Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-15 / 295. szám

1961. december 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 December második felében ismét üzemel a tolnai baromfikeltető mm . ^ Ot pere telefonbessélgetes a fürdő-ügyben A gyár, pontosabban a Tolnai Baromfikeltető Állomás egyelőre csendes. A gépteremben most Po- tyondi szaki az úr. ö a műszaki előadó, a nagyjavításokat végzi, »kibelezi« a keltetőgépeket, gon­dosan szemügyre veszi belsejü­ket és hozzáértő gyorsasággal ja­vít ki minden hibát. A legérde­kesebb, amit a vezető mond, hogy náluk az alkalmazottak átlag ú- lya 80 kilón felül van, s takarítás közben azok rongálják legjobban a keltető gépeket. A műszaki elő­adó dolga sietős, sürgetik a ter­melőszövetkezetek. Erről Puxler Ádám, a keltetőállomás vezetője tájékoztatott. Javult a tenyésztési kedv Tavaly ebben az időszakban még nem nagyon volt naposcsi­bét igénylő tsz. Egy esztendő telt el és a fejlődés szembetűnő. A Tolna megyei szövetkezeti gaz­daságok a jelek szerint nem ide­genkednek már a nagyobb hasz­not biztosító téli árubaromfi ne­velésétől. Ez azt mutatja, hogy az állattenyésztők szakmai biz­tonsága növekedett és javultak a tartási körülmények. Január 15-re 34 500 naposcsibét kémek a tsz-ek a tolnai keltető­állomástól. (Az iregszemcsei Uj Élet Tsz mindegyiket megelőzve néhány nap múlva, december kö­zepén 3500-at fogad Bajáról. A legügyesebb?) Indokolt tehát a műszaki előadó igyekezete. A szekszárdi Jóreménység Tsz 5000- re, a sióagárdi Sió Gyöngye Tsz szintén 5000-re jelentette be igé­nyét. Január után már folyama­tos lesz az üzemelés, mert ott fe- küsznek a keltetőállomás vezető­jének íróasztalán a februári ren­delések is. Ezek máris 45 500 na­poscsirkéről szólnak. A decsi Uj Élet Tsz 20 000-et visz egyszerre A javuló tenyésztési kedv ékes bizonyítékai a keltetőállomás ve­zetőjétől nyert számok. Az áru­értékesítési tervek teljesítését jobb korán kezdeni, mint későn, s a téli árubaromfi-nevelés, az áruértékesítési tervek teljesítésé­nek gondos alapozását, előkészí­tését jelenti. Lesz e elegendő tenyésztő jós ? A gépek a tojásokat kikeltik — jobban mint a kotlósok — dt van ezeknek a gépeknek egy hát­rányuk: nem tudnak tojni. így tehát a tenyésztojást a tsz-ek törzsállományától kell biztosíta­ni. A tolnai keltetőállomás a na­poscsibe-igényeket kizárólag úgy tudja kielégíteni, ha elegendő te­nyésztojást kap a szövetkezeti gazdaságoktól. (Itt kezdődik is­mét az agrotechnika és a zootech- nika együttműködése. Gondos­kodni kell olyan takarmányozás­ról, hogy télen is tojjanak a tyú­kok, utána már az állattenyésztő dolga megfelelő összetételű ta­karmányt készíteni, csak az a fontos, hogy legyen miből.) Puxler Ádám derűlátó, mutat­ja a leveleket. Az iregszemcsei Rákóczi Tsz írja, hogy már kül­dené a tenyésztojást, csak vegyék át. A tamási Uj Élet Tsz barom­fitörzsének napi tojáshozama 60(1 —650. A jelek arra mutatnak te hát, hogy lesz elegendő tenyész- tojás és ami igen lényeges: ellen­őrzött állományból. A keltetőállomásiak a vérvéte­lezés eredményével elégedettek Számos tsz baromfi törzsállomá­nya kiváló. Az aparhanti Búza­virágban a törzsállományból egyet sem kellett kiselejtezni. Az ozo­rai Petőfi Tsz 1022 darabos állo­mányából csak kettő volt a fer­tőzött. A keszőhidegkúti Uj Élet Tsz-ben hasonló a helyzet. Mind­ebből az következik, hogy 1962- ben egészségesebb, a fertőző be­tegségeknek jobban ellenálló na­pos baromfiakat vásárolhatnak a közös gazdaságok. Ez azért a vi­lágért sem jelenti, hogy most mái a naposcsirkére rá se kell nézni, majd magától felnő. Ez inkább azt jelenti, hogy lelkiismerete­sebb gondozással, megfelelő ta­karmányozással a baromfigondo­zók gyorsíthatják a csirkék fej­lődését és még jobban leszorít­hatják az elhullási százalékokat, akár országos rekordokra is igényt tarthatnak. Ne csak korán, hanem olcsón is A tolnai keltetőállomás 15 gé­pes. A szükséges előkészületek megtörténtek. December második felében 45—50 000 tojást raknak a keltetőgépekbe. Január közepén a tsz-ek szállíthatják a naposcsir­kéket. A keltetőállomás vezetője azt ígérte, hogy minden igényt ki fognak elégíteni. (Csak nehogy szaván fogják.) A jelek arra mu­tatnak. hogy az első, legkorábbi igények kielégítése körül nem lesznek problémák. Ám januárig érdemes lenne a korai igénylők­nek a györkönyi Szabadság Tss gazdáitól megtudakolni (egy be lyeg és egy boríték mindössze 70 fillér), hogyan állítottak ők elő az idén 3,3 kilogramm takar­mányból egy kilogramm barom­fihúst. A györkönyiek bizonyára szívesen adják át módszerüket Vagy a nagydoroeiak, mert aa ottani Uj Barázda Tsz is hasonló eredményt ért el... Ha sikerül a györkönyiek, ille­tőleg a nagydorogiak módszeréi átvenni és a gyakorlatban meg­honosítani, akkor számos Tolna megyei tsz nemcsak korán, ha­nem egyúttal olcsón állítja majd elő a baromfihúst. A tolnai kel­tetőállomáson jártunk és lám, mennyi mindent megtudtunk a Tolna megyei termelőszövetkeze­tekről. — Szp — ■ ■om'ii'immni wnnuiiii A közelmúltban rengeteg pa­naszt hallottunk a városban már több mint egy éve működő kád­fürdőre. Elhatároztuk, hogy vé­gére járunk a dolognak. Felhív­tuk telefonon a Víz- és Csator­naművek központi irodáját. — ... Vízművek? Kovács La­jos igazgató elvtársat kérem. — Tessék. Kovács. — Mi az oka annak, hogy időnként nincs elég melegvíz és ezért többen órás várakozás után kénytelenek dolgavégezetlenül el­menni. — Sajnos, ezt a problémát dol­gozóink legnagyobb jóakaratával sem tudtuk megoldani, mert nem rajtuk, hanem a technikai beren­dezéseken múlott. Hiányoztak a kazánok... de talán erről a mér­nökasszony többet tud mondani. Épp itt van. — Halló, itt dr. Kovács Sán- dorné. Elöljáróban el kell monda­ni, hogy amikor átvettük a für­dőt, akkor nem befejezett léte- iiiiinmn»'mii ninruTrm'r sítményt indítottunk be, csupán részleges üzemeltetésre vállal­koztunk, hogy valamennyire eny­hítsük a fürdőigénnyel kapcsola­tos problémákat. Hosszú ideig egy öreg, ezerliteres boylerrel üze­meltünk, ami természetesen nem tudta kellőképpen ellátni meleg­vízzel a kádfürdőt. A két új ka­zán beszerelésére hosszas huza­vona után, a közelmúltban került sor. Most már egy hete, normá­lisan működik a kádfürdő. — Természetesen, mi sem örül­tünk a sok panasznak. De ennek vége. A jövő héttől kezdve pe­dig a zuhanyok is megfelelően fognak működni, nemcsak a női, hanem a férfi zuhanyozóban is. Az új gőzfürdő műszaki átvé­tele is megtörtént és előrelátható­lag már januárban beindítjuk, ugyancsak próbaüzemeltetésre. — Bizonyosak vagyunk abban, hogy a jövőben nem lesz panasz a városi kád- és zuhanvfürdőre. — M — miimn m un wmunrwrw A tavalyi 132 vagonnal szemben az idén 302 vagon zöldség- és gyümölcsárut adtak el Dunaföldváron a földművesszövetkezetnek Dunaföldvár 1961 első napjai­ban lett termelőszövetkezeti köz­ség. A nagy átalakulást követe hetekben — miután papírra ve­tettéit a négy közös gazdaság ter­melési tervét — a falu vezetői több száz termelőszövetkezeti gazda nevében kijelentették: „Dunaföldvár földművelői már a» idén több zöldséget és gyümölcsöt adnak a népgazdaságnak, mint azokban az években, amikor egyé ni gazdálkodás folyt a falu hatá­rában”. Nos, az év lassan lejár, s mint ilyenkor mindenütt — számvetést készítenek Dunaföldváron is. Mi e számvetés egyetlen tételét vizs­gáltuk. azt. hogy megyénk leg­nagyobb zöldség- és gyümölcster­melő községében teljesítették-e a szövetkezeti gazdák, amit az év elején vállaltak. Felvilágosítást a földművesszövetkezet felvásárlási üzemág vezetőjétől, Pálos Mi- hálytól kaptunk, aki évek óta a mezőgazdasági termények felvá­sárlását végzi Dunaföldváron. Amit Pálos Mihály elmondott, az megcáfolhatatlanul támasztja alá azt a tételt, hogv a mezőgaz­dasági termelés a falu szocialista átalakulása következtében még átmenetileg sem csökkent, A du- naföldvári mezőgazdasági terme­lők ugyanis tavaly az év első há­romnegyedében 106 vagon zöld­ség- és gyümölcsféleséget adtak a íöldművesszövetkezeten keresztül a központi árualapba, s 26 vagon­nyit exportra. Ezt az árumennyi­séget tavaly 1400 egyéni gazda és a viszonylag kis létszámú Al­kotmány Termelőszövetkezet szál­lította a földművesszövetkezet­nek. A helyzet ebben az évben ilyen vonatkozásban is alapvetően megváltozott. A dunaföldvári földművesszövetkezet ugyanis 1961-ben csak a négy termelőszö­vetkezettel és 340 szövetkezeti gazdával állt szerződéses, viszony-, ban (a dunaföldvári szövetkezeti gazdák közül 340-en adtak el zöldséget és gyümölcsöt szerződés alapján a földművesszövetkezet­nek, amit háztáji gazdaságukban termeltek meg). S mégis több mint kétszerannyi zöldséget és gyümölcsöt vett át a szövetkezet az év háromnegyedében a község­ben, mint tavaly. Egész pontosan a belföldi fogyasztóknak és a konzervgyáraknak az idén 243 vagon zöldség és gyümölcsáru ment el Dunaföldvárról, s ugyan­ez idő alatt 54 vagonnyi zöldsé­get és gyümölcsöt exportáltak a községből. Mivel Dunaföldváron a felvá súrolt árualap zömét ebben az évben a termelőszövetkezetekben termelték meg, az adminisztráció lényegesen lecsökkent, s az áru­átvételt a földművesszövetkezet jobban tudta megszervezni, mint a korábbi években, ami természe­tes is. Ha például a termelőszö­vetkezet késő este, szombaton délután, vasárnap és ünnepnapo­kon akart árut átadni, a föld­művesszövetkezet mindig átvette. A termelőszövetkezet és a föld­művesszövetkezet jó együttmű­ködését az is példázza, hogy köt­bérigénnyel egyik szerv sem lé­pett fel a másikkal szemben. A kellő időben mindig biztosítva .volt a göngyöleg, s a föl.íjipűves- szövetkezet az árut szálífto közös gazdaságokkal a rendelkezések­nek megfelelően pontosan élszá­molt. Az elmondottakat summázva: dicséret illeti a dunaföldvári ter­melőszövetkezeti gazdákat, mert az aszály ellenére 170 vagonnal több zöldséget és gyümölcsöt ad­tak népgazdaságunknak, mint ta­valy, amikor kisoarcellán gaz­dálkodtak. Tehát állták a szavu­kat. Dicséret illeti a földműves- szoveíkezetet is, mert ezt a nagy­mennyiségű áru átvételét jól megszervezték és a MÉK közbe­iktatásával a rendeltetési helyre továbbították. R. E. 1: 57081-85 lloiooisla lírta: GUZI MIHÁLY — BECZE KÁROLY 9. Ünnepélyes zászlófelvonás, majd ünnepi beszéd következett. Egy hosszú, forradásos arcú ka­pitány méltatta a*nap jelentősé­gét. Elmondotta, miért lett ápri­lis 30-a a légiósok ünnepe. Be­szélt annak a marokkói erődnek az ostromáról, amelynél vala­mennyi légiós elesett, egy gép­puskás kivételével. Ez a közka­tona három különböző helyen felállított géppuskát kezelve, visszaszorította az amúgyis sú­lyos veszteséget szenvedett ara­bokat, addig, amíg a légiós után­pótlás megérkezett. A tiszt lelkes szavakkal ma­gasztalta ezt a géppuskást. Pél­daképül állította az újoncok elé. Gazsó izgett-mozgott a sorban, türelmetlenül várta az ünnepség végét. Szomjas volt. Ekkor vette észre, hogy mások sem nagyon figyelik a beszédet. Az ünnepség után mindenki a kantin felé rohant, mintha a fennkölt, buzdító, lelkesítő sza­vakat valamennyien elfeledték volna .. Mindenkinek az enni- és innivaló volt az eszében.s. A kantiban tiszta, terített asz­talok várták a látogatókat, sőt virág Is jutott mindegyikre. Vörös az ajtó melletti asztal­hoz húzta barátját. — Gyere — súgta Gazsónak —, a díszebéd előtt iszunk is vala­mit. — De miből? — Ide figyelj ... Én tegnap este egy csomó pénzt találtam ... Gazsó gyanakodva nézett rá. — Találtad? — Igen, mit nézel úgy rám! Ülj le, azonnal hozok valamit. Gazsó megpróbált visszaemlé­kezni a tegnap estére, de nem sokáig töprenghetett. Barátja ha­marosan visszatért egy üveg bordeauxi borral és két pohár­ral. Alig töltötte tele a pohara­kat, a főtörzsőrmester állt meg mellettük,- aki a létszámellenőr­zést végzi naponta. — Fiúk, nem jó helyre ültetek — mondta magyarul. A hangra felkapták fejüket. — ön magyar, főtörzsőrmester úr? — Igen. Szabó József vagyok. Fiúk, az asztalokhoz csak civilek és meghívott vendégek ülhetnek. Légiósokat csak a pultnál szol­gálnak ki. — Bocsánat, nem tudtuk — emelkedett fel Vörös. — Maradjatok csak — s a fő­törzsőrmester is asztalukhoz ült. Gazsó villámgyorsan szerzett még egy poharat, és töltött. — Egészségetekre fiúk! — mon­dotta elérzékenyülve a főtörzsőr­mester. — Isten éltessen minden becsületes magyart, még ha kül­földön él is! — ön régóta él itt? — kér­dezte Gazsó, miután fenékig ürítették poharukat. — Igen. öt éve. 1943-ban jöt­tem ki, a háború, a katonásko­dás elől. A szerencsémet akar­tam megkovácsolni, mint olyan sokan. A légióban kötöttem ki. De hál’ istennek, eddig csak Franciaországban szolgáltam, gyarmaton nem. Közben meg is nősültem, két lányom van ... És milyen szépek. Itt lesznek azonnal, a feleségemmel együtt, majd bemutatom őket! Már nem sok időm van hátra, nemsokára leszerelek. Szeretnék hazamenni családommal együtt. — Haza? — kérdezték megle­petten. — Igen ... Csak olyan sok rosz- szat rebesgetnek! . .. Mondjátok, van ott élet egyáltalán? Gazsó és Vörös egymásra néz­tek. M-"guk sem tudták miért, de egyre k " " dmctlenebbül érez­ték magukat. — Élet? — kezdte lassan Ga­zsó. — Van, Van ... hogyne ... Igaz, a háború sok kárt okozott, de szépen épül minden ... — Tudjátok, én kubikos vol­tam ... Úgy szeretném az Al­földet, Debrecent viszontlátni. Meg dolgozni valahol... Építe­ni házat, palotát. S egy csillogó könnycsepp gör­dült elő szeméből. Hirtelen el­fordult, de későn. Gazsó és Vö­rös meglátta. A látvány vala­hogy a torkukat kaparta, ajkuk­ra nem jött szó. — No, egészségetekre fiúk — emelte poharát Szabó, — nekem, sajnos mennem kell. Holnap Marseillebe mentek. Katonasze­rencsét kívánok nektek. Koccintottak. Szabó intett nekik, s eltávo­zott. Gazsóék jókedve elszállt. Alig léptele ki a kantin ajta­ján, Gazsó keserűen kifakadt. —• Otthagyom hazámat, jobb sorsra vágyva, most meg agitá­lok az ottani élet mellett! Me­nekülök az orosz zónából, és ami­kor itt vagyok, vágyom oda visz- sza! Az érzések tótágast állnak bennem. Hát érted ezt? — Nyugodj meg, Miska! Ej, az a honvágy! Az kerített hatal­mába Nagyon nehéz őzt az ér­zést icgyőzni, de le kell, külön­ben megette a fene az egészet! No. fel a fejjel! Gyere, nemso- ' éra ebéd. Ünnepi. A hírek sze­rint legalább tíz fogásos lesz*H Én nem ebédelek. Lefekszem. — No, ne gyerekeskedj ... — Nagyon fáj a fejem. Külön­ben is korán reggel indulás. Nem ajánlatos sokáig kimaradni... — Hát jó. Én azárt visszame­gyek, hozok valami harapniva- lót. Meg egy üveg bort az út­ra. * Marseille. Gyönyörű kikötővá­ros. A tenger... Sosem felejti el, aki látta... Ban-fart Nico­laus erőd... Sosem felejti el, aki járt benne ... Itt van a fran­cia idegenlégió európai központ­ja. Ide vonul be végül is min­den idegenlégiós, bárhol is írta alá a nyilatkozatot, és innen irá­nyítják őket a világ négy tája felé. Lenn, a régi kikötőben halász- hajók, vitorlások százai sorakoz­nak a part mentén. És ott áll a kikötő büszkesége, az a három- emeletes hajó is, amely heten­ként többször szállít érdeklődő­ket Iff várához. A múltszázad­beli várbörtönnek — amely ma már természetesen csak érdekes­ség — ezer és ezer nézőié akadj Pedig a kirándulók hajóút nélkül közelebb is láthatnak várbör­tönt ... A Ban-fart Nicolaus erőd fa­lai vastagok, igen vastagok. Ka­pui viszont mindig tárva-nyitva vannak. Bejutni nagyon könnyű* de kijutni annál nehezebb. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents