Tolna Megyei Népújság, 1961. december (11. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-15 / 295. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. december 15. Asszonyoknak—lányoknak Lányokről-lányoknak Ha jól emlékszem, a mágocsi állomásnál szálltak fel a vonatra. A túlzott modernség hívei — állapítottuk meg az első szem- pillantás alatt útitársammal. Fekete, testhez simuló, térdig érő balont Viseltek, amit derékon alul, szinte úgy a csípő tájékán, oldalt kötöttek meg. Az oldalt ugyancsak jól felvágott, rövid és kályhacsőnél szűkebb fekete nadrág alól, ugyancsak fekete zokni kandikált elő. Éppen szembe ültek velünk két üléssel odébb — s rögtön társalgásba kezdtek. De jó hangosan, hogy lehetőleg mi is halljuk —, mert ugye, ez a lényeg! Hogy milyen roppant unalmasak ezek a faluk, s főleg a vasárnapok, semmit nem lehet csinálni. Még egy valamire való presszó sincsen, ahová be lehetne ülni, s valahogy elütni a vasárnapot — kezdte az egyik, jó magasan feltupírozott hajú hölgy. S hogy a másik se maradjon le az affektálás nemes versenyében, rögtön ömlött belőle is a szóáradat. — Te, és nem is tudnám, hogy mit is csinálnék, ha nem volna az „öregeméknek” az a régi „skatulya”. De mivelhogy megvan, bekapcsolom, s néha van szerencsém elkapni egy kis nyugati dzsesszt, és így valahogy csak eltelik a vasárnap. Valahogy úgy érzem, mintha két napig tartana a vasárnap — folytatta. A kalauz Hidas közeledtét jelezte. Időben is, mert már nagyon megúntuk a két „halálosan unatkozó” lány ömlengéseit, s alig vártuk, hogy egymás között szólhassunk néhány szót. A nagy kék autóbusz percek alatt beröpített bennünket Bony- hádra. Mivel már a késő őszi esték nem a legkellemesebbek, bementünk a MÁVAUT váróterembe. Benn, mintha legalábbis kocsma lenne, vágni lehetett a füstöt. A középen asztal, körülötte padok. Ugyanúgy a fal mellett is padok húzódtak. Egy fél hely- nem sok, de annyi üres hely sem maradt. így kénytelenek voltunk meghúzódni az ajtó mellett. Aztán körülnéztünk. Az asztalon nagyban folyt az ulti-csata. A túlsó sarokban egy idősebb bácsika szunyókált. Szemben vele két asszony kötögetett valamit, s nagyban vitáztak. S amint jobbra, a legutolsó padra tévedt tekintetünk — szó nélkül összenéztünk barátommal. Három cipőgyári munkáslány a váróterem gyér megvilágításánál, szemüket megerőltetve, nagy buzgón olvasott, látszott, hogy nagyon élvezik az olvasást. A történtekhez azt hiszem, nem kell kommentár. Az eset magáért beszél. Barátom hozzámfordult és mosolyogva, kissé gúnyosan csak annyit mondott. Látod, ezek nem unatkoznak — pedig már nyolc órát dolgoztak, állva. #>) Divattudósítás 4. rajz: Ha kellő mennyiségű szőrmével rendelkezünk, akkor feltétlenül egészítsük ki öltözékünket egy szőrme sapkával és muffal, mely télen a nagy hidegekben amellett, hogy divat, igen jól melegít. 5. rajz: Ugyancsak egy in-ruha, szőrme gallérral és gombokkal. 6. rajz: V-alakú nyakkivágásunkba szőrme sálat tegyünk. A varrónő új ruhája Kovácsné kitűnő női szabó, s maszek. Mostanában panaszkodik mindenkinek, hogy rosszul megy az üzlet, sok az adó, a rezsiköltség. Egyszóval temérdek pénzbe kerül a szalon fenntartása. S — mint mondja — eddig csakis azért nem kérte felvételét a ktsz-be, mert nem akarja cserbenhagyni ügyfeleit, akik évek óta nála varratnak. — A nők, ugyebár, szeretnek csinosan öltözködni, s aki egy kicsit is ad a jó ízlésre, az nem vásárol készruhát — magyarázta, mikor legutóbb nála jártam,, s közben nagy szakértelemmel Vizsgálta a rajtam levő ruhát. — Én jónak találom a konfekció ruhákat, mert... — próbálkoztam az ellenvetéssel, de Kovácsné a szavamba vágott. — A, ne higgye, hogy olcsóbb! Én azt a szövetruhát, amit a boltban 350,— Ft-ért megvesz, 200 forintért megvarrom: De akkor azt megnézheti bárki. Én kérem minőségi munkát adok. Meg én egy fazont legfeljebb kétszer varrók meg, a divatlapot utána eltüntetem. Ellene vagyok annak, hogy a nők egyenruhában járjanak. Már pedig aki konfekciói vásárol... Itt egy lélegzetvételnyi szünetei tartott, s ezt én kihasználtam, közöltem, hogy mi járatban vagyok. — Tetszik emlékezni, ugye, erre a szürke ruhára. Nem voll még rajtam, de visszahoztam, egy kis igazítani való van rajta? — Hogyne kérem, megigazítjuk, tessék csak itthagyni, három hét múlva készen lesz. Ekkor nyílott az ajtó, jómegjelenésű hölgy lépett be télikabáttal a karján. — Hát kérem, ez a kabát szűk, nem tudom használni, ha lenne szíves... A varrónő őt is hellyel kínálta, s neki is megígérte, hogy a kabátot megigazítja. Én csak most vettem észre, hogy milyen csinos Eszterházy-kockás ruha van a varrónőn. S ezt meg is jegyeztem. — Nagyon divatos most a kockás. Először van rajtam. — A legújabb párizsi divatlapból tetszett kinézni a fazont? — így a kabátigazítás ügyében járó nőtársam. — Dehogy! Csak nem képzeli, hogy magamnak ruhát varrók! Készen vettem. Idestova öt éve lesz, hogy konfekcióból öltözöm. — Persze igazítani tetszett rajta valamicskét — mondom én. — Igen, kellett igazítani. Rövidnek találtam Mert divat ide, divat oda, a 31 éves fejemmel nem hordhatok olyan kurta ruhákat, mint a oakfisok. De negyed óra alatt -“lvégezték az üzletben. Mert ugye, ha az ember valamiért pénzt ad, az legyen kifogástalan — válaszolta. Még egyszer megnéztem a varrónő új ruháját, de most már aa alakját is ... Csoda tudja v. Olyan alakja van, mint a nők hetvenöt százalékának. De az a ruha .:. Na és persze a varrónő matematikai érzéke sem lebecsülendő. Nekem az még a ruhánál is jobban tetszett, hogy a varrónő ez egyszer reálisan számolt Azt is nagyra értékelem, hogy készséggel adott felvilágosítást a fenti ügyben. Mert ilyesmi is ritkán történik meg vele. Nem is csoda, hiszen ugye ő is a piacról él... Tsz-asszonyok tanácskozása Egy évvel ezelőtt megmosolyogtuk annak a bátai asszonynak a felszólalását, aki arról beszélt, hogy az asszonyok jórésze nem akar a közösben dolgozni, és csúfot űznek az olyanokból, akik szorgalmasan dolgoznak. Azért mosolyogtuk meg, mert derekát riszálva utánozta a nem dolgozó asszonyokat. A tsz-asszonyok mostani tanácskozásán viszont nagyon jó volt hallani azt, amit Sebők Sándorné mondott a bátai tsz-ben beállott változásokról. — Sok javulás van a tsz-ben. Határunk az idén tiszta és gyommentes volt. ösztönzött a munkára a havi 10 forint előleg, no meg a biztató jó szó, amit a tsz vezetőitől kaptunk. Az idén jövedelmezőbben gazdálkodtunk — és számokat sorakoztatott fel bizonyításképpen. Termelőszövetkezetek vezetőségi asszonyai, női brigád- és munkacsapat-vezetők tanácskozása volt Szekszárdon. A nőtanács azokat az asszonyokat hívta meg, és ezúttal azokkal tanácskozott, akik a közösségben, a termelő munka segítői voltak és akiknek többsége kivette a részét a gazdaság irányításából, a munka szervezéséből, akik segítői, részesei voltak a tsz-vezetőség munkájának. Sok okos szó hangzott el, érzékeltették azt a mélyreható változást, ami a falvakban végbement. Most már nem beszéltek arról, hogyan ütköznek ki a régi vagyoni különbség okozta ellentétek. Arról beszéltek, hogy az ember értékét, a neki járó tiszteletet és becsületet most már a saját és a közösség boldogulásáért végzett munka adja. — Első a közös, és csak azután gondolunk a háztájira — mondja Schwébl Józsefné, a tolnai Aranykalász Tsz vezetőségi tagja. Haja galambősz, nem is lehet már fiatal, és mégis arról beszélt, hogy eddig 280 munkaegysége van, de nemcsak neki, hanem a többi asszonynak is. —• Jó a közös, de Csak úgy, ha ösz- szefogunk, és mi össze is fogunk, mert' ha kell a zsákot sem restellj ük megfogni. Kiszámítottuk mennyi időveszteség és üzemanyag pocsékolódik el addig, amíg a rakodómunkások vitatkoznak. A tsz-elnökök, párttitkárok többségben elismerik a nők munkáját. A tisztelet és a megbecsülés hangján beszélt Filótás István, a tamási Vörös Szikra Tsz párttitkára is. A mi tsz-ünk- ben a motor szerepét töltik be a nők. A növényápolás és a betakarítás idején 350—400 nő dolgozott a földeken. Ezek után bárki azt hihetné, hogy most már nálunk minden jól megy. Tsz- ünk több mint 10 éves, de még mindig vannak problémáink. Van nak tagjaink, akik csak a maguk malmára hajtják a vizet, és kihasználják a tsz alapszabályát, és egyes vezetők gyengeségét. Élvezi a tsz-tag jogát, megkapja a háztáji területet, kihasználja a szociális lehetőségeket, de nem tartja be a tsz-tag kötelességeit. Az ilyenek csak addig igyekeznek, amíg a tsz-közgyűlés által meghatározott munkaegységminimumot elérik. Rádolgoznak 80 munkaegységre, és utána tájára sem jönnek a tsz-nek. Az elmúlt évben még' elnéztük, de az idén már korlátoztuk az ilyeneknél a háztáji területet és a premizálás mértékét. A nagyüzemi gazdálkodás, a közös munka emberformáló ereje szembetűnő változást hozott a nők körében. Az egy évvel ezelőtt megtartott tanácskozásokon is igen sok hasznos javaslat hangzott el, de most talán még bátrabban beszéltek az asszonyok. Ezt példázta Bóvári Ferencné, a szekszárdi Garay Tsz női munkacsapa t-vezetőjének felszólalása* amelyben az asszonyoknál megmutatkozó hibákról beszélt. — A tavasszal nem akartunk a közösben dolgozni. S később, amikor a sok hivogatásra felvettük a munkát, napról napra szoktuk meg a közöst, amely egységbe kovácsolt bennünket. Most' már örömmel dolgozunk, és minden munkából kivesszük részünket* Mennénk most is, de a növény- termesztésben már nincs munka? A sárszentlőrinci Kossuth Tsz vezetőségi tagja a növénytermelésben dolgozók és a tsz-iparosok munkaegységei közötti aránytalanságot kifogásolta. Többen beszéltek arról, miért kisebb a nők részére megszabott háztáji terület. Az új gazdálkodási rendben élő falu nem hagyja el egycsa- pásra a régi hagyományokat. Még élnek az előítéletek, amelyek miatt a női egyenjogúság teljes érvényre juttatása sokkal nehezebb és bonyolultabb, mint kilépni az egyéni föld bűvköréből, és a közös földön gazdálkodni. Szabó Ferencné, a kajdacsi Aranykalász Tsz munkacsapatvezetője ki is mondja, ami a szívét nyomja: — Nálunk még vannak olyan férfi tagok, akik azt hangoztatják, ha a nők vezetésbe való bevonásáról van szó, „maradjanak az asszonyok a fő- zőkanábiál”. És ezt olyan férfiak szájából halljuk, akiknek csak 80 —100 munkaegységük van, ugyanakkor nem egy olyan asz- szonyunk van, aki már a 200 munkaegységet is túlhaladta* Helyenként baj van az egyenjogúsággal, de ez kétoldalú dolog. Vannak esetek, amikor a férfiak maradi szemléletén kell változtatni, de van példa arra is, amikor az asszonyok maguk is úgy vélekednek: „A közügyeket csak intézzék a férfiak, minket ebből hagyjanak ki, Mi majd dolgozunk.” Van mit tenni az egyenjogúságért, s ennek egyik alapvető feltétele, hogy a nők tudásban és ismeretekben is gazdagodjanak. Ennek adott hangot az egyik lelkes asszony, Csigi Vilmosné, a dunaföldvári Aranykalász Tsz igazgatósági tagja. — A tsz erősödését' szolgáljuk akkor is, ha a munka mellett tanulunk. Használjuk ki a téli időszakot, és a tél folyamán tanuljuk meg a munkaegység-számítást, és forgassuk a mezőgazdasági szakkönyveket Gyarapít- suk szakmai, politikai és kulturális ismereteinket. így tudunk kilépnj a régi életmódból, és így tudunk lépést tartani a fejlődéssel. És mit lehet ehhez még hozzátenni, annyit, hogy nagyon* de nagyon is igaza van. P-né A posta leihívása a csomag- és levélíeiatíókhoz A csomagok időben történő kézbesítése érdekében a nem romlandó csomagokat legkésőbb december 15-ig, a romlandó tartalmú csomagokat pedig legkésőbb december 20-ig adják postára. A várható torlódás miatt a posta csak e határidő betartása mellett tudja feltétlenül biztosítani a csomagok karácsony előtti kézbesítését, főként a budapesti, a Budapesten túl fekvő és az autóbuszjáratok melletti rendeltetésű helyekre, A csomagokat gondosan burkolják és a címiratot tartósan erősítsék a csomagokra. A csomagokban a cím másolatát helyezzék el. A csomagok tartalmát a szállítólevélen és a burkolaton részletesen tüntessek fel. A karácsonyi és újévi üdvözleteket az említett ünnepek előtt 5—6 nappal adják fel a zavartalan és időben történő kézbesítés biztosítása céljából.
