szávai miatt. Feri odanyújtja a kezét Szép Szepinek.

— Parancsoljon tisztelendő uram — mondja elültetett'té- molysággal, mint egy balett- táncos, kecsesen meghajol.

Kitör a nevetés. Amália, az egyetlen szem lány, alá elma- radhatatlanul velünk tart mindennap, majdnem a vízbe fordul a nevetéstől. A »tisztelendő úr« pedig enyhe mosollyal végigpásztázza a vizet. Távolba néz és csak úgy foghegyről veti oda:

. — Köszönöm a figyelmesség- tek.

Megint kacagunk. Úgy mintha csiklandoznának. Elég csak egy szó, egy mozdulat, dőlünk a nevetéstől.

A szerelmes pár még mindig ott áll a mólón. Ölelkezve tartják egymást. Lebegnek a víz fölött. Alattuk gyűrűznek a hullámok, s ők úgy érzik, hogy a móló elindult alattuk.

— Kire várunk még? — kérdezi Szép Szepi.

— Kire várunk? — kérdezi Guczogi Feri is és körülpillant a társaságon.

— Együtt vagyunk — mondom, mire megcsobbannak az evezők. A Kisbarna megvonag- lik. Én még mindig a szerelmeseket nézem. Belesajdul a szivem. Olyan gyönyörű ez a vasárnap. A nádas susog a parton. Most mintha szellő fésülné végig a zöld rengeteget. Su- su-su, slaty-slaty — feleselnek az evezők a parti susogással. A Kisbarna hasítja a vizet. Már lépésben haladunk. A szerelmesek ölelkeznek a mólón. S most belesuhint a csendbe egy harsány kiáltás:

— Halló, vigyenek magukkal! A parton a füzek közül egy férfi alakja bontakozik ki. Zihál a melle. Sokat futhatott.

— Állj meg Feri — mondom Guczoginak.

Nevetnek. A vízen nem lehet megállni. A hullámok ringatják a csónakot. De azért visszafelé kezdi húzogatni az evezőket.

— Vegyük fel az öreget — mondom. — Az öreg Makarai integet.

— Nincs már itt az öreg — erősíti va' amelyik. — Tegnap letelt az ideje. Visszame.o! Diósgyőrbe,

— Ez az öreg Makarai — mondom.

Valóban ő. Fújja a kását a parton. Akkor is liheg még, amikor belép a csónakba.

— Jószívű a gondnok — lihegi. — Még ma ittmaradhatok. Azt mondta.

Egy perc múlva már kint úszunk a vízen. A szerelmes pár egyre távolodik. Az öreg Makarai mellém ül. Vékony atlétatrikó van rajta. Kilátszik sovány melle. Barna bimbói átlátszanak a ritka szövésen.

— Hogy tetszett aludni? — kérdezi.

— Köszönöm, jól. És maga?

— Felségesen — mondja és jóízűen nevet hozzá.

A csónak halad. A legények hozzáértő kezekkel forgatja k az evezőket. A szerelmes pár még mindig ott áll a mólón. Az öreg Makarai arcáról nyugodtság, derű tükröződik.

Mikor megérkeztem az üdülőbe. rögtön felmentem a szobámba. Az öreget egyedül találtam ott. Végigvezetett az emeleten. Megmutogatott mindent, a fürdőt, a mellékhelyiségeket. Egy meredek lépcsőn felvitt az épület lapos tetejére is. Megmutatta, hol szokott napozni. Aztán lementünk a földszintre. Bevitt az ebédlőbe, meg a társalgóba. Úgy mutogatott mindent, mint egy jó házigazda. Utána kimentünk a kertbe és ő szinte lélegzetvéioi nélkül beszélt mellettem; Lá-' bunk alatt nyikorgóit a kavics; Megmutatott mindent. Mint egy jó házigazda. Azóta tart a barátságunk.

— Tud evezni ? — kérdezte ott a kertben.

— Tudok.

— Akkor elmegyünk majd együtt — mondta és csillogott a szeme. — Én még soha nem eveztem.

Aztán valahogy úgy alakult, hogy egy hét alatt egyszer sem volt alkalmunk evezésre. Most vasárnapra terveztük, de most meg már lejárt az öregnek az ideje. Szerencse, hogy a gondnok megengedte még ezt az egy napot.

— Szép időnk lesz — mondja az öreg egy tapasztalt hajós gesztusával. — No, legalább elmondhatom, hogy kicsónakáztam magam a Balatonon.

— Felhő sincs — bizonygatom az öregnek, úgy, hogy oda sem nézek. Pedig a szerelmes pár a mólóval együtt lassan beleolvad a ködbe.

— Elrepültek — mondja az öreg Makarai.

Úgy látszik, leolvasta rólam, megsejtette, milyen messze járok.

Feléje fordulok. A csónak farában ülünk. Amazok vihognak, nevetgélnek. Ketten zagyunk csak a csónak farában.

— Én is olyan voltam valaha — rebegi az öreg. Az arcán kigyúl az áhitat. Felségesen szép ez a vasárnap reggel.

... Árvalány volt Galambos Mária. Szép volt, mint a magányos csillag. Szemében ábrándos tűz lobogott és ha szólott, elnémultak tán még a madarak is. Tanyán élt. Menhelyi gyerekként nevelték Falusi Gáb- risék. A tanya két óra járásnyira volt a várostól. De a legény minden nap megjárta ezt az utat. A poklokat is megjárta volna. Szerette nagyon a lányt. Esténként együtt nézték a csillagokat. Világítottak alanya felett.

Augusztusban megkérte a legény a lány kezét. Boldogok lehettek volna. Falusi Gábris azonban közéjük állt A lány

elvesztése helyett a legényt is akarta. Csak úgy adta volna Máriát oda, ha a legény megválik előbbi életétől, ha otthagyja a gyárat, ahol nevelkedett. Makarai István akkor még a lakatosműhelyben dolgozott. Nem tudott megválni a kalapácstól. Az ősz elhervasz- totta az augusztusi virágokat. Elhervadt szerelmük is, csak az emléke maradt meg...

Az öreg a távolba néz. Mintha onnan idézne. Szomorkás kis felhő csücsül az ég alján. Máskülönben tiszta az ég, mint a víz alattunk.

— Piacs-placs-placs — mondogatják az evezőlapátok. Dolgoznak a legények. Szepi Amáliára feledkezett.

— Mostani feleségemet már a háború után ismertem meg

— mesél tovább az öree. — Az államosításkor martinász lettem. Látott már nagyolvasztót? — kérdezi hirtelen. —Á'a- lami küldöttség járt akkoriban a Martinban. Köztük volt ő is. Állt a korlátnál, az izzó vas piros fényénél. Engem olyan melegség fogott el, talán nagyobb, mint a sistergő vas ne- lege. S ő végignézte, miként birkózunk meg a tűzfolyóval. Sohasem volt talár) olyan szép a csapolás, mint akkor.

A távolban most feitűhh: egy fehér vitorla. Mintha parányi zsebkendővel integetne .valaki a zöld vízen. Az öreg Makarai mesél, !, ■ .

...Boldogok voltak. Lgy éltek, mint a gálámból-:. Sokáig ketten. Egyszer így szólt a férj a feleségéhez:

— Eriggy el abba a szürke házba, hozzál egy csecsszopó gyereket. Életrevalót., hogy kifogjon rajtunk.

Az asszony elment, estére ketten várták a martinászt. A gyerek olyan pici volt, mint egy cipó. De rugdalt, elevenke- dett. És sírt is, mint a lánc. A férj ölébe fogta a fogadott gyereket és beszélt neki. Babusgatta, csücsörített neki a szájával. Az apró ember visszanevetett rá. Mintha csak megsejtette volna, milyen meleg szíve van a martinásznak ...

így éltei: sokáig. A szemük előtt nőtt fel a gyerek. S egyik hajnalban fülig pirosán azt súg ta az asszony a martinász fülébe:

— Azt hiszem, úgy vagvoK.

— Micsoda? Nyolc év után?

— csodálkozott és örült a még bizonytalannak. S amikor biztos lett, két kiló rumosmeggyet vitt haza a feleségének. Alig fért meg benne az öröm . ..

Hallgatom az öreget, mint a végtelen az evezők csobbaná- sát. Lehunyom a szemem. A mólót látom. A két szerelmest a mólón.

— Elaludtatok? — hallom Guczogi Feri hangját.

— Nem, dehogy — tiltakozom. Bár jó lenne aludni. Tagjaim átvették a csónak ringá- sát. Szédületesen szép ez a vasárnap. Képzeletben az üdülőt látom. Milyen jó dolog is. Ismeretlen emberek, milyen közel tudnak kerülni egymáshoz Mert az biztos, szeretem, becsülöm ezt az embert. Magamban elhatározom, hogy levelezni fogok majd vele. S egyszer talán még meg is látogatom a családját.

A nap élesen tűz. Jobb kezemmel belenyúlok a vízbe. Langyos, akár a délelőtt. Pedig már augusztus vége van, vörösödik a hegyoldal.

... Az öreget tavaly mentők

(Folytatás a 6. oldalon.)

TÉNAGY SÁNDOR:

B UK Ä

.-IS indulástól az' érkezésig emlékké billen sok apró állomás: sűrű, össze-v: rza villanó vonás, de a cél halványan idekéliWc.

S az érkező tenyerébe fészkel az első kézfogás, mint meleg galamb, s turbékol, hogy a lényeget megragadd: — e város szép arcú, drága ékszer.

Iís érzem már a friss szél illatát, új utcák szaladnak a téren át,

(felülről nézve: so': kecses makett); s román barátom, büszke házigazda, hiába gyűrne mindent a szavakba: közös nyelvünkön szól. szebben — a Tett.

GALLAT KÁROLY: r

Állomáson

Jöttek a vonatok.

A pályaudvaron lassítva dohogtak a mozdonyok.

Megálltak. A telt kupék gyomrából özönlött a nép. kendős-kalapos asszonyok, sapkás-kalapos férfiak.

Kit vártam én?

Talán vendégre lestem s az emberek közt őt kerestem idegenek közt ismerőst?

A magány vert ide.

A pályaudvar üvegtetején finom nesszel kopogott a fény. Feloldódtam, mint vízben a cukor, mert ismerős volt minden arc. mert mindet láttam valahol.

Az asszonyok anyámat idézték,

— aki. meghalt és sokat szenvedett - s apámat dongó lépteikkel az emberek.

S gyermekem volt minden mosolygós gyermekarc.

Nincs sorsunk külön-külön.

Az egy csepp víz elpárolog, de félelmes erőt vallanak tenger vizén a habok.

Együtt jöttünk a külvárosok piszkos, penészes odvaiból.

S együtt csináltunk hatalmasat, a földek vékony parcelláiból. Végigfutott rajtam a meleg, mint gyermek arcán a mosoiv Igen. Mindenki ismerős, mindenkit láttam valahol.

És éreztem magamat bennük, és tudtam, hogy mind bennem él. Mentem, nevettem, mint a nap. fütyültem, mint a szél.

HATVANI DÁNIEL:

A történelem folytatása

a történelmet lapozzuk újra át

ezt az iszonyú regényt melynek minden lapja

halottak roncsolt tömegétől terhes

a betűk mint fölemelkedő puskacsövek néznek

és a kardok a lándzsák buzogányok

az embert veszejtő fogcsikorgató gyűlölet

mind-mind összehalmozva feküsznek

a csatáíláncként húzódó sorok közt

a történelem fájdalmát mégsem sírhatjuk el

bár a mi vérünk is részes a inegtörettetésbea áztattuk arcunkat a nagyon mély szennyekben de néha a jobb sors vágya mosta szembenézve az elnyomás bösziilt ágyúival és százszor leterítve hittünk a szabadságban

a győzelem tereit elértük végre mégis hol napsütötte tájon indulhatunk tovább honnan robajló sziklák nem hullnak már fejünkre és napjaink mint a növényi sejtek dúsan és frissen épülnek egymásra

ennyi legyen a történelem folytatása csöndes hétköznapok és még csöndesebb vasárnap lelkesült bizalommal ölelve át a földet melynek sok gyümölcse csakis nekünk terem erdők zöld nevetése folyók szép partjai őrizzétek örök áramlását a vágynak melynek ösvényein szerelmes párok mennek s ágyúsző többé nem riasztja szét őket

BÚZÁS HUBA:

Édeskúti rom

Egek zuhannak sárga kukacvirág között az Édeskúti romra hol hajdan szüzek jámbor imája szállt híven a távoli pirkadatokba.

a sóhajuk tán clpihenő, de még itt repdes, hogyha jő az estfény s az omladélcok szürke falát lassan

kúszva befonja a kései repkény

a fal körül most gyermeki zaj harsan — kihuny — a vízimolnárt játsszák — a test mivé lett, vágyaitok hova

tértek aludni ti álmos apácák?

Nem kell a. csók sem? Este lefekszenek a billegő kacsák a porba s e por szitálgat már puha glóriát

bíbort pírban a balga romokra.

REST