Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-17 / 297. szám

1961. december 17. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁU 3 A MÁDOCSÁO IGÁI2ÁO Felkészülten várja a telet a közlekedés EBBEN A KIS FALUBAN megszokott rendben és meder­ben folyik az élet. A felszín nem árul el semmit abból a változás­ból, amely az emberekben vég­bemegy. A földművesszövetkezeti bolt előtt fenyőfákat válogatnak az asszonyok, a kocsmáros pa­naszkodik, hogy kevés a fizetés, plakát invitál műsoros estre, a kovácsműhely udvarán lovat pat­kóinak és a sarkon két asszony beszélget. Minden szabályos, minden olyan, mint mindig volt. Én az utcákat járom, és nem hagy békén a nyugtalanító kér­dés. Az, hogy mi van a mély­ben? Mi van a szívekben, igen­lés, vagy ellenkezés. Szeretném nyomát lelni a nyíltságnak, az őszinteségnek, a bizakodásnak. Szeretném észrevenni, hogy az SZKP XXII. kongresszusa után ebben a községben is leszámolnak mindenfajta előrehaladást meg­nyomorító nézettel, hogy itt is tiszta legyen az égbolt. A kérdé­sekre választ kaptam, s hogy mi­lyen választ, azt döntse el az ol­vasó, Az első benyomások lehango­lóak. Rengeteg a panasz, s úgy tűnik, Madocsán sok a megbán­tott ember. A panaszok hallatán le lehetne most írni, hogy a ma- docsai Igazság Tsz elnöke jó el­nök, de nem emberbecsülő, ha­nem goromba, diktátor hajlamú személy. Le lehetne írni, hogy a pártitkár személyi bosszúból el­mozdított helyéről egy brigádve­zetőt a harmados kukorica mi­att. S hogy az árpát csépelő bri­gád lopós tagjait megbüntették, de a cséplőgép-ellenőr tanács- titkárt nem. Mindezeket le le­hetne írni, és megállapítani, hogy Madocsán nem történt sem­mi változás, de a dolog nem ilyen egyszerű. RADA ELVTÄRSAT, a tsz el­nökét sokan szidják. De kik? Ta­valy még úgyszólván mindenki 6zidta, elviselhetetlen modora miatt. Meg amiatt, hogy nem ismer nálánál okosabb embert, Akkortájt került a faluba, nem ismerte a tagoltat, és első meg­nyilvánulásai valóban olyanok voltak, hogy nem hitt másnak, csak önmagának; Keményen, ri­degen beszélt és megtartotta azt a bizonyos három lépés távolsá­got. A becsületes, dolgos embe­rek e magatartást joggal kifo­gásolták, de észrevették, hogy itt most már vége lesz a betyár világnak. Belátták, ilyen ember kell ide, mint ez az új elnök, akit modora miatt bírálni kell, de egyúttal segíteni is kell, mert elgondolásai jók, és a tsz-t ki akarja mozdítani a kátyúból. Va­lóban a rendcsináláshoz sok kö­vetkezetesség és kemény kéz kellett, mert elképesztő állapo­tok uralkodtak. Ott húzták, vit­ték a közös vagyont, ahol érték. A kukorica vagonszám tűnt el, senki sem tudja hová Pontosab­ban mindenki tudta, de minden­ki hallgatott. A tavalyi zárszám­adás után végül az új vezető­ség, élén az elnökkel egyre sű-. rűbben hangoztatta, hogy a lo­pásnak, a garázdálkodásnak meg kell szűnni. Létszámban a több­ség, megnyilatkozásban a kisebb­ség a vezetőség mellé állt. A szó­ban történő megnyilatkozások azért voltak még szórványosak, mert az emberek féltek; „Ha megmondod agyonverlek” — fe­nyegetőztek az enyveskezűek, és a becsületes többséget valóság­gal terrorizálta néhány izgága tolvaj. Az egyik ház falára ki­írták: „Rada erigy haza” Rada azonban maradt. És amíg nem ismerte meg az embereket, megközelíthetetlen maradt. Szent­írásnak kellett lennie, amit egy­szer kimondott. Ezen ma már változtatnia kell, mert a tsz-ben a helyzet megváltozott Változtat­ni is akar, mert látja, hogy a ta­gok zöme igyekvő, becsületes em­ber, és az elnök csak azért irá­nyíthatta jó útra a tsz-t, mert ezek a becsületes emberek segí­tették. Nélkülük nem ment vol­na semmire. Húsznál is több tsz- taggal beszélgettem —• munka közben találkoztam velük — és természetesen akaratlanul is szó- bajött az elnök. Dicsérik. — Előtte csak a dolgosnak van becsülete. — Mindenhez ért. Meghallgat­ja az embert, szigorú, néha túl kemény, de igazságos. — Nem jár kocsmázni, őt nem lehet megvenni egy pohár bor­ral. — Haragudtunk rá, de látjuk, javunkat akarja, s jövőre még jobban dolgozunk. A MÁSODIK ESZTENDEJÉ­NEK vége felé közeledő tsz va­lóban jó eredményekkel büsz­kélkedhet, kiválik a környező közös gazdaságokból. A tagok kéthavonként 14 forint munka­egység-előleget kaptak rendszere­sen, s a tavalyi 19 forinttal szem­ben, ez évben körülbelül 30 fo­rintot ér minden munkaegység. Még felsorolni is sok lenne, hogy mennyi mindent építettek. Csak saját erőből 700 000 forintot ru­háztak be közös gazdaságukba. A szárazság, az aszály nagyon meg­viselte a termelőszövetkezetet, ennek ellenére szembetűnő, és kézzelfogható a jelentős előreha­ladás. Az Igazság Tsz vezetőinek módszeréből sokat tanulhatná­nak a paksi járás más termelő­szövetkezeteiben, csak egyet ne tanuljanak meg. a kupeckodást. Ott még elég nagy divat, de ez most más lapra tartozik. Elég jellemző viszont egy pa- naszkodóval történt beszélgeté­sem a buszmegálló előtt. Leírom. — Merre van a tsz-iroda; — Ezen az oldalon menjen vé­gig, a tanácsházával szemben megtalálja. Ki van írva, hogy [gazság, de kérdezem, hol itt az igazság? — Miért, maga is tsz-tag? — Benne van az egész falu ... Az elnök úgy beszél a néppel, mint kocsis a lovával.;; (és so­rolta kéretlenül). — Na és mire lehet • számíta­ni? — Döglődésre. — Hogy? Hát hány munkaegy­sége van magának? — Négy. Ez így érthető, .de a kép még nem teljes. A tsz-irodán átlapoz­tam a különféle fegyelmi ügyek­ről szóló jegyzőkönyveket: rágal­mazás, lopás, jószágelhuílás fele­lőtlenségből és még sok más. A fegyelmi bizottság jól dolgozik, de túl sok a jegyzőkönyv, kö­nyörtelenül sok. Sokszor jelen­téktelen ügyecskékről is komor hangú idézések, felszólítások, jegyzőkönyvek tanúskodnak. Lát­tam elnöki utasításokat, szűk­szavú, rideg és parancsoló hang­nemben megírva. Szóval itt az a pont, ahol meg kell állni. Fegye­lemnek lenni kell, de nagy baj, mikor minden rideg parancsszó­ra, gépies adminisztratív módsze­rekkel történik. Amikor hiány­zik a melegség, az emberség, an­nak felismerése, hogy az embe­rek nem gépek, s hogy az em­bereket jegyzőkönyvekkel, fenye­getésekkel meg lehet ijeszteni, a zabolátlanokat féken lehet tarta­Hetven éves a lipcsei gyermekklinika A lipcsei Kari Marx egyetem gyermekklinikája most ünnepli fennállásának 70. évfordulóját. A klinika a háború folyamán nyolcvan százalékban rommá vált, újjáépítése 1945 elején kez­dődött meg. Időközben bővítésé­re is sor került, jelenleg napon­ta 300 beteg kezelésére alkalmas. 1950-ben a klinika új előadó­termet kapott. Koraszülött osz­tálya a legkorszerűbb szempon­tok figyelembevételével épült. Hatvan professzor, főorvos és orvos gondoskodik a betegek el­látásáról. Az intézmény egyike Európa legjelentősebb gyermek- j klinikáinak. ni, de ilyen módszerekkel szo­cialista emberré nem lehet őket nevelni soha. S akkor lesz a ma- docsai tsz-elnökből minden tekin­tetben megfelelő vezető, ha a gazdák nem azért dolgoznak, mert félnek tőle, hanem azért igyekeznek, mert szívvel-lélekkel az új életforma mellé álltak. Ez a nehezebb munka, odaállítani őket, de ne feledjük, korbáccsal csak idomítani lehet, de nevelni főleg átnevelni aligha. BÁRKIVEL TALÁLKOZTAM, a szavakból kicsendült, hogy a falu népe, vezetőitől nemcsak el­várja, meg is követeli a feddhe­tetlen, becsületes életmódot. Saj­nos ván még olyan nézet a fa­luban, hogy aki vezető, annak mindent szabad. Annál furcsább, hogy erre még ma is van példa. Hallottam olyan megjegyzést, hogy két igazság van, egy ma- docsai igazság, és egy Madocsán túli igazság. Miért mondják ezt? Most miért mondják? ügy tör­tént a dolog, hogy a tanácstit­kár ellenőr volt a cséplőgépnél. Annál a gépnél egy bűnbanda zsákszámra lopta az árpát. Elad­ták és az árát megitták. A szö­vetkezeti gazdák kollektív éber­sége a bandát leleplezte. A pak­si 'járásbíróság tárgyalta ügyüket és nagyon helyesen, szigorú íté­letet hozott. A tanácstitkárral azonban nem történt semmi. Ve­le viszont a falu továbbra is fog­lalkozik. Mi legyen a tennivaló? Ha bűnös a tanácstitkár, akkor büntessék meg, ha nem bűnös, akkor védjék meg a pletykáktól, a rágalmaktól, hogy ilymódon a falu is megnyugodjon. Végered­ményben ilyen dolgoknak kell megszűnniük, hogy a madocsai- ak is elhiggyék, törvényeink mindenkire egyforma érvényűek. Vannak azonban felfújt dolgok is, amelyek tisztázatlanságból származnak. Az egyik brigádve- zetőt leváltották, de nem azért, mert .a párttitkár haragudott rá, hanem azért, mert vezetésre al­kalmatlan ember. ö azonban most olyan színben tünteti fel a dolgot, hogy személyi bosszú ál­dozata. Úgy hjszi, s erről meg­van győződve. Az ilyen ügyek­nél is tiszta vizet kell önteni a pohárba, hogy tisztuljon a lég­kör. Ennek aztán az lesz majd az eredménye, hogy az emberek még jobb kedvvel dolgoznak, és még jobban bíznak pártunk po­litikájában. Amikor eljöttem Madocsáról, a tsz főkönyvelője azt mondta: ar­ra kérem az elvtársat, nagyon óvatosan nyúljon ezekhez a dol­gokhoz, mert nagyok az össze­köttetések és könnyen megütheti a bokáját. Válaszul én csak eny- nyit írok ide: Egy igazság van, a szocializmus ügyét előbbrevivő igazság, és ez Madocsára is ér­vényes. Szekullty Péter Most már téliesre fordult az idő. S ez meghozta a tél ezernyi gondját is. A közlekedési válla­latok, az útügyi szervek és a MÁV már jóelőre felkészültek a tél fogadására. A korábbi évek tapasztalatait hasznosították a2 idén. És így remélhetőleg jelen­tősen jobb lesz a közúti és vas­úti közlekedés a téli hónapok­ban. A járatelmaradások és ulaslemaradások megszüntetése a cél Az autóközlekedési vállalat rendkívül nehéz körülmények kö­zött készült fel és várja a téli forgalmat. Rengeteg dolgot adott a kocsik téli üzemre való felké­szítése. Anyaghiány és más té­nyezők nehezítették a téli forga­lom előkészítését. Rendszeressé teszik a zord időBen a fűtött tár- sasgépkocsijcat, kijavították a rossz fűtőberendezéseket. A kocsik reggeli indítása okoz­ta a múltban a legtöbb gondot. Most szervezettebbé tették ezt a munkát is. Fagyőrök vigyáznak a nagyobb telepeken a kocsikra és indulásra nagy mennyiségű meleg vizet biztosítanak. Felújí­tották az akkumulátor-készletei is. És a nagyobb telepeken elekt­romos segéd-indítót állítottak fel Megtiltották a gépkocsik behú- zatásos indítását, az intézkedés elejét veszi a korábbi években tapasztalt meghibásodásoknak amelyek minden esetben járat- elmaradást eredményeztek. Az AKÖV-nél egyébként leg­főbb feladatnak jelölték meg a gépkocsivezetők és a kocsisze­mélyzet számára, hogy utast ne hagyjanak a buszmegállókban. A jó felkészülés — már amennyi­re a lehetőségek a szekszárdi te­lepen megengedték — remélhető­en megszünteti a járatelmaradá­sokat és az utasok lemaradását A Kövendi Sándor Cipész Ktsz tagsága az idén is, a korábbi évekhez hasonlóan, határidő előtt teljesítette tervét. A ktsz tagsága az idén jelentős exportőrré lépett elő. A lakosság igényeit kielégítő javító-szolgáltató munka mellett jutott ereje a ktsz tagságának arra is, hogy közel húszezer pár cipőt készítsen exportra. Az idén négy tőkés országba szállítottak mintegy hétszáz pár cipőt: az iz­landi, svédországi, brazíliai és az USA-ba történő szállítást már 0 veszélyes útszakaszokra kiiíordfák a csúszásgátló anyagot Az útügyi szervek hetekkel ez­előtt több száz köbméter csúszás- gátló anyagot hordtak a veszé­lyes útszakaszokra. Az emelke­dők, éles kanyarok salakkal tör­ténő állandó szórását már elren­delték. S amikor az utak felüle­te jegesedni kezd, az útőrök azon nal munkába állnak. Több kilo­méter hosszúságban felállították a Tolna megyei utak hófúvás-ve­szélyes szakaszaira a sáncot. Elő­készítették a nagyteljesítményű hómaró gépeket, hóekéket. Meg­szervezték az esetleges hóakadá­lyok gyors elhárítását is; a ve- széfyes útszakasz mellett levő községek és gépállomások gyalog- és gépi erejét is igénybeveszik. Fűlik a kis állomásokat is Az elmúlt években sokat pa­naszkodtak a kis vasúti állomá­sokról utazó dolgozók, hogy a várótermeket nem fűtik rendsze­resen. A vasúti szervek már in­tézkedtek: az idén minden váró­termet fűteni kell. A MÁV egyéb­ként felkészült a télre. A vona­tokat indulás előtt kezdik fűteni, és szigorúan felelősségre vonjál? a rendelet ellen vétő dolgozókat, akik elmulasztják a vonatok fű­tését. A MÁV pályafenntartási ága­zata is felkészült a télre. Különö­sen a Bátaszék—Pécs közötti vas­úton fordítanak nagy gondot a hófúvás elhárítására. Ennek érr dekében már felállították a hófo­gó sáncokat, megszervezték a je­lentőszolgálatot és készenlétbe helyezték a nagyteljesítményű hó­takarító gépeket. Értesüléseink szerint a közle­kedési szervek az idén sokítal alaposabban felkészültek a téli forgalomra, mint a múlt évek­ben. S bízunk abban, hogy .nem okoz az utazó és szállíttató kö­zönségnek bosszúságot egyik köz­lekedési vállalat sem. (Pj) befejezték. A szocialista orszá­gokba közel tizenkilencezer pár cipőt küldtek. A szövetkezet tagsága export­tervét december nyolcadikén, az éves tervet pedig december máso­dikén teljesítette. Ezekben a na­pokban már a jövő évi export- cipők készítéséhez fogtak hozzá. 1962-ben előreláthatólag húszezer pár cipőt exportál a ktsz. Az év hátralevő részében természetesen zavartalan a lakosság javító és szolgáltató munkáinak végzése. Már a jövő évi exportcipőket készítik a szekszárdi cipész ktsz-ben ÍZ 57181-61 lllilllltl Sírta: GUZI MIHÁLY — BECZE KÁROLYjg 11. Nagy sokára találtak egy asz­talt, ahol még volt három hely. Az asztalnál egy francia, három német, két olasz és egy jugoszláv ült. Az asztalfőn a frariciá helyez­kedett el. Gőgösen nézett a töb­biekre. Szemében végtelen meg­vetés és gúny ... Vámos megbökte Gazsót és a francia kezére nézett. Az követte tekintetét. A francia kezefeje há­rom helyen volt tetoválva. Mivel egy tetoválás öt évet jelent, ez tehát tizenöt év elől szökött a lé­gióba ... Hozták a levest. Tízük részére egy nagy tállal. A francia nyúlt először a kanálért. Az összes húst kiszedte. Utána a németek kö­vetkeztek. A leves sűrűjét kana­lazták ki. Az olaszoknak már csak a híg lé maradt. Gazsóéknak és a jugoszlávnak semmi. A francia kétpofára tömte ma­gába a húst, a németek is elége­detten túrkáltak tányérjaikban, az olaszok szürcsölték a levest, akár a kismalacok az ivóst. Eiek négyen pedig bámultak, s pár percig szóhoz sem jutottak. Ekkor Vörös hirtelen magához húzta a tíz darab buktát és el­osztotta négyük között. Kettő és fél jutott mindenkinek. A francia szeme villogott, de nem szólt semmit. Vörös ezután tízük boráért nyúlt és azt is szétöntötte né­gyük csajkájába. De erre már felugrott a fran­cia. Kézzel-lábbal hadonászott és rikácsolt, mint egy papagáj. A jugoszláv nyugodtan vála­szolt. — Ha ti megettétek a levest meg a húst, akkor a bukta, meg a bor minket illet... A francia mordult egvet és már rúgott is. Vörös azonban ide­jében észrevette szándékát, vil­lámgyorsan felkapta a nehéz le- vesestálat, és teljes erővel fejbe­vágta vele. A francia lendülete megtört, s a földre esett. A jugoszláv bele­rúgott egyet, majd az asztal alá tolta. Gazsóék kiitták boraikat, buktáikat zsebrevágták és kimen­tek ... A németek hozzákezdtek az eszméletlen francia élesztgetésé- hez. Künn az udvaron a jugoszláv Vörös nagy tenyerét szorongatta, s hálálkodott... Másnap délelőtt új szállítmány érkezett Párizsból, amelyet ismét szaladgálás, motozás követett. Az őrmesterek ordítoztak. Az irodák­ban gyorsított ütemben dolgoz­tak, kartotékokat állítottak ki, szerződéseket írtak alá. Estefelé Gazsóék és néhány ju­goszláv fiú — akikkel pár nap óta nagyon megbarátkoztak — az erőd falán bámulták a tengert, a naplementét. Vörös oldalra pillantott s el­mosolyodott. Meglökte Gazsót. — Figyeld csak! Gazsó arrafelé nézett. A forra- dásos képű Suerez őrmester má­szott négykézláb az erőd falán. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents